Evangélikus Élet, 1979 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-06 / 18. szám
Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLIV. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 1979. május 6. Ara: 4,— Ft „Lelkem ujjong Istenben” Lk, 1, 47 Tele van az életünk, s e világ örömmel. Csak jó szem kell hozzá és fogékony szív, mely felfogja azt. EZ A SZÉP TAVASZI VASÁRNAP IS A „JUBILATE” NEVET viseli a zsoltár nyomán: „örvendj egész föld Istennek!" (Zsolt 66). Van okunk az ujjongásra. örömre, hálaadásra, hiszen: Mienk a feltámadás öröme. Jézus húsvéti diadala nem öncélú tett volt. s nem önmagáért történt. Ö feltámadott a mi megigazulásunk- ra! .4 mi gyászunk, halálunk felett győzedelmeskedett. Az egyház népe húsvét felöl jön, s ujjongva a feltámadott Jézust magasztalja. Mienk a béke öröme! Ki ne emlékeznék arra a szép tavaszi napra, amikor elnémultak a fegyverek Európában, amikor együtt ujjongtunk azon, hogy felszabadult az ország, valóság lett a béke, előttünk az élet új lehetősége, a friss levegőjű szabadság? És akik ezt még nem élték át. a fiatalabb nemzedék, nem ujjonghatnak-e velünk mindennap a béke valósága miatt? Miénk a gyermekek feletti öröm. Szülők és nem szülők, mindany- nyian örülünk a lépéseit próbáló kicsinek épp úgy, mint az első versét elsuttogónak, a sötét ruhás ballagó diáknak és a diplomáját most védő fiatalnak. És örülhetünk jókedvüknek, lendületüknek, muzsikájuknak, előítéletek nélküli életüknek. De miénk a szülök feletti öröm is. Anyák napja táján sokat emlegetjük az édesanyáidat, akik széppé teszik a gyermekkort, gondoskodnak kicsinyeikről, s aggódva kísérik kamaszgyerekeik formálő- dását-fejlődését. És örülhetünk a lelkiismeretes apáknak, akik ott állnak gyermekük mellett a jóban és a bajban, szer életükkel, tanácsaikkal. Miénk minden épülő otthon öröme, a családok gyarapodása, a jobb és boldogabb élet megteremtésének lehetősége, a több gyermek vállalásának reménysége. És miénk a zöldelő vetés öröme. A munka eredményességének jó érzése is. Ujjongva tör fel mindez szívünkből e szép tavaszi vasárnapon. Db ne gondolja senki azt, hogy rózsaszín szemüvegen keresztül nézzük a világot, s közben nem vesszük észre azt, hogy van szomorúság és gyász is. van fájdalom és kínzó betegség, s van még sok hely a világon, ahol háború folyik, sokakat fenyeget éhség, kizsákmányolás és üldöztetés sötétlő réme. Láttunk már engedetlen, rossz gyermeket és gondatlan, lelkiismeretlen szülőket. Bosszankodtunk már eredménytelen munka láttán. Igen. így van. .4 sok szép és örvendetes mellett van még rossz is. Található hiba, baj, meg bűn. AZ IGE MA MÉGIS ARRA A MARIÁRA MUTAT, aki így tudott énekelni: ..Lelkem ujjong Istenben!" A szürke környezetből jövő Máriára, aki az ácsmester faforgácsos műhelye mellett, a názáreti kék ég alatt, szegénységben és egyszerűségben él. Nincsenek sikerek mögötte, nem tud nagy eredményeket felmutatni, s a világ se változott döntően körülötte. Nem hordoz roppant gondolatokat, álmai is talán egész hétköznapiak. Mégis milyen boldog. Egy szó. egy isteni ígéret, egy megbízatás, az anyaság feladata boldoggá teszi. Olyan boldoggá, hogy zsoltárt énekel. Istenről zeng himnuszt. Ujjongásában ez a különleges. Öröme nem maga miatt van, hanem azért, mert Istent ismerte meg valójában, aki szolgálatra küldte Fiát a világba. Nem önmagát, hanem Istent vallja nagynak, jónak, irgalmasnak. A neki való szolgálat öröme tölti el. Örömét megosztja Erzsébettel, s a körülöttelevökkel is. Egyszer konfirmadusoktól kérdeztem meg: mi a jellemzője a keresztijén embernek? Miről ismerhető fel? Sokféle feleletet adtak a gyerekek: bibliát olvas, imádkozik, istentiszteletre jár. jót tesz. szereti embertársait, bízik Istenben. Mind-mind helyes, értelmes válasz volt. De az egyik elgondolkoztatott: ,a keresztyén ember örvendező ember” — mondta egy kisfiú. Miért? — kérdeztem rá. „Hiszen ismeri Istent!" — hangzott a meggyőző felelet. AKI IGAZÁN ISMERI ISTENT. ANNAK VAN OKA ÖRÖMRE, s van joga az ujjongásra. Mint Mária tud is örvendezni igazán. Uj- jongása azonban nemcsak vidám érzés, nemcsak jókedvű szó lés ének, hanem lelkes cselekvés és áldozatos szolgálat. Ujjongása, öröme elárasztja azokat is. akik körülötte még szomorúak és levertek, sápadtak és félelemtől remegők. Az nem nyugszik bele abba, hogy vannak embere!:, akiknek nem jut osztályrész az igaz emberségből, varrnak fiatalok, alciknek céltalan az életűk, öregek, akiket tébolyit a magány. Mindent megtesz azért, hogy kiteljesedjék mások élete is. KE CSAK EZT A VASÁRNAPOT, HANEM EGÉSZ ÉLETUTUN- KAT töltse be ilyen ujjongás! Beneze inlrc Európai római katolikusok a békéért A két nagy európai római katolikus béketmoagailom, az, Európai Katolikusok Berlini Konferenciája és a Pax Christi Inter- nacionalis Budapesten. április 7—8-án közös konzultációt rendezett a bés-emunkának az egyházukat lényegileg foglalkoztató főbb kérdéseiről. A három munkacsoportban.: 1. leszerelés. 2. békére való nevelés. 3. az élei minősége, a tizenhárom országból jött résztvevő teljes egyetértésben tárgyalta meg azokat a teendőket, amelyek a keresztyén hit és tanítás szerint mindem hivő kér feszt yén emberre közös feladatokat rónak. A konzultáción a Keresztyén Békekonferencia hazai Oag'egyhá- zai képviseletében megjelent és felszólalt dr. Huszti Kálmán református és (ír. Vámos József evangélikus teológiai tanár. MAINZI DIAKCSOPORT TANULMANYÜTJA A mainzi (NSZK) egyetem teológiai hallgatóinak csoportja D. dr. Hanfried Krüger egyház- főtanácsos vezetésével március közepén tanulmányúton járt hazánkban. Találkoztak a budapesti református és evangélikus teológiai akadémiák professzoraival és hallgatóival. Fogadta őket dr. Káldy Zoltán püspökelnök és dr. Tóth Károly református püspök. Kirándulást tettek Esztergomba, ahol megnézték a Bazilikát és a Keresztény Múzeumot „Mama köszönök neked mindent ’ A temetőbe korábban érkéz- tással voltak ránk, mint bármi- tem. A sírok között járkáltam, s lyen fenyítés. És mivel szüleim meditáltam a közelgő szolgálat- annyira egyek voltak, csak ra. Váratlanul egy felvirágozott autó tűnt fel az úton, s ami még szokatlanabb volt a temető világában —, egy fehér ruhás menyasszony szállt ki a kocsiból vőlegényével együtt. Odalépett virágcsokrával az egyik sírhoz, s hallottam, amint elcsukló hangon mondotta: „Mama, köszönök neked mindent!” Aztán beszálltak a kocsiba, és mentek, bizonyára az esküvőre. Annyira őszinte, spontán volt ennek a kis menyasszonynak a könnyes hálája édesanyja sírja előtt, hogy meghatottan álltam és arra gondoltam: lám, nincs „anyák napjáéhoz kötve a gyermeki hála! Itt valaki élete nagy fordulópontján, ha nem tudott az élő édesanyához járulni hálás csókkal, a sírjánál mondotta el azt, amit Peer Gynt így vallott anyja halottas ágyánál: „Köszönök mindent neked, a mesét, a verést s cirógatást!” ANYÁK NAPJA . .. Mennyi kedves emlék éled szívünkben! Édesanyánkról, aki betakargatott, hazavárt, könnyei nagyobb haszava a negyedik parancsolatban valami gyönyörűséges távlatot nyit meg: a szülő és gyermek kapcsolatával összefügg a „föld”, amelyen élünk. Szülő—gyermek— haza szoros kapcsolatban van egymással. A mindenség rendjében érvényes törvény ez: olyan mértékben csúszik ki talpunk alól a föld, amilyen mértékben kihull a szivünkből a szülők iránti tisztelet. Érdemes lenne az emberiség történetét egyszer ebből a szempontból végigkutatni, mikor rendül meg egy birodalom. A római birodalom romlásának a kezdete egybeesik egy új törvényük kibocsátásával, mely arról intézkedik, hogy ezentúl — takarékos- sági okokból — 60 évtől kezdve kevesebb élelem jár a szülőknek. Lehet, hogy egyszer a történetírók kimutatják, hogy a hitleri Németország romlásának kezdete egybeesik annak a szobornak a felállításával, amely azt az ifjút ábrázolta, aki először jelentette fel a szüleit. Egy biztos: mélységes, misztikus ösz- szefüggés van Isten, szülők és a haza között. Jóízű szó Nem túlzás az érzékelés világába tartozó kifejezéssel illetni ezt a szót: béke. Nagyon is érzékelhető számunkra mindaz, ami a béke oltalma alatt ízlelhető, látható, tapintható, sőt hallható valósággá lett ebben a hazában. Mindennapi kenyér kaláccsal kürülfonottan, jól öltözött felnőttek és divatosan öltözködő fiatalok utcáinkon, gombamódra gyorsan növekvő, kényelmet nyújtó lakótelepek és kertes házak szerte az országban, végeláthatatlan gépkocsisorok hétvégeken a Balaton körül és a Dunakanyarban. gazdagon terült asztalokhoz hívott más nemzetbeliek nemcsak a fővárosban, de korábban eldugott poros, szegényes, cigánysoros falvakban is. Játékokkal elárasztott óvodák, modern intézmények. Esténként a nappal gép, íróasztal, katedra mellett dolgozókkal megtelő, tapsviharokat visszhangzó színházak és hangversenytermek, nemzetiségeink népi értékeit szenvedélyesen gyűjtő és ápoló csoportok és múzeumok. S meg kell állnom a felsorolásban, hogy helyet kapjanak modern lelkész- lakásaink, újabb és újabb megszépülő templomok, új istentiszteleti helyek, közös nemzeti kincsnek tekintett s ezért a közös háztartásból vett anyagi és szellemi erővel megújított egyházi műemlékeink. A most induló s jó ideje évenként visszatérő bókehónap programját úgy érzem itt kell elkezdenünk. A számbavételnél, amed- . dig eljutottunk ez alatt a béke- védte harmincnégy esztendő alatt. — Milyen messzinek tűnik már számunkra is. akik még ízleltük azt a másik, bombákver- te, portól, vértől és haláltól rossz ízű szót: háború. De számba kell vennünk ezekben a napokban és hetekben az utat és a módot is, amelyen és ahogyan idáig eljutottunk: a szocialista társadalom tisztes humanizmusát, a munkásosztálynak az egész nép érdekére tekintő politizálását a nemzeti egységért, a mindenkire kötelező erkölcsi normák megszilárdulásáért folyó küzdelmet a munkával, a családdal, a gyermekek védelmével és az öregek megbecsülésével és egymás nézetének a kölcsönös tiszteletével kapcsolatban. Sezen belül megint nem hagyhatom ki az egyházpolitikát, amely élet- es tevékenységi teret adva hívőknek és egyházaknak biztosítja, hogy részesüljenek abban a jó közérzetben, amellyel szeretett, meleg otthonuknak tekintik ezt a hazát és részt vesznek annak építésében és védésében. A tartozásról is kell szólanunk a számbavételnél. Arról, hogy amíg nincs béke mindenütt e földön, amíg nem emeli fel a fejét a Földön minden nép és faj az emberi öntudat biztonságával, amíg a támadótól tartva bújnia kell embereknek és népeknek saját földjükön még mindig a világ sok részén s nem szelhet kenyeret gyerekének az, aki becsülettel megdolgozott érte. tartozunk a vallomással a béke lehetőségéről és jó ízéről, tartozunk az igazság kiáltásával másokért, a felemelt, védő kézzel a fenyegetettért. Ma már sokan vagyunk, akik ismerjük e szó jó ízét. Mondjuk mi nél többször meggyőződéssel és boldogan és világunkra nézve is reménységgel. Mezősi György NEM SZERETNÉK ÜNNEP- RONTÖ LENNI, de egy-két jelenségre rá kell mutatnunk. El kell, hogy gondolkoztasson bennünket az, amit a nyugati viszonyokról írt egy nagy mai pszichológus: „Ütőn vagyunk a 1 szülő nélküli társadalomhoz. A gyermekek a szülők mellett élnek, mégis nélkülük.” Egyik Szilvási-regény döbbenetesen szól arról, hogy egy 18 éves leányt az vezette az öngyilkossághoz, hogy nem volt szüleinek ideje meghallgatni lányuk problémáit. „Hagyj engem! Fáj a fejem!” — szólt az anyja mindig. A lakásuk gyönyörű volt, de otthonuk nem volt. Fogalom lett a megbízható, „kulcsos” gyerek. Hazamegy az üres lakásba, megmelegíti az ebédjét, tanul. A szülő telefonon távirányítja olykor. Egy ilyen kulcsos gyerek csengetett be egyszer az egyik házban lakó bácsihoz: „Itt maradhatok egy kicsit? Csendben leszek. Félek otthon. Szörnyű egyedül!” Sok fiatal házas hallatlan szorgalmas, hogy megoldja lakásgondját, beszerezze a háztartáshoz szükséges gépeket, ragyogó bútorokat. Vállalják a spórolást, gürcölést, különmunkát. Ez megy évekig, s amikor minden megvan, a „tenni” időszaka megszűnik, és most már az következnék, hogy „lenni”, együttlen- ni, egymással törődni, olyan megrendítő a statisztika, hogy itt hullanak szét a családok. Nem a célratörő munkában, hanem amikor elérkeznek oda, hogy „lenni”. Igazán megértő férjnek, feleségnek lenni! Igazán édesanyának lenni, és nem hajszolt robotnak. Ügy gondolom, sok kisgyerek érzi, ha nem is tudja így megfogalmazni: „Édesanyám! Inkább ne legyen balatoni villánk, még szebb autónk: de ülj le mellém beszélgetni, olyan egyedül vagyok!” Az életünk vége felé fedezzük fel. hogy sok mindent el fognak felejteni gyermekeink eredményeinket illetően, de akik voltunk, az együttlétünk velük, annak az emlékezete marad meg bennük. Az egyik tv-adásban mondotta kitűnő pszichológusunk: „Az édesanyai hivatás rang! Nem kisebb, mint magas hivatali beosztásban lenni!” ANYÁK NAPJÁN SZERETETTEL, MEGHATOTTAN KÖSZÖNJÜK MEG Istennek az édesanyánkat. Isten őrajta keresztül is szólt és munkálkodott! Görög Tibor WILLIAMS FŐTITKÁR LÄTOGATÄSA Dr. Glen Garfield Williams, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára nyolcnapos látogatást tett február folyamán a Szovjetunióban, Litvániában, Lettországban és Észtországban. Ez volt az első alkalom, hogy a főtitkár Litvániában és Lettországban tárt. Mindhárom szovjet köztársaságban fogadták az ortodox egyház helyi vezetői, és találkozott a szabadegyházak és a római katolikus egyház képviselőivel. A programban jelentős helyet foglalt el at evangélikus egyházak vezetőivel való találkozás, hiszen az evangélikusok több helyen a legnagyobb felekezetet alkotják.' együtt, mindkettőjükre tudok gondolni. Édesapámra is, aki csendesen mutatta az utat. Isten
