Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-24 / 52. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk 1 Karácsony ünnepének igéje „Világba” küldöttek ? A legutóbb a „világ”-ról be­szélgettünk. Mondottuk azt, hogy Isten gyermeke igen-t mond a világra, mint földi életre, Istentől kijelölt helyre —, és nem-et mond a bűnre, az önzésre. Ami­kor most tovább olvassuk az Űr Jézus „főpapi imádságát”, újra ehhez a szóhoz érkezünk: „világ”. „Küldöm őket a világba, ahogyan te küldtél engem a világba” (Jn 17, 18). Szeretném megkérdezni, ki mire gondol akkor, amikor ezt hallja: „világba küldöttek”? — Elém egy kedves kép vil­lan. Jézus kettenként küldte ki tanítványait, s megy a kettő az úton. Elérnek egy falut és ott sorban benyitottak a házak­ba, s beszélnek a Jézus által elérkezett új világról. Így mennek házról házra. — Nekem éppen nem ilyen csendes kép jelenik meg, ha­nem az a mondat,’ amit Jézus mondott: „Küldelek mint ju­hokat a farkasok közé." Tipikusan Jézus korabeli kép az első, amikor az emberek nagy ré­sze a házakban vagy házuk előtt volt található. A mai világban egyszerűen alig találhatók meg otthon az emberek, munkahelyü­kön vannak, közlekedési eszkö­zökön utaznak. Ezenkívül: a mai kor embere nem szavakra kíván­csi és ellenérzéssel venné, ha va­laki idegenként beront a házába és ott „bizonyságot tesz”. A mai embernek nem szavak kellenek, hanem valami egészen más. A technika' sokkal nagyobb kényel­met hozott a világnak, könnyebb lett a munka —, ugyanakkor azonban valahogyan árvább lett az ember. Ez a lelkileg megsze­gényedett ember mérhetetlenül vágyódik a szeretetre. Jézus, amikor ma küld minket a világ­ba, azt mondja nekünk: „Gyer­mekeim, szeressetek!” Szeressük éppen abban a helyzetében az embereket, amiben vannak,. Ét­ked vetlenedésükhöz közeledjünk azzal a derűvel, amit mi is nap­ról napra ajándékba kapunk Urunktól. A szeretetben benne van a tapintat is. Semmivel sem jó erőszakoskodni, de az evangé­liummal egyenesen tilos. A tapin­tat nem jelent meghunyászko- dást, de azt a kifinomult érzéket, amellyel beleéljük magunkat a másik ember lelkiállapotát. — Eszembe jut egy eset. Villamoson utaztam, s láttam egy fiatalasszonyt, aki szinte erőlködve fojtotta vissza köny- nyeit, de azok csak előbugy- gyantak. S akkor egy hölgy, aki szemben ült vele, így szólt hozzá fensőbbségesen, kenete­sen: „Hölgyem, önnek Jézus­ra lenne szüksége!” A fiatal- asszony fölkelt és a következő megállónál leszállt. Jézus szelíd és alázatos volt —, tehát nem tört rá senkire, tapin­tattal közeledett minden emberi lélekhez. Valaki azt mondotta: „A keresztyének olyan emberek, akik által másoknak könnyebb a terhe, az élete.” Pál pedig ezt ír­ja: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be Krisztus tör­vényét” (Gál 6, 2). A szeretet az a gyógyszer, amellyel gyérül a világ és az ember. Nagyon sok­szor történik meg, hogy amikor Isten gyermeke szeretettel vesz körül valakit, az illető azután igényli a szavakat is. Előbb a szeretet, utána a szavak. — De mi a reflexiónk erre: „juhokat a farkasok közé”? Kik voltak Jézus ellenségei? Kikbe ütközött az evangélium hirdetése az apostolok korában? A farizeusok, az írástudók, azok a vallásos emberek, akik más Is­tenben hittek. Ezek juttatták Jé­zust a keresztre. Azok, akik Is­tenben nem fedezték fel a leg­jellegzetesebb vonást: a szerete­ted Egy ítélő, szeretetlen Isten hívei ítélkezni, megvetni, gyűlöl­ni tudnak. Lukács 12-ben olvasunk egy érdekes igét. Jézus megdicséri a sokaságot, hogy milyen okosak: csak fölnéznek az égre, és tudják a felhőkből, hogy milyen időjárás következik, s eszerint intézik na­pi ügyeiket. De azzal folytatja, hogy — bár okosak az apró dol­gokban — a lényeget elhibázzák. Azt nem látják világosan, hogy most mi a teendőjük, mi a nagy feladatuk. És elmond egy példá­zatot az adósról, aki nem tud fi­zetni, hitelezője pedig megragad­ja, és viszi a börtön felé. Jézus azt mondja: most, az úton igye­kezzetek megbékélni a hitelező­vel, mert ha nem teszitek, elkés­tek. Sok bibliakutató állítja, hogy Jézus itt az egész vallásos népet hívta fel arra, hogy a rómaiakkal békéljenek meg. Mintha azt mon­daná: adósok vagytok a rómaiak­nak azzal, hogy isteni életet élje­tek, és ezt az életet mutassátok oda. A szeretetet, a megbocsátó, ajándékozó szeretetet. Jézus úgy látta, hogy népe rettenetesen el­adósodott, mert nem élt elhívása, küldetése szerint. Inkább vallá- soskodtak, böjtöltek, lázadoztak. A Szentlélek győzzön meg ben­nünket arról, hogy ma a világ ke- resztyénsége így adósodott el, nem sugározza a szeretetet, meg­békélést, nem éli oda istenfiúsá- gát a világ elé. Világba küldettünk! De milyen lélekkel? És hogyan éljük át a „most” pillanatait, amikor ez a világ rohan az önpusztítás felé? A küldetés konkrétan ott kezdő­dik, hogy neked, nekem gyorsan valakivel meg kell békélnünk, most oda kell adnunk valamit valakinek. Görög Tibor As énekeskönyv-sserkesstők műhelyéből f * KARÁCSONYI ÉNEK 35 í spg Jáíirfcan o. SmWua. sincsen ógtj, 24 {eUziVUis Jtz.os, lássa. o. vi- tág. feoído-guw -fi - qytlueU é-qi -ftay-je- U-U Síéwa-MoWi á-qijat, al-vó Uisdt- áet. 2 aszóit fin a szaWn sc-lnol Sincsen ágy, Itt-feUsziU Uís JéiuS, IcUsa. a vi- lácy Bőgnek a tehénkék, pislákol a mécs, A gyermek fölébred, nem sír: egyre néz. Tekints le az égből, mert szeretlek én, Tartsd fölém kezecskéd védőn könnyedén. Bőgnek a tehénkék, pislákol a mécs, A gyermek fölébred, nem sír: egyre néz. Légy közelebb hozzám, ahogy csák lehetsz, Most én mindörökké: imádságom ez. Az aprókat áldd meg itt és mindenütt, Élhessenek égben teveled együtt. Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz, Most és mindörökké: imádságom ez. Luther Márton, fordította Weöres Sándor — Advent 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: Fii 4, 4—7; az igehirdetés alapigéje: Lk 1, 46—55. — Karácsony este az oltárte­rítő színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Mt 1, 20b—23; az igehirdetés alapigéje: Rm 1, 1—6. — Karácsony ünnepén az ol­tárterítő színe: fehér. A délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: Lk 2, 1—14; az igehirdetés alapigéje: Zsid 1, 1—3. — Karácsony második napján az oltárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2, 15—20; az igehirdetés alap­igéje: 1 Jn 3, 1—3. — NAGYBANHEGYES.. A gyülekezet köszöntötte Fest Mik­lós lelkészt abból az alkalomból, hogy 25 éve szolgál közöttük. Az istentisztelet igehirdetői szolgá­latát ez alkalommal Koszorús Oszkár, a Nyugat-Békési Egy­házmegye esperese végezte. Ün­nepi közgyűlés keretében Dem- kó János felügyelő és Szák-Ko­csis Mátyásné tolmácsolták a gyülekezet jókívánságait. A Déli Egyházi,srület, az egyházmegye és az egyházmegye gyülekezetei nevében Koszorús Oszkár espe­res köszöntötte a jubilánst, a re­formátus egyház részéről Nagy György Jenő mezőkovácsházi re­formátus lelkész, a római kato­likus egyház részéről Térjék Fe­renc plébános mondott köszön­tést. — KELENFÖLD. December 2- án és 3-án teológusnap volt a gyülekezetben. A szombat esti szeretetvendégségen dr. Selme- czi János a Teológus Otthon igazgatójának vezetésével Ben- cze Imre IV. évf.. Cserági István, Pecznyik Ilona, Szabó Márta III. évf., Magassy Sándor II. évf., és Pintér Márta I. évf. hallgatók szolgáltak „Egyházunk és a teo­lógia” összefoglaló címen. Va­sárnap dr. Fabiny Tibor profesz- szor, Donáth László V. évf., Ben- cze Imre és Magassy Sándor hallgatók igehirdetéssel szolgál­tak. A gyermekbibliaköri órát Szabó Márta és Fabiny Tamás hallgatók tartották. A szerda es­ti ádventi istentiszteletek szolgá­latát is két-két teológiai hallga­tó végzi. — KITÜNTETÉS. Kerekes Fe- rencné sz. Laeher Erzsébet ny. tanárnőt, a kecskeméti gyüleke­zet presbiterét és lapunk hűséges olvasóját vasdiplomával tüntet­ték ki. — OSTFFYASSZONYFA. A gyülekezet lelfcészi állásába de­cember 17-én iktatta be az egy­hangúan megválasztott Deme Dávid lelkészt Benkő Béla, a Va­si Egyházmegye esperese. ,,/er, halljátok!” * Zsid 1, 1—3 Karácsony a leglátványosabb ünnepünk. Vizuális fantáziánkat már kisgyermekkortól megragadja az első karácsony színes, eleven kép­sora. Látjuk magunk előtt a betlehemi csillagot, a jászlat, jó isme­rőseink a pásztorok és bölcsek... S ez a vizuális gazdagság két év­ezred alatt sem fakult meg, sőt napjaink tarka karácsonyi forgata­ga, a karácsonyfa csillogása továbbra is mintha azt sugallaná, hogy karácsony lényegét első sorban a szemünkön át lehet megragadni. Pedig hogyan is szólítja meg az angyal Luther gyönyörű énekében a pásztorokat: „Mennyből jövök most hozzátok, Jó hírt mondok, jer, halljátok”! Igen, mert karácssony igazi ajándékának elfogadásához kevés a tágranyílt szem, több kell: a megnyílt fül! A zsidókhoz írt levél szerzője is erre akar elsegíteni minket, amikor így summázza karácsony lényegét: „Isten a Fiú által szólt hozzánk...” Karácsony igazi csodája, hogy Isten Jézus krisztusban újra „szóba áll” velünk, újra megszólít. Vigyázzunk, nehogy karácsony egyébként bájos kulisszái, a sok színes csomagolópapír eltakarja a legnagyobb ajándékot: az újra hozzánk szóló Istent! Figyeljünk együtt nyitott füllel és szívvel, vajon mit üzen?! JÉZUS ISTEN UTOLSÓ ÜZENETE HOZZÁNK. Igénk csak rövi­den utal arra a több évezredes küzdelemre, melyben Isten ,,sokszor és sokféleképpen” kísérelte meg elérni tévelygő népét. De hiába volt a törvény egyértelmű kőtáblája, hiába a határozott, bátor és hangos prófétai figyelmeztetés. Isten népe újra meg újra a „nagyot- hallás” kényelmesnek tűnő, de életveszélyes fedezékébe vonult Ura kereső szava elől. így végül Isten úgy döntött, hogy személyesen jön el karácsony éjjelén Jézus Krisztusban, hogy végre szót értsen hűt­len teremtményével. De abból sem csinál titkot, hogy ez az utolsó felkínált lehetőség, ennél többet már nem tehet a szerető Atya té­kozló gyermeke hazatalálásáért. Nincs újabb üzenet, nincs újabb ki­nyilatkoztatás. Hogy ez kicsit ünneprontó fenyegetőzésnek tűnik? Talán az lenne, ha a természet, a történelem, vagy lelkiismeretünk álarca mögött kellene kikutatnunk Isten valódi arcát, akaratát, de igénk bizonyságtétele szerint: JÉZUS ISTEN VILÁGOS ÜZENETE HOZZÁNK. Jézus nélkül va­lóban kiútlalan labirintus a vallások, különböző erkölcsi törvények kusza világa. De Benne iránytűt, utat, igazságot, életet kaptunk, „ö Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása.” Beszélő Isten, aki így vall magáról: „Aki engem lát, az látja az Atyát.’’ S maga az Atya szólít föl: „Ot hallgassátok!” Nem kicsiny, törékeny gyermek, hanem igénk tanúsága szerint: * JÉZUS ISTEN HATALMAS ÜZENETE HOZZÁNK. Talán a leg­gyakoribb karácsonyi félreértés, hogy mi akarjuk befogadni és sze- retetünkkel körülvenni a Jézuskát szemben az „akkori szívtelen” betlehemiekkel. Igénk elűzi ezt a veszélyes kísértést és egyértelművé teszi, hogy éppen a fordítottjára van szükségünk. Neki kell befogad­nia minket és körülvennie szeretetével, aki „szavával hordozza a mindenséget”, aki „a mennyei Felség jobbjára ült",. Hogy talán csa­lódás számunkra, hogy nincs többé kis Jézuska és talán ijesztő he­lyette ez a hatalmas Ür? Lehet, de karácsony evangéliuma kiűz min­den szorongást szívünkből, mert félreérthetetlenné teszi: JÉZUS ISTEN SZERETŐ ÜZENETE HOZZÁNK. Ezért szólít föl a karácsonyi angyal: „Ne féljetek!” Ezért hív örvendezesre mindem'III karácsonyi ének. Láthatjuk, hallhatjuk, ízlelhetjük. Istennek éztn napsugárként mindenre kiáradó szeretetet és Ady Endre szauáífiai"“^ vallhatjuk: „Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jő ize van...” Különösen akkor, ha a Tőle kapott szeretettel szolgá­lunk a családban, a társadalomban és az emberiség családjában. Gáncs Péter imádkozzunk! Köszönjük Istenünk, hogy karácsonykor Jézus Krisztusban szoli­dáris testvérünkké lettéi. Segíts, hogy mi is tudjunk szolidárisak len­ni egész teremtett világoddal! Köszönjük Istenünk, hogy Jézus Krisztusban magadhoz öleled az egész emberiséget. Övj attól, hogy bárkit is kirekesszünk határtalan szeretetedből! Köszönjük Istenünk, hogy Jézus Krisztusban örömöt és békessé­get ajándékoztál nekünk. Segíts továbbadnunk mindezt, hogy kará­csony fénye ragyogja be hétköznapjainkat és egész életünket! Amen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. december 25-én, Karácsony ünnepén Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Kaldy Zoltán, de. 11. Gyermek-istentisztelet: Takácsné Ko­vácsházi Zelma, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10. (úrv.) Szít- mai Zoltán, de. 11. (urv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dó­zsa György út i. de. fél 9. (úrv.) Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—35. de. 9. Rákóczi ut 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Fran- gepán u. de. 8. Benczúr László. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjte- lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlő­rinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály — PESTHIDEGKÚT. Novem­ber 9—12-ig csendes napokat tar­tottak a gyülekezetben. Vasár­nap, 12-én a délelőtti istentisz­teleten ünnepélyesen iktatták be a gyülekezet új felügyelőjét, Czudar Bélánét, valamint új presbitereit: Mihályik Klárát, Bqrdossy Emilt és Lada Józsfet. de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamas. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. id. Kenden György. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Pé­ter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zol­tán. Rákosiidét de. 9. Kosa László, de. ll. Ferenczy Zoltán. Rákoske­resztúr de. fél ll. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil,' de. fél ll. (német), de. ll. (úrv.) Ottlyk Ernő, du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Ottlyk Ernő. Óbuda de. 10. (úrv.) Gö­rög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. ll. Csen- gődy László, du. fél ?. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Ruít- kay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Tur- csányi Károly Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. ll. íúrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Német­völgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Bu­dafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Bu­daörs du. 3. (úrv.) Rőzse István. Tö­rökbálint du. fél 5. (urv.) Rőzse Ist­ván. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — ZALAEGERSZEG. Novem­ber 26-án, az egyházi esztendő utolsó vasárnapján Kutas Elek zalaiétvándi leikész hirdetett igét a gyülekezetben. Egyben egyhá­zi sajtónk kiadványaira hívta fel a figyelmet, az Evangélikus Élet és a sajtókiadványok vásárlására és olvasására buzdította a gyü­lekezet tagjait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents