Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-31 / 53. szám

GYERMEKEKNEK^

Jézus első szolgálata a templomban

Lk 2, 21—40

Jézus megszületése után József és Mária még egy darabig Betlehemben maradtak. Amikor a kis Jézus egy kicsit megerősödött, a boldog szülők első útja Jeruzsálembe vezetett. Jeruzsálem volt az ország fővárosa és itt állt Izrael népének gyönyörű temploma. A templom Isten háza. József és Mária első útja tehát az Isten házába vezetett, hogy elmondják Istennek, mennyire örülnek a gyermeknek. Kérni is akarták Istent, hogy áldja meg gyermeküket, vezesse őt és gondoskodjék róla egész életében, így szoktak tenni az édesapák és édesanyák, ha gyermeket kapnak. Áldozatot is szoktak vinni Istennek ilyenkor. A gazdagabbak egy bárányt, a szegényebbek pedig egy pár gerlicét, vagy galambfiókát.

i

Mária karján vitte Jézust az utcákon végig. Sokan jártak arra. De senki sem fordult meg a gyermek után és senki sem köszönt Józseféknek. Rájuk se hederítettek az emberek. Senki sem tudta, hogy az' a kis gyermek, akit Mária a karján visz, az Üdvözítő, a Messiás, akire oly régóta vártak.

A templomban is nagyon sokan voltak, de itt sem törődött senki a gyermekkel. József odaadta áldozatát Istennek. Mivel szegény volt, bárányra nem tellett neki, egy pár galambfiókát adott át a papnak. A pap kitárta kezét a kis Jézus fölött és ezt mondta: „Áldjon meg téged az Űr!” Azt azonban a pap sem tudta, hogy ki ez a kisgyermek.

Akkor odajött egy ősz öregember. Egyenesen Mária felé tartott. Arca ragyogott a boldogságtól, ahogy meglátta a gyermeket. Még sírt is örömében. Simeonnak hívták. ű tudta, ki ez a kisgyermek, mert Isten megmondta neki. Simeon ugyanis már régóta szerette volna látni a Messiást. Sokat szomorkodott életében, hogy olyan sokáig nem jön el a megígért Szabadító. Egyszer azt mondta neki az Űr: „Ne félj, Simeon! Nem halsz meg addig, amíg meg nem látod a Messiást.” Most itt van a gyermek, akire Simeon oly régen Várt. Simeon megilletődve vette karjába a kis Jézust és így imádkozott: „Uram, most már boldogan halok meg, mert saját szemmel láttam a Messiást.” Örömében elkezdett énekelni.

Odabotorkált hozzájuk egy öregasszony is. Annának hívták. Nyolcvanéves volt már. Ez az öreg Anna is tudta, hogy ki ez a gyermek. Odaállt és örvendezve mondta mindenkinek: „Nézzétek csak, hiszen ez a Messiás! Hát végre megérkezett!? Jaj, de boldog vagyok.” Azután kiment a templomból, végigbotorkált az utcán, és mindenkinek elmondta, hogy látta a Messiást.

József és Mária boldogan vitték haza gyermeküket. Jézus ezen a napon volt először a templomban és máris nagyon boldoggá tett néhány embert. Elsősorban ma is a templomban találkozhatunk vele és ott tapasztalhatjuk meg örömöt és boldogságot adó jelenlétét.

S. J.

Képek az ősatyák életéből 10.

MAI KÉRDÉSEINK: 1. Az ősatyák történetének melyik jelenete jut eszünkbe a képről? 2. Hói van megírva a történet a Bibliában? 3. Soroljunk fel néhány szólósimondást, amely történetünkre utal. 4. Írjátok le színesen, hogyan képzelitek él, és hogyan mondanátok el kis testvéreteknek a történetet.

Válaszotokat 1979. január léig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskán u. 12. 1088. — A legtöbb pontot elérők a sorozat végén könyvjutalmat kapnak. A beküldött leírások közül a legsikerültebbeket közölni fogjuk az Evangélikus Életben.

BRAZÍLIAI evangélikus egyház

Augusto Ernesto Kunért lelkészt választotta meg 54 szavazattal az egyház új elnökévé a Brazíliai Evangélikus Egyház október közepén tartótt zsinata, mely Joinvilleben tartotta ülését. Kunért lelkész 55 éves, Brazíliában született és 1952 óta szolgál egyházában. Először gyülekezeti lelkész (1961-ig), majd a Pellá- ban levő diakóniai intézmény igazgatója (1960-ig), azután regionális vezető (1969 óta) és az egyház alelnöke (1970 óta) volt. Vele együtt választották meg első alel- nökké Gottfried Brakemeiert, a 41 éves újszövetségi professzort és második alelnökké Meinrad Pis ke lelkészt.

A választást megelőzően az elnökjelöltek előterjesztették programjukat és a zsinat a nyilvánosság előtt kérdéseket is tett fel nekik. Az új egyházelnököt az eddigi elnök, á 62 éves Kari Gott- schald iktatta be hivatalába a záró-istentiszteleten.

A brazil evangélikus egyház mai szervezete 1968-ban alakult, most kereken 750 000 egyháztagot számlál. Joinvilleben 30 000 evangélikus él, ez tehát a legnagyobb délamerikai evangélikus gyülekezet. A Missouri Synodhoz tartozó evangélikusokkal együtt összesen közel egymillió evangélikus él Brazíliában.

„írok nektek, ifjak,. ”

Isten munkatársai

Megkapó jelenete volt az Eper

és vér című filmnek, amikor több száz, egy amerikai egyetemet megszállva tartó fiatal törökülésben, a rájuk szegezett vízágyúkkal mit sem törődve teli torokból énekelte: „Mást nem is kérünk, csak béke legyen — csak annyit mondunk: béke, adj változást!” A maguk módján, a maguk nyelvén annak a ténynek adtak kifejezést, hogy az emberiség követeli, igényli a békét. A fiatalság különösen is!

De nem csupán emberi törekvés a béke teremtése, helyesebben •visszaállítása, hanem ennél sokkal több: Isten kifejezett akarata, hogy az ember békében éljen; vagyis mindenki, aki a béke építésén fáradozik, voltaképpen az ő munkatársa. Isten legközvetlenebb munkatársa!

Számos bibliai helyet lehetne idézni azt bizonyítandó, hogy Isten a béke felé akarja terelni nyáját, hogy a béke korszaka nem utópia, hanem nagyon is megvalósítható feladat.

HÁRMAS PILLÉRRE fektethetjük a bibliai célkitűzést; kétségtelen, hogy pillérként önkényesen kiragadott példák szolgálnak, de éppen a gazdag tex- lusváiaszték miatt lehet szinte ötletszerűen kiragadni olyan idézeteket, amelyek békét ígérnek — vagy igényelnek.

Ezs. 2,4-ben olvashatunk arról az impozáns látomásról, amelyben megfordulnak az addig kényszerűségből megszokott folyamatok:

Urho Kekkonen finn köztársasági elnök fogadást adott az Egyházak Világtanácsa Végrehajtóbizottsága elnöksége tiszteletére abból az alkalomból, hogy a végrehajtóbizottság szeptember 18— 22-ig Helsinkiben ülésezett. A köztársasági elnök üdvözlő beMt 5, 9

„Kardjaikból kapát kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket.

Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.”

Kardból kapát? Lándzsából metszőkést? Nem fordítva, amelyre már oly sok példa volt? Nem. Ez a csodálatos látomás a béke eljövendő örök korszakáról beszél, minden háború végéről, az egyetemes béke eljöveteléről.

A középső — természetszerűleg legerősebb pillér Jézus Krisztus Hegyi beszédében elhangzott szava:

„Boldogok, akik békét

teremtenek,

mert ők Isten fiainak

neveztetnek.”

Csalódnunk kell, ’ha ezt ténymegállapításnak vesszük: hiszen hányszor tapasztaljuk, hogy a béke teremtése — akár kisebb, akár nagyobb összefüggésekben —, mennyire nehéz, nemegyszer hálátlan feladat. Szerezhettünk olyan tapasztalatokat, hogy a béke teremtője, építője, védelmezője a világ, egyik-másik részén olykor — teljesen magára van utalva, munkája, amely mások javát szolgálná, újra és újra akadályokba ütközik.

Mindezekkel szemben ígéretként foghatjuk fel ezt a jézusi mondatot: az — és csak az! — érdemli meg az „Isten fia” elnevezést, akinek a béke a szívügye, aki képes egész életét rátenni a béketeremtés nemes céljára. Ma

szédében kijelentette: „Csodálom azt a bátorságot, mellyel az Egyházak Világtanácsa hozzányúl korunk nehéz és égető kérdéseihez, gondolok például a gazdag és szegény országok közötti szakadékra, a rasszizmusra és a mi-_ li tarizmusra.”

egyre gyakrabban hangzik el, hogy az emberiség egyetlen észszerű választása a béke, a megbékélés útja lehet, csak az evvel komolyan számoló embernek van perspektívája. Ahogy a 37. zsoltár mondja: „A jövő a béke emberéé!” ’ , ,

olyan Ígéret fűződik

EHHEZ A BOLDOGMONDÁSHOZ, hogy az ember szinte beleszédül: Isten fiai, a hozzá legközelebb álló munkatársak lehetünk! Olyan megtisztelő ígéret ez, hogy érdemes az újra meg újra felbukkanó akadályok ellenére kitartani, a magunk helyén, a magunk hatókörében ezt a békét szolgálni.

Szervesen kapcsolódik ehhez harmadik tartópillérünk:

„A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Rm. 8,19)

Ha a fenti „Isten fiai” meghatározást elfogadjuk, rádöbbenhetünk, hogy Pál apostol szavaiból is kicseng a békekövetelés: a világ várja a békét. Békéért kiált minden körülöttünk: észre kell vennünk ezt a sóvárgást, feszült várakozást! Isten munkatársainak végtelenül nagy a munkaterülete, nem is lehet azt behatárolni. Az „Eper és vér” fiataljai, a harmadik világ nyomorultjai, a háború-feldúlta országok lakói, elnyomott fajok és nemzetiségek mind békét követelnek, kimondva vagy ki nem mondva. S ez a sóvárogva várt béke nem csupán háborúnélküliséget jelent, hanem enpél többet: olyan világot, ahol minden feltétel adott a nyugodt alkotómunkára, ahol ember és ember között nincsenek többé falak.

Egyszerre óriási lehetőség és sürgető szükség, hogy Isten első számú munkatársaiként — bármilyen fiatalon is — azon legyünk mi keresztyének is, hogy ez a béke természetes közege lehessen az egyes ember — minden ember — az emberiség életének’ Fabiny Tamás

KEKKONEN AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSÁRÓL

Karácsonyra jelent meg

...a láthatatlan Isten képe...

Dr. Cserháti Sándor új könyve

„A KOLOSSÉBELIEKHEZ ÉS A FILEMONHOZ IRT LEVÉL” magyarázata éppen a karácsony előtti napokban jelent meg, újabb színnel gyarapítva kom- mentársorozatunkat, mely így — Ámosz könyvének magyarázatával együtt — már tízkötetesre bővült.

Az eredményt csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha meggondoljuk, hogy egy-egy kötet megírását nem hónapokkal, talán nem is évekkel, hanem inkább évtizeddel kell mérni, 1972-ben nyújtotta be doktori disszertációját Cserháti .Sándor, melynek témáját („A Krisztusban szeretett világ — A Kolos- séi levél kozmikus krisztológiá- ja”) azonban már évekkel korábban feladatául tűzte. A református egyház által kiadott Jubileumi Kommentár mellett valószínűleg ez az első magyar nyelvű Kolosséi levél kommentár.

GYÜLEKEZETI LELKÉSZ VEZET VÉGIG a bibliai könyvön, aki nemcsak megismerkedett, a legújabb Írásmagyarázati módszerekkel és művekkel, hanem módszeréről is számot ad, hogy „beavatatlan” olvasói is követni tudják. Bár nem ez az első magyar nyelvű íráson agyarázati mű, -mely a teológiai tudomány mai eredményeinek figyelembevételével készült, egy ideig még bizonyára szükséges lesz a módszereket is magyarázni, és alapvető dolgokat is elmondani, hogy minden olvasó nagykorú hivőként vehesse kézbe a bibliai könyveket. Fokozza a könyv

használhatóságát a név- és tárgymutató, melyért — akárcsak a Fill ppi beliekhez írott levél magyarázata esetében — külön köszönet illeti a szerzőt.

A kottaírás mai és reneszánszkori szabályai közti eltérés példája (9. old.) valamit mindenki számára érzékeltethet a bibliai könyvek magyarázatának felelősségéből és szükségességéből. Ebből következik, hogy meg kell ismerni a kort — a címzettek és •az író helyzetét-gondolkodását —, a háttérben meghúzódó, sokszor nem is idézett tévtanítók állításait — a bibliai szavakra és mondatokra ragadt félreértéseket és hozzéköltéseket. Ide tartozik még, hogy sok esetben egyáltalán nem egyszerű a háttér, sőt inkább bonyolult. S minden szó, minden mondat az ösz- szefüggések hosszú láncolatában foglal helyet. Cserháti Sándor nem egyszerűsíti le a képet. Értékeli a különféle jelenkori értelmezéseket is. Nemcsak ismerteti őket, nemcsak vitázik velük, sok esetben saját felismerését hangoztatja. Cserháti Sándort pedig viszi tovább a lendület — az igehirdetőé, az igeolvasóé, a gondolkodó keresztyén emberé — még újabb kérdések és állítások felé.

Aki vállalkozik rá, és veszi magának az időt és fáradságot, hogy egy-egy ponton mélyebbre ásson — még akkor is, ha valamely ponton esetleg további érveket vagy tisztázást várna —, minden bizonnyal megállápítja: a kommentár sokrétűen érzékelteti a levél tartalmát és az értelmezés kérdéseit.

ELŐSZAVÁBAN EMLÍTI A SZERZŐ, hogy a Kolosséi levél az utóbbi időben az egyházi és teológiai érdeklődés tárgya lett. A keresztyénség egyik legnagyobb mai kérdésére, a világhoz való viszonyra — és ezzel természetesen Krisztus-képére és egyházképére — ad választ ez a levél. A magyarázatot olvasva nem marad kétségünk afelől, hogy á kommentátor nagyon megszerette ezt a bibliai könyvet. S a magyarázat olvasása arra késztet, hogy újra és újra kezünkbe vegyük magát a Kolosséi és a Filemonhoz írt levelet. ízlelgessük. tanulmányozzuk, csodáljuk, és — mert erre is szükség lehet — mi is megszeressük.

Az olvasó — joggal — bámul azon a merészségen, amellyel Cserháti Sándor bonyolult kérdésekben, ellentétes véleményeket ismertetve — sokszor nemzetközi tekintélyekkel ellenkezve — ..dönt”, állást foglal, bírál vagy kijelenti, hogy „én úgy látom”. Egy pont van csak, ahol úgy érzi, szabadkoznia kell és ez a könyv vége, a „visszatekintés”. A jó összefoglalás hasznos segítség lehet, de ez a visszatekintés nem összefoglal, inkább csak azt sorolja el, milyen veszedelmeket került el Pál apostol, amikor felelt a kolosséi tévtanítók állításaira. Aki azonban a bibliai könyvet és Cserháti Sándor magyarázatát olvassa, az — visszatekintve is, előretekintve is — Istennek Jézus Krisztus keresztjében megjelent, világot átfogó szeretetében látja az egész világot, annak minden részét és a saját életét is. Reuss Andráa