Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-03-12 / 11. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk

Valóban hit-e a hitem?

Nem könnyű témával indult beszélgetésünk, mert arra a kérdésié akartunk feleletet kapni, hogy mit jelent az „Istentől születés”, Ezt a kérdést egy másik kérdés kapcsán vetettük fel. Valaki ugyanis azt kérdezte, miből tudja meg. hogy ő ..valóban Isten gyermeke”. Eljutottunk odáig, hogy Isten tesz bennünket gyermekéivé az Ö igéje és a kereszt- stég által. Üj élettel ajándékoz meg.

Itt azonban nem vethetünk véget beszélgetésünknek, mert akkor elhallgatjuk a felelet második felét. Nem elég ugyanis azt mondogatni, hogy ..Isten engem újjá szült, én az Isten gyermeke vagyok.” Az „Istentől születés vagy „felülről születés” ugyanis nemcsak „teológiailag” (elvileg!), hanem gyakorlatilag is teljesen új életformát jelent. Mondhatnánk azt is. hogy új életvitelt vagy élet-gyakorlatot! Amikor Isten „új szivet és új lelket ad”, azért adja. hogy ás Ö parancsaiban járjunk és törvényeit megőrizzük (Ez 36, 26—27).

— Űj életvitel? Milyen az? Hallhatnánk valamit róla?

A következő beszélgetéseinknek éppen ez lesz a tárgya. Csupán Ízelítőül említem ennek az új életformának vagy életvitelnek János apostol leveleiben olvasható néhány jellemvonását. „Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született” (Jn 5, « 1). aki az igazságot cselekszí, az is mind tőle született” (Jn 2. 29). „Aki Istentől született, az nem cselekszik bűnt" (Jn 3. 9).

„... ami az l&téhtől született, legyőzi a világot*’. (Jn 5. 4). Ter- mészétésen a sort tudnám folytatni.

— Én azt javaslom, hogy ne a sort folytassuk. hanem kezdjük el a beszélgetést az idézett mondatok közül az elsőnél: „Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől 'született”.

— Ez ige alapján máris elbizonytalanodtam. Egyáltalában: hit-e az én hitem, ha a hit vallomás arról, hogy Jézus a Krisztus?

— Véleményem szerint nem helyes ilyen kérdést felvetni: „Hit-e a hitem?” Sokszor hallottam lelkészek szájából is, hogy „ezt egyedül Isten tudja”. Most miért vetjük mégis fel ezt a kérdést?

Először a legutolsó kérdésre szeretnék válaszolni. Egyfelől igaz. hogy egyedül Isten „lát belénk” és csak ö tudja igazán, hogy hit-e a hitem. Másfelől „struccpolitika” szépen belenyugodni. hogy mi úgysem tudunk a hitünkről semmit mondani. Érdemes figyelni Pál apostol szavaira: „önmagátokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e!

Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem. akkor még kipróbátatlanok vagytok” (2 Kor 13, 5). Ezek alapján nem járunk tévúton, ha feltesszük a kérdést: valóban hit-e a hitem?

Míndenestre János leveleiben a hit mindig Jézus Krisztus személyében való hit. Tehát nem egyszerűen a „Mindenhatóban”, a „Teremtőben” való hit, még csak nem is a „csodákban” vagy Isten „ígéreteiben” való hit. Hanem: hiszem, hogy Jézus a Krisztus. Tehát hiszem, hogy Jézus Istennek az a Küldötte, akit az Ószövetség népe vár. Ö a Messiás! A názáreti, a földön járt Jézus a Krisztus. Ugyanakkor: ö is Isten Fia. aki a megváltás szolgálatát elvégezte, és aki nyilvánvalóvá tette, hogy kicsoda az Isten. A mi hitünk ezzel a Jézussal való személyes kapcsolat és Vele való közösség. Azzal a Krisztussal, aki halott volt, de él.

• — Ügy kell ezt érteni, hogy

mi nem az egyház „tanítását” hisszük, hanem Jézus személyében hiszünk?

Noha még ma is találkozunk azzal a hamis tanítással, hogy „te csak higgy az egyház dogmájában és az egyház garantálja üdvösségedet” ... mi mégsem állíthatjuk szembe személyes Krisztus-kapcsolatunkat egyházunk tanításával, az előttünk élt nemzedékek hitvallásaival. A sorrend nyilván fontos, mert Krisztus nagyobb hitvallásainknál is, de ugyanakkor egyházunk tanítása megóv bennünket mindenféle rajongástól és tévelygéstől.

— Nekem az a kérdésem, hogy a mi hitünknek pontosan mi a tartalma? Örülnék, ha ezt megfogalmaznánk.

Az imént már mondottam, hogy mi ezt valljuk: „Jézus a Krisztus!” Ennek tartalma az, hogy Jézus, mint Isten Fia halálával és feltámadásával megszabadított bennünket a bűn és a halál hatalmából és új élettel ajándékoz meg. Jól tudjuk, hogy minden emberszíven két roppant teher van. Vádol a múltunk és félünk

a jövőtől. Jézus kereszthalálával és feltámadásával éppen ettől a két tehertől szabadított meg bennünket. Akinek meg vannak bocsátva vétkei és már nem fél a haláltól, az boldog és szabad ember. Mint új ember él Jézus sze- reteléből és másokat is képes szeretni. így kezdődik már itt aZ örök élet.

— Ezt én is hiszem. De van egy személyes problémám. Valahol a Bibliában olvastam olyanokról, akik „a hit dolgában hajótörést szenvedtek”. Vari ilyen és van-e ellene oltalmunk?

Sajnos van iiyen. Pál apostol 1 Tim l, 19—20-ban szól Hüme- naioszról és Alexandroszról, akik „hajótörést szenvedtek a hit dolgában”. Az apostol azt mondja róluk, hogy „elvetették a hitet és a jó lelkiisméretet”. Hogy mi váltotta ki ezt bennük, azt nem tudjuk. De az valószínűnek látszik. hogy Személyes és tudatos döntés volt részükről. Sorsuk nem szükségképpeni, vagyis nem voltak „predestinálva.. erre a „hajótörésre”. Igaz viszont, hogy valamennyien esendők vagyunk s a hivő könnyen válhat hitetlenné, amint a hibetlen is hitre juthat. Ezért az „Istentől született” ember mindig alázatos. A „hivő gőg” és a hit összeférhetetlen. Ha nem akarunk csalódni, világosan kell látnunk, hogy a hit es a hitetlenség nem egymást váltja (tehát nem egymás után következnek!). Ml egyszerre (!) vagyunk hívők és hitetlenek. „Hiszek. segíts hitetlenségemen” — mondta a beteg gyermekét Jézushoz hozó apa (Mk 9. 24). Nem a mi döntésünk tett bennünket Isten gyermekeivé”, hanem Isten döntése, amikor az ige által a szívünkben meggyújtotta az ö megismerésének drága fényét. Ez magyarázza, hogy mi gyülekezetben élünk, résztveszünk az istentiszteleten, együtt imádkozunk és ime most együtt beszélgetünk kérdéseinkről. Ezeken az alkalmakon vele vagyunk közösségben. Az Ő közelsége őrzi meg hitünket, sőt növeli azt. Jól mondja a szentíró: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és belelj esítöj éré” (Zsid 12, 2). Hitünk beieljesítője tehát Jézus! Azért hát ne essünk kétségbe, ha hitünket rágja a kétség. Maradjunk Vele közösségben az ige és a szentségek által s bár a mi szívünk kemény marad halálunk órájáig az Ö szíve és szeretete megőriz a hitben „most és halálunk óráján és mindörökké”.

— Ebben én is bízom. De ha a hitünk olyan törékeny, mit kezdjünk ezzel az igével: „A mi hitünk legyőzi a világot”? Legközelebb folytassuk ennél a kérdésnél.

Balikó Zoltán

Nyakában ezüstláncon kereszt

Felém áradó nyugalmat érzek, hogy egy percre megint rá gondolok.

Nein köt hozzá különös barátság,

csak egyszerű és köznapi dolog,

/

csak munkatársi viszony. És mégis oly meglepő hatással van reám ez a mindig szelíd, nyugodt, csöndes, derék lelkű, jóra váló leány,

hogy nagy nyugalma szétárad benném ha bárhol a közelében vagyok, lehetek ideges, csüggedt, fáradt, mosolygok már, de azért hallgatok.

Örülök neki némán magamban, lopva nézve könnyű lépté után.

S nyakában ezüstláncOn kereszt van, meglepetéssel láttam délután.

1977, decémbét- ____ Hegedűs László

— Böjt 5. vasárnapján az oltár- térítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Jn 8, 40—59; az igehirdetés alapigéje: Zsid 2, 17—18.

— DUNAEGYHAZA. Február

5-én Győri Gábor IV. évf. teológiai hallgató szupplikált a gyülekezetben. amely 4650.— Ft készpénzzel és 3483,— Ft értékű terménnyel támogatta a Teológiai Akadémiát, Így a gylekezetado- mány összesen: 8133.— Ft volt.

— BUDAVÁR. Szeretetvendég- ségen Szabó Gyula debreceni lelkész, a Hajdú—Szabolcsi Egyházmegye esperese ismertette egyházmegyéje életét. Istentiszteleten ugyancsak ő hirdette az igét.

Megjelent Dóka Zoltán;

Márk evangéliuma Című könyve.

Arft: 127,— Ft Kapható a Sajtóosztályon

— A GYŐRI SZERETETOTTHON lakói számára február 7-én nagy érdeklődéssel kísért, vetítettképes előadást tartott finnországi útjáról Joób Olivér soproni lelkész. az előadáson á gyülekezet tagjai közül is sokan részt vettek. A finn testvérnép kultúráját, vallási életét és Országaink meleg,

szoros kapcsolatát diaképekkel szemléltető előadás áhítattal ért véget, amelyet szintén Joób Olivér tartott. Terv szerint egy másik időpontban a börcsi szeretetotthon lakói is hallhatják és láthatják a finnországi úttal kapcsolatos tanulságos beszámolót.

lááVASÄRNAP IGÉJE

Jézus tud segíteni

Zsid 2, 17—18

RÉGIESNEK, elvont teológizálásriak tűnik ez a kijelentés, hogy Jézusnak mindenben hasonlóvá kellett lennie hozzánk emberekhez, hogy mint hü főpap engesztelési szerezzen a nép bűneiért. Eszünkbe juttatja az egyháztörténet első századaiban Jézus istenemberi személye körül folytatott végehosszátlan hitvitákat. Eszünkbe juttatja, hogy a terméketlen szóvitát folytató keresztyéneket nemcsak az újkori irodalomban bírálják élesen, hanem már az egykorú pogány színházakban is maró gúny tárgyává tették. Arról tehát szó sem lehet, hogy felidézzük és újrakezdjük a vitákat arról, hogy Jézus azonos, vagy hasonló lényqgű-e az Atyával. De azt sem lehet állítani, hogy hitünk számára közömbös az, hogy Jézus az Isten világába, isteni rangra emelkedett ember-e vagy valóságos Isten, az örök Ige, aki áltál lett és létezik minden, aki yz Isten világából jött az ember világába: valóságos emberré lett. Mert az első esetben Jézus követése azt jelentené, hogy nekünk is le kell tennünk és el kell hagynunk mindazt, ami földi és emberi: suját emberségünk fülé kell emelkedünk, hogy Isten világával kapcsolatba kerüljünk. Van erre az aszketikus szuperkeresztyénségre elég példa múltban és jelenben egyaránt. A második esetben viszont Jézus követése azt jelenti, hogy amint ő valóságos emberré lett és isteni lényegét, erejét, hatalmát abban mutatta meg, hogy magára vállalta az ember ügyének a szolgálatát, úgy nekünk is, ha hiszünk benne, igazán emberré kell lennünk, és vállalnunk kell az ember ügyének a szolgálatát. Jézus istenemberi személye tehát nem életidegen, nem elméleti, még -csak nem is elavult kérdés. hanem hitünket, életünket, mindennapi szolgálatúnkat meghatározó valóság. Ki kell mondanunk: ez a diakgniai teológiánk alapja és szíve.

A FŐPAP hasonlata áj oldaltól világítja meg Jézus személyét és szolgálatát. Lehetséges pefize, hogy e kép tartalma még nehezebben nyílik még számunkra, mint Jézus emberré léteiének értelme. A papságról és a főpapokról olyan sok negatívum terjedt el az emberiség közvéleményében, hogy ma alig mernénk Jézust főpapnak nevezni, ha nem volna ennek a Szentírásig visszamenő hagyománya. Igaz, hogy már a próféták is ostorozták a papság bűneit, de az Útestamen- tum ugyanakkor & papi szolgálat és magatartás ragyogó példáit is felmutatja. Amikor Ábrahám a pusztulásra Ítélt Sodorodért és Go- moráért könyörög, és vitába száll értük Istennel, akkor papi szolgálatot végez (1 Móz 18, lGkk). Amikor Mózes a bálványimádásba esett népért könyörög Isten előtt és még önmagái is odaajánlja, hogy népe helyett bűnhődjön, akkor igazi főpapja népének (2 Móz 32, 31kk). Amikor Pál saját üdvösségét is odaadná, hogy egész Izrael üdvijzül- jön, akkor papi módon gondolkodik (Rm 9, lkk). És amikor Jézus ellenségeiért imádkozva azokért is vállalja a keresztet, akik azt smegérdemelték, akkor igazi főpapként cselekedett. Kétségtelenül önmaga képét rajzolja meg a példázatbeli vincellérben is, aki a pusztulásra ítélt terméketlen fügefa megmentéséért könyörög, és kegyelmi időt eszközöl ki számára (Lk 13, 6kk) Az egész keresztyénjéé közös meggyőződése, hogy Jézus feltámadása után tovább folytatja főpapi szolgálatát. Ö a közbenjáró, aki Isten elé viszi népének és az emberiségnek az ügyét, hogy megmentse, hogy időt könyörögjön ki a megtérésre. Túlságosan egyszerű morallzálás volna, ha ehhez most hozzátennénk: kövessük ebben is példáját. De azért Hekünk evangélikusoknak, akik valljuk az egyetemes papság elvét, mégis fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy végezzük-e ezt a papi szolgálatot? Tudjulc-e magunkra vállalni és Isteh elé vinni hozzátartozóink, munkatársaink, népünk és az emberiség ügyét? Talán ha hűségesebbek volnánk az egymásért való könyörgés papi szolgálatában, akkor jobban megértenénk annak jelentőségét, hogy Jézus imádkozik értünk. könyörög a világért is, késtelteti Isten ítéletét, kiharcolja Isten türelmét, a kegyeiéin, idejét (Rm 11, 25kk; 2Pt 3, 9).

JÉZUS EMBERSÉGE hangsúlyozottan kifejeződik abban ts, hogy kísértést szenvedett — nemcsak működése elején, hanem közepén és végén is. A kisértésben szakad fel az emberi lét legnagyobb mélysége, ugyanakkor a kísértés a hitnek is legsúlyosabb próbája, de szükséges Velejárója is. Lehel, hogy ma kevesen hisznek a kísértő létezésében, a kísértés ténye azonban akkor is valóság marad. Legfeljebb nem kísértésről, hanem veszélyekről, kétségbeesésről, megoldatlan problémákról beszélünk. A hivő ember számára pedig különösen sok a „veszélyhelyzet". Fennáll a hivő elbizakodottság és a hitetlenkedő elbizonytalanodás veszélye, a világtól való elkülönülés és a világhoz való alkalmazkodás veszélye, a túlzott aktivitás és a passzivitás vészelve — és ki tudna minden veszélyhelyzetet leírni, a hit minden kísértését felsorolni? Mégsem állítjuk tele a világot veszélyt jelző táblákkal. Mert Jézus embersége nemcsak a kísértés veszélyéről szól, hanem arról is tanúskodik, hogy lehetséges a győzelem a kisértés felett. Lehet az elbizakodottság és az elbizonytalanodás között a hit útját, az eltúlzott aktivitás és a passzivitás között a cselekvésre kész reménység útját járni. Jézus nem veszélyt jelző táblákat, hanem a kísértés feletti győzelem jelét állította fel a világban, ö tud segíteni a kísértéssel szemben. Ezért állíthatjuk fel mi is a. kísértés feletti győzelem jelét a világban. Proliié Károly

IMÁDKOZZUNK'

Hálát adok Neked. Istenem, hogy szenvedésbe« próbálód még szüret etemet és kísértésben próbálod meg hitemet. Megvallom, hogy nem állottam meg a próbát. Nem ismertem fei a szenvedésben fenyitö kezedet: zúgolódtam, pedig javamat akartad. Nem ismertem fel a"kísértés veszedelmét: nem hallgattam igédre, és engedtem kívánságaimnak, Könyörülj rajiam, és adj új erűt. hogy megállják a hitben. Könyörgök hozzád minden vívódó leiekért: azokért, akiknek bűne megsokasodott, azokért is, akiknek hite megfogyatkozott. Könyörülj rajtuk, és adj nekik győzelmet. Ámen.

— KONDOROS. A gyülekezet 18 éven keresztül hűségesen szolgáló felügyelője, dr. Rohály Pál, betegségére való tekintettel tisztéről lemondott. A gyülekezet közgyűlése örökös, tiszteletbeli felügyelővé választotta, felügyelővé pedig Zárára Istvánt választotta meg. akit Mekis Ádám esperes február 19-én Iktatón be tisztségébe. Ugyanakkor Rágyanszki Jánost jegyzővé. Palyó Mihályt és Rágyánszky Jánost á számvevő»szék tagjaivá Hasik Jánost, Rá- gyunszki Annát és Czinkotai Mátyásáét presbiterré választották.

Megjelent Koren Emii: KÖRKÉP

című szépirodalmi könyvé Ara: 40,— Ft Kapható á S&jtóösztáiyon