Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-09-24 / 39. szám

— HALÁLOZÁS. Magdó Ist­vánná, sz. Szántó Vilma augusz­tus 28-án elhunyt. Hamvasztós utáni temetése szeptember lá-én volt az óbudai temetőben. — Csorba Karolyné a mencs- helyi gyülekezet hűséges tagja, az Evangélikus Élet szorgalmas olvasója és terjesztője 79 éves korában csendesen elhunyt. „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet”. — SZOMBATHELYT kétszobás, össz- komfortos. lo?giás, első emeleti, zöld­övezeti öröklakásomat elcserélném le­hetőleg budai, másfél szobás összkom­fortosra Cím: Fövényt. 9700 Szombat­hely, Rózsa Ferenc krt. 3. — A BUDAI SZERETETOTTHON belépésre keres gazdasági vezetőt, gépírni tudó adminisztrátort. Bérezés az egészségügyi dolgozók bérezésének megfelelően. Jelentkezés írásban: 1029 Bűdapest, Báthori László u. 8. Őszi táj képe volt a kezemben néhány napja. Nagyon is őszi tájé. Lucskos, nyirkos, vigaszta­lan volt minden azon a városi képen. Vad szél tépte az útmenti fákról az utolsó leveleket és az esőcseppek között itt-ott mintha már hó is lett volna. A gyalogo­sok fázósan húzták ■ össze magu­kon az esőkabátot és mindunta­lan összecsukódó ernyőiket meg­próbálták a széliránnyal szembe­fordítani. Bár nappal volt. a bo­nis félhomályban az égő autó­lámpák fényes csikókat rajzol­tak az esőáztatta aszfaltra. De az évszakok nemcsak kint a természetben változnak, hanem belül a lélekben is. És az évsza­kok e kétféle változása nagyon is eltérhet egymástól. Lehet, hogy a természetben tavasz van, a lé­lek naptára mégis őszt mutat. Re­ménytelent, mint azon a fényké­pen. Havas esőben jó kinyitni az ernyőt. De hol' az az esernyő, amely védene, ha áradatként NAPRÓL NAPRA Istentiszteleti rend Budapesten, 197S. szeptember 24-én DeáK tér de. 9. (úrv) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv) Harmati Béla. du. 6. Hafenscher Károly. Fa­sor de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31— 33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Ré- dev Pál Kőbánya de. 10. Vajda Pé­ter u. de. íjéi 12. Zugló de. 11. (úrv) Muntag Andor. Rákosialva de. 8. Mun­tag Addor. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Muntag Andor. Kassák Lajos út 22. de. 11. Drobina "Erzsébet, du. 5. Szeretet- vendégség. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 3. Benczúr László. Üipest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágn Gyula. Soroksár Citelep de. fél 9. Vi- rá.gh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Weker- le-telep de. 8... Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákosoalota MÁV* telep de. 8. Schreiner Vilmos, du. 3. Szeretetvendégség: Muncz Frigyes. Rákospalota Nagytemplom * de. 10. Bodrog Miklós. Rákoszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin kot a de. fél ll. Szalay Tamás. du. fél .3. Kistarrsa de 9. Rákoscsaba de. 91 Gáncs Péter. Rákosheey de. 9. Fc- renczv Zoltán, Rákosiidét de. 10. Kö­ss Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Koren FmiL de, fél lt. (német), de. Ll (úrv) Korenv Emil, du fi. Fottin Brúnó To- rockó tér de. rél 9 Foltin Brúnó. Obu- da de. 9. Göröe Tibor. de. 10 Bencze Imre. XII., Tartsay Vilmos ti. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél ll Lehel László. Modort u. 6. de. 10. Filiooinyi János. Kelenföld de. R. (úrv.) Missura Tibor, de. ll. (úrv) Komjáthy Lajos. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de P. (úrv) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. RŐzse István. Buda­örs du. 8. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé Tstván. Csillaffheev de. fél 10 Kaoosvári Vilmos. Csepel de. fél ll. Mezősi György. ^ EVANGÉLIKUS ELET A Msevqrorszáffl FvanséMkus Eeyház Sajtóosztályának tam'a Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztőért felel: Mezősi Gvörgv Felelős kiadó’ Harkányi László Szerkesztőséé kiadóhivatal: 1088 Budsrest VT1I.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám : 516—20 412—vm Előfizetési ár: egy évre 160.— Ft Arusftia a Magvar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 © 78.2608 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is” (I Jn 4, 21). VASÁRNAP. — „Jézus meg­nyitotta a szememet” (Jn 9, 30 — Zsolt 51, 5 — Mt 22, 34—46 — Zsolt 135, 1—14). Egy vakon szü­letett ember boldog tapasztalata volt ez. Egyszerre felragyogott neki az eddig szamára sötét világ világossága. De nemcsak testi lá­tást kapott Jézustól, hanem belső világosságot is. „Hiszek Uram” — vallotta meg ezt a belső lá­tást, amikor felragyogott neki a rajta segítő Jézusban a világ vi­lágossága. Látok-e így? „Jézus, szent világosságom...” (417. ének 1. v.). HÉTFŐ. — „Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik vele­tek az Isten, mint fiaival” (Zsid 12, 7 — Jób 34. 12 — 1 Thessz 4, 9—12 — Préd 12, 1—8. 13—14). A fenyítés fegyelmező célú bün­tetés. Amíg gyermekből felnőtté lettünk, nemegyszer éreztük ne­héznek, olykor elviselhetetlennek a fenyítés perceit. Ma áldjuk haló porában is a bennünket íenyítö kezet, és tudjuk, hogy javunkra . vőlt. A kezdettől a végső teljességig neveli Isten is választott népét, mint fiait, bi­zony fenyítéssel is. De a mérték igazságos és a szándék nem a megsemmisítés. Célja, hogy meg­térés fakadjon belőle. „Vessződet csókolom, mely dorgál” (12. ének 4. v.). ■ KEDD. — „Nézzétek meg a hollókat: Nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrjük. Isten mégis eltartja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál!” (Lk 12, 24 — Jób 38. 41 — 1 Móz 4. 3—15 — Je.l 1, 1—3). Az ember biztonsá­got vár a megtelt éléskamrától, a televásárolt ruhásszekrénytől, az egyre növekvő takarékbetét­től. Pedig nem ezek adnak biz­tonságot és nem ezek szabadíta­nak meg az aggodalmaskodástól, hanem a hit: Istenem van, törő­dik velem, gondomat viseli. „Az Űr sok jót tesz velünk, Minden­nap eledelünk. Kijár tárházá­ból . ..” (83. ének). SZERDA. — „Az Urat keressé­tek. akkor élni fogtok” (Ám 5, 6 — Jel 3, 1 — 1 Jn 4, 7—16a — Jel 1, 4—8): Az ember kész min­dent feláldozni, hogy megment­hesse életét. De a betegségekre gyógyfüveket termelő régiek is tudták: a halál ellen nincs or­vosság a kertekben. Mégis, Isten igéjében találhatunk. Az élet Is­ten ajándéka, ezért állandóan tőle függ. ö az, aki halált ad és életet. Ezért az élet: keresni Is­tent, aki nem mond le arról, hogy a halál számunkra elkerül­hetetlen valósága mellett is biz­tosítsa az életet. „Abban van az élet. Ha- téged ismérlek . . . (535. ének 2. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Mert min­den rossznak gyökere a pénz sze­relme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyednek a hittől” (1 Tim 6, 10 — 4 Móz 22, 18 — Ef 6, 1—9 — Jel 1, 9—11). Nem a pénz a rossz gyökere. A pénz szükségszerű egyénérték az em­berek gazdasági kapcsolataiban. A baj a pénz szerelme,. mert ez elvisz Istentől. Ekkor elvesz a pénz eszköz jellege és végső cél­lá válik. Sokan gondolkodnak úgy, hogy csak a pénz számít, hiszen ha pénz van, minden van. De ekkor már csak földi céljaim vannak és nincs szükségem Is­tenre. Ezért hitem kérdései közé tartoznak a pénzügyeim is. „Es ha meggyarapul Világi vagyonom, Engedd áldásaidat Jóra fordíta­nom” (29. ének 5. v.). PÉNTEK. — „Jézus térdre es­ve imádkozott. Ekkor angyal je­lent meg neki a mennyből, és erősítette őt” (Lk 22. 41, 43 — Zsolt 42, 7 — Mt 18, 1—10 — Jel 1, 12—16). Jézusnak is szük­sége volt rá, hogy az imádságban szíve elcsendesedjék és megta­lálja az utat ‘Istenhez. Akkor mi hogyan lehetnénk meg nélküle? De az imádkozó Jézus a gyötrő­dés közben megerősítést kapott. — és ránk sem néz vissza az ég soha íiresep. „Reábízom ügyemet” (367. ének 3. v.). SZOMBAT. — ..Mindent meg­tehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondol-, juk” (Ef 3, 20 — Ézs 41, 16 — 2 Móz 23, .20—26 — Jel 1, 17—20). Imádságaink gyakran egyéni éle­tünk szűk korlátái között mozog­nak. Természetesen vihetjük Is­ten elé egészségünk, családunk munkahelyi kérdéseink ügyét is! De megalázóan kicsinek látjuk őt, ha erejét ilyen szűk körre tartjuk csak elégnek. Igéje fel­bátorít arra, hogy tőle nagy dol­gokat is kérhetünk. „Mindent megtehet” — tág ölelésű szavak ezek. Isten cselekvési körének sugarában lássuk ott mindig gyülekezetünket és a világ ke- resztyénségét hazánkat és a Föld népeit, világunkat és a mindensé- get. Mindent megtehet, hiszen „Hatalmas ő!” (14. ének 3. v.). Zászkaliezky Péter liiinenleni a divat hói? Nemcsak én, sokan mások is, akik még ilyen „elavult szavakat” használnak, mint lélek, szeretet, hit, áldozat, szolgálat, tgy gon­doltam. Persze mindenki téved­het. Én is tévedtem. Az utóbbi időben néha valóban úgy éreztem, hogy én az én el­veimmel már-már magamra ma­radtam, mint a divatját múlt mi­niszoknyás a maxisok között. Sokszor döbbentett meg. hogy az egészen fiatal korosztály ezeket a kifejezéseket sohasem használ­ja, igazi jelentőségüket szinte nem is ismeri. Társaságban, hivatal­ban is csak a köznapok gondjai­ról van szó, a rossz emberi maga­tartásról, üzletben, utcán, villa­moson, szórakozóhelyeken. Ha az ember ilyenkor megszólal, és nem- lázad, ha kemény a kenyér, ha sok a hiánycikk, ha sok a nehéz­ség, ha nem a dolgok jó oldalát nézi, megmutatja az élet pozitív oldalait, csak legyintenek. Persze nem fakadtam sírva, nem átkoz­tam el a világot, egyszerűen arra gondoltam, talán valóban kimen­tem a divatból. Nem volt igazam. (Sőt!) Ezt nyugodt lelkiismerettel állítom. * A minap egy névnapi köszön­tőn keresetlen szavakkal mond­tam el jókívánságaimat. A fiatal korosztály mély megilletődéssel hallgatta. Azt hiszem, jobban megértették a lényeget, mint a jelenlevő felnőttek. Búcsúzáskor azt mondja az egyik: — Most találkoztam először egy olyan emberrel, aki hisz ab­ban, amit mond. Nyolcéves barátom mondta a minap: — Tessék elképzelni, mindig arra a kis madárra kell gondol­nom, amelyiket úgy sirattak a szülei, amikor elgázolta a busz. Én is körülnézek most az átkelő­nél, nehogy anyunak sírást okoz­zak. Tessék ilyenről Írni! Kéziratomat gépelte egy kis­lány. — El tetszik hinni, hogy mire a végére értem, jobb lettem? Elhittem. Hogyne hittem volna. Ha ezt ö mondja, a kis feszes far­meres, aki csak jó pénzért dolgo­zik. és a szerétéiről csak hírből hallott. * Nagy nyugati cég igazgatójával beszélgetek. Észlény a javából. Logikai hármasszabály szerint él. Életének minden perce eszerint van beosztva. Fel is vázolja ne­kem. A) a feltevés, B) a bizonyítás, a bizonyítás helyességének megerősítése. C) a logika. Miért? Két válasz van. Igen és nem. Ahol nem tu­dunk választ adni, ott van Isten. Azután én beszélek. — Figyel? — kérdem, mert nem szól. — Van úgy — mondja —, hogy az ember nem figyel arra. amit a másik mond. Van úgy, hogy fi­gyel és közbeni gondolatok kap­csolódnak a hallott szavakhoz. Van úgy. hogy az ember• egy-egy szót mond, helyeslőt, ellenkezőt. Van úgy, hogy egészen csendben kell lenni attól, amit az ember hall. Ilyenek voltak az előbbi per­cek, amikor Önt hallgattam. * Nyugdíjas barátom vállalko­zott arra, hogy leírja néhány cik­kemet. \-+■ Égy szerre, jön a fiam — me­séli. — Tudod, amolyan 34 éves mai férfi, blazírt. érzelemszegény, hitetlen lélek. — Mit írsz, anyu? — kérdi és kezébe vesz egy legé­pelt lapot. — Hol az eleje? — forgatja olvasás után. Azután csak leül a karosszékbe és olvas. Valamennyit, amit már elkészí­tettem. — Tudja az ördög, mi van ben­nük :— mondja —. de olyan jó olvasni, Már magában az, hogy megértem. Ha elkészültél, hívj át, hadd olvasom a többit is. Ki ez a nő? Ebben van valami. Többet írhatna. — Hát ezen ne múljon — mon­dom. — Ha ,,jó vagyok nála” — „náluk” mégsem mehettem ki a divatból, és velem együtt azok sem, akik szeretik felnövő fiatal­jainkat és már tudják, hogy előbb-utóbb olyan emberekké lesznek ők is. akik hiszik azt, amit mondanak, akik többet írhatná­nak, és akik ha megszólalnak, a másiknak oda kell rájuk figyelni csendben, hangtalanul. (Ez a kis cikk is miattuk író­dott, távol álljon tőlem a hiúság!) Gyarmath.v Irén Hétköznapi imádságok Egyedid — őszi utakon ránk zúdul a céltalanság szomo­rúsága. Gyakran érzem, hogy nagyon egyedül vagyok. És éppen azok­kal a gondjaimmal és kérdéseim­mel, amelyek között leginkább szorulnék mások segítségére. Kérdéseim és gondjaim közé gyakran magam zárom be ön­magamat. Áthatolhatatlanul szo­rosra. Valahogy úgy. mint ott a képen a járókelők esőkabátjaikat. Nem tudom vagy nem is akarom már megosztani másokkal sem örömeimet, sem gondjaimat, de gondolataimat, érzéseimet és el­képzeléseimet sem. Talán ezért zárkóznak be mások is előlem. S így magam vagyok — kilátásta­lanul — magányosságomnak az oka. Külön világban élünk mind­nyájan, néha még a családon be­lül is. Mindenki csak magával van elfoglalva. Tagadjuk, titkol­juk bár. de igazából kíváncsiak se vagyunk egymásra. Sok csa­ládban, hogy ott a tv, nem na­gyon kényelmetlen az, hogy alig van szavunk egymáshoz. Uram, köszönöm, hogy veled megoszthatom maganvossagomat. Hogy a hozzád vezető úton nem kell másokat bevárva sorba állnom. Hogy az imádság láthatatlan telefonján soha nem foglalt a vonal. Hogy téged érdekelnek az én dolgaim. Kíváncsi vagy rám. Törődsz velem. Talán éppen ezért érdekelnek újabban és egyre inkább mások dol­gai. gondjai és örömei. Köszönöm, hogy magányosságom zárjait úgy nyitod fel, hogy erőt és kedvet adsz mások magáhyossagát feloldani. És köszönöm, hogy ha majd elfogy talpam alól az életút, hazave­zetsz oda, ahol nem lesz többé magányosság, sem ősz, sem kopárság soha. , Hallgasd meg. Istenem, könyörgésemet, magányosságom terhét magára vállaló Uramnak és Testvéremnek, Jézus Krisztusnak szent és áldott nevében. Ámen. Simo Talvitie: Arkisia rukopksia (Hétköznapi imádságok) c. könyve nyomán Schreiner Vilmos KIÁLLÍTÁS Ötlet, derű, játékosság Külön falra helyezték a szob­rász humorát kifejező három üveggel fedett dobozt. A közép­sőnek ez a címe: „Lepkegyűjte-. mény a szobrász lovasszobrával”. Drótból hájlítgatott repülőgépen a pilóta karját lengetve hasítja a levegőt. Ikarusz ormótlan dene- vérszárnyakon bacsos lábakkal lóg esetlenül. Kis angyalkák rep­kednek, mint a lepkék. A művész tépett - szárnyú pegazusán startol a magasba. Legfelül felhőkön já­ró láb, a hozzátartozó és magas­ba emelkedő test már nem lát­szik. Mindegyik darab bronzból. Mindegyiket, úgy helyezte be a dobozba, mint ahogyan gombos­tűre szúrva bogarakat, lepkéket szoktunk. Szobrot most sem láttunk Asz­szonyi Tamástól, de négy nagy­méretű fényképet a Népszínház emlékét őrző, az Aranykéz utcát, a Kristóf teret, a Ganz utcát jel­ző és házfalat díszítő plasztikák­ról, Szépek, gondolatgazdagok, kifejezők. A kiállítást Bárdos Pál ívó nyi­totta meg. „A művészet visszaad, törleszt valamit a természetnek abból a sok szépből, amit kénye­lemszeretetünk, mohóságunk kö­nyörtelenül elrabolt környeze­tünkből” — mondotta. Találó szavak a művész házaspár szép kiállításán. Benczúr László Ezzel a három szóval lehetne jellemezni Jávor ,Piroska és Asz- szonyi Tamás kiállítását a buda­pesti Csontváry Teremben. Akik augusztus végén a Vörösmarty téren elmentek a főváros e leg- hívogatóbb, tágas kiállítótermé- nek hatalmas táblaüveg ablakai előtt, alig állhatják meg, hogy be ne lépjenek. A művész házaspár nemcsak abban különbözik egymástól, hogy Jávor Piroska festő. Asszo­ny! Tamás érmész-szobrász. Asz- szonyi Tamás érmei tematikusait, a tárgyi világ „égi mása” jelenik meg rajtuk. Jávor Piroska tűz­zománc képei az absztrakt mű­vészetet képviselik. A megmun­kált anyag, a tűzben izzított zo­mánccal befuttatott vörösréz lap is ebbe az irányba tereli. A vo­nalak, alakzatok, színek nem sze­gődnek a külső valóság szolgála­tába, hanem maguk válnak a festészet témájává. Sokan ide­genkednek ettől az iránytól, és a képek címén tájékozódva igye­keznek a megértéshez jutni, mert nem hisznek a szemüknek. De hát mire megyek ilyenféle cí­mekkel : „Improvizáció”. „Kísér­let”, „Csíkos kép pirosban és zöldben”, „Kis etűdök”, „Virág lepkével”. „Játékaim”. Jávor Pi­roska játékos vonalú formái, öt­letgazdag színösszeállításai és va­riációi átsegíthetik a homlokrán- colót. Egyszerűen gyönyörködni kell a szép látványon, és .nem okoskodva jelentés után kutatni. Tulajdonképpen akkor is, ami­kor Asszonyi Tamás érmeit néz­zük, a szemünknek kell hinni, így jutunk el a témához, vagy inkább ahhoz, amit a művész a témával kapcsolatban láttatni vagy sejtetni akar. Csak ámuldo­zunk, hogy mi mindent tud bele­sűríteni a valóságból féltenyér­nyi bronzdarabba. Most csak azokra az érmeire hívjuk fel a figyelmet, amelyekkel örömszer­ző kedvességét juttatja kifejezés­re. Ilyen a kiállítás alkalmára készített kis plakett. Háromfelé ágazó, gyökereivel földbe kapasz­kodó stilizált fán két kis bagoly ül. Alattuk két monogram jelzi csupán, miről van szó. De ilye­nek a szentendrei napokra nagy számmal készített s az ottani vá­sárban használatos piculák, ma- nik, buznyákok. Vagy a szokat­lan feliratú érmék: „Zsizsi meg született”, „Bárdos Laci leérett-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents