Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-10-15 / 42. szám
Lelki kérdésekről beszélgetünk .Forrás” bennem? T~* Jézus átsegít kudarcainkon Mk 9, 14—29 Kevés olyan történet van az Újszövetségben, amelyből világosabb ban kitűnne, hogy milyen nagy szükségünk van Jézus segítségére mint ez. Segítség után kiált mindenekelőtt a világ. A süketnéma epilepsziás fiatalembernek és családjának nyomorúsága utal arra a helyzetre, amelyben az emberek ma is gyötrődnek és amelyből kiutat keresnek. A kép azonban, amelyet igénk. megrajzol megdöbbentő. Jézus fent van a hegyen, a mennyei dicsőségben. Az egyház pedig lenn a földön, ahol azt várják tőle. hogy Jézus munkáját folytatva segítsen az emberek nyomorúságán és szenvedésen. Az egyház azonban csődöt mond.' Nincs ereje ahhoz, hogy ez embereknek ezt a segítséget, megadja. Az ellenfelek — itt a farizeusok és Írástudók — éppen ezért kétségbe vonják létjogosultságát. Az egyház pedig ahelyett, hogy keresné az okot. hogy miért képtelen a segítségre, és igyekezne megújulni, megváltozni, vitatkozik. Vitatkozással akarja megvédeni Jézus ügyét — mintha Jézusnak erre szüksége lenne! Vitatkozó magatartása inkább azt a célt szolgálja, hogy eltakarja saját erőtlenségét. A kép plasztikusan rajzolja meg a csődbe került keresz- tyénség képét: Kialudt benne Jézus szeretettnek tüze, csak az ön- mentő tan maradt meg. amelyet azonban mindenki kétségbe von, vagy — a szekularizmus korában — neih is vitat senki, mert senkit sem érdekel. Nem ismerünk egy kicsit magunkra ebben az iróniával megrajzolt képben? EBBEN A REMÉNYTELEN HELYZETBEN JELENIK MEG JÉZUS. Még az a szerencse, hogy a sokaság a tanítványok kudarca ellenére Megilletődött tisztelettel fut oda Jézushoz és köszönti őt. Az emberek különbséget tudnak tenni a tanítványok és Jézus között. Bár az apa szavából — „ha lehetséges neked...”'— az is. kitűnik, hogy a tanítványok tehetetlensége miatt már felőle is bizonytalan lelt. Az események azonban arra, utalnak, hogy Jézus túléli tanítványainak kudarcát. Hiszen ő nem vitatható tan, nem hittételek dogmatikus rendszere, hanem, mindig segíteni kész. és mindig segíteni tudó erő. ű mindig kell a segítségre szorulónak, őrá mindig úgy vágyakoznak a nyomorúságban vergődő emberek, mint az éhezők egy falat kenyérre. IGÉNK RÁMUTAT ARRA IS. hogy miért tehetetlenek a tanítványok. Az egész történetből kicsendül, hogy a tanítványok segíteni nemtudó tehetetlenségének a hitellenségük, az oka. A történet azért ecseteli olyan élénk színekkel az atya hitének megszületését és megerősödését, hogy még jobban kiemelje a tanítványok hitetlenségét. A tanítványok nem bíznak Jézus Ígéretében, hogy nekik is hatalmuk van mindannak az elvégzésére, amit Jézus tesz. Tulajdonképpen magában Jézusban sem hisznek. Próbálják Jézus mozdulatait utánozni, azonban az ellesett liturgikus mozdulatok a hit ereje nélkül nevetségesen hatnak, mert nincs semmi kézzelfogható következményük. Jézus cselekedetéből világos: Ahhoz, hogy részesei és közvetítői lehessünk Jézus szolgáló szeretetének, alázatos hitre van szükség. Ennek az alázatos hitnek igénk szerint egyik legfontosabb jellemzője az imádság. A teljes kiszolgáltatottságot megváltó és Jézushoz őszinte bizalommal forduló kérés nélkül meg sem születhetik a hit. Azonban a hitnek a megszületése'után is állandóan szüksége van erre az imádságra. Ezt nem csak az atya imádsága mutatja — Hiszek, segíts 'hitetlenségemben! — hanem. Jézusnak a tanítványok kérdésére adott felelete is: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal. Mintha Jézus ezzel a feleletével arra is utalna, hogy a tanítványok hitetlensége is *csak állandó és buzgó imádsággal szüntethető meg. JÉZUS EGY MOZDULATTAL, NYÚJT SEGÍTSÉGET a bajban vergődő fiatalembernek és. ajándékozza meg új hittel tanítványait. A kettő szorosan összetartozik. A hit nem öncélú valami, a,mely csak arra való, hogy a tanítványok jól érezzék magukat és boldogok legyenek. hanem segíteni azokon, akik bajban vergődnek és segítségre szorulnak. Enélkül a szolgáló szeretet nélkül a hit nem is nevezhető hitnek. Mai igénkben Jézus elénk áll és hitetlenkedő, csődöt valló mai tanítványainak felkínálja a hit drága ajándékát. Meg akar bennünket győzni arról, hogy neki ma is van hatalma segíteni minden bajon és problémán. Azt akarja, hogy vetkőzzük le gátlásainkat, be- idegzett kételyeinket és dobjuk el bálványainkat. De mindezt csak azért teszi, hogy a hitnek ezzel a drága ajándékával tudjunk szolgálni, azaz kudarcok nélkül tudjuk közvetíteni az ő segítő erejét, hogy minél kevesebb legyen a könny, a szenvedés és á fájdalom, valamint a feszültségeket sugárzó góc és probléma földünkön. Alázzuk meg magunkat hát előtte igaz bűnbánattal és az apával együtt igy könyörögjünk: Hiszek, segíts hitetlenségemben! Selmeczi János IMÁDKOZZUNK! Ür Jézus Krisztus! Bocsásd meg nekünk, mai tanítványaidnak, hogy hitetlenségünk miatt nem tudjuk úgy közvetíteni szereteted hatalmát e világban, amint azt várják tőlünk. Könyörgünk, űzd ki szívünkből kételkedő hitetlenségünket és add, hogy kudarcok nélkül, eredményesen tudunk szolgálni a világban embertársaink örömére és a, Te dicsőségedre. Ámen. VASÁRNAP IGÉJE Szeretném, ha ma Jézusnak a keresztyén életre vonatkozó nagyszerű ígéretéről beszélgetnénk. János 4, 14-ben azt olvashatjuk, hogy a Jézustól merített víz örök életre buzgó forrássá válik bennünk. Sőt, János 7, 38 szerint a Jézusban hívőnek belsejéből egyenesen élő víz folyamai ömlőnek. — A forrás és a folyam képe számunkra már nem mond sokat. Ritkán látunk forrást, a folyamok meg annyira szeny- nyezettek, hogy nem szívesen gondolunk reájuk. — Én pedig azzal nem vagyok tisztában, hogy Jézus miért éppen a forrás és a folyam képét alkalmazza a keresztyén életre. Mire akarja felhivni a figyelmünket? Eri a magam részérói nem hinném, hogy a folyóvíz hasonlata annyira távol állna tőlünk. Milyen nagy bajban vagyunk, amikor csőtörés miatt egy egész városrészben kiesik a vízszolgáltatás. Az viszont igaz, hogy a Biblia embere számára ezek a képek sakkal érzékletesebbek voltak. Palesztina vidékén igen kevés a csapadék, és ezért élni csak a források es folyamok közelében lehetett. Még az utakat is az szabta meg, hogy hol van vízlelőhely. Az ottani utas inkább nagy kerülőt tett, csak hogy vízhez juthasson. Ebben a rövid bibliai földrajzban már benne is rejlik a felelet a második kérdésre: A víz életet ad. Jézus tehát azt Ígéri, a benne hívőknek, hogy tőle örök eletet kapnak. Ennél a pontnál azonban álljunk meg egy kissé. E körül az asztal körül már nemegyszer hangzott el az a megállapítás, hogy a Szentírás szerint — és elsősorban János irataiban — az örök életet nem lehet csupán a halál utáni élet ajándékának tekinteni. A biblikus látás szerint örök élete annak van. ükfr*fté Örökkévaló éltet, legyen akár é földi életben, akár az eljövendő- ben. Nem szabad tehát Jézusnak ez az ígéretét elnapolnunk a halálunk' utáni időszakra. A forrás és folyam képével szemléletessé tett ígéret lényegére azonban akkor tapintunk rá, ha nem kerüli el a figyelmünket, hogy Jézus mindkét esetben mozgásban levő vízről, nem pedig álló i vízről beszél. Olyan életet ígér tehát a benne hívőnek, amely nem fér meg az emberben, hanem ellenállhatatlanul túlárad rajta. Hová? Természetesen a másik emberhez, a környezetünkhöz. Nem is vékonyan csordogáló csermelyről van szó. hanem bőven ömlő, „buzgó forrásról” és hömpölygő folyamról, sőt folyamokról. — Szeretném, ha most már hallhatnám, hogy milyen is az az ember, a valóságban és nem képiesen szólva, akiben Jézus ígérete megvalósul! Nem könnyű erre felelni. Az élet kimeríthetetlenül gazdag. Mindig több annál, mint ameny- nyit észreveszünk belőle. így van ez a Jézustól kapott élettel is. Mégis megpróbálok néhány vonást kiemelni belőie. A Jézustól kapott életből mindig élet fakad. Olyan tevékeny emberről beszél tehát Jézus, aki áldozatos szeretettel őrzi, gazdagítja és előmozdítja maga körül az életet. Soha nem mondja azt, hogy ezért a világért még egy szalmaszálat is kár keresztbe rakni. Ügy gondolom. hogy Jézus ígérete a hitből fakadó új élet tóvábbplántálásá- nak képességére is vonatkozik. Nem merül ki azonban az ilyen élet a puszta sürgölődésben sem. Lényéből derű. nyugalom, jóság árad. Birtokolja, a. Lélek gyümölcseit. ahogy Gál 5. 22—23-ban olvashatjuk. — Mi a titka ennek az életformának? Hogyan lehetek én ilyen „forráséletú” ember? — Én ismerek olyan embereket, akiknek jó a közelükben lenni. Szerintem érre születni kell. Ilyen nyitott természettel jötték a világra. — Én viszont úgy látom, hogy a titok az újság varázsában van. Amikor először érintett meg Isten igéje, akkor volt ilyen túláradó életem. Azóta egyre mozdíthatatlanabbá leszek. Távol áll tőlem, hogy kétségbe vonjam az ember természetadta lehetőségeit. A tere«« tő Isten nagyságát csorbítanám meg ezzel. Amikor Jézus hatósugarába kerülünk. nemhogy elhal, hanem kibomlik belőlünk még az a jó is, ami eddig rejtve volt. Ám Jézus ennél többet ígér nekünk. Azt ígéri, hogy az ő természetét oltja belőnie. Olyanná formál, amilyen ő volt, és arra ösztönöz, amit ő is tett. Ez nem telik tőlünk, Erre valóban születni kell. De „felülről”, ahogy János 3, 3- ban mondja Jézus Nikodómusnak. „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki . . . az lesz örök életre buzgó forrása benne”. — „Aki hisz én bennem, annak a belsejéből élő víz folyamai ömlőnek. Ezt pedig,a- Leiekről mondta” — hallhatjuk éppen a beszélgetést elindító jáno&i igéikben. Vagy ahogy A. Kleemann versében olvashatjuk: — Szentháromság után a 21. vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Ef 6, 10—17; az igehirdetés alapigéje: Mk 9, 14—29. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DUBOVAY GÉZA kaposvári lelkész, a Somogy—Zalai Egyházmegye esperese. — BUDAFOK. Isten iránti hálával emlékezik meg a gyülekezet önállósulásának 50. évfordulójáról. Az ebből az alkalomból rendezendő ünnepségekre mindenkit szeretettel hív és vár a gyülekezet elnöksége és presbitériuma. Október 22-én, délelőtt 11 órakor megnyitó istentiszteletet. Igen hirdet dr. Koren Emil, a Budai Egyházmegye esperese. Október 23.— 28-ig minden este 6 órakor a budafoki templomban igehirdetés és előadás. Az igehirdető leikészek Belenézek (a kútba).. 1 tükre rámragyog: „Hiszen a forrás nem én vagyok! Árad belém! Csak továbbadom frissen, vidáman és szabadon.” Valóban sok keresztyén szomorúsága, hogy az egykori lendület egyre alábbhagy ahelyett, hogy egyre gazdagabban áradna belőlük az élet. De nem abban van-e ennek az apadásnak az oka, hogy már nem tudnak nyitottak maradni Jézus szamára, és a tőle jövő új látások és indítások iránt? Nem " fontos ugyanolyannak maradnunk, mint hitünk útjának kezdetén, de többnek igen. — Miből ismerhetem fel, hogy én hányadán állok ebben a kérdésben? Nagyon kevés jelét látom magamban az effajta életnek. A kérdés a keresztyén élet egyik legérzékenyebb pontját érinti. A reá adott válasz elárulja, hogy a válaszadó kegyelemből él-e hit által, vagy még mindig önerejéből akar Istennek tetszeni. Ha. keresgélni próbáljuk magunkon . annak az életnek tüneteit, amelyről Jézus beszél, olyasmire vállalkozunk, amire egyedül Isten képes. Ki lehet közülünk bizonyos abban, hogy nem éppen a lelki halál tüneteit véli az élet jeleinek. Abban a pillanatban, amelyben önelégülten állapítjuk meg, hogy nálunk minden rendben van, máris megrekedtünk, s nem ömlik belőlünk az örök élet. Viszont minél inkább Jézusba feledkezünk ahelyett, hogy önmagunkat boncolgatnánk, annál bizonyosabb, hogy olyan lesz az életünk, .mint a buzgó forrás és a hömpölygő folyam. Cserháti Sándor között vannak, akik a gyülekezetben szolgáltak. Október 29-én, délelőtt 11 órakor istentisztelet Budátokon, este 6 órakor pedig ünnepi közgyűléssel zárul az ünnepségsorozat. — MISKOLC. Teológiai Akadémiánk hallgatói az idei tanév első teológusalapját október 1-én a miskolci, diósgyőri, diósgyőr- vasgyári. arnóti és sajókazai gyü- _ lékezetekben tartották. A gyüle- ’ kezet: istentiszteleti, ifjúsági és gyermekűibiiaköri, a miskolci és diósgyőri szeretetvendégségi szolgálatokat dr. Selmeczi Jánosnak, a Teológus Otthon igazgatójának vezetésével Donáth László és Ott- lyk Márta V. évi., Amriskó Mária, Bencze Imre, Mosoni Edit és Tekus András IV. évf., Szabó Izabella és Zaveczkt József III. évf.. valamint Hanvay Mária I. évf. hallgatók tartották. A teológusnap alkalmából a gyülekezetek összesen 9.7ÖÓ Ft adománnyal támogatták leikészképzásünket. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Francia Ferenc és D. Varga Katalin, 'a csengődi gyülekezet tagjai augusztus 19-én ünnepelték házasságkötésük 60. évfordulóját népes családjuk körében. Az emlékünnepélyen a szolgálatot úrvacsoraosztással egybekötve Ra- faelné Pecsenya Anna lelkészá munkatárs végezte. Drobina Erzsébet csengődi születésű lelkészi munkatárs szavalattal tette színesebbé a meghitt hangulatú alkalmat,. „Szeressük öt, mert ő előbb szeretett minket.” — HALÁLOZÁS. Sándor Pál, a péteri gyülekezet másodfelügyelője 57 éves korában rövid, súlyos szenvedés után elhunyt. A gyülekezet januárban választotta meg és sok reménységgel Iktatta tisztségébe a buzgó, hűséges és áldozatkész hívét. Fiatalabb korában kántori szolgálatot végzett és az énekkart is vezette, tanította. Az egész gyülekezet és a község nagy részvéte mellett kísérték utolsó útjára. „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk”. — Rohoska Sándorné, sz. Kuti Anna a páhi gyülekezet éneklő kántora 62 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése a gyülekezet nagy részvéte mellett volt Rafa élné Pecsenya Anna lelkész! munkatárs szolgálatával. „Vigyázzatok, mert nem tudjátok mely órában jön el a ti Uratok”. — HANGLEMEZEN, kazettán és magnószalagon zsoltárok, dicséretek, lelki, karácsonyi énekek orgona, zenekari kísérettel szóló ének előadásban kaphatók Bakai Gitta énekesnőnél: 1101 Budapest, X.. Csilla utca 3. fszt. 756. Telefon: 780-578. — A BUDAI SZERETETOTTHON belépésre keres gazdásági vezetőt, gépírni tudó adminisztrátort. Bérezés aj egészségügyi dolgozók bérezésének megfelelően. Jelentkezés írásban: 1029 Budapest, Báthosl László u. 8. KRESZ-TABLA JHa meg nem tanulunk együtt élni, mint testvérek, együtt veszünk el, mint bolondok!” (Martin Luther King) Mint testvérek! Egy Atya gyermekei egy szeretőiben! Szíves szóban és tettben! Egy akaratban! Egymást segítve fáradhatatlan! Atyánktól kapott kincseinket készségesen megosztva mindet: földet-vizet-levegőt-kenyeret. Szeretni egymást, ahogy Ö szeret! S ahogy folyók tengerben összeérnek, együtt örvendezni a békességnek, mint testvérek! Vagy — ha mint testvérek, élni szeretni nem tudunk .,. mint boLondok, együtt veszni. Káoszba hullni, vérözönbe fúlni, együtt pusztítani, együtt pusztulni. Jézus Krisztus, ki testvérünkké lettél, életed árán testvérekké tettél, segíts, taníts testvérként élni minket! Szereteteddel töltsd be szíveinket! Legyen a földön béke, áldott, boldog! Mert jaj, „ha meg nem tanulunk . együtt élni, mint testvérek,' együtt veszünk el, mint bolondok”. Túrmezei Erzsébet
