Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-04-16 / 16. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk A magam feje szerint vagy vezetés alatt? Továbbra Is Isten gyermekei­nek életéről, életformájáról be­szélgetünk. Legutoljára éz volt a témánk: „Lehet-e nem cseleked­ni a bűnt”? Mmdenestne nem könnyű problémát feszegettünk. Persae nem ez az egyetlen prob­léma, ami „nehéz”, adódik Isten gyermekeinek életében sok más »fogas kérdés”. — Ezt én is napról napra tapasztalom. Az utóbbi időben sókat vesződöm a Római le­vélben (8, 17) található meg­állapítással: „Akiket pedig Is­ten Leiké vezérel, azok Isten fiai”. Hogy „vezet” a Lélek? Ügy, hogy „mennybe nézek” és valamiféle jelet látok, mint egykor Komstantinusz? Vagy „sugallatot” hallok? Már most tegyük világossá, hogy a Lélek vezetése nem „mennybe nézést” jelent és még csak nem is valamiféle különle­ges sugallatot Ez a „vezetés” en­nél sokkal reálisabban történik. De nem adhatunk világos felele­tet anélkül, hogy előbb néhány más kérdést ne tisztáznánk. Kezdjük azzal, hogy a természe­tes ember — tehát az az ember, eki nem ment át a második te­remtésen, az újonnan születésien — szereti a maga feje szerint irányítani és berendezni az éle­tét. A maga útját járja. Emberi méltóságához méltatlannak tart­ja. hogy bárki is vezesse, mint egy kisgyereket. Viszont Pál apostol — többek között éppen a Római levélben — azt állítja, hogy ez a természetes ember is, minden tiltakozása ellenére is, hatalom alatt áll és éppen ezért „vezettetik”. „Mert tudom, hogy énbenniem. vagyis a testemben, nem lakik jó, minthogy ama, hogy akarjam a jót, van lehető­ségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. ... Ha fjedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem la­kó bűn” (Rm 7, 18.20). Ez azt je­lenti. hogy önál Itatás a termé­szete? ember részéről (aki bűnös' a bűneset óla!), ha azt képzeli magáról, hogy korlátlanul kéoes maga irányítaná az életét. Pál apostol arról vall. hogy „nem én teszem, hanem a bennem la­kó bűn”. A bűn pedig királyi hatalommal rendelkezik a termé­szetes emberrel. A bűnös emberi természet alá van rendelve en­nek a királyi hatalomnak, annak akarat nélküli eszköze. Kiszol­gáltatottja. Annak kényszere alatt áll. Az „vezeti”. — Ugye ez az állapot, me­lyet Pál apostol így jellemez: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből” (ti. amelyen ke­resztül a bűn érvényesíti ha­talmát!) ? — De lehet-e szabadulni a bűn kényszere alól és egyút­tal a bűn „vezetése” alól? \ A bűn kényszere és vezetésé alól a szabadi tás már megtör­tént Krisztus véltsá-gműve által: a golgotái kereszten és a húsvéti sírban. Jézus halálában Isten a királyi hatalommal bíró „bűri’-t ítélte el. Igein, magát a „bűri’-t, amelyet Jézus magára vett, és amely a természetes emberbe „bele telepszik”. Ezt a „bűri’-t küldte Isten halálba! Nincs té­vedés, igenis: halálba! Tehát a Bűn a halál martaléka lett. Ez­zel a bűn elvesztette hatalmát és erejét az ember felett. Többé nem kényszer a bűn, nem kényszer a bűn vezetése. Hiszen Krisztus megdöntötte a bűn hatalmát és szabadulást szerzett. Nem „kell” többé engedelmesen a bűn keze alá ,,juhászod«!’’ és általa vezet­tetni. — Gondolom a bűn hatal­ma és a bűn kényszere alól való szabadulás csak azokra érvényes, akik azt hittel, és pedig személyes hittel elfo­gadják? Bizonyéra idevomat- toozólag is érvényes, amit a keress testiről » mondottunk, hogy t. i. az sem „mágikusan” hat? Tehált Krisztus váiitsáig- műve sem hat mágikusan. Igen, Jézus Krisztusban, az Is­ten Fiában való személyes hit nélkül nem megy végbe rajtunk és bennünk ez a szabadítás. Úgyis kifejezhetjük magunkat, hogy „Istentől születés”, „felülről születés”, „újonnan születés” nél­kül nem éljük át a szabadulás örömét. Megint csiak idéznünk kell a Római levél 6. fejezetét: „A keresztség által ugyanis elte- mettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk”. Ez az új élet konkréten bűneink bocsánatának hittel való elfoga­dásával valósul. — Ügy érzem itt van az a pillanat, amikor már fel le­het tenni eredeti kérdésün­ket: Hogyan „vezet” tehát a Lélek az új életben? Miben áll ez a vezetés? Valóban, most már lehet erről beszélni. Akikben Krisztus vált- tógának elfogadása által meg­tört a bűn hatalma és ereje és így kikerültek a bűn vezetése alól, azbkat ettől fogva Isten Lelke irányítja. Ez a Lélek en­nek az új életnek az Ura. Ez a Lélek formálja az új életet, ö ad az új életnek irányt, ö szabja meg annak rendjét, ö vezet! — Ez mind nagyon szép. De nem tudom visszatartani a bennem előtörő kérdést: Ho­gyan vezet? Mindig Várni keli, hogy ez a Lélek rám száll­jon, mint az első pünkösdikor a tanítványokra? Nem a Lélek „ránk szállására” kell várnunk. Isten gyermekei magukban hordják a Lelket. Ez nem az ő „emberi lelkűk” vagy „énjük”, hanem Isten ajándéka az újonnan születésben részesült gyermekei számára. így mondja ezt Pál: „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem’ Lélek sze­rint, ha Isten Lelke lakik benne­tek, de akiben nincs a Krisz­tus Lelike, az nem az övé”. (Rm 8,9) Egy percre sem szabad el­felejtenünk, hogy a Lélek aján­déka elválaszthatatlanul hozzá­tartozik Isten gyermekeinek éle­téhez. de így is mondhatom: a valóságos (tehát nem névleges!) keresztyén élethez. Ezt már el­nyertük a keresztségben! Újon­nan kaptuk a keresztségben ka­pott ajándékok hittel való elfo­gadásakor, tehát a „felülről” vagy „Létektől születés”-kor. De újra és újra kaphatjuk, amikor hallgatjuk vagy olvassuk Isten igéjét és élünk az úrvacsora szentségével. Mindez azt jelenti, hogy a Lélek „belülről” és nem „kívülről” vezet. Ha már most a „hogyan” kér­désire iis válaszolnom kell, akkor így felelek: a Lélek elsősorban úgy „alapozza meg” vezetését, hogy újra és újra hitet ébreszt. Erre még Isten gyermekeinek is ismé­telten szükségük van („Hiszek! Segíts hitetlenségemen”!) „Lélek szerint” vagy „Lélekben” vagy a „Lélek vezetése alatt” járni, lé­nyegében nem jelent mást. mint hinni, hitben járni. A hit ugyan­is engedelmesség. A Lélek úgy vezet. hogy engedelmességet munkál bennünk Isten iránt, Is­ten akarata, Isten parancsai iránt. De úgy is vezet a Lélek, hogy ö adja meg az erőt, a lehetősé­giét is arra, hogy az ö világos- tógában felismert „isteni akara­tot” teljesítsük is. Erre azért van szükség, mert az „ó-ember” újra szeretne felszínre bukkanni és a „vezetést” újra átvenni. Ennek az „ó-embernek” naponkénti „meg- öldöklésé”-hez is a Lélek adja az erőt és tesz szabaddá bennünket arra, hogy a „Lélek szerint” a Lélek vezetése alatt járjunk. Végül annyit: a Lélek a „veze­tés”-t gyakorlatilag úgy végzi, hogy Isten igéjének azt az „ar­cát” fordítja felénk, amelynek vi­lágosságában az út is világos lesz előttünk. Káldy Zoltán — GALGAGUTA. A gyüleke­zetben böjti igehirdetés-sorozat volt, amelynek keretében már­cius 5-én Kalácska Béla ősagárdi lelkész, a Nógrádi Egyházmegye sajtóelőadója igehirdetéssel szol­gált és Ismertette Sajtóosztályunk munkáját és kiadványait. — NÓGRAD. Március ll-én Kalácska Béla ősagárdi lelkész, a Nógrádi Egyházmegye sajtóelő- adója szolgált a gyülekezetben, ismertette Sajtóosztályunk mun­káját. kiadványait és terveit, kü­lönösen is kiemelve az Evangéli­kus Élet jelentős szolgálatát. — ÖSAGÄRD. A böjti időben igehirdetés-sorozat volt a gyüle­kezetben, amelynek keretében Kühn Ernő nógrádi és Rezessy Miklós ipolyvecei lelkész is szol­gált. /laro Hcllaakoski: ESTE Ha csendesen szürkül az este, sötétül a lombok alatt, kérdezd az égi tájakat messze, honnan ez az ajándékeste, s miben leled nyugalmadat. Hiába volt sohase nyugodva mégse, titkokat feszegetni szüntelen. Ez a végtelen fejtegetése, a mérhetetlen méregetése és gyötrődés ezer kérdőjelen. Ne kutass többé a honnan s miértben! Csalt légy üres, nyitott! így engeded a titkokat felédérkezni szépen, vagy szétfoszlani futó felhőképpen erdők zúgó koronája felett. — SOPRON. Március 12-én szeretet vendégség volt a gyüle­kezetben, amelyen dr. Groó Gyu­la teológiai akadémiai tanár tar­tott német nyelvű előadást „A másokért- élő gyülekezet” témá­ról. A délelőtti istentiszteleten igehirdetéssé* szolgált. Szemed ragyogjon! Suhanjon ét lelked éber percein sejtés sóhaja! Nincs halló füle, csak a csendeseknek. S nincs tárva, ha lépések közelednek, csak a várakozónak ajtaja. Finnből ford. Túrmezei Erzsébet XHI VASÁRNAP IGÉJE Rajtunk Jézus szeme — rajtunk a világ szeme! Máté 18, 11—14. „JUBILATE» AZ ÖRÖM, AZ ÖRVENDEZÉS VASÁRNAPJA. Ne­vét a 66. zsoltár kezdő szavaiból kapta: „örvendj, egész föld, az Is­tennek!” Az egyház már a középkortól kezdve a Jó Pásztor szereteté- től átölelt gyülekezet tekintetét a húsvét ünnepe utáni vasárnapokon a jövő felé akarta fordítani. Ezek az alapigék azóta is Jézusra akar­nak mutatni: arra az Űrra, aki tanítványainak földi útját elhívásuk el­ső perceitől kezdve végigkíséri. Mint a pásztor, aki örömmel veszi vállára megtalált bárányát, úgy örül övéinek, miközben őket is a kö­zösség örömében (23. zsoltár) és a bővelkedő életben (Ján 10,10 b) akarja részesítem. EZ A MI ÖRÖMÜNK FORRÁSA: JÉZUS SZEME RAJTUNK! A mai igéből, de e vasárnap egész jellegéből is evangéliumként csen­dül ki ez a megállapítás. Hiszen Isten népe Jézus nélkül, az ő szünte­lenül tanácsoló tekintete nélkül olyan könnyen eltévedne, elcsüg­gedne vagy elszéledne. A szelíd szemű Űr Jézus tehát nem vádolni vagy ítélni akar, mint ahogy a pásztor sem azért keresi elveszett juhát. hogy megdorgálja, hanem hogy vállára vegye és örüljön megtalálásának. Mind az egyház története, mind a jelene bizonyítja, hogy ha egy­másra talál a pásztor és a nyáj, ha találkozik Jézus tekintete a mienkkel, akkor ott öröm, élet és üdvösség támad: öröm a menny­ben és öröm itt a földön is. DE EZ A MI ÖRÖMÜNK FELELŐSSEGE: A VILÁG SZEME IS RAJTUNK! A mai vasárnap levélbeli szentigéje (1 Péter 2, 11—20) ugyanis Krisztus híveinek jövevény és vándor voltát hangsúlyozza és arra int, hogy mint mennyei polgárok, hogyan éljünk azokban a földi közösségekben, amelyekbe Isten akarata helyezett bennünket. Rajtunk a világ szeme: érdeklődve figyeli, hogy valóban átsüt-e rajtunk a ,,pásztor és a nyáj” találkozásának az öröme. Közelebbről — hadd csendüljön most össze a szószéki és oltárt ige üzenete — igen is érdekli a világ fiait azoknak a valóságos vagy csak látszóla­gos életváltozása, akikért Jézus hajlandó volt otthagyni a „kilencven­kilenc igazat”, akiket tehát új útra, az ő követésének az útjára térí­tett. Melyek azok az életterületek, amelyeken rajta van a világ szeme, s amelyeket éppen ezért nekünk is fokozott felelősséggel és figye­lemmel kell kisérnünk? ILYEN TERÜLET A TISZTASÁG. Mind Jézus, mind az apostolok gyakran szóltak árról, hogy a testi kívánságok és bűnös vágyak mi­lyen könnyen elsodorhatnak bennünket a pásztortól és a nyájtól egy­aránt. Emlékezzünk néhány intésükre. Jézus bizony tud „a kisértés idején elszakadókról” és azokról, akikben az élet gyönyörűségei megfojtják'az elvetett magot (Lk 8, 13—14). Pál is nyomatékosan ír­ja, hogy „mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolás­ban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem- viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Ur Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne" (Róm 13, 13—14). Ezért int Péter is a mai igében: „tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak” (11. v.j. S ugyanígy int akár Jalcab, akár János apostol is. Tudja mindegyikük erőtlenuségünket és a tiszlatalanságra való hajlandóságainkat. Nem is a törvény igáját rakja váltunkra, hogy ösz- szeroskadjunk alatta, hanem a feloldozó evangélium örömhíréhez kapcsolja az intést, hogy mindvégig megmaradjunk a Vele való kö­zösség örömében, A MÁSIK TERÜLET A TISZTESSÉG DOLGA. így is mondhat­nánk: az erlcölcsi tisztaság mellett a politikai tisztességre is fokozott gondot kell fordítaniuk azoknak, akik „mint tévelygő juhok meg­tértek lelkűk pásztorához és felvigyázójához”. A mai ige szerint „tisztességesen éljetek” az emberek között — vési szivébe Péter az első keresztyéneknek —, tisztességesen éljünk egy szekularizált tár­sadalomban, mondanánk mai nyelven Keleten és Nyugaton élő ke­resztyéneknek egyaránt. Mert a pátert intésnek ez a része kifejezet­ten a helyes, lojális politikai magatartásra akarta serkenteni a levél egykori olvasóit, s akarja ma is serkenteni a Jubilate-vasarnap temp­lomi igehallgatóit. Jó, ha megvizsgáljuk: becsületesen tartjuk-e Ma­gunkat — mai konkrétumokhoz kötődve ,— a három évtizede kötött Egyezménynek, egyházi törvényeink Ünnepélyes Nyilatkozatának, vagy az egyház és állam hazánkban oly példaszerűen korrekt vi­szonyának a szelleméhez. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy a „dogmatikai” kérdések bizonnyal, az „etikaiak” még talán, de a „politikaiak” már nem tartoznak a tu­lajdonképpeni keresztyén éledszféra Jézus által magának igényelt területére. A Jó Pásztor nyájának egészére akar vigyázni. Öröme — örömünk is — csak akkor van, ha életünk egészét át tudja tisztí­tani a Lélek fuvallatai Pabiny xibor IMÁDKOZZUNK! Urunk, mindenható Istenünk, amint Te évente megújítod a föl­dünk arculatát, úgy meg akarod újítani ezt a világot is, amelyet megront a bűn és a halál. Kérünk, ajándékozz meg minket azzal az örömmel, hogy felismerjük a Te Fiadban, a mi Urunk Jézus Krisz­tusban az igaz élet naptámadatái, s mi is részesei lehessünk újjáte­remtő munkádnak Vele együtt, aki Veled és a Szentlélckkel mint igaz Isten él és uralkodik örökkön — ÜJCSANÄLOS. A nagyhé­ten három estén Balicza Iván miskolci segédlelkész igehirdetés­sorozatot tartott. — Húsvét má­sodik ünnepén avatta fel a gyü­lekezet volt lelkészének, Nikodé- musz Jánosnak az emléktábláját Szebik Imre, a Borsod—Hevesi Egyházmegye esperese. — SÁTORALJAÚJHELY. Es­peres! látogatás alkalmával a gyülekezetben bibliaórán szolgált és vetített képes előadást tartott Szebik Imre esperes. A szolgálat különös öröme volt, hogy a részt­vevők száma a bibliaórákon fe­lülmúlja a vasárnapi istentiszte­leti látogatottságot. örökké. Ámen. — CSABACSÜD. Február 26‘-án gyülekezeti szeretetven- dégsegen Kovács Pál szarvasi lelkész hirdette az igét Gál 2, 20 —21. alapján. Az együttlétet a gyülekezet ifjúsága és énekkara gazdagította. — DEÁK TÉR. Március 8-án ifjúsági bibliaórán dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkész elő­adást tartott Grünewald: lsen- heiirti oltár című képsorozatáról színes diaképekkel. — ARNÓT. Háromnapos böjti igehirdetés-sorozattal szolgált a gyülekezetben Szebik Imre ma­kóiéi lelkész, a Borsod—Hevesi Egyházmegye esperese. * 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents