Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-10-08 / 41. szám
GYERMEKEKNEK. Égy különös esküvői vacsora Mt 22, 1—14 ISTENHEZ VALÓ KAPCSO„írok nektek, ifjak...” „Jó kezességi ember szerelnék leant” I Gondolatok egy új könyv kapcsán LATUNKAT, Istennel való közösségünket Jézus többször is hasonlította lakodalomban, vagy régi kifejezéssel szólva menyegzőben való részvételhez. Ezzel elsősorban azt hangsúlyozta, hogy Istennel együtt lenni, vele együtt járni éppen ' olyan öröm és boldogság, mint részt venni egy esküvői vacsorán, együtt örülni a vőlegénnyel, a menyasszonnyal és az egész családdal. Mai példázatunkban azonban Jézus azt mutatja még, hogyan viselkednek sokan az esküvői vacsora meghívottjai közül. Vannak, akik különféle kifogásokra hivatkozva el sem fogadják a meghívást. Lássuk, mire is hivatkoznak a példázat szerint: Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mindjátok meg a meghívottaknak: íme elkészítettem a vacsorát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre! De azok mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.’ A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Jézus ezzel elsősorban arra utalt, hogy Izrael népe. javarésze hosszú évszázadokon át visszautasította Isten hívó szavát. Ma is sokan vannak gyülekezeteinkben, akik különféle elfoglaltságra hivatkozva maradnak távol az istentiszteletről, bibliaórákról. JÉZUS ÍGY FOLYTATTA A PÉLDÁZATOT: Mikor a király ezt meghallotta, ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a ke- resztutakra és akit csak találtok hívjátok el a menyegzőre. Kimentek a szolgák az utakra, ösz- szeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Jézus ezzel arra utalt,. hogy mivel Izrael népe elutasította a meghívást. Isten a pogányok közül hívott el magának gyülekezetei. ISTEN MA IS MINDENKIT HÍV. Aki elfogadja a hívást, annak kell, hogy megváltozzon az élete. Jézus a példázat csattanójával mindezt így fejezi ki: Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve. így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg ke- zét-iábát. és vessétek ki a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak. Jézus tanításából és a keresztyénélet tapasztalatából tudjuk, hogy azok. akik örömmel elfogadják Isten hívását, arra is erőt kapnak, hogy megváltozzon az életük. o , A nyári hónapokban került a könyvesboltokba Nyerges Agnes írása, a „Mai fiatalok?”. A szerző- azt dokumentálja sok érdekes adalékkal, hogy a fiatalok egy- egy adott kör felnőttjei szemében mindig „mai” fiatalok voltak. Ez a mű főtémája. Szó esik a tanulásról, a szexről, divatról, zenéről, nyelvi kérdésekről — mindig színesen, érdekesen izgalmasan. Jóleső érzéssel olvastam a könyvben Luther szavait két találó idézetben is. E könyv töDbszöri olvasása, tanulmányozását ajánlatosnak tartom. . Közösség és egyéniség „Ami bennük végbemegy, heves vágyakozás, hogy kifejezzék magukat, megmutassák belső értékeiket.” — írta Arisztotelész több mint ,300 éve. Ebben az idézetben, mint az egész könyvben is az egyénnek — aki jelen esetben fiatal — a közösséghez való viszonya fogalmazódik meg háttérként. Nem a megoldása, csupán a porbléma. Tulajdonképpen ez indította el gondolataimat. Miért is beszélnek annyit a „fia- taiság”-ról ennyire általánosan, sablonosán? Hiszen minden ember külön, massal nem azonosítható egyéniség. A fiatal is. Én is te is. A valóságban nincs „átlagos” fiatal. Csak felületes, rögtönítélő vélemény mondathatja: „Ezek” vagy „ilyenek” a mai fiatalok! Az igazság az, hogy ilyenek is, meg olyanok is, és még ezerfélék. Mégis vannak közös jellemzőink, mint ahogy minden kor fiatalságára voltak. Hallatlan nagy jelentőségű ez, jólesik az összetartozás érzése, észre vehetjük azonban azt is, hogy ez óriási veszélyforrás! Mi magunk alakíthatjuk ki a már említett sablon-fiatalság képletet. Előttünk áll a közösség és egyéniség problémája. Megoldásra var. Személyes megoldásra, az enyémre és a tiédre, külön-külön. Sodródás? Sodródás másokkal, igénytelenség, az önmegvalósítás hiánya — sokat hallani, olvasni ezekről. Tele vagyunk vele, mégis sajnos sok az ilyen fiatal. Divathóbort, utánzási mánia, sztárkultusz, nagy haveri kör — a hétköznapi valóság szavai. Nemcsak elméleti sablonok, a gyakorlati hatásuk nyilvánvaló. Néha végzetes is lehet, mint ahogy regények, filmek. is ábrázolják. (Sodrásban, stb.) Mit érek vele, ha feladom magám, alkalmazkodom környezetemhez, úgy viselkedem társaim közt, ahogyan — úgy érzem — elvárják? Mit érek vele, ha nem hasznosítom adottságaimat, nem mutatom ki őszinte érzéseimet, csak azért, mert nem divat, mert kinevetnek? Mért nem mutatom meg magam őszintén? Külön úton? Külön úton járni éppúgy kellemetlen, mint sodródni. Még a zsenik sem igazi külön-utasok, mert csak emberi közösségekben felismerve és ott. de csakis ott alkotva lángelmék. A magány, de ugyanígy az együtt élők társas-magánya is nyomasztó szegénység. A vágy mindig megmarad a közösségre, a belső értékek kifejlesztésére, ami egyedül maradva lehetetlen. Nincs is értelme -a magányban olyan értékeknek, mint türelem, megértés, jókedv. A nevető magányos maga is nevetséges. Jól tudom, a csendre, egyedüllétre, meditációra nagy szüksége van minden embernek, különösen az alakuló, érő fiatalnak. De nem lehet elbújni sem. Az élet közösségi embereket kíván. Elzárkózva mindenkit megfigyelni, meghallgatni — ez még nem közösségi élet. Mért nem mutatom meg magam másoknak? Megoldás felé „Jó közösségi ember szeretnék lenni” — így egy 14 éves kislány. A vágy megvan. Emberi közösségeink is adottak: iskola, munkahely, család, s még sorolhatnám. Találékonyság, leleményesség kell csupán kifejleszteni adottságainkat, hasznossá tenni magunkat emberi kapcsolatainkban. Felismerni lehetőségeinket, mások ránk-szorultsá- gát, gondjait. Nincs egyetemes, mindenkire érvényes megoldási formula. Csak a feladat egyetemes: Fiatalok, találjatok magatokra! Sikerül-e tevékenyen, és nyitottan élni közösségeinkben, sikeriil-e közöségi emberekké, felnőttekké válnunk? A kérdésre a jövő adja meg a választ. A jövő, amit mi, mai fiatalok is alakítunk önmagunknak és másoknak. if j. Seben 'István Ismerjük meg egymást! Örömmel veszünk részt Kicsi gyülekezet tagja vagyok. Itt három területről jönnek ösz- sze a gyermekek: Rákoscsabáról, Pécelről és Isaszegről. A gyermekbibliakört szombat délutánonként tartjuk. Ilyenkor bibliai történeteket tanulunk. A történetből mindig kiválasztjuk a legjelentősebb képet és azt lerajzoljuk. A rajz fölé pedig egy mondatban odaírjuk a történet mai üzenetét. Minden alkalommal kapunk egy „tálentumot”, ami egy kis papírkorong. Ezekért a „tálentumokért” lehet aztán választani karácsonykor és a tanév végén a gyülekezet ajándékaként a sajtóosztály kiadásában megjelenő könyvet, faliképet. könyvjelzőt stb. A szorgalmasabban járók jobban járnak, mert többet és értékesebbet vásárolhatnak. Minden hőnapban egyszer közös gyermek-szeretetvendégség is van. Ilyenkor mind a három csoportból összejövünk, * tehát Rákoscsabáról, Pécelről és Isa- szegről is. Év végén, június elején, amikor a tanévnek vége és a gyermek-bibliaórások is — többi iskolatársukhoz hasonlóan — vakációra mennek, még egy „búcsú” szeretetvendégségen átismételjük az egész évi anyagot. jEzt a három csoport közötti játékos vetélkedő formájában rendezzük. Karácsonyra és húsvétra ün- ünnepséggel készülünk a gyülekezet számára, pl.: verseket tanulunk. bibliai történeteket játszunk el stb. A felnőttek ezt nagy szeretettel fogadják. Örömmel veszünk részt / a gyermekalkalmakon és sok élményről számolhatunk be szüléinknek. Ilyen élmény volt az a képrejtvény is, ami az Evangélikus Életben hetente megjelent. Többen is közülünk próbáltuk helyesen megoldani a feladatokat és izgalommal vártuk mindig az újabb képeket és kérdéseket. Köszönjük ezeket és kérjük szépen a folytatást! S végül hadd mutassuk be a péceli gyülekezet elmúlt esztendőben megújított templomát úgy, ahogyan azt Lembacher Tibor péceíi konfirmandusjelölt látja és megrajzolta. Pongrácz Zsuzsi Pécel LELKÉSZHIÁNY FENYEGET SVÉDORSZÁGBAN Sven Lindegard vaxjö-i svéd evangélikus püspök kijelentette, hogy a svéd evangélikus egyháznak rövid időn belül lelkészhiánnyal kell szembenéznie annak ellenére, hogy a teológiai fakultásokon az utóbbi években emelkedett a teológiai hallgatók 6záma. A svéd evangélikus egyházban a legutóbbi években 45%-kal csökkent a lelkészek száma. Míg a női lelkészek száma növekedett, a férfiaké fogyott, pedig az állami hozzájárulás a teológiai hallgatók tanulásához növekedett. Jelenleg 4500 rendes lelkésze van a svéd evangélikus egyháznak, köztük 275 nő. Egy magyar turista törökországi benyomásai A modern népvándorlás autó- áradatuval sodródtunk Trabantunkkal az E5-ÖS úton, Jugoszlávián és Bulgárián át Isztambul felé. Félelmetes autóforgalom, korszerűtlen útviszonyok és nehéz terep teszik minden percben próbára az autóvezető figyelmét és idegeit. Könyörtelen útvonal ez. Koszorúk, keresztek és szerte az út mentén heverp autóroncsok jelzik egy-egy közlekedési dráma színhelyét. Nem török földön találkoztunk először törökökkel, mert a nyugat-európai országok rendszámát viselő autók barna bőrű utasai mind „igazhitűek” voltak. Vendégmunkások, akik talán egész évi munkájuk eredményét hozták haza a rogyásig megrakott, néha nagyon ütött-kopott autóikban. BULGÁRIÁT ELHAGYVA hosszan megy az út a török—görög határ mentén, s egyszer csak, mint egy délibáb, úgy tűnik az ember szeme elé Edirne, az egykori Drinápoly látképe, II. Sze- lim szultán fehérlő mecsetjével, égre mutató, kihegyezett ceruzához hasonló karcsú minarettjeivel. Ez a város nagy szerepet játszott az ozmán birodalom kialakulásában. 1452-ben itt gyűjtötte össze hadait II. Mehmed, hogy egy évvel később, döntő rohammal bejusson a bevehetetlennek hitt falakon Konstantiná- polyba. Innen indult hadba a török nyugat felé is, hogy veszedelmet és 150 éves elnyomást hozzon hazánkra, de ez a másfél század eltörpül a 480 év mellett, melyet a környező balkáni népeknek kellett elszenvedniük. „Sehol sem gyönyörködtem Konstantinápoly látképénél szebb látványban” — írta Lord Byron, Isztambul egyik nagy szerelmese. aki nagy utazó lévén, elfogultság nélkül írhatta ezeket a sorokat. A Boszporusz két partján fekvő, ötmilliós város, melyben két világrész találkozik egymással, páratlan fekvésű. Ennek a találkozásnak a konkrét jelképe a két földrészt néhány éve összekötő, hatalmas és mégis kecses vonalú, az Erzsébet-híd stílusában épült függőhíd. A másfél kilométer hosszú függesztett íve a legendás hírű anatóliai Üszküdárt köti össze Isztambul Galata nevű európai negyedével. A SZÉLSŐSÉGES ELLENTMONDÁSOK VÁROSA ISZTAMBUL. A világhírű kincsgyűjteményt magában rejtő Topkapi szeráj, mely a szultánok palotája volt, a fedett bazár arannyal, ékszerrel rakott üzletsorai, a luxus lakónegyedek, paloták és villák a város gazdag arcát mutatják. De nem kell a peremvárosok nyomornegyedeit fölkeresni ahhoz, hogy a másik arcát is megismerjük. Ehhez elég körbejárni a történelmi városrész, az egykori Konstantinápoly még megmaradt, Theodosius-féle városfalait, melynek omladozó kazamatáira és köveire úgy épültek rá a viskók és nyomortanyák, mint a tengerparti sziklákon megtapadt kagylók. A metropolis autóforgalma a nyugati nagyvárosokéval vetekszik, csak a közlekedés korszerűsége marad el attól évtizedekkel. A nyugat-európai vendégmunka konjuktúrájának visszaesésével az amúgy is nagyarányú munkanélküliség csak nőtt Törökországban. A nyomorúságos kis teázók előtt százával üldögélnek a javakorban levő férfiak egy csésze tea mellett. A terek fáinak árnyékában sokan alusz- szák ki egy éjszakai alkalmi munka fáradalmait. Százak és ezrek járják az utcákat vizeskancsóval a kezükben, egy-egy pohár vizet kínálva a járókelőknek a rekkenő hőségben, „szim- lit”. a rábaközi perechez hasonló süteményt árulva, vagy éppen olcsó bőrárut, népi hangszert, képeslapot és megannyi mást. Ezeknek az utcai árusoknak a nagy része 10—12 éves gyerek, akik már fiatalon megtanulják az üzletelés és alkudozás fortélyait, mert itt csak a tapasztalatlan külföldi nem alkuszik az árura. S az ezernyi bazárt és üzletet látva, az embernek az a benyomása támad, hogy Isztambulban legalább minden tizedik ember — ha nem is közvetlenül — üzlettel foglalkozik. A VÁROS ÁRNYOLDALAI MELLETT, melyek nagyon szem- betűnőek, dominál az, ami évszázadok óta vonzza ide a turistákat a világ minden tájáróL Az antik Bizánc keresztyén művészetének páratlan emlékei mellett ott találjuk az ozmán művészet alkotásait, melyek előtt a műértő csodálattal adózik. A 16. századi mecsetek belső terét faltól falig borító süppedős szőnyegeken mezítláb körbejárva, e számunkra különös és mesés művészet és légkör hatására szokatlan érzés ejti rabul a látogatót. A számunkra idegen vallási légkör, Allah és Mohamed világának a légköre valami misztikus érzést vált ki. Az ozmán birodalom összetartó ereje volt ez és még ma is nagy hatással van a török emberek életére, erkölcsi szokásaikra. Isztambulról csak töredékeket adhat egy ilyen rövid beszámoló. Az igazi hangulatát, mesés, színes világát csak ott járva élheti át az ember. Ezért nem csodálkoztam azon a holland házaspáron, akik az egyik kempingben szomszédaink voltak és már harmadszor zarándokoltak el ebbe a városba, mely mindig tud nyújtani valami újat, még nem látottat az ide látogatónak. KÉT HÓNAP TÁVLATÁBÓL visszagondolva a törökországi élményekre újra számban érzem az anatóliai kis vendéglő ételeinek sajátos ízeit, fülembe cseng a Boszporuszon közlekedő hajók szirénajelzéseinek különös zenéje, a müefinek magas hangon éneklő beszéde, a török nyelv sok „ü”-je. Magam elé idézem a mosolygósra váló arcokat, amint a beszédünkről fölismerik, hogy magyarok vagyunk és kérdezik: „magyeri, magyeri?” Mert számtalanszor tapasztaltuk, hogy irántunk valami kivételes rokon- szenvet tanúsítottak, s a kapcsolatteremtés után Rákóczit, a magyar futballt, közös történelmi múltunkat emlegették, amire mi azért az idők távlatából sem gondolunk vissza ilyen barátságos arccal, de feledve a múlt homályába hanyatló rossz emlékeket, jólesett a mai törökök barátsága. Szívesen szorítanék újra kezet Melih Eürgen egyetemi hallgatóval szülővárosában, aki önzetlenül csatlakozott hozzánk és szorgalmasan magyarázta tört angolsággal a Boszporusz-parti látnivalókat. „ Koszeghy Tamas
