Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-11-26 / 48. szám

Finn látogatóink A HETENTE TÖBB SZÁZRA TEHETŐ finn turisták sorában — akik az utazási irodák szervezé­sében jönnek hazánkba — szá­mosán akadnak egyházi érdeklő­désű emberek., Sót. csoportok is, amelyek tájékozódni kívánnak, és szei-vezetten keresnek kapcso­latot egyházi életünkkel, gyüle­kezeteinkkel. Ezeknek sorában ez évben első vo!t sora tavasszal Helsinki égjük gyülekezetének, az oulunkylü- inek csoportja, lelkészük' vezeté­sevei, aki nem volt más. mint Kortekangas püspök testvérbáty­ja: Ütjük egybe is esett a püspök hivatalos látogatásával, s együtt voltak a bakony szombat helyi gyü­lekezetben is. ahol kiemelkedő szeretettel és magyaros áldozat- készséggel látták őket vendégül. E gyülekezetnek régebbről táp­lált kapcsolata van a budavári gy ülekezettel, ahol szeretettel őr­zik és. használják a finn házi­szőttes úrvacsorái térítőkét, ame­lyeket a finn gyülekezet asszo­nyai szőttek, minden liturgikus színben, valamint egy otthoni of- fertóriumok összegéből készült úryacsorai térdeplőkorlátot. UTÁNUK MAJDNEM HETEN­KÉNT JELENTKEZETT egy-egy klsebb-nagvobb csoport. rövi- debb-hosszabb tájékozódást kérve egyházunk életéről. Ezek legna­gyobbrészt hozzánk. Budavárba gócosodtak. bár kijutott a ven­déglátásból fiatalabb. Suornit járt lelkészeinknek is: Baranyai Ta­másnak, Kása Lászlónak, Schrei­ner Vilmosnak s a többinek. Az én vendégkönyvem mindenesetre tavasztól őszig 248 finn vendég aláírását őrzi. akik hol egyedül, hol családosán, hol csoportosan látogattak meg 21 alkalommal. Voltak közöttük félórás 'látogatók, s voltak egyhetes vendégcsalá­dok. Volt. amikor istentisztele­tünkre jöttek, s ilyenkor 35—40- nel bővült gyülekezetünk úrva- csprázó közössége. Persze a gyó- nási kérdések ilyenkor finnül is éjhangzottak. s nekik a kiosztást finnül végeztük. Utána magától értetődőn jöttek a parókiára, a .,kirkkokahvi”-ra. a szokásos ternplomozási utáni kávéra. Híveink között volt, aki meg­jegyezte: a mi papunk megvál­toztatta a Miatyánkot, Magában biztosan így mondja: a mi min­dennapi, finn vendégünket add meg nekünk ma... — s nem tudom, helyeslés, vagy csodálko­zás fejeződött-e ki abban a fej­csóvaló hozzátételben: ......és a mi Urunk meghallgatta . . .” LEGKIEMELKEDŐBB CSO­PORT a finn kántorokból alakult kórus volt, 'a Chorus Cantorum FinlandUie, 41 résztvevővel. Ve­lük Lrsan voltunk, ahol a gyüle­kezet — ugyancsak „finnes’' pap­jával. Bárdossy Tiborral az élen — kiemelkedően szives és meleg szeretettel- togadotl, zsúfolt tem­plomiján. s a. gyülekezet asszo­nyai által terített asztalnál egy­aránt. A kórus a délelőtti isten­tiszteleten Liszt-műveket énekeit, a délutáni templomi áhítaton pe­dig regi és mai vallásos népéne­keket adott elő olyan szinten, amit csak egy ilyen európai hírű férfikórustól lehet hallani. Tem­plomkapu, parókia, hívek ottho­nai és a szívek egyaránt meg­nyíltak előttük. A kórus énekelt Irsán kívül a budai szeretetott­honban, s a Hllton-udvaron is, útjuk mégsem csupán hangver­senyét volt, hanem tanulmányút is. Meglátogattuk a kecskeméti Kodály Intézetet, $ a fóti kantor- képzőnket is. Kecskeméten a ma­gyar zenei alapoktatás kérdéseit tanulmányozták. Póton pedig a „Kodáij -metódus’’ alapján fel­épülő egyházi kántorképzéssel is­merkedtek, igen alaposan. ITT PEDIG, A BUDAVÁRI PARÓKIÁN, a könyveim tövé­ben. ahol iróasztallámpa fényé­nél. írom e sorokat, a negyvenegy finn kántor, főfoglalkozású egy­házi alkalmazott, néma figyelem­mel hallgatta Káldy Zoltán püs­pök derűs, színes és feszülten dinamikus tájékoztatóját teoló­giánk fejlődéséről, egyházunk társadalmi szolgálatáról, kiegyen­súlyozott életéről. Olyan kérdé­seket vetett fel a tájékoztató, amelyek finn légkörből figyelve, a jövő egyházának feszültségeit, feladatait és, eredményeit vázolta fel. Amikor egy hét után búcsúz­tunk tőlük- hol egyik, hol másik tért vissza arra a délutánra: „amit a püspökötök mondott, az nagyon megmozgatott. . .” Koron Emil — FIATAL házaspár albérleti lehe­tőséget keres. Lehetőség szerint Bu­dafok.. illetve a XL kerület területé­ben. Értesítést a kiadóhivatal címére kérnek. — leszerelt orgona minden ré­sze. villanyiújtató eladó, Bussányi, Budapest, XIX. Zalaegerszeg u. 44. — KÉT- és négyéves gyermek mel­lé. megbetegedés esetere. havi íoou,— Ft. átalányén gondozónőt keresünk. Gondozás csak betegség esetén szük­séges. Déli pályaudvar mellett. Tele­fon: 19 órától: 153-578. — HANGLEMEZEN, kazettán és magnószalagon zsoltárok, dicséretek, lelki, karácsonyi énekek orgona, ze­nekari kísérettel, szólóének előadás­ban kaphatok Bakai Gitta énekesnő­nél. Telefon: 780-578. 1101 Budapest, Csilla u. 3. fszt. 756. \ Istentiszteleti rend Budapesten, 1978, november 2€-án Deák tér de. 9. (úrv.) ifj, Hafen- schcr Károly teol. (szuppl.), de. 11. (úrv.) Muntag Andor (s^uppi.), ciu. ti. Harmati Béla. Fasor de. 11. Muntag Andorne, du. 6. szirmai Zoltán. Dó­zsa György üt 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői üt 2U de. fél II. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rá­kóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cse- loyszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Recley Fal. Kőbánya de. 10. Bogya Géza. du. 5. Szeyeteivenciégség: Veóreös Imre. Vajda Péter u. cte. fél 12. Bogya Gé­za. Zugló de. 11. (úrv.) Groo Gyula. Kakosfalva de. 8. Groo Gyula. Gyar­mat u. 14. de. fél lu. Groo Gyula. Kassák Lajos út 22. de. 11. Drobina Erzsébet, du. d. Szeretetvendegseg. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Pinter Janos, du. 5. Szeretetvendegseg: Pintér Ja­nos. Pesterzsebei de. 10. Virágh Gyu­la. Soroksár Ljtelep de. lel 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 10. Malüz Lász­ló. Kispest: de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest YYckerlc-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templom de. 10. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Ta­mas. Cin kot a de. fél 11. Szalay Ta­más. du. fél 3. Szalay Tamas. Kis- tarcsa de. 9. öiatniczky Jenő. Rákos­csaba de. 9. Gáncs Péter. Kákosliégy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. lő. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) -ifj. Fol­tin Bruno, de. fel 11. (nemet), de. 11. (úrv.) Ottlyk Ernő. du. 5. Széretet- vendégseg: Muntag Andor. Torockó tér de. fel 9. Oúlyk Eriid. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. Xii. Tartsay Vilmos u. n. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthi- degkút de. fél 11. Turcsanyi Károlv. Modori u. 8. de. 10. Lehel László. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.)_Bencze lnne. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Bu­dafok de. 11. Budaörs du. 3. Török­bálint du. fél 5. Rozsé István. Csil­laghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarorszagi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésén felel: Mezősi György Felelős kiadd: Harkányi László Szerkesztoseg es kiadóhivatal: 1088 Budanest vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—Vin Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133 — 1302 © 78.3147 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva” (Lk 12, 33). • VASÁRNAP. — „Urunk, Iste­nünk. benned reménykedünk” (Jer 14, 22 — 1 Thessz 4. 13 — Mt 25, 1—13 — Zsolt 150). Jeremiás Istenben reménykedett, amikor népe hűtlen volt Istenéhez. Tőle várta a bocsánatot és népe sor­sának jobbra fordulását. Istenben való reménységünk lényege azóta is ez: reméljük, várjuk és kíván­juk, hogy elromlott kapcsolatunk helyreálljon. Akkor, megtudunk állni az életben, el tudjuk végez­ni földi, feladatainkat. Reméljük^ és hisszük, hogy ez a kapcsolat Vele megmarad a halál után is és ott lesz igazán teljes és töké­letes: „Azért benned vetem re­ménységemet. csak tetőled várom segítségemet. Mert te tudod min­den én szükségemet, meg is adod, tudom, üdvösségemet” (5. ének 7. v.), HÉTFŐ. — „Nemzedékről nem­zedékre dicsérik műveidét, hir­detik, hatalmas tetteidet” (Zsolt 145. 4 — Jel 19. 5 — 1 Thessz 5. 1—11 — Jel 21, 1—8). Egy szép esti ének arról szól, hogy nincs olyan perc, amikor ne dicsérnék Islert nevét.: Mert ha földünk egyik részén éjszaka van, másik léién már kei a nap és ebiednek a keresztyének is. így adják át a nemzedékek is egymásnak a stafétabotot. Az elhunytak, haza­tértek helyébe lép az új nemze­dék, azok, akik apáiktól hallottak Isten nagyságáról és akik saját életükben is megtapasztalták Is­ten szeretetét. „Szent vagy, Urunk Istenünk, szent vagy se­regeknek Ura! Bajban hű segít­ségünk: Ég és föld és tenger árja teljes dicséreteddel, mint Urá­nak énekel” (703. ének 3. v.). KEDD. — „Minden lélek az enyém” (Ez 18. 4 — Jn 12,32 — Zsid 12, 12—17. — Jel 21.9—14). Minden ember Istené. Biztatás ez egyrészt, mert a minden em­ber közé számolhatjuk magun­kat. családunkat, azokat is. aki­ket féltünk és szeretünk. Az Is­tenéi ők is, mindnyájukat s.zá- mo-ntartja. Másrészt figyelmezte­tés ez az ige. és felelősségre in­dít. tgy tekinthetek az autó előtt botorkáló öregre a vo­lán mögül, a cipekedő asszonyok­ra az utcán, a játszótéren fele­lőtlenül’ hancúrozó gyerekekre. Felelőséggel tartozom értük! ,,Ki egy szegény felebaráttal szerető szívvel jót teszen, mintha tenné a menny Urával . ..” (448. ének 3. V.). SZERDA. — „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten sza­va alkotta” (Zsid 11:3 — Zsolt 102. 26 — Mk 13, 31—37 — Jel 21, 15—27). A világ keletkezésének titkát máig sem tudták megfej­teni a tudósok. A végső kérdé­sekben a hite a döntés. Annak, aki már tapasztalta Isten szavá­nak erejét az életében, már könnyebb lesz ez a döntés. „Jer dicsérjük Istent szívvel, szájjal, lélekkel, ki, nagy dicső dolgot cselekszik mindenekkel . .(2. ének 1. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Emlékezze­tek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál” (Jn 15, 20 —- Ézs 51, 7 — Mt 25, 14—30 — Jel 22, 1—5). Jézus nem hagyja tu­datlanságban tanítványait. Nem­csak hatalmának lesznek része­sei. hanem szenvedésének is. Nem is keli látványos mártiri- umra gondolnunk. A szeretelet nem mindig szeretettel viszo­nozzák, és a szolgálatot sem fo­gadják mindig készségesen. De a csalódások nem kell, hogy el­kedvetlenítsenek. A nehéz hely­zetben is Urunk szolgái vagyunk, nem nagyobbak nála, de számít­hatunk oltalmára. „Drágább kis verébnél lelketek, hát mért fél, míg az Ö tenyerén .1” (757. ének 7. v.). PÉNTEK. — „Aki az Istent ke­resi, annak hinnie kell. hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid 11.6 — Zsol 14.2 — Zsid 10.32—39 — Jel 22. 6—15). Egy kortársunk imádságát mi is elmondhatjuk: Uram. néha arra gondolok, nem azoknak van-e igazuk, akik nem keresnek téged. Fölösleges lenne a benned való- hit? Uram erő­sítsd a hitemet! Add, hogy ben­ned maradjak és kezedet fogva járjam utamat. „Ha elhamva hi­tem méc.svilága. Szentleikedet Uram. fuvalld rája! Lobogjon újra. hogy e hideg szívet lángra- gyújtsa” (414. ének 6. v.). SZOMBAT. — „Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávo­lodtatok” (Ézs 31.6 — Jel 22.14 — Zsid 12.22—29 — Jel 22,16— 21). Életünk szüntelen visszaté­rés Istenhez. Újból és újból azt hisszük, hogy néiküie is boldogu­lunk. Űjböl és újból keserű ta­pasztalatok láttatják be velünk: életünk csak úgy igazi élet, ha visszatérünk hozzá. Hála legyen Neki azért, hogy visszafogadja az eltávolodottakat. „A kereszt­fához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat szívemnek” (774. ének 1. v.). Csepregi Zsuzsa Jiiiilor Hutai váltál Milyen ez a Gergő? — Olyan, mint akiből még lesz vala­ki — igy mondogatja a nagyapja. Ügy áll meg előtted széttárt karral, szétve­tett lábbal, mint a cigánykerék, amely éppen megindul, hogy végigguruljon a szobán, ki a konyhába a nagyihoz. Kis, gömbölyű fején tarajban áll egy barna tincs, az orcája kipattanó rózsa es a szeme, mint két fekete gomb. És amit a. szeméből kiolvashatsz: huncut­ság minden mennyiségben! Még jófor­mán be se fejezted a mondatot, az ő szemében már benne van a következő perc tette. Ki ne szeretné Gergőt? • Kincs a Ferencvárosnak olyan gyer­meke! Gergőnek az apja mérnökember, természetes, hogy a fia lánctalpas trak­torral, jelző szemaforral, villanymotor­ral és más. inár nekem is bonyolult rendszerű gépekkel játszik. Nagy volt hát a meglepetés, amikor az új repülő­gépet egyből félretette és azt mondta: — Inkább a nagyi meséljen! Pattant is a nagyi, amennyire isiásza engedte és belekezdett valami szép me­sébe. de Gergő rögtön közbevágott: — Arról beszélj, amikor fiatal vol­tál !- Nagy dolog az ilyen kérés! Jó lenne rá odaVayelni! Gergőnek tetszett min­at. amit a nagymama a fiatalságáról eddig is mesélt. Valami eddig szokat­lanról hallott. Üj kifejezések, soha .nem látott tárqvák. érdekes események keltették, fel fantáziáját. Sőt, rt.mi ennél is több. el tudta képzelni, hogy eonszer a nagyi is volt.ohtqn Jiptal. mini ö. És a nagyi mesélni kezaett arról, amikor fiatal volt. — Volt a kertünkben egy nagy dió­fa. alatta fapad. Az volt a mi lovacs­kánk. Csak megfordítottuk, aztán fel­ültünk rá. Elöl a két testvérem, mögöt­tük én. Gyí, Te! — mondtuk a lovak­nak, mert elképzeltük, hogy két fekete pejcsikó 'kantárját fogjuk. — Vigyázz, fogódzzál! — szóltak hozzám hátra fel­váltva és én jól megfogtam a fapad ol­dalát. Testvérem volt az útikalauz. — Most fordulunk be a Parlagnál, egyenest a lullai útra. Nicsßk, Jóska bácsi jön munkából. Adjon Isten, Jóska bácsi! — köszönt feléje. Adjon Isten, Jóska bácsi! köszöntöttük mi is. — Ad­jon Isten gyerekek! — mondtam én a végén, mert Jóska bácsinak is kellett valakinek lenni. Aztán bejártuk a ha­tárt, integettünk mindenkinek, ember­nek, madárnak, virágnak. "Megemeltük a csákónkat a templom előtt, ahogy a nagyoktól láttuk, én meg, ahogy anyám­tól hallottam, azt mondtam: Édes Jé­zusom! Kezét csókolom! Egyszerre ha­rangoztak a nagy templomban, — Bim-bam! Jó emberek, gyertek ebédelni! — Fordultunk hát vissza. *— Irány hazafelé! — mondta test­vérem és megfordultunk a pádon. Én kerültem előre. Gyí! Te! Egyenesen ha­záig — vezényeltem és a fogat .■ gyár­osán megérkezett kiindulóhelyére, a dió­fa alá. —■Aznap rétes volt ebédre. Tudod-e mi a rétesabrosz? — kérdezte nagyi? Gergő nem tudta. Akkora szemet me­resztett. hogy minél: a réteshez abrosz. . éd,epanya skatulyából veszi elő a tész­tát. ; — Hát az szép fehér vászonabrosz volt, amit csak rétessütéskor vettünk elő. Édesanyánk kiterítette, azon húzo­gatta, bővítette a rétestésztát, amíg le nem lógott a-z asztallapról, és nem sza­kadt el, úgy kidolgozta. — Nem szakadt el? — kérdezte Ger­gő és látszott a szemén, hogy gondolat­ban már ö is próbálgatja húzogatni a reteStesztat, lássuk, elszakad-e? — Anyánk fáradt volt nagyon, egész nap szorongatta a mosofát. — Miért szorongatta? — döbbent meg Gergő. — Azzal mosta a ruhát. S2ép hosszú, kemény iából készült, végig szabályosan bérovátkázva, azon húzta, gyömöszölte a ruhát, hogy tisztább legyen. — Miért nem vett Tomit? — kér­dezte naivan Gergő. — Ha esküvő volt a faluban, az igen! Az volt az ünnep! Mindenki kivájxcsi- an várta az esküvösöket. Jöttek a le­gények felvirágzott lovakon,, fehér ing­ben, fekete, hímzett mellényben, nadrág­ban. — Farmerban! — vág közbe Gergő. — Posztónadrágban, olyanban, hogy egy életen át lehetett hordani. Aztán virágdiszes szekereken a násznagy, utá­nuk a menyasszony, meg a vőlegény, a régén a násznép énekszóval. Intege­tett nekik mindenki, boldogságot kí­vánva. kW / A násznép után mi is betódultunk a . templomba, . . . Én. Magyar Ferencs, esküszöm ■ . ■ én. Deme Rozália, • esküszöm... és nagy. szép. csend volt. amikor mond­ták az esküt... örömében, bánatában el nem hagyom. Isten engem úgy se- géljen. És mondtuk utána mi gyerme­kek is, hogy mire később ránk került a sor, már százszor is megesküdtünk, annyiszor elmondtuk. Mi, gyerekek, csak azt a rozmaringszálat lestük, amit az oltárra tettek és ami telistele volt apró, színes szalaggal, néha piros almába tűzve. Az öregek csak sirdo- gáltak. Örültek is, meg szomorkodtak is és a szemüket hófehér csipke zsebken­dőbe törülgették, ez volt fehér rajtuk, meg a kikandikáló ing széle a nyakuk körül, a többi mind fekete, fekete a sok-sok szoknya, de a legfelső fényes anyagból, rajta hímzett, fekete lüszter- kötény. — Abba lehet sok diót szedni! — villant Gergő szeme. Majd vasárnap a Mariska nénihez mi is elvisszük a tié­det. Amikor nagyi élete legszebb meséjé­be kezdett, a kis Gergő’feje már olt volt a vállán, mert az ölében kezdte, és ahogy nöttön-nött az érdeklődése, egy­re feljebb kúszott nagyi, öléből, hogy egyetlen szavát el ne szalassza. — A nagyapa nagyon szép szál em­ber volt már, amikor megismertem. Templomos ember volt, esőbe sárba el nem maradt volna az istentiszteletről.. Csak megláttuk és elsőre megszerettük egymást és boldogan éltük le az éle­tünket. * — Nagyik ám! — simogatta Gergő kis kezével nagyi arcát — mindig csak ar­ról mesélj nekem, amikor fiatal voltál — és nagyot sóhajtva elnyomta az álom. híagyi kéf karjába vette, arcához emelte k kis alvói és megcsókolta ki­tárt kis - tenyerét, amellyel olyan 'mele­gen simogatta. Valahol harangoztak. — Bim-bam, jó emberek, pihenjetek le!. — harangozott nagyi szívében is, mint valaha régen. A homályban iehér haja úgy csillogott, mint a színezüst. s Gyarmathy Irén

Next

/
Thumbnails
Contents