Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-03 / 49. szám

* Eitető örökséej Az Ökumenikus Tanács reformációi emlékünnepe (Folytatás a 3. oldalról) létével és Trajzler Gábor orgo- nakíséretével kapcsolódott az ün­nepi programba. — Jelen volt az ünnepségen Lóránt Vilmos, az Állami Egyházügyi Hivatal Pro­testáns Főosztálya tanácsosa. Keveházi László esperes Gál 5, 1, 5—6 alapján elmondott ige­hirdetésében arról szólt, hogy amit a reformátorok felfedeztek, hirdettek, ma is az egész keresz- tyénségre érvényes. A „semper reformari” azt jelenti: mindig ön­vizsgálatot kell tartanunk, hol ál­lunk? Nem maradtunk-e el vala­hol reformátor őseinktől? Még inkább jutottunk-e előbbre? Kö­vetjük-e Krisztust, aki elöl megy a történelemben? Mai reformációi ünnepünkön elmondhatjuk: Isten tanított és felszabadított arra, hogy bízó hit­ben, egyedül Őrá támaszkodva, egyedül Benne bízva éljük egy­házi életünket. De felszabadított arra is. hogy hitünk munkás, sze- retetből másokért dolgozó hit le­gyen. Ezért tagegyházaink nevé­ben mondhatom; minden ener­giánkkal szeretnénk mi is min­dent megtenni azért, hogy társa­dalmi rendünk tovább épüljön és az emberiség élete szebb legyen. Ez a hitvallásunk és segítőkész­ségünk a reformáció szép öröksé­ge. Dr. Esze Tamás főgondnok elő­adása erre a kérdésre kereste a választ: készek vagyunk-e szám­ba venni, elfogadni és használni a reformációban ránk hagyott hitbeli és erkölcsi örökségünket. A reformáció, amelyet egy ön­— SZENTES. A reformáció ünnepén közös evangélikus-re­formátus reformáció ünnepélyt rendeztek a gyülekezetben, ame­lyen dr. Cserháti Sándor szegedi evangélikus és Imre Ernő szen­tesi református lelkész szolgált. Énekkel Lakos Judit és Szabó Imre, verssel Simon Albert gyü­Megjelent ' Dr. Muntag Anclor: Am ősz könyve című kommentárja Ara: 105,— Ft Kapható a Sajtóosztályon magában nem jelentős esemény lobbantott fel és indított el hó­dító útjára, eredeti célját messze meghaladva új korszakot nyitott a nyugati világ szellemi, gazda­sági és társadalmi fejlődésében. — A történelemben nincsenek véletlenek, önmagukban megra­gadható és körülhatárolható ese­mények. Ezért, ha a reformációt meg akarjuk érteni, ne csak meg­valósulására és eredményeire fi­gyeljünk, hanem zarándokoljunk el a forrásvidékére. Az előadó korabeli megnyilat­kozásokat és későbbi értékelése­ket elemez.ve mutatta meg, hogy a reformáció mindenütt évszá- zados váradalmakból táplálkozva formálódott Noha reformáto­raink nem voltak forradalmárok és erre nem is törekedtek, a re­formáció mégis forradalom volt, éspedig a szellem, az erkölcs és a társadalmi igény forradalma olyan értelemben, hogy ez a há­rom annyira összeötvöződött ben­ne, hogy ezeket egymástól elsza­kítva nem is lehet vizsgálni, megérteni és magyarázni. A reformáció nem halványuló hagyomány, hanem éltető örök­ség. Tanítása, tanácsa, példája időnként aktualizálódik. Hogy megmaradtunk és vagyunk, ezt annak köszönhetjük, hogy válság ideién alkalmaztuk a „Semper reformari debet” elvét. Ez tör­tént a 16. sz-ban a református puri tónus mozgalomban, és az evangélikus pietizmusban. — S úgy látjuk, hogy ezért van ma is ideje és helye egyházaink életé­ben a reformációnak. ^ p lekezeti felügyelő szolgált. Az offertóriumot kegyszerek vásár­lására fordítják. — CSEPEL—SZIGETSZENT­MIKLÖS. A csepeli gyülekezet­hez tartozó Szigetszentmiklóson november 5-én közös reformá­ciói emlékünnepet tartottak a helybeli protestáns gyülekezetek a református imaházban. Igehir­detéssel Villányi Péter és Döb- rössy Lajos református, előadás­sal Almási Mihály baptista és Mezősi György evengélikus lel­kész szolgált. Az ünnepi műsort a helybeli református és baptis­ta gyülekezet énekkara és vers­mondás gazdagította. Megjelent ' Dr. Muntag Anclor: Amósz könyve című kommentárja Ara: 105,— Ft Kapható a Sajtóosztályon — KERTES, közművesített 200-as telken háromlakásos ház eladó ked­vező fizetési feltételekkel. Életjáradék is lehetséges. Lakottan, lakáscseré­vel, esetleg lakásmegosztással. Utóbbi esetben csak fiatal, vagy középkorú, szerény igényű, nem dohányzó, be­csületes, egyházszerető személy (há­zaspár) jelentkezését várom szemé­lyesen, vagy levélben. Cím: Szabó Sándor 1158 Budapest, XV. (Pestúj­hely), Cser ven ka u. 21. — HANGLEMEZEN, kazettán és magnószalagon zsoltárok, dicséretek, lelki, karácsonyi énekek orgona, ze­nekari kísérettel, szóló ének előadás­ban kaphatók, Bakai Gitta énekesnő­nél. Telefon: 780-578. 1101 Budapest, X., Csilla u. 3. fszt. 756. — TORONYÓRÁK felújítását, auto­matikus felhúzórendszerét készíti Ko­vács Jenő órásmester. 8000 Székesfe­hérvár, Érsekúivári u. 7/a. Kérjen díj­talan tájékoztatót! — HARANGÖNTÉST, javítást, szol­gáltatást, le- és felszerelést, vasállvá­nyok és könnyűhúzásü koronák ké­szítését. átalakítását vállalja ,,Slezák László aranykoszorús harangöntő utó­da és fia”, Gombos Lajos harangön­tő mester. 2162 Örbottyán, Pf. 2. — TORONYÓRÁK javítása, karban­tartása, felújítása. Mechanikus felhú­zásúról, elektronikus felhúzásúra való átalakítása. Villanyórák felszerelése a toronyba (10 perc eltérés évenként). Garancia minden esetben. Pere Gyula órás, 4440 Tiszavasvári. Istentiszteleti rend Budapesten, 1978. december 3-án Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. H. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Egyházzene? áhitat. Igét hirdet: Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. féi 9 Muntag Andorne. Üiiői út 24. de. fél ll. Kar rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaiy Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frange- pán u. de. 8. Drobina Erzsébet. Új­pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újte­lep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Sze­mere telep de. háromnegyed 8. Ma- tuz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest WekeiTeteiep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Karner Ágoston, du. 5. Szeretetven- dégség: Benczúr László. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bod­rog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Ba­rátit Pál. Mátyásföld de. 9. Gerhát Sándor. Cinkoia de. fél ll. Szalay Ta­más, du. fél 3. Szalay Tamás. Kistar- csa de. 9. Szalay Tamás. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Becsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. . (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Toröekó tér de. fél 9. (úrv.) Iíj. Fol­tin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor, du. 5. Szeretetvendégség: Veöreös Imre. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengódy László, de. 11. Csengödy Éászló, du. fél 7. Ruttkay Eiemer. Pesihidegkut de. fél 11. Ruttkay Ele­mér. Modori u. 6. de. 10. Filippinyi Janos. Kelenföld de. 8. Teológus, de. fel 10. Teológus, de. 11. (úrv.) Mun­tag Andor. du. 6. Teológus. Német­völgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. (urv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kapos­vári Vilmos. Csepel de. fél 11. — SOPRONBAN elcserélném két és fél szobás modern, komfortos, távfű­téses állami bérlakásomat hasonló méretűért. Budapesten. Sopron szép antik város, pompás levegője van. Okom: álláscsere és iskoláztatás. Cím: Hajduné Csizmadia Márta ma­tematikus, Budapest, VII., Hársfa ut­ca 40. — LUTHER-kabátot szakszerűen ké­szít Dóczi Zoltán szabómester. 1961 Budapest, VI., Majakovszkij u. 6. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516-20 412-VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 78.3148 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Örvendj nagyon Sión leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Ki­rályod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és sza­máron ül, szamárcsikó hátán” (Zak 9,9). VASÁRNAP. — „Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!” (Zsolt 147, 1. — Jn 12, 3. — Mt 21, 2—9. — Zsolt 24.). Ádventben az első lépésünk legyen a dicséret! Enélkül egész­ségtelen az életünk. A remény­séggel előretekinteni képtelen, múltat sirató magatartás idegen a hozzánk és értünk jövő Jé­zustól. Ez a nap új kezdet lehet abban is, hogy imádságunk és énekünk ne legyen többé pa- r.aszdal vagy siránkozás. Tanul­junk meg úgy tekinteni az eddig megtett útra s a jövendőre, hogy csak dicsérni és magasztalni tudjuk Istent, aki megajándéko­zott s Jézusban a teljességet hozza. „Jer, mondjunk néki éne­ket: Ö, áldlak boldogan, Én al­kotó Uram” (720. ének 1. v.). HÉTFŐ. — „Ne csalja meg senki a honfitársát. Féld Istene­det” (3 Móz 25. 17. — Jn 13, 15. — 2 Kor. 1, 18—22. — Ézs. 6, 1—12.). Az emberi bűn és a go­nosz indulatok mindig az ember­társ ellen irányulnak. Az ő ér­tékeire, becsületére, életére tör­nek. Isten úgy védi a felebará­tot, hogy minket szólít fel isten­félelemre. Érvényes ez a pa­rancs a munkánkra is, ahol lép- ten-nyomon ránk bízott élettel vagy anyagiakkal van dolgunk. Akkor sem mindegy, hogyan dolgozom, ha nem látja senki. Akkor sem fecseghetek felelőt­lenül, ha a címzett messze van. Azt is jelenti az istenfélelem, hogy. minden erőmmel küzde­nem kell a helytelen alapállás ellen, s ami tőlem telik, azt mind igazán és becsülettel bele keil adnom a mások javára vég­zett munkába. „Jézus, a világ ja­vára, Mily nagy terhet vesz vál­lára! Romlásunkban ő nyújt ke­zet. Szabadulásra ő vezet” (107. ének 4. v.). KEDD. — „Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem ebbe a világba, hogy akik nem lát­nak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek” (Jn 9, 39. — Zsolt 146, 8. — Mik 2, 1—5. 12— 13. — Ézs 1, 1—9.). Nekünk me­lyik változást hozza Jézus? Min­denki csalódik, aki azt hiszi, ki­tűnően tájékozódik, mindenben jártas, semmire sínes szüksége. Benne a vakok, az elesettek, a megvetettek, a szenvedők talál­nak orvosra. Ez a mondat pedig Isten mentő akaratát rejti, mert életünket a helyére' akarja tenni. „Üj világosság jelenék, Ó tévely­gés csendesedek, Isten igéje jé­lenék,- Újonnan nekünk adaték” (721. ének 1. v.). SZERDA. — „Akkor majd megtudja mindenki, hogy én va­gyok az Űr, a te szabadítod és megváltód” (Ézs 49, 26. — Jn 11, 27. — 1. Móz 49, 8—10. — Ézs 1, 10—20). Ézsaiás egy ma­roknyi népnek mondta. Az első karácsony óta címzettje az egész világ. Mert Jézus olyan módon Urunk, hogy szolgai formát vett föl. Ügy szabadítónk, hogy min­dent vállalt értünk. Ügy meg­váltónk, hogy az ellenségeiért halt meg. S ez annyira valóság, hogy nem kell a jövőben keres­nünk, már most a miénk. „Jé­zus, dicsérjük nevedet, Hogy megváltottad népedet!” (107. ének 8. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Én tudom, hogy az én megváltóm él” (Jób 19, 25. — Jel 1, 18—4 Móz 24, 15—18. — Ézs 2, 1—5.). Gyönyö­rűek a veretes, régi hitvallása­ink. De nemcsak a nagy teoló­gusok által megfogalmazott hit­vallásra van szükségünk, hanem a szívünk legközvetlenebb, csön­des vallástételére is. Olyan em­ber szavait olvassuk ma, akinek élete tele volt szenvedéssel, küz­delmekkel, aki sokat vesztett. Amikor hasonló helyzetben ke­resünk útmutatást és erőforrást, bánatunkat vagy kérésünket ah­hoz a Jézushoz vihetjük, aki fel­támadt és él. „Élet fejedelme, Esdve kérünk téged, Te állj mellettünk őrt. Te adj békessé­get, Hogy érjünk jó véget” (106. ének 7. v.). PÉNTEK. —■ „Hatalmas dolgo­kat művel. kikutathatatlanuL csodás dolgokat, megszámlálha­tatlanul” (Jób 9, 10. — Gál 4, 4—5 — Zsid 10, 19—23. — Ézs 2, 6—22.). Ritkán gondolunk Is­ten munkájának erre a két jel­lemzőjére. Kikutathatatlan, mert nagyságában felette áll minden emberi munkádnak. Csodája meg­számlálhatatlan. hisz munkate­rülete az egész Világ. Művei azonban csak hittel közelíthetők meg, s csodáit csak hivő szem­mel láthatjuk. „Ó véghetetlen bölcsesség. Ö, nagy szeretet s kegyesség. Ki tud eléggé csodál­ni. Méltóképpen meghálálni?” (107. ének 3. v.). SZOMBAT. — „Egy az Űr, egy a hit. egy a keresztség” (Ef 4, 5. — Ézs 42, 8. — 2 Sám 7, 1—7. — Ézs 5, 1—24.). Az egysé­gért való küzdelemnek, akár családban, akár egyházban, akár világszinten vívják, értelme és reális alapja van. Hitünk szerint a magát a világért odaáldozó és szeretet ben szolgáló Jézus az egység végső forrása. így várta és várja az ádventben megújuló gyülekezet. „Jöjj, népek Megvál­tója! így kér a föld lakója” (105. ének 1. v.). Ifj. Szabó Lajos Fizetség nélkül N em vagyok kerttulajdonos. Sok egyébbel együtt nem adatott meg nekem, hogy akár csak egy kicsinyke kertecském is legyen. Így hát mindig a másokét művelem. A munkámért nem kapok fizetséget, legfeljebb egy jó ebé­det, amelynek elfogyasztását amúgy is egészségem ellen elkövetett merénylet­nek tartom. — Na, Isten nevében — mondom, amikor ásóval, kapával, nyesőollóval vagy a gazhordó kosárral elindulok oda, ahova a ga.zda küld. Nem válogatok, egyforma örömmel teszek mindent. Ahogy nekikezdek, már énekelek is — mindent. Kezdve a vasárnapi templomi énektől, amelynek a dallama tovább zeng bennem, gyermekkorom dalait, if­júságom slágereit és ismert operaáriá­kat, fiatalok rádióiból gyakran hallott táncdalokat. Szerencse, hogy a jobb fü­lűek nem hallanak ilyenkor, mert nincs a közelben ház és a gazda elnéző, annál is inkább, mert így teljesen belefeled­kezem a munkába. Jó barát a természet, jó tanácsadó, gondolatébresztő, vigasztaló. Elnézem azt a kicsinyke fenyőfát, amit tavaly ül­tettem, amely egész nyáron olyan halo- vány volt, mint a vérszegény gyermek, most meg, amikor a többi fa meztelen­re vetkőzik, ő most kizöldül, apró tű­levelei megvastagodnak, jól megkapasz­kodik a földbe, tudja, dacolnia kell faggyal, téllel, felkészülni az életre, esőtlen napokra, fagyos éjszakákra. Bá­tor, nem fél. Rábízza magát Teremtő­jére. Rám csak odavet egy pillantást: hogy lám, mi lett belőlem! A rózsák le­velei már pirosba öltöztek, némelyik sárgába, halovány zöldbe. Virágaik he­lyén duzzadt piros fejek, itt-ott egy el­késett virágleány hófehér ruhában bújik meg a védettebb helyeken, ahová a szél nem megy utánuk. A magas gúlákra fu­tott rózsák már elvesztették életük zöldjét, csak a barna tüskék állnak szú­rásra, védekezésre készen. Kinek kelle­nének rózsa nélkül? Ásóm nyomán kifordul a föld feketé­je. A megbolygatott alvóhelyről fejét vesztve menekül a sok bogár, ki merre lát. Nyomukat jótékonyan betakarja gereblyém. Kiegyenesedem, megtorlóm verejtékező homlokomat. Hangosan ká­rogva fekete varjak serege száll. Hová igyekeznek? Vagy hozzák már a hó hí­rét? A hangjuk érdes, erős. Nagy szárny csapással repülnek, aztán lassan belevesznek az ereszkedő ködbe. Pihenni készülődik a nap. Apró. szür­ke felhők takarják el fényes arcát. Fö­löttem megrázkódik a fa és peregnek a levelek lassan, a kijelölt sorrendben. Egyik-másik megül a hajamban, bele­gabalyodva, mint életünk az évek pók­hálójába. Az út mellett feketére aszott a virágok szára. Életük véget ért. Gyö­kerestül ki kell húzni őket. Nem ellen­keznek, gyökerük könnyedén elengedi a földet. A kopaszodó pázsiton egy bokor piros bogyóit kínálgatja a távozó ősz­nek. A málnabokrok levélvesztve bújnak meg a kerítés mellett. Egy kövér macs­ka téli szőrkabátjában nehezen préseli át testét a drótsövényen. Fejem felett halk surranással vitorlázógép siklik le­fele, hogy a lekopasztott réten földet ér­jen. A hegy felöl lassan terjeszkedve kö­zeleg a köd. A kis szilvafán megperdül az utolsó levél, aztán leválik az ágról és megpihen a földön. A kifosztott fák meztelenségüket panaszolják a hideg al­konyainak. A távoli hegyek körvonala alig-alig látszik, csak az •a kicsinyke fény vibrál egy fenyő fölött, az esthaj­nalcsillag próbál átfényleni a ködön. Abbahagyom a munkát, leülök a kis padra a ház elé. Arra a megforgatott földre gondolok, amely jobb otthona lett növénynek, bogárnak. A betakart rózsákra, a tavaszvárásra megnyesett bokrokra, a vékony ágakra, amelyek most indulnak először neki a télnék, ta­pasztalatlanul, gyanútlanul. A világ nagy kertjére, amelyben annyi a mun­kás. Olyan, aki énekelve teszi a jót a más javára, nem nézve a maga hasznát, fizetség nélkül és már akkor is boldog, ha a Gazda tekintete néha rátéved, és az olyanra, aki tönkreteszi azt, amin a másik egy életen át dolgozott. Olyanra, aki fát ültet, rózsát szemez, irtja a gazt, s olyanra, aki a gyomot a másik meg­művelt kertjébe hajítja, letépi a bim­bót, kivágja a fát. Olyanra, aki szereti a napfényt, a világosságot és egész energiájával lát neki a munkának, Is­ten segítségét kérve, s olyanra, aki a le­szálló köd leple alatt közelít és sötétben lopja a kert gyümölcsét, virágait. A távolban kigyulladnak a nagyvá­ros fényei.. Indulok. Búcsúzom a kert­től. Szívem melege megérint még egy kései virágot, kezem melege a meztelen fákat, a talpamé a harmatos utat. sze­memé a kicsi fenyőt, karácsonyi öröm­hír jövendő hordozóját. Becsukom a kaput. Halkan énekelve rovom hazafe­lé az utat: — Ez a nap is csendesen elmúlt, édes Istenem. Semmi bajom nem esett. Szent kezed védelmezett. Ahogy vasárnap a templomban éne­keltük. Gyarmathy Irén

Next

/
Thumbnails
Contents