Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-01-08 / 2. szám
Egymásért és együtt másokért Az Evangélikus Egyház és a Szabadegyházak Tanácsa tagegyházai között meglevő jó kapcsolatok jegyében hívta meg dr. Káldy Zoltán püspök-elnök Palotay Sándort, a Szabadegyházak Tanácsa elnökét 1977. november 29-én az Evangélikus Teológiai Akadémiára, hogy előadást tartson „A magyarországi Szabadegyházak Tanácsa tagegyházainak identitása és ökumenikus egységtörekvése'’ Címmel. Az előadásra Palotay Sándor elnököt elkísérte Deák József, Lacz- kovszki János és Szakács József egyházelnök. Hetényl Attila és Szigeti Jenó dékán, Győri Kornél, Mészáros Kálmán és dr. Nagy József teológiai tanár. A Szabadegyházak Tanácsa elnökét és a veié érkezett vendégeket az Evangélikus Egyház nevében dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, az Evangélikus Teológiai Akadémia nevében dr. Muntag Andor dékán köszöntötte testvéri szívélyességgel és szeretettel. Az előadáson részt vett D. dr. Ottlyk Ernő püspök, dr. Prúhle Károly, az Ökumenikus Tanács főtitkára, az akadémia tanári kara és hallgatói. Az előadást követően az akadémia munkaebéden látta vendégül Pálotay Sándor elnököt és munkatársait. Az alábbiakban részleteket közlünk a nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadott előadásból. szerű kronológiai sorrendben helyezkednek el; és nem folyamatosan kapcsolódnak egymáshoz. Nem alkotnak olyan láncolatot, ahol a következő lépést vagy éppen a végső célt az előzőkből meg lehetne állapítani. Azt viszont állítom, hogy ezeket egymással szembeállítani vagy kijátszani nem lenne szabad, mivel így téves ítéletre jutunk. Az okúmén! zm us mégis hosz- szú ideig és talán még ma is a szélesebb köztudatban elsősorban az Egyházak Világtanácsát jelentette. Az Egyházak Világtanácsa fönn is tartotta magáinak ezt az igényt. A szervezeti és teológiai egységre jutás megtestesítőjeként az ökumené egyedüli hordozójának a letéteményesének tekintette önmagát. Az Egyházak Világtanácsám belül a Hit és Egyházszervezeti Osztály állította homlokterébe leginkább a keresztyén teológiai és szervezeti egységtörekvés munkálását. Az Egyházak Világtanácsa elválaszthatatlan attól a típusú egység törekvéstől, amelyet a Szabadegyházak Tanácsának tagEz a szolgálatom elsősorban ahhoz a tesvéri megállapodáshoz kapcsolódik, amelynek alapján főtisztelendő dr. Káldy Zoltán püspök úr volt szíves lehetővé tenni, hogy az Evangélikus Teológiai Alzadémia segítséget nyújtson a Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetének. Nagy jelentőségű gesztusként fogadtuk, hogy a két Intézet között előadócsere jöhet létre. Ennek igazi értékét az adja meg, hogy egyházaink széles közvéleménye előtt ezt nemcsak nyíltan vállalni tudtuk, hanem ez a gyülekezetek részéről egyre inkább megértéssel fogadott döntéssé érlelődött. Az élet mindennapos gyakorlatában megtanultunk szeretet, ben egymás mellett és egymásért élni. s mi több, együtt másokért szolgálni. Fontosak lettünk egymás számára és megtapasztaltuk, hogy Isten egymás által tanítani és gazdagítaná is akar bennünket. EZT AZ ALKALMAT AZÉRT TARTOM JELENTŐSNEK, mert lehetőség arra, hogy önmagunkat megmutassuk. Alkalom arra, hogy deklaráljuk azt, hogyan , gondolkodunk, látunk és cselekszünk mi, akiket a jelenlevők és a jelenlevőkön túl maga az Evangélikus Egyház elfogadott testvérként. Jézus Krisztusban Cselekvő társnak, olyanoknak, akik másokért élünik. Hitbeli meggyőződésem, hogy ma is, és nekünk is szól a parancs, amit Jézus a betegségéből meggyógyult bélpokloenak mondott: „Mutasd meg magadat!” (Mt 8,4). A mi hitünknek amiVira van értéke, amennyire sajátös kegyességi tapasztalatunk, a Jézus Kriscatussal szerzett élményünk nem marad csupán érzelmi motívum, hanem képes volt átalakítani életünket, és a környezetünkben mint egy más, egy olyan új ember jelenünk meg aki kész és képes másokért nemcsak munkálkodni, hanem ha szükséges életét adni az ő felebarátaiért. A SZABADEGYHAZAKRÓL BESZÉLEK, dó Ilyen egyház nincs, sőt a Szabadegyházak Tanácsának nem is célja az, hogy ilyen egyházat létrehozzon. Egyszerűen árról van szó. hogy a Szabadegyházak Tanácsának tag- egyházai vannak, és ezeknek a tagegyházaknak megvan a maga sajátos véleménye, nézete, múltja, kegyességi gyakorlata, amely meghatározza gondolkodásukat. Másként közeledve a témához, a Szabadegyházak Tanácsának tagegyházai a tárgyban megjelölt téma egy-egy részkérdésében azonos módon nyilatkoznak meg, és azonos magatartást tanúsítanak. de szeretném azt is, ha emellett nyílttá válna áz is. hogy a tagegyházak között e kérdésben véleménykülönbség és eltérés is van, sőt esetenként szembenállás mutatkozik. A témához váló közeledésit nehezíti az is, hogy sokszor jelentős eltérés van az elmélet, áz egyházvezetés szintjén történő állásfoglalás; és a gyülekezeti életben a tagság szintjén a mindennapos gyakorlatban. AZ ÖKUMENlZMUST ASZA- RADEGYHAZAK TANÁCSA TAGEGYHAZAI IS ma már korunk egyik fontos kihívásának tartják és azt különböző aspektusokból vizsgálják. Ezek az aspektusok nem valami szükségegyházai nem vállalhatnak, mi több az Egyházak Világtanacsa egyes tagegyházai sem mind vallják ezt így a magukénak. Szükséges kijelentenem azonban, hogy bár az Egyházak Világ-tanácsa ökumenizmusának ez a jellemzője, mégsem ez az egyedüli mutatója. Hiba lenne részünkről, hogyha nem látnánk világosan azt is, hogy az Egyházak Világtanácsa számos olyan tendenciát hordoz létezésével, amely megeggyezik hitbeli felfogásunkkal. Annál is inkább, igaznak tartom e megállapítási, mert az Egyházak Világtanácsa a különböző egyházak, nézetek és irányzatok hatása alatt keresi a teljes eligazodást, küldetését a világban, nyitott akar lenni más hatásokra is, lehetőséget nyújtva arra, hogy a különböző vélemények jegyében alakuljon jövőbeli szerepe. Mindenekelőtt tehát úgy tekintünk az Egyházak Világtanácsára, mint amely az Isten történelmet formáló akarata szerint alakult, hogy beteljesítse Istentől megszabott rendeltetését. DE KORUNK EGY MÁSIK ÖKUMENIKUS KIHÍVÁSÁNAK tekintjük a különböző világvallások, tehát nem keresztyének közös cselekvésének igényét is, amely nem jelentheti részünkről a kereszt örömüzenetéről való lemondást, és megalkuvást sem az adott szituációval, a kialakult körülményekkel, hanem igen is az ökumenikus valóság mellett lehetségesnek látjuk hirdetni, hogy „nincs más név, az ég alatt” (ApCs 4, 12). Ugyanakkor egyértelműen nyitottnak kell lennünk arra is, hogy erre az ökumenikus kihívásra cselekvő módon tudjunk válaszolni, mégpedig saját teológiai hátterünkből kiindulva úgy, hogy szőkébb és tágabb értelemben az egész emberiségért a jót cselekedjük. Demény Ottó: ELMARADT TÉL UTÁN Vártam hószomjasan de nem jött i az égen nehéz felhőt lestem s kicirkalmazta fényével a nap ó az a hótakaró a zúzba öltözött fák példáim elsikkadtak jókedvem elapadt hogy tudtam én a faggyal játszani a tócsák jégtükrére rajzolni kék ívét a jégcsap orgonáin kizéngetni a dalt párát fújni a légbe álmodozni fehér végtelenségből kutatni a reményt s hogy szerettem a szép fordulatot mikor a töppedt kásás szürkéségből megindultak az apró patakok midőn a rög átütve barna búbját a hó színén már új füvet fakasztott de nem — csak érzéketlen lágy idő semmitérő mert próbák nélkül nincs is embersorsod elvették tőled vad játékodat s csak megúsztad — mint kutya — a telet csak megúsztad dünnyögőn áhítozva Alom A HAVON című kötetből. 1976. Kiss Ferenc 1977. november 19-én szép gyülekezettel Indított útnak egy ifjú párt és éjfélre már halott volt. Évek óta gyógykezeltette magát, de közben boldogan végezte szolgálatát a kis létszámú, de áldozatos ösküi gyülekezetben harminc éven át. 1977. november 22-én kísérték ki templomából gyülekezetének tagjai és lelkésztársai. Síkos Lajos esperes hirdette a2 igét, imádkozott Boros Lajos, Tóth Sándor és Németh Ferenc szóltak a lelkésztárnak nevében. Gyászoló özve gyének, leányainak és azok csa ládjainak, valamint testvéreinek ő maga adta búcsúzóul Isten igéjét: „Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok”. Ezt a ke gyeimet megtapasztalva búcsú zott lelkészétől gyülekezete is egyik presbiterének szolgálatával a sírnál. „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk...” (2 Kor 5,1 ). f Halász Béla Lapzárta után kaptuk a hírt, hogy Halász Béla ny. pápai lelkész, a Veszprémi Egyházmegye volt esperese életének 71. évében súlyos szenvedés után december 28-án Pápán elhunyt. Temetése január 4-én volt a veszprémi te metőben Hernád Tibor veszprémi lelkész szolgálatával. „Ügy négyszázezer körül” A múlt év októberében a Né- hogy azon a vasárnapon hány met Szövetségi Köztársaságban részt vettem a Martin Luther Bund (Luther Márton Szövetség) rendes évi közgyűlésén. Sok régi baráttal találkoztam s új barátságokat kötöttem. Az egyik német lelkész, akit most ismertem meg, sok kérdést tett fel egyházunk életével kapcsolatosan. A szép, őszi napokon sokat sétáltunk együtt az Északi-tenger partján, csodálva az apály és dagály játékát. S közben új barátom ismerkedett egyházunkkal, hazánkkal. Még nem járt hazánkban. így egyházunk életét is csak attpól a tükörképből ismeri, amelyet az ottani sajtó mutatott számára. S ez a kép a Helsinki egyezményben foglalt törekvések ellenére még .ma is sokszor torz. Ezért örült, hogy most egy „szemtanútól” kap információt. Mondanom sem kell, hogy én magam is szívesen tettem bizonyságot egyházi életünk széles skálájáról gyülekezeteink életéről. Itt-ott jóindulatúan lekérdezett, hogy még jobban értse szolgálatunkat. Mindössze egy esetben jutottunk zsákutcába. Éspedig akkor, amikor a mi magyar evangélikus specials gyülekezeti segélyszolgálatunkról a Gyülekezeti Segélyről vallottam. Megpróbálom az akkor elhangzottakat hűen visszaadni. AMIKOR A GYÜLEKEZETI SEGÉLYRŐL SZÓLTAM, tudtam, hogy érzékeny húrokat pengetek, hiszen barátom már évek óla szorgoskodik, hogy a szórványokban élő hittest véreit minél jobban segíthesse. Megkérdezett; hány tagja van a Gyülekezeti Segélynek? Értettem a kérdést. A választ valahogy így adtam meg: „úgy négyszázezer körül”. Egy pillanatra rám nézett. Arcáról olvasni tudtam. Nem tudta, hogy mit gondoljon; esetleg nem értettem a kérdést. Vagy tréfálok veié, nyelvi nehézségeim támadtak vagy mi van velem. Újra megkérdezett. Űjra csak ezt válaszoltam: úgy négyszázezer körül. Azt hiszem á mai napig nem érti teljesert, hogy miré gondoltam. Pedig igazát mondtam. A GYÜLEKEZETI SEGÉLYNEK EGYHÁZUNKBAN „úgy négyszázezer” tagja van. Ma már ez az egyházi segélyszolgálatunk beleépült egyházunk életformájába s természetes az Is, hogy annak szolgálatából senki sem húzza ki magát. — Még akkor is. így van ez. ha ma még nem egyforma mértékkel áldoz minden gyülekezet. MIBŐL IS TEVŐDIK ÖSSZE á Gyülekezeti Segély javára évenként befolyó összeg t Mindenekelőtt önkéntes adományokból. Híveink ezrei kisehb-nagyobb össszegeket áldoznak erre a célra. 1977-ben 631 969,— forint gyűlt össze ilyen adományokból. Szép bizonysága ez híveink egy- h á zs zenei elének ’ Az önkéntes adományok mellett évente egy istentiszteleti of- fertáriumot is áldoz minden gyülekezet a Gyülekezeti Segély céljaira. 1977-ben az offertóri- umnak. az összege 93 277,—- forint volt. Ki tudná megmondani, ezer testvérünk gazdagodott úgy meg az Isten igéjéből, hogy hálaáldozatként tudott a Gyülekezeti Segélyre is áldozatot hozni. A Gyülekezeti Segély régi, szép — s idestova történeti hagyományaként — az offertórium ösz- szegét az a gyülekezet kapja, amely a tárgyesztendőben a legnagyobb áldozatot hozza temploma vagy lelkészlakása tatarozására. 1977-ben a éelldölhölkl gyülekezetnek ítélte oda a közegyház az offertóriumot, az ún. Nagyszeretetadományt. A eelldö- mölki gyülekezet templomát tatarozta több százezer forintos költséggel. A Nagyszeretetadományt. ünrtepi istentisztelet keretében, december 11-én adta át e sorok írója, akit elkísért dr. Nagy tstván esperes, az Északi Egyházkerület Gyülekezeti Segély előadója is. A celldömölki gyülekezet Isten iránti hálával fogadta a közegyháznak ezt a testvéri segítségét. S végül — még a korábbi, ún. Gyámintézet örökségképpen — minden templomban kell (helléné) lennie olyan perselynek, amely a Gyülekezeti Segélyre hívja fel a templomba járók figyelmét. E perselyeknek a „tartalma” adja az ún. Kisszeretet- adományt, amelyet 1977-ben a bonyhádi gyülekezet kapott, amely szintén templomrenoválás előtt. áll. Ennek összege: 63 652;— forint. E HÁROM FORRÁSBÓL TEVŐDIK ÖSSZE a Gyülekezett Segély. 1977-ben már 788 696,— forint volt az az összeg, amely bizonyítja híveink és gyülekezeteink egymásért érzett felelősségét. Ilyenkor, évvégi számadáskor az egyházmegyéket is rangsorolni .szoktuk. Az egyes egyházmegyékben befolyt Gyülekezeti Segély összegeket elosszuk az egyházmegyék népességszámával, így egy átlagot kapunk, amely átlag- évről- évre • mutatja az- égy«» házmegyék áldozatkézségét. 1977- ben (mint már évek óta) a Nógrádi egyházmegye áll az élen, lelkenkénti 5X0 forint átlaggal. Á második helyen a Tolna-Baranyai egyházmegye áll, fejenkénti 407 forinttal, amelyet a Somogy-Zalai egyházmegye követ, lelkenkénti 388 forinttal. A GYÜLEKEZETI SEGÉLY „HIVATÁSOS” TÁRSADALMI MUNKÁSAI, az egyházmegyéi előadók, november 10-én értékelték o Gyülekezeti Segély 1977* es eredményeit. Örömmel hallottuk. hogy csak egy ékítendő alatt egyházunknak eZ á szolgálata 80175,— forint emelkedésről tudott számot adni. Ezt az áldozatot csak úgy tudjuk megtartani és növelni, ha valóban „négyszázezer" aktív munkása lesz á mi segélyszolgálatunknak, vagyis egész egyházunk részt vállal és részt kér a segítésnek ebből a drága szolgálatából. ÉS miért ne iennénik e tekintetben is derülátók; Az a Krisztus, aki szolgálni jött érettünk, az megtanít bennünket a rászoruló gyülekezeteink szolgálatára is. Karner Ágoston + Nikodémusz János Haláláról már rövid hirt adtunk lapunkban. Még három hónappal ezelőtt, mint nyugdíjas prédikált az újcsanálo&i templom szószékén, ahol 23 évig szolgált Az Alföld ringatta bölcsőjét, élete legnagyobb részét Borsodban töltötte. Ez alól csak a kölesed gyülekezetben végzett 12 évi igehirdetői szolgálat kivétel. Isten három gyermekkel áldotta meg Kollárik Anna tanítónővel kötött házasságát. Őrült, ha gyermekeivel .lehetett, ha unokái is körülvették. Híved iránti szeretettel pásztóroita a nyájat Szeretett gyülekezetében harangot öntetett. Boldog volt ha a hívogató harang szavát minél többen meghallották. A szórványszolgálatban megfáradt szív a miskolci kórházban dobbant utolsót, Porait Budapesten a rákoskeresztúri új köztemetőben helyérték el. Temetésén a vígasztalás igéit Szebik Imre miskolci lelkész, esperes hirdette a megtört szívű családnak. Az újesanálosd gyülekezet pedig 1977. december 6-án istentisztelet keretében emlékezett a hazahívott szolgára a Borsod- Hevesi Egyházmegye lelkészi kara és a gyászoló rokonság jelenlétében. „Jól van jó és hü szolgám, kevesen voltál hű. sokra bízlak ezután. Menj be a te Uradnak örömébe.” — CSENGŐD—PA III—K \SKANTYÜ. 1977. december ít-én á társgyülekezet mindhárom templomában igét hirdetett Sárkány Tibor hartai lelkész, a délutáni szeretetvéndégségen pedig „Az úrvacsora diakóniai közösséget teremt” címmel tartott előadást
