Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-24 / 52. szám

öKumené ^ OKumené © öKumené © Közelebb Jézushoz - közelebb egymáshoz Milyen sokféle ember jött ösz- sze Jézus jászol bölcsője körül! Most ne csupán Máriára és Jo- zseire, a pásztorokra vagy a nap­keleti bölcsekre gondoljunk, ha­nem arra a, tágabb körre is, amelybe beletartozott Zakariás es Erzsébet, Keresztelő János szü­lei es Simeon és Anna Jeruzsá­lemben. Azután később egyre bő­vült a kör, Judeából az egész ró­mai birodalomra, máig pedig az egész világra. Kereken egymil- liard keresztyén emlékezik meg ma Jézus születéséről. „Jertek, hívek, Jézus elé, Bet­lehem kis jászla felé” — énekel­jük Gerhardt Pál szép énekében es ez az egész ökumenének, a kü­lönböző keresztyén egyházak kö­zösségének szól. Még akkor is ösz- szeköt minket karácsony, ha kü­lönböző időpontokban és máskép­pen is ünnepeljük. Az ortodox ke­resztyének ugyanis régi hagyo­mányokra hivatkozva Jézus szü­letését január 7-én tartják. Szá­munkra furcsa lenne részt venni Argentinéban vagy másutt a dé­li féltekén egy karácsonyi isten­tiszteleten, hiszen hiányzik a ha­vas környezet, a téli hangulat, ött karácsonykor van éppen for­ró nyár és olvadoznak az oltár­gyertyák a hőségtől. A régi mondás úgy foglalta ösz- sze karácsony üzenetét, ahogyan a címben fogalmaztuk: Közelebb Jézushoz — közelebb egymáshoz. Azaz a keresztyénség közepe, az evangélium lényege Jézus Krisz­tus, a karácsonykor testet öltött Isten. Amikor odalépünk a jászol­bölcsőhöz, nemcsak Hozzá, de egymáshoz is közelebb kerülünk. A : ökumenikus mozgalom egyik vezérképviselője így fogalmazta ezt a gondolatot az Egyházak Vi­lágtanácsa egy régebbi konferen­ciáján: „Az egység útja nem Genfen, Rómán vagy Konstan- tínápolyon keresztül, hanem Betlehemen keresztül vezet!” EZ AZT JELENTI, hogy a hit- beli egységet Jézus Krisztus sze­mélyébe vetett hitünk felől köze- Üthetjük meg. Az Egyházak Vi­lágtanácsa, a protestáns és orto­dox egyházakat összefogó, ez év­ben harmincadik születésnapját ünneplő szervezet legutóbbi vi­lággyűlésén, az afrikai Nairobi­ban újra megerősítették a régi egység formulát: „Az Egyházak Világtanácsa azon egyházak kö­zössége, amelyek az Ür Jézus Krisztust Istennek és Üdvözítő­nek vallják a Szentírás szerint.. Azaz nem egyszerűen az „is- tenhivők” közösségét keressük! Ez a szélesebb kör magában fog­lalja a sokféle keresztyénségen kí­vüli vallást is. A betlehemi já­szolbölcsőben az egész világ szá­mára megjelent Istent és Üdvözí­tőt tartjuk Urunknak. A GYAKORLATI EGYSÉGET, a cselekvesQen megnynvanuio ke­resztyen közösseget ennez kapcso­lódva úgy gyakorolhatjuk, ha Jé­zus tanítványaivá válunk, nyo­mába lepünk. Ahogyan U íoidi eieteben vegigszolgaita azokat, akik mellette voltak, ahogyan szoigálataDOl elet es üdvösség ta- kadt az egesz világnak, úgy kell életünkből és szolgalatunkool bolaogsagnak és bekessegnek, szeretetnek es örömnek fanadnia. Az egyik német lelkésznek van egy emeszélese, amelyik furcsa temetésről szol. A varosában ép­pen vendégszereplő nemzetközi cirkusz egyik tagját kellett elte­metnie. Az igazgató azzal kerte föl a szertartás eivegzesere; hogy mondjon nyugodtan bármit, mert a cirkusz tagjai nem ertenek né­metül. Folyt a szertartás, a részt­vevők hidegen bámultak az is­meretlen nyelvet beszélő papra, aki egyszer csak kiejtette Jézus nevét. Erre mindenki fölfigyelt, ezt megértették. Volt, aki lehaj­totta a fejét, mások imádkozni kezdtek. A lelkész rájött, hogy prédikációja tulajdonképpen csak egy név lehet, Jézus Krisztus ne­ve. Ezért minden mondatában új­ra és újra említette és a hallgató­ság, a ki tudja, honnan összeve­rődött nemzetközi cirkuszi stáb gyülekezetté formálódott e név hallatára. MENNYIRE KÜLÖNBÖZŐEK VAGYUNK, ha végignézünk egy-, máson, mi keresztyének! Másfaj­ta körülmények között élünk, sok­félé történelmi, kulturális, társa­dalmi örökséget hordoznak a kü­lönféle keresztyén egyházak. Ka­rácsony ünnepe arra, figyelmeztet, hogy nem szabad a magunk szo­kásait, történelmét, kifejezési for­máinkat, liturgiánkat mértékké tenni mások számára. Ügy lehe­tünk egyek, abban lehetünk egyek másféle keresztyén testvéreink­kel, ha Betlehemen keresztül ke­ressük egymáshoz az utat. Isten Fia karácsonykor érettünk, az emberek szolgálatára jött el. Lép­jünk oda imádással és tisztelettel jászolbölcsőjéhez, kövessük életét, példaadását, fogadjuk el Istenhez térésre szóló üzenetét, hogy köze­lebb kerüljünk egymáshoz is! Harmati Béla Kányádi Sándor: KIKAPCSOLÓDÁS Távoli harangszót érzek ereimben, nagy székesegyházak nyugalmával s hűvösével agyamban fekszem. Mióta már? öt perce, kettő? Óceánok. Erdők. Könnyedén ring a holdszelíd nap alumínium gömbje; koldulnak, mint a harangok, ha megkoppintanám. Boldog vagyok. Nagy Sándor kardja villan meg hirtelen, s a csomó szétesik. Szókratész koccint a poharával, Platón mosolyog. János maga hozza a tálban a fejét felém, inkvizítorok ölelkeznek eretnekekkel, mint régi barátok, angyalokat ereget a krematóriumok kéménye, hatalmas léglökésesek suhannak elébük előzékenyen; a gomba, melyet az imént láttam egy fa tövében, emelkedni kezd, mint a startoló rakéták, elrúgja maga alól a földet, s már fönt van, karimája elfödi előlem az angyalokat, elvágja bennem a harangszót, s én nem merem kinyitni a szemem. A költő „legszebb versei’ ben. kötetéből. Megjelent Bukarestben 1977­A KÜLÜGYI BIZOTTSÁG ÜLÉSE Egyházunk külügyi- bizottsága mezte egyházunk 1978. évi kül- l978. november 28-án ülést tar- ügyi szolgálatát, majd a bizott- :ott, mélyen D. dr. Káldy Zoltán ság javaslatot tett az 1979. évi iüspök-elnök értékelte és ele- szolgálatokra nézve. D. DR. HANFRIED KRÜGER EGYHÁZFÖTANÁCSOS LÁTOGATÁSA Teológiai Akadémiánk tisztelet, beli doktora, az NSZK-beli evan­gélikus egyházak külügyi hivata­lának munkatársa, és az ottani egyházak ökumenikus szervezeté­nek főtitkára, D. dr. Hanfried Krüger egyházfőtanácsos egyhá. zunk elnöksége valamint a Teo­lógiai Akadémia meghívására no­vember 18—22-ig hivatalos láto­gatást tett egyházunkban. Látogatása alkalmával fogadta őt D. dr. Káldy Zoltán püspök­elnök. Vendégünk igehirdetéssel szolgált a Deák téri gyülekezet istentiszteletén Budapesten és előadásokat tartott a Teológiai Akadémián „Az egység elképze­lésének változása az ökumené- ben” és „Ellentétek és egység vi­szonya az ökumenikus mozgalom keretében, különös tekintettel az EVT antirasszizmus programja kapcsán fellángolt vitára” cím­mel. D. dr. Hanfried Krügert 1973- ban tisztelte meg Akadémiánk a doktori címmel. EVANGÉLIKUS EGYHÁZAK A MISSZIÓBAN A Lutheránus Világszövetség Egyházi Együttműködési Osztá­lyának rendezésében 1978. novem­ber 26. és december 2. között ke­rült sor Loccumban (Hannover mellett, NSZK) arra a konferen­ciára, melyen a világ minden ré­szén élő evangélikus egyházak képviselői a misszió mai értelme­zésének és gyakorlatának kérdé­sét tárgyalták meg. Egyházunk vezetősége dr. Hafenscher Károly Deák- téri lelkészt küldte ki a konferenciára. xfÉ vasárnap igéje „Magasztalja lelkem az Urat...” Lukács 1, 46—55 Karácsony körül sokszor hangzik föl az ének. Mária és Erzsébet, Zakariás és Simeon vagy a betlehemi dicsőségmondás figyelmeztet arra, hogy valami olyan rendkívüli történt karácsonykor, amit nem lehet egyszerűen csak elbeszélni. Ádventi és karácsonyi szép éne­keink, liturgikus koráljaink, vagy népénekeink arra a csodára mu­tatnak rá, amit Isten testbeöltözésének, inkamációjának mondunk. A várakozás, a jövendölés, a próféták kora után Isten „fölkarolta szolgáját, Izraelt, mert megemlékezett irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, hogy irgalmas lesz Ábrahám és utódai iránt örökre”. Mária, „az Ür szolgálóleánya” éneke belekapcsolódik az előtte va­ló korok Messiástváró zsoltáraiba és folytatódik ádventi és kará­csonyi énekeinkben: „Magasztalja lelkem az Urat és az én lelkem ujjong Istenben, az én Üdvözítőmben!” ISTEN CSELEKEDETE AZ ALAPJA ENNEK AZ ÖRÖMNEK. Hő­si énekek, vagy krónikás régi eposzok „fegyvert, s vitézt énekelek” beállításával ellentétben Mária arra ad példát, hogyan lehet az üdv­történet eseményeit nyomon követve a választott nép sorsában Is­ten cselekedeteinek örülni: „irgalma megmarad nemzedékről nemze­dékre az őt félőkön”. Isten kegyelmének vonalát, szeretetének csa­tornáit sokszor rejtve látjuk. Mintha elfödné, elrejtené elölünk atyai arcát sokszor, annyi csapást és szenvedést tudunk kimutatni egyhá­zunk, múltunk történelmében. Boldog, aki meg tudja látni, hogy nemcsak népeket tud fölemelni Isten karja, hanem a nagy távla­tok, a történelem és a népek rengetegében az egyes embert is szá­mon tartja: „rátekintett szolgálóleánya megalázó voltjára”. Azért tudhatjuk, hogy Isten végső akarata hozzánk a boldogság, a kegyelem, a szeretet, mert karácsony volt és karácsony van. Me­legedjék szeretetre a szivünk mások iránt, mert minket is szeret az Isten! A CSODÁLAT HANGJA IS MEGSZÓLAL MÁRIA ÉNEKÉBEN AZ ÖRÖM MELLETT: „Hatalmas dolgot cselekedett karjával...” Luther magyarázata szerint Isten velünk gyakran éppen az emberi várakozással ellentétben cselekszik. „Hatalmasokat döntött le trón­jukról és megalázottakat emelt föl, éhezőket látott el javakkal és bővelkedőket küldött el üres kézzel.” Isten kegyelme és szeretete nem „érdem”, nem „méltóság”, nem földi mértékek szerinti kivált­ságok alapján „jár” az embernek. Jézusnak később milyen sok küz­delme volt azokkal a farizeusokkal és írástudókkal, akik úgy gondol­ták, hogy Isten országa elsősörban az övék és csak az övék, mert ke­gyességük és vallásosságuk alapján kiérdemelték. Mária éneke jö­vendölésként is érthető Jézus kortársaira: „szétszórta azokat, akik­nek gőgös a szívük indulata”. v ISTEN KARÁCSONYKOR MEGJELENT SZERETETE EZÉRT MINDENKINEK ■SZOL, a szegényeknek, a magukat érdemtelennek érzőknek, a >magukat bűnösnek érzőknek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt A mai ökumenikus kelyzeto&n a régi-keresztyén egyJmzak és az ifjú, afrikai és ázsiai egyházak képviselői tégy formán awmk a Jézus Krisztusnak szeretetére szorulnak, aki nem maradt meg kará­csonyi kisdednek, hanem végigjárta a kereszt útját is. VÉGÜL ARRA FIGYELJÜNK MÉG MÁRIA ÉNEKÉBEN, HOGY ALÁZATOSAN MAGÁRA VÁLLALJA A SZOLGÁLATOT. „Íme, mostantól fogva boldognak mond minden nemzedék, mert nagy dol­gokat tett velem a Hatalmas és Szent az Ö neve” Később, amikor a pásztorok fölkeresték Betlehemben és elmond­ták az üzenetet, amelyet a gyermek Jézusról kaptak, azt olvassuk Máriáról: „mindezeket a dolgokat megőrizte és forgatta szivében ■ A karácsonyi énekek ujjongó dallamai, szép szövegei, az ünnep je- nye és melege segítsen ahhoz, hogy Mária nyomában mi is megőriz­zük a Jézusról hallottakat és azokat szívünkben forgassuk. Így vál­hatunk mi is Krisztus hordozóivá, továbbadóivá. Isten szeretetének, kegyelmének zálogaként megszületett számunkra, testet öltött Máriá­tól Jézus Krisztus. Ma életünkön, szavainkon és cselekedeteinken keresztül akar testet ölteni, hogy mellettünk és körülöttünk boldo­gabb legyen az élet. H B Imádkozzunk! Istenünk, mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy Jézus Krisztus elkül­désével megbizonyítottad irántunk érzett szeretetedet. ölelj bennün­ket egy nagy családdá, ahol békességed és bocsánatod, szereteted és örömöd gyermekeiként élhetünk. Add, hogy gyülekezetekben és csa­ládokban, kisebb és nagyobb emberi közösségekben karácsonyi örö­münkből boldogság, megértés és egymás megbecsülése és segítése fa­kadjon. Amen. AZ ÖSZTÖNDÍJ tanács ülése Egyházunk ösztöndíj tanácsa melyen terveket készített újabb 1978. december 12-én ülést tartott, ösztöndíjasok kiküldésére. DR. JOHN HOUCK ÉS ROBERT HUFF LÁTOGATÁSA Az Amerikai Lutheránus Egy­ház (ALC) két lelkésze, Dr. John Houck, a belmissziói osztály igaz­gatója, és Robert Huff, a gyüle­kezeti élettel foglalkozó bizottság elnöke az LVSZ Loccumban tar­tott missziói konferenciája után látogatást tettek egyházunknál. Résztvettek a Deák téri gyüleke­zet istentiszteletén és a fasori egyházzenei áhítatom december 3-án. Megnézték az esztergomi bazilikát es az esztergomi evan­gélikus templomot. Látogatást tettek egyházunk Üllői úti szék­házában, ahol dr. Karner Ágoston főtitkár tájékoztatta őket. Megte­kintették budai szeretetotthonun­kat, ahol Muncz Ferenc igazgató fogadta őket. A Teológiai Akadé­mián dr. Selmeczi János igazgató adott tájékoztatást. ÜJ SVÉD BIBLIA 1990-RE A modern svéd nyelvre lefor­dított Biblia kb. 10 óv múlva ké­szül el, de az Újszövetséget már 1980-ban kiadják. A teljesen új fordítás kereken 20 millió svéd koronába, vagyis 5 millió dollár­ba kerül. A svéd kormány úgy döntött, hogy az új fordítású Bibliából származó bevételeket külön alap­ként kezelik, melyből a további­akban majd az újabb fordítások költségeit fedezik. A hivatalosan elfogadott utol­só svéd bibliafordítás 1917-ben készült el. A Biblia Svédország­ban is hosszú időn keresztül a legkeresetebb könyv volt. Az if­júság lelki érdeklődésének foko­zódása észrevehető a Biblia irán­ti kereslet növekedésében is.

Next

/
Thumbnails
Contents