Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-12-31 / 53. szám
<§> öKumené ^ öKumené (§) öKumené Kenguru és bumeráng Ausztráliai egyházi küldöttség látogatása hazánkban Vajon mi jut eszünkbe, ha Ausztráliára gondolunk? Az átlag magyar újságolvasó bizonyára éppen olyan felületesen először is a kengurura és a bumerángra gondol, mint az átlag ausztrál újságolvasó a pusztára és a csikósra. Ez év őszén, amikor hattagú egyházi küldöttség -látogatott hazánkba a Keresztyén Békekonferencia szervezésében, ez volt az első megállapításunk a beszélgetésnél. Bizony keveset, nagyon keveset tudunk egymás országairól, hát még egymás egyházáról! A statisztikai adatok keveset mondanak még magukban. A hazánknál mintegy hetvenhatszor nagyobb területen Magyarországnál nem sokkal több, alig 14 millió ember él. A lakosság 34 %-a tartozik a legnagyobb felekezeti csoporthoz, az anglikán egyházhoz, kereken öt millióan. Mintegy három és fél millió a római katolikusok, másfél—másfél millió a metodisták és a presbite- riánusok száma. Evangélikus testvéregyházunkhoz mintegy 170 ezren tartoznak. ÉRDEKES VOLT HALLANI a beszámolókból, hogy Ausztrália életében minden tekintetben, így egyházi tekintetben is bele kell számítani a fontos tényezők közé az óriási távolságokat. Az ország közepe sivatag, csak a tengerparton találunk mindenütt településeket. Az anglikán egyház munkáját például döntően befolyásolja, hogy a különböző partokon élők sokszor egészen más egyházi kegyességi irányhoz tartoznak és nem ismerik egymás életét. Az egyes felekezetek ottani meggyökeresedésével kapcsolatban megjegyezték vendégeink, hogy az egyes bevándorolt csoportok magukkal hozták otthoni jellegzetes egyházi arculatukat, mint ahogy magukkal hozták nyelvjárásukat és munkaeszközeiket is és az ausztráliai elszigeteltségben ezeket meg is őrizték egészen a húszadik századig. Üjat az egyházi viszonyokban az ökumenikus közeledés hozott, eZ\ azonban éppen az ország különleges földrajzi helyzete akadályozza. ÜJ TÁJÉKOZÓDÁST JELENT a legutóbbi évtizedek felismerése: az ausztrálok kezdik komolyan venni, hogy Ázsiához közelebb vannak, mint Európához és Amerikához. A Brit Nemzetközösség tagjaként az ország mindig arra figyelt, milyen irányban indul Európa, főleg Anglia és a legutóbbi évtizedekben erősödött az amerikai hatás is. Így volt ez a kulturális, gazdasági és egyházi téren is. Ausztráliában megtalálhatók azok a teológiai irányok, amelyek másutt is, de nem alakult ki sajátos „ausztrál” teológia. A legutóbbi évtizedek felismerése eredményeképpen azonban nagy érdeklődés mutatkozik az ázsiai világvallások irányában. Az ausztráliai egyházak ázsiai testvéregyházakkal tartanak szoros kapcsolatokat. Így például az evangélikus egyház segíti és támogatja Űj-Gui- nea missziós munka nyomán a legutóbbi évtizedekben keletkezett fiatal evangélikus egyházát. Külön feladat az ausztráliai egyházak számára az őslakók sorsának alakításában való részvétel. A sivatagos területekre szorított vagy a nagyvárosokban munkát kereső őslakók sokáig megvetett „bennszülött” csoport voltak. A farmerek elüldözték őket régi vadászterületeikről, mert kellett a terület a juh- nyájaknak. Ma az ásványi kincseknek, elsősorban az olajnak és az uránércnek a kiaknázása veszélyezteti az őslakók nyugalmát. Az egyházak korán indítottak missziói munkát közöttük, de csak a legutóbbi évtizedekben került arra sor, hogy a „fehér” társadalom és benne a keresztyének is megadják az őslakóknak az őket megillető gazda- sági-társadalmi-kulturális élet első lehetőségeit. VENDÉGEINK BESZÁMOLÓJÁBAN érdekes volt hallani, hogy azon a földrészen, amelyik nem szenvedett az első és második világháborútól, ahol a lakosság a világ nagy kérdéseitől kicsit távol és biztonságban érezhette magát, a legutóbbi években érdeklődést tapasztalunk a világ békéjének ügye iránt. Az egyes egyházakban, elsősorban az anglikán és a presbiteriánus és metodista egyházban sokan bekapcsolódtak a Keresztyén Békekonferencia munkájába. A nemzetközi kapcsolatok révén azon igyekeznek, hogy megismerkedje(Folytatás az 1. oldalról) teni, és ki kell adni díszes formában angol és német kísérő szöveggel, Luther tulajdonunkban levő végrendeletét. 20. Meg kell szervezni a Dia- kónia c. időleges folyóiratunk szerkesztő bizottságát és gondoskodnunk kell arról, hogy ez a folyóirat elsősorban egyházunk értelmiségi rétegét találja meg. 21. Erőfeszítéseket kell tennünk a gyülekezetekben, hogy egyházunk sajtószolgálatát az eddiginél sokkal nagyobb mértékben becsüljék meg, igényeljék és terjesszék a kiadványokat. Ennek érdekében az eddiginél jobban kell foglalkoztatnunk az egyházmegyei sajtólelkészeket, de maguknak a gyülekezeti lelkészeknek is és presbitereknek is aktívabban kell részt venniük sajtókiadványaink terjesztésében. 22. Háromévenként változatlanul országos lelkészkonferenciákat kell tartanunk, amelyeken segítjük lelkészeink továbbképzését. A legközelebbi országos lelkészkonferenciát lehetőleg 1979-ben Gyenesdiáson kell megtartanunk, ha a renoválás ott megtörténik. 23. A gyenesdiási üdülőt fel kell újítani azzal a céllal, hogy ott lelkészkonferenciák, felügyelők és papnék számára tartott konferenciák az eddiginél jobb körülmények között folyhassanak le. 24. Újra meg kell vizsgálnunk a lehetőségét annak, hogy a Mátrában, Bagolyirtáson hogyan tudnánk egy megfelelő üdülőt létrehozni, mert egy hegyi üdünek más országok egyházainak életével, kérdéseivel és eredményeivel. Reméljük, hogy a magyarországi látogatás, amely során többek között részt vettek a Teológiai Akadémia tanévnyitóján, meglátogattak gyülekezeteket és tájékoztatást hallottak egyházi vezetőktől, hozzájárul ahhoz, hogy többet tudjunk meg egymásról. Ezután, ha ökumenéről hallunk és szólunk, ha a világ keresz- tyénségéért imádkozunk, belegondoljuk ebbe az ausztráliai; testvéreinket is, ahogyan ők is teszik ezt velünk. Harn)ati Bé,a lőre nagy szüksége volna egyházunknak, elsősorban sík vidéken élő lelkészcsaládjainknak. 25. A nyugdíjügyek rendeződése után szükséges a lelkészi fizetések arányosítása, mert hosz- szú távon nem lehet fönntartani azt az aránytalanságot, ami a legalacsonyabb és a legmagasabb lelkészi fizetések között fennáll. 26. Fáradozni kell azért, hogy a szórványgyülekezetek tagjai jobban beletagolódjanak az anyagyülekezet életébe. Több közös istentiszteletet, gyülekezeti napot kell tartani. 27. El kell készíteni a műem- lékjellegű és műemlék templomok renoválásának idői tervét tíz évre szólóan. 28. Elő kell készíteni az Országos Evangélikus Múzeum első kiállítását. 29. Az Országos Könyvtár raktárhelyiségeiben elhelyezett könyveket fel kell dolgozni és be kell sorolni. 30. Azok a gyülekezetek, amelyek külföldi egyházi szervek ajándékaképpen szórványszolgálatra gépkocsit kaptak, tartoznak a gépkocsi vételének idejében befizetéseket eszközölni hazai illetékes szerveknél a következő gépkocsi megvásárlására. Nem lehet fenntartani ui. azt a helyzetet, hogy egyes gyülekezetek a második, vagy harmadik gépkocsit is külföldi egyházi szervektől akarják megkapni. 31. Egyházunk külügyi szolgálatát tovább kell folytatnunk, elvi teológiai-politikai szempontjaink érvényesítésével. Az cnekeskönyy-szerkesztők műhelyéből A ¥ Oévi ének .Ev <*lko - »«ja* dicsé-Vfe&mli*fegeá keres, jő Xs-tírMwfc! Hő.- let a-úvd<i*\a WisdeW-v-'t,Mittelteil gyexwe.\<e-í-dírt. rí i- i ■ _ ---------,- |l €rőt( fc-Qtfcz&iJ-get* A'ld&st, sjtiptí tky*UteaátáL)Vw Terevktö, bon Woaaróból is. -Te0e«\zt I&-Uh! Száll az idő s alkalom, 1 Légy velünk, égi irgalom, Mert sok jót elmulasztottunk, Míg csak magunkra gondoltunk. Testvér baját még se láttuk, Mindig magunkat sajnáltuk. Bűnt bánni rest volt a szívünk, Ám más hibáján törvényt ültünk ■ Szánj meg minket, örök Isten! Add sziklazúzó igédet: Űj évben legyen új élet Kőszívűnket megtörheted: Hús-szívként szolgáljon neked. Szétszórt lelkünk tedd egésszé, Téríts mindent jóra késszé, Hogy általunk a jövendőt Formáld: a boldog újesztendőt — Áldj meg minket, örök Isten! Bodrog Miklós Ami előttünk van Politikai mérleg Sokféle mérleget készítünk az esztendő végén. Egyéni, családi életünk eseményeit, egyházi és gyülekezeti életünk eredményeit egyaránt számbavesszük és a gyorsan múló idő sorában is megkíséreljük levonni a szükséges tanulságokat. A NAGYVILÁG POLITIKAI ESEMÉNYEI mindnyájunkat érintenek és ha a hihetelenül felgyorsult időben és egymást sűrűn követő történésekben nehéz is lenne a pontos és mindenre kiterjedő mérleg készítése, néhány általános tapasztalat és tanulság mindenképpen levonható a mögöttünk levő esztendő alapján. A keresztény ember nyitott szemmel és éber felelősségérzettel keld, hogy éljen ott, ahová Isten állította és tudnia kell, hogy Isten mindig az életet akarja a halál és pusztulás ellenében, az igazságot, az igazságtalanság és az emberi méltóságot veszélyeztető mindenféle bűn ellenében. Ezért soha nem lehet a világ és saját társadalmának életbevágó kérdésedben semleges, előkelő kívülálló, csak a jóért elkötelezett és felelősséget vállaló ember. A közelmúltban befejeződött IX. Magyar Békekongresszus sok jelentős megnyilatkozásában és összegző állásfoglalásában egyaránt nagy megbecsüléssel szólt az egyházi emberek és hívők szerepéről és békemunkájáról. Ilyen megbecsüléssel kell viszonoznunk is mindezt, amikor a hazai és nemzetközi politikai élet eseményeiben felismerjük és igeneljük mindazok áldozatos munkáját, akik az emberért, békéért, több igazságért, szebb életért fáradoznak. Ennek az évnek csak legutolsó heteiben is annyi minden történt ezért, hazánkban is és a nagyvilágban is, hogy ez minden nehézség és veszély ellenére derűlátással és reménységgel kell, hogy eltöltsön mindnyájunkat a jövőt illetően. AZ 1978-AS ÉVBEN IS AZ ENYHÜLÉS volt a világ fő kérdése. Minden gátló erő és szándék — mert ilyenek is vannak még sajnos —, minden ködösítési kísérlet ellenére erősödött az emberiség túlnyomó többségében az a meggyőződés, hogy a különböző társadalmi rendszerben élő népek békés úton is rendezhetik kérdéseiket és hogy a politikai enyhülést katonai téren, vagyin a fegyverkezési hajsza lefékezésével és a leszerelés minden eszközzel való előmozdításával lehet csak hitelesíteni. Az esztendő egyik legnagyobb fontosságú eseménye az ENSZ közgyűlésnek kizárólag a leszerelés kérdésével foglalkozó rendkívüli ülésszaka volt május-június hónapokban. Az évenként már négyszáz milliárd (!) dollár katonai kiadásokra fordítása és az ebből eredő feszültség már alapjaiban fenyegeti az emberiség létét, gazdaságilag is és a nukleáris háború veszélyével is. Erősödött az igény világszerte az iránt is, hogy a két világihatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között jöjjön minél hamarabb létre a hadászati támadó fegyvereket korlátozó második SALT-meg- állapodás. Tiltsák be a nukleáris fegyverek gyártását, csökkentsék a már meglevő készleteket, csökkentsék a haderők létszámát és a fegyverzetet. A középerősségű haderő csökkentést célzó bécsi tárgyalásokon a szocialista országok képviselői az óv folyamán kétszer is nagy jelentőségű javaslatokat terjesztettek be. A HELSINKI ZÁRÓOKMÁNY SZELLEMÉBEN ebben az esztendőben is nagyszerű eredmények voltak az állam- és kormányvezetők magas szintű látogatásai baráti és különböző társadalmi rendszerben élő országokban. Ebből a munkából hazánk vezetőd is kivették részüket, úgy is, mint vendéglátók és úgy is, mint vendégek. A nemzetközi élet egyik tűzfészke 1978-ban is a Közel-Kelet volt. A szíriai elnök közelmúltban hazánkban tett látogatásának zárónyilatkozata pontos elemzését adja a jelenlegi helyzetnek. Az arab népek, a palesztin nép és Izrael együttélésének feltételei békás úton is megtalálhatók:, de ez semmiképpen nem a Camp David-i keretmegállapodás hamis és zavaros módján, hanem csak valamennyi érdekelt számára elfogadható igazságos rendezés alapján valósítható meg. Afrika kérdéseivel is sokat foglalkozott a világ ebben az esztendőben is. A fajüldöző rendszerek, az egymás ellen uszított szakadár — és a már tisztuiltaibb jövőt munkáló erők, a szocialista országok szolidaritása és sok önzetlen segítése a szocialista útra lépett Angola és Etiópia számára — voltak több más kérdés mellett a fényeket és árnyékokat jelentő pontok e kontinens életében. MEG KELL EMLÉKEZNÜNK A JELENTŐS ESEMÉNYEK SORÁBAN a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről kiadott nagy fontosságú közleményről és a már említett IX. Magyar Békekongresszusról amelyen egyházunk püspökelnöke is felszólalt és amely kongresszus a nemzeti egység és békeakarat ünnepi bizonysága lett. Ez utóbbi eseményeik során őszinte és hiteles képet kaphatunk hazánk ez évi gazdasági és politikai eredményeiről. A kiértékelések mellőztek minden túlzást, vagy élnagyolást, csak a valóságos tényekre, örömökre és gondokra mutattak rá. A politikai légkör hazánkban jó, az életszínvonal emelkedése is megfelelő ütemű, a munka minőségének, szervezettségének a vonalán még további fejlődésre van szükség és ez hazad vonatkozásban is fontos, de külkereskedelmi mérlegünk javításához, exportképességünk emelésében is elengedhetetlen. Mindehhez megvannak a szükséges feltételek és a kedvezőtlen tőkés piaci feltételek, értékesítési nehézségek, irányított megkülönböztetések ellenére előbbre léphetünk a következő esztendőben. A fogyasztási igényekben és a behozatali cikkekben mindenesetre annak arányában emelhető az életszínvonal hazánkban, amilyen arányban javul a nálunk megtermelt cikkek minősége és színvonala. Nem véletlen, hogy hazánkban olyan nagy az érdeklődés a politikai témák, műsorok iránt. Nyűt és őszinte szavak hangoznak el ilyenkor és népünk ezt igényli és érti is már. Népünk tagjai között természetesen ott vannak a hivő emberek, a mi egyházunk tagjai is. Együtt örülünk minden jó eredményinek és törekvésnek és együtt szorongunk, hogy a feszültségek és romboló erők légy őzessenek. ÍGY TEKINTÜNK VISSZA A MÖGÖTTÜNK LEVŐ ESZTENDŐRE nyitott szemmel és éber felelősséggel, ezek már tovább is segítenek bennünket a következő esztendőre, hiszen minderre az időnek újabb szakaszán is nagy szükségünk lesz. Szirmai Zoltán Köszönet és jókívánság Püspökeinket a karácsonyi ünnepek és az újév alkalmából többen köszöntötték levélben. A püspökök a jókívánságokat és köszöntéseket szívből köszönik. Szeretettel köszöntik a Teológiai Akadémia tanárait, a központi hivatalok munkatársait, az egyházmegyék elnökségeit, a gyülekezetek lelkészeit, felügyelőit, presbitereit és tagjait. Istentől megáldott, boldog, békés, eredményes újesztendőt kívánnak.
