Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-12-10 / 50. szám
Az Országos Presbitérium ünnepi határozata AMIKOR A MAI NAPON A MAGYAR ÁLLAM ÉS A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÁLTAL MEGKÖTÖTT EGYEZMÉNYRE, s az azóta eltelt harminc esztendőre emlékezünk, mindenekelőtt Istennek adunk hálát mindazért a jóért, ami velünk és rajtunk történt. Ugyanakkor hálás szívvel gondolunk azokra, akik felismerve Istennek az egyházat mindig megújító kegyelmes akaratát, készek voltak evangélikus egyházunk nevében elfogadni azt az utat és módot, amely azóta is az egyedül lehetségesnek bizonyult. De hálás szívvel emlékezünk meg azokról is, akik államunk nevében végezték el a maguk helyén az emberi megbélcéltetésnek azt a szolgálatát, amelynek gyümölcseit most már közösen, mindnyájan élvezzük. így, egy emberöltőnyi idő elmúltával, hálásan gondolunk egyházunk új útjának keresőire, a megtalált út áldozatos építőire és azokra, akik államunk képviselőiként mindebben segítségünkre voltak. Tudjuk és valljuk, hogy nevüket az utókor — benne a mi napjaink ideje — nemcsak megőrzi, hanem azzal, hogy tettüket, szolgálatukat tovább viszi, az egyház- és hazaszeretet példáiként tovább élteti. A harminc évvel ezelőtt megkötött Egyezmény szavai, mondatai már történelmi távlatból hangzana.k felénk, azaz: olyan távolságból, amely alatt már mindent kipróbál az eltelt idő. Ma, a három évtized elmúltával jó lelkiismerettel jelenthetjük ki, állapíthatjuk meg, hogy az Egyezmény kiállta ezt a történelmi távlatú próbát. Kiállta mindenekelőtt azért, mert aláírói — a magyar állam és a magyar- országi evangélikus egyház — becsülettel teljesítették azt, amit egykor magukra nézve elkötelezésként egyformán vállaltak. ÁLLAMUNK — AZ AZÓTA A FEJLETTEBB SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG — az Egyezményben vállalta, alkotmányunkban állam jogilag, a mindennapokban a gyakorlatban biztosította és biztosítja a vallás és lelkiismereti szabadság jogát, egyházunk és az egyházak sajátos. Krisztustól rendelt szolgálatának külső kereteit, illetve lehetőségét. — Államunk erkölcsileg és az Egyezményben vállalt kötelezettségeit túlhaladóan anyagilag támogatta és támogatja egyházunkat és mindenkor segítségünkre volt abban, hogy híveinket a sajtó, a könyvkiadás, a rádiós igehirdetés eszközeivel is pásztorolhassuk; hogy lelkészeink kellő életszínvonalát biztosítani tudjuk és éppen ezekben a hónapokban segített hozzá, hogy a lelkészi nyugdijak összegét a más magyar állampolgárokéhoz hasonlóan folyósítsuk; hogy új templomokat, lelkészlakásokat, sőt: új Teológiai Akadémiát építhessünk és a műemléktemplomainkat nemzeti kincshez méltóan tarthassuk fenn; hogy híveink és lelkészeink és egyházi vezetőink egyenjogú állampolgárokként vehessenek részt társadalmunk építésében, illetve a közügyek intézésében; hogy kapcsolatainkat a külföldi testvéregyházakkal kiépíthessük és ápoljuk; hogy nemzetközi egyházi nagygyűléseken, ösz- szejöveteleken részt vehessünk, hogy mindezekkel és a fel nem soroltakkal együtt, egyházunk megtalálja a maga jó helyét országunkban, népünk körében. EGYHÁZUNK AZ EGYEZMÉNYBEN ISTENTŐL KAPOTT FEL- SŐBBSÉGÉNEK ISMERTE EL a szocialista magyar államot és ezzel megszabadult minden olyan tehertől, amely a múltban akadályozta küldetésének helyes betöltésében, s felszabadította arra, hogy szolgálatának lényegére összpontosítsa figyelmét és erejét. így felszabadulva a jóra, egyházunk előbb szervezetileg, majd tartalmilag, teológiailag formálta újjá szolgálatának külső és belső eszközeit. Tartalmilag úgy, hogy a diakóniai teológia lett számunkra az az Isten igéjében, krisztus tanításában és minden cselekedetében gyökerező norma, amely alapvetően határozza meg egyházunk egész életét: az igehirdetésünket, etikai tanításunkat, életvitelünket, a gyerekekkel és a fiatalokkal való foglalkozásunkat, híveink pászto- Yolását, a teológiai akadémiánkon és a lelkészi munkaközösségekben végzett tudományos munkát, a sajtónkat és könyvkiadásunkat, szeretetszolgálatunkat, a külföldi testvéregyházakkal való kapcsolatunkat, az egyházi világszervezetekben folytatott tevékenységünket és nem utolsósorban: a társadalmunkban, a szocialista építésért való fáradozásunkat, a béke és az igazságos társadalmi rend érdekében folytatott világméretű küzdelemben való részvételünket. Mind ezért, ha az elmúlt három évtizedre visszatekintünk, akkor ezt a diakóniai teológiát mondjuk és valljuk Isten magyarországi evangélikus egyházunk. számára adott legnagyobb ajándékának. Mindeközben az Egyezmény írott szavai'és mondatai olyan új tartalmat kaptak, amelyre harminc évvel ezelőtt, az akkori viszonyok között szinté gondolni sem lehetett: az egykori tárgyalófelekből partnerek lettek éspedig úgy, hogy az állam és a magyarországi evangélikus egyház az ember, a népünk, a társadalmunk és az emberiség ügyeinek, szolgálatában megtalálta azt a közös utat, amely hasznára van egész népünknek, szocialista hazánknak, de hasznára van világunk égető kérdéseinek megoldásáért, a béke megőrzéséért folytatott világméretű fáradozásunknak is. AZÉRT, AMIKOR UTÓLAG HÁLÁT ADUNK ISTENNEK AZ EGYEZMÉNYÉRT, az Egyezményben foglaltak kiteljesedéséért, vezetőink, lelkészeink szolgálatáért, híveink hűségéért, köszönetét mondunk államunknak, kormányunknak, az Állami Egyházügyi Hivatalnak is, hogy így, szabadon, rendezett körülmények között, az egymás iránti megértésben és az egymásért való fáradozásban telhettek el éveink. Ugyanakkor ígérjük, hogy ezt az utat — a szolgálat útját — tovább folytatjuk, reménységünk szerint: még nagyobb hittel, szeretettel, meg-megújuló felelősséggel. x THEODOR-FONTANE-DIJ: A. O. SCHWEDE Az íj észt evangélikus érsek beiktatása TaiMaa i Alfred Otto Schwede lelkészt, írót és fordítót, aki 63 évesen a Berlin közelében fekvő Hohen Neuendorfban lakik, október elején az idei Theodor-Fontane-díj- jal tüntette ki Postdam megye (Bezirk) tanácsa. Elsősorban az NDK evangélikusai között ismert és olvasott író A. O. Schwede. A berlini Evangelische Verlagsans- talit egymagában 30 könyvét adta ki, összesen több mint egymillió példányban. Azok, akik ez év október 31-én Tallinnban részt vettek Edgar Hark új evangélikus észt érsek beiktatásán, hosszú ideig nem fogják elfelejteni az ünnep szépségét és a találkozás örömét. A 70 éves Hark érsek Alfred Tooming érsek halála után került e magas egyházi tisztségbe. Hark érseket 1936-ban szentelték lelkésszé. Hosszú ideig gyülekezeti lelkészként szolgált, és ezzel együtt tagja volt az észt evangélikus egyház legfőbb egyházkormányzati szervének, a konzisztóriumnak. Az észt evangélikus egyháznak jelenleg 250 ezer tagja van. A gyülekezetek száma 143. összesen 95 lelkész szolgál az egyházban. Hozzánk, magyar evangélikusokhoz, nagyon közel állnak az észt evangélikusok. Egy nyelvesaládba tartozunk. Már a két világháború között is jelentősen fejlődtek kapcsolataink. Sokak számára egyházunkban emlékezetes marad a finn—magyar—észt lelkészkon- ferencia. Hark érsek beiktatása a tallinni evangélikus Dóm-templomban történt. Az ünnepi alkalmon jelen volt szinte valamennyi észt evangélikus lelkész, akik látványos menetben vonultak a Dómtemplomba. amely, a hétköznap ellenére zsúfolásig megtelt. A beiktatás szolgálatát Mikko Juva, a finn evangélikus egyház új érseke végezte. Az oltári szolgálatban részt vett Aake Kastlund svéd püspök, Carl Mau, a Lutheránus Világszövetség főtitkára, Martin Terasmaa észt esperes és Káldy Zoltán püspök. Nagyon gazdagította az ünnepélyt a Dóm-t.emp- losrn énekkarának szolgálata. Júva érsek beiktató beszédében — melyet finnül mondott el, de észt nyelvre tolmácsolták — többek között ezt mondotta: „Mi azért jöttünk össze, hogy nyilvánvalóvá tegyük az egyház közösségét minden határ felett. Egyben a mi ünnepünk bizonysága annak, hogy az egyház a nyilvánosság előtt jelenik meg. Bár az Istenben való hit az egyes keresztyének számára a személyes területre tartozik, mégis az egyház hite és tanítása nyilvánosan hir- dettetik. A keresztyén egyház soha sem tud titokban maradni és soha sem tudja feladatát vissza- vonults'ágban betölteni. Aki Istenben hisz, az tudja, hogy a világegyetem nem a semmi felé tart és azt is tudja, hogy az élet nem értelmetlen és a jövő nem reménytelen. Az Istenben való hit szép értelmet ad az életnek és késztet a béke munkálására”. Káldy Zoltán püspök ezzel az igével áldotta meg az érseki szolgálatba álló Hark püspököt: „Mindenre van erőm abban, aki megerősít engem” (Fii 4, 13). Hark érsek Ef 6, 13—19. alapján prédikált. Többek között ezt mondotta: „Jézus Krisztusnál a bizonyságtétel és a szolgálat mindig együtt volt. O tisztelte az ő Atyját és bizonyságot tett róla, ugyanakkor szolgált minden embernek, a megfáradtaknak és megterhelteknek, táplálta az éhezőket, inni adott a szomjazóknak, meggyógyította a betegeket és feltámasztotta a halottakat. Igen, Nála a bizonyságtétel és szolgálat egyetlen, egységet képezett. Bizonyságtételre és szolgálatra hivatott el minden egyes keresztyén és az egész egyház. A bizonyság- tételnek és szolgálatnak mindig együtt kell lennie. Nekünk is mindig és mindenhol bizonyságot kell tenni arról, hogy Isten nekünk szerető mennyei Atyánk és mi az Ö gyerrrifekei vagyunk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy nekünk minden' ember, tehát azok is, akik között élünk és dolgozunk, testvérünk. Nekünk kötelességünk, hogy szeressük őket és szolgáljunk nekik. Jézus Krisztus maga mondta: „Szeresd a te felebarátodat, mint magadat”. Majd beszélt az érsek arról, hogy az evangélium meghallása a béke szolgálatára hív. „A béke ma az egész emberiségnek a legnagyobb ügye. Ebben a keresztyének nem lehetnek tartózkoEdgar Hark észt érsek dóak. Az idősek és a középkorúak átéltek egy borzalmas háborút, ök tudják, mit jelent a háború: a halált és a pusztulást. Sajnos, vannak a világon olyan csoportok, amelyek ma is ellenségeskedést és gyűlöletet szítanak az emberek között. Borzalmas fegyvereket gyártanak és sok milliárd dollárt költenek fegyverkezésre. De vannak milliók és milliók, akik a háború ellen vannak és békét akarnak. Nekünk, keresztyéneknek Krisztus tanításának megfelelően mindent meg kell tennünk, hogy az emberi sziliekben levő béke mellett, a külső béke is megvalósuljon a világban.” A templomi ünnepély után fogadás volt, melyen a külföldi vendégek alkalmat kaptak arra, hogy egyházaik nevében köszöntsék az új érseket. A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében dr. Káldy Zoltán püspök többek között ezeket mondotta: „Azért jöttem el erre a szép ünnepélyre, hogy kifejezésre juttassam közösségünket az észt evangélikus egyházzal és annak érsekével. Ez a közösség elsősorban Jézus Krisztusban adott számunkra. Ö a mi közös Urunk és Megváltónk. Benne vagyunk igazán egyek. De egyek vagyunk az C halála és feltámadása „hasznában” is, a Tőle kapott békességben, örömben és reménységben. Bármenynyire messze van Tallinn Budapesttől, Jézusban egyáltalán nem érezzük ezt a messzeséget, a kilométerek százait, hanem csali a közelséget Jézusban. De egyek vagyunk az evangélikus tradíció inegtartásába.n is. Mindkét egyház jól tudja, hogy a lutheri reformáció nem egyszerűen a 16. század eseménye volt, hanem wé. előremutatott és olyan kincseket hozott elő, amelyek ma is igen nagy értékűek és segítenek bennünket a tisztánlátásban, a mi világunk problémái között. Ezt különösen is hangsúlyoznunk kell október 31-én, a reformáció emlékünnepén. Van egy harmadik alapja is közösségünknek: az észt és magyar nép közös származása. Még a finn népet is beleszámítva, mind a három nép, a finn, a magyar és az észt szolgálhatják az egész emberiséget a maguk sajátosságaival és gazdagíthatják is ezekkel a sajátosságokkal az emberiség nagy családját. Végül, összeköt bennünket az a tény is, hogy mind a szovjetunióbeli Észtország, mind Magyarország ugyanazt a társadalmi rendet, nevezetesen a szocialista társadalmi rendet építi. Mindkét országban az egyházaknak is segíteniük kell saját népük előrehaladását, a társadalmi rend építését. Ezen túlmenően segítenünk kell a népek barátságának építését, minden olyan erő megfékezését, amely a népek között gyűlöletet szít és fegyverkezési hajszát folytat. Isten a béke Istene és mi ennek az Istennek szolgálatára hivattunk el.” Káldy Zoltán Klaukó Mátyás megyei tanácselnök fogadta dr. Káldy Zoltán püspököt Klaukó Mátyás Békés megyei tanácselnök Békéscsabán, november 22-ón fogadta dr. Káldy Zoltán püspököt. A fogadáson jelen volt dr. Pozsonyi László az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője, Gregor György, a Békés megyei Tanács egyházügyi titkára és Mekis Ádám, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese. A fogadás alkalmából több olyan kérdést beszéltek meg, melyek mind a Békés megyei Tanácsot, mind az egyházat kölcsönösen érdeklik. A megbeszélés igen jó légkörben folyt és segítette a fennálló jó viszony továbbépítését. Ugyancsak november 22-én dr. Káldy Zoltán püspök előadást tartott Békéscsabán a Kelet-Békési, a Nyugat-Békési és a Csongrád- Szolnoki egyházmegyék lelkészei számára: „Egyházunk külügyi szolgálata” címen. A lelkészeken kívül számos gyülekezeti felügyelő és presbiter, továbbá a lelkészek feleségei is részt vettek az együttlé- ten. Ez alkalommal a három egyházmegye nevében Mekis Ádám. Koszorús Oszkár és Fodor O.ttmár esperesek köszöntötték Káldy Zol- ' tánt püspöki szolgálata 20. jubileuma alkalmával. A munkaülés után ünnepi ebéd volt a Kőrös Hotel éttermében, melyen részt vett dr. Pozsonyi László főosztályvezető. Lóránt Vilmos egyházügyi tanácsos, Gregor György egyházügyi titkár és Elek Lajos a Szolnok megyei Tanács egyházügyi titkára, valamint az esperesek és a békéscsabai gyülekezet elnöksége. ANGLIKÁNOK ÉS METODISTÁK A bázis, a gyülekezetek felől akarnak a nagy-britanniai anglikánok és metodisták egyházaik egyesülésére kísérletet tenni, miután a tervezett hivatalos egyesülést a két egyház vezető testületé meghiúsította. E törekvések példájának tekintik annak a közös anglikán—metodista templomnak a felszentelését, melvet Észak-Angliában Thorpe Willoughby községben építettek fel, s melyben mindkét felekezet lelkésze szolgál.
