Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-02-19 / 8. szám
I GYERMEKEKNEK. Luther-kabát Bizonyára feltűnt már nektek, hogy a különböző felekezethez tartozó templomokban különböző liturgikus öltözetben végzik a lelkészek az istentiszteleti szolgálatokat. A római katolikus lelkészek fekete reverendára terített fehér, vagy színes miseruhákban miséznek, a református lelkészek fekete palástot terítenek magukra, az evangélikus lelkészek pedig bokáig érő fekete talárban, az úgynevezett Luther-kabátban végzik a liturgikus szolgálatokat. A szabadegyházak (baptista, metodista, adventista, püskösdista egyházak) lelkészei, vagy prédikátorai pedig civil ruhában végeznek minden egyházi szolgálatot. MIÁRT VAN EZ A SOKFÉLESÉG, és mi a jelentősége a liturgikus öltözékek különbözőségének? A keresztyén egyházban a lelkészek liturgikus öltözete az Ószövetségben előírt papi öltözet mintájára alakult ki. Természetes, hogy a liturgikus öltözet kialakulására a különböző helyi szokások is hatással voltak. Ezért más a katolikus egyházban és az ortodox egyházakban a liturgikus öltözet. A reformáció korában a reformátor egyházak követői életre- halálra menő harcot voltak kénytelenek vívni a helytelen régi szokásokhoz mereven ragaszkodó katolikus egyházzal. Ezért a lelkészek az istentiszteletek végzésekor nem öltötték fel a miseruhákat, hanem Luther Márton példájára az egyetemek professzorai által viselt akadémiai talárban végezték 'az istentiszteleteket. Ezzel azt is kifejezésre juttatták, hogy a megreformált egyház istentisztelete más, mint a katolikus miseáldozat. Ebből az akadémiai talárból alakult ki a ma használatos Luther-kabát. Ahol a katolikus és evangélikus egyház között nem volt ez a feszültség, mivel az egész egyház egyszerűen evangélikussá lett, ott az evangélikus egyházban is megmaradtak a régi hagyományos liturgikus öltözetek. Svédországban, Finnországban például ma is ilyen miseruhákban végzik az evangélikus lelkészek az egyházi szolgálatokat. A hagyomány is befolyásolta a liturgikus öltözetet. Dániában például a taláron nem a nálunk használatos „Mózes-táblának” nevezet nyakdíszt viselik, hanem kerékhez hasonló fehér körgallért. Mindez azt mutatja, hogy evangélikus felfogás szerint a liturgikus öltözet a különböző szokások kifejezője csupán és nincs döntő jelentősége. Nálunk a lelkész liturgikus öltözetéhez hozzátartozik még a fekete bársonyból készült barett, amit természetesen csak szabadban végzett egyházi cselekmények, elsősorban temetések alkalmával viselnek a lelkészek. ; EGYHÁZUNK RENDJE SZERINT A LUTHER-KABÁTOT csak a felavatott lelkészek viselhetik. Ezért nem vesznek Luther- kabátot a lelkészi munkatársak, sem a teológiai hallgatók. Ók is végezhetnek istentiszteletet, de csak Luther-kabát nélkül és ezért nem léphetnek az oltár elé. Lu- ther-kabátot viselnek a lelkészek az istentiszteletek végzésekor, a szentségek kiszolgáltatásánál (keresztelés, úrvacsoraosztás), valamint az esketések és temetések végzésekor. Vannak viszont olyan egyházi szolgálatok, mint például a bibliaórák, szeretetvendégségek, hittanórák stb., amikor lelkészeink Luther-kabát nélkül végzik szolgálatukat. A Luther-kabáton lelkészeink a lelkészek beosztását, rangját feltüntető semmiféle megkülönböztető jelet nem viselnek, egyedül püspökeink viselik a püspöki tisztséget jelképező arany keresztet. A nyíregyházi gyülekezetben megmaradt az a régi hagyomány, hogy az ünnepélyesebb istentiszteletek alkalmával a lelkészek a derékig érő, csipkeszerű fehér palástot, az úgynevezett albát öltik fel a Luther-kabátra. Selmeczi János Képes Biblia Jézus csodái 1. küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége, 1088 Budapest, Puskin u. 12. Minden helyes felelet egy pontot ér. A legtöbb pontot elérők a sorozat végén értékes könyvjutalmat kapnak. ÖKUMENIKUS GYÜLEKEZETEK SVÉDORSZÁGBAN Állandóan, növekedik az ökumenikus gyülekezetek száma Svédországban. Már mintegy 100 olyan gyülekezet van, ahol a különböző felekezetekhez tartozó keresztyének nemcsak közös istentiszteletet tartanak, hanem együtt is munkálkodnak. Erről a svéd evangélikus egyház kőnyomatosa adott jelentést. E jelenségnek kétségtelenül egyik oka, hogy a nagy, országos ökumenikus összejövetelek hatása érződik helyi szinten. A legutóbbi ilyen ökumenikus összejövetelen az elmúlt nyáron Väs- teras-ban azt javasolták a résztvevőknek, hogy a legközelebbi helyi gyülekezet istentiszteleti életében vegyenek részt. Az így létrejövő közösség nagyobb ökumenikus megértéshez vezet. A jelenség másik oka gyakorlati és józan. Különböző felekezetek kis gyülekezeteinek sora bölcsnek és olcsóbbnak találta, hogy nagyobb ökumenikus gyülekezetté egyesüljön egyetlen lelkész vezetése alatt. Különösen is az ifjúságban nagy az érdeklődés a felekezeti határokon átnyúló keresztyén élet és együttműködés iránt. Fiataloknak — közösségről Nem szeretjük, mi fiatalok, a nagy erkölcsi tanítást hangoztató mondatokat. Szeretnénk azonban, ha életünk ezek nélkül is rendezett és tartalmas lenne. Túlzott önbizalomról tanúskodna ez a két mondat? Nem volnánk őszinték, ha elhallgatnánk, hogy bővelkedünk az önbizalommal, ha saját erőnkről, képességeinkről van szó. Ugyanakkor világos előttünk az is, hogy a minket tanító, nevelő generáció, szüléink sokat tettek értünk. Nyugodtan, biztonságban és védettségben nevelődtünk. Nem ismeretien számunkra a közösség fogalma. Amit a Bibliában találunk... Sok jelzővel illették már a Bibliát. Tegyünk bátran elé — minden részletes bizonyítás nélkül — mi is egyet! A közösségről szóló könyv. Első lapjától az utolsóig senki és semmi nem létezik egyedül benne. Az Ószövetség Isten és ember közösségével indul a teremtéstörténetben. Kiszélesedik a fogalom, amikor a kiválosztott nép izgalmas történetén keresztül válik egyre égetőbbé a kérdés: tudja-e használni Isten az embei t terveiben? Rádöbben-e a nép Isten vezetésére a történelem viharaiban? Az egyéni élet sem marad zárt kör ebben a közösségi perspektívában. Elrontott, bűnös életet is szolgálatába tud állítani Isten. Hangzik a „rehabilitás” igéje a bűnesettől az elveszett fiúról szóló példatörténetig. Afelől pedig nem lehet vita, hogy Jézus minden lépése, szavai közösséget építenek. Ha kell, az alapokról indul, ha szükséges, újjáformál. S mindig örömöt tartogat. Mert a közösség biliai színe az öröm. Ha gondolatainkban lepergetjük az ismerős történeteket, azt vesszük észre, hogy amikor közösség születik, megújul vagy erős kötelékként van jelen, mindig örömöt visz az életbe. Mindennapi életünkben... Beszélgetések. A legtöbb óhajtó mondat a közösségi témáknál csendül fel. De jó volna, ha fel tudnék oldódni! Milyen ragyogó érzés lenne családban, iskolában, gyülekezetben összeforrottabban, egymással jobban törődve élni! Indítsunk végre ezek ellen az óhajtó mondatok ellen hadjáratot! — Kedv — erő — Sosem fogunk igazán közösségben élni, ha nem értjük meg ennek a két szónak a szükségességét. Le kell mondanunk arról, hogy az osztályban, tanulócsoportban, munkahelyen mindenki csak és kizárólag körülöttünk forogjon és minket dicsérjen. Kopogjunk inkább nyílt szívvel az iskolai padtársunknál: otthoni unatkozás helyett töltsük inkább együtt a szabad időt! Ha nem tudok megoldani egy feladatot miért ne mernék segítséget kérni és kimondani a bűvös szót: nem tudom ... légy szíves, segíts! — Kötelesség — lehetőség — Isten parancsai mindig bizalmat és szeretet árasztó bevezetéssel indulnak: Én az Ür a te Istened vagyok. Ha szabadon fogalmaznánk ugyanezt: ragyogó lehetőséget kínálok neked, mert szeretlek téged. A kötelességből épített közösség nem tart sokáig. Nem állja ki már az első próbákat sem. Család, iskola, gyülekezet sem elsősorban a kötelesség miatt hív közösségbe. Sokkal inkább a lehetőségért. Együtt élni, tanulni vagy dolgozni lehetőség. Igazán csak ez adja meg életünk értelmét, örül a barátom, mert nekem is jól sikerült a feladatmegoldás. Vidám beszélgetések és meleg találkozások helye lehet a családunk. Nem tévedés: nemcsak a barátoktól, családtagoktól lehet kérdezni vagy tanácsot kérni, hanem az ún. nagyobb közösségektől is. Ehhez azonban az az első'lépés, hogy ismerjük és szeressük azokat a nagyobb közösségeket, amelyek az emberiség nagy családjá- > hoz vezetnek el. Személyes kérdés minden. Olvasni hazánk történelmét, mindennapi életét, jelenét. Bekapcsolódni a nagy közösségek életébe, együtt örülni vagy szenvedni minden embertársammal. — Lemondás — akarat — A harmadik szópár összefoglalja az előző kettőt. Nem féltem a saját sorsom a barátom sikerétől. Nem vagyok irigy ... Tudok örülni munkámnak, feladatomnak, mert valóban életem egyik célja és legfontosabb tartalma lett. A családomba is haza merek' vinni mindent, mert érdekli a többieket sikereim és kudarcaim sora. Egy szóval: van kedvem! Érdemes felfigyelni arra, hogy akinek munkáján észrevesszük, szemében látjuk az előző mondat igazát, az nagyon ritkán fáradt és lényegében nem ismeri az erőhiányt. Jókedvvel élünk közösségünkben — lesz is erőnk küzdelemre és helytállásra. Hitünk hol van? Tagadással induljunk! Semmit sem ér, ha bizonygatom, ismételgetem: hiszek Jézusban, közben pedig a leglehetetlenebb viselkedés az ismertető jelem.- Munkám hanyag, s csak bosszúságot okoz minden megnyilvánulásom a velem együtt élőknek. Családban még a legkisebb segítő mozdulatra is lusta vagyok. A hit a közösségi életben azt jelenti: az Istentől kapott kör (család, iskola, gyülekezet, nép emberiség) a szeretetem és szolgálatom területe. Számtalan feladat az egyik oldalon, kimeríthetetlen erőforrás a másikon. Igyekszem helytállni, közösséget ápolni, közben azonban tudom, hogy Jézus az, aki valójában teremti és építi a közösséget az én szeretetemmel. „ . . , . Szabó Lajos Ilona A POLITIKUS. — Munkács, 1688. január 17. Munkács vára magas sziklás hegyen emelkedő büszke erődítmény volt a korabeli metszet és leírás szerint. „A várhegy lábánál, bástyatornyok között húzódott a hegyes gerendákból összerótt palánk — előtte vízzel töltött mély és széles árok, melyet a Latorca folyó táplált.” A várat mocsaras síkság vette körül. Ezt a várat védelmezte a császári sereg ellen Zrínyi Ilona három éven keresztül. Politikát formáló családból származott és politikát formáló családba lépett mindkét házasságával. A történelmi kor és saját sorsa is politikusán gondolkodóvá és csele- kedővé tette. — Apja, Zrínyi Péter Ilona és Rákóczi Ferenc héthatárra szóló esküvőjéről hazamenet meglátogatta Wesselényi Miklós nádort Stubnya fürdőn, ahol a beteg tagjait a tó meleg vizében kúrálta, s titkos szövetséget kötött vele Habsburgelle- nes mozgalom létrehozására. Ez a Wesselényi-féle összeesküvés lelepleződött és Ilona apja a fejével fizetett a részvételért. Hasonló sors várt volna férjére, I. Rákóczi Ferencre is ugyanezen okból, ha anyja, a császárhű Báthory Zsófia meg nem szerzi számára — igen magas áron — a császár teljes kegyelmét, özvegyként és Thököly feleségeként már Zrínyi Ilona is tudatosan politizál a két rossz közül mindig a kisebbet választva, a „két pogány közt egy hazáért” küzdve. Olyan időben védte Munkács várát, amikor az ország egész területe hadszíntér volt. A császáriak mindenütt új hódításra törekedtek, a törökök viszont a régit igyekezett megvédeni. Munkácsot Ilona Carafa megadásra szólító levele, szerint „egy világ ellen” védte egyedül és talán feladására is csak azzal tudta, a fővezér késztetni, hogy arra figyelmeztette: „Ne legyen gyermekeinek, a fényes Rákóczi-ház sarjainak... mostohája, mint f 1703. február 17. anyja” a császár haragját végkép felingerelve végsőkig való ellenállásukkal. Munkács vára nem is feltétel nélkül kapitulált, hanem a személyek és a birtokok garantálása mellett nyitotta meg kapuit. A FELESÉG. — Űj-Palánka, 1892. február. Zrínyi Ilona I. Rákóczi Ferenccel való házasságát nem szíve vonzalma és nem saját választása alapján kötötte. Nem is talált benne örömet és boldogságot. A már 4 éve özvegy Zrínyi Ilona 1680. februárjában látja először vendégül Makovica várában Thököly Imrét, a kurucok ifjú vezérét, akinek csillaga akkor van emelkedőben. A közöttük kibontakozó kapcsolatra visszaemlékezve 11. Rákóczi Ferenc „Vallomásai”-ban anyja érzelmeit így jellemzi: „Nagy lelkeken csak úgy erőt vesz a szerelem hatalma, mint a közönségeseken.” 1682-ben ülték meg mennyegzőjüket fényes szertartással Munkács várában. 1685— 88-ig ostromgyűrű volt a vár körül; Ilona a gyűrűn belül, Thököly kívül. 1688—92-ig Ilona a bécsi Orsolya szüzek zárdájának foglya. 1692-ben lenn a Dunánál, Űj-Palánkánál látják viszont egymást a házastársak. Zrínyi Ilona egyik életrajzírója így rajzolja meg a jelenetet: „Minél közelebb jutott Hona a kitűzött találkozás helyéhez, annál erősebben dobogott a szíve. .. Az őt váró férfiak először ismeretlenül tűntek föl előtte... Az egykor sima, borotvált arcú férfiak, övigérő szakállal álltak előtte. Thököly, észrevevén nején a pillanatnyi zavart, kilépett társai közül s ölelésére sietett réglátott hitvesének. Darabig némán, sűrű könnyhullatás közben csügg- tek egymás karjain, míg az édes viszonttalálkozás első öröme után szóhoz juthatnának. Ez időtől fogva Zrínyi nem vált el többé férjétől.” HIVŐ ASSZONY — Nikome- dia 1703. február 17. Zrínyi Ilona római katolikus volt egy olyan országban, amelyben a 16—17. sz. fordulóján a lakosság egy része volt csak katolikus, s amelyben 1650 körül az esztergomi egyházmegye területén mindössze 200 plébánia van, addig több ezer protestáns gyülekezet és lelkész, s amelyben 1700- ban a pécsi püspök azt írja, hogy sem római hitű pap, sem a papképzéshez pénz és hely nincs az országban. — A katolikus Zrínyi Ilona első házasságával a reformátusból katalizált Rákóczi családba lépett, második házasságával a lutheránus Thökölybe. Az a harc pedig, amit ő és min- három család a Habsburgok ellen folytatott, egyaránt a nemzeti és a vallási szabadságért folytatott harc volt. Ennek a különös „ökumenének” a jegyében fogadta Zrínyi Ilona halálos ágyánál a református Komáromi János erdélyi kancelláriai jegyző szolgálatát. Komáromi János megosztotta a fejedelmi párral a törökországi száműzetést és naplót vezetve, krónikás hűséggel számol be az ozmán birodalomba való utazásukról, tridzsek majdani napjaikról és mindkettőjük haláláról. Zrínyi Ilonáról való utolsó feljegyzései így szólnak: „Leszakasztá az halál az virágot mezejéről, ki mellett papja helyett én voltam ezen halálos betegségében és bizony semmit el nem mulattam, valamit az én Istenem szent lelkének vezérlésével lelke jávára s vigasztalására elkövethettem, éjjel és nappal imádkoztatván, lelkét az mi Üdvözítőnk Jézus Krisztusunkba annyira megbátorítottam, hogy nyilván és nagyon mondotta, hogy semmit immár nem fél s már az ő hitének kezével megfogta az ő idvezítőjét az Jézus Krisztust, hogy mennél előbb mehessen hozzája, és deákul szólt végül: „Uram kezedbe ajánlom Ielkemet. Jöjj Szentlélek!” Takácsné Kovácsházi Zelma MAI KÉRDÉSEINK: 1. Mit ábrázol a kép? 2. Hol van megírva? 3. Mi a mai üzenete Jézus csodájának, amit képünk ábrázol? Válaszotokat kizárólag levelezőlapon a következő címre
