Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-02-05 / 6. szám

gyermekeknek: Esperes TÖBB GYÜLEKEZET EGY­HÁZMEGYÉT ALKOT. Az egy­házmegye lelkészi vezetője és irányítója az esperes. Az esperest az egyházmegye gyülekezeti lel­készei közül a gyülekezetek pres­bitériumai választják hat évre és rendszerint az egyházkerület püs­pöke iktatja be hivatalába. Egy választási időszak leteltével ugyanaz az esperes az új időszak­ra is megválasztható. AZ ESPERES LEGFŐBB FEL­ADATA, hogy felügyel az egy­házmegye gyülekezeteinek életére és gondoskodik arról, hogy a gyü­lekezetekben minden ékesen és jó rendben történjék. Ebből a célból az esperes évenként — na­gyobb egyházmegyékben kétéven­ként — legalább egyszer meglá­togat minden gyülekezetét. Ilyen­kor Isten igéjének hirdetésével Szolgál a templomban és hivatal- vizsgálatot tart. Ez azt jelenti, hogy megvizsgálja, rendben fo- lyik-e a lelkészi hivatal vezetése, a gyülekezeti pénztárnak kezelé­se. Azt is megvizsgálja, hogy mi­lyen állapotban vannak a gyüle­kezet épületei és a templom belső berendezései. A lelkésszel külön megbeszélést folytat arról, milyen problémák merüLnek fel a gyüle­kezetben a lelkész! szogálattal kapcsolatban és jótanácsaival, vagy ha kell, intézkedéseivel mindenben segítségére siet a lel­késznek. A lelkésszel folytatott beszélgetés mellett az esperes ilyenkor tárgyal a gyülekezet ve­zetőségével és presbitériumával is. Itt megbeszéli a hivatalvizsgá- lat és a lelkésszel folytatott be­szélgetés tapasztalatait és megtár­gyalja, mit kell tenni a lelkész­nek és a presbitérium tagjainak, hogy a lelkészi szolgálat még eredményesebben folyjon a gyü­lekezetben, AZ EGYHÁZMEGYE LELKÉ­SZEI AZ ESPERES VEZETÉSÉ­VEL havonként Lelkészt Munka­közösségi ülést tartanak. Ezeken az üléseken a teológiai tovább­képzés mellett arra is sor kerül, hogy megbeszélik és kiértékelik a lelkész! szolgálat problémáit. Az esperes Itt mondja el a gyüle­kezeti látogatások alkalmával szerzett tapasztalatait, hogy ezzel is segítse a lelkészek szolgálatát. Az egyházmegye életéről az espe­res jelentést tesz évenként az egyházmegyei presbitériumnak és háromévenként az egyházmegyei közgyűlésnek. Ezt a jelentését az egyházkerület püspökének xs megküldi. AZ ESPERES FELADATA a gyülekezeti lelkészi állás betölté­sével kapcsolatos teendők elvég­zése. Ha egy gyülekezeti lelkészi állás elhalálozás, nyugalomba vo­nulás vagy más gyülekezetbe vaió meghívás miatt megüresedik, az esperes gondoskodik arról, hogy az állás betöltéséig valamelyik szomszéd lelkész ellássa a lekészi szolgálatot Az esperes vezeti le a gyülekezetben a lelkészválasztó presbiteri ülést és közgyűlést és ö iktatja be hivatalába a gyüle­kezet újonnan megválasztott lel­készét. AZ ESPERES HELYETTESE az egyházmegyei lelkészi főjegy­ző, akit az egyházmegyei közgyű­lés választ. O helyettesíti az espe­rest minden olyan esetben, ami­kor az bármely okból kifolyólag nem tudja ellátni szolgálatát. Ma­gyarországi Evangélikus Egyhá­zunkban 16 egyházmegye van és ennek megfelelően 16 esperes szolgál. Selmeczi János Képes Biblia MAI KÉRDÉSEINK: í. Mii áb­rázol a kép? 2. Hói van megírva? 3. Milyen hasonló történet vari a Bibliában és mi a. különbség a két történet között? Beküldési határidő: 1978. február 12. Válaszotokat kizárólag levelező­lapon küldjétek be a következő címre: Evangélikus Elet Szerkesz­tősége. 1088 Budapest. Puskin ú­12. Minden helyes felelet egy pontot ér. A sorozat négyszer hat részből áll. A megfejtéseket egy- egv rész végén értékeljük. Ä so­rozat végén a legtöbb pontot el­érők értékes könyvjutalmat kap­nak. SIMOJOKI ÉRSEK ÉS ALAJA PÜSPÖK NYUGALOMBA VONUL Martti Simojoki finn érsek ez év szeptemberében tölti be 70. életévét. Ez az a korhatár, amikor a finn lelkészeknek és püspökök­nek nyugalomba kell vonulniuk. Az érsek nyugalomba vonulásá­nak idejét még nem közölték, de már mindenféle találgatások foly­nak az utódlás kérdéséről. Osmo Alaja, a Mikkel: egyház­kerület püspöke ez év februárjá­ban vonu] nyugalomba, miután betöltötte 63. évét. Ez az a kor­határ. amikor a finn lelkészek és püspökök nyugalomba vonulhat­nak. Finnországban a püspököket a köztársaság elnöke nevezi ki a három legtöbb szavazatot elért jelölt közül. Alaja püspök 1959 óta volt hivatalban. A FINN ÉRSEKVALASZTÁS Sokak kívánsága a finn evan­gélikus egyházban, hogy az érsek megválasztása szélesebb alapon történjék, mint eddig. Az érsek­re általában úay tekintenek, mint a 'Finn Evangélikus Egyház veze­tőjére és nem egyszerűen csak á turkui egyházkerület érsekének tekintik. A jelenlegi gyakorlat szerint azonban csak a turkui egyházkerület, lelkészek és lai­kusok, választják az érseket. A szavazatoknak alig több mint nyolc százaléka származhat más egyházkerületekből. A finn egy­ház zsinata most határozatot -ho­zott — csekély szavazattöbbséggel —, hogy egy bizottság készítsen javaslatot a választójogosultság kiszélesítésére. Indul a konfirmáció Kiskőrösi konfirmandusok között 1978. január 6., péntek, Vízike­reszt ünnepe. Délután 1/4 4-kor nyitok be a gyülekezeti terembe — így az óra közben láthatom leánykonfirmandusainkat. Kiskő­rösön ugyanis a nagy létszám miatt két részletben folyik a kon­firmációi oktatás. Amikor belépek, helyükön ül­ve hátrafordulnak. Vajon ki le­het? — kérdezhetik magukban. Vagy falán mindenki látni akar­ja a későn jövőt? Leülök és figye­lek. Az ünnepre váló tekintettel ma nines felelés, a lelkész — Pontosán Imre — már áz új anyagot magyarázza. Á téma: Isten gondviselése. A lányok ér­deklődve figyelik az életből vett példáit, történeteit, amelyekből nem hiányzik a humor sem. NÉHÁNY PERC MÚLVA SZÖT KAPOK. Bevezető monda­taimban elmondom, hogy ripor­tot szeretnék készíteni velük: ön­magukról, erről a konfirmandus közösségről kívánok kérdezős­ködni. Közben a lelkész a fülem­be súgja, hogy két helybeli álta­lános iskola szerint ülnek két különálló tömbben. (Ennek a ké­sőbbiek során nagy jelentősége lesz.) — Szerettek-e itt lenni? — így hangzik első kérdésem. Többen is válaszolnak jobbról, a Petőfi iskolások közül: — Szeretünk ... szeretünk ... szeretünk ... Balról, a Bem isko­lások közül egy szemüveges kis­lány nyújtja fel a kezét, mintha már tudná következő kérdésemet. Ezt nem is nehéz kikövetkeztet ­A norvég evangélikus egyház segélyszolgálatának történetében most először fordult eiő, hogy hatmillió norvég koronát ; juttat­nak egyetlen célra. Az összegből Calcutta utcáin élő ezer család részére adnak lehetőséget, hogy vidékre költözzenek, ott földet kapjanak, melyen megtermelhe­tik a megélhetésükre valót. Sigurd Aske, a norvég segély- szolgálat főtitkára: „Eddig senki se próbált tenni valamit ezekért az emberekért, akik szegények között is a legszegényebbek. Cal­cutta járdái az otthonuk és kö­ni, de azért hozzá fordulva mé­gis felteszem: — Miért? — Azért szeretünk Itt lenni, mert ez a közösség belekapcsol minket a gyülekezetbe és beleve­zet az evangélikus egyház életé­be. (!) Látszik a kislányon, hogy ko­molyan is veszi, amit mond, mé­gis felmerül a kérdés: vajon ki­től tanulta? A petőfisek közűi mosolyognak is néháfiyan a fél fi őt les megfo­galmazáson, de bólogatnak, s egyikük hozzáteszi: — Igen, ugyanezt mondhatjuk mi is. — Miben mutatkozik meg ez a közösség? — kérdezem tovább. — Hát... Itt együtt lehetünk a Petőfi iskolásokkal, együtt tu­dunk énekelni, imádkozni__ — válaszol a bemes kislány. ÉRDEKES, HOGY ŰJ KÖZÖS­SÉGI ÉLMÉNYT jelent számuk­ra a két, egymástól távoli, kb. 1,5 ktn-re levő iskolából együtt lenni. — Miért jó igy együtt lenni? Erre már záporoznak a vála­szok: — A másik iskolásokkal is együtt vagyunk... — Fölszabadultabb hangulat­ban vagyunk együtt... ■— Nem jegyre felélünk... — És a tanulás? — kérdeztem. — Igen. Amit itt tanulunk, azt át kell élnünk, — Mi is benne vagyunk abban, amit tanulunk. zülük a legtöbben azzal táplál­koznak, amit a háztartási sze­métben találnak. Reménykedve és izgalommal várjuk, vajon si­kerül-e őket egy másfajta élet­módra segíteni.” A hatmillió norvég korona mintegy 1.2 millió amerikai dol­lárnak felel meg és teljes egé­szében norvég gyülekezetek ado­mányából gyűlt össze. A prog­ram folytatódik és remélik, hogy az indiai kormánnyal együttmű­ködve végűiig 40 000 otthontalan családnak tudnak segítségét ad­ni. — Értem. Személyeken érint, ezt akarod mondani? Hm. És itt égy kicsit más „tantárgyat” ta­nultok. Nem? — Igen. Itt Istenről, a Bib­liáról, az egyházról, a világáról, tanulunk — és magunkról. — Érdekel ez titeket? Szereti­tek? — Igen, mert megismerjük az egyházat, az egyház tanítását.., — 5 meg is fogjátok tanulni? — Igen. szeretnénk. — hangzik innen is. onnan is. — Még azt is szeretjük, hogy elmondhatjuk kérdéseinket, gon­dolatainkat, szóval a vélemé­nyünket — és utána megbeszél­jük — szól egyikük, ÚGY ÉRZEM, ELEGET HAL­LOTTAM: leülök, s az óira tte vább folyik. Felváltva olvassák a kérdéseket és a válaszokat a Konfirmációi Kátéból. A többiek mind követik szemmel az Olva­sást. Közös éneklés és imádság fejezi be az alkalmat. Gondolkodom a beszélgetésen, az itt és a következő kedden, a fiúk összejövetelén szerzett él­ményeimen. Érdekes és néha igen érett válaszokat kaptam, — fiúk is hasonlóképpen látják á konfirmandus közösséget, mint a lányok. Meglepő volt viszont, hogy a beszélgetésben a lányok közül öten-hatan, a fiúk közül hárman-négyen vettek részt. (Kb. 50—50 volt mindkét csoport lét­száma.) Bár a többiek érdeklőd­ve figyeltek, néha bólogattak, hozzászólni — úgy látszik —nem volt bátorságuk. Ügy érzem, itt még sok a tennivaló, még nem csiszolódtak össze ezek a közös­ségek. Tételesen megfogalmazva: ezekben a 11—12 éves gyerekek­ben még nem tudatosult a közös­ség élménye. Inkább — főként a lányoknál — az érzelmi kötődés erős. — nem tudják mi a közös­ség, sokkal inkább érzik, átélik azt. A közösség tudatosításában nagy szerepe van és lehet éppen a konfirmációi oktatásnak. Csak figyeljünk fel rá jobban és se­gítsük ezeket a fiatalokat, hogy testvéri közösség alakulhasson ld közöttük, mely továbbvezet ffi gyülekezet, az egyház és a tár­sadalom közösségében való együttélésre. IfJ Scben István AZ EDDIGI LEGMAGASABB NORVÉG SEGÉLY Olvasóink írják: Sok a szép templom világszer­te. Monumentalitásuk, művészi kivitelük, ékes díszeik bizonysá­gai az ember örök óhajának, hogy tudása legjavával tisztelegjen te- rerntője, testének alkotója, lelké­nek adója előtt. MI. EVANGÉLIKUSOK SÉM MARADTUNK EL e téren a vi­lág mögött. Sok kicsiny templom tárja hívogató kapuit a kereső ember felé. amelyek megérdemel­nék. hogy esztétikusok, művészet- történészek méltassák egyszerű, megkapó hangulatúkat, építészeti stílusuk nemességét, Nem kontárkodom a mestersé­gükbe. Bár templomról szeretnék irn.i. de nem a gótikus ívek égre- torő fenségét, a kőcsipkék anda­lító szépségét emberöltőkön át hordozó művészi csodákról, ha­nem a lélek és hit alkotta kicsiny félszerről, anyagi mivoltában és szellemében annak a hajdani bet­lehemi istállónak az utódjáról, amely fölött egyszer megállott a hajnalcsillag. NEHÉZ LENNE A DOLGA ANNAK A CSILLAGNAK, ha ma meg akarná találni a buda­pesti Thaly Kálmán Utca régi. földszintes házai egyikének az ud­varán megbúvó féltetős, minia­tűr-tornyos épületét, mely min­denféle építőművészeti elemet nélkülöz és egysoros nagy üveg­ablakaival, telekhatárt alkotó nyí- lástalan főfalaival árulkodik előbbi hivatásáról: barmok Istál­lója vélt. Egy fuvaros igásállataié. Ma bedig L-alakú. betonpad­lóé. mindig homályok belső teré­ben oltár és szószék álL Székso­raiban minden vasárnap ott ül Templomunk 50—60 lélék. és minden al­kalommal „megszületik nekik az a kisded”, akinek bölcsője jászol volt. meleget a barmok leheliete adott. Éppen á jászol helyén áll az oltár, és a széhasurrantó helyén a szószék. És szól a kisded, mai nyelven, a ma emberéhez. És a ki? gyülekezet gyenge hangját elektronikus orgona veszi a szár­nyaira és emeli feL a félszertetőn túl a magasba, hogy utat mutas­son a csillagnak: itt vagyunk, itt állj meg, és hintsd sugaraidat népedre. KEVESEN VAGYUNK? Olvas­tam. hogy Egyiptomban, az egyik fáraósírban ötezer éves gabonát találtak egy edényben. Megvizs­gálták, és kiderült, hogy nagy ré­sztik csiraképes. — Ha ezekből csak egy szemet ma elvetnének, ’az kikelne, és újabb ezer év múlva a Föld minden lakosa eb­ből a gabonából süthetne kalá­csot magának. Hát, ha mi öt De­nen csak tíz csíraképes magot hagyunk magunk után. és az va­lahol, valaha kikel, kevesen va­gyunk-e? Van egy régi óhajom, mely a templom elektromos hálózatának jelenlegi maximális terheltsége miatt még bizonytalan ideig csak óhaj marad: az oltárkép megvi­lágítása. Szokott ülőhelyemről az alakok jól kivehetők. A kép szín­tónusa is érvényesül, bár az al­kotója — Basilides Sándor —. ha a helyemen ülne. félek, azt mon­daná. hogy én nem ezt láttam a palettámon... De már megint kéretlenül avatkozom áz esztéták és művészek dolgába. Hátha- ők másképp látják? NEM IS ERRŐL AKARTAM SZÓLNI, hanem a kép egyetlen figurájáról. Előre kell bOcsáta- nom, hogy a kép a Golgotát áb­rázolja. A három megfeszítettet úgy, hogy Krisztus keresztjét fénysugár világítja meg és a korpusz maga is fényt árasát. Eb­ben a kettős sugárzásban áll — háttal a keresztnek, sziklaperem- nyivel alacsonyabban — egy ró­mai katonatiszt, teljes fegyver­zetben, meghajtott fejjel. Amié csak ebben a világításban láttam a képet, azt hittem, hogy a halá­los emberi kín borzalmas látvá­nyának fordít hátat ez a sokat próbált kemény katona. Egyszer azután valami okból le kellett venni az oltárképet, és át­menetileg az eresz alá állítottuk. Akkor láttam meg először napvi­lágnál a katona arcát. Nem volt rajta borzadály. Szeme a fénysu­gár irányában a távolt kémlelte, és felvértezett lába nem támaszt keresett, hanem lépésre lendült. Ez az ember indult valahovái a fény irányába. Első. tétova Lé­pésében még benne a friss, még csak sejtett felismerés: mégis csak Isten Fia volt. Azóta, ba találkozunk, mindig homályfödte szemét keresem, és gondolatban megfogom a kezét: Menjünk együtt. így talán köny- nvebben találjuk az ösvényt, amit mindketten keresünk. HÁT EZÉRT SZERETNÉM ÜGY MEGVILÁGÍTANI EZT A KÉPET, hogy mindenki lássa és követni tudja a katona fényt ke­reső szemesugarát, és megtalálja az ösvényt, melynek k kézdeté'ü és végén Ő áll. Molnár Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents