Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-08-06 / 32. szám

Egymillió llroslma Egy már volt, 33 éve, s az maga volt az iszonyat. Szimbólummá sö­tétült Hirosima neve, az addig nem is igen sejtett méretű pusztulás jelképévé. Ha így vesszük, pár nap múltán volt még egy második is, Nagaszaki. Halottak tízezerszám, a súg ár fertőzöttek azóta is halnak rendre — minderről könyveket írtak. De ennél is többről van szó. Szinte csikordul a szó, ha kimondjuk: HIROSIMA AZ ELEVEN HA­LÁL. Ami ott történt, az emberiségre testálta a rémületet: mi lesz ezután? Mert az atombomba pokoli módon szaporodni és hízni kez­dett — már évek óla vannak olyan hidrogénbombák, amelyek rob­banóereje kétszázszorosa a hirosimainak. Persze vannak „kisebbek” is: tetszés szerint lehet őket adagolni a halálkondérból, lényeg a százszázalékos, garantált hatás. Felrémlik bennünk a döbbenet: érzés nélküli, félörült, gonosz koponyák nem fogják-e ezt tenni „kötelező menüvé” az emberiség számára?! Mert atomfegyverből a világ jelen­legi ellátottsága olyan, hogy abból egymillió-háromszázezer Hirosi­mát lehetne produkálni. Ez pedig az emberiség többszörös megsem­misítését is lehetővé tenné. DE MIT TEHETÜNK KORUNK ELSŐ SZÁMÜ HÉTFEJŰ SÁR­KÁNYA ELLEN? Nézzük először is azt, hogy az atomfegyver sátáni „ősbemutatója'’ óta az emberiség mégiscsak kibírt egy harmad év­századot atomháború nélkül. Hogyan? Korántsem csupán „a félelem egyensúlya" révén, hanem felelős államférfiak józansága, komoly tö­megmozgalmak s erejükre és felelősségükre ébredő tömegek segítsé­gével. Gondolhatunk elsősorban a Béke-világtanácsra, de az egyhá­zak Jokozódó aktivizálódására is, főként a Keresztyén Békekonferen­ciára. Ebben benne van imádságunk és hitből, szerétéiből, remény­ségből fakadó cselekvésünk is. Mindemellett világos, hogy a jövőben a békeküzdelemnek még nagyobb tömegeket áthatónak és intenzí­vebbnek kell lennie, hiszen az emberiség létéről, vagy nemlétéről van szó. i BÚCSÜ A FEGYVEREKTŐL — Hemingway regényeimével így fejezhetjük ki a közvetlen megoldás egyetlen útját, ha nem akarjuk az emberiség kollektív öngyilkosságát. Ibsen Írja. hogy ha egy drá­ma első színében a falon puska függ, annak az előadás végéig el kell sülnie. Régebben azt mondták: a szuronyokkal mindent hamarabb lehet csinálni, mint rájuk ülni. Vagyis a fegyverkezésben benne rej­lik valami sötét automatizmus, mely olyasmit sugall: ha van, miért nem használod? A Szabó Lőrinc költötte „rabszolga” sorsa is: „a bi­lincs rám csap és maguktól dolgoznak a gépfegyverek”. Hát ez az, amiből nem kérünk, de nemcsak „a szívünk mélyén”, hanem ha kell, világgá kiáltva: a föld összes országútjain, főleg a nemzetközieken, a békét és az életet illeti meg az elsőbbség joga! Ehhez kell igazítani gondolatot, érzést, cselekvést, tervezni a jövőt. Tehát: le a falról a fegyvert! Amikor az általános és teljes leszerelést jó másfél évtizede meg­hirdette a Szovjetunió, a Nyugat gúnyos kétkedéssel fogadta. Ma vi­szont a fegyverkezésnek legalábbis a korlátozása a nyugati kormány- programokban is szerepel, hiszen a féktelen versenyt e téren ők is megsínylenék, A militarista köröknek ugyan semmi sem drága: za­varni igyekeznek a SALT-tárgyalásokat, a neutronbombával próbál­nak zsarolni s eközben önmagukat tüntetik föl fenyegetettnek. De tudniuk kell: egy esetleges atomháború őket is elnyelné. INTELEM ÉS INDÍTÉK Hirosima: mindent a békéért, de idejé­ben! Egymásért, gyermekeinkért, a normális jövőért — hiszen azért vagyunk emberek. „ , .... ,. a Bodrog Miklós Prágai mozaikok Istentisztelet a Szent Miklós templomban, pin ms 25­en Történeti emlékek egész sora kapcsolódik a prágai Szerit Mik- lós-templomhoz. A tizennegyedik században már Húsz János re­formjának előhírnökei, Miin- Kro- meriz és Matej Janov prédikál­tak itt, az akkori gótikus temp­lomban. 1732-től kezdődött a ba­rokk átépítés. A bencések egyko­ri templomát eredeti barokk pompájában állították helyre a világháború pusztításai után. Zsú­folásig megtelt a templom, ame­lyik ma a huszita egyházé, hiszen nemcsak a Prágai Békekonferen­cia világgyűlésének résztvevői, mintegy hatszázan jöttek el, ha­nem nagyon sokan a helyi gyüle­kezetek tagjaiból is. A liturgia nemzetközi és fele,- kezetközi volt, mert angol, fran­cia, cseh, spanyol, orosz és német nyelven folyt az istentisztelet, a Cseh Filharmonikusok kórusa pe­dig Veselka professzor vezetésé­vel Rachmaninov- és Palestrina- műveket énekelt.' A prédikációt Emilio de Carvalho angolai me­todista püspök mondta portugá­lul. A délelőtt 10 órakor kezdődő ökumenikus istentisztelet beveze­tő zsoltára szerint: „Boldogok, akik házadban laknak, szüntele­nül dicsérhetnek téged,.. . Sere­gek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!” A nyolcvarinégv országból, negyvenháromféle egy­házból érkezett résztvevők Isten dicséretében és a könyörgésben találták, meg egymást, bár más volt a nyelvük és más körülmé­nyek közül jöttek. A Szent Miklós-templom kör­nyéke a cseh és európai történe­lemre emlékeztet. Közel hozzá az 1915-ben, vértanúságának 500. év­fordulóján emelt Husz-emlékmű, a másik oldalon pedig ott a zsidó zsinagóga a 13. századból, a zsidó temetővel, a második világhábo­rúban elpusztítottak emlékével. Ebben a környezetben még hatá­rozottabban hangzottak Carvalho püspök igehirdetésének monda­tai: ,,... igazítsa rá lábunkat a békesség útjára!” Öt hivatalos nyelv és a hatodik Minden nemzetközi konferen­ciának fontos feltétele, hogy meg­értsék egymást a különböző nyel­veket beszélők. Prágában öt hi­vatalos nyelv volt, az angol, fran­cia, orosz, spanyol és a német. Ezeken a nyelveken lehetett föl­szólalni és bármelyiken szólalt is meg valaki, azonnal fordították a másik négyre. Mindenki nyaká­ban ott volt az a kis készülék, amelyikhez még egy fülhallgató is tartozott. Ezen lehetett beállí­tani a választott nyelvi hullám­hosszat. A világrészek közül a legrosz- szabb helyzetben a megértés dol­gában az afrikaiak vannak. Amíg Európában általában minden or­szágban tanítanak és tanulnak idegen' nyelveket az iskolákban és Amerika nagyjából egy-egy nyel­vet használ, az angolt északon, a spanyolt és a portugált délen, ad­dig az afrikaiak egy-egy országon belül sok kisebb nyelvet beszél­nek. Többször keltett föltűnést az afrikai delegátusok között, ho­gyan lehetséges az, hogy a kül­döttek Csehszlovákiából, Romá­niából. Jugoszláviából, a Szovjet­unióból és hazánkból olyan jól megértik egymást és ráadásul a hatodik „hivatalos” nyelven. A hatodik hivatalos nyelv ugyanis a magyar volt. Örömmel üdvözölhettük a stáb tagjai között azokat a csehszlová­kiai barátainkat, akik jól tudnak magyarul. Az egyik fiatal lelkész teológiánkon tanult egy éven ke­resztül ösztöndíjasként, a másik magyar gyülekezetben szolgált éveken keresztül. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete ajánlásának megfelelően a következő 1979-es év a Gyerme­kek Éve lesz. Az egyik esti ren­dezvényen, amelyet a jelenlevő nők rendeztek, levetítették a vi­lág gyermekeinek életét bemuta­tanult.«A harmincas evekben a Hitler-ellenes német Hitvalló Egyház egyik vezére. Éveket töl­tött koncentrációs táborban, mert .magának Hitlernek is ellene mert mondani. A második világháború után támadta a hidegháborút, püspökként és egyházi diplomata­ként építette a megértést, a bizal­mat, a közeledést Nyugat és Ke­let egyházai között. Nyolcvanas éveinek második felében is aktí­Ötüdik Keresztyén Békevilággyülés A Békevilággyülés elnöksége, előtte az ortodox egyház énekkara a megnyitó istentiszteleten tó filmet. Ismerősnek tűnt a kí­sérő zene. A film végén ott volt a felirat: Bartók Béla: Gyerme­keknek. Ez különösen is azért volt kedves, mert a magyar dele­gáció tagjai között ott volt Bar­tók Béla, az Unitárius Egyház fő­gondnoka, a nagy zeneszerző fia is. Néhány érdekes arc A több százas, nyüzsgő forga­tagban szünetekben megindult a beszélgetés. Régi ismerősök talál­koztak újra, távoli országok fiai kötöttek barátságot. Néhány ér­dekes arcot hadd hozzunk most közelebb! Id. Martin Luther King Buda­pestről érkezett a világgyűlésre. Személyét fia, a négerek szabad­ságáért küzdő mártír halála után ismerte meg a világ közvélemé­nye. Nekünk, evangélikusoknak különösen is érdekes, hogy Lu­ther Márton iránti tiszteletből, mint baptista lelkész, vette föl a reformátor nevét és ezt fiára is örökítette. Martin Niemöller neve sem is­meretlen hazánkban. Az első vi­lágháború tengeralattjáró kapitá­nya a húszas években teológiát van részt vesz minden olyan mozgalomban, amelyiknek a vi­lág és az emberek békéje, a né­pek kölcsönös megértése a célja. Ernesto Cardenal Nicaraguából jött el Prágába. Római katolikus lelkész és világszerte ismert köl­tő. Műveiben népe nyomorát és küzdelmét ábrázolja. Weöres Sán­dor fordításában hadd idézzük Zsoltárok című sorozatának egyik jellegzetes részét. Az ószövetáégi leírásokat Nicaragua és Latin- Amerika országaira alkalmazta: Hallgasd szóm Uram halld meg nyögéseim hallgasd meg tiltakozásom hisz úgyse vagy te a diktátorok cimborája sem politikájuk lakája nem hat rád a propaganda nem vagy a gengszter társa... A riadó Sziréna óráján te léssz velem te léssz óvóhelyem a Bomba óráján Aki nem hisz kereskedelmi reklámjaik hazugságaiban sem sajtóhadjáratukban sem hidegháborújukban te megáldod körülfogod szerelmeddel akár páncélos harcikocsikkal.” Harmati Bcla A NORVÉG PÜSPÖKÖK A NEUTRONBOMBA ELLEN A norvég evangélikus püspö­kök felhívással fordultak a kor­mányhoz, hasson oda, hogy állít­sák le a neutronbomba kifejlesz­tését és elterjesztését. A püspö­kök úgy vélik, hogy ennek a fegyvernek a bevezetése súlyosan fokozza a fegyverkezési versenyt és csökkenti a kölcsönös leszere­lés esélyeit. A nyilatkozat felhí­vással fordul mindenkihez, külö­nösen a politikusokhoz és tudó­sokhoz, hogy kövessenek el min­dent a modern hadiipar fejleszté­sének megállításáért. A bajor egyházi lap főszerkesz­tőjét, Helmut Wintert július 3-án hivatalában fogadta D. dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, és beszél­KANTORKÉPZÉS BAYERISCHES SONNTAGSBLATT getést folytatott vele. A vendéget elkísérte Peter Schellenberg, a Martin Luther-Bund főtitkára is. Az NDK-beli Evangélikus Egy­házszövetség (Bund) szervezésé­ben öttagú egyíiázzenész csoport járt Magyarországon július ele­jén, és tanulmányozta az evangé­likus és a református egyház kántorképző szolgálatát.

Next

/
Thumbnails
Contents