Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-01-29 / 5. szám
4 öKumené ^ öKumené & SKiunené Harminc év az cgységkercsés útján Az Egyházak Világtanácsa genfi központjában hallottam azt a tréfás-kritikus meghatározást, amelyik az ökumenikus gyűlések és konferenciáit számát nem látja egyenes arányban azok eredményeivel. Egy új munkatársnak így magyarázza ott a történet szerint egy régebbi: „Micsoda egy ökumenikus konferencia? Egy ökumenikus konferencia olyan emberek csoportja, akik egyénileg nem tudnak semmit sem tenni az egységért, de mint csoport, jól meg tudják tárgyalni a dolgot és határozatot tudnak hozni arról, hogy semmit sem tehetnek!” Tudjuk, hogy a tréfák, karikatúrák mindig a gyenge pontokat nagyítják fel s azt is, hogy abban a korban, amikor az ökumenikus gondolatok felvetődtek elsősorban is humanitárius oldalról. szinte áthatolhatatlan falakkal néztek szembe az ügy kezdeményezői. — Az ebben az élcben megnyilvánuló kritikában azonban bizonyos jogos és időszerű sürgetés jelentkezik az EVT felé. Az 1978. évre hetvenegy _ tanácskozást, konferenciát, gyűlést hirdetett meg az Egyházak Világtanácsa központja. 1948. augusztus 23-án alakult meg a szervezet és az évforduló kapcsán jogos a kérdés, milyen eredményeidre tekinthetünk vissza, hiszen egyházunk is tagja a Világtanácsnak az Amszterdamban tartott alakuló első világgyűlés óta. Küzdelmes fejlődés Megragadó számok és távlatok jelzik az ökumenikus mozgalom fejlődését az elmúlt három évtizedből. Néhány nagy egyéniség kezdeményezésével, néhány protestáns egyház érdeklődésével az első világháború után kibontavében a világ békéjéről, az amerikaiak vietnami háborúja elítélés séröl tett javaslatot, addig ma a Központi Bizottság határozatai és a világgyűlések eredményei nyomán az EVT sikeres kampányt indított a faji megkülönböztetés ellen, anyagilag és erkölcsileg támogatja az afrikai népek felszabadító harcát a gyarmatosítók ellen és a legutóbbi döntései értelmében világméretű harcra hívott föl a militarizmus, a háború, a fegyverkezés ellett, a világ békéje érdekében. Érdemes volna egyszer az egyes világgyűlésekre készített hozzászólásainkat és az EVT megfelelő időből származó döntéseit egymás mellett leközölni! ■ • ,4 jövő távlatai ' Az utóbbi években mintha sokasodtak volna a kifogások az EVT ellen. Mintha megtorpant volna az a fejlődés, ami az egység- keresést jellemezte az elején. Fokozottabban előtérbe kerültek az egyes felekezeti világszervezetek, a Lutheránus, a Református, a Metodista Világszövetség. Róma és az ortodox egyházak is sok helyen kezdtek dialógust felekezeti alapon és nem az EVT szervezetén keresztül. Az egyes földrészek, nagyobb országok saját ökumenikus szervezetei a Génitől függetlenebb, decentralizált ükumené hívei. Része van ebben a fejlődésben talán annak a genfi központi „egyházpolitikának” is. amelyik csak a nagy egyházakkal törődik és elhanyagolja a kisebbeket, pedig éppen a kisebbeknek lenne szükségük a testvéri segítségre. Bizonyos ökumenikus kiábrándulás is jelentkezik, amelyik a harminc évvel ezelőtti derülátók csalódása, akik azt gondolták, hogy néhány év alatt helyire lehet állítani az évszázadok óta külön élő felekezetek egysegét. Az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy harminc év alatt a világ kérdéseivel sem sikerült olyan mértékben megbirkóznia az egyházaknak, mint azt remélték vagy szerették volna. Az egyik svéd intézet statisztikája szerint 1945—75 között 119 háború volt a világban, együttesen 350 évig tartottak, hatvankilenc ország vett rész bennük, és nyolcvanegy ország katonáit mozgósították. A ráfordított összegek csak csillagászati számokkal fejezhetők ki, mert egyedül az 1975. évben a világon 213,8 milliárd dollárba került a fegyverkezés. Ezek a tények együttes cselekvésre hívnak föl minden józanul gondolkodó embert, keresztyént vagy nemkeresztyént. örülünk annak, hogy az utóbbi években az EVT az egységkeresés útján kinyújtotta azok számára is a kezét, akik felekezeti vagy vallási hovatartozás kérdezése nélkül az emberiséget fenyegető veszélyek, háborúk, új tömegpusztító fegyverek, mint a neutronbomba, árnyékában keresik a béke, a megértés, az egymás mellett élés lehetőségeinek megteremtése útját. Az Egyházak Világtanácsa sokat tehet a jövőben is, hogy Jézus nevében keresve a keresztyén egység útját ledöntse a különböző egyházak, népek, földrészek között még meglevő előítéleteket, a gyűlölet és a közömbösség korlátáit. Reméljük, hogy az idei évre meghirdetett hetvenegy konferencia, gyűlés, tanácskozás úgy alakul majd, hogy azok eredménye bizonyítsa, nincs igaza az idézett tréfás-kritikus megjegyzésnek, mert egyházunknak, az EVT tagegyházainak a keresz- tyénségre és a világra nézve van lehetősége és feladata, hogy végezze kicsiben és nagyban a maga szolgálatát. Harmati Béla Demény Otto: ERRE TEREMTEL Próbáltam lágy időt is ha volna s mégse jobb ver a szív ott is esztelen s a gondoláit bolond szeretni könnyűt kedveset míg hajlik arcomig de elvész ujjaim között halk láza nem hevít hát akarom a nehezet fölsajgó vállamon annak ha terhét cipelem kín ül homlokomon de emberibb a pihenés az álam súlytalan erre teremtél zengi benn a visszhang boldogan ÁLOM A HAVON című kötetből. 1976. kozott kezdetből 1948-ban megszületett az Egyházak Világtanácsa, amelyik ma leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a világ kereken egymilliáird keresztyénéből azokat igyekszik összefogni, akik nem tartoznak a római katolikus egyházhoz. 1961-ben az Űj-Delhi- ben tartott világgyűlésem jelentkeztek az ortodox egyházak is, hogy együtt munkálkodjanak a többiekkel. A római Katolikus egyházhoz való viszonyban is nagy változást jelzett, hogy Róma elítélő nyilatkozatai először szelídültek, majd elmaradtak és nemcsak együttes tanulmányi és segélymunkát alakított kd Genf és Róma, hanem még a pápa is ellátogatott 1969. június 10-én a genfi központba, minthogy az EVT vezetősége is volt Rómában. Az egyházak és a világ viszonyában bekövetkezett változásokat is nyomon követhetjük azokban a tényekben, hogy míg például a megalakulás Amszterdamban a hidegháború,, a Kelet- Nyugat közti ellentétek és fenyegetések jegyében folyt le, amikor „vörös” egyházakként emlegették a szocialista országok egyházait, addig ma sokszor az EVT vezetői kapnak „vörös” vagy „kommunistabarát” jelzőt azoktól a jobboldali köröktől, amelyeknek nem tetszik, hogy egyházaink is helyet és egyre nagyobb lehetőséget kapnak a munkában és vezetésben, sem azok a határozatok, amelyek segítő módon igyekeznek állást foglalni korunk szorongató ügyeiben. Arról persze nincs szó. hogy az EVT teljesen megszűnt volna „nyugati” hatás alatt álló világ- szervezetnek lenni! Alig-alig van ma is a genfi stábban valaki a szocialista országok egyházainak képviseletében, egy-két hely jutott ott csupán nekünk. Természetesen örülünk annak, hogy három évtized alatt ennek ellenére is eljutottunk oda, hogy társadalmi-gazda sági-politikai kérdésekben több ügyben ma Genf azt képviseli, amit egyházaink 15—20 évvel ezelőtt már elmondtak az EVT különböző fórumain. Amíg az ötvenes évek végén a Központi Bizottság ülésein szentségtörésnek számított, amikor valaki a szocialista országok egyházai neA Magyarországi Egyházaik ökumenikus Tanácsának elnöksége 1977. december 30-án, dr. Bartha Tibor püspök, az ökumenikus Tanács elnöke vezetésével ülésit tartott Megnyitó szavaiban Bartha püspök összefoglalta és értékelte a hazai és a nemzetközi ökume- né elmúlt évi eseményeit, majd főtitkári jelentésében dr. Pröhle Károly adott részletes tájékoztatást az ökumenikus Tanács 1977. évi tevékenységéről. Az elnökség a. kővetkezőkben meghallgatta dr. Tóth Károly püspök előterjesztését a KBK nemzetközi titkárságának budapesti üléséről, valamint az 1978. évi prágai békevüággyűlés előkészületeiről, majd áttekintették az ökumenikus Tanács 1978-ra tervezett programját. Megtárgyalták és elfogadták a Theologiai Szemle és a Hungarian Church Press X978-as költségvetését. Az Ökumenikus Tanács elnöksége a tavaly elhunyt Ráski Sándor püspök helyére dr. Kürti László püspököt, a nyugalomba vonult Szamosközi István püspök helyére pedig dr. Tóth Károly püspököt választotta tagjai közé. Dr. Tóth Károly bejelentette, hogy püspökké történt megválasztása és így feladatainak megnövekedése miatt lemond az ökumenikus Tanács jegyződ, valamint a Hungarian Church Press felelős szerkesztőd tisztéről. Az elnökség megköszönve dr. Tóth Károly jegyződ és felelős szerkesztői munkáját, a jegyzői teendők ellátásával Tamás Bertalan református lelkészt, a Zsinati Iroda munkatársát bízta meg. A Hungarian Church Press felelős szerkesztője Kovách Attila zsinati tanácsos lett. Ezt követően került sor a Theologiai Szemle szerkesztő bizottságának ülésére, melyen dr. Bar- tha Tibor, a szerkesztő bizottság elnöke vezetésével kialakították a folyóirat 1978. évi tervét. A szerkesztő bizottság kiegészítette tagjait dr. Tóth Károly és dr. Kürti László püspökökkel. Falvakon, tanyákon A falu tegnap és ma FALUSI TELEPÜLÉSEINKET BEMUTATNI nem könnyű feladat. Nem is vállalkozunk erre a nehéz feladatra. De lapunk terjedelme sem engedi meg, hogy külön-külön foglalkozzunk hazánk tájegységeinek falusi településével. Pedig milyen gazdag néprajzi kincseket őriznek ezek a települések. A nyírségi „bokrok”, az alföldi falvak messzire tekintő templomtornyai, a bakonyi dombok közt bujkáló egy- utcás községek vagy a nógrádi települések! Mind más jellegű. Még a népesség is más hagyományok közt őrzi a múltat, s építi a jövőt Mind más s mégis mind a miénk! Micsoda változatosság és gazdagság! Természetesen az „én” falum a legkedvesebb. Ahol születtem, ahol élek. De a többi is az enyém, hiszen hazánkon belül még jobban érvényesül a közösségi érzés, a szülőföldhöz való ragaszkodás. MINT MINDEN ORSZÁGBAN, ÍGY NÁLUNK IS a települések jelentős része bizonyos fejlődés eredményeképpen alakultak olyanná, amilyeneknek ma ismerjük. Nálunk e fejlődés tulajdonképpen kétlépcsős volt Egyrészt bizonyos települések már a 16. század előtt kialakultak, főleg a folyók mellett, valamint a hazánkat átszelő nyugat—kelet és észak—dél irányú kereskedelmi utak meliett. Pl. a szarvasmarha-tenyésztés már akkor olyan színvonalú volt, hogy a kereskedők szívesen „fáradtak” hozzánk, hogy innét hazatérve, gulyákat tereljenek maguk előtt A kialakult nagyobb vásári központok, a mezővárosok ekkor alakultak ki. Ezek tulajdonképpen nem is voltak városok a mai értelemben. Jobbágyok éltek itt is, csak valamivel több joggal, mint a falvak népe. Az ország kétharmadát elpusztító török „átrendezte” hazánk településhálózatát. Falvaink nagyrésze, többsége elpusztult Az itt élők elmenekültek, megnőttek a mezővárosok s lakatlanná váltak a falvak. Az akkor még bőven található lápos vidékek kis szigetei (pl. a Veszprém megyei Marcalgergelyi) biztos menedéket jelentettek, és új otthont nyújtottak a menekülőknek. pet játszottak a gazdasági tényezők. A földesurak, nagybirtokosok érdeke azt kívánta, hogy minél nagyobb földterülettel és olcsó munkáskézzel rendelkezzék. Így alakultak ki a jobbágyfalvak, amelyek később is megmaradtak egy-egy földbirtokos, intézmény „munkaerő-településnek”. Pl. 1850-es években a falusi lakosság több mint fele zsellér, mezőgazdasági bérmunkás (napszámos) és cseléd volt. A kisgazdaságok tovább osztódtak, s majorságokból tanya- rendszerek alakultak ki. A földhöz kötöttség gazdasági kizsákmányolása mellett a jobbágy- sorban élő mezőgazdasági dolgozók életkörülménye, magatartási formái, települési adottságai igen szegényesek voltak. Mindezek csak o fejlett szocialista gazdálkodás bevezetése után indult rohamos fejlődésnek, s válik a paraszti vagy falusi életforma egyenrangúvá és egyenértékűvé a városi „polgárság” életformájával. AZ UTÓBBI ÉVTIZEDEKBEN VÉGBEMENŐ FEJLŐDÉS az egyes tájegységekben másként jelentkezett. A nagy kiterjedésű, de szikes alföldd tanyavilágban másként hatott a föld- szeretet és a munka, mint Kemenesalján, ahol a feltételek jobban adva voltak a közös munka megszervezéséhez. A rendezett s kialakult faluközösségekben az átalakulás is köny- nyebben ment végbe, mint a szétszórt, nyomaiban még ma is látható zsellérfalvakban. A magyar falvak évszázadokig „cégérei” voltak az elmaradottságnak, a szegénységnek s az embertelenségnek. Már a felszabadulást követő időszak, a földreform végrehajtása, széttörte ezt a zártságot, s az emberi élet gazdagságának az „illatával” teltek meg a kis falusi házak, mégis a falusi települések „életében” a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása jelentette a fordulópontot. A nyírségi homokból szakadt költő, Váczi Mihály énekelte ezt meg gyönyörű képpel: „a határ tarka pántlikáit megvarrta a szövetkezet” („Bontja zászlóit szülőföldem” c. versében). A törőkvilág után újra BENÉPESÜLT a lakatlanná vált országrész, s kialakultak a mai települési formák, melyek nagyjából napjainkig megőrizték jellegüket, s csak a megváltozott társadalmi és gazdasági rend adta fejlődéssel egy ütemben lépnek elöfe. A MAGYAR FALVAK KIALAKULÁSÁBAN döntő szereMA MAR A „FALU” CSAK NEVÉBEN ŐRZI A MÜLTAT. Fejlődésük, jelenük s kibontakozó jövőjük már alapjaiban másként mutatják a falut, mint lakóhelyet, a falusi embert, mint a mezőgazdaságban élő munkást, a falusi népességet, mint az ország lakosságának mintegy 5,3 millió szorgos, dolgos népességét. Karncr Ágoston Az egyháakerület elnöksége felhívja a lelkészek és segédlelkészek figyelmét a megüresedett SÁMSONHAZI (Nógrád m.) gyülekezeti lelkész! állásra. A javadalom megfejed az országos lelkészt átlagnak. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek az Északi Egyházkerület püspökénél (1085 Budapest, Üllőd út 24.). EVT ELŐKÉSZÍTŐ ÜLÉS GENFBEN Az Egyházak Világtanácsa Hit- és Egyházszervezet Bizottsága 1978. augusztus második felében plenáris ülést tart az indiai Bangalore közelében fekvő ökumenikus központban. Az ülés fő témája: „Számadás a bennünk levő reménységről’’ — lesz. A résztvevők megvizsgálják a reménység szerepét a bibliai gondolkodásban, felmérik annak megjelenési formáit a mai ember életében. Elemzik majd azokat a nagy kérdésköröket, amelyekben a saját jövendőjét kereső embervilág számára a keresztyén egyházak akkor tehetnek igazi szolgálatot, ha közösen megvallják a bennük élő reménységet és a maguk módján felelősen segítenek az igazságos holnap megteremtésében. A plenáris ülést alapos tanulmányi munka előzi meg. A kontinentális csoportokban folyó megbeszélések eredményét javaslatok formájában terjesztik a teljes ülés elé, vitaindító alapanyagként. A kelet-európai szocialista országokban szolgáló egyházak képviselői külön munka- csoportban dolgoznak. Ez a bizottság legutóbbi ülését 1977. december 10—14. között tartotta, Genf ben. Hazánkból a bizottság ülésén dr. Prőhle Károly, a Magyarországi Egjúázak ökumenikus Tanácsának főtitkára vett részt. 1 Ülést tartott az Ökumenikus Tanács elnöksége Az Északi Evangélikus Egyházkerület felhívása
