Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-24 / 52. szám

Karácsony este igéje Karácsony ajándéka Róma 1, 1—6 SZENTESTE AJÁNDÉKA: ISTEN FIA. Lehetne-e ennél — Nála! — több, felségesebb, lélegzetelállítóbb, boldogítóbb? A nagy hír, az örömüzenet, az evangélium így hangzik ma: Isten tényleg úgy sze­rette, szereti a világot, hogy egyszülöttjét adta oda érette! Halljuk a karácsonyi harangok csengését, zengését Pál apostol Rómabeliekhez írott levele e néhány első mondatában? Isten evangéliumát hirdeti, s ez a jóhír az Ö Fiáról szól. Nem emberi kitalálás, földi szívek vá­gyának szülöttje ez a hír. Hanem amiről ember nem is álmodott, ami fejében meg sem fordult, azt készítette Isten szeretteinek. En­nek hirdetésére hívatott és küldetett el az apostol. S ez az egyház mondanivalója kezdettől, mind a mai napig. Ujjongó öröm muzsi­kál az apostoli szóban. Ez az öröm jellemzi a keresztyén embereket. Erről az örömhírről nevezzük magunkat evangélikusoknnak. Ennek derűjét, békességét, erejét hordozzuk az emberek között. Evvel szol­gálunk, mint meggyújtott gyertya fényével, melegével. Mert az Is­ten Fia jöttéről szóló evangélium nem elhangzó beszéd csupán, ha­nem benne a mindenható Isten ereje van. Amikor így szólít meg minket Isten, akkor cselekszik is velünk. Felébreszt, felemel, magá­hoz von, talpra állít, megerősít, megvigasztal, megújítja az életün­ket. Nem lehet erről hallgatni, tovább kell adni. Keresztyénnek len­ni azt jelenti: ebből az örömhírből élni. Karácsony mindenkit, aki­nek van füle a hallásra, szíve a befogadásra, apostollá tesz. Az örömhír tanújává. EGY ÜT ÉRT CÉLHOZ A BETLEHEMI JÁSZOLNÁL. Isten útja az emberekhez. „Kiről a próféták jósoltak régóta, végre megjelentél Világ megváltója”, hirdeti 130. énekünk szerzője ujjongó örömmel. Aki eljött, az a Dávid utódaitól származott Messiás, az Izrael Sza- badítója. Az Isten Fia — született. Van édesanyja, mint minden ember­nek. Mária gyermeke. „Világ kit bé nem foghata, most keblén tartja Mária”, vallja Lutherünk 133. énekünkben. Gyenge kis gyermekként jelent meg, „egy ártatlan kis csecsemő” (131. énekünk). Az örökké­való és mindenható Isten az idő és tér korlátái közé alázkodott. Van születésnapja és szülőfaluja: született Betlehemben. Ettől a születés­naptól számítjuk esztendeinket. Krisztus születése előtt: Isten útja Izrael népével. Dávid király neve erre. figyelmeztet. A Messiás ígé­rete a próféták igehirdetésben. Eljövetelének előkészítése. A Reá való vágyódó várakozás ideje. Az üdvösség útja, amely Betlehemben cél­hoz ért. Krisztus születése után: a beteljesedés ideje. Ebben élünk mind a mai napig. A Názáreti Jézusnak volt népe, nemzetsége, ősei, családja. A feltámadott Krisztusnak családja az egész emberiség. „Ember romlandó testibe költözött az örök ige” (133. énekünk). A hangsúlyt most arra tesszük: az örök Ige jött el emberi testben. Az Isten Fia Dávid fiaként, utódjaként született Betlehemben. Ez a Dá­vid Fia azonban Isten Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus. A betlehemi jászol szegénységét a feltámadás fénye ragyogja be. A halálból való feltámadásával mutatta meg Jézus isteni hatalmát és dicsőségét. Rop­pant fényív köti össze Karácsonyt Húsvéttal. Ennek a világosságá­ban járunk és élünk. MINDENKINEK SZÓL AZ ÖRÖMHÍR, a karácsonyi evangélium, laraeüpelérkezett Messiása, a Krisztus, a mi Urunk. Minden népnek szót ón-felhívás: térjetek, meg és. higgyetek az evangéliumban. Senki sen\agq$dátlan Karácsony óta: mindenki Jézushoz tartozik. Mert O közösséget vállalt mindannyiunkkal. Ezért nekünk is közühk van minden emberhez. Keresztyénnek lenni azt jelenti: boldogan valla­ni ezt a Jézushoz tartozást. S egyúttal egész szívvel vállalni a kö­zösséget minden emberrel. Mert „hitre és engedelmességre” hív az örömüzenet. Vagyis hitünkből fakadó gyümölcstermő életre. Karácsony ajándéka, Isten Fia, szolgálatába hív. Amikor a „Szent- séges éj" csendjéért, békességéért hálát adunk, lehetetlen nem gon­dolnunk azokra, akiknek ezen a Karácsonyon nem adatott béke. Mennyien vannak pedig szerte a földön, akik háborús veszedelmek, szorongattatás, ínség közepette töltik e napokat is. Isten Fia eljött, a Róla szóló örömhír ereje és valósága azonban még nem érhetett el minden népekhez. Karácsony ajándéka a szolgálat felelősségét is szívünkre helyezi. Groó Gyula „Uram, szeretem házadat” Templomszentelési ünnep Gecsén Egy kis — alig több, mint há­romszáz lelket számláló — gyü­lekezet tanúságát adta templom- szeretetónek. NAGY ÜNNEPRE HÍVTA TAGJAIT, várta vendégeit a ge- csei gyülekezet. Az öt esztendő­vel ezelőtt elkezdett, s lépésről lépésre megvalósított nagy mun­ka fejeződött be ez év nyarán: tornyától az alapokig, kívül-be- lül megújult a templom. Meg­újult templomunkért, a munká­hoz kapott erőért adtunk hálát Istennek ez.en a napon. Az ünnepi várakozás jelei, ha­rangszó és virágcsokor, Fefceíe Irénke köszöntő szavai fogadták az ünnepi szolgálatra érkező D. dr. Ottlyk Ernő püspököt és feleségét. Bár hétköznap volt, mégis megtelt a templom, amikor a presbiterekkel a templomba ér­kezett a püspök Síkos Lajos es­peressel és tizenegy Luther-ka- bátös lelkésszel. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK Ezékiel 34, 11—16 alapján hirdette Isten igéjét. Isten meg­újító szeretetéröl szólt az ige­hirdetés. Ez a szeretet úgy újít meg, hogy megkeres és felkutat, elér és megment, és szolgálatba állít bennünket. Ebből a szere- tetből él és újul meg napról napra az egyes keresztyén em­ber. újul azaz reformálódik az egyház, újul és erősödik ma is szolgálatában evangélikus egy­házunk. S ez a megújító, meg­erősítő szeretet ad hitet, erőt, Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. december 24-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Ha- i'enscher Károly, du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. (urv.) Muntag Andorne, du. 5. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fel 9. Muntag Andorne. Cl- löi út 24. de. fel 11., du. 6. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar), clu. 5. Ka­rácsony Sándor u. ál—33. de. 9., du. 7. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. FSédey Pál, du. 6. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Géza, du. 6. Veöreös Imre. Vajda Peter u. de. fél 12. Bogya Gé­za, clu. 5. Veöreös Imre. Zugió de. 11. (úrv.) Boros Károly, du. 6. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. íi. Drobina Erzsébet, du. 5. Karácsonyi oratórium. Váci út 129. de. negyed lü. Drobina Erzsébet. Frangepan u. de. 8. Drobina Erzsébet,. Újpest de. 10. Blázy Lajos, du. fél 7. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula, du. 0. Virágh Gyula. Soroksár Újte­lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlő­rinc de. 10. Matúz László, du. 5. Ma- tuz László. Kispest de. 10. ,Bonnyaí Sándor, du. 5. Bonnyai Sándor. Kis­pest Wekerlctelep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos, du. 5. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós, du. 5. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston, du. 5. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Katner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás, éjjel 11. Szalay Tamás. Árpádföld du. fél 3. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Gerhát Sándor. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rakoshegy de. 9. Fe- renczy Zoltán, du. 5. Ferenczy Zol­tán. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán, du. 4. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.)' Ifj. Foltin Brúnó, du. 4. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Ti­bor, de. 10. Görög Tibor, du. 4. Gö­rög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. li. Takács József, du. 5. Ruttkay Elemér. Buda­keszi de. 8. Csengődy László. Pest- hidegkút de. fél 11. Csengődy Lász­ló, du. 5. Muncz Frigyes. Modori u. 6. de. .10. Filippinyi Janos, du. 5. Le­hel László. Kelenföld de. 8. (Urv.) Missura Tibor de. 11. (urv.) Missura Tibor, du. 6. ;ürv.) Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Im­re. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé István Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István, du. 5. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél 11. Lehel László, du. 4. Mezősi György. áldozatkészséget a megújító, most éppen a templomot megújító munkához. Megindítóan szép percei vol­tak az ünnepi istentiszteletnek, amikor a püspök templomot megáldó mondatai után Luther- kahátos lelkészek ajkán felhang­zott az ősi Confirma: „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk!” AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN először Síkos Lajos a Veszprémi Egyházmegye esperese emelke­dett szólásra. 'Az egyházmegye nevéberí köszöntötte a püspököt és az ünneplő gyülekezetét. Fel­idézte a ma is példaadó múltat: a templomépítő ősök emlékét; s buzdította további hűségre a mai gyülekezetei. A lelkészi beszámoló felsorol­ta az 1973-ban kezdődött mun­ka főbb állomásait: villámhárí­tó szerelés, toronysisak javítás, tetőzet generáljavítása voltak a nagyobb munkák. A tennivalók zöme erre az évre jutott. Év ele­jén a harangokat villamosíttat- tuk, majd tavasszal és nyáron teljes külső és belső felújítás, ablakok cseréje, padok festése következett. Mindenki nevét meg sem em­líthetjük, akik sokat tettek a templomért, mégis néhányuk ne­vét le kelil írnunk: Kalmár Sán­dor pénztáros és felesége, Kiss Lajos gondnok, Kiss Gézáné, ifj. Szalai Gyula, Kalmár Ede, ifj. Kiss Sándor, Móricz Gyula; Kiss Lajos és Kiss Dezső adomá­nyukon feiül szakértelmükkel és sok más segítséggel járultak hozzá a munka sikeréhez. D. dr. Ottlyk Ernő püspök kö­szöntő szávaiban hangsúlyozta, hogy a gecsei gyülekezet öröme/ besorolódik egyházunk, egyház­kerületünk és a Veszprémi Egy­házmegye sok hasonló alkalma, ünnepe közé. Ez is mutatja, hogy él egyházunk. Köszöntő szavakat mondtak' a vendéglelkészek, közöttük Jakab Sándor ny. lelkész, aki harminc évig szolgált Gecsén. A római katolikusok köszöntését Facsar Sándor plébános tolmácsolta. A takácsi társgyülekezet nevében Horváth Dénes felügyelő mon­dott meleg szavakat. A gyülekezet assszonytagjai te­rített asztalhoz hívták a vendé­geket. ' A családias,' bensőséges hangulat tette teljessé ezt az. ün­nepet. Ittzés János Az esztergomi Keresztény Múzeumban Az első és az utolsó szoba A FELFEDEZÉS MEGREN­DÍTŐ erejével hat, amikor1 meg­állunk „a Képtár” — Esztergom­ban csak így nevezik — első he­lyiségeiben. Alig másfél terem - nyi anyag, amelytől nem lehet szabadulni. Üjra meg újra végig­járom, olvasom a gyűjtemény történetét és hallgatom is a négy nyelven megszólaló fülhallgatós Mária Magdolna (Kölni mester, 1170 körül) készüléken. A múlt században Simor érsek és Ipolyi Arnold püspök, művészettörténész indí­totta meg a vidéki kis templo­mokban rejtőző középkori ma­gyar egyházművészeti emlékek gyűjtését. Megmentették a kal- lódástól. Mit termett volna a hazai kép­zőművészet, ha nemzeti létünk fejlődését nem töri meg a török uralom és a Habsburg elnyomás! Ezek a mohácsi vész előtti mű­vek világosan tanúsítják, hogy festő és szobrász mestereink ben­ne éltek a korabeli európai mű­vészetben. Jelen voltunk Európá­ban. Éspedig nem csupán kisebb jelentőségű művekkel, hanem olyan nemzetközi rangú festé­szettel, mint amelynek két re­mekműsorozata itt különösen lenyűgöz: Kolozsvári Tamás 1427-ben befejezett garamszent- benedeki szárnyasoltárának fő oltárképe és hét táblaképe, meg az 1506 körül Selmecbányán mű­ködő csak monogramjáról ismert M. S. mester négy képből álló szárnyasoltára, a késő gótikus festészetünk betetőzése. Nézem a csegöldi B. E. mester oltárképét- 1494-ből: muzsikáló angyalokat orgonával, hegedűvel, lanttal, hárfávaL Megállók egy bájos latványú kis fa szoborcso­port alatt: az Atyaisten zenélő angyalokkal; ismeretlen magyar mester műve 1490 körül. S hirte­len pár hónapot visszarohan ve­lem az idő: a világhíres genti ol­tárképet nézem Belgiumban. Az Eyck testvérpár alkotásán az egyik részlet éneklő, muzsikáló angyalokat ábrázol, fél századdal régebben, mint a magyar mester műve. A motívum, a báj ugyan­az: vidéki mestereink is együtt lélegzettek a korral. VÁLT A SZEMLÉLETMÓ­DOM: az egyhaztorteneiem ta­núsága szerint azokoan az ídoK- ben, a reformáció előtti szaza- ooicoan, alig nangzott szoszeseK- rol a Krisztusról szóló evangé­lium. De eze.K a kesu KOzepKori magyar taioiaképek azt hirdetik. Természetesen szentek és Maria gyaKran. szerepelnem az alamos Kozott a Koraoeli KegyessegneK megfelelően. A Kepek KiemeiKe- ao témái mégis Krisztus szenve­dése, Halála es leitamadása. S ezek a DiDiiai eseményem Közép­kori realizmussal varrnak beál­lítva a jeieniue. Egyszerű falusi templomok nepénem jetenvaiova tettek a megváltás tényeit. Az üdvtorteneti mozzanatok ábrázo­lása rendkívül expresszív, kife­jező erejű. Anogyan például M. B. mester képen a Keresztfa mel­lett Janos atoleieli az elaleló Mariát, abban drama es szívhez szóló érzés eggyé válik. Jézus fe­je: valóságos halotté. Micsoda el­lentét mellette a Feltámadott ar­ca: kisimult vonások, nyugalom, fenség. Prédikációk voltak a ke­pek a javából. A középkori magyar egyház­művészet igehirdeto erejet tá­masztja alá az a művészettörté­neti szempontból is helytálló megfigyelés, hogy a táblaképe­ken, szobrokon átüt alkotóik na­iv, gyermeki hite. Nem érezni távolságot a mű tárgya és alko­tója között: a megformálásán szinte látni lehet, hogy az egyko­rú mester fenntartás nélkül be­leélte magát a bibliai esemény­be. A gyűjtemény a legnagyob és legoeszedesebb összeállítás az országban a Mohács előtti egy- házmuveszetünkrol. A múzeum további művészeti kincsei jelen­tős részükben szintén páratlanok hazánkban: a XIII—XIV. száza­di itáliai képek, melyek városok szerinti sajátosságaikban — Fi­renze, Siena, Velence — az euró­pai festészet hajnalára nyújtanak rátekintést. Ebbe itt most ne mélyedjüntk bele, elégedjünk meg a nem magyar anyagból e legré­gebbi és legmodernebbül ható szobor bemutatásával! Mária Magdolnát ábrázolja az ismeret­len kölni mester 1170 körül fá­ból készített műve, melyet egy tűzvész megpörkölt. A felsőtest feketévé vált tónusa így még megkapóbban fejezi ki, amit a faszobor a vonalaival: a bűnbá­natot. ELLENBEN MEGÁLLUNK az utolsó kis .teremnél, amelyben, jelenleg ikonkiáttitást találunk. Nagy részüket még Ipolyi Ar­nold vásárolta gyűjteménye szá­mára kilencven évvel ezelőtt egy kölni árverésen. Jóval megelőz­te ezzel az ikonok iránt később támadt érdeklődést, amely az 1913-as pétervári nagy ikonkiál­lítás után bontakozott ki. A kis­alakú javarészt fára festett ké­pek bennünket nemcsak azért ér­dekelhetnek, mert az ikonfesté­szet felé forduló figyelem ma meg fokozottabb. Sajátos szép­ségükét annak a szigorú festői hagyománynak köszönhetik, amely századokon át öröklődött az ortodox, keleti keresztyénség- ben, és megszabta a szent sze­mélyek ábrázolásának módját, így az időtlenség," sőt az örökké­valóság leheletét érezzük, a ké­peken. S mégsem r^ásoiatláncot alkotnak, mert mindegyik mester saját tehetségét, látását, egyéni­ségét tudta érvényesíteni az ikonfestő hagyomány hűségesen őrzött keretei között. A közösségi és mégis szemé­lyes festészetnek ez az egybeol­vadása az ikonművészet vonzó titka. A képtár kiállításán lát­ható ikonok a Változatlant és a Változót nemzeti, népi vonatko­zásban is szemléltetik. A XVI— XVIII. századi szép darabok kö­zött van görög, szerb, orosz, dél­szláv, román eredetű. Néhány kettős hatást képviselő is: Itá­liában görög mester készítette, vagy fordítva: görög és dalmát vidéken születtek olaszos jelleg­gel. A különböző szülőföld lehe­letnyit áthatotta jellegével az azonos ősi előírások alapján lét­rejött műveket. A szobányi ikonkiállítás a ke­leti keresztyénség nagy ajándé­kát érzékelteti más keresztyén egyházak felé: Jézus Krisztus teg­nap és ma és örökké ugyanaz! S lám. még ebben az örökkévaló­sággal eljegyzett közösségi ke- resztyénségben is a Krisztus-hir­detés művészi továbbadása a né­pek sajátosságaival és a hivő egyéniségek hozzájárulásával tör­tént. Veöreös Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents