Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-03-12 / 11. szám

Szép naplementét!

Nemcsak a hajnal szép. A naplemente is. Biborszínű felhők, csendes üldögélés a fárasztó nap után és visszatekintés: szép volt a munka, jó volt családdal, emberekkel együtt. Nemcsak a gyermekkor és az ifjúkor évei szépek. Az idős ember évéi is Isten áldó kezei alatt folynak.

Egy idős asszonytestvér írt nemrég. Levele egyáltalán nem dicséri a „szép naplementét”. Elsírja, milyen nehéz az öregkor. Ügy szeretett olvasni egész életében, és most nem tud, alig lát. Tevékeny volt és szinte futott az utcán — most botra támaszkodva is minden lépése fáj. Nehezen hall — a kevés látogatójának csak itt-ott érti a szavát. Kifejezte félelmét, mi lesz vele, ha ágynak dől, ki látja el. Sorai közt ott bujkált a kétségbeesés.

NEM EGYSZERŰ MEGÖREGEDNI. Az emberi életkorok szintjeiből mindig nehéz az átmenet. Amikor a gyermek serdülőkorba lép, tele van problémával, s amikor a fiatalság évei következnek, szintúgy. Döntő, hogy az ember az átlépést egyik korból a másikba az élet természetes velejárójának tekintse. Az öregségbe való átmehet ugyanúgy súlyos válsággal járhat. Minden kérdésessé válik az idős ember számára: abba kell-e hagynia eddigi hivatását, munkáját, mert csökken az energia. Milyen legyen a viszonya emberekhez, fiatalokhoz; emlékei másokat nem érdekelnek. Ügy érzi, sokszor fölösleges, átnéznek rajta. Nem könnyű elfogadni az öregkort. Bizony, a naplemente már nem nyári, hanem őszi vagy téli, ködfátyollal, jégvirággal.

NAGYON SOKAT SEGÍTHET AZ, IDŐS EMBER LELKI VERGŐDÉSÉN a környezete. Csatádnak, gyülekezetnek tudnia kell, hogy Isten akarja, hogy idős emberek jelen legyenek a világban. Milyen is lenne egy város vagy ország öregek nélkül? A bölcsességnek, mélységnek, az; érett szerénységnek milyen hiányát érez- né meg a társadalom az idős emberek, távollétével! A sok munka, elvégzett feladat után, ha szeretet és tisztelet veszi körül őket, nagy segítséget jelent nekik. Társadalmunk ma sokat tesz az öregekért. Űj nyugdíjrendelkezések jelentek meg. A tanács, a társadalmi szervek vagy a vállalatok szociális munkája, megszervezték az ebéd- és tüzelőhordást, pénzsegélyt adnak, klubokat szerveznek, műsorokat adnak. Szép dolog és hozzátartozik a „diakóniailag strukturált” gyülekezet arcvonásaihoz, amikor pl. a gyülekezet ifjúsága rendszeresen látogatja az idős testvéreket, meghallgatják visszaemlékezéseiket, felolvasnak, énekelnek nekik, segítenek ügyes-bajos dolgaik megoldásában.

De az idős embernek — Istentől kérve erőt — saját magának is segítenie kell, hogy a naplemente szép legyen. Ezzel kapcsolatban három szempontot szeretnék említeni.

NÖVEKEDÉS AZ EMBERSÉGBEN. Az előző évtizedek rohanása után, megcsendesedés. önzés, hiúság helyett van idő a szolgálatra. Milyen óriási köny- nyebbséget jelent, ha rábízhatják a nagyszülőkre az unokákat. Van ideje meghallgatni mások bajait, leveleket írni, s ezzel kilépni a zártságból. Mindez nem jelent illetéktelen beavatkozást mások életébe, de az érett emberség készenlétét mások felé. Hazánkban 300 000 nyugdíjas dolgozik tovább régi munkahelyén. mondván: „Egy családdá lettünk sok év alatt a kollégákkal, olyan jó a barátaim között maradni!”

AZ IDŐS KOR LEHETŐSÉGET AD ARRA, hogy átfogó látást, mélyebb betekintést kapjon a dolgok értelmébe: mi az értelme az életnek, a szeretetnek, a világnak, az időnek, az örökkévalóságnak. Az idős kor valami módon beérés, csúcsra érkezés. Egyik fő tartó oszlopa lélektanilag a humor.

AZ IDŐS EMBER HARMADIK PROGRAMJA: a készenlét. Hogyan mondja Áprily?

öregség, bölcs fegyelmező je

vérnek

taníts meg, hogy Csendemhez

csendben érjek.

A túlsó partot látó révülésben a ..Készen vágyj”-ra ezt felelni:

Készen.

Isten, aki egész életútján hűségesen vele volt, az utolsó órákban is véle lesz. Itt bizonyosodik be, milyen erők' áradnak Jézus Krisztus keresztjéről és feltámadásából.

Szép naplementét, Testvérem!

Görög Tibor

EVANGÉLIKUS DELEGÁCIÓ A KONSTANTINÁPOLYI PÁTRIÁRKÁHOZ

A lutheránus-ortodox kapcsolatokat az elkövetkező évben nemzetközt szinten elevenebbé kívánják tenni, közölte Genfben a Lutheránus Világszövetség. 1978. március 10. és 14. között a Lutheránus Világszövetség delegációja

hivatalos látogatást tesz 1. De- metrios konstantinápolyi pátriárkánál. Ez lesz az LVSZ képviselőinek és az ortodox egyházak egyik fejének harmadik, hivatalos találkozása.

Tudjuk, hogy évszázadok mulasztásait nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni. Ez érvényes falvaink kulturális életére vonatkoztatva is. A falusi társadalom gazdasági és szellemi felemelkedése nem történik egyszerre. Ez törvényszerű is. A gazdasági fejlődésnek meg kell előznie a kulturális életvitelt. Ma már a falusi társadalom anyagi bázisa biztosítva van. Meg van tehát a lehetősége annak, hogy az évszázados mulasztást gyors tempóban feledtetni tudjuk.

Nem feladatunk, hogy falvaink kulturális életéről hű „fényképet” készítsünk. Mégis kiemelünk néhány „stációt”, amelyek már „mögöttünk” vannak s amelyeknek az eredménye szinte felmérhetetlen — neon is szólva hatásairól!

ITT VAN PL. A VILLAMOSÍTÁSI PROGRAM. Ma. már nem is akarunk em'ékezni a szemet rontó petrollámpákra, melyek féltett kincsei unokáink városi lakásának. Pedig mindössze húszhuszonöt év telt el azóta, hogy falusi otthonainkban felgyulladt a fény. S a „fénnyel” együt a nagyvilág is beköltözött a községek otthonaiba. Először a rádió, majd a TV által képekben is. Mennyi élménnyel lettünk gazdagabbak! A tömegtájékoztatás mellett a mosógép, a villanyvasaló, a háztartási gépek megjelenése, a különböző munkákat könnyítő motorok beszerelése mind-mind a villany megjelenésének az „áldásai”. Mindezek kulturáltabb életet biztosítanak a falusi lakosságnak. (De nem hallgathatunk arról. hogy a szétszóródó tanyavi.-, lúgban még ma is van olyan otthon, ahol a régi lámpa fénye mellett kell a gyereknek a holnapi leckét, megírnia.)

UGYANCSAK AZ ALTALANOS MŰVELŐDÉS EMELÉSÉT SZOLGÁLTA falvainkban a kul- túrházak és könyvtárak megjelenése. S amit sem a rádió sem a

A konfirmandusok háromnegyed része azért jár az oktatásra, „mert hozzátartozik ehhez a kor- (osztály)hoz” és értelmes dolog. Egynegyed részük hitbeli okokból tártja fontosnak és benne a Krisztus gyülekezetéhez való tartozás jelét látja. Néhányan azt mondják, sohase jöttek volna, ha szüleik „kezdettől fogva nem kényszerítették volna” őket. Ez

televízió nem tud pótolni, az emberközel tájékoztatást és szórakozást. azt a kultúrházakban tartott ismeretterjesztő és más típusú előadásokban „készen” kapja az odalátogató. Napjainkban a falvaink kul hírközpontjainak a megújulását éljük. A régi kultúr- házaikat új. modern felszereléssel látják el, vezetőiket magas szintű képzésben részesítik, hogy a többrétegű igényeket is ki tudják szolgálni. Hiszen még ma is több helyen a korcsma (bocsánat: a”z Italbolt) ad szórakozást a falusi társadalom egy részének. Meg kell tanulni kulturált körülmények között is szórakozni. (Ez nem könnyű dolog, de lehet!) S ez nem azt jelenti, hogy a kultúr- házakba kell vinni a korcsmát, hanem a korcsma „népének” kell felfedeznie a kultúrház adta nemesebb szórakozás és művelődés örömét. Hogy így legyen, azért mindnyájunknak sokat kell még tenni. A gyülekezet tagjait is nyitott ajtókkal várják a falusi kultúrházak szakkörei, színielőadása. vitafórumai. Tessék élni a lehetőséggel!

Sajnos, a falusi könyvtárak ma még nem minden helyen olyan látogatottak, mint szeretnék. Pedig az a sok könyv minket, olvasókat vár. A mai falusi ember már nem élhet a „Kalendárium” adta határok közt. De a mező- gazdaságban dolgozó a napi munkáját sem tudja jól végezni, ha nem tart lépésit a korszerű technológiával. Ezt viszont csak könyvekből tudja megismerni;

Korábban, egy cikkben már említést tettünk a falusi porták közt emelkedő „művészi” tervezésű kerítésekről. Ezek egy vagyonba kerülnék. S az a s^ép- ami drágább a szomszédénál. Kerítésre „kell” pénz. Ugyanakkor — ma még — könyvekre a falusi' ember még mindig keveset költ. Mennyivel gazdagabbak lennénik, ha kerítés helyett könyveket vásárolnánk. Mert az gazdagítja az embert, ha egy-égy világhírű képtár szobámba „lopott” élméannak a név nélküli megkérdezésnek az eredménye, amelyet Reinhard Tallner, az NSZK-beii Gefrees lekésze csaknem 100 konfirmandus között végzett. Ha az eredmény nem is általánosítható. Tallner lelkész úgy véli. hogy tulajdonképpen pozitív, mert egyetlen konfirmandus sem mondta a konfirmációt értelmetlen dolognak.

nyével telik meg a szívem, vagy egy-egy szépirodalmi könyv nemes emberi érzéssel tölt el.

HETEK — SŐT: HÓNAPOK —

óta ülünk a képernyő

ELŐTT' s ismerkedünk a Röpülj Páva műsorain keresztül országunk népművészeti értékeivel. (Azt már csak mint akadékosko- dók említjük, hogy ezek a filmek műsorok néha igen kulisszasza- gúak, még akkor is. ha rozmaring fityeg a kalpagok mellett. Talán eredeti közegben — „a valóságot. nyerset” — jobban a miénknek éreztük volna, mint így előadva, megrendezve, bevilágosítva, kameraszereplés-lózzal.) Mindazt, amit erről a vetélkedőről el lehet mondani, mondja el itt is a zsűri elnöke. Bárányt Ferenc költő, ahogyan azt egyik képeslapunkban megírta: ...... vala

mit visszakapott a lelkünk abból. amivel tele volt az idők eleién: a természettől még el nem szakadt élet dolgozni és táncolni egyaránt könnyed egészségéből, amely nélkül' minden nehézkesebben meey előre a világon..Bizony, ez így igaz!

E sorok írója még „elcsípett” valamit a Gyöngyösbokréta idejéből. Kétségtelen, szép és nemes céllal indult ez a mozgalom, kutatva és megőrizve a múlt hagyományait. napfényre hozva az elfelejtett néptáncokat, népdalokat. Aztán — mint annyi másban is — másodlagossá lettek a szép célkitűzések s előtérbe kerültek a háromszínű párták, a csillogó díszmagyarok és a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország”.

CSAK (?) HÁROM-NÉGY ÉVTIZED MÜLT EL a Gvöngvös- bokrétától a Röpülj Páváig. S közte mennyi minden történt. Megváltozott körülöttünk — s kissé bennünk is a világ s mi is a világban. S a RödüM Pávában egymás mellett táncol és énekel a magyar, a német, a román, a szlovák és ü, szerb. Ügv ahogvan esv- más mellett élnek és dolgoznak a hétköznapokban díszes népviselet nélkül, a szocializmust építő hazánkban. De úey is mondhatom, hogy az evangélikus népszokások mellett ott láttuk a katolikus búcsút. a pajkos ének mellett a ha- lottsiratót. Ügy mint az életben. (És az már csak bocsátassék meg. ha még azért is örülünk, hogy a komáromi csapatban ott láthattuk egvik lelkészünk feleségét is. aki nyílt szívvel együtt énekelt faluja asszonyaival. Ez is hozzátartozik a mai „életképhez”.)

Karner Ágoston

KONFIRMÁCIÓ: AHOGYAN A GYEREKEK LÁTJÁK

A rádió adásából

„Olvastam valahol... — a magyarországi reneszánszról”

Egy vidéki rádióhallgató levelét idézte február 16-án a népszerű tudományos műsorrovat, az Olvastam valahol. A levél írója az utóbbi időben több alkalommal olvasott a magyarországi reneszánszról, s erről szeretne bővebben hallani. A kérésre válaszul Klaniczay Tibor irodalomtörténésszel és Makkai László történésszel beszélgetett Benda Kálmán.

Régebben a hazai reneszánszot Mátyás király ragyogó udvarára és korára szűkítve szemlélték. Az utolsó évtizedek új felismerései alapján ma már a XV. század derekától a XVII. század első feléig terjedő hosszú időszakot tarthatjuk a magyarországi reneszánsz korszakának. Ezt a szemléletmódot nemcsak új irodalmi anyagok felfedezése hozta magával, mint amilyen volt például a nagy hazai humanista, Janus Pannonius két teljesen ismeretlen kódexének megtalálása hét évvel ezelőtt Spanyolországban. Ezek a művek emberközpontúságukkal is tanúskodnak a reneszánsz szerves részét alkotó humanizmus szelleméről. Az újabb kutatás igyekszik rekonstruálni a magyarországi reneszánsz zenét és képzőművészetet. Virágzó zenei életre bukkanunk. A képzőművészeti felfedezésekhez például a budai várban folyó ásatások eredményei járultak hozzá.

Még inkább megnövelte a hazai reneszánsz tényét és megértésének lehetőségét, hogy a kutatóink európai összefüggésekbe állították a kor magyarországi dokumentumait. Ennek a munkamódszernek jóvoltából olyan hazai jelenségekről, amelyeket korábban nem reneszánsz jellegűnek véltek, kitűnt az oda- tartozásuk. így Balassi Bálint költészetéről nyilvánvaló lett, hogy az európai reneszánsz líra fő vonalában halad. Mindezzel megdőlt az a régi felfogás is, hogy a magyarországi reneszánsz csak idegenek műve volt. Itáliából került át hozzánk a nagy megújító nemzetközi áramlat, s hazánkban a magyar műveltség egyik kohója lett,

A történészek beszélgetése a rádióműsorban megmutatta, hogy Magyarország szerves része volt az európai társadalmi és gazdasági fejlődésnek, s ez befolyá- . solta az irodalmat és a művészetet. A reneszánsz különben a főúri rétegeken túl a nemességben és a polgárságban is hatott, sőt népi reneszánszról is beszélhetünk, mert a kor népi alkotásai magukon viselik a jegyeit: festett ládák és hímzések motívumai, népdalszövegek, különösen a XVII. században.

Természetesen szóba került a reformáció is, hiszen a reformáció két ellentétes előjelű kapcsolatban Volt a reneszánsszal és a humanizmussal — amint Klaniczay Tibor egyik régebbi tanulmányában megállapítja. Egyrészt szemben állt annatc Isten háttérbe szorító törekvésével, másrészt táplálkozott is a reneszánsz és humanizmus eszményeiből, sőt a műveltség anyanyelvű terjesztésével és számos más hatással segítette érvényesülését.' A beszélgetésben Makkai László a magyar reformáció több jelentős képviselőjének példájával illusztrálta a hazai reformáció társadalmi és gazdasági jelentőségét. S utalt a mai történetírásunk felismerésére,, hogy a mezővárosok polgárosodó parasztsága alkotta a magyar reformáció bázisát. Ez a réteg volt a talaja — folytatta — a reformáció nálunk leginkább haladó ágának, a kálvininak.

Az érdekfeszítő előadásmódjáról jó) ismert történésznek — aki egyszersmind a debreceni református teológiai akadémia 'egyháztörténeti professzora — ez a megállapítása közelebbi vizsgálatot érdemelne. A reformáció helvét irányzata Magyarországon a XVI. század közepe után kezdett kibontakozni. Első legkiválóbb képviselői Kálmáncsehi Sánt« Márton, Szegedi Kis István és Meliús Juhász Péter. Viszont éppen a beszélgetésben hangsúlyozott mezővárosi polgárság körében végbement reformációnak

— irodalmi téren is jelentős — úttörői közé a mai tudományos álláspont szerint elsősorban ilyen nevek tartoznak: Ozorai Imre, Batizi András, Sztárai Mihály, akik határozottan lutheri irányt képviseltek. A mezővárosi polgárság reformációjának más felsorolható munkásai is lutheri irányzatúak1 a század első felében.

Igen tanulságos Klaniczay Tibor A magyar reformáció irodalma című tanulmánya (Reneszánsz és barokk c. kötetében). Ebből kitűnik, hogy a magyarpr- szúgi reformációnak a társadalmi haladáshoz való viszonyát nem lehet felekezeti alapon osztályozni. Elég két szemléletes példa: „A Tiszántúlon és főleg Debrécen környékén, a Melius által megszervezett református egyházzal szemben a haladó erők az anabaptista és önti trinitárius irányzatokat képviselték.” A lutheri meggyőződésű Bornemisza Péter „híven kitartott a reformáció antifeudá- lis célkitűzései mellett, sőt azokat tovább is fejlesztette...”

Megerősödhetünk abban az álláspontunkban, hogy a XVI század hazai reformációjának tárgyilagos képét, benne a reformáció különböző ágainak bonyolult társadalmi és. gazdasági szerepét, jelentőségét, csak nagyon árnyalt történészi munkával lehet a valóságnak és igazságnak megfelelően feltárni, és bemutatni az egyház mai nemzedéke tanulságára. Veöreös Imre

Falvakon, tanyákon ,„ ,. imm*s

\ Gpngpskolíréláiál a Röpülj Páváig