Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-04-23 / 17. szám
ORSZÁGOS EVA N GELI HETILAP XLHI. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 1978. április 23. Ara: 3,59 Ft KÉSZÜL AZ ÜJ ÉNEKESKÖNYV Híveink előtt ismert tény, hogy egyházunk ú.i énekeskönyv .kiadására készül. Az egyházi éneklés ünnepe. Cantate vasárnapja alkalmából felkerestük Trajtler Gábor országos zeneigazgatót, hogy a készülő úi énekeskönyvről tájékoztassa lapunk olvasóit. — Egyházunk vezetősége új énekeskönyv szerkesztését határozta el. Miért van szükség új cnckeskönyv r e? Három komoly ökot tudok említeni. melyek egvre sürgetőbbé teszik a munkát. Az első: nagyon régi énekek azok. amelyek istentiszteleti éneklésünknek törzsanyagát képezik. Az 1911-ben kiadott énekeskönyv a századforduló teológiáját, világszemléletét tükrözi. Ügy érezzük, sokszor felfogásunkkal. hitünkkel ellentétben kell énekelnünk a kitűzött éneket, mert nincs jobb helyette. Régen is szinte törvényszerű volt, hogy ötven évenként úi énekes- könyv kiadásira került sor. így tehát nagyon is érettnek érezzük a helyzetet efiv új énekeskönyv kiadására. Második ok: tarthatatlan, hogy gyülekezeteink négyféle énekes- könvyet használjanak. A dunántúli. békéscsabai, szarvasi és a nyíregyházi toidalékos énekes- könyvekkel kapcsolatos igényeket Sajtóosztályunk nem tudta kielégíteni. Országosan egységes énekeskön vvre van—szükség, amelyekben mindegyik énekeskönyv értékes, ma használható anyagát összesiteménk. Harmadik ok: mind. belföldön, mind külföldön századunk első felében végbement az énekreform. Ez a mozgalom az egyházakat is érintette. Kutatták a gyülekezeti énekek eredeti, ritmikus formáiét, és ezt' jelentették meg az úi énekeskönyvekben. Az énekreform szellemében született meg 1931-ben a római katolikusok. 1943-ban a reformátusok. 1960-ban a baptisták. 1964-ben az adventisták, ezután pedig a többi szabadegyházi felekezet kottás én ekeskönyve. Mi maradtunk utolsónak. — Énekeskönyvünk 1955-ös kiadásában az Új Részt már mi is kottával együtt jelentettük meg. Ez a lépés nem az énekreform szellemében történt? De igen. A ..hétszázas” énekek megjelentetésére valóban az énekreform hatására került sor. Ezzel párhuzamosan azonban a szerkesztők lényegesen nem változtattak az énekeskönyv. régi anyagán, csak a korsziűtlen darabokat hagyták ki. Egyébként az Űj Rész énekeskönyvi toldalékként való megjelentetése nagyon szerencsés lépése volt esyházunk- , nsk. Ugvanis úgv kezdtünk e! egy énekreformot, hogy az nem zavarta mer. istentiszteleti életünket. A ..hétszázas” énekek fokozatos megtanításával és bevezetésével lehetővé vált a régi és új énekek párhuzamos használata. Sajnos a lelkészek egy része gátolta ezt. Ahol a gyülekezetek ezzel a huszonöt éves átmeneti lehetőséggel éltek, és az úi énekek zömét .megtanulták, ott az ú.i énekeskönyv bevezetése semmi nehézséget nem fog jeleníteni. — Énekeskönyvünk régi anyagának dallamai és szövegei menynyiben változtak? Szabad legyen különválasztanom daliam és szöveg kérdését. Énekekink törzsanyagát ielenleg gyülekezeteink körülbelül száz dallamra éneklik. Ebből hetven dallamot érintetlenül hagytunk, úgy fogjuk kottájukat leiegyezni, ahogyan a Korálkönvv I. kötetében találhatók. Harminc dallamot azonban ritmikusra változtatunk. — Miért volt szükség a dallamok magváltoztatására? Tudnunk kell. hogy ezek a dallamok a XVIII. és XIX. században változáson mentek keresztül, s ezzel elvesztették eredeti ritmusukat. lendületüket. A jelenre az a furcsa helyzet állt elő. hogy a többi magyarországi felékezet legszebb evangélikus koraijainkat eredeti ritmusukkal vette fel énekeskönyvébe, felismerve azok rendkívüli értékét. Lehetetlennek tartjuk ezek után. hogy saját énekeink eredeti - szépségéről éppen mi. evangélikusok mondjunk le. — És a régi szövegekkel mi történik? A régi szövegeket kiindulási alannak tekintjük: ha nem szükséges. azokon nem változtatunk. De ha hosszú az ének. akkor rövidebbé tesszük. A régies kifejezéseket ma használatosakkal cseréljük fel. És ha a szöveg nem illeszkedik a dallamhoz, akkor is javítunk a szövegen. Ha az ének több szempontból is hibás, de szükség van rá. akkor újra for- díttatjuk. — Mennyire haladtak a szerkesztők az énekeskönyv összeállításában? Az énekeskönyv nyersanyagát körülbelül összegyűjtöttük, de végső formáját eddig az énekek egynegyed része kanta meg. — Mikorra lesz kézben az új énekeskönyv? Ez még sok mindentől függ. Egy tény. hogy' a szerkesztőbizottságnak ez évben az énekes- könyv kéziratát asztalra kell tennie. A többi a bírálatoktól és a kiadással .iáró ügyintézéstől függ. — Mi jelent örömöt Igazgató Ürnak ebben a munkában? Örömöm, hogy a jelenleg folyamatosan ülésező két bizottság: a szövegi és a dallami. kiváló munkatársakból áll. akikkel nagyon jól lehet együtt dolgozni. Az is sokat jelent számomra, hogy igen szép és értékes újonnan felvett énekanvaggal bővíthetjük énekkincsünket. Ezeket részben más fe! ékezetektől vettük át. részben új szerzemények. — És mi jelent gondot? Szomorúságom, horv templomi használatra új éneket negyven éven aluliak nem írtak. Meggyőződésem, hogv igazán úi szellemű éneket csak fiatalok tudnának írni. Még mindig várjuk ezeket az úi énekeket! Mert az ú.i énekes- könyvet minden bizonnyal a fiatalok fogják tovább használni! A lelkésznevelés egész egyházunk ügye. Nemcsak a Teológiai Akadémiáé, amely a lelkészképzés. lelkésznevelés tudományos intézete. Nemcsak egyházunk vezetőinek, első renden főpásztorainknak, püspökeinknek szívügye nem”. Térben és időben széles távlatot tár fel Krisztus Urunk könyörgése. Nemzedékek adják át egymásnak az egyház történetében a hit és bizonyságtevés szolgálatának stafétabotját. Az egyház Urától kapjuk e szolgálatot, de Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök előadást tart a lelkészutánpótlás. amelynek biztosításáról gondoskodni igyekeznek. Hanem szívügye kell legyen minden most szolgáló lelkészünknek: hogy legyen kinek — és nem akárkinek! — átadni a stafétabotot. S szívügye kell legyen minden gyülekezetünknek, egyházunk minden egyes tagjának is, hogy a? ige, «.szentségek és a dia- kónia szolgálatának folyamatos láncolata meg ne szakadjon. Az egyház Urának akarata és ígérete ez, hogy munkásokat állít aratásába. Ezt azonban Tőle kérni, s ezért fáradozni kell. EZ AZ IGAZSÁG TŰNT KI AZOKBÓL AZ ELŐADÁSOKBÓL és felszólalásokból, amelyek izon az egésznapos konzultáción tangzottak tel, amelyre Országos Egyházunk Elnöksége hívta össze április 6-án Teológiai Akadémiánkra annak professzorait és tovább adni nekünk keli. Mindnyájunk felelőssége, hogy e láncolat folyamatossága meg ne szakadjon. Dr. Muniag Andor dékán köszöntésében körvonalazta az értekezlet témáját: Feladatunk a lelkésznevelés kérdéseinek összehangolása. ^ dr. káldy' zöltän püspök-elnök kilenc pontbán terjesztette elő vitaindító előadását: Mit kíván egyházunk vezetősége a Teológiai Akadémiától és a lelkészektől a lelkészutánpótlás és a lelkésznevelés dolgában. Elöljáróban hangsúlyozta az értekezlet jelentőségét: ilyen jellegű tanácskozás még nem volt egyházunk életében. Azért van reá szükség, mert a lelkésznevelés — s most a hangsúly a képzés mellett a nevelésre esik — komplex, sokoldalú feladat. Részt vesz benne A résztvevők egy csoportja előadóit, valamint mindazokat a lelkészeket, akiknek gyülekezetéből a Teológiai Akadémián hallgatók tanulnak. Huszonnyolc gyülekezet lelkésze jött össze, akiknek gyülekezetéből a jelenleg Akadémiánkon tanuló 44 hallgató kikerült. Ez azt jelenti, hogy van olyan gyülekezetünk, amely több hallgatót is küldött az Akadémiára. Viszont arra is figyelmeztet, hogy hazai egyházunk kereken 300 evangélikus gyülekezetéből 270 nem küldött most teológust. Elgondolkoztató adatok ezek, s felvetik a lelkészutánpótlás iránti felelősség kérdését. Dr. Ottlyk Ernő püspök megnyitó áhítatát Jézus főpapi imádságának egyik mondata alapján tartotta: „ .. . nem értük könyör- gök csupán, hanem azokért is, akik az ó szavukra hisznek énbennemcsak az Akadémia, hanem az Országos Egyház, s annak kormányzati szervei, minden lelkész és gyülekezet, sőt, formálja az a társadalmi-politikai légkör is, amelyben élünk. A lelkészi szolgálat: nyilvános tanítás! Az igehirdetés tehát nem a lelkész „magánalakítása”, mert templomaink szószéke a magyarországi evangélikus egyházé, ahol az egyház prédikálhat! Ezért a -prédikáció közegyházi felelősség. Hit nélkül nem lehet prédikálni, de nem lehet a hittudományt — teológiát — sem művelni. Ezért a Teológiai Akadémia fontos feladata, hogy hivő lelkészeket neveljen. akiken a Krisztus arca áb- t-ázolódik, akik kegyelemből élnek. s szívük Krisztus szereletétől lorrósodott át. A teológusok — a hallgatók — éljenek benne a saját gyülekezetükben. Csak így nőnek bele a szolgálatba, a gyülekezeti élet kölcsönös adús-vevésebe, ahol egymást gazdagíthatják. Gyülekezethez tartozás nélkül nincsen valóságos keresztyén élet. Aki a lelkészi szolgálatot választja élethivatásul, annak vállalnia kell, hogy életét — úgynevezett magánéletét is — alárendeli ennek a szolgálatnak. Tudomásul kell vennie, hogy tőle több „kívántatik”, mint az általában szokványos. Aki a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészi szolgálatára készül, magától értetődő hogy vállalja azt a diakóniai teológiát, amelynek felismeréseit Isten ajándékának tekintjük. Akadémiánk professzorai ennek szellemében tanítanak, s ebben fejeződik ki egyházunk konszenzusa, egyetértése a hit és étet döntő kérdéseiben Olyan teológusokat kell nevelnünk, akik szeretik társadalmunkat, amelyben élnek, s abban aktív, diakóniai szolgálatra készek. A valóságban soha sincsen politikailag semleges ember, csak elkötelezett. Aki ma például Dél- Afrikaban nem segíti a faji megkülönböztetés elleni küzdelmet, a faji megkülönböztetés mellett van. Minden lelkésznek fel kell vetnie a kérdést önmagával szemben: hogyan, s mivel segítheti a lelkésznevelés ügyét? Köszönet illeti azokat, akiknek gyülekezete fiatalokat küldött Akadémiánkra. Külön is' hálásak vagyunk azoknak, akik saját gyermekeiket küldték a Teológiára. Bizonyára saját jó példaadásukkal is vonzóvá tették ezt a szolgálatot. A megfáradt, megh idegült. vagy éppenséggel cinikus lelkész rossz példája viszont elriaszt. Sokszor a megüresedett igehirdetés támaszt a lelkész! pályára készülőben kétségeket. Nem kevésbé romboló lehet egyes lelkészek politikai éretlensége, egymás szeretetlen bírái- gatása, lejáratása. A NAGY HATÁSÚ ÉS IRÁNYMUTATÓ PÜSPÖKI ELŐADÁS UTÁN áz Akadémia dékánja néhány időszerű gyakorlati kérdésre hívta fel az értekezlet, figyelmét. A sokszor általánosságokban megrekedő lelkészi ajánlóleveleket határozottabban kellene megfogalmazni a felvételre jelentkezőkről. A teológust küldő gyülekezetek és lelkészek törődjenek többet küldötteikkel. Teológiai, egyházpolitikai és politikai kérdésekben törekedjenek teljes összhangra egyházunk vezetőivel, s Akadémiánk irányvonalával, öntudatos evangélikus lelkészeket szeretnénk nevelni Dr. Fabiny Tibor prodékán lelkész-utánpótlásunk néhány elvi és gyakorlati kérdéséről szólt referátumában. A lelkészutánpótlás biztosítása nemcsak egyházi érdek, de szocialista társadalmunknak is szüksége van magas műveltségű, jól tájékozott. lelkészekre. akik folytatják egyháztörténeti örökségünk haladó hagyományait. AZ ELŐADÁSOKAT KŐVETŐ SZAMOS HOZZÁSZÓLÁSBAN kifejezésre jutott a hála azért, hogy Országos Elnökségünk megrendezte. ezt a valóban korszakos jelentőségű összejövetelt. Többször hangot kapott az öröm és megelégedés afelett, hogy új, jól felszerelt épületben, európai színvonalú lelkészképzés és nevelés folyik. A sok gyakorlati javaslat egyértelműen kívánta a lelkésznevelés és a gyülekezetek viszonyának szorosabbra fűzését. A magas színvonalú- értekezlet dr: Káldy Zoltán püspök-elnök zárószavaival ért végét. Groó Gyula
