Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-01-08 / 2. szám

Munkások az Úr szőlőjében

ISTEN NÉPÉT, A GYÜLEKEZETÉT a Biblia sokszor nevezi Isten szőlőskertjének. A szőlőtőkék Isten gyermekei, a gyülekezet tagjai, A szőlőtökének egyetlen rendeltetése van, hogy minél több és minél édesebb szőlő- fürtöt teremjen, amivel hozzájárul az emberek táplálásához, boldog, vidám életéhez. Isten gyermekeinek, a gyülekezet tagjainak is az a legfőbb rendeltetésük, hogy gyümölcsöt teremjenek. Ez azt jelenti, hogy szolgáló szeretetükkel segítsék az emberek boldogabb, vidámabb életét, Ha a hívők életéből hiányoznak ezek a gyümölcsök, akkor haszontalan, terméketlen szőlőtőkékké válnak. Az ilyen terméketlen szőlőtőkéknek az a sorsuk, hogy kivágják őket és új csemetéket telepítenek a helyükre.

AKI ISMERI A SZŐLŐMŰVELÉST, tudja, hogy a szőlőtőke nagyon munkaigényes növény. Akár hagyományosan művelik, akár nagy szőlőtáblákon nagyüzemi módon, a szőlőművelés mindenképpen sok munkával és fáradsággal jár. A szőlő trágyázásától és metszésétől kezdve a kötözésen át egészén a szüretig szinte megszámlálhatatlan munkafolyamatot kell végezni azért, hogy bőséges szüret legyen. Ahhoz, hogy ß gyülekezet tagjainak életében megteremjenek a kívánt jó gyümölcsök, szintén sokat kell fáradozni. Ezt a fáradozást összefoglaló szóval gyülekezeti, vagy egyházi munkának nevezzük.

AZ EGYHÁZI MUNKÁHOZ sokféle munkaág tartozik: az igehirdetéstől kezdve a lelkigondozáson, a kántori szolgálaton, az adományok összegyűjtésén és a gyülekezet épületeinek rendben- tartásán át az egyházi sajtóban végzett szolgálatig, a szeretetin- tézményekben végzett gondozómunkáig, a hazai és külföldi konferenciákon végzett békeszolgálatig. Csak szorgalmas és kitártó munka eredményeként teremhetnek meg az egyház életében azok a jó gyümölcsök, amelyek/az emberiség javát szolgálják.

E SOKFÉLE MUNKA VÉGZÉSÉHEZ munkásokra van szükség. Az egyházi szolgálat különböző munkaágában sokféle egyházi munkás dolgozik. A lelkészek, kántorok, felügyelők, gondnokok, pénztárosok, presbiterek, harangozok, vagy a szeretetintézmé- nyekben szolgáló gondozók — hogy csak a legfontosabbakat említsük —, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Isten szőlőskertjében rend és tisztaság legyen, s hogy a szőlőtőkék nel maradjanak terméketlenek. Az elkövetkezendő hetekben lapunk hasábjain ezeket az egyházi munkásokat szeretnénk lapunk gyermekolvasóinak bemutatni. De úgy gondoljuk tanulságos lehet az felnőtt olvasóinknak is, sőt talán még maguknak a szolgálattevőknek is.

SZÓLUNK ARRÓL, HOGYAN KÉSZÜLNEK FEL a szolgálatukra ezek az egyházi munkások, milyen főbb feladatok hárulnak reájuk és hogy hogyan tudnak megfelelni hivatásuknak. Arra is rámutatunk, hogy milyen segítséget várnak ezek az egyházi munkások a gyülekezet tagjaitól, hogyan tudják őket segíteni munkájukban a gyermekek is, s hogy miben segítik szolgálatukat országos egyházunk felelős vezetői.

JÉZUS EGYIK PÉLDÁZATÁBAN ARRÓL BESZÉL, hogy Isten maga gondoskodik arról, hogy legyenek munkások szőlőjében. A szőlősgazda napjában többször is kimegy a piacra, az akkori munkaközvetítő helyre, hogy elegendő munkást fogadjon fel. Isten ma is hívogat igéjével az egyház szolgálatába munkásokat, felnőtteket és gyermekeket egyaránt. Amikor ezeket az ismertetéseket olvassuk, talán mi is meghalljuk Isten hívő szavát, s talán már most megfogalmazódik szívünkben az elhatározás, hogyha felnövünk — mint lelkészek, kántorok, presbiterek, vagy szeretetszolgé- lati dolgozók — mi is szorgalmas munkások leszünk Urunk szdlőjé*>en- Selmeczi János

Képes Biblia

Képek Jézus életéből 1,

Kedves Gyermekek!

Bizonyára láttatok már képekkel illusztrált Bibliát. E képek segítenek bennünket abban, hogy a bibliai történeteket és ez által Isten igéjének üzenetét jobban megértsük- A következő hetekben ilyen képeket fogunk közölni lapunkban. Azonban, hogy a dolog érdekesebb és izgalmasabb legyen, nem írjuk a képek alá, hogy milyen bibliai jeleneteket ábrázolnak. Ezt magatoknak kell kitalálni. Ha nehezen megy, kérjétek meg szüléiteket, vagy idősebb testvéreiteket, hogy segítsenek. Azt is keressétek meg, hogy a történet hol van megírva a Bibliában. A harmadik kérdés a bibliatörténet elmélyítésére szolgál. Próbáljatok erre is felelni. Válaszotokat kizárólag levelezőlapon küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Í0S8 Budapest, Puskin u. 12. Minden helyes felelet egy pontot ér. A sorozat végén a legtöbb pontot elérők értékes könyvjutalmat kapnak.

Az egyház missziójának dimenziói

Dr. Káldy Zoltán püspök jelentése a Déli Egyházkerület Közgyűlésén

(Folytatás az 1. oldalról)

között prédikáltunk, akkor levegőbe beszélünk és éppen ezért igehirdetésünkkel nem tudjuk elvégezni missziói szolgálatunkat.

Az is igaz, hogy az egyházban is vannak még rétegek, amelyeknél ez a tudatváltozás csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem következett be. Az NSZK-ban élő Gattwinkel egyháztanácsos — aki a nyugatnémet rádiónál az evangélikus egyháza megbízott volt -— mondotta saját tapasztalatai alapján a következőket: „A keresztyén gyülekezet távol van attól, hogy megváltozni, megindulni vagy gondolkodóba akarna esni, hanem azt akarja csak hallani, amit eddig is tudott és gondolt. Az igehirdetés sok ember számára állandó ismétlése annak, amit eddig is hitt, hallott, tudott és mondott, éspedig lehetőleg azonos szavakkal. így aztán Krisztusnak a gyülekezetre bízott missziói- diakómiai parancsa homályban marad, hiszen az egyház kegyes igények kielégítésére szolgáló vállalat”. Ha a misszióról beszélünk. érdemes egyházunkban is elgondolkodni azon, hogy szószékeink több esetben nem lettek-e „kegyes igények kielégítésére szolgáló helyekké” ahelyett, hogy a nagy evangéliumot hirdettük volna a tudatvállozáson átment., a szocialista társadalomban élő embereknek.

A diakónia

Az egyház komplex missziójának másik dimenziója a diakó- niá. Isten törvényének és evangéliumának hirdetése vezet el a diakóniai szolgálathoz. Még helyesebben azt kell mondanom, hogy a teljes törvény és az egész evangélium — tehát annak az evangéliumnak a hirdetése, amely "elég nagy a világhoz és annak minden bajához — pré- dikálása visz a diakóniához.

Ez a diakónia lényegében azt jelenti, hogy maga Jézus Krisztus szolgál követőin keresztül a gyülekezetben és a gyülekezeten keresztül a világban. Mivel az elmúlt években elég sokat beszéltünk arról, hogy a gyülekezeten belül ez a diakónia azt jelenti mindenki szolgál mindenkinek, most nem szeretnék erről bővebben beszélni. Azt azonban mégis megemlítem, hogy az egyik finn teológus, aki egy éven keresztül volt Teológiai Akadémiánk hallgatója és számos evangélikus gyülekezetben fordult meg tanulmányi évéről szóló beszámolójában többek között ezeket a mondatokat irta le: „Különösen érdekelt a diakóniai teológia: azzal önként is foglalkoztam. Erről a témáról könyveket és cikkeket olvastam és sok lelkésszel beszélgettem. Ezért azt hiszem, hogy már jól tudom, hogy mit jelent a diakóniai teológia. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy a gondolatai még nem valósultak meg teljesen a gyakorlatban". Érdemes felfigyelnünk a gyülekezetekben ennek a finn teológusnak megfigyelésére. Vajon, mit láthatott a gyülekezetben, amikor a diakóniai teológia elméleti ismeretével elment egy-egy evangélikus gyülekezetbe? A diakónia megvalósításából — nem volt mindenütt benyomást keltő tapasztalata. Ez a példa önmagában is arra mutat, hogy a misszió elakadhat egy gyülekezetben, ha az nem lesz diakóniai közösség. De még inkább elakad a misszip azoknál az öregeknél, betegeknél, egyedülvalóknál, lelki- és fizikai problémákkal küzdőknél, akik nem tapasztalhatják meg a saját maguk helyzetében a gyülekezet gondoskodó szeretetét.

Ugyancsak nincs időnk szólni arról, hogy nemcsak a gyülekezeteknek kell a diakóniai szolgálatot végezniük, hanem egész egyházunknak kell ebben a diakóniai munkában foglal a tosnak lennie. Egyházunk egész életformájának diakóniainak kell lennie. Egyházunknak ezt különösen meg kell élnie a kis gyülekezetek. a szórványok felé.

Nagyon hangsúlyozottan kell

szólnom arról, hogy egyházunknak ezt a diakóniai életformát kell megmutatnia és gyakorolnia egész társadalmunkban és az emberiség nagy csaladjában. Engednünk kell, hogy isten gon- doskodó szeretete rajtunk keresztül is megérkezhessek egész népünkhöz. így is mondhatom: engedelmesen részt kell vennünk Istennek abban a cselekvésében, amelyet a világért, annak békéjéért, az igazságosságért és az emberi méltóság megőrzéséért vagy helyreállításáért végez. Mondhatjuk mindezt úgyis, hogy felszabadultan, és jó lelkiismerettel végeznünk kell a politikai és társadalmi diakóniát is. Idehaza még az eddiginél is tudatosabban segítenünk kell társadalmunk továbbfejlődését. Gyakorlatilag ezt úgy tehetjük, hogy egyfelől egyházunk tagjait cselekvő hazafiságra, a munka becsületes elvégzésére és a másvilágnézetű emberekkel való összefogásra bátorítjuk, másfelől arra biztatjuk őket, hogy vegyenek részt a Hazafias Népfront, továbbá a helyi Béketanácsok, honismereti munkaközösségek szolgálatában. De részt kell vennünk ennél még tágabbölelésü diakóniai munkában is, amely az egész emberiség békéjéért, a társadalmi haladásért, az igazságosság megvalósításáért, a javak egyenlő elosztásáért, a politikai- és katonai enyhülésért, a leszerelésén folyik. Ha minderre nem figyelnénk és mindezt nem végeznénk, nem egyszerűen politikai vonatkozású mulasztást követnénk el, hanem zsákutcába vinnénk igehirdetéseinket és gyü- mölcstelenné tennénk misszióinkat

Az istentisztelet

Az egyház komplex missziójának harmadik lésze az istentisztelet. Most nem arról szeretnék beszélni, hogy a keresztyén em- ( bér egész életének istentiszteletnek kell lennie. Még csak nem is arra gondolok, amiről Pál apostol a Római levél 12. fejezetében szól, hogy „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő; és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”, hanem valóban arról az istentiszteletről akarok röviden szólni, amely templomainkban folyik. Ezeken az istentiszteleteken keresztül is misszió vagy evangélizáció történik. Helyesebben annak kell történnie.

De lehet-e missziói alkalommá egy istentisztelet, amelyen a jelenlevők nem értik az igehirdetést, mert egyrészt annak nyelvezete tele van számukra érthetetlen szavakkal, teológiai fogalmakkal és egész mondanivalója elvont, a mindennapi életből kiszakító jellegű. Folyhat-e az istentiszteleten a misszió akkor, ha az igehirdetések csupa „kell-ből és felszólításból állnak, de akik hallgatják nem tudhatják meg, hogy milyen felszabadító hatalom Jézus Krisztus evangéliuma. Folyhat-e a misszió ott. ahol ennek fordítottja történik: felkí- náltatik a bűnbocsánat, de arról már nem hallhatnak, az igehallgatók, hogy mi következik ebből az egyéni és családi életben, a munkahelyen, a társadalomban és általában a nagy világban. Van-e missziói ereje annak az istentiszteletnek. amelyen a résztvevők találkoznak sok bánatos, letört emberrel, de nem élik át azt az örömöt, amelyet Jézus Krisztus kíván adni az ö népének. Misszionálhat-e az az istentisztelet, amelyen az énekek visszavisznek az atyák mögöttünk hagyott világába , de nem juttatják kifejezésre azt a hálát és örömet, amit ma él át Krisztus népe a szolgálat útján. Van-e missziói jellege annak az úrvacsoratételnek, amelyben a résztvevők csak a bűnbánatban tudnak együttlenni, de nem örvendeznek annak, hogy bűnbocsánatot nyertek, Jézus Krisztussal és egymással közösségbe kerülhettek. 'Végül van-e missziói ereje az olyan istentiszteletnek, amelyen a résztvevők úgy érzik, hogy ott „kikapcsolódhattak” a világból, de aztán „sajnos oda

vissza kell majd menniük”, hiszen a templomi világ az egészen más, mint az, ami a templomon kívül van. És az miért van, hogy a templomi istentiszteleteken a híveknek jelentős része nem tudja átélni az egymással való „közösséget” és arról beszélnek, hogy ezt a közösséget csak kisebb alkalmakon, bibliaórákon, szeretet vend égségeken

találják meg? Miért van az, hogy az ifjúság jelentős része nem szívesen vesz részt a liturgikus isr tentiszteleteken, ugyanakkor, örömmel megy el az ifjúsági bi'b- liaórákra, „mert ott van közösség”.

Csak azt akartam érzékeltetni az istentisztelettel kapcsolatos kérdéseimmel, hogy az egyház missziói szolgálatának végzése céljából az eddiginél is többet kellene törődnünk istentiszteleteink tartalmával, formájával, légkörével, vonzóbbá tételével. Fáradoznunk kellene azért, hogy az istentiszteleti élet és a világban való élet jobban összefonódjék, egymást jobban segítse, az élet jobban bevonuljon az isten- tiszteletre és az istentisztelet jobban kimenjen az életbe.

A közösségi élet

Az egyház négy-dimenzáós missziói szolgálatának negyedik eszköze a közösségi élet. Mivel a közösségről már a diakónia és az istentisztelet kapcsán szóltam, most nem annyira a közösségre, mint inkább az életre szeretném tenni a hangsúlyt. Arra, hogy a misszió eszközévé lehet a gyülekezet azáltal, hogy éli Jézus Krisztus evangéliumát. Evangélikus egyházunkban százszor és ezerszer elmondottuk, hogy „az egyház ott van, ahol az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ,ki”. Ez mindén bizonnyal így.,Igaz ma is és holnap is. Mégis, szeretném el-> bizonytaianítani egy kicsit gyülekezeteinket akkor, amikor csak ezt a mondatot emlegetik és nem gondolnak másra. Pedig másra is kell gondolnunk! Többek között arra, amit Luther mondott: „Ahol te hallod, vagy látod, hogy ezt az igét prédikálják, hiszik, megváltják és élik, ott ne legyen kétséged, hogy ott kell lennie az igazi, egy egyetemes egyháznak”. Felhívhatnám most a figyelmet arra. hogy nem elég az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására hivatkozni, amikor az egyházat keressük a világban. Hanem hinni is kell a hirdetett evangéliumban. És ezt a hitet nem lehet elhallgatni, hanem meg is kell vallani, mégis, most nem ezt teszem. inkább arra utalok, hogy ezt az evangéliumot Luther szerint „élni” is kell! Ha misszióra gondolunk, nemcsak arról van szó, hogy proklamáljuk a Krisztust, hanem ezzel együtt arról is van szó. hogy magának a gyülekezetnek a belső élete, a gyülekezet tagjainak egyéni és családi élete taszít-e, vagy pedig vonz Jézus Krisztushoz, Tudjuk és nem is akarjuk figyelmen kívül hagyni a reformáció tanítását a simul iustus simul peccator-t, sajnos azonban akkor is ezzel szoktuk magunkat vigasztalni és a megromlott gyülekezeti életet is elfogadtatni, amikor inkább bánkódnunk kellene amiatt, hogy a gyülekezet mint közösség és annak egyes tagjai nem hordozzák magukon jobban Krisztus arcvonásait. Lankadatlanul fára» d óznunk kell azért és ismételten segítségül kell hívnunk az újjáteremtő és megszentelő Szentlelket. hogy a gyülekezetek élete, a presbiterek, lelkészek és lelkészcsaládok élete jobban mint eddig hordozója legyen Krisztus életének. Az egyház missziójának dimenzióiba ez i« beletartozik. Nagyobb távlatokban pedig az, hogy az egyház az eddiginél jobban álljon ki világ- viszonylatban a társadalmi igazságosságért. az elnyomottak felszabadításáért, a faji egyenlőségért, mert e nélkül nem tudja elvégezni misszióját az ún. harmadik väägban sem.

mai kérdéseink : 1. mt ábrázol a kép? 2. Hol van megírva? 3, Mikor és hol találkozunk az angyalok énekével az egyházi

életben? — Beküldési határidő: 1978. január 15.

Az izgalmas kereséshez sok örömet kívánunk!

LVSZ-SEGÉLY ETIÓPIÁNAK

illetékes titkára. A segítség elsősorban ruházatot, takarókat, élelmiszert foglal magába. Rygh titkár tájékoztatása szerint még továbbá szállítmányokat várnak.

A Lutheránus Világszövetség az élmúlt hónapok során folya- tnatowm küldött segítséget as eüópiai háború áldozatai részéi re -i» közölte Gunnar Rygh, ai fcVSZ Világszolgálati Osztálj