Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-10-29 / 44. szám
A reformáció ünnepének igéje Isten előtt - emberek között Lukács 12,1—10 A reformáció ünnepén gondolatunk önténtelenül visszaszalad az 1517-es eseményekhez. Fontos dátum ez. Egyesek ezt tartják az Űj- kor kezdetének, — mások Amerika felfedezését — mert ez megváltoztatta gyökeresen az emberek gondolkodását és öntudatát is. SZÜKSÉGES VISSZATEKINTENÜNK a történelemre, hogy Istent hatalmasnak és erősnek, a történelmet formálónak ismerjük fel. SOK EMBER TEKINTETE AZONBAN ELAKAD LUTHER ALAKJÁN. „Milyen bátran tett vallást még a császár előtt is (8. v.y — mondják. Érdemes megvizsgálnunk, hogy honnan vette hozzá az erőt! Számára Isten szerető, megsegítő kegyelme, amely az 5. vers szerint a verebecskét is számon tartja, tapasztalati valóság volt. Imádságában kérte és hittel fogadta Isten segítségét. Hitében akkor sem bizonytalankodott el, amikor kicsinységére és névtelenségére figyelmeztették. Tudta, hogy Isten világfenntartó munkája közben is törődik vele. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a 95 tétel kifüggesztésének közvetlen okát sem. Nem egyszerűen egy bibliai igazságért küzd — noha ezért is harcolt. Az emberek üdvösségének kérdése izgatta: Ha azok a bűnbocsátó cédulákban hisznek és nem Krisztus kegyelmében, menthetetlenül elvesznek. Az emberekért érzett felelőssége adta kezébe a tollat, hogy mindenfelé, még „háztetőkön is’’ (3. v.) hirdesse Isten szabadító szeretetét. MOSTANI IGÉNK AZONBAN NEM ENDEGI MEG, hogy a történelmi visszatekintésnél megálljunk. A Biblia a Szentlélek munkájának látja az igazság felismerését: Isten a történelmet is formáló, de velünk is törődő Atyánk. A felismert igazságról viszont beszélnünk kell, sőt azt az üdvösségünk kérdésévé teszi igénk 10. v.) Ha Isten igéjét tudatosan elutasítjuk magunktól és minduntalan a saját utunkat járjuk, oda jutunk, hogy nem ismerjük fel Istent akkor sem, ha vele találkozunk a Bibliában, a természetben vagy a történelemben. Esetleg nem ismerjük fel még a jó és rossz közti különbséget sem. A 10. vers ezt az állapotot nagyon veszélyesnek tartja és a Szentlélek elleni bűnnek mondja. Nem Isten fordít nekünk hátat, hanem mi fordítunk hátat minduntalanul Istennek, amikor a jótól, az igazságtól elfordulunk és nem érezzük szükségesnek, hogy visszatérjünk Istenhez. Isten viszont csak a megbánt bűnöket bocsátja meg. Ezért veszélyes ez az állapot! A REFORMÁCIÓ SZELLEMÉBEN ÉLNI TEHÁT MA AZT JELENTI, hogy bízunk Isten bűnbocsátó és megsegítő kegyelmében és cselekesszük a felismert igazságot a többiek javára. Így lesz hitünkön keresztül is Isten a történelmet-környezetünket formáló Űr, ahogy az Luther életében is megmutatkozott. . IMÁDKOZZUNK! Köszönjük Urunk a reformációt, melyen keresztül újra megérthettük végtelen nagy szeretetedet. Irgalmaddal keresed és megsegíted az egyes embert, hogy rajta keresztül erőd és irgalmad feltáruljon másoknak is, az egész emberiségnek. Kérünk, Szentlelked által bennünket is használj fel igazságod szolgálatában, hogy a szeretet, a béke, a megértés növekedjék a mi körünkben és az egész világon. Ámen. Luther a mai irodalomban Az önző kegyességtől a felebarát szolgálatáig EGYÜTT Sok középkori ember komolyan törekedett a kegyességre. Az egyház által előírt rendelkezések betartása révén remélte rendezni viszonyát Istennel. Megtett sokmindent, imádkozásban és böjtölésben, sőt még „kegyes” adakozásban is azért, hogy mindezzel kiérdemelje Isten bocsánatát, vagy hogy „megfizesse” neki megtapasztalt jóságát. EZ AZ IGYEKEZET AZONBAN KEZDETTŐL FOGVA KETTŐS KÍSÉRTÉSSEL JÁRT. Vagy eláltatta magát az ember azzal, hogy a jónak ilyenféle cselekvése elég, sőt még esetleg „felesleges” is lehet, vagy pedig eljutott ennek a törekvésnek csődjéig, s így a kétségbeesés nyugtalanította. Az előbbi és gyakoribb esetben önteltté vált keresztyénsége, s önzővé vált egész kegyessége. Ez a csak önmagával törődő és önmagával megelégedett, s éppen ezért a többiekéhez való viszonyításban elbizakodott kegyesség érzéketlenné vált a másik ember bajával és nyomorúságával szemben. Ha Luther — aki nagyon komolyan törekedett az Isten előtt megállni képesítő kegyességre — ennek a kísértésnek esik áldozatul. talán szentéletű hírében álló baráttá vált volna, de nem lett •volna belőle reformátor. Ű azonban éppen nagyon komolyan vett törekvése közben jutott el ennek a kísértésnek a csődjéig. Boldogtalan vergődése közben egyenesen annak a belátására kényszerült — s de jó ez nekünk is! —, hogy „a jócselekedet, erény nem segített én rajtam" (351. ének). MIKÖZBEN AZONBAN NYITOTT SZENTÍRÁSSÁ VÁLT SZÁMÁRA A CSUKOTT BIBLIA, s benne felragyogott előtte a szolgáló Ür Krisztus, eljutott annak döntő belátásáig is, hogy a keresztyén ember nem , önmagáért kegyes, s nem érdemért cselek- szi a jót, hanem hálából. Ez a hála pedig nem arra ösztökéli, hogy „visszaadjon” valamit Isten jóságáért és a Jézus Krisztusban nyert bűnbocsátó kegyelemért, hanem hogy szolgáló szere- tetben és válogatás nélkül „továbbadója” legyen Isten reánk áradó szeretetének és jóságának. A Szentírás alapvető üzenetének ez a feltárulkozása hozta magával ezt, hogy a reformáció nem a középkori egyház egyes fogyatkozásaival kapcsolatos tatarozásra szorítkozott, hanem az Ige szerint egészen új alapállássá, életvitellé vált. A reformáció népe számára éppen ezért örök parancs, de benne mindennapi feladat is, hogy amiként Isten a Jézus Krisztusban — a nekünk szolgálóban — kiárasztotta szere- tetét mireánk, úgy mi is, az ő nyomdokait követve, szolgáló szeretetének hálás továbbadói legyünk. A FELEBARÁT SZERETETÉNEK GYAKORLATÁT A KERESZTYÉN EMBER A MINDENNAPI ÉLET TERÜLETÉN VALÓSÍTHATJA MEG. Luther különböző írásaiban és igehirdetéseiben példák és utalások sorával mutatja meg, hogy az igazi kegyesség hogyan válthatja Isten iránti háláját aprópénzre közvetlen környezetében és mindennapi munkájában. — Saját élete példájával is hitelesítve ösztönöz arra. hogy az élet elesettjeiért különösen is nagy felelősséget érez a hivő ember. Ennek a felebarátot szolgáló kegyességnek számtalan sok szép gyümölcsével találkozhatunk a reformáció egyházának történetében. Gondoljunk csak Bodel- schwingh Béthelére vagy Francke haliéi árvaházára. Ezek mellett a kiemelkedően nagyok mellett, ugyanabból az indulatból, a felebarát nyomorúságát megszánó szerétéiből létesült és működik ma is sok más szeretetintézmény. A régiek mellett ilyen újabb és szembetűnő hajtásnak tekinthetjük az Isten nagy jóságát hálás engedelmességgel megtapasztalt Schweitzer Albert lambarenei kórházát is. EZ, A REFORMÁCIÓNAK MA 15 ÉRVÉNYES FELISMERÉSE tükröződik a mi magyar evangélikus egyházunk mai életében is. 16 kisebb-nagyobb szeretetintéz- ményünknek sok-sok munkása, meg ezeknek az otthonoknak támogatásában tevékenyen részt vevő, sok ezer hittestvérünk is úgy igyekszik megélni kegyességét, hogy a rászorult felebarát, a sok sérült gyermek és nagyrészt magára maradt öreg-beteg javát szolgálóan hálás Istennek szeretjeiéért és mindennap megtapasztalt gondviselő jóságáért . Ezek mellett vagy ezeken túl, egyházunk minden tagja számára mutat Isten naponként olyi felebarátot, akivel kapcsolatban nekünk előbb szolgáló Krisztus szava ma is így hangzik: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!" (Lk. 10, 37). Garam Zoltán Id. Lucas Cranach (tl553), a reformáció egyik első ábrázolója a képzőművészetben, megörökítette a nagy reformátor arcképét. Azóta sok különböző értékű mű sokféleképpen ábrázolja Luthert. TALÁN MÉG SZÍNESEBB AZ A KÉP. amit az irodalom tár elénk Doktor Lutherról. A személye körül zajlott és zajló vitákba, a reformáció mozgalmas korában, amelyben a parasztháborúk és a véres megtorlások egymást érték, sok minden beleérezhető de az is kétségtelen, hogy az író szándéka szerint használhatja a történelmi anyagot mondanivalója tükröztetésére. Két dráma különösen jól szemlélteti ezt. Az egyik John Osborne Luther c. darabja, a másik Sütő András „Egy lócsiszár virágvasárnapja” c. alkotása. Mindkettőről már írtunk lapunkban más összefüggésben. AZ ANGOL ÍRÓ 3 felvonáson át, 12 képben mutatja be Luthert, amint az erfurti Ágoston rendi kolostorban önsanyargató barátként indui, majd végigjárva a reformáció útját Wittenbergtől a wormsi birodalmi gyűlésig, hogy ebből ,,a XVI. századi dühös fiatalemberből” békés családapa legyen és értetlenül kerüljön szembe a parasztháborúval a dráma végére. Luther „elégedetlen a világban uralkodó állapotokkal; a keresz- tyénség, az erkölcs elfajulásával, a szenvedély és a meggyőződés robbanó energiái feszítik belsejét.” Wittenbergben a 95 tétel ki- Bzögezésekör elhangzó prédikációjában hallhatjuk a dráma alapján: „Most pedig figyeljetek! Az ember Krisztus nélkül csak kagylóhéj és mi megelégszünk kagylóhéjakkal. Néhány ember egész kagylóhéjjal, míg mások apró csecsebecsékkel is.” (Azaz pl. ereklyével.) A birodalmi gyűlés előtt pedig így vall tanításáról és könyveiről : „... én soha nem is vágytam szent lenni, és nem is védtem bennük önmagamat, de védtem Krisztus tanításait.” Bár megadatott neki, „hogy levegőbe röpítse a régi, korhadt világot”, mégis a drámai cselekmény végére megtorpan. Ez a megtorpanás azonban nem is rá, mint inkább J. Osborne-ra jellemző. Luther erősen hangsúlyozta a személyes hitbeli és lelkiismereti döntést, s aet is világosan látta, hogy a személyes döntésben támaszkodhat Istenre Jézus Krisztus által. SÜTŐ MÜVÉBEN a cselekmény ott indul el, ahol az előző drámában gyakorlatilag véget ér: a parasztháború utáni időszakban. Főhőse, Kolhaas Mihály — a lócsiszár — vitatkozik barátjával, Nagelschmidttel, aki önkényesen idéz Luther „A gyilkos parasztbandák ellen” c. iratából, ami 1525-ben, a német paraszt- háború vége felé jelent meg. tehát már nem befolyásolta jelentősen a háború kimenetelét és a megtorlást. A dráma a főhős tragikus halálával végződik, mert Luther Jézus szavaival: „Kérjetek és adatik ...”, megakadályozta a fegyveres igazságszolgáltatásban. Látnunk kell, hogy Luther elsősorban Müntzer Tamással állt szemben. A történelemkutatás pedig megállapította, hogy a parasztháborúk még ekkor nem érhették el céljaikat. (R. Friedenthal: Luther élete és kora. Budapest, 1977.) Sokszor vádolták őt a parasztok lázításával és cser- benhagyásával. Az biztos, számtalan írásában ostorozza az uralkodókat is (pl. 1522 februárjában Frigyesnek írt levelében azt írja, hogy a választófejedelem valóban legyen „bölcs”), és később a véres megtorlások ellen intett és figyelmeztetett. Az „Intés békére, feleletül a sváb parasztok 12 pontjára” c. iratában olvashatjuk: „Mert a felsőbbség nem azért van rendelve, hoev a masa hasznát és önkényét keresse az alattvalókon, hanem azért, hogy az alattvalók hasznát és javát munkálja. Valóban már tovább nem tűrhető, hogy így zsaroljanak és kincset harácsoljanak.” Szerinte a harcolóiknak nem szabad krisztusi jogra hivatkozniuk. Természetes jog alapján elképzelhetőnek tartotta volna a fegyveres felkelést, „vallási köntös” nélkül, ha a parasztoknak lett volna hatalmuk hozzá. E DRÁMÁK azzal is érzékeltetik a reformáció légkörét és Luther munkáját, hogy idézik a Bibliát. Különösen Sütő darabjában megkapó ez. Néha kritikai éle is van azokkal szemben, akik a Szentírás szavaival vagdalkoz- nak. Jézus szavai azonban nála más értelmet kapnak. A „kérjetek és adatik...” (Mt 7, í—5 és Lk 11, 9—13!) háromszori idézése szinte megszabja a színdarab szerkezetét. Jézus ezzel a példázattal Istenhez való imádságra hív, amit nem lehet semmiképpen sem összetéveszteni zsarnokokhoz intézendő megalázó kérvények írásával. Luther sem tévesztette össze. A róla alkotott képből nem hiányozhat, hogy ő komolyan vette az imádságot, Isten igéjét, történelmet kormányzó hatalmát s ítéletét. Ezt a hitet el lehet utasítani, de komolyan kell vele számolni. A HITELES KÉPET TALÁN KÖZELEBB ÉREZZÜK, amikor Mendelssohn V. szimfóniájában Luthernak a 46. zsoltárhoz irt dallama, az Erős vár a mi Istenünk hallható, vagy amikor József Attila Erős várunk fordításában, szövegátköltése olvasható; és ez látható „Az ember tragédiájáéban színre lépő Lutherban is. Az irodalmi, művészeti feldolgozások — más tanulságuk mellett — jó ösztönzést adhatnak a reformáció örökségének újabb és újabb végiggondolására. Rfijsp láttán Néhány héttel ezelőtt megállít az utcán egy férfi. „Ha a szeretetotthonban szükség van gázszerelőre, csak szóljanak, megyek, mert brigádom szocialista vállalásában én ezt a felajánlást is tettem.” S már diktálja is nevét, címét. — Irodámban cseng a telefon. Az egyik otthonlakó hív: „tessék jönni, mert megérkezett a pesti brigád”. GYAKRAN TÖRTÉNNEK ILYEN ÉS HASONLÓ ESETEK mostanában az Alberti Szeretetotthon életében. Valami új van kialakulóban. Valami olyat élünk át, ami természetes, de mégsem megszokott, s ezért feltűnő. Miről is van szó? Az köztudott, hogy társadalmunk felvette az öreg ember gondját. Államháztartásunk mérhetetlenül nagy összeget fordít szociális' otthonok létesítésére, a meglevők korszerűsítésére, s közben heiyi szinten a szociális ügyekkel foglalkozók is mindent megtesznek azért, hogy a rászorulóknak emberhez méltó körülményeket biztosítanak. „Adjunk életet az éveknek!” Ebben a gondoskodásban a keresztyén ember hitéből fakadóan jó lelkiismerettel vesz részt. Hasonlóképpen felszabadult szívvel működik együtt nem keresztyén honfitársaival a társadalmi és politikai diakónia széles munkamezején. UGYANAKKOR EGYHAZUNK IS RENDKÍVÜL FONTOS SZOLGÁLATÁNAK TEKINTI az intézményes szeretetmunkát. Otthonaink mögött ott állnak a támogató egyházmegyék, gyülekezetek és az egyes emberek. Érezte és tapasztalta ezt az Alberti Szeretetotthon is fennállása óta. Mindig örömünnep, amikor gyülekezetekből látogatók érkeznek az otthonba, elbeszélgetnek az öregekkel és elhalmozzák őket segítő szeretetük ezerféle ajándékával. Ebben az őszi betakarítási időben különösen sokszor nyitják meg a kiskaput az alberti és az irsai gyülekezet tagjai, karjukon kosárral, ajkukon szíves köszöntő szóval. Azt pedig egyenesen „sátoros ünnepnek” tekintik öregjeink, amikor gyermeksereg vagy serdülő ifjúság mosolyog rájuk, és kis műsorral vidámítják meg szívüket, színezik életüket. Intézményes szeretetmunkánkat — elsőrendben a fogyatékos gyermekek gondozását — államunk rendszeresen és alkalomszerűen is milliós nagyságrendű összegekkel támogatja. Nem is szólva otthonaink problémáinak készséges és jóindulatú kezeléséről, ami erkölcsi támogatást jelent. MINDEHHEZ JÖN MOST MÉG AZ A FIGYELMESSÉG ÉS SPONTÁN SEGÍTSÉGNYÚJTÁS, amit egyre több helyről és egyre többektől kapnak meg a szeretetotthon gondozottjai. Megható, amikor anyák napján az iskolások egy csoportja az otthon lakóit köszönti verssel, virággal. Nőnap alkalmával pedig most már évek óta a helyi Dimitrov és Szabadság tsz. küldöttsége köszönti ajándékokkal idős nőtestvéreinket. A két termelőszövetkezet egyébként is sokmindennel siet az otthon segítségére. Nagyszerű felajánlást tett a helyi fodrászüzem: vállalta a 24 lakó ingyenes gondozását! Karácsonyra a kötőüzemtől kaptunk értékes ajándékokat: meleg sálakat, törülközőket. Máskor az Áfész és toliüzem lepte meg ajándékaival idős testvéreinket. Anyagilag a legnagyobb segítséget kétségkívül a vízműtársulat közgyűlésének határozata jelentette. Méltányosságból 270 000,— Ft társulási hozzájárulást engedett el. A legmelegebb kapcsolatot talán a MÁV Utasellátó Nyugati pályaudvaron szolgálatot teljesítő Zrínyi Ilona szocialista brigádja építette ki. amely az otthon patronálására szocialista szerződést is kötött. Évente többször keresik fel a néniket és különösen is kedves volt, hogy tavaly. sok más ajándék mellé tőlük kaptuk a karácsonyfát. A felsorolásnak ez a csokra azonban még egyáltalán nem teljes! Igaz örömünkre szolgált, hogy a községi Hazafias Népfront is foglalkozott legutóbbi ülésén otthonunkkal és elismeréssel szóltak az ott folyó munkáról. NAGYRA ÉRTÉKELJÜK ÉS HÁLÁS SZÍVVEL KÖSZÖNJÜK az emberi szeretetnek ezeket a megnyilvánulásait. Általuk nagy segítséget nyerünk ahhoz, hogy még jobb körülményeket, még kellemesebb légkört tudjunk biztosítani azoknak, akik itt kerestek és találtak otthont az öregkor napjaira. Bizonyosak vagyunk abban, hogy mindez nem csupán az Alberti Szeretetotthonra érvényes. Mégis hadd helyezzek a szívekre két mondást, amelyeket én is úgy kaptam diakóniai munkatársaimtól: „Segítsd őket, hogy méltósággal öregedjenek meg!" Bárdossy Tibor a szír ortodox pátriárka LÁTOGATÁSA SVÉDORSZÁGBAN III. Jákob pátriárka, a Szír Ortodox Egyház vezetője júniusban Svédországba látogatott. A mintegy 4 milliót számláló szír egyháznak százezer tagja él Svédországban. akik közül a többség Törökországból vándorolt be.
