Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-10-01 / 40. szám

I A „Mindeddig megsegített bennünket az Ur” Templom és gyülekezeti terem renoválás Szendén Ez' a bibliai ige (1 Sárn 7, 12) állt azon a levélen, amely augusztus utolsó vasárnapjára a szendiek örömünnepére hívta a Fejér-Komáromi Egyházmegye gyülekezeteit. Mert, hogy ez a nap elérkezhetett, ennek a há­rom és félszáz lelkes gyülekezet­nek az életében, az valóban Is­ten megsegítő szeretetének a je­le. Hiszen alig pár év telt el a áldozatkészségéről, és szívből jö­vő szavakkal köszöntötte mind­azokat, akik ezen a napon a szen- di gyülekezet örömében osztoz­tak. A tatarozást munkákról szóló lelkészt beszámoló után Ottlyk Ernő püspök üdvözölte először az ünneplő gyülekezetei. Arról szólt, hogy ez az alkalom három dolgot juttat kifejezésre: a „fo­lyamatosságot”, mint az a gyüle­kezet életében tükröződik; az „életerőt” és élni akarást, amely­ről a nagy munka elvégzése ta­núskodik; s azt az „együttest”, amely a gyülekezet és a község között megvalósult, s amelynek szép jele az is, hogy a gyüleke­zet örömünnepén részt vesznek a község vezetői is. MI MINDIG ÉPÍTÜNK — mondta köszöntésében dr. Nagy István, az egyházmegye espere­se. Nem egyszerűen csak azért, mert mindig van építeni- és re- noválnivaló templom és gyüle­kezeti ház, hanem sokkal inkább azért, mert a mi Istenünk építő, munkálkodó Isten. Az igazán nagy ajándék az, hogy mi az épí­tő, munkálkodó Isten munkatár­sai lehetünk nemcsak a gyüleke­zet építésében, de a társadalom­ban, a világban vailó szolgála­tunkban is. Ö tolmácsolta az or­szágos elnökség és dr. Karner Ágoston országos főtitkár üdvöz­letét is. A helybeli református gyüle­kezet köszöntését Maller Bálint lelkész hozta el, Magyar László nyíregyházi lelkész pedig volt gyülekezetét üdvözölte áldáskí- vánó meleg szavakkal. Az ünnepélyt követően, a tem­plommal együtt megújított gyü­lekezeti házban gazdagon terített asztal várta a vendégeket, akik a szendi gyülekezettel együtt bi­zonyára sokáig megőrzik szívük­ben nemcsak a szép nap emlé­két, de üzenetét is: arra az Ürra tekintve, Aki mindeddig megse­gített bennünket, és akire nézve bátran léphetünk tovább a szol­gálat útján. Ittzés Gábor Ebben az esztendőben a Sajtó­tanács kezdte az ősszel szokásos ülések sorát szeptember 19-én dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével. Az ülésen elhangzott minden olyan beszámoló, tárgy­sorozati pont, ami évről évre előkerül: beszámoló a Sajtóosz­tály munkájáról, az anyagi ter­mészetű, pénzügyi kérdésekről, előterjesztésre és megvitatásra került az . 1979. évi kiadói terv. A Sajtótanács olyan emberekből — lelkészekből és nem lelké­szekből — áll, akik évről évre részt vesznek ebben a munká­ban, akiknek szívügyük egyhá­zunk sajtómunkája. Ebben az esztendőben azonban a szokásos légkörtől eltérően valami más is történt akkor, amikor a Sajtóta­nács tagjai megszólaltak. Erőtel­jesen megfogalmazódott a fele­lősséghordozás, az elkötelezett­ség, a szenvedélyesség. Ezért most csak néhány pillanatot sze­retnék felvillantani erről a ta­nácskozásról. * Evangélikus Élet... Boldogság ék öröm csillant meg a megnyi­latkozásokban. Nagy dolog, hogy január óta hat oldalon jelenik meg a lap... Jó az egyensúly a lapon belül, jók az új rovatok.... Ki-ki megtalálja a lapban azt, ami elsősorban érdekli a falusi embert, a városit, a gyermeket, a fiatalt, az öreget... Nívósak a versek... Igen jó, hogy az eddigi 10 000 helyett 12 000 példány jelenik meg ... Több olvasót ér el a lap, újabb előfizetők jelentkeztek, emelkedett a gyülekezeti terjesz­tési példányok száma ... De . .. Még mindig van 300— 400 példány, ami olvasóra vár! És a hűséges olvasók, a felelős­séget szívesen vállaló terjesztők, lelkészek mellett még mindig vannak olyanok, akik nem értik, hogy az Evangélius Élet nem a szerkesztők a szerkesztő bizott­ság, hanem az egész magyaror­szági evangélikus egyház lapja. És akik olvassák lapunkat, vajon nem ismemek-e olyan embere­ket, alak szintén szívesen olvas­nák és előfizetnének rá ... ? i * Könyveink, kiadványaink ■.. Egy a kiadványok közül: Hitval­lási iratok. Vajon mit jelent ez a cím híveinknek? Évszázados, po­ros, középkori hangulatú köny­vet? Ez a kétkötetes munka sok­kal drágább mindnyájunk szá­mára. Mert vajon mindenki pon­tosan tudja-e azt, hogy pl. az Ágostai Hitvallás, vagy Luther Kis és Nagy Kátéja hogyan iga­zítja el a mai egyház népét a mában, az emberek közösségé­ben? Nagyon sokszor utat kere­sünk a mai élet összefüggései­ben, s ha jól figyelünk ezekre a „régi”-iratokra, nem egyszer a „régi útmutatók” mutatják meg a mai élet helyes útját... Egy másik könyvünk: A refor­máció öröksége és kötelezése. A nagyon szerény külső megjelenés mellett a mai élet összefüggésé­ben fogalmazza meg reformációi örökségünket, tárja elérik a ma­gyar reformáció útját, s refor­mációra kötelez a mában is, amikor egyházunk mai életét is­merteti. És végül még egy könyv: Hi­tünk — életünk. Igaz, eredetileg szórványhittankönyvnek készült, de haszonnal forgathatják ezt a könyvünket a mai gyermekek mellett a mai szülők, nagyszülők is. Felfrissíthetjük mindazt, amit egyszer — talán már nagyon ré­gen — tanultunk.' És így talál­kozhatnak ennél a könyvnél a gyermekek, a szülők, a nagyszü­lők ... Néhány villanás csupán ... Vil­lanás, hogy fényénél észrevegyük egyházunk munkájának, szolgá­latának egy kis részét, néhány nagyon drága értékét. „ . szép, modern parókia felavatása után, máris az újabb feladatnak kellett nekigyürkőznie, hogy úi köntötst kapjon az új parókia mellett kiáltóan kopott templom és gyülekezeti ház. ' A KIS GYÜLEKEZET NAGY SZERETETTEL, FELELŐSSÉG­ÉRZETTEL és áldozatkészséggel látott hozzá a hatalmas munká­hoz. Először úgy tűnt, hogy a to­ronysisakon elég lesz csak a le- mezborítást cserélni, de hamaro­san kiderült, hogy menthetetlenül korhadt az egész deszkázat és ge- rendázat, s teljesen új sisakot kell a toronyra készíteni. Ám ahogy nőttek a feladatok, nőtt a munka- kedv is. A több, mint 75 ezer fo­rintos készpénzadományon túl közel 2800 óra önkéntes munkával segítette a gyülekezet a renová­lást. Férfiak és asszonyok, ifjak és gyermekek mozdultak meg Pintér László gondnok és felesé­ge vezetésével, ha a feladat úgy kívánta. S jött a segítség a na­gyobb, erősebb testvérektől is. Az egyházkerületi gyülekezeti segélytől és külföldi hittestvérek áldozatából igen nagy értékű se­gítséget kapott a nagy feladattal birkózó kicsiny gyülekezet. Ezzel a segítséggel és a gyü­lekezet összefogásával, • meg a szakemberek jó munkájának eredményeképpen végül is min- • den nehézség megoldódott, fel­avatásra készen állt a megszé­pült templom és gyülekezeti ház. Kilenc esztendővel a lelkészlak átadása után ismét nagy ünnep­re hívogathattak a szendi temp­lom harangjai. D. DR. OTTLYK ERNŐ PÜS­PÖK dr. Nagy István esperessel és Köszeghy Tamás püspöki tit­kárral végezte az ünnepi szolgá­latot a megújult templomban. A püspök igehirdetése — a 2 Kor 6-ból vett textus alapján — az anyaszentegyháznak életet, örömöt adó, gazdagító Uráról szólt. Reá tekintettek az 1793- ban templomot építő, majd a múlt századi tűzvész után temp­lomukat újra felépítő ősök, akik­nek ezek között a falak között áldást és erőt nyert közösségébe kapcsolódik bele a ma templo­mot renováló gyülekezet, hogy a megújult templomból megújult szívvel induljon a szolgálatba. AZ ISTENTISZTELETET KŐ­VETŐ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉ­SEN dr. Szelényi Gusztáv, a gyü­lekezet felügyelője mondott kö­szönetét az egyházkerület püspö­kének az ünnepi szolgálatért, az országos egyház segítségéért, az egyházmegye esperesének a renoválás ügyét. mindvégig szi­vén viselő szeretetéért, a község vezetőinek, elnöknek és termelő­szövetkezeti elnöknek megérté­sükért. Külön melegen emléke­zett meg a gyülekezet tagjainak Bárdosi Németh János: (Megjelent 1978-ban.) EMBERI TISZTESSÉG Én nem repülnék a Holdba a földön keresném meg a biztos otthont külön küszöbbel, lánggal, hol nem szedik meg magányod gyümölcseit, termésedet se lopják el, a ház, haza tiéd — ehhez kerítsünk kibírhatót, melyben a világ megszüli a harmóniát, az emberhez méltó valót, bombák, butaság, nyomorok ellen ezt tartsa meg a szellem, aztán jöhet a több a csillagokig szikrázó csoda, de addig: mérnökök, költők kőművesek, építsetek, emberi' tisztességet itt és mindenütt a dologtevő Föld hasznos terein — költő NYUGTALAN MADARAK \ című kötetében, Egyházunk műkincsei A Deák téri gyülekezet „árvízi kelyhe Száznegyven évvel ezelőtt, 1838 elején egy szokatlanul kemény tél után félelmetesen megáradt Pest-Budánál a Duna. Hiába volt a váci. soroksári, vagy akár a belvárosi gát is: március közepé­re 2—3 méteres víz árasztotta el egész Pestet. Az egyik legmaga­sabb szigetként a pesti evangéli­kusok temploma — a mai Deák téri templom — emelkedett a hömpölygő ár fölé. Lang Mihály esperes vezetésével a gyülekezet tagjai a környékbeli lakosságnak természetesen megnyitotta a tem­plom kapuit. Különösen sok csa­lád talált itt menedéket a közeli zsidó hitközség tagjai közüL Az evangélikusok emberbaráti segítségét páratlan művészi ér­tékkel hálálta meg a hitközség. Elnöke, Lőwy Hermann éksze­rész a menedéket nyújtó templo­mot és a mentési munkálatokat hűen ábrázoló domborművel ékesített, héber feliratú úrvacso­rái kelyhet és egy pecsétgyűrűt adományozott Lang esperesnek. Ő az empire kelyhet — amelyen jól látható templomunk egykori tornya is — 1840 májusában sze­retett gyülekezetére hagyta. A héber nyelvű felirat Ésaiás 25, 4 igéjére utal. F. T. Hittel és tervezéssel Üléseznek a gyülekezeti presbitériumok, készülnek az új gyüleke­zeti munkatervek! Nyissunk be bármelyikhez, nem vének tehetet­len tanácsát látjuk együtt, hanem termelésben és építőmunkában gyakorlott férfiakat és nőket. Olyanokat, akiknek tartalmas életéből telik a gyülekezeti közösség szolgálatára is. Gyakorlottan, elfogó­dottság nélkül fejtik ki látásukat, és a tényekkel számot vetve vál­lalják a rájuk eső munkát. A gyülekezeti munkatervek készítésénél külösösen szembe tűnő, mennyit haladtak előre híveink is te demok­rácia és az önigazgatás útján. Mivel pedig életvitelük a társadalmi munkamegosztás rendjére épül, alapoznak egymás hitbeli töltésére, foglalkozásköri szakismeretekre, a közös erőfeszítés eredményessé­gére — vagyis foglalkozásbeli értékeiket áthozzák a gyülekezeti munkába, s az itteniekkel is gazdagodik személyiségük. S ez így jó. A GYÜLEKEZETI MUNKATERV sokrétű vita során szokott ki­alakulni, s így azt mindenki sajátjának tekintheti. Ez lényeges is, mert a teljesítmény, azaz a terv megvalósulása nemcsak jó számí­tás, hanem az egyetértés és a jó közérzet dolga is. Tény az, hogy a befogadott ige ébreszt felelősségérzetet és szolgáló készséget, de ta­gadhatatlan, hogy ma már ezt is szervezni kell. Ahogy egy termelő­üzemben vagy egy kórházban a tervgazdálkodást, a szolgálati ren­det ki kell alakítani, ugyanúgy az egyházban sem juthatunk kívánt eredményhez megtervezett munka és egyetértő emberek nélkül. A gyülekezetben arra a belátásra jutunk: ahogy elfogadjuk Krisztus szeretetszolgálatát, úgy a szolgálat rendjébe és fegyelmébe is be kell tagozódnunk. Hogy ki mit végezzen? Egy olyan közösségben, mint egy presbitérium, hamar kitűnik, kinek mihez van tálentuma. így általában négy munkacsoport szokott összedolgozni. Mindegyik hoz­za a maga munkájának tervezetét, s ezeket a presbitériumban dol­gozzák egésszé. A szorosan vett lelki munkát a gyülekezet lelkésze viszi — és kívánatos, legyenek neki ebben is munkatársai. De van-e olyan rajongó, aki kevésbé fontosnak tartja a gazdálkodási és pénz­ügyi munkacsoport munkáját, vagy a nevelési és missziói, továbbá a gyülekezetgondozói és diakóniai munkacsoport szolgálatát?! Együtt kapjuk az Isten szeretetéröl szóló kijelentést, de saját képes­ségeink és lehetőségeink szerint szolgálunk egymásnak és a nagyobb közösségekben. AZ" ELMONDOTTAKBÓL ÜGY TŰNHETIK, nincs is problé­mánk, megy minden, mint a karikacsapás! De nem álomvilág az, amiben élünk, hanem egy állandóan alakuló állapot, mely szakadat­lan készenlétet igényel. Mi szerencsések vagyunk, mert hazánkban jól dőlt el a küzdelem az igazságos társadalmi, gazdasági berendez­kedés javára. Mi már a szocializmus építésének feltételei között él­hetjük gyülekezeti életünket. Örülünk lehetőségeinknek, igyekszünk jól felhasználni a kegyelmi időt, életünket. De egyikünk se mentes kísértésektől, bukásoktól, bűntől. Munkaterv készítésénél is szüksé­ges, hogy erre tekintettel legyünk. A gyülekezeti szolgálat ugyanis időt és fáradtságot igényel. Erősen féken kell tartanunk óemberün­ket, nehogy az önző életmód beidegződése lebénítsa hitből támadt szolgáló készségünket! Ha bennünk is „a régiek elmúltak, íme. újjá lett minden”: akkor a közösség érdekében kifejtett munka kedves örömöket nyújt és csiszolja mind értékesebbé életünket. A gyüle­kezeti munkaterv egy gondosan elkészített meder, melyben áldást hozóan futhat valamennyi gyülekezeti tag élete és szolgálata, a bol­dog cél felé. E szolgálatban felszínre kerülhet mindama Isten adta tehetség, mely a gyülekezeti tagban szunnyad, s hogy örömöt hoz­zon másoknak és önmagának. ... . . _ , Viragh Gyula Néhány villanás a Sajtótanács üléséről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents