Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-31 / 53. szám

<§> öKumené ^ öKumené (§) öKumené Kenguru és bumeráng Ausztráliai egyházi küldöttség látogatása hazánkban Vajon mi jut eszünkbe, ha Ausztráliára gondolunk? Az át­lag magyar újságolvasó bizonyá­ra éppen olyan felületesen elő­ször is a kengurura és a bume­rángra gondol, mint az átlag ausztrál újságolvasó a pusztára és a csikósra. Ez év őszén, ami­kor hattagú egyházi küldöttség -látogatott hazánkba a Keresz­tyén Békekonferencia szervezésé­ben, ez volt az első megállapítá­sunk a beszélgetésnél. Bizony keveset, nagyon keveset tudunk egymás országairól, hát még egy­más egyházáról! A statisztikai adatok keveset mondanak még magukban. A ha­zánknál mintegy hetvenhatszor nagyobb területen Magyarország­nál nem sokkal több, alig 14 mil­lió ember él. A lakosság 34 %-a tartozik a legnagyobb felekezeti csoporthoz, az anglikán egyház­hoz, kereken öt millióan. Mint­egy három és fél millió a római katolikusok, másfél—másfél mil­lió a metodisták és a presbite- riánusok száma. Evangélikus testvéregyházunkhoz mintegy 170 ezren tartoznak. ÉRDEKES VOLT HALLANI a beszámolókból, hogy Ausztrália életében minden tekintetben, így egyházi tekintetben is bele kell számítani a fontos tényezők közé az óriási távolságokat. Az ország közepe sivatag, csak a tengerpar­ton találunk mindenütt települé­seket. Az anglikán egyház mun­káját például döntően befolyá­solja, hogy a különböző partokon élők sokszor egészen más egyházi kegyességi irányhoz tartoznak és nem ismerik egymás életét. Az egyes felekezetek ottani meggyökeresedésével kapcsolat­ban megjegyezték vendégeink, hogy az egyes bevándorolt cso­portok magukkal hozták otthoni jellegzetes egyházi arculatukat, mint ahogy magukkal hozták nyelvjárásukat és munkaeszkö­zeiket is és az ausztráliai elszi­geteltségben ezeket meg is őrizték egészen a húszadik szá­zadig. Üjat az egyházi viszonyok­ban az ökumenikus közeledés hozott, eZ\ azonban éppen az or­szág különleges földrajzi helyze­te akadályozza. ÜJ TÁJÉKOZÓDÁST JELENT a legutóbbi évtizedek felismeré­se: az ausztrálok kezdik komo­lyan venni, hogy Ázsiához köze­lebb vannak, mint Európához és Amerikához. A Brit Nemzetkö­zösség tagjaként az ország min­dig arra figyelt, milyen irány­ban indul Európa, főleg Anglia és a legutóbbi évtizedekben erő­södött az amerikai hatás is. Így volt ez a kulturális, gazdasági és egyházi téren is. Ausztráliában megtalálhatók azok a teológiai irányok, amelyek másutt is, de nem alakult ki sajátos „ausztrál” teológia. A legutóbbi évtizedek felismerése eredményeképpen azonban nagy érdeklődés mutat­kozik az ázsiai világvallások irányában. Az ausztráliai egyhá­zak ázsiai testvéregyházakkal tartanak szoros kapcsolatokat. Így például az evangélikus egy­ház segíti és támogatja Űj-Gui- nea missziós munka nyomán a legutóbbi évtizedekben keletke­zett fiatal evangélikus egyházát. Külön feladat az ausztráliai egyházak számára az őslakók sorsának alakításában való rész­vétel. A sivatagos területekre szorított vagy a nagyvárosokban munkát kereső őslakók sokáig megvetett „bennszülött” csoport voltak. A farmerek elüldözték őket régi vadászterületeikről, mert kellett a terület a juh- nyájaknak. Ma az ásványi kin­cseknek, elsősorban az olajnak és az uránércnek a kiaknázása veszélyezteti az őslakók nyugal­mát. Az egyházak korán indí­tottak missziói munkát közöttük, de csak a legutóbbi évtizedek­ben került arra sor, hogy a „fe­hér” társadalom és benne a ke­resztyének is megadják az ősla­kóknak az őket megillető gazda- sági-társadalmi-kulturális élet el­ső lehetőségeit. VENDÉGEINK BESZÁMOLÓ­JÁBAN érdekes volt hallani, hogy azon a földrészen, amelyik nem szenvedett az első és má­sodik világháborútól, ahol a la­kosság a világ nagy kérdéseitől kicsit távol és biztonságban érez­hette magát, a legutóbbi években érdeklődést tapasztalunk a világ békéjének ügye iránt. Az egyes egyházakban, elsősorban az ang­likán és a presbiteriánus és me­todista egyházban sokan bekap­csolódtak a Keresztyén Békekon­ferencia munkájába. A nemzet­közi kapcsolatok révén azon igyekeznek, hogy megismerkedje­(Folytatás az 1. oldalról) teni, és ki kell adni díszes for­mában angol és német kísérő szö­veggel, Luther tulajdonunkban le­vő végrendeletét. 20. Meg kell szervezni a Dia- kónia c. időleges folyóiratunk szerkesztő bizottságát és gondos­kodnunk kell arról, hogy ez a folyóirat elsősorban egyházunk értelmiségi rétegét találja meg. 21. Erőfeszítéseket kell ten­nünk a gyülekezetekben, hogy egyházunk sajtószolgálatát az ed­diginél sokkal nagyobb mérték­ben becsüljék meg, igényeljék és terjesszék a kiadványokat. En­nek érdekében az eddiginél job­ban kell foglalkoztatnunk az egyházmegyei sajtólelkészeket, de maguknak a gyülekezeti lel­készeknek is és presbitereknek is aktívabban kell részt venniük sajtókiadványaink terjesztésében. 22. Háromévenként változatla­nul országos lelkészkonferenciá­kat kell tartanunk, amelyeken segítjük lelkészeink továbbkép­zését. A legközelebbi országos lelkészkonferenciát lehetőleg 1979-ben Gyenesdiáson kell meg­tartanunk, ha a renoválás ott megtörténik. 23. A gyenesdiási üdülőt fel kell újítani azzal a céllal, hogy ott lelkészkonferenciák, felügye­lők és papnék számára tartott konferenciák az eddiginél jobb körülmények között folyhassanak le. 24. Újra meg kell vizsgálnunk a lehetőségét annak, hogy a Mátrában, Bagolyirtáson hogyan tudnánk egy megfelelő üdülőt létrehozni, mert egy hegyi üdü­nek más országok egyházainak életével, kérdéseivel és eredmé­nyeivel. Reméljük, hogy a ma­gyarországi látogatás, amely so­rán többek között részt vettek a Teológiai Akadémia tanévnyitó­ján, meglátogattak gyülekezete­ket és tájékoztatást hallottak egyházi vezetőktől, hozzájárul ahhoz, hogy többet tudjunk meg egymásról. Ezután, ha ökumenéről hallunk és szólunk, ha a világ keresz- tyénségéért imádkozunk, bele­gondoljuk ebbe az ausztráliai; testvéreinket is, ahogyan ők is teszik ezt velünk. Harn)ati Bé,a lőre nagy szüksége volna egyhá­zunknak, elsősorban sík vidéken élő lelkészcsaládjainknak. 25. A nyugdíjügyek rendeződé­se után szükséges a lelkészi fi­zetések arányosítása, mert hosz- szú távon nem lehet fönntartani azt az aránytalanságot, ami a legalacsonyabb és a legmagasabb lelkészi fizetések között fennáll. 26. Fáradozni kell azért, hogy a szórványgyülekezetek tagjai jobban beletagolódjanak az anya­gyülekezet életébe. Több kö­zös istentiszteletet, gyülekezeti napot kell tartani. 27. El kell készíteni a műem- lékjellegű és műemlék templo­mok renoválásának idői tervét tíz évre szólóan. 28. Elő kell készíteni az Orszá­gos Evangélikus Múzeum első ki­állítását. 29. Az Országos Könyvtár rak­tárhelyiségeiben elhelyezett könyveket fel kell dolgozni és be kell sorolni. 30. Azok a gyülekezetek, ame­lyek külföldi egyházi szervek ajándékaképpen szórványszolgá­latra gépkocsit kaptak, tartoznak a gépkocsi vételének idejében be­fizetéseket eszközölni hazai ille­tékes szerveknél a következő gépkocsi megvásárlására. Nem le­het fenntartani ui. azt a helyze­tet, hogy egyes gyülekezetek a második, vagy harmadik gépko­csit is külföldi egyházi szervek­től akarják megkapni. 31. Egyházunk külügyi szolgá­latát tovább kell folytatnunk, el­vi teológiai-politikai szempont­jaink érvényesítésével. Az cnekeskönyy-szerkesztők műhelyéből A ¥ Oévi ének .Ev <*lko - »«ja* dicsé-Vfe&mli*fegeá keres, jő Xs-tírMwfc! Hő.- let a-úvd<i*\a WisdeW-v-'t,Mittelteil gyexwe.\<e-í-dírt. rí i- i ■ _ ---------,- |l €rőt( fc-Qtfcz&iJ-get* A'ld&st, sjtiptí tky*UteaátáL)Vw Terevktö, bon Woaaróból is. -Te0e«\zt I&-Uh! Száll az idő s alkalom, 1 Légy velünk, égi irgalom, Mert sok jót elmulasztottunk, Míg csak magunkra gondoltunk. Testvér baját még se láttuk, Mindig magunkat sajnáltuk. Bűnt bánni rest volt a szívünk, Ám más hibáján törvényt ültünk ■ Szánj meg minket, örök Isten! Add sziklazúzó igédet: Űj évben legyen új élet Kőszívűnket megtörheted: Hús-szívként szolgáljon neked. Szétszórt lelkünk tedd egésszé, Téríts mindent jóra késszé, Hogy általunk a jövendőt Formáld: a boldog újesztendőt — Áldj meg minket, örök Isten! Bodrog Miklós Ami előttünk van Politikai mérleg Sokféle mérleget készítünk az esztendő végén. Egyéni, családi éle­tünk eseményeit, egyházi és gyülekezeti életünk eredményeit egy­aránt számbavesszük és a gyorsan múló idő sorában is megkísérel­jük levonni a szükséges tanulságokat. A NAGYVILÁG POLITIKAI ESEMÉNYEI mindnyájunkat érin­tenek és ha a hihetelenül felgyorsult időben és egymást sűrűn köve­tő történésekben nehéz is lenne a pontos és mindenre kiterjedő mér­leg készítése, néhány általános tapasztalat és tanulság mindenképpen levonható a mögöttünk levő esztendő alapján. A keresztény ember nyitott szemmel és éber felelősségérzettel keld, hogy éljen ott, aho­vá Isten állította és tudnia kell, hogy Isten mindig az életet akarja a halál és pusztulás ellenében, az igazságot, az igazságtalanság és az emberi méltóságot veszélyeztető mindenféle bűn ellenében. Ezért so­ha nem lehet a világ és saját társadalmának életbevágó kérdésedben semleges, előkelő kívülálló, csak a jóért elkötelezett és felelősséget vállaló ember. A közelmúltban befejeződött IX. Magyar Békekong­resszus sok jelentős megnyilatkozásában és összegző állásfoglalásá­ban egyaránt nagy megbecsüléssel szólt az egyházi emberek és hí­vők szerepéről és békemunkájáról. Ilyen megbecsüléssel kell viszo­noznunk is mindezt, amikor a hazai és nemzetközi politikai élet eseményeiben felismerjük és igeneljük mindazok áldozatos munká­ját, akik az emberért, békéért, több igazságért, szebb életért fára­doznak. Ennek az évnek csak legutolsó heteiben is annyi minden történt ezért, hazánkban is és a nagyvilágban is, hogy ez minden nehézség és veszély ellenére derűlátással és reménységgel kell, hogy eltöltsön mindnyájunkat a jövőt illetően. AZ 1978-AS ÉVBEN IS AZ ENYHÜLÉS volt a világ fő kérdése. Minden gátló erő és szándék — mert ilyenek is vannak még sajnos —, minden ködösítési kísérlet ellenére erősödött az emberiség túl­nyomó többségében az a meggyőződés, hogy a különböző társadalmi rendszerben élő népek békés úton is rendezhetik kérdéseiket és hogy a politikai enyhülést katonai téren, vagyin a fegyverkezési hajsza le­fékezésével és a leszerelés minden eszközzel való előmozdításával lehet csak hitelesíteni. Az esztendő egyik legnagyobb fontosságú ese­ménye az ENSZ közgyűlésnek kizárólag a leszerelés kérdésével fog­lalkozó rendkívüli ülésszaka volt május-június hónapokban. Az évenként már négyszáz milliárd (!) dollár katonai kiadásokra for­dítása és az ebből eredő feszültség már alapjaiban fenyegeti az em­beriség létét, gazdaságilag is és a nukleáris háború veszélyével is. Erősödött az igény világszerte az iránt is, hogy a két világihatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között jöjjön minél hamarabb létre a hadászati támadó fegyvereket korlátozó második SALT-meg- állapodás. Tiltsák be a nukleáris fegyverek gyártását, csökkentsék a már meglevő készleteket, csökkentsék a haderők létszámát és a fegy­verzetet. A középerősségű haderő csökkentést célzó bécsi tárgyalá­sokon a szocialista országok képviselői az óv folyamán kétszer is nagy jelentőségű javaslatokat terjesztettek be. A HELSINKI ZÁRÓOKMÁNY SZELLEMÉBEN ebben az eszten­dőben is nagyszerű eredmények voltak az állam- és kormányvezetők magas szintű látogatásai baráti és különböző társadalmi rendszer­ben élő országokban. Ebből a munkából hazánk vezetőd is kivették részüket, úgy is, mint vendéglátók és úgy is, mint vendégek. A nemzetközi élet egyik tűzfészke 1978-ban is a Közel-Kelet volt. A szíriai elnök közelmúltban hazánkban tett látogatásának zárónyi­latkozata pontos elemzését adja a jelenlegi helyzetnek. Az arab né­pek, a palesztin nép és Izrael együttélésének feltételei békás úton is megtalálhatók:, de ez semmiképpen nem a Camp David-i keretmeg­állapodás hamis és zavaros módján, hanem csak valamennyi érde­kelt számára elfogadható igazságos rendezés alapján valósítható meg. Afrika kérdéseivel is sokat foglalkozott a világ ebben az eszten­dőben is. A fajüldöző rendszerek, az egymás ellen uszított szakadár — és a már tisztuiltaibb jövőt munkáló erők, a szocialista országok szolidaritása és sok önzetlen segítése a szocialista útra lépett Angola és Etiópia számára — voltak több más kérdés mellett a fényeket és árnyékokat jelentő pontok e kontinens életében. MEG KELL EMLÉKEZNÜNK A JELENTŐS ESEMÉNYEK SO­RÁBAN a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testü­letének üléséről, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának üléséről kiadott nagy fontosságú közleményről és a már említett IX. Magyar Békekongresszusról amelyen egyházunk püspök­elnöke is felszólalt és amely kongresszus a nemzeti egység és béke­akarat ünnepi bizonysága lett. Ez utóbbi eseményeik során őszinte és hiteles képet kaphatunk ha­zánk ez évi gazdasági és politikai eredményeiről. A kiértékelések mellőztek minden túlzást, vagy élnagyolást, csak a valóságos tények­re, örömökre és gondokra mutattak rá. A politikai légkör hazánkban jó, az életszínvonal emelkedése is megfelelő ütemű, a munka minő­ségének, szervezettségének a vonalán még további fejlődésre van szükség és ez hazad vonatkozásban is fontos, de külkereskedelmi mérlegünk javításához, exportképességünk emelésében is elengedhe­tetlen. Mindehhez megvannak a szükséges feltételek és a kedvezőt­len tőkés piaci feltételek, értékesítési nehézségek, irányított megkü­lönböztetések ellenére előbbre léphetünk a következő esztendőben. A fogyasztási igényekben és a behozatali cikkekben mindenesetre annak arányában emelhető az életszínvonal hazánkban, amilyen arányban javul a nálunk megtermelt cikkek minősége és színvonala. Nem véletlen, hogy hazánkban olyan nagy az érdeklődés a poli­tikai témák, műsorok iránt. Nyűt és őszinte szavak hangoznak el ilyenkor és népünk ezt igényli és érti is már. Népünk tagjai között természetesen ott vannak a hivő emberek, a mi egyházunk tagjai is. Együtt örülünk minden jó eredményinek és törekvésnek és együtt szorongunk, hogy a feszültségek és romboló erők légy őzessenek. ÍGY TEKINTÜNK VISSZA A MÖGÖTTÜNK LEVŐ ESZTENDŐ­RE nyitott szemmel és éber felelősséggel, ezek már tovább is segíte­nek bennünket a következő esztendőre, hiszen minderre az időnek újabb szakaszán is nagy szükségünk lesz. Szirmai Zoltán Köszönet és jókívánság Püspökeinket a karácsonyi ünnepek és az újév alkalmából többen köszöntötték levélben. A püspökök a jókívánságokat és köszöntése­ket szívből köszönik. Szeretettel köszöntik a Teológiai Akadémia ta­nárait, a központi hivatalok munkatársait, az egyházmegyék elnök­ségeit, a gyülekezetek lelkészeit, felügyelőit, presbitereit és tagjait. Istentől megáldott, boldog, békés, eredményes újesztendőt kívánnak.

Next

/
Thumbnails
Contents