Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-11-26 / 48. szám

Ezért fáj egyre inkább, ha nin csen így nálam. Viszont ezer egyedül övé a dicsőség, ha visz' szahódít valakit igéje és Lelki ellenállhatatlan erejével. Ezér szorulunk a gyülekezet imádsá gáya igehirdetoí szolgálatainkban Mi i.s lenne különben belőlünk- Látjátok, ezért van szükségen nekem személy szerint is ezekrí a testvéri beszélgetésekre. Előszói magam számára veszem az igét azután jön az értelmezés-megfo­galmazás a reánkbízottak részére miközben sűrűsödnie kell mind­nyájunk szívében az imádságnak hogy minden Lélek által menjen véábe, és így elérje a célt. Számomra Jézusnak és az Atyá­nak érkezése, szívemben szállás­vétele azt jelenti, hogy nemcsak a bűn-kegyelem legbelső körében tapasztalom meg szeretetét, és veszem külső szavát, hanem a nagy világban közvetlen környe­zetemtől kezdve. Tehát minde­nütt, ahol az Atya teremtő, fenn­tartó és gondviselő munkája fo­lyik. Nemcsak ..mennyei látás”, hanem földi látás” is támad ben­nem így. Nemcsak Isten országa dolgaiban leszek egyre jártasabb, hanem ún. világi ügyekben is egyre bölcsebb. Persze ez hosszú út, s még az elején vagyok. Végül szívből köszönöm az utolsó meg­jegyzést. Pontosan így van. Jé­zus sohasem annyira „szolga”, mint textusunkban. Még a bölcső, és tán még a kereszt titkánál is mélyebb alázat, hogy bennünket — engem is! — vállal, szájammal beszél, szívemmel szeret, kezem­mel megáld, munkámmal foly­tatja szolgálatát. Balikó Zoltán — Szentháromság ntán az utol­só vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 24, 37—51; az igehirdetés alapigéje: Mai 4, 4—5. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. No »ember 26-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél óráját közvetíti a Petőfi rá dió. Igét hirdet JÖZSA MÁRTON celldömölki lelkész. — MAGÁNYOSOK ÖSSZEJÖ­VETELE. Minden hónap utolsó hétfőjén, legközelebb november 27-én, délután 6 órakor rendez a Deák-téri gyülekezet összejö vetélt, bibliaórát magányosok részére. Az összejövetel helye: V. Bárczy István u. 10. I. emelet, gyülekezeti terem. Előadással szolgál Harkányi László, az Evangélikus Sajtóosztály törde­lő-szerkeszt ő je. — PESTÚJHELY. A gyü­lekezet december 3-án, ádvent első vasárnapján ünnepli temp­loma felszentelésének 45. évfor­dulóját. A délelőtt 10 órakor kez­dődő hálaadó istentisztelet szol­gálatát dr. Karner Ágoston or­szágos főtitkár, rákosszentmihá- lyi lelkész végzi. Délután 5 óra­kor szeretetvendégség lesz, ame­lyen Benczúr László angyalföldi lelkész tárt előadást. — RÄKOSPALOTÄN az ád­venti igehirdetés-sorozatot no­vember 30-tól négy csütörtökön este 6 órakor Blázy Lajos újpes­ti lelkész tartja. EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz december 3-án, ádvent első vasárnapján délután 6 órakor a fasori templomban (VII., Gorkij fasor 17.) Műsor: D. Buxtehude: D-dúr prelúdium és fuga J. S. Bach: Két ádventi korálelőjáték’ J. Pachelbei: Két toccata Igehirdetés J. S. Bach: öt korálelőjáték J. S. Bach:- Dór toccata Orgonái: Gáncs Aladár Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN A templomot fűtjük! Puszta Sándor: ZSOLTÁR RENDKÍVÜLI Megjelent a ban. küldj ciklont rettenetét szelet kavarj jégvihart míg mondogatom keserű szájjal nem így kellett volna — míg zaklat s gyötör hogy hibáztam hogy híjával volt bennem a szeretet míg mellém sompolyog bokámba mar a vád rám ugat a bűntudat s torkon kap a lelkiismeret csak békét ne enyhet ne futass parázson törj kerékbe karóba húzz négyelj hóhérom légy zsarnokom törj rám űzzél kényszeríts cibálj mielőtt még elkényelmesedem mielőtt meghal a jóság zsigeremben mielőtt két kisfröccsért eladnálak Júdásod leszek mielőtt legyintenék mielőtt belenyugszom mielőtt megkeserűl számban a neved mielőtt megfeketedik a fény a szívemben költő „SZEMÉLYRESZÖLÓN” című kötetében 1978­Egyházunk műkincsei A Deák-téri gyülekezet ezüst kannája Százhetvenöt éve. 1803. novem­ber* 4-én hunyt el Pilisen a pesti evangélikusok első. akkor épülő templomának és gyülekezetének nemes szívű, patronusa, Beleznay Miklósné Podmaniczky Anna Má­ria. Ö adományozta 1787-ben. a gyülekezet alakulásakor pilisi há­zikápolnájának több értékes da­rabját a pestieknek. Ezek között van az itt látható, akanthus le- ve>ekkel díszített, fent szőlővel szegélyezett ezüstkanna. Az 1813- ban átalakított, és megnagyobbí­tott kanna fedelét Kronberg Fri­gyes ötvösmester készítette. Dom­borművén Krisztus Urunk még- keresztelésének jelenete látható. F. T. ÄH VASÁRNAP IGÉJE Atyai szív — gyermeki szív Mai 3,23—34 A pécsi római katolikus székesegyház ősi, boltíves bejáratának ol­dalfalán modern képsorra figyelhetnek fel a látogatók. Az első ké­pen hat év körüli fiúcska látható. Tekintete tisztaságot sugároz. Gyermeki büszkeségét ezek a szavak jelzik: „Apu mindent tud!” Mellette néhány évvel idősebb, tíz év körüli fiú: áll elgondolkozva: „Azért az Apu sem tud mindent...” A következő kép tizenhat éves kamasza pedig egyenesen ezt jelenti ki: „Apám semmit sem tud!” Azután lassan visszafelé kanyarodik a szimbolikus képsor. A hu­szonöt éves ifjú gondolkodó arca ezt a mondatot tükrözi: „Azért Apámnak egy. s másban igaza van." S végül egy harmincas, meg­lett férfit ábrázol az utolsó kép. lehajtott fejjel, sírhalom mellett: „Ha apámat még megkérdezhetném, biztosan tudna adni egy jóta­nácsot ...” NEMCSAK A SZÜLÖK ÉS GYERMEKEK, HANEM ISTEN ES AZ EMBER VISZONYLATÁBAN IS IGAZ EZ A KÉPSOR. Mekkora öröm volt a mennyben a teremtés hajnalán, amikor „együtt vígadoz- tak a hajnali csillagok és ujjongtak mind az istenfiak (Jób 38,7), amikor „látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó” (1 Móz 1,31). Mennyi örömöt és bizalmat tükröztek Éva első szavai: Ehe­tünk a kert fáinak gyümölcséből...” (1 Móz 3.2). Ám mekkora vál­tozáson ment át a gyermeki szív a befurakodó kísértő csábításra, mennyi bűnt kellett bűnre halmoznia, amíg az Ószövetség első lap­jainak paradicsomi jelenetei után az utolsó lapok utolsó versei „a? Űr nagy és félelmetes napjára” kell, hogy figyelmeztessenek! Mennyi ragaszkodás, mennyi csodáló tisztelet van a legtöbb gyer­mek szívében szülei iránt! Ady Endre szép verse is ezt idézi: „Az én apám reggeltől estig izzadva lót-fut, robotol, az én apámnál nincs jobb ember, nincs, nincs sehol ■ . . Az én apám dolgozik és küzd. ná­la erősebb nincs talán, hatalmasabb a királynál is az én apám”. Ugyanezt a ragaszkodást és ámuló tiszteletet ragadják ki sokszor az élet kísértései Isten gyermekéinek is a leikéből. Hosszú vargabetű­ket, fáradságos zsákutcákat kell megjárniuk addig, amíg „estére”, sok lázadásuk után ismét elismerik, hogy mégiscsak ő „hozza el hoz­zánk a jó reményt”. A Vele és az egymással való megbékélést. NEMCSAK NEMZEDÉKPROBLÉMA: A BŰN ÉS A KIENGESZ- TELÖDÉS, AZ ISTEN-KÉRDÉS FESZÜL TEHÁT EZEKBEN A MA- LAKIÁS1 SOROKBAN. Sőt lényegesen többet tartalmaz még ennél is a Szentírás utolsó könyvének utolsó szakasza az egyházi év utolsó vasárnapján. Ráállít bennünket arra a hídra, amely összeköti az Ó- és az Újszövetséget: Illésen és Keresztelő Jánoson keresztül — ol­vassuk csak el Mt 11,10—14 verseit — arra a Jézusra mutat, akinek a megtérésre hívó első szavától kezdve (Mt 4,17) a keresztfán el­mondott utolsó szaváig — „Elvégeztetett!” (Jn 19,30) — minden sza­va és cselekedete ezt a célt: a mennyei Atya és földi gyermekei megbékélését szolgálta.. Törvény és evangélium, ítélet és kegyelem, végvárás és új, örök élet kezdete így ötvöződnek ezekben a líraian szép prófétai igékben. Serkentsenek bennünket az Atyával való megbékélésre és a feleba­ráttal való kiengesztelődésre. Mert amiként a szülői szív vágyódik arra, hogy gyermekei necsak kicsiny korukban ragaszkodjanak hozzá teljes bizalommal, hanem az élet kemény, nehéz, vagy szép és bol­dog napjaiban is, úgy mennyei Atyánknak is az a szíve vágya, hogy földi gyermekei az ősi, kezdeti bizalommal ragaszkodjanak hozzá és mindvégig szerető Atyjuknak vallják őt. Így mondja Luther is a most négyszázötven éve írt Kis Kátéjában, a Miatyánk megszólításá­nak a magyarázatában: „Isten arra bíztat minket, hogy Ö igazán Atyánk, mi pedig igazán gyermekei vagyunk és ezért bátran és tel­jes bizalommal kérjük Öt, mint a gyermekek édesatyjukat”. SEM KERESZTYÉN ÉLETÜNKBEN, SEM A FÖLDI TÁRSADA­LOM TAGJAIKÉNT NEM MELLŐZHETÜNK KÉT REALITÁST. Az egyik a számadásra való felkészülés. Mint keresztyének, Isten színe előtt kell felelnünk tálentumaink kamatoztatásáról vagy azok elrejtéséről. Mint társadalmunk tagjai, embertársaink előtt — legyen az felettes, vagy munkatárs, barát vagy ellenség — kell napról-nap- ra számot adnunk magatartásunkról, álláspontunkról, viszonyulá­sunkról, A másik realitás: sem rpint keresztyének, sem mint állampolgárok nem élhetünk békétlenüi. Mindkét viszonylatban tarthatatlan fe­szültséget okoz, ha elodázzuk annak feloldását, örök életünk üdvét és földi életünk békességét egyaránt veszélyezteti békétlenségünk. NEKÜNK, A BÉKESSÉG KÖVETEINEK, FOKOZOTT A FELE­LŐSSÉGÜNK. Közreműködhetünk abban, hogy az atyák szive a gyermekekhez forduljon. Munkálkodhatunk azon, hogy a gyermekek szíve az atyákhoz, sőt, hogy a fiák szíve az Atyához is térüljön. De az is a mi szolgálatunk szép terhe, hogy az emberszívek is egymás­ra találjanak. Fabiny Tibor Imádkozzunk! Űr Jézus Krisztus! Benned lett teljessé a próféták ígérete. A te váltsághalálod által térült el a pusztító végítélet a harag fiainak feje felöl. Általad térülhet meg kemény gyermeki szívünk az Atyához, akinek szívét Te engesztelted ki irányunkban. Engedd, hogy az ő szí­vén megpihenve, egybeforrjon a mi szívünk, az egész, egy vérből teremtett emberiség szíve is a jó cselekvésére, egymás javára és bol­dogulására. Ámen. László bakonycsernyei lelkész szolgált. Trajtler Gábor két elő­adást is tartott. — A gyülekezet szeptemberben és októberben re- nováltatta a templom több elkor­hadt gerendáját, salakozta és le­betonozta- az új papiak padláste­rét. A munkálatokat önkéntes munkával, a presbiterek végez­ték. — ESZTERGOM. Reformációi ünnepélyen-igét hirdetett dr. Nagy István tataj lelkész, a Fejér-Ko­máromi Egyházmegye esperese. — November 26-án, vasárnap az istentiszteleten az oroszlányi gyü­lekezet énék- és zenekara szol­gál. Lelki kérdésekről beszélgetünk Jézus „inkognitóban”? Igazatok van, a hasonlatot itt is jól kell értenünk. Emberi vi­szonylatban elegendő, ha valaki mint felhatalmazott követ, haj­szálpontosan megbízatásához tart­ja magát. S elvileg elképzelhető, hogy ugyanakkor személyileg ..ninrs hpnnp” a-7. iitrvhor» líxhöf különvéleménye az ügy egészé­ben vagy részleteiben. Sajnos, az egyházi életben is számolnunk kell ezzel a lehetőséggel. Lehet­séges az emberi és hivatali tisz­tesség exisztenciális részvétel nélkül. Valószínűen ezért mondta Jézus az írástudókról, hogy amit mondanak, azt tegyék meg, és tartsák meg, de cselekedeteiket ne kövessék, mert mondják, de maguk nem teszik! (Máté 23, 3) Jézus azonban azt akarja, hogy mi annyira osztozzunk az Ö éle­tében és halálában, szolgálatában és szeretetében, hogy „az Ö élete is láthatóvá legyen halandó tes­tünkben” (2 Kor 4. 11) Bizony, ez engem is megrendít naponta. Mint máskor, * ma is kezdjük textusunk felolvasásával: „Bi­zony, bizony mondom néktek, aki befogadja azt, akit elküldök az engem fogad be, aki pedig engem fogad be, az azt fogadja be, aki engem elküldött!” (János 13, 20). — A!cit üzenettel küldünk valahová, attól csak azt vár­juk el, pontosan adja át a rá­bízol takat. Jézus szava szerint azonban nem választható el az Ö üzenete saját személyétől és a küldött személye is fontos, mert nemcsak valami, hanem. Valaki van rábízva. A tanít­ványnak nemcsak egy szöve­get kell megőriznie és továb­bítania, hanem magát Jézust kell mintegy közölnie. Nem el­képzelhetetlen megbízatás ez számunkra? — A reformáció hetében hallottuk az egyik este, hogy a keresztyén ember „feleba­rátjának a Krisztusa”. Akkor is szinte remegtem, de a mai textusunk szerint az Atyát is befogadja az, aki a követet befogadja. Krisztushordozó, is­tenhordozó a keresztyén em­ber?-r- Jézust mi Űrnek és Szol­gának valljuk. Ezt hisszük is, és valljuk, is. Ez a textus iga­zol bennünket, mert nem tu­dok elképzelni sem mélyebb „szolgai” lehajlást — még a lábmosás is kisebb ennél! — minthogy vállalja tisztátalan ajkunkat (hányszor hazudtunk, és mennyi ocsmányságot be­széltünk) csatornának, veze­téknek nemcsak a maga, ha­nem az Atya részére is. Jól látom ezt? — ÚJPESTEN ádventi igehir­detés-sorozaton szolgál novem­ber 29-től négy szerda este 6 órakor dr. Bodrogi Miklós rákos­palotai lelkész. — BAKONY CSERNY E. A gyü­lekezetben rendezte első kántor - csendesnapját a Fejér-Komáro­mi Egyházmegye. Mintegy ötven kántor jött össze. A műemlék- orgonán, amelyet felújítottak, zenésáhítatot is tartottak. Orgo­nán Trajtler Gábor országos ze­nei igazgató, igehirdetéssel dr. Nagy István esperes, Ittzés Gá­bor komáromi lelkész, egyházme­gyei zenei előadó és Danhauser

Next

/
Thumbnails
Contents