Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-09-24 / 39. szám

Lelki kérdésekről beszélgetünk

Miből lufijuk meg?

A vallások története viták sorozata arról: melyikük ismeri jobban az Istent. Kicsi vizesebbek vitája a végtelen óceánról.

János levele felmutatja az is- mertetőjelet, ki ismeri Istent: „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük Öt. ha megtartjuk az ő parancsolatait. Aki azt mondja: ismerem őt, de nem engedelmeskedik neki, az hazug, és abban nincs meg az igazság” (1 Jn 2, 3—4).

— Tehát az ismeri Istent, aki megtartja parancsolatait? Igen

ám, de a farizeusok is megtartották a parancsolatokat, sót többször böjtöltek, mint az előírások megkövetelték, többször imádkoztak, adakoztak — és végül mégis Jézus ellen szavaztak. És ott van a gazdag ifjú. Azt mondta: „a parancsolatokat latra ifjúságomtól megtartottam” —, mégis békesség nélkül ment el, és alapjában háttal volt Istennek. Vagyis a „parancsolatok megtartásából” még nem tudjuk meg, ki ismeri Istent.

Valóban, a parancs és engedelmesség nem minden. Ez megvan a kaszárnyákban is, sőt a börtönökben is. A szív a döntő! A farizeusok és a gazdag ifjú a lényegét nem ismerték a dolgoknak. Olyanok voltak, mintha valaki csak a kemény, dióhéjat ismeri, de a belét, amiért nagyszerű ez a gyümölcs, azt nem. Isten szeretet! Ez a nagyszerű felismerés van a parancsolatok „kerhény” héja alatt. Az a szív. amelyik megtelik ezzel a bizonyossággal, tudja, hogy parancsolatai atyai jó tanácsok, olyan életszabályok, melyeknek megtartása az emberi javára van. és válasz Isten szeretettre. A tékozló fiú is csak a távolban, a mélységben döbbent fá arra, hogy milyen nagy ostobaságot követett el: kiszakította magát atyja ..parancsainak”, szere- tetének áramköréből.

Hogy Isten szeret, és minden szavát. irántunk való szeretetből mondja — ezt nem olvashatjuk ki egv az egyben sem a természetből, sem a lelkűnkből, sem életünk viszontagságaiból. Saját eszünktől nem jövünk erre rá. Hozzánk Ö indult el. hogy ezt megmondja nekünk. Jézus Krisztus húzta félre a függönyt Isten arca elől — csak így tudhatjuk meg; hogy legfőbb jellemzője a szeretet.

— Ez világos így. hogy a farizeusok és a gazdag if jú csak a kemény dióhéjat ismerték, és ennek engedelmeskedtek gyermeki szeretet nélkül. De Úgy tűnik, maga a keresztyén- ség önmagában nem hozza ezt a világosságot. Nyugaton vannak. akik otthagyva a keresz- tyénséget. hinduk, buddhisták, ■mohamedánok lesznek, állítván. hogy ott találtak igazán Önmagukra.

— Nekem a természet is sokat mond Istenről. Elébb mintha ennek ellenkezőjéről lett volna szó.

Az első kérdéshez: akik azt állítják, hogy a keresztyénségen kívüli vallásban találtak önmagukra —, azt mondom: önmagukra rátalálhattak! De nem a Jézus által ismertetett Istenre. Mi vigasztalása van annak gyászban, nyomorúságban, aki önmagára talált? A keresztyénségen kívüli vallások alulról, az embertől indulnak el, hogy megkeressék Istent — ezért nem ismerhető meg számukra sohasem Isten arca. Az. hogy a keresztyénség nem hordozza a világosságot, nem az igét. nem Jézust kérdőjelezi meg, hanem a mi igehirdetésünket, igehallgatásunkat kritizálja. Nem hirdetjük világosan Jézus evangéliumát. és nem hallgatjuk nyitott szívvel az igét.

— Attól tartok, túl sokat időzünk „Isten szeleteiének kérdésénél, és nem szólunk a „parancsolatokról", melyek megtartása árulja el, ismerjük-e öt.

— Sőt, én éppen arra gondoltam, hogy jó volt a parancsolatok lényegéről beszélni. Tulajdonképpen az í. parancsolatról volt eddig szó, melyet Luther a „fő-parancsolatnak” nevezett, s megkapóan magyarázott: „Istent mindennél jobban féljük és szeressük..”

így igaz. Az irán.ytű mutatójának egyik száráról beszéltünk, mely a szerető Istenre mutat. Aki benne hisz, ismeri Öt. Ezért döntő számunkra a naponkénti, nyír tott szívvel való igeolyasás, ige- hallgatás. testvéri beszélgetés, hogy lépésről lépésre, egyre lobban megismerjük és megszeressük öt.

Ebbői a szeretetkapcsolatból indul ki az iránytű másik szára: embertársaink szeretete. Mert a „második kőtáblát” ebben foglalhatnánk össze. Miből „tudjuk

meg”, hogy Istent ismerjük már —, sok mindent fel lehetne sorolni. Csak egyet említek, ami szinte a legnehezebb: a megbocsátással együtt járó cselekvést.

Egy nagy baleseti kórház sebésze felismeri öreg. eszméletlen betegében azt a „főintéző urat”, akitől gyermekkorában annyit rettegett. Mintha most is erezné arcán a pofonok helyét, az égető szégyent. Hogyan menekült egy diófa rejtegető lombjai közé, ahol ezerszer átgondolt bosszúterveit szövögette. A nagy változás szét- dobta őket, és ez az éjszaka újra összehozta őket. S most itt van előtte. Éjszaka volt. A nővért kiküldte a kórteremből és ő maga ült oda virrasztani a beteg mellé A beteg megmozdult, a sebész a karjához ugrott, hogy ki ne csúsz- szék a transzfúziós tű, majd nedves gézzel törölte végig a nyirkos homlokot. Fénytelen két szem meredt rá.

— Én vagyok — mondta a sebész zavartan —. én vagyok, Dénes bácsi, a Bognárék Bélája.

— Jó — felelte, aztán újra lecsukódtak szemei.

Mikor reggel lett, így szólt a nővérhez az orvos:

— Ha bármit észlel, szóljon azonnal.

Azt hiszem, felejteni nem lehet a sérelmeket, mert az adott pillanatban minden eszünkbe jut, a régi keserűségek. De szeretni, cselekedni azt lehet, azt tudjuk akkor. ha a Krisztus-féle szeretet van meg bennünk.

Hogy • jó-e a „teológiám”, ezt abból tudom meg, hogy most csendben felelek arra a kérdésre: kicsoda az Isten, és kicsoda az embertársam. Jézusunk nekünk a szeretet kettős parancsolatát

adta.

Görög Tibor

MEGPRÓBÁLTATÁSBAN

Jelentsd meg Uram, végemet, napjaim meddig tartanak — hadd tudjam, mily múlandó vagyok, íme arasznyivá tetted napjaim, életem ideje semmiség előtted — igen, pára csupán minden ember, bárhogy áll is.

Árnyékként jár csak itt az ember, semmiségekért nyugtalankodik; gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be.

Így hát mire várjak. Uram? Várakozásom egyedül tiéd.

Halld meg, Uram. imádságom, vedd füledbe kiáltásom, könnyeimre ne légy néma. hisz’ csak vendég vagyok nálad, csak vándor, mint minden ősöm.

Vedd le rólam szemed, hadd viruljak fel, mielőtt elmegyek s nem leszek többé.

Fordította: Bodrog Miklós

Továbbra is nemes feladat

Emlékezés a wroclawi világtalálkozóra

Joliot Curie, Ehrenburg, Aragon, Éluard, Anna Seghers, Solohov, Vercors, Julian Benda. Andersen Nexö, Bernal, Picasso.

Ha csak e néhány világszerte ismert és tiszteletet parancsoló nevet emeljük is ki az öt. világrész tudósai, írói, művészei névsorából, már ebből is nyilvánvaló, hogy Wroclawban valami olyan feladatot vállaltak magukra az értelmiségi világtalálkozó résztvevői, hogy erről lapunk két héttel ezelőtti számában mi is megemlékeztünk, amelyben az egész embei’iség létében érdekelt volt és amelyet ezért méltónak tartottak nevük, tudásuk, erejük hozzáadásával támogatni a fent említettek is.

A wroclawi találkozónak magvar résztvevői is voltak, mint Boldizsár Iván, Állami díjas író. a Béke-világtanács tagja, az Országos Béketanács aielnöke, aki a világtalálkozó és az azt nyomban követő budapesti értelmiségi nagygyűlés 30. évfordulóján a Zeneművészeti Főiskola nagytermében tartott ünnepségen emlékbeszédet mondott állami, társadalmi, tudományos és művészeti életünk sok neves képviselője. a béke ügyében idehaza és a nemzetközi életben tevékenyen részt vállalók, köztük szép számmal egyházi emberek, ünnepi gyülekezete jelenlétében.

Amikor már megértettük, elfogadtuk Istennek szeretetét — akkor már minden csodálatos: a természet is, az események is. Amikor tudom, hogy Isten szeretete ragyog erre az egész világra, és mindenben az Ö tervei valósulnak meg —, akkor már „megszólalnak” a mezei liliomok is. mint Jézusnak megszólaltak. És „beszél” a megpróbáltatás is.

Azok a „túlélők”, ahogyan az ünnepi szónok emlegette a második világháború után eszmélődőket és akik közül a harminc évvel ezelőtt indult békemozgalom élenjárói táborából többen is jelen lehettek az ünnepségen, de azok is. akik hívásukra és követésükben képességeiknek és adotstágaiknak birtokában részt vállaltak harminc év alatt a hétköznapok munkájával megvalósuló eredmények elérésében. és a nagyon szép ünnepi műsor közben sem feledték, amire az értékelő előadás is emlékeztetett: á béke híveinek tevékenységére változatlanul szükség ván és annak felvállalása ma is nemes feladatunk.

M. Gy.

t

[M VASÁRNAP 1G ÉJE

Jézus barátai \

János 15, 9—14

Sok neve van Jézusnak az Űjtestamentumban. Mester, Űr, félként (Messiás — Krisztus), a Názáreti. Király, sőt királyok királya. Ember Fia, Dávid Fia, a Fiú. Aki szolgál. A negyedik evangélista Jézus szívének legbensöbb szentélyéről lebbenti fel a fátylat, amikor azt mondja: Jézus a barátunk s mi Jézus barátai lehetünk.

MÁR AZ ÓTESTAMENTUM IS EMLÍTI. HOGY ISTEN ÜGY BESZÉLT MÓZESSEL, mint ember a barátjával (2 Móz 33, 11), s Jakab levele szerint Ábrahám Isten barátjának neveztetett. Hogy azonban mit jelent igazában Isten barátsága az ember számára, azt Jézustól tudhatjuk meg. Ahogyan Öt. a Fiút szerette az Atya, úgy adja. most tovább ezt a 'zerctetet tanítványainak. Ezen van a hangsúly: ahogyan. Nem kevésbé és nem másként. Ebben az a r.endki- vüli, hogy az Atya és a Fiú között nincs semmi zavaró tényező, ami akadályozhatná ezt a szereletet. A Fiú és az Atya tökéletes egységben van. Arra viszont, hogy Jézus minket szeressen, nincsen semmi tárgyi oka. Nem vagyunk szeretetre méltóak, sőt — az Üjtestamen- tum többször is szól erről — Isten ellenséget vagyunk. S Jézusnak személy szerint sem volt oka arra, hogy tanítványait, a tizenkettőt, szeresse és barátainak nevezze. Nem volt ennek a tanítványokban semmi feltétele, egyenként és együtt sem voltak szeretetre méltóak. Az ok s az alap Jézusban van: Ö feltétel nélkül szeret.

Annyira szeret, hogy az életét adja értünk. Pedig ismer berniünket. Ha valaki, ö tudta, hogy mi lakik az emberben. Mégis szeret. Júdás árulása, Péter megfutamodása, valamennyiük értetlensége, kételkedése, hitetlensége ellenére. Szereti őket úgy, ahogyan vannak. Az Atya teljes, végéremehetetlen és megfoghatatlan szereteté- vel. Ennek a szeretetnek nincsen korlátja és határa. Csak mi magunk vethetünk elvbe gátat. Isten ellenségeinek kínálja Isten barátságát. Szavai hiteléért odaadja az életét. A legtöbbet, amit ember adhat, a másik embernek. Valóban nincs nagyobb szeretet, mint ha valaki életét adja a barátjáért. Jézus azonban barátságára méltatlanokért. sőt ellenségeiért adta, hogy a barátai lehessünk.

JÉZUS SZERETFTÉNEK, BARÁTSÁGÁNAK FELTÉTELE NINCS, DE KÖVETKEZMÉNYE KELL LEGYEN. Megszerezni nem lehet, ajándékba kapjuk, de el lehet veszíteni, el lehet játszani. Meg kell maradni az O szeretetében. mert ki lehet esni belőle. Az igazi szeretet ugyanis nem csupán érzelem, hangulat, szép szavak zenéje, hanem életviszony. Néha nagyon józan, kemény próbára tevő együttélés, pontosabban egymásért élés. „Fiacskáim, ne szóval szeressétek egymást, hanem cselekedettel és valósággal’’ — így int János apostol levelében. A barátság is férfias, kemény valóság, helytállást ás áldozatot kíván. Bibliai példának ott vén Dávid és Jonathan barátsága. Jézus nem szóval szeretett, hanem tettekkel. Megtartotta az Atya parancsolatait, engedelmes volt. Isten akaratában járt. semmit sem tett magától és magáért. Ezért maradhatott meg mindvégig — addig a. végig! — az Atya szeretetében.

Tanítványaitól sem vár mást. Nem viszontszeretetet valami fellengzős rajongás formájában, hanem parancsolatainak megtartását. Krisztus-követést. Akkor és csak addig vagyunk és lehetünk és maradhatunk az Ö barátai, ha azt tesszük, amit Q parancsol nekünk. Az evangélikus keresztyénséget mintha — Luther teljes félreértése nyomán — néha jellemezné valami tartózkodás a tettektől. Pedig Jézusnak szót kell fogadni, amit kíván, azt meg kell tenni. S ez a kívánság — parancs! — igen egyszerű: úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek benneteket. Ezzel 'megadja szeretetünk tárgyát, a másik embert és a mértéket, olyan nagyon, ahogyan Ö. Életünket sem kímélve.

KORUNK SOKAT EMLEGETETT FOGALMA A KOEGZISZTEN- CIA: EGYÜTTÉLÉS. Közhellyé vált a felismerés, hogy az embereknek. ha meg akarnak maradni, meg kell találni az együttélés módját. meg kell férni egymással. Az egyeseknek, családban, munkahelyen. társadalomban s a népeknek, fajoknak, országoknak ezen a földiekén. Nincs más út a megamaradásra. Jézus többet kíván. Egymásért élést. Embernek lenni azt jelenti: Istentől Jézusban szeretettnek. lenni. Tanítványnak lenni azt jelenti: Jézus nyomában járva szeretni a másik embert, fettétel nélkül s korlát nélkül. Csak így maradhatunk Jézus barátai. Groó Gyula

IMÁDKOZZUNK!

Urunk, milyen csekélyek vagyunk arra, hogy barátaidnak neveztessünk! Mily erőtelenek, hogy szereteted művének szerszámai lehessünk. Mégis hiszünk ígéretednek, szavadra építünk, abban bizakodunk. Tedd szeretetedet nyilvánvalóvá életünkben. Lássék meg rajtunk szereteted s adhassunk abból valamit tovább a szeretetre éhes embereknek. Engedd, hogy valahol, valamikor érettünk is dicsérjék a Te nevedet. Ámen.

— Szentháromság után a 18. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: 1 Kor 1, 4—9; az igehirdetés alapigéje: Jn 15, B—14.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ERNŐ, az Északi Egyházkerület püspöke.

— NYÍREGYHÁZA. Szeptember 24-én, vasárnap délelőtt fél 11 órakor ünnepi istentiszteleten és közgyűlésen iktatja be szolgálatába Bozorády Zoltánt, az 5. számú körzet meghívott lelkészét Szabó Gyula, a • Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese. Az istentiszteleten igét hirdet D. dr. Ott- lyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke.

— VECSÉS. Szeptember 3-án szeretetvendégségen Schreiner Vilmos pestújhelyi lelkész tartott előadást „Az istentisztelet a gyülekezet életének szíve” címmel.

— MAGÁNYOSOK ÖSSZEJÖVETELE. A Deák-téri gyülekezetben folytatódnak a magányosok számára rendezett bibliaórák. Minden hónap utolsó hétfőjén este 6 órai kezdettel a gyülekezeti teremben találkoznak azok, akik magányosnak érzik magukat.. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Az első alkalomra szeptember 25-én, hétfőn este 6 órakor kerül sor.

— AJKA. Szeptember 10-én teológusnap volt a gyülekezetben. Az anyagyülekezetben és a csékúti filiában dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója igehirdetéssel szolgált és beszámolt lelkészképzésünk örömeiről és goncriaíról. A gyülekezet ebből az alkalomból 1200 Ft, offertóriummal támogatta lelkészképzésünket.