Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-12-31 / 53. szám
Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLIII. ÉVFOLYAM 53. SZÁM 1918. december 31. Ára; 3,50 Ft Ev végi csendes számadás Amikor néhány hónappal ezelőtt ennek a cikknek a megírását elvállaltam, gyermekkorom szilveszter estéi jutottak az eszembe. Az egyik budapesti, zsúfolásig megtelt templomban ilyenkor mindig a halkszavú, hófehér hajú, csillogó aranykeretes szemüvegű idős esperes prédikált, utána felolvasta az elmúlt esztendő gyülekezeti statisztikáját. Az egyszerű számok emberi életekről szóltak: olyanokról, akik az év folyamán léptek be az életbe, olyanokról, akik a templom oltára elöl együtt indultak el a közös életútra, olyanokról, akiket a halál elragadott közülünk, olyanokról, akik bűnbánó szívvel térdepeltek az úrvacsorái oltár köré, olyanokról, akik részt vettek gyülekezetünk anyagi terheinek hordozásában. Ilyenkor, az elmúló esztendő küszöbén mintha néhány pillanatra az élet és az elmúlás küszöbén álltunk volna meg. AZ ÉV VÉGE. AZ ESZTENDŐ UTOLSÓ NAPJA A SZÁMADÁS IDEJE. Most is megállunk néhány pillanatra és hátratekintünk. Ilyenkor sok mindent észreveszünk, jobban látunk, mivel életünk lüktetésében, rohanásában sokszor csak nagyon kevés idő jut erre. Jó, hogy ilyenkor megállunk, jó, hogy az év végén, az esztendő utolsó estéjén, vagy utolsó óráiban akár csak néhány pillanatra is elcsendesedünk. Hófehér hajú, az életük delén igencsak túljutott, vagy nagy hajú, talán szakállas, a szolgálatukat most kezdő lelkészek, zsúfolt templomok nagy gyülekezeti, vagy kis szórványok égő hitű hívei. Kicsik és nagyok, lelkesek és talán megfáradtak. Jó, ha az esztendő végén egy kicsit megállunk és csendes számadást készítünk. Vájjon mit mutat ez a számadásunk? MIT MUTAT A SZÁMADÁSUNK AZ ISTENNEL VALÓ KAPCSOLATUNKBAN? Hányszor hangzott az evangélium szava a gyülekezetben, amikor távolmaradtunk és hányszor, amikor ott voltunk ugyan, de bezártuk a szívünket az ige előtt. Hányszor hívogatott a megtérített úrvacsorái oltár és mi elfordultunk tőle. Vájjon erősödött-e a hit bennünk az elmúlt esztendőben? Vagy tudtunk-e elcsendesedni Isten előtt, hogy Ö szóljon hozzánk, hogy ne a magunk gondolatai töltsék el a szívünket és életünket, hanem Ö legyen az Üt a szürke hétköznapok felett is? Lehet, hogy nem jutottunk előbbre a hit útján egy lépéssel sem és így múlt el fölöttünk ez a háromszázhatvanöt nap. Lehet, hogy talán meggyengült a hitünk és ahelyett, hogy égne és lángolna, csak pislákol, s nemcsak másoknak nem tud utat mutatni, de mi is csak botorkálunk a sötétben. — Ha úgy látjuk, hogy nagyon hiányos ez a számadás az Istennel való kapcsolatunkban jó alkalom az esztendő vége: könyörögjünk Szentlélekért. ÉS VAJON MIT MUTAT EZ A SZÁMADÁS A DIAKÓNIAI TEOLÓGIA VONATKOZÁSÁBAN?' Lelkészek és gyülekezeti tagok vajon előbbre jutottunk-e éppen Jézus Krisztus, az Űr és Szolga példája nyomán a diakóniai teológia megértésében, szívvel lélekkel, teljes élettel való élésében? Vajon felelősséget hordozunk-e egymásért, a gyülekezetünk másik tagjáért, vagy éppen csak úgy élünk egymás mellett, hogy nem tudjuk egymás örömét és bánatát, hogy nem segítünk a másik embernek és mi sem kérjük a másik ember segítségét. Vajon átéreztük-e a felelősséget hazánkért, a szocialista társadalomért, amelyben élünk és a világért? És vajon tettünk-e valamit is a boldog holnapért, hogy több legyen a megértés, az egymás segítése? — Ha úgy látjuk, hogy hiányos ez a számadás ebben a vonatkozásban is: könyörögjünk Szentlélekért. MIT MUTAT EZ A SZÁMADÁS A SZERETETÜNKBEN, AZ EMBEREKKEL VALÓ KAPCSOLATUNKBAN? Úgy érzem, hogy amikor idáig jutottunk a számadásban, összeszorul a szívünk. Vajon hány embert veszítettünk el az elmúlt év folyamán úgy. hogy a halál elragadta őket mellőlünk és mi egyedül maradtunk? De vajon hány embert veszítettünk el úgy, hogy nem szerettük eléggé, hogy nem nyújtottuk ki a kezünket feléje, hogy nem emeltük fel, hogy nem simogattuk meg, hogy nem töröltük le a könnyeit? Vajon mit mutat ez. a számadás a családunkban? Házastársak .szülök és gyermekek között, amikor egy-egy otthonban sokszor két-három generáció él együtt. Vajon megtaláltuk-e a közös hangot, vajon megtaláltuk-e egymás szívét? És vajon hány ember él a világon, akiért nem emeltünk szót, akinek sorsán nem indult meg a szívünk azért, mert talán távol él tőlünk? Sok ember éhezik, sok ember kiszolgáltatottságban retteg sok helyén a világnak. Vajon szóltunk-e, tettünk-e valamit az emberek közötti igazságosság, a béke érdekében? ÉS MIT MUTAT EZ A SZÁMADÁS A MUNKÁNKBAN? Lehet, hogy jó eredményeket mondhatunk a magunkénak, előbbre jutottunk a megbecsülésben, érdemekben, anyagiakban, de az is lehet, hogy kudarcok, bukások, mulasztások átélése teszi nehézzé számunkra az elmúlt esztendőt. Vájjon tudtuk-e lelkesedéssel, szívvel-lélek- kel, felelősséggel végezni a munkánkat, a hivatásunkat, megoldani feladatainkat, vagy csupán pénzszerzési hajszává lett minden, amit csináltunk? ÉV VÉGI CSENDES SZÁMADÁST KÉSZÍTÜNK, Egyházunkban, gyülekezeteinkben, családi otthonokban és a szivünkben. Ha úgy látjuk hogy rossz, hiányt mutató ez'a számadás az Istennel való kapcsolatunkban, a diakóniai teológia vonatkozásában, a szerete- tünkben az emberekkel való kapcsolatunkban, a munkánkban, afe- lelösséyhordozásunkban, akkor ne az elkeseredés legyen urra az életünk, az év végi számadásunk felett, hanem az őszinte bűnbánat, a bűnbocsánat keresése. Isten bocsássa meg nekünk mindazt, amit nem végeztünk el, amit hibáztunk, elrontottunk. Ne fogadkozásokkal. hangos szavakkal zárjuk ezt az év végi csendes számadást, hanem könyörgéssel: Isten adja mellénk az év végén, óév estéjén is egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, aki Űr és Szolga, aki nekünk is Urunk és nekünk is szolgálni akar, hogy ö vezessen át az év végi csendes számadásból, az óév tizenkettedik óraijtéséipl az új esztendőre: buzgó hitre, őszinte szeretetve, meg nem fáradó felelősséghordozásra. Az év végi csendes számadás idején imádkozzunk az ern- mausi tanítványok szavával: „Maradj velünk, mert esteledik, s nap is lehanyatlott már!” Ha Ö van és lesz velünk, akkor tudunk neki élni, neki szolgaim az emberek között az'új esztendőben is. , ' ~ . Harkányi László Dr. Káldy Zoltán: el Ami előliünk van Lapunk november 1.9-i számában beszámoltunk az Országos Presbitérium november 4-én tartott ünnepi üléséről. Az ünnepi ülést munkaülés követte, melyen dr. Káldy Zoltán püspök jelentést terjesztett elő az 1978. esztendő eseményeiről. Püspöki jelentésének második részében, 31 pontban jelölte meg az egyházunk előtt álló feladatokat a következő évekre vonatkozólag. Előterjesztésének ezt a részét az alábbiakban közöljük: Püspöki szolgálatom 20. jubileumán úgy érzem, tartozom egyházunknak felvázolni legalább néhány, vonásában azokat a feladatokat, amelyeket a következő években magam előtt látok és gyünk róla győződve, hogy az evangélium kellős közepe az a Diákónos Krisztus, Aki szolgál bennünket és igényli azt, hogy rajtunk keresztül szolgálhassa embertársainkat. szórványlelkészekre van szükség, akik nem szenvelegve és mártír- kodva végzik szolgálatukat a szórványokban, hanem boldogan és hivatástudattal. 11. Meg kell vizsgálnunk, hogy nincs-e szükség teológiai levelező tanfolyam elindítására a lelkészutánpótlás jobb biztosítása, továbbá több gyülekezeti ú. n. laikus-munkás önképzésének segítésére. 12. A Lelkipásztor c. jól működő lelkészi folyóiratunkban további erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy olyan cikkek jelenjenek meg. amelyek még jobban a konkrét lelkészi szolgálatokra, azoknak sokféleségére irányulnak és olyan meditációk lássanak napvilágot, amelyek jobban segítik a lelkészeket olyan igehirdetések elkészítésében, amelyek a mai embernek szólnak, a mai kérdésekkel vannak összefüggésben és indítást tudnak adni a gyülekezeti tagoknak ami társadalmunkban való szolgálatára is. 13. Az Evangélikus Élet nyilvánvaló minőségi növekedésével l)r. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő megnyitója az Országos Presbitérium ülésén amelyek megvalósítását munkatársainkkal, lelkészeinkkel, professzorainkkal együtt szeretnék kimunkálni. A feladatokat pontokba szedve, csak egy-két mondatban jelölöm meg: 1. Állam és egyház viszonyában — mint erről már előző ünnepi előadásomban szóltam — tovább kell keresnünk azokat a területeket, amelyeken az Egyezmény szellemében szélesíthetjük együttmunkálkodásunkat népünk, javára, a fejlett szocialista tár- sadálpm felépítésére. Ezzel együtt erősítenünk kell azt a bizalmi légkört, , amelyben már most élünk és együtt dolgozunk. 2. Tovább kell erősíteni és szélesíteni a Hazafias Népfronttal, az Országos Béketanáccsal és honismereti munkaközösségekkel való kapcsolatainkat. Meg kell vizsgálnunk, hol vannak hiányái ennek a munkának és mi az akadálya annak, hogy több , lelkészünk nehezebben tud kapcsolódni a Hazafias Népfront helyi csoportjának munkájához. 3. Egyházpolitikai és politikai síkon az ideológiai különbözőség fenntartása mellett egyértelműen kell továbbhaladnunk, semmiféle ■ lazítást nem szabad megengednünk és fáradoznunk kell azért, hogy egyházunk egyházpolitikai és politikai kérdésekben való ál- lásfoglalálását magukévá tegyék a presbiterek és gyülekezeti tagok egyformán. Ezzel együtt támogatnunk kell és segítenünk kell a szocialista demokrácia további építését. 4. A diakóniai teológia továbbfejlesztéséért és elterjesztgséprt még az eddiginél is összeiögofrí tabban kell dolgoznunk. . Még nem aknáztuk ki teljes mértékben a szentírási alapot a diakóniai teológia továbbépítése érdekében. Gondolnunk kell Pál apostol leveleinek, de a többi apostoli levélnek további feldolgozására a diakóniai teológia fejlesztése^ érdekében. 5. Változatlanul ellene vagyunk a teológiai pluralizmusnak, különböző teológiai irányok hazai földön való meghonosításának, mert úgy látjuk, hogy ezzel szétforgácsoljuk erőinket. Meg vá6. Annak érdekében, hogy diakóniai teológiánkkal ne különüljünk el a világ evangélikusságá- tól, szükséges néhány legújabb külföldön megjelent teológiai könyvnek — éspedig diakóniai teológiánkat gazdagító írásnak—, fordításban való megjelentetése. 7. Teológiai Akadémiánkon még az eddiginél is tudatosabban kell szem előtt ■’tartani és a tanításban érvényesíteni a diakóniai < teológiát. 'Nein arról ván szó, hogy valamennyi tárgynál erőszakoltan a . diakóniai teológia terminológiáját használják, hanem; az a feladat, hogy . Valamennyi tárgyat a. diakóniai teo- ; lógia alapállásából, annak megközelítésével és céiküuzésévef tanítsák; Alig lehet kikerülni a Teológiáról a gyülekezetekbe úgy, hogy a fiatal lelkészek ne érvényesítenék tudatosan igehirdetésükben és minden munkájukban a diakóniai teológiát. 8. Többet, tudatosabban és nagyobb szeretettel kell foglalkoznunk a segédlelkészek, az utánunk jövő nemzedék teológiai, egyházpolitikai és politikai képzésével. Nem tudja az evangéliumot prédikálni az a segédlelkész, aki nem ismeri a társadalmi fejlődés törvényeit, nem látja annak tudatformáló erejét és nem gondol arra, hogy ő nem általán ban az embernek prédikál és szolgál, hanem annak az embernek, aki a szocialista társadalomban él, amely tudatát formálja. 9. A Lelkészi Munkaközösségekben még az eddiginél is jobban kell fáradozni azért, hogy a diakóniai teológia szempontjai I szerint közelítsék meg a témákat. Idévónalkozólng is érvényes, hogy nem a diakóniai szónak, mint szónak a használatáról és ismételgetéséről van szó, ellenben egy alapállásról, amelyből vizsgáljuk a feldolgozandó témát és keressük, hogy a téma feldolgozásával hogyan segúhet- - jük egyházunkat és - benne gyülekezeteinket a szolgálatban. 1.0, A teológiai hallgatókat és segédlelkészeket sokkal, tudatosabban kell nevelni a szórvány- szolgalatra, tudva, hogy egyhazunkban mindenekelőtt olyan egy időben — és ezt mindany- nvian örömmel tapasztaljuk —, tovább kell fáradozni azért, hogy a lap még gyülekezétszerűbb legyen és a gyülekezetek hangja benne érvényesüljön. 14. Elő kell készíteni az Agenda új kiadását. Nemcsak arról van egyszerűen szó. hogy a meglevő Ágendát megváltoztatás nélkül adjuk ki újra. hanem valóban új Agenda kiadása szükséges. Nincs szó a liturgikus rendek valamiféle ismételt megváltoztatásáról, mert ezt a gyülekezeteink alig bírnák el. Ellenben, arról van szó, hogy az Agenda megjelenése .óta diakóniai teológiánk nagymértékben továbbfejlődött és ezt nem tükrözi jelenlegi Ágendánk. Az imádságok is gyakran régiesnek tűnnek és elveszítették ma már frissességüket. Valószínűnek tartom, hogy a kazuálék rövidítése is örömöt, okozna lelkészeinknek és gyülekezeteinknek egyaránt. 15. Tovább kell folytatni nz Országos Énekeskönyv szerkesztését és lehetőleg olyan ütemben kell. a munkát elvégezni, hogy 1981. őszére az énekeskönvv olyan példányszámban jelenhes-. sen meg, hogy gyülekezeteink túlnyomó része azt bevezethesse. 16. Üj Konfirmációi Kátét kell kiadni, amely jobban alkalmazkodik a konfirmandusok színvonalához, mellőzi a teológiai nehéz terminológiát, elvontságot és gyakorlatiasabban közelíti meg a nehéz teológiai kérdéseket is. 17. Tovább kell folytatni elsősorban az újszövetségi könyvek' exegéziseinek kiadását azzal a .Célkitűzéssel, hogy legkésőbb jí98p-jg'.í valamennyi újszövetségi könyv magyarázata rendelkezésre álljon. Közben néhány ószövetségi írásmagyarázatot is el kell készíteni és ki kell adni. 18. Az Ágostai Hitvallás 450 éves jubileumára. 1980-ra ünnepi kiadványt kell közrebocsátanunk, amely - tartalmazza . a,z, Ágostai Hitvallásnak ’ egyházunk .életében való szerepét az elmúlt évszázadjukban és a jelenben. 19- 1983-ra Luther születésének SOO. évfordulójára elő kell készis-% (Folytatása a 3. oldalon)
