Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-11-26 / 48. szám

Finn látogatóink

A HETENTE TÖBB SZÁZRA TEHETŐ finn turisták sorában — akik az utazási irodák szervezésében jönnek hazánkba — számosán akadnak egyházi érdeklődésű emberek., Sót. csoportok is, amelyek tájékozódni kívánnak, és szei-vezetten keresnek kapcsolatot egyházi életünkkel, gyülekezeteinkkel.

Ezeknek sorában ez évben első vo!t sora tavasszal Helsinki égjük gyülekezetének, az oulunkylü- inek csoportja, lelkészük' vezetésevei, aki nem volt más. mint Kortekangas püspök testvérbátyja: Ütjük egybe is esett a püspök hivatalos látogatásával, s együtt voltak a bakony szombat helyi gyülekezetben is. ahol kiemelkedő szeretettel és magyaros áldozat- készséggel látták őket vendégül. E gyülekezetnek régebbről táplált kapcsolata van a budavári gy ülekezettel, ahol szeretettel őrzik és. használják a finn háziszőttes úrvacsorái térítőkét, amelyeket a finn gyülekezet asszonyai szőttek, minden liturgikus színben, valamint egy otthoni of- fertóriumok összegéből készült úryacsorai térdeplőkorlátot.

UTÁNUK MAJDNEM HETENKÉNT JELENTKEZETT egy-egy klsebb-nagvobb csoport. rövi- debb-hosszabb tájékozódást kérve egyházunk életéről. Ezek legnagyobbrészt hozzánk. Budavárba gócosodtak. bár kijutott a vendéglátásból fiatalabb. Suornit járt lelkészeinknek is: Baranyai Tamásnak, Kása Lászlónak, Schreiner Vilmosnak s a többinek. Az én vendégkönyvem mindenesetre tavasztól őszig 248 finn vendég aláírását őrzi. akik hol egyedül, hol családosán, hol csoportosan látogattak meg 21 alkalommal. Voltak közöttük félórás 'látogatók, s voltak egyhetes vendégcsaládok. Volt. amikor istentiszteletünkre jöttek, s ilyenkor 35—40- nel bővült gyülekezetünk úrva- csprázó közössége. Persze a gyó- nási kérdések ilyenkor finnül is éjhangzottak. s nekik a kiosztást finnül végeztük. Utána magától értetődőn jöttek a parókiára, a .,kirkkokahvi”-ra. a szokásos ternplomozási utáni kávéra.

Híveink között volt, aki megjegyezte: a mi papunk megváltoztatta a Miatyánkot, Magában biztosan így mondja: a mi mindennapi, finn vendégünket add meg nekünk ma... — s nem tudom, helyeslés, vagy csodálkozás fejeződött-e ki abban a fejcsóvaló hozzátételben: ......és a

mi Urunk meghallgatta . . .”

LEGKIEMELKEDŐBB CSOPORT a finn kántorokból alakult kórus volt, 'a Chorus Cantorum

FinlandUie, 41 résztvevővel. Velük Lrsan voltunk, ahol a gyülekezet — ugyancsak „finnes’' papjával. Bárdossy Tiborral az élen — kiemelkedően szives és meleg szeretettel- togadotl, zsúfolt templomiján. s a. gyülekezet asszonyai által terített asztalnál egyaránt. A kórus a délelőtti istentiszteleten Liszt-műveket énekeit, a délutáni templomi áhítaton pedig regi és mai vallásos népénekeket adott elő olyan szinten, amit csak egy ilyen európai hírű férfikórustól lehet hallani. Templomkapu, parókia, hívek otthonai és a szívek egyaránt megnyíltak előttük. A kórus énekelt Irsán kívül a budai szeretetotthonban, s a Hllton-udvaron is, útjuk mégsem csupán hangversenyét volt, hanem tanulmányút is. Meglátogattuk a kecskeméti Kodály Intézetet, $ a fóti kantor- képzőnket is. Kecskeméten a magyar zenei alapoktatás kérdéseit tanulmányozták. Póton pedig a „Kodáij -metódus’’ alapján felépülő egyházi kántorképzéssel ismerkedtek, igen alaposan.

ITT PEDIG, A BUDAVÁRI PARÓKIÁN, a könyveim tövében. ahol iróasztallámpa fényénél. írom e sorokat, a negyvenegy finn kántor, főfoglalkozású egyházi alkalmazott, néma figyelemmel hallgatta Káldy Zoltán püspök derűs, színes és feszülten dinamikus tájékoztatóját teológiánk fejlődéséről, egyházunk társadalmi szolgálatáról, kiegyensúlyozott életéről. Olyan kérdéseket vetett fel a tájékoztató, amelyek finn légkörből figyelve, a jövő egyházának feszültségeit, feladatait és, eredményeit vázolta fel. Amikor egy hét után búcsúztunk tőlük- hol egyik, hol másik tért vissza arra a délutánra: „amit a püspökötök mondott, az nagyon megmozgatott. . .”

Koron Emil

— FIATAL házaspár albérleti lehetőséget keres. Lehetőség szerint Budafok.. illetve a XL kerület területében. Értesítést a kiadóhivatal címére kérnek.

— leszerelt orgona minden része. villanyiújtató eladó, Bussányi, Budapest, XIX. Zalaegerszeg u. 44.

— KÉT- és négyéves gyermek mellé. megbetegedés esetere. havi íoou,— Ft. átalányén gondozónőt keresünk. Gondozás csak betegség esetén szükséges. Déli pályaudvar mellett. Telefon: 19 órától: 153-578.

— HANGLEMEZEN, kazettán és

magnószalagon zsoltárok, dicséretek, lelki, karácsonyi énekek orgona, zenekari kísérettel, szólóének előadásban kaphatok Bakai Gitta énekesnőnél. Telefon: 780-578. 1101 Budapest, Csilla u. 3. fszt. 756.

\

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1978, november 2€-án

Deák tér de. 9. (úrv.) ifj, Hafen- schcr Károly teol. (szuppl.), de. 11. (úrv.) Muntag Andor (s^uppi.), ciu. ti. Harmati Béla. Fasor de. 11. Muntag Andorne, du. 6. szirmai Zoltán. Dózsa György üt 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői üt 2U de. fél II. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cse- loyszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Recley Fal. Kőbánya de. 10. Bogya Géza. du. 5. Szeyeteivenciégség: Veóreös Imre. Vajda Péter u. cte. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.) Groo Gyula. Kakosfalva de. 8. Groo Gyula. Gyarmat u. 14. de. fél lu. Groo Gyula. Kassák Lajos út 22. de. 11. Drobina Erzsébet, du. d. Szeretetvendegseg. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Pinter Janos, du. 5. Szeretetvendegseg: Pintér Janos. Pesterzsebei de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Ljtelep de. lel 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Malüz László. Kispest: de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest YYckerlc-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamas. Cin kot a de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Szalay Tamas. Kis- tarcsa de. 9. öiatniczky Jenő. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Kákosliégy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. lő. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) -ifj. Foltin Bruno, de. fel 11. (nemet), de. 11. (úrv.) Ottlyk Ernő. du. 5. Széretet- vendégseg: Muntag Andor. Torockó tér de. fel 9. Oúlyk Eriid. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. Xii. Tartsay Vilmos u. n. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthi- degkút de. fél 11. Turcsanyi Károlv. Modori u. 8. de. 10. Lehel László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.)_Bencze lnne. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarorszagi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésén felel:

Mezősi György Felelős kiadd:

Harkányi László Szerkesztoseg es kiadóhivatal: 1088 Budanest vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszán: 516—20 412—Vin Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25211 ISSN 0133 — 1302

©

78.3147

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva” (Lk 12, 33). •

VASÁRNAP. — „Urunk, Istenünk. benned reménykedünk” (Jer 14, 22 — 1 Thessz 4. 13 — Mt 25, 1—13 — Zsolt 150). Jeremiás Istenben reménykedett, amikor népe hűtlen volt Istenéhez. Tőle várta a bocsánatot és népe sorsának jobbra fordulását. Istenben való reménységünk lényege azóta is ez: reméljük, várjuk és kívánjuk, hogy elromlott kapcsolatunk helyreálljon. Akkor, megtudunk állni az életben, el tudjuk végezni földi, feladatainkat. Reméljük^ és hisszük, hogy ez a kapcsolat Vele megmarad a halál után is és ott lesz igazán teljes és tökéletes: „Azért benned vetem reménységemet. csak tetőled várom segítségemet. Mert te tudod minden én szükségemet, meg is adod, tudom, üdvösségemet” (5. ének 7. v.),

HÉTFŐ. — „Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidét, hirdetik, hatalmas tetteidet” (Zsolt 145. 4 — Jel 19. 5 — 1 Thessz 5. 1—11 — Jel 21, 1—8). Egy szép esti ének arról szól, hogy nincs olyan perc, amikor ne dicsérnék Islert nevét.: Mert ha földünk egyik részén éjszaka van, másik léién már kei a nap és ebiednek a keresztyének is. így adják át a nemzedékek is egymásnak a stafétabotot. Az elhunytak, hazatértek helyébe lép az új nemzedék, azok, akik apáiktól hallottak Isten nagyságáról és akik saját életükben is megtapasztalták Isten szeretetét. „Szent vagy, Urunk Istenünk, szent vagy seregeknek Ura! Bajban hű segítségünk: Ég és föld és tenger árja teljes dicséreteddel, mint Urának énekel” (703. ének 3. v.).

KEDD. — „Minden lélek az enyém” (Ez 18. 4 — Jn 12,32 — Zsid 12, 12—17. — Jel 21.9—14). Minden ember Istené. Biztatás ez egyrészt, mert a minden ember közé számolhatjuk magunkat. családunkat, azokat is. akiket féltünk és szeretünk. Az Istenéi ők is, mindnyájukat s.zá- mo-ntartja. Másrészt figyelmeztetés ez az ige. és felelősségre indít. tgy tekinthetek az autó előtt botorkáló öregre a volán mögül, a cipekedő asszonyokra az utcán, a játszótéren felelőtlenül’ hancúrozó gyerekekre. Felelőséggel tartozom értük! ,,Ki egy szegény felebaráttal szerető szívvel jót teszen, mintha tenné a menny Urával . ..” (448. ének

3. V.).

SZERDA. — „Hit által értjük

meg, hogy a világokat Isten szava alkotta” (Zsid 11:3 — Zsolt 102. 26 — Mk 13, 31—37 — Jel 21, 15—27). A világ keletkezésének titkát máig sem tudták megfejteni a tudósok. A végső kérdésekben a hite a döntés. Annak, aki már tapasztalta Isten szavának erejét az életében, már könnyebb lesz ez a döntés. „Jer dicsérjük Istent szívvel, szájjal, lélekkel, ki, nagy dicső dolgot cselekszik mindenekkel . .(2. ének 1. v.).

CSÜTÖRTÖK. — „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál” (Jn 15, 20 —- Ézs 51, 7 — Mt 25, 14—30 — Jel 22, 1—5). Jézus nem hagyja tudatlanságban tanítványait. Nemcsak hatalmának lesznek részesei. hanem szenvedésének is. Nem is keli látványos mártiri- umra gondolnunk. A szeretelet nem mindig szeretettel viszonozzák, és a szolgálatot sem fogadják mindig készségesen. De a csalódások nem kell, hogy elkedvetlenítsenek. A nehéz helyzetben is Urunk szolgái vagyunk, nem nagyobbak nála, de számíthatunk oltalmára. „Drágább kis verébnél lelketek, hát mért fél, míg az Ö tenyerén .1” (757. ének 7. v.).

PÉNTEK. — „Aki az Istent keresi, annak hinnie kell. hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid 11.6 — Zsol 14.2 — Zsid 10.32—39 — Jel 22. 6—15). Egy kortársunk imádságát mi is elmondhatjuk: Uram. néha arra gondolok, nem azoknak van-e igazuk, akik nem keresnek téged. Fölösleges lenne a benned való- hit? Uram erősítsd a hitemet! Add, hogy benned maradjak és kezedet fogva járjam utamat. „Ha elhamva hitem méc.svilága. Szentleikedet Uram. fuvalld rája! Lobogjon újra. hogy e hideg szívet lángra- gyújtsa” (414. ének 6. v.).

SZOMBAT. — „Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok” (Ézs 31.6 — Jel 22.14 — Zsid 12.22—29 — Jel 22,16— 21). Életünk szüntelen visszatérés Istenhez. Újból és újból azt hisszük, hogy néiküie is boldogulunk. Űjböl és újból keserű tapasztalatok láttatják be velünk: életünk csak úgy igazi élet, ha visszatérünk hozzá. Hála legyen Neki azért, hogy visszafogadja az eltávolodottakat. „A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat szívemnek” (774. ének 1. v.). Csepregi Zsuzsa

Jiiiilor Hutai váltál

Milyen ez a Gergő?

— Olyan, mint akiből még lesz valaki — igy mondogatja a nagyapja. Ügy áll meg előtted széttárt karral, szétvetett lábbal, mint a cigánykerék, amely éppen megindul, hogy végigguruljon a szobán, ki a konyhába a nagyihoz.

Kis, gömbölyű fején tarajban áll egy barna tincs, az orcája kipattanó rózsa es a szeme, mint két fekete gomb. És amit a. szeméből kiolvashatsz: huncutság minden mennyiségben! Még jóformán be se fejezted a mondatot, az ő szemében már benne van a következő perc tette.

Ki ne szeretné Gergőt?

• Kincs a Ferencvárosnak olyan gyermeke! Gergőnek az apja mérnökember, természetes, hogy a fia lánctalpas traktorral, jelző szemaforral, villanymotorral és más. inár nekem is bonyolult rendszerű gépekkel játszik. Nagy volt hát a meglepetés, amikor az új repülőgépet egyből félretette és azt mondta:

— Inkább a nagyi meséljen!

Pattant is a nagyi, amennyire isiásza

engedte és belekezdett valami szép mesébe. de Gergő rögtön közbevágott:

— Arról beszélj, amikor fiatal voltál !- Nagy dolog az ilyen kérés! Jó lenne rá odaVayelni! Gergőnek tetszett minat. amit a nagymama a fiatalságáról eddig is mesélt. Valami eddig szokatlanról hallott. Üj kifejezések, soha .nem látott tárqvák. érdekes események keltették, fel fantáziáját. Sőt, rt.mi ennél is több. el tudta képzelni, hogy eonszer a nagyi is volt.ohtqn Jiptal. mini ö. És a nagyi mesélni kezaett arról, amikor fiatal volt.

— Volt a kertünkben egy nagy diófa. alatta fapad. Az volt a mi lovacskánk. Csak megfordítottuk, aztán felültünk rá. Elöl a két testvérem, mögöttük én. Gyí, Te! — mondtuk a lovaknak, mert elképzeltük, hogy két fekete pejcsikó 'kantárját fogjuk. — Vigyázz, fogódzzál! — szóltak hozzám hátra felváltva és én jól megfogtam a fapad oldalát. Testvérem volt az útikalauz.

— Most fordulunk be a Parlagnál, egyenest a lullai útra. Nicsßk, Jóska bácsi jön munkából. Adjon Isten, Jóska bácsi! — köszönt feléje. Adjon Isten, Jóska bácsi! köszöntöttük mi is. — Adjon Isten gyerekek! — mondtam én a végén, mert Jóska bácsinak is kellett valakinek lenni. Aztán bejártuk a határt, integettünk mindenkinek, embernek, madárnak, virágnak. "Megemeltük a csákónkat a templom előtt, ahogy a nagyoktól láttuk, én meg, ahogy anyámtól hallottam, azt mondtam: Édes Jézusom! Kezét csókolom! Egyszerre harangoztak a nagy templomban,

— Bim-bam! Jó emberek, gyertek ebédelni!

— Fordultunk hát vissza.

*— Irány hazafelé! — mondta testvérem és megfordultunk a pádon. Én kerültem előre. Gyí! Te! Egyenesen hazáig — vezényeltem és a fogat .■ gyárosán megérkezett kiindulóhelyére, a diófa alá.

—■Aznap rétes volt ebédre. Tudod-e mi a rétesabrosz? — kérdezte nagyi? Gergő nem tudta. Akkora szemet meresztett. hogy minél: a réteshez abrosz. . éd,epanya skatulyából veszi elő a tésztát. ;

— Hát az szép fehér vászonabrosz volt, amit csak rétessütéskor vettünk elő. Édesanyánk kiterítette, azon húzogatta, bővítette a rétestésztát, amíg le

nem lógott a-z asztallapról, és nem szakadt el, úgy kidolgozta.

— Nem szakadt el? — kérdezte Gergő és látszott a szemén, hogy gondolatban már ö is próbálgatja húzogatni a reteStesztat, lássuk, elszakad-e?

— Anyánk fáradt volt nagyon, egész nap szorongatta a mosofát.

— Miért szorongatta? — döbbent meg Gergő.

— Azzal mosta a ruhát. S2ép hosszú, kemény iából készült, végig szabályosan bérovátkázva, azon húzta, gyömöszölte a ruhát, hogy tisztább legyen.

— Miért nem vett Tomit? — kérdezte naivan Gergő.

— Ha esküvő volt a faluban, az igen! Az volt az ünnep! Mindenki kivájxcsi- an várta az esküvösöket. Jöttek a legények felvirágzott lovakon,, fehér ingben, fekete, hímzett mellényben, nadrágban.

— Farmerban! — vág közbe Gergő.

— Posztónadrágban, olyanban, hogy

egy életen át lehetett hordani. Aztán virágdiszes szekereken a násznagy, utánuk a menyasszony, meg a vőlegény, a régén a násznép énekszóval. Integetett nekik mindenki, boldogságot kívánva. kW /

A násznép után mi is betódultunk a . templomba,

. . . Én. Magyar Ferencs, esküszöm ■ . ■ én. Deme Rozália, • esküszöm... és nagy. szép. csend volt. amikor mondták az esküt... örömében, bánatában el nem hagyom. Isten engem úgy se- géljen. És mondtuk utána mi gyermekek is, hogy mire később ránk került a sor, már százszor is megesküdtünk, annyiszor elmondtuk. Mi, gyerekek,

csak azt a rozmaringszálat lestük, amit az oltárra tettek és ami telistele volt apró, színes szalaggal, néha piros almába tűzve. Az öregek csak sirdo- gáltak. Örültek is, meg szomorkodtak is és a szemüket hófehér csipke zsebkendőbe törülgették, ez volt fehér rajtuk, meg a kikandikáló ing széle a nyakuk körül, a többi mind fekete, fekete a sok-sok szoknya, de a legfelső fényes anyagból, rajta hímzett, fekete lüszter- kötény.

— Abba lehet sok diót szedni! — villant Gergő szeme. Majd vasárnap a Mariska nénihez mi is elvisszük a tiédet.

Amikor nagyi élete legszebb meséjébe kezdett, a kis Gergő’feje már olt volt a vállán, mert az ölében kezdte, és ahogy nöttön-nött az érdeklődése, egyre feljebb kúszott nagyi, öléből, hogy egyetlen szavát el ne szalassza.

— A nagyapa nagyon szép szál ember volt már, amikor megismertem. Templomos ember volt, esőbe sárba el nem maradt volna az istentiszteletről.. Csak megláttuk és elsőre megszerettük egymást és boldogan éltük le az életünket. *

— Nagyik ám! — simogatta Gergő kis kezével nagyi arcát — mindig csak arról mesélj nekem, amikor fiatal voltál — és nagyot sóhajtva elnyomta az álom.

híagyi kéf karjába vette, arcához emelte k kis alvói és megcsókolta kitárt kis - tenyerét, amellyel olyan 'melegen simogatta.

Valahol harangoztak.

— Bim-bam, jó emberek, pihenjetek le!. — harangozott nagyi szívében is, mint valaha régen. A homályban iehér haja úgy csillogott, mint a színezüst.

s Gyarmathy Irén