Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-08-06 / 32. szám

„írok nektek, ifjak...” GYERMEKEKNEK. Kétfelé imádkozás Otthonteremtők Beszélgetés egy fiatal házaspárral Lk 18, 9—14 A keresztyén ember életéhez hozzátartozik a rendszeres imád­kozás. Imádkozni otthon vagy a templomban szoktak az emberek. Nem mindegy azonban, hogy ez az imádkozás hogyan történik. Jézus egyszer egy példázattal hívta fel tanítványainak figyel­mét az imádkozás leggyakoribb kísértésére. • KÉT EMBER MENT IMÁD­KOZNI A TEMPLOMBA — kezdte Jézus a példázatot —, az egyik farizeus, a másik vámsze­dő. A farizeusok nagyon Kegyes emberek voltak, akik minden te­rületen kínosan vigyáztak arra, hogy Isten parancsolatait ponto­san megtartsák. A vámszedőség pedig Jézus idejében bűnös fog­lalkozásnak számított, mivel a vámszedők a gyűlölt római ha­talom szolgálatában állottak, és sokszor a saját zsebükre szedték a vámot. A FARIZEUS ÖNTELTEN ÍGY IMÁDKOZOTT: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rab­ló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök két­szer egy héten, tizedet adok min­denből, amit szerzek. Ennek az imádságnak a legfőbb hibája az volt, hogy tele volt önteltséggel. Nem Isten jóságára, kegyelmére hivatkozott, hanem öntelten csak magát dicsérte. Nemcsak a fel- , nőttek, de a gyermekek között is vannak ilyen öntelt, elbizakodott lelkek, akik csak a maguk jósá­gáról, kiválóságáról tudnak be­szélni. Az ilyen gyermek, ha jól felel az iskolában, mindenkinek eldicsekszik vele, hogy ő tudott a legjobban. Ezzel az önteltség­gel rendszerint együttjár az is, hogy másokat lenézünk és meg­Sorozatunk 4. fordulója való­ban nehéz volt. Egy-egy kép alapján ugyanis nem történetek­re, csodára, példázatra kellett ráismerni, hanem egy-egy mon­datra Jézus sok-sok mondásából. Természetes, hogy e mondások az ismertebbek közül kerültek ki, de még így is akadt néhány nehéz rejtvény. A képek egyér- terműek voltak, de akik nem fi­gyelték meg azokat pontosan, bi­zony, hibás választ adtak. Ebben a fordulóban nem a 3. kérdé­sek, hanem az elsők, a képfelis­merések bizonyultak nehéznek. (Természetesen nincs előírva, hogy minden rejtvény könnyű legyen.) Az eredmény hasonló volt az előző forduló végered­ményéhez, a pontszámok kissé alacsonyabbak lettek. Részletes elemzés: Az 1. kép Jézusnak erre a szavára utalt: „Én vagyok a jó pásztor.” Elfo­gadtuk, ha Jn 10-ben e mondat után következők közül küldtétek be valamelyiket, pl: „én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismer­nek engem.” Elég sokan tudták, hogy a húsvét utáni 2. vasárna­pon emlékezünk meg erről, né- hányan húsvétra gondoltak. „Vak vezet világtalant” — ezt a jézusi mondást ábrázolta 2. ké­pünk; mindenki felismerte. Töb­ben nem tudták azonban, kikre vonatkozott és vonatkozik a mon­dás, mi az értelme. Nem így a 3. kép rejtvényénél! („Te pedig, amikor imádkozol, menj a bel­ső szobádba ...” 51 megfejtés kö­zül 50 (!) helyes volt, jól fogal­mazta meg Jézus szavának a mai gyermekeknek szóló üzenetét. Pl: „Ne feledkezzünk, meg az imád­kozásról, és ne dicsekedjünk ve­le.”, „Imádkozásunk ne legyen hivalkodó, képmutató.”, és ha­sonlóképpen még 48-féle válasz érkezett. Itt is megmutatkozott: a gyerekek merik magukra érte­vetünk, éppúgy, mint a farizeus. Ebbe a hibába is nagyon köny- nyen beleesnek a gyermekek. Kicsúfolják, kinevetik a tehetet­len öreg embert, vagy az ügyet­len, rossz tanulót. Az öntelt, má­sokat lenéző magatartás még em­berekkel kapcsolatban is nagyon csúnya, az Isten előtt pedig egy­szerűen lehetetlen. Isten elé, aki­nek mindenünket köszönhetjük, nem lehet ilyen öntelt lélekkel járulni. EGÉSZEN MÁSKÉPP IMÁD­KOZOTT A VÁMSZEDÖ. Szeré­nyen, meghúzódva, még a szemét sem akarta az égre emelni, ha­nem mellét verve így könyör- gött: Isten, légy irgalmas ne­kem. bűnösnek! A vámszedő ez­zel az imádságával és alázatos magatartásával nemcsak arra adott példát, hogy milyen visel­kedés kedves az emberek előtt, hanem arra is, hogy imádkozni, Isten elé járulni csak ilyen alá­zatos léleakel lehet. Isten min­dent tud, ismeri legtitkosabb gondolatainkat is. Előtte tehát nem lehet dicsekedni. Hiszen nincsen olyan ember, akinek ne lenne valamilyen bűne, vagy hi­bája. A vámszedő arra is példát mutatott, hogy Isten elé csak úgy járulhatunk, ha aZ ő kegyel­mére és szeretetére hivatkozunk és nem a magunk érdemében bí­zunk. A példázat tanulságát Jézus maga is levonta, amikor így szólt tanítványaihoz: Mondom nektek, hogy a vámszedő megigazulvá — azaz bűnbocsánatot nyerve, meg- békélten — ment haza, nem úgy, mint a farizeus. Mart mindenki, aki felmagasztalja magát, meg- aláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. Selmeczi János ni és vonatkoztatni Jézus sza­vait. A 4. kép helyes megfejtése: „Aki kér tőled, annak adj!”. Ezt sokan félreismerték, és más meg­oldást küldtek be, leggyakrabban ezt: „Kövess engem!”. Ezt nem tudtuk elfogadni. Voltak viszont többen is olyanok, akik bár rosz- szul ismerték fel a képet, a 3. kérdésre mégis jó választ adtak. Erre kaptak is pontot. Ugyanígy volt az 5. rejtvénnyel is. A kép csak ennek a mondásnak volt hű illusztrációja: „Aki inni ad egynek e kicsinyek közül akár csak egy pohár vizet is ... ”. Az „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok” csak félmegoldás. Viszont itt is sokan adtak helyes választ a 3. kérdésre, a szeretetszolgálatot, a diakóniát említve. Hibátlan vá­lasz azonban kevés volt. 6. ké­pünk a „Virrasszatok és imád­kozzatok” jézusi felhívást juttat­ta eszünkbe, fel is ismerte csak­nem mindenki. Ügy látszik, ez az egyik legismertebb, Jézus mondásai közül. Körülményeit — Gecsemáné, nagycsütörtök, a ta­nítványok elalvása, Jézus gyöt­rődése — is jól ismerik a gye­rekek, nyilván a passiótörténet- ből. Még mindig jelentkeztek új fejtők, sokan jó, 3 közülük pedig kiemelkedő eredményt ért el: a maximális 18 pontot. Gratulá­lunk nekik, s a többi jó ered­ményt elérő megfejtőknek is! E cikksorozat befejezéséül hadd álljon itt két végső, érté­kelő mondat: Egész versenyünk, amellett, hogy izgalmas, jó já­ték volt, tanított is, új ismere­teket adott, nevelt a Biblia ol­vasására, s talán segített felké- szíeni a keresztyén életre is. Ügy gondoljuk, hogy rejtvény­sorozatunknak nem is lehet en­nél szebb feladata. if j. Seben István Pest környéki négyszintes mo­dern kockaházak, összkomfortos lakásokkal — de sok fiatal pár álma ilyen otthonra találni. De vajon az összkomfort biztosítja egyben az otthon melegét is? Ho­gyan lesz egy lakásból igazi ott­hon? Ezek a kérdések vezetnek, mikor becsöngetek. Szerencsém van, szombat délután lévén együtt a család: a 30 év körüli férj röntgentechnikus, felesége GYES-en van, a kis Józsika még 10 hónapos sincs. Rögtön „veszik a lapot”, fog­ják a kérdést. Inkább Jóska vi­szi a szót: — Valóban nagy feladat az ott­Egyhásunk műkincsei Fcrenczy István eddig lappangó szobrai Beöthy Ödön reformpolitikus márvány mellszobra A reformkor két neves római katolikus politikusa, Beöthy Ödön és Balogh János több or­szággyűlésen bátran síkraszállt a protestánsok vallásszabadsága ér­dekében. Hálábóh egyházunk ak­kori elnöksége a kor neves szob­rászától, Ferenczy Istvántól meg­rendelte mellszobruk elkészítését. A forradalom és a szabadság- harc idején mindkét politikus Kossuth bizalmi embere lett. Emigrációjuk idején a pesti Új­épületben távollétükben halálra ítélték őket, és nevüket kiakasz­tották a bitófára. Beöthy Ödön nem sokkal ezután külföldön meghalt, Balogh János pedig ha­zatért a kiegyezés után, és ismét folytatta politikai tevékenységét. Ferenczy szobrait a szabadság- harcot követő nehéz viszonyok miatt sokáig Kubinyi Ágoston múzeumigazgató őrizte a Magyar Nemzeti Múzeumban. Később a Deák téri iskola dísztermében helyezték el a büsztöket, majd az Evangélikus Országos Múzeum tulajdonába kerültek. A szakér­tők számára is sokáig ismeretlen Balogh János reformpolitikus márvány mellszobra helyen lappangó két fehér már­vány mellszobrot a Kulturális Minisztérium múzeumi osztálya a Nemzeti Galéria javaslatára nemrégen védetté nyilvánította. F. T. Jézus mondásai Rejtvénysorozatunk tanulságai honteremtés. Az emberek jelen­tős része szinte csak hálóhelynek tekinti lakását, minimális időt, sokszor csak az éjszakát tölti otthon ... — No, persze, téged is ritkán talállak itthon ilyen délutáni órában — szakítom félbe. — Hát igen, sajnos, nálam is a munkaidőhöz még hozzájön naponta csaknem 3 óra, amit vo­naton, buszon töltök, hiszem tíz­ezrekkel együtt én is Pestre já­rok be dolgozni. Így bizony, az éjszakai pihenést leszámítva, alig 4—5 órát vagyok itthon. — De azért mégiscsak otthon­nak nevezed ezt a lakást, és én is annak érzem első pillanattól. Vajon mi ennek a titka, hogyan tudnád meghatározni az otthon fogalmát? —- Talán valahol ott lehet le­mérni, van-e igazán otthonom, hogy hogyan is készülök haza. Otthon ott van, ahová örömmel siet az ember, ahová hazavárják, amiért érdemes dolgozni, és ahonnan újra meg újra fritölte- kezve lehet kirepülni. — Ezek szerint a mai rohanó világban is lehet azért még „csa­ládi fészekről” beszélni, moder­nebb képpel élve: valamiféle tá­maszpont az otthon, ahová ér­demes, sőt létszükséglet vissza­térni ... Félbe kell szakítani pár pilla­natra a beszélgetést, mert a kis Józsika először életében áll föl a rácsos gyermekágyban. Együtt örülünk, hogy szemtanúi lehet­tünk a „történelmi pillanatnak”. De talán jó is, hogy a kicsi ma­gára vonta a figyelmet, hiszen az otthonformálódás folyamatából őt sem lehet kihagyni. Magdit faggatom, mit is hozott életükbe Józsika megérkezése. — Természetesen hosszú hóna­pokon át készültünk már a foga­dására. Ki kellett alakítani szá­mára azokat a körülményeket, melyeket megkövetel... — S ezek nemcsak tárgyi fel­Vctés és aratás a A 38. nyári kántori tanfolyam záróünnepségére július 8-án dél­előtt sok szülő, lelkész és érdek­lődő gyülekezett össze a fóti Mandák Intézetben. A nagyte­rem most is zsúfolásig megtelt, pedig a növendékek száma ezút­tal kevesebb volt a szokottnál. A hallgatók jobb és higiéniku- sabb elhelyezése érdekében az igazgatótanács úgy döntött, hogy egy tanfolyamra csak 55 résztvevő vehető fel. Viszont az eddigi két nyári tanfolyam he­lyett ebben az évben hármat hir­dettek meg. A most lezárult há­romhetes tanfolyamot tehát ezen a nyáron még egy két- és egy háromhetes tanfolyam követi. Mindegyikre teljes az 55-ös je­lentkezési létszám. Már hagyomány Foton, hogy az oktatást olyan okleveles kán­torok és zeneértő lelkészek vég­zik, akik munkájukért semmifé­le díjazásban nem részesülnek. Ennek ellenére a fóti kántor­képzésben soha nincs munkaerő- hiány. Ellenkezőleg: bőven van munkaerő. Bizony, még az is elő­fordult, hogy egy fiatal leány sírvafakadt, amikor kiderült, hogy egyik nyári tanfolyamra sem tudták beosztani oktatónak. Nem is nyugodott addig, amíg el nem könyörgött két hetet egy társától. A most zárult tanfolya­mon 14 önkéntes előadó végez­te örömmel a nem is mindig könnyű szolgálatot. Nem sokkal a tanfolyam kez­dete előtt elhunyt Kiss János tanfolyamvezető felesége. Kiss tételek — veszi át a szót az édes­apa —, hanem egy sokkal rend­szeresebb életritmus is, amit ugyancsak feltétlenül igényel a kicsi. — No, de, gondolom, nemenik plusz munkát, alkalmazkodást, feszesebb életritmust hozott, ha­nem van a mérlegnek egy másik oldala is ... — Hát persze, csak erről olyan nehéz beszélni közhelyek nélkül. Mondjam, hogy ő lett az ottho­nunk, az életünk középpontja, a szemünk fénye? Ugye, kicsit túl megszokottan hangzik, pedig őszintén, szívből így érezzük. Ngkem akkor van igazán „jó napom”, ha az ö mosolyával in­dulhatok munkába, és hozzá siet­hetek haza.., A szoba falán egyszerű fake­reszt, szinte „provokálja” az utol­só kérdést: — Mit jelent ez a kereszt az életetekben? Mitől lesz egy Ott­hon keresztyén otthonná? Magdi válaszol először: — Mi nemcsak megvesszük az Ütmutatót, de rendszeresen ol­vassuk is a Bibliát. .. A másik erőforrás az imádság — folytatja Jóska —, jó érzés tudni, hogy van egy „magasabb vezetés”, egy „Felülvigyázó”. Kü­lönösen is sokat jelentett ez a tudat, amikor a kicsit vártuk. Vasárnap délelőtt felváltva vi­gyázunk rá, hogy valamelyikünk eljuthasson az istentiszteletre is. Emellett előfizetjük, olvassuk az Evangélikus Életet... — Miről olvasnátok szívesen többet a jövőben? — Többek között éppen erről az utolsó kérdésről is: milyen le­gyen egy mai keresztyén otthon, család. Jó lenne, ha több útmu­tatást kapnánk, és ha mások is elmondanák véleményüket, ta­pasztalataikat. — Köszönjük a felhívást, vár­juk a hozzászólásokat! Gáncs Péter káníorképzésben János Istentől kapott békességgel és erővel állt helyt ezen a tan­folyamon is. Az új Karénekeskönyvből sok énekkari szám hangzott el a tan­folyam záróünnepségén, az ösz- szes résztvevő előadásában. A résztvevők ezen kívül egymás után valamennyien bizonyságát adták az orgonapadon annak, hogy mennyire haladtak a tanu­lásban. A legegyszerűbb kis ko- ráliskola-gyakorlatoktól kezdve a komoly Bach-orgonaművekig sok mindent hallhatott az érdeklődők serege, és hallgatta is nagy tü­relemmel. Mintegy három óra hosszat tartott a záróünnepség, melynek keretében még több be­számoló is elhangzott: a bibliai versenyről, az énekversenyről, a kamarakórusok versenyéről és a fórumról. Trajtler Gábor országos zenei igazgató, aki az orgonistákat ok­tatta a tanfolyamon, elmoifdta szokásos útbaigazító szavait „Ho­gyan tovább?” címen, majd a bi­zonyítványok kiosztása előtt Tóth-Szöllös Mihály esperes, a záróünnepség elnöke hirdetett igét Márk 4, 26—29. alapján. A magától növekvő vetés példázatá­ról szólva kiemelte, hogy a kán­torképzéshez is szükséges a vetés szorgalma és a várakozás bizo­dalma, de a kántorképzéshez is hozzátartozik az aratás öröme, amikor — mint most is — ki­mondhatjuk az egyszerű és még­is oly sokat jelentő szót: érde­mes volt. Marschalkó Gyula EGYHÁZI KÖZPONTI ÉPÜLET UPPSALABAN Ott, ahol a 13. században az uppsalai katedrális építői laktak, most tavasszal megnyílt a svéd evangélikus egyház központi épü­lete. Három olyan egyházi szerv kapott helyet az épületben, mely nemzetközi kapcsolatokkal foglal­kozik: a svéd egyház missziója, az LVSZ nemzeti bizottság és a tengerész misszió, valamint négy másik, ezekhez tartozó szerv és egy egyházi lapszerkesztőség. A felavatás alkalmával mon­dott beszédében Olof Sundby ér­sek arról a régóta dédelgetett tervről beszélt, hogy a svéd egy­ház központi munkaágait ugyan­ott helyezhessék el. Ez a régi álom most megvalósult. ELMARADT REGGELI ÁHÍTATOK állam), mivel az első két alkat­lommal a hónapok óta sztrájkoló bányászok mellett és Carter el­nökkel szímben foglalt állást. Levették a műsorról R. Don Prange evangélikus lelkész (Mis- souri-Synod. ÜSA) nagyheti reg­geli áhítatait Nortonban (Virginia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents