Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-12-03 / 49. szám

Összkép az Északi Egyházkerület életéről A BUDAVÁRI GYÜLEKEZET volt a vendéglátója a D. dr. Ott- lyk Ernő püspök és dr. Szelényi Gusztáv egyházkerületi felügye­lőhelyettes elnökletével október 19-én tartott egyházkerületi pres­biteri ülésnek, amelyen a püspök adott összképet az Északi Egy­házkerület életéről. A BÉKE ERŐIRŐL szólt a püs­pöki jelentés első pontja, amely­ben kifejtette, hogy korszakunk döntő kérdése: az emberi együtt­élés rendjének biztosítása. Az emberiség alapvető problémája, hogy enyhülnek-e a nemzetközi feszültségek, vagy pedig kiéle­ződnek. Évekkel ezelőtt friss áramlatot jelentettek az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet eredményei. Noha jelen­tős erők az eredmények felülvizs­gálatára törekszenek, mindennek, ellenére a nemzetközi élet ural­kodó tendenciája az enyhülés volt és marad. Mind sürgetőbben jelentkezik az a szükségszerűség, hogy nem szabad megengedni az új tömegpusztító fegyverfajták és fegyverrendszerek létrehozását. ■ Ez az olyan embertelen fegyver­re is vonatkozik, mint a neutron­fegyver. A KERESZTYÉNEK BÉKE­AKARATÁNAK kiemelkedő egy­házi nemzetközi eseménye volt a Keresztyén Békekonferencia jú­niusban. Prágában tartott nagy­gyűlése. Húszéves történelme so­rán most ívelt legmagasabbra a KBK sikere. A KBK. történeté­ben először fordult elő, hogy 18 állam vezetője küldött köszön­tést, köztük Kádár János és Ko­szigin szovjet miniszterelnök. Mindez azt jelenti, hogy a KBK szolgálata világhírűvé válj. fel­figyeltek rá állami vezetők is, mert egyetemes emberi érdek a nemzetközi enyhülés politikájá­ért. a fegyverkezési hajsza meg­fékezéséért, az elnyomott és ki­zsákmányolt népek igazságáért való küzdelem. Az egyházak öku­menikus együttműködésében is erősödött a KBK szolgálata felé forduló figyelem. HAZAI TERÜLETEN két fon­tos évforduló emlékeztet azokra p . fáradoz^^okrS.i’ amelyek « ^onpti egyházunk megtalálta és kialakí­totta útját a szocializmusban. Egyrészt harminc esztendeje an­nak, hogy egyházunk és álla­munk között létrejött az Egyez­mény, amely új fejezetet nyitott az álam és egyház viszonyában, s amelynek alapján továbbfejlődött az együttműködés állam és egy­ház között. Másrészt kiemelkedő évforduló az, hogy D. dr. Káldy Zoltán püspöki szolgálatát húsz évvel ezelőtt kezdte meg. Ennek az életműnek középpontjában a diakóniai teológia áll, amely szé­les körű elfogadást nyert egyhá­zunkban, ennek indításai hatják át. az igehirdetéseket és az egy­házi élet minden megnyilvánulá­sát is. A GYÜLEKEZETEK LÁTO­GATÁSÁRÓL a püspök kiemel­te, hogy évente ötven gyülekezet­be és filiába látogat el, a buda­vári lelkészt" szolgálatokon felül. Ennek sorában felemelő élménye, hogy növekedett az Isten igéje iránti figyelem. Felejthetetlenek azok a hatalmas gyülekezetek, ahol ezer vagy kétezer ember aj­kán zengett az ének. Ilyen hatal­mas gyülekezet volt együtt Nyír­egyházán, Nemeskéren. Celldö- mölkön, a győri öregtemplomban. EGYRE TÖBBEN TÉRDEL­NEK AZ ÜR VACSORÁI OL­TÁRHOZ. Több alkalommal szin­te ömlött a hívek serege a Krisz­tus testének és vérének vételére való hívásra. Volt, amikor né­gyen, volt. amikor hárman osz­tották az úrvacsorát. Ilyen meg­lepően sokan jöttek az oltárhoz Sopronban, Miskolcon, Budavár­ban, Lébényben. Ezek kiemelke­dő példák, de ide lehetne sorol­ni igen sok más gyülekezetei is. KIEMELKEDŐ PÉLDÁI VAN­NAK híveink Áldozat­készségének. amikor építke­zésekről van szó. Ezek sorában nem ritka a félmilliót, sőt a mil­liót is meghaladó gyülekezeti vál­lalkozás, még ha ennek egy része közegyházi segélyből fakad is. Az évi rendes kiszállások között je­lentős helyet foglalnak el azok az alkalmak, amikor a gyülekezetek hálát adnak a templom megújí­tásáért vagy az új lelkészlak fel­építéséért. Űj templom felszente­lésére került sor a Vadosfához tartozó Potyondon, a lelkes kis filiában. Jelentős templommeg­újítás volt Rábaszentandráson, Kőszegdoroszlón, Szendén, Bala­tonalmádiban, Nagysimonyiban, Homokbödögén, Nyíregyházán. ÜJ LELKÉSZLAKOT AVAT­TUNK FEL Farádon, Téten, Győrújbaráton, Sikátorban. Nem egy közülük összkomfortos, eme­letes ház. Ezek a templom után a gyülekezet második épületét jelentik, amelyben gyülekezeti terent szolgál a hívek templomon kívüli összejövetelei számára. ARÁNYTALANSÁG MUTAT­KOZIK a lelkészi jövedelmek és a lelkészlakások közötti differen­ciában. A gyülekezeti összevoná­sok révén is, de az egyes gyüle­kezetek áldozatkészsége útján is igen szép jövedelmek jönnek lét­re. Ugyanakkor némelyik gyüle­kezet sovány kenyéren tartja papját, tehetetlenség, szervezet­lenség, közönyösség okozza az Csorba Győző: egyházi bevételek alacsony szint­jét, s ennek megfelelően a lelké­szi fizetés minimális szinten tar­tását. Vannak épületeink, ame­lyek minden igényt kielégítenek, a parókia emeletes házat jelent, összkomforttal. Ugyanakkor még mindig vannak komfort nélküli lelkészlakások, ahol a víz nincs bevezetve, de ahol a lakás falain éktelenkedik a vízfolt és salét­rom. Ezek az aránytalanságok feltétlenül megszüntetendők. A gyülekezetek számoljanak ázzál, hogy a lelkészi munkaerő meg­becsülése érdekében azok jutnak elsősorban önálló lelkészi állás­hoz; amelyek a korszerű lakásvi­szonyokat és emberi körülmé­nyeket biztosítani tudják. A „mi­nél olcsóbb egyházfenntartás” útja nem vezet messzire. A mi­nimális áldozatkészség a gyüle­kezet érdekeivel ellentétes. A HOZZÁSZÓLÁSOK és az egyes munkaágakról szóló beszá­molók egészítették ki az egyház- kerület életéről szóló összképet. ADVENT Ködökkel jő, mint rég, s kristályegü, szikrázó éjszakákkal. De nem kíséri már arany derű szagos fenyőfaággal. Ma én szépítem két kislányomért: adok rá tenger éket, szédítő pompát józanságomért, a prózámért meséket. Advent van, advent, várandós hetek, és én semmit se várok. Érthetetlen, hogy alszom, ébredek, hogy erre-arra járok, hogy élek, élek — érthetetlen és megmagyarázhatatlan. És mennél többet firtatná az ész, annál fájdalmasabban. Nincs más mentség ma sem, mint hajdanán, Nincs, bár ma nem a gyermek kopár félelméből beszél a száj, ha gyermekül keverget, ... 7 e- - cifráz, kápráztat, rak ködvárakat, — itt egy életbefáradt' felnőtt kapkod, ki tudja: csak szavak * maradtak rá, csak árnyak. Szégyenkezik: mért hívta létre két kisgyermekét, s riadtan hordozza körbe dúlt tekintetét a kongó alkonyatban. És hálás, hálás véghetetlenül egy-egy kis percnek is, ha a régi, hivő békességgel ül hajszolt szívére vissza. „ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK” 1978. könyvnap JEit&iő örökség Az Ökumenikus Tanács reformációi emlékünnepe Dr. Esze Tamás főgondnok előadást tart Ebben az esztendőben Deák téri templomunk fogadta falai közé a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsához tartozó tagegyházak küldötteit és gyüle­kezeti tagjait a reformáció közös megünneplésére. A szép számú gyülekezet előtt Keveházi László, a Pestmegyei Egyházmegye es­perese igehirdetéssel, dr. Esze Tamás, a Dunáninneni Refor­Keveházi László esperes igét hirdet mátus Egyházkerület főgondno­ka ünnepi beszéddel, Mészáros Kálmán, a Baptista Egyház alel- nöke és Hecker Frigyes metodis­ta szuperintendens igeolvasással és imádsággal szolgált. A Kálvin Kórus Máthé Jánosné vezényle­tével és Máthé János orgonakí­séretével, a Lutheránia Ének- és Zenekara Weltler Jenő vezény- (Folytatás a 6. oldalon) „Anyagi99 tervezés Az elmúlt hetekben készítették el gyülekezeteinkben az 1979. évi költségvetést, de általában a gyülekezetek jövő évi „anyagi” tervezé­sét. A tervek bizonyos részei nem kerültek bele összegszerű tételek­be, mégis nagyon fontosak. Elsősorban ezekről szeretnék szólni. ILYEN AZ ÖNKÉNTES MUNKA. Szükségességét külön is hang­súlyoznunk kell. Igaz, hogy a pénzbeli adomány is önkéntes és ál­talában egész egyházi, gyülekezeti háztartásunk, gazdálkodásunk er­re az önkéntességre alapoz és épít, amely azonban sohasem juthat az önkényesség zsákutcájába, mert hitből fakad. Az önkéntes mun­ka a hitből fakadó áldozatvállalásnak sajátos megvalósulása. Itt lát­hatóvá válik nemcsak az adomány, hanem az adakozó is odakerül a gyülekezet munkamezejére. Nem úgy, mint aki „terepszemlét” vé­gez, hanem mint aki szolgál két kezével, egész lényével. Ebben a kétkezi szolgálatban az elmúlt évtizedekben sok gyülekezet bizonyí­totta hitből fakadó életrevalóságát, életképességét. A PRESBITEREK FELELŐSSÉGE ebben a szolgálatban döntő fon­tosságú. Beiktatásuk alkalmával személyesen hangzik feléjük: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai:... ha valaki szolgál,‘úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi” (1 Pt. 4,10— 11). Ez a ,,lelki ajándék” azonban nem maradhat a „ládafiában”, nem privát ügye a presbiternek, hanem a gyülekezetben kell gyü- mölcsöztetnie. Ügy is, hogy részt vesz a gyülekezet „lelki” életének különböző alkalmain, de úgy is, hogy „anyagi’’ gondjainak tevékeny hordozójává válik. SZEMÉLYES PÉLDAADÁS NÉLKÜL ugyanis az önkéntes munka sem megy. A gyülekezet ezen a területen is ott élő, ahol a presbi­terek a munka minden fázisában ott vannak és tevékenyen részt vesznek. Nemcsak a gyűlésen, a tervezésben, döntésben, hanem a hí- vogatásban, mozgósításban is. Gyülekezetemben minden presbiternek saját körzete van, ahol végzi szolgálatát. Amikor régebben a temp­lomrenoválás és nemrég a parókiaépítés folyt, ők voltak a felügyelő­vel és gondokkal együtt, akik mozgósították a gyülekezetét. De nem elég, ha csak ennyiből áll a presbiter szolgálata és ezután visszavo­nulva figyeli „páholyból”, hogy a többiek hogyan dolgoznak, mert ez előbb-utóbb odavezet, hogy a „meghívottak” is visszavonulnak, el­maradnak. Fontos, hogy folyamatos munkánál is ott legyenek a „munkamezőn” presbitereink. A CSALÁDIAS LÉGKÖR sok falusi gyülekezetben az önkéntes munka mezején örömmel tapasztalható és reményteljes valóság a jövőre vonatkozóan is. Mint ahogyan a családban mindenkinek van feladata, úgy a gyülekezet nagyobb családjában, közösségében is mindenki megtalálhatja a neki való, „testhez szabott” munkáját és így lehetnek „Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” és végezhetik szolgálatukat a Tőle kapott erővel. Példák bizonyítják, hogy fiataloknak és időseknek egyaránt van feladatuk az önkéntes munkában. Élő képsorok az építés különböző fázisaiból: gyermekek tégladarabokat szednek össze; legények be­tonozáshoz sódert talicskáznak; leányok kézre adják a tetőcserepe-, két; asszonyok festenek, meszelnek, takarítanak; férfiak betont ke­vernek, gerendát emelnek. A munkában mindig elöljáró férfi köz­li: „Mondtam az utcánkban élő idős mamának, hogy a templomlép­csők közötti gazt ülve is kiszedhetik.” Kora esti órákban a temp­lomban ég a villany. Két presbiterfeleség takarítja a templomot na­pi munka után. Ők a sorosak, mert most a takarítás, harangozás is önkéntes munkával történik. Reggel kinézek. az ablakon: valaki a templom körül kaszál, sőt a járda alatti dombrészen is. ami már fa- luszépítési ügy is; Nem „belekaszáiéj“1 gr—a nem ránk tartozó dol­gokba? Templomok és parókiák környékének is rendezettnek kell lenniük és a gyülekezet önkéntes munkájával példaadó lehet a falu nagy családjában és ez a szolgálata már része a nagyobb közösség, a falu társadalma közös tevékenységének. MILYEN ÖSSZEGET ÉR annak a munkája, aki nem bérért, nem fizetésért dolgozik, hanem gyülekezetének szolgál önként, szívből, teljes erőbevetéssel? Nehéz feladat előtt áll, aki itt átlagos összeget akar megállapítani egy-egy napra és azt kimutatni számadásokban. Nem elég kimondani: egy mindenkori napszámnak megfelelő ösz- szeg. Mert dolgoznak ebben nemcsak tizenévesek önkéntesen, ha­nem iparosok is, akik most szaktudásukat a gyülekezet szolgálatába állítják bele. Mondjuk azt, hogy ez „többet ér” és a többieknek — hűségesen az iparosnak kézre adva az elkészített anyagot — több napot kell dolgozniuk, hogy elérjék a szakemberek egy napi munká­ja „értékét”? Anélkül, hogy belebonyolódnánk számítgatásokba, megállapíthat­juk: aki önkéntes munkát végez a gyülekezetben, valóban legyen az Istentől kapott ajándéknak és erőnek jó-sáfára. Az újszövetségi két fillérről van szó! Lehet valakinek a munkája olyan, hogy a már nem látható „lyukas két fillért” sem ér (pedig hány forintot adunk ki ilyenért), de lehet olyan — és legyen is iíyen minden önkéntes munka —, hogy annyit ér, mint az. özvegyasszony két fillérje. Mi­csoda különbség! Aki tehetségét, szorgalmát, erejét, egész valóját hitből fakadóan beveti az egyháza iránti szerétéiből önként vállalt munkába, nem számolgatva, hogy munkáját 100 Ft-ra. vagy 500 Ft- ra értékelik, az jól eső fáradtsággal teheti le a munkaeszközt, azzal a meggyőződéssel, hogy gyülekezete, sőt egész egyháza „perselyébe” beletehette az özvegyasszony két fillérjét! Dolgozhatott, szolgálha­tott krisztusi indulattal, Istentől kapott erővel! GYÜLEKEZETEINK „ANYAGI” TERVEZÉSE, ebben presbitere­ink felelőssége ilyen értelemben mélyülhet egyre inkább az önkéntes munkában is, a jelenben sokra bízatott egyházunkban, építve a jö­vőt. Szimon János A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA december 17-én, vasárnap délután 6 órakor istentisz­telet keretében a Deák téri templomban előadja BACH KARÁCSONYI ORATÓRIUMÁT Közreműködnek: Kovács Erzsébet, Schultz Katalin, Fülöp Attila, Ber- czelly István, Trajtler Gá­bor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KÁROLY EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz december 3-án, ádvent első vasárnapján délután 6 órakor a fasori templomban (VII., Gorkij fasor 17.) Műsor: , D. Buxtehude: D-dúr prelúdium és fuga J. S. Bach: Két ádventi korálelőjáték J. Pachelbel: Két toccata Igehirdetés J. S. Bach: Öt korálelőjáték J. S. Bach: Dór toccata Orgonái: Gáncs Aladár Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN A templomot fűtjük!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents