Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-10-15 / 42. szám
Magyar egyházi kiadványok — külföldre A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat tájékoztatója Hónapról hónapra érdeklődéssel veszem kézbe a „Könyvvilág” című tájékoztatót, amelyet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése ad ki és alkalomról alkalomra ismerteti a már megjelent, vagy a közeljövőben megjelenő könyveket. Ugyanígy nagyon érdekesek a napilapokban megjelenő könyvismertetések, hirdetések. Ezek a kiadványok a magyar könyvkiadás széles skáláját tárják elénk. Megtalálja a friss olvasnivalót a gyermek, a fiatalabb korosztály éppen úgy, mint a felnőtt, vagy az idősebb ember. És ki-ki érdeklődési körének megfelelően találja meg az olvasnivalót: a szépirodalomtól elkezdve a képzőművészeten át a csillagászatig, az űrkutatásig jelennek meg hónapról hónapra újabb kötetek. Az ember válogathat. melvik a legérdekesebb, a legkedvesebb a számára, mivel a megjelenő könyvek áradatát egyszerre úgysem tudja átölelni, legfeljebb csak egy kis részüket. És nem akármilyenek ezek a könyvek! Bárki igazolhatja ezt. aki akár csak néhánv nercre is megáll eav könyvesbolt kirakata előtt. Nemcsak tartalmilag értékesek könyveink hanem megjelenési forma, kivitel szemnontjá- ból is szépek, színvonalasak. A NAPOKBAN ŰJABB TÁJÉKOZTATÓ KERÜLT A KEZEMBE. Nem a szokásos, nem az ismert, hanem a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat tájékoztatója. Nem is a magyarországi olvasók számára készült, hanem a kül-. földön élő .magyarokat kívánja táiékoztatni. És nem is akármiről, nemcsak úgy nagy általánosságban. A Kultúra arra vállalkozott, hogy a magyarországi egyházak kiadványaival ismertesse meg a külföldön élő. vallásos érdeklődésű magyarokat. Ez a kiadvány több mint egyszerű tájékoztató: dokumentum. . Összefoglaló képe a magyarországi egyházak életének, munkájának a sajtókiadványokon keresztül. És ahogy nagy öröm töltött el akkor, amikor ezt a tájékoztatót végiglapoztam, hiszem, hogy a külföldön élő magyarok is örömmel veszik kézbe, hiszen a magyarországi egyházak életével ismerkedhetnek meg. A tájékoztató 138 könyvről, kiadványról tájékoztat. És ez nagyszerű dolog! Mert a Magyarországon élő, egyházias érdeklődésű emberek éppen úgy rátalálhatnak' azokra a művekre, amelyek őket érdeklik, mint a külföldön élők, mivel a Kultúra felajánlja segítségét a könyvek beszerzésével kapcsolatban. A tájékoztatóban szereplő könyvek jó képet adnak az egyházak életéről, az egyházak életének egy-egy mozzanatáról éppen úgy, mint a magyar könyvkiadásról. DE MI MINDEN VAN EBBEN A TÁJÉKOZTATÓBAN? A sort a Szent István Társulat kiadásában megjelent könyvek kezdik. Van itt verseskötet, teológiai, egy- háztörténeti, liturgikai munka. Ezután a Református Zsinati Iroda Sajtóosztályának kiadványai következnek: bibliai atlasz, elmélkedés, traktátusok, igemagyarázatok mellett több verseskötet szerepel a felsorolásban. Öröm találkozni ebben a tájékoztatóban az Evangélikus Sajtó- osztály számunkra olyan jól ismert és nagyon kedves köteteivel: a hittankönyvekkel, különösen is a Hitünk — életünk című szorvány-hittankönywel, a bibliai kommentárokkal, az Üj úton, Az evangélikus egyház útja á szocializmusban, a Körkép, Az elfelejtett ember című könyvekkel. Az evangélikus egyház kiadványai után a Magyarországi Izraeliták Országos Központja által kiadott könyvek következnek: a hitközségi monográfiák mellett több kiadvány ítéli el a náciz- nntst, és a fájdalmas visszaemlékezésen tű! erőteljesen mondanak nemet ezek a könyvek az embertelenségnek, s foglalnak állást az emberiesség, a béke mellett. Az Ekklesia Szövetkezet kiadványai között a szépirodalmi könyvek mellett olyan könyv is található, ami eligazítja a keresztyén embert a szocialista társadalomban. A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa kiadványai között több külföldi könyv magyar fordítása is megtalálható. A sort a Magyarországi Unitéi rius Egyház kiadványai zárják: unitárius énekeskönyv, unitárius káté. JÖ EZT A TÁJÉKOZTATÓT FIGYELMESEN, TÖBBSZÖR IS VÉGIGOLVASNI, mert így ölt alakot szemünk előtt a Magyar- országon élő és szolgáló egyházak élete. Köszönjük a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnak, hogy kiadványaink ismertetésével lehetőséget nyújt a külföldön élő magyaroknak is kiadványaik beszerzésére. Hisszük, hogy ez a tájékoztató is közelebb hozza egymáshoz a hazájukat szerető, jó- akaratú embereket itthon és külföldön egyaránt. Harkányi László A múlt megbecsülése és a jelen szolgálata Győrújbaráton Szeptember első vasárnapja minden évben jeles 'nap a györ- újbarati gyülekezetben. Az idestova 200 éves templom felszenlele- sének emlékünnepe ez a nap. Az idén szeptember 3-án azonban nemcsak a templomáért, hanem a felújított parókiáért is hálát adott a gyülekezet. Ez a hajlék nyújt otthont a gyülekezet mindenkori lelkészének, ezzel is biztosítva a templomban az igehirdetés szolgálatának folyamatosságát. Ezért kell hogy magáénak érezze minden gyülekezet nemcsak a templomát, hanem a parókiáját is. Az elmúlt két évben erről tett tanú- bizonyságot a gy őrúj barát—mén- főcsanaki gyülekezet népe. Ha valaki csak egy-két héttel előbb bekukkantott ide. nem láthatott mást, mint másfél éves építőmunka hulladékait tarka összevisszaságban, és nagy rendetlenséget kint is, bent is. A ragyogó kora őszi vasárnap reggelre azonban mindettől megtisztított, tágas udvar, vadonatúj mellék- épületek . és virágos terasz, beljebb pedig friss, világos színek, a régies veretű házban korszerű, komfortos berendezések, tágas, minden porcikájában megújított parókia fogadta a vendégeket és a gyülekezet ide sereglő presbitereit. Ezen a kívül-belül megújított, szép parókián köszöntötték az északi egyházkerület püspökét, D. dr. Ottlyk Ernőt, feleségét és titkárát, Kőszeghy Tamást a ház lakói, Laborczi Zoltán lelkész és felesége, valamint a gyülekezet képviselői, élükön Ráskai Ferenc gyülekezeti felügyelővel. Csak pár percnyi idő jutott az asztal mellé telepedésre, jóllehet, a gyülekezet asszonyai és leányai terített asztallal várták a kedves vendégeket. A parókia udvarán máris felcsendült az ének: „Dicsértessék, ( Uram, örökké szent neved...” S az egybesereglett presbiterek szivében visszhangoztak a hálaadó zsoltár szavai, amelyeket a virágkoszorúval övezett teraszról a püspök olvasott fel: „Áldjad, lelkem, az Urat... és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Az itt tartott rövid áhítat által hálára gyűlt szívvel indult e! a templomba a püspök vezetésével a népes presbitercsapat, hogy hálaadásunk a gyülekezet közösségében folytatódjék. TELT TEMPLOM FOGADTA az egyházkerület főpásztorát. Ott ültek az öreg templom padjaiban a • meghívott vendégek, a gyülekezet tagjai, barátiak és ménfő- esanakiak, öregek és fiatalok, mindazok, akik számára nem volt közömbös a másfél éves munka. Ezért tudtunk egyek lenni a szorgos munka által elért szép eredmény feletti örvendezésben is. Az igehirdetésben Jézus Hegyi beszédének bevezető mondatai szólaltak meg. Az élénken figyelő gyülekezet a boldogság útjáról hallott tanítást. —•. Mindnyájan vágyódunk a boldogságra. Mindnyájan részesei lehetünk ennek a boldogságnak, hiszen Jézus ezt senkitől sem tagadja meg. Akiket viszont megajándékozhatott vele, azoktól elvárja, hogy vállalják az ajándék továbbadásának, mások boldogításának a szolgálatát. így lehetünk mi Jézussal közösségben boldogok ’és másokat is boldogságra segítők. MEGRAGADÓ ESEMÉNYE VOLT AZ ÜNNEPNEK, hogy az istentisztelet rendjébe beilleszkedő úrvacsorában csaknem az egész ünneplő gyülekezet részt vett. A „hálaadás poharában” való közös részesedéssel vált tulajdonképpen az egybesereglett hivősereg hálaadó gyülekezetté. Itt vált nyilvánvalóvá, hogy az egyházban minden általunk elvégzett munkának. s a nyomában megmutatkozó eredménynek is végső alapja az, amit Isten tett értünk Jézus Krisztus által. Ö vitte végbe szeretetéből a legnagyobb jót! S ezzel szabaddá és készségessé tesz bennünket is arra. hogy szeretettől mi is mindenekkel jót tegyünk. Az istentiszteleten mindnyájan megajándékozottak lettünk. Ennek öröme és bensőséges átélése határozta meg az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlést is. A gyülekezeti felügyelő köszöntötte vendégeinket. Szavaihoz csatlakozva a gyülekezet gyermekei csokrot nyújtottak át vendégeinknek. Majd L aborczi Zoltán, a gyülekezet lelkésze ismertette a parókia renoválásának történetét és jelentőségét. Jelkép ez a megújított parókia — mondotta. Kifejezésre jut benne a múlt értékeinek megbecsülése. Ezzel kapcsolatban megemlékezett a parókia egykori építőjéről, egyházunk legidősebb lelkészéről, a 95 éves Kiss Samuról, aki 42 éven át volt a parókia lakója. A megszépült és korszerűvé tett épület bizonyságtétel azonban arról is, hogy a gyülekezet a mában él és az Istentől rábízott drága kincsekkel, elsősorban a szeretet evangéliumának hirdetésével és megélésével a jelennek akar szolgálni. Közös munkánk és együttes hálaadásunk mindnyájunkat erre a szolgálatra akar megerősíteni. Az építkezés költségeiről Ráskai Ferenc felügyelő adott rövid tájékoztatást. Hálával emlékezett meg a Gyülekezeti Segélytől kapott jelentős támogatásról, amely nélkül ez a kis gyülekezet sem tudta volna végbe vinni *az erejét meghaladó feladatot. A megújított parókia tanúskodik a gyülekezet áldozatkészségéről is. Munkában és forintban sokat áldoztak a gyülekezet buzgó tagjai, győrújbarátiak és ménfőcsana- kiak, hogy a gyülekezet háza tája rrtegszépüljön. Mindazok, akik részt vállaltak ebben a munkában, örömmel szemlélhetik a szép eredményt. Legyen ez a közös öröm a legszebb jutalom azért, amit vállaltak. Majd felolvasta a felügyelő az üdvözlő leveleket, köztük Bárány Gyulának, az egyházmegye esperesének meleg hangú sorait. KÖZÖS ÜNNEPLÉSÜNK UTÁN Ottlyk Ernő püspök újabb örömünnepre sietett a nagysimonyi gyülekezetbe. Mi, akik ittmaradtunk, hitünkben megerősödve inthettünk búcsút. Testvérek szere- tetén keresztül is segített a mi Urunk, saját erőnket is megsokszorozta. Ez nemcsak a mostani gyülekezet és a megszépült parókián jelenleg lakók öröme, hanem előre mutató drága jelnek is tekintjük, hogy itt, a Kisalföld peremén tovább fog folyni az ige szolgálata, és ez a ház-a jövőben is otthont ad az itt munkálkodó lelkipásztoroknak. ( ^ A csillapíthatatlan szavak költője OSZIP MANDELSTAM, a szovjet-orosz költészet, „ezüstkorának” talán iegmarkansabb képviselője reneszánszát éli. A most 40 éve meghalt költőt először hazájában fedezték fel újra, ma pedig már világszerte rácsodálkoznak az irodalombarátok egy szüntelenül vívódó elme gazdag életművére. Magyarországon kiadott eddigi egyetlen kötetét, amely nemrégiben jelent meg Csillapíthatatlan szavak címmel, rövid idő alatt elkapkodták. Mi az oka Mandelstam „feléledésének”, mi az oka, hogy — egyik legértőbb magyar elemzője szerint — a higgadtabb irodalom- tudósok is Majakovszkijjal és Biokkal emeiegetik együtt? Mandeisfam helyéi nehéz meghatározni a századelő szovjetorosz irodalmában, mert kívül áll a népszerű művészeti csoportosulásokon : különválik a világ rendezettségét, logákusságát hirdető akmeistáktól (akiknek pedig kezdetben zászlóvivőjük volt), de elhatárolja magát a dekadenciába hajló szimbolistáktól is. Merőben . újat, forradalmit teremt: kiszabadítva magát minden irodalomtörténeti skatulyából függetlenné válik mindenfajta hivatalos irányzattól, amelynek következtében az irodalom nagy magányosa lesz. De állandóan viaskodik benne a két ellentétes érzés: egyszerre vágyódik az egyedüllét fensége és az emberekkel való közösség után. Ugyanaz a Mandelstam írta mindkét gondolatot: ,,Magába rejtező kígyó, borostyán, magát szorító, magam fölé, magam keresve, magamhoz szállók egyre csak.’’ Es: „Hogy vágyom élni! Jó szóra, simogatásra! Egy gyufa lángja is átmelegítene!” KÖLTÉSZETÉRE JELLEMZŐ a vágy, hogy a gondolatokat úgy tudja kifejezni, hogy azok eredeti értelmét tolmácsolja. Ez szerinte nehéz, mert szavaink már túlságosan le vannak foglalva egy-egy fogalomra: a gondolatok elvesztették eredeti ősállapotukat. Ezért azt akarja megvalósítani a költészet eszközeivel, amit a zene a maga nyelvén ki tud fejezni: vegytiszta érzéseket, amelyek a szavak csatornáján áthaladva ködössé, homályossá válhatnak. (Érdemes felfigyelnünk versei zeneiségére, valamint arra, hogy művészi példának — a költészetben is! — a katedrálisok tökéletességét és Bach zenéjét tekinti.) A gondolatok születését, ősállapotát keresi Silentium című versében: „Zenévé változz vissza, szó... / Maradj meg habnak, Afrodité” Ezért csillapíthatatlanok a szavak Mandelstam számára, ezért a szüntelen a lkot nii vágyás, az új,' a tökéletes keresése. A félhomályos ősállapotban megsejti Istent is; önemésztő küzdelmének, hogy öt is konkretizálja, szavakba öntse, gyönyörű és megrázó tanúsága a Köd takarja című verse: ’ „Köd takarja már megfoghatatlan,- elmosódó, gyötrő arcodat. Istenem, mondtam, bár nem akartam, véletlenül számon kiszaladt. Kirepült a mellemből az Isten neve, mint egy óriás madár. Ködgomolyba vész előtte minden, s fészke-háza most lakatlan áll.” Fabiny Tamás Találkozásiul!: a románkori művészetié! Sokan felkeresik és megcsodálják a jaki, a lébényi, a lovász- patonai, a zsámbéki vagy a bélapátfalvi templomokat. Ámulatba ejt az építmény féiköríves ablakaival, zömök tornyával, bél- letes kapuzataival, díszes oszlopaival és nemes arányaival. Hogyan tudták ezt megépíteni majd ezer évvel ezelőtt erős emélőda- rak és távolból követ szállító teherautók nélkül? Hogyan tudták kiszámítani az oszlopok és falak szilárdságát, hisz akkor még nem tanítottak ilyent az egyetemeken? (Sőt akkor még egyetem sem volt) Ki volt az egyes templomok tervezője, vagy többen végezték azt közös munkával? Volt egyáltalán tervrajzuk? Ezekre a kérdésekre a szakértő feleletét gyorsan kapjuk: bizonyos építöiskolák alakultak ki a középkorban az egyes szerzetes- rendeken belül (bencés, cisztercita stb. építőműhelyek), s a megtalált építési arányok (szabályok) betartásával építhetitek egyszerre többfélé is. A nagy kövek, a keskeny, sokszor lőrésszerű ablakok tekintélyt és el csendesedéit parancsolnak. Ezek az évszázadokkal ezelőtt élt szerzetes építőmesterek úgy látszik nemcsak az építkezés alapszabályait ismerték fel. hanem tudásukat a hit terjesztése szolgálatába is állították. Géza fejedelem és államalapító királyunk, I. István hívta be őket az országba, hogy tanítsák őseinket a több kenyeret biztosító földművelésre, illetve a keresztyénségre, hogy ne kelljen a magyaroknak Európa-szerte kalandozni és harcmezőn elpusztulni. Az új hit ..háza” ezért jnár messziről hirdette a régi pogány vallással kacérkodó embereknek: erős Isten a keresztyének Istene, akiben bízhatunk és akinél oltalmat találhatunk. Olasz, francia, szláv és német szerzetesek jöttek hazáinkba, s hozták magukkal az építőiskolák hagyományait. Ezeket # fejlettebb építkezési módokat a magyarok nagyon hamar átvették, s most már ők is így építették-díszitették épületeiket, de belevitték magyarságukat is. A veszprémi székesegyház töredékei közt találunk olyan párkányrészleteket, ahol a magyar kőfaragó azokat a motívumokat faragta köbe, amit korábban lovas őseink tarsolylemezein láthatunk (háromágú palmettalevél). Hasonló magyar motívum található a piiis- szentkereszti párkányon, ilietve a székesfehérvári és esztergomi töredékeken is. A hazánkba érkező keresztyénele mindent felhasználtak az ír- ni-olvasni nem tudó magyar pásztornépek tanítására. A templom díszítése, az istentiszteleti cselekmények. illetve az egész életvitelük az evangélium hirdetését szolgálta. Ezt bizonyítja a pécsi székesegyház altemplomának a lejárata is. A szokatlan szűk helyet kihasználták, hogy dombor- műveket helyezzenek el oda, s azon bibliai tanítást szemléltessenek az altemplomba zarándoklóknak. Itt még a Biblia tudósítását is kibővítik, hogy érthetőbb legyen a dombormű. Pl. Sámson történeténél úgy érzi a szobrász hogy nem tudta eléggé éreztetni Sámson fizikai erejét, ezért, betold ,egy jelenetet: a vak Sámson egy fát tép ki. Ezután már mindenkinek érthető, hogy a házat tartó oszlopot meg tudja rázni. Végül érdemes felfigyelni a székesfehérvári múzeum kőtárában található igen díszes király- sirládára (szarkofágra). A XI. században csak, I. István királyt temették el Székesfehérváron, ezért minden bizonnyal az övé volt. öt már életében is szentnek tisztelték, erős királynak tapasztalták, s íme a szarkofág rövi- debb oldala a halott lelkét, mint csecsemőt ábrázolja, akit egy angyalnak kell Isten elé emelnie. Isten előtt mi mind tehetetlen, kegyelemre szorult csecsemők vagyunk, még ha királyként él- Äjijsfe is itt a földön, hirdeti a maga' nyelvén a kőfaragó. őseink a román kori művészettel szemléltetett hitet meg tudták érteni és el tudták fogadni, Missura Tibor
