Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-10-01 / 40. szám

GYERMEKEKNEK^ Testi-lelki egészségünk Mt 9, 1—8 Legdrágább kincs az egészség — mondja a közmondás. Ezért fi­gyelmeztetnek bennünket szü­léink, nevelőink oly sokszor: vi­gyázzunk testi épségünkre! Erre a vigyázásra valóban nagy szük­ség van, mert elég egy könnyel­mű lépés, egy meggondolatlan cselekedet és magunk, vagy má- ' sok egészségén olyan kárt okoz­hatunk, amit egész életünkben nem tudunk jóvá tenni. A testi épségünkre való vigyázás mellett azonban sokszor feledkezünk meg arról, hogy lelki egészségünkre éppúgy vigyázni kell, mint testi épségünk^. Mai igénkben Jézus éppen azt mutatja meg, hogy a kettő: a testi és lelki egészség mennyire összetartozik. Egyszer, amikor Jézus tanító és gyógyító útjáról hazatért Ka- pernaumba, a maga városába, egy ágyban fekvő béna embert hoztak hozzá, hogy meggyógyít­sa. Jézus azonban a beteg keze­lését nem testi bajának, a béna­ságnak megeyógyításával kezdte, hanem — a körülötte állók nagy csodálkozására — ezt mondta ne­ki : Bízzál fiam, megbocsáttattak bűneid! Az a különös, hogy a je­lenlevő farizeusok és írástudók nem azon botránkoztak meg, hogy Jézus a beteg kezelését lel­ki gyógyítással, lelki egyensúlyá­nak visszaadásával kezdte, ha­nem azt vonták kétségbe, hogy van-e hatalma Jézusnak a bűnö­ket megbocsátani. Mivel Jézus is­merte szívük gondolatát, ezt kér­dezte tőlük: Miért gondoltok go­noszt a szívetekben? Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbo­csáttattak bűneid! — vagy ezt mondani: Kelj fel és járj!? Majd így folytatta: Hogy pedig meglás­sátok, hogy az Emberfiának — vagyis az Istentől küldött Szaba- dítónak. Jézusnak — van hatal­ma bűnöket megbocsátani a föl­dön, így szólt a bénához: Kelj fel, vedd az ágyadat és menj haza! Az pedig felkelt és hazament. Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket, és dicsőí­tették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. Lelki egészségünkre úgy tudunk a legjobban vigyázni, ha őrizke­dünk attól, hogy másokat meg­bántsunk, másoknak fájdalmat okozzunk. Mert a másoknak ártó, gonosz cselekedet mindig nyugta, lanságot, lelkiísmeretfúrdalást okoz. Ha pedig mégis megesik ez velünk, akkor minél előbb ren­dezni kell a dolgot, oda kell men­ni ahhoz, akit megbántottunk és bocsánatot kell kérnünk. A meg­bocsátás mindig feloldja a lelki- ismeretfúrdalás feszültségét. Ha pedig Isten ellen vétkezünk — tulajdonképpen mások megbán- tása is mindig Isten ellen való bűn is —, akkor imádságunkban kell bocsánatot kérni Istentől. Is­ten elé nem is járulhatunk más­képpen, mint ezzel a bocsánatot kérő imádsággal. Ezért kezdődik minden istentisztelet bűnvalló imádsággal, amelyre Isten bűnbo­csátó kegyelmének hirdetése kö­vetkezik.' Aki testi épsége mellett lelki egészségére is vigyáz, azaz elfogadja Isten bűnbocsátó ke­gyelmét, az kiegyensúlyozott, bol­dog ember. S. J. Ismerjük meg egymást Szép új templomunk van „írok nektek, ifjak...” Találkozás más lépek kultúrájával A többi Svájcban tanuló ösz­töndíjassal együtt a fővárosba, Bernbe kaptam meghívást — közel tíz évvel ezelőtt — én is, és a szövetségi tanács nevében egy egyetemi hallgató fogadott s tájékoztatott Svájcról és a sváj­ciakról. Jellemzésül három szót mondott: tehenek, hegyek és egy frank. Tehenek: mindenütt lát­hatók, hegyekben és völgyekben, falvakban és városok szélén. Svájc életének kulcskérdése az élelmezés, lakói pedig a közel­múltig parasztok voltak, ezért a lakosság gondolkodását és élet­módját még ma is messzeme­nően meghatározza a falusi élet és a mezőgazdaság. Hegyek: Svájc hegyi ország, a hegyek vonzzák a turistákat, de el is zárják a kilátást, ezért minden völgy a maga nyelvjárását be­széli, csak a maga ügyével, érde­kével törődik és nem könnyű őket ebből kizökkenteni. Egy frank: takarékos emberek, néha már a kicsinyességig menően, de tudnak bánni is a pénzzel, az or­szág a pénzügyi világ egyik köz­pontja. Nyári utunkon Finnországban, a vendéglátó esperes felesége mezítláb fogadott, élvezve a hosszú nappalokat, világosságot és napsütést, mintha a hosszú té­li éjszakára akarna elraktározni belőle... Texas déli részén fekete bőrű baptista lelkész hívott egy kon­ferencia más részvevőivel együtt gyülekezetébe. Egyik fekete bőrű társam mindenáron le akart be­szélni arról, hogy a meghívásnak eleget tegyek, s később így üdvö­zölte a főként feketékből álló gyülekezetét a templomban: ben­nünket semmi más nem köt ösz- sze, csak az az egy, hogy fekete a bőrünk színe ... Varsóban a széles utak és tá­gas terek, az újonnan felépített régi városrészek és a modern la­kónegyedek a lengyelek második világháborús hősi küzdelmeire és szenvedéseire, a történelmi múlt megbecsülésére és a mai lendületes építésre emlékeztet­nek. FÖLDRAJZI ÉS ÉGHAJLATI ADOTTSÁGOK, a múlt és a je­len tapasztalatai, vagy éppen nemzetet mozgató küzdelmei és építése — ezek mind meghatá­rozzák. • hogyan beszélnek, élnek, dolgoznak, éreznek, gondolkod­nak más népek, vagyis meghatá­rozza kultúrájukat. Már címével is derültséget kel­tett a film: „Ha csütörtök van, akkor ez Belgium”, mert hiszen országokon keresztül lehet szá­guldani órák alatt, de népeket, embereket megismerni lehetet­len. Mégis tanulságos és izgal­mas lehet idegen országokkal, idegen népekkel és kultúrákkal közvetlenül találkozni — nyel­vüket sem értve, akárcsak né­hány órára is —. csak az öltöz­ködést, a kirakatokat, a házakat, a tájat látva, ha nem felejtjük el, hogy ez csak futó találkozás, nem pedig megismerés volt. Személyes találkozások és utak .nyomán sok ismeretet szerezhet az ember és éppen a sok ismeret tartja vissza a gondolkodó em­bert az elnagyolt általánosítás­tól. Ezért van igaza annak, aki azt mondta, hogy az első néhány hetes tartózkodás után vastag könyvet tudott volna írni az ide­gen • országról, néhány hónap után is hosszú cikksorozatra fu­totta volna, de néhány év tar­tózkodás nyomán már egy rövid cikk megírása is nagyon nehéz feladat. MÁS NÉPEK, SZOKÁSAIK, KULTŰRÁJUK MEGISMERÉSÉ­BEN sokszor csak az utazásra gondolunk — és örülünk, hogy erre a nagyszerű dologra olyan sok lehetőségünk van —, de a megismerés nélkülözhetetlen esz­köze a könyv, a barátság, a le­velezés. a rádió és a televízió is. Mindezek hozzásegíthetnek ah­hoz. hogy földrajzi szélességben és történelmi mélységben láthas­sunk és ismerhessünk meg ide­gen országokat és kultúrákat (a magunkéról nem is beszélve). "Hozzásegíthetnek ezek, hogy érző és melegszívű embert lássunk abban is, aki nem hangoztatja folytonosan szeretetét és barát­ságát. Hogy ne tartsunk valakit álmosnak és lassúnak, mert lát­tuk aludttejet inni. Vagy hogy ne tartsuk rendesnek és becsüle­tesnek csak azért, mert magas jólétben él. MÁS NÉPEK MEGISMERÉSE HASZNOS ÉS SZÜKSÉGES, mert lefejti az idegenre, az el­térőre, a másra, a különösre oly könnyen ragadó előítéleteket és megláttatja a másikban az em­bert. Ez a megismerés nem veszély­telen. Könnyén megeshet, hogy kiderül: amire nagyon büszkék vagyunk, az másoknál is meg­van, amivel kérkedünk, azt má­sok még jobban csinálják, ami bajunk, az másoknál talán még nagyobb, és amit a magunk he­lyén egyedül jónak tartunk, az esetleg nem valósítható meg másutt. Egyszóval: mások meg­ismerése révén magunkat is job­ban megismerjük és tálán más­képpen látjuk. R. A. Ménfőcsanakról gyakran járok Kisbarát-hegyre. Ott lakik a nagymamám. Náluk láttam az Evangélikus 1 Eletet. Lapozgdtva benne felfedeztem a gyermekro­vatot s benne a bibliai rejtvé­nyeket. A családban próbáltuk megfejteni. Majd amikor a tisz­telendő bácsi a gyermekórán is beszélt ezekről, elkezdtem a megfejtések rendszeres beküldé­sét. Sok örömöt szerzett ez ne­kem. Jaj, most jut eszembe, hogy el­felejtettem bemutatkozni, pedig illett volna ezzel kezdenem. De hát mi gyerekek nem mindig azzal kezdjük, amivel a felnőt­tek szerint kellene. Ménfőcsana- kon lakom. Már elmúltam 9 éves. Egy hároméves kistestvérem is van. Ménfőcsanakon szép új templo­munk van. 18 évvel ezelőtt, 1960. június 12-én szentelték fel. Erre én nem emlékszem, hiszen akkor még a világon sem voltam. A nagyoktól tudom. Na, meg abból, hogy éppen nemrégen, Szenthá­romság ünnepén volt a felszen­zenés Áhítat lesz október 1-én, vasárnap, délután fél 5 órakor a győri Öregtemplomban, (Győr, Petőfi tér 2.). J. S. BACH: JANOS PASSIO Előadják: Palojtay Zsuzsa (szoprán), dr. Nagy Ervinné (alt), Prevoz János (tenor, evangélista), dr. Meláth Ottó (bariton, Jézus), Mezőfi Tibor (basszus, Pilátus), Kovács Imre fuvolaművész, Kistétényi Melinda orgonaművész, az oroszlányi gyülekezet ének- és zenekara. Vezényel: Nagy Dániel: Igét hirdet: DR. NAGY ISTVÁN esperes telési évforduló. Erről minden évben megemlékezünk. Ebbe a szép templomba jön össze vasárnapról vasárnapra a mi kis gyülekezetünk. Pici ko­romtól fogva édesanyám szokott ide elvezetgetni s azóta nagyon szeretek ott lenni. Különösen a gyermek-bibliaórákra járok szí­vesen. Már csak azért is, mert a tisztelendő bácsi gyakran autó­val visz el a templomba. Mi ugyanis nagyon messze lakunk a templomtól. Gyalog még talán félóránál is többet kellene men­ni. Így meg a „Malom-sarkon” várom a piros autót, amivel lel­készünk a templomhoz igyekszik, így pár perc alatt ott is vagyunk. A mi összejövetelünk reggel 8 órakor kezdődik. A felnőttek is­tentisztel ete a mienk után van, 9 órakor. Aki akar, ezen is részt vehet. Néha ott is maradunk pá­ran. Ilyenkor mi szoktuk szét­osztani az Evangélikus Eletet, azoknak, akik kérik. Én egy pél­dányt minden héten megveszek. Már csak a rejtvény miatt is. De otthon a szüleim is szívesen ol­vassák. A vasárnapi gyermek-biblia- órán kívül még szombat délután is szoktunk találkozni. Ezekre, a szombati gyermekórákra is na­gyon szívesen járunk. Bibliai tör­téneteket és énekekej, tanulunk és ehhez kapcsolódva sokszor társasjátékot is játszunk. így még játék közben is tanulunk. Minden évben az utolsó gyer­mekórán a szorgalmas gyerme­kek között a tisztelendő bácsi ki­osztja a gyülekezettől kapott ajándék könyveket. Ezeknek mindig nagyon örülünk. Én miji- dig szoktam kapni. Segíteni is szoktunk a tiszte­lendő bácsinak. A meghívókat mi szoktuk továbbítani a meghívot­taknak, presbitereknek és gyüle­kezeti tagoknak. A legkedvesebb munkánk karácsonykor van. Ver­seket, egy-egy éneket és igeré­szeket tanulunk meg, majd el­mondjuk a gyülekezetnek. Ez ne­künk is; meg a felnőtteknek is nagy öröm. Mi ezen felül még egy kicsit büszkék is vagyunk, hogy ilyenkor a tisztelendő bá­csival közösen végezzük a szol­gálatot. Horváth Zsuzsanna Győr—Ménfőcsanak i . - -, « Tv ~ ~ Luther szászországi látogatása 1528 október havában Ez év októberében lesz négy és fél százados jubileuma Luther szászországi vizitációjának. En­nek előzményeire és jelentőségé­re szeretnénk most emlékezni. LUTHER NAGYON SOKÁIG AZT REMÉLTE, hogy a hitbeli egység helyre fog állni. Remél­te, hogy a tévedéseket, az egy­házi élet romlását, annak okait szakadás nélkül helyre lehet ál­lítani. Ezért a gyülekezetek, pa­pok, vagy nagyobb egységekben városok, tartományok, amelyek­ben lutheri szellemben prédikál­tak és élték az egyházi életet, szervezetileg nem váltak külön a római katolikus egyháztól. Nem építettek ki külön lutheránus egyházszervezetet. A későbbiek során azonban már ennek szük­sége kezdett megmutatkozni. Oka elsősorban a tiszta^ tanítás fon­tossága részben a rajongók szek­tás törekvései, részben a jelent­kező zwinglianizínus (reformátu­sok) úrvacsora tanítása miatt. Lássuk először az előzménye­ket. 1526-ban kezdődött meg az evangélikus egyház szervezeti ki­építése először Kursachsen ' és Hessen tartományokban. Ugyan­ekkor kezdődött meg és tartott 1530-ig az iskolák vizitálása, amelynek során megmutatkozott, hogy a gyermekek keresztyén hitben való nevelése nagyon hiá­nyos. Ugyanebben az évben írta meg Luther a Deutsce Messe (Német mise) című munkáját és kidol­gozta benne az új istentiszteleti rendet, amely megszüntette a mi­se áldozati jellegét és az evan­gélikus istentisztelet középpont­jába Jézus Krisztus élő, hirdetett igéjét, az evangéliumot állította. Az iskolai vizitációk hívták fel a figyelmet arra is. hogy meg kel­lene vizsgálni a lelkészek és gyü­lekezetek hitbeli állapotát. Ekkor írta meg Melanchthon Fülöp, Luther legközelebbi munkatársa és tanártársa, latinul a vizitációs tételeket, amelyek a további lé­péseket készítették elő. Ekkor tört ki Wittenberg környékén a pestis, amely rettenetes ragály­ként pusztított. E pusztítás elől sokan elmenekültek a városból, még az egyetem is elmenekült Jénába hosszabb Időre. Luther háza Wittenbergben valóságos kórház lett, tele betegekkel, aki­ket Katalin asszony, Luther fe­lesége gondozott hűségesen, Lu­ther pedig lelki vigasztalásban részesítette őket. Tetézte a bajt, hogy maga Luther is megbetege­dett. ö ugyan nem a pestist kap­ta meg, hanem más betegség •gyötörte, de olyan súlyosan, hogy már szinte a halálát várták, ami­kor jobbra fordult állapota. Köz­ben elkészült a vizitációs sza­bályzat, amely pontosan meg­szabta, hogyan kell a vizsgálat­nak lefolynia, mire kell kiterjed­nie. Enyhült a pestis is és az év vége felé az egyetem is visszatér­hetett Wittentoergbe és újra foly­hattak az előadások. A VIZSGÁLATOKAT VÉG­ZŐK és a kirendelt szuperinten­densek (felvigyázók) megvizsgál­ták a lelkészeket tanításbeli tisz­taság és életfolytaíásbeli tiszta­ság tekintetében, a gyülekezete­ket pedig a személyes keresztyén életfolytatás dolgaiban. így mu­tatkozott meg. hogy sokan még a 10 parancsolat helyes értelmét sem ismerik. Luther, amint erről értesült, már 1528 januárjában kiadta a 10 parancsolat magya­rázatát. Ezt követte márciusban az úrvacsoráról szóló tanítás he­lyes ismerete. Ekkor látta szük­ségesnek Luther, hogy maga is részt vegyen a gyülekezeti vizi- tációkban. így került sor arra az útjára, melynek során Torgau, Borna, Altenburg, Jena. Weimar, Grimma, Lochau, Seyda, Zahna, Schweinitz, Prettin gyülekezeteit látogatta sorra. Ennek során ér­lelődött meg benne egy olyan ki­adványnak a gondolata, amely segítse a családokat a helyes ke­resztyén életre. Így alakult ki benne a Kis Káté gondolata, amely a 10. parancsolatot, az apostoli hitvallást, a Miatyánkot, a keresztséget és az úrvacsorát a gyónással együtt tartalmazza. 1529 január végén először három nagyobb íven, falra függeszthető kiadásban jelent meg a Kis Káté. A kiadásnak ez a formája is mutatta, hogy Luther célja az volt, a családfő, az édesapa fog­lakozzon családjának hitével is és tanítsa nekik ezeket az alap­vető keresztyén ismereteket. EBBEN AZ IDŐBEN JELEN­TETTE MEG Luther új, átdolgo­zott kiadásban a keresztségről és a házasságról szóló könyveit is. Ezzel is azt célozta, hogy ezek­ben a dolgokban alapvető isme­reteket adjon és ezzel a gyüleke­zet gyakorlati életét szolgálja. Ide kívánkozik, hogy ugyancsak ebben az időben fejezte be Lu­ther Postillás könyvének munká­ját, amelyet még wartburgi tar­tózkodása alatt kezdett meg. Ez­zel a prédikációs kötettel egy év minden vasárnapjára és ünnepé­re kívánt igehirdetést vinni a családokba. 1528 novemberében Kruziger Gáspár került, mint teológiai tanár Wittenbergbe és segítette kiváló képességeivel a teljes Biblia német nyelvre for­dítását, amely ugyancsak arra ké­szült, hogy a családok asztalára kerüljön Isten igéje. A SZÁSZORSZÁGI VIZITA- CIÓK négyszázötven éves jubi­leumán ma is hálásan emléke­zünk annak eredményeire. A lutheránus családias kegyesség áldásaira. Ebben a Biblia körül kiformálódott keresztyén közös­ségi életben oldódott meg az ak­kori gyülekezeti élet sok nehéz kérdése is. A gyermekek az ifjú­ság egészséges hitben való neve­lése, a nemzedékek váltásával kapcsolatos problémák, a gyüle­kezeti istentisztelet evangélikus verete. A vizitációk idején szüle­tett iratok ma is drága kincsei egyházunknak. Mostani emléke­zésünk ezért nemcsak a régi ér­tékek számbavétele, hanem azok­nak a mai életünkben való al­kalmazására is ösztönöz. Sólyom Káról*' FABINY TIBOR ERFURTBAN sét Erfurtban. Az ülésen részt vett dr. Fabiny Tibor, az egy­háztörténeti tanszék professzora. A reformációtörténet kutatá­sával foglalkozó teológiai munka- közösség szeptember 14. és 17. között tartotta szokásos évi ülé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents