Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-09-10 / 37. szám
íjra cgyüíí - munkában Lassan véget ér egy újabb „nagy magyar nyár”) ahogy az utóbbi évek nyarait a szinte robbanásszerűen meg növekedett turizmussal kapcsolatban emlegetni szoktuk. Noha még nincs megközelítően sem pontos adatunk arról, hogy mennyi külföldi fordult mag hazánkban és mennyi magyar külföldön, hogy milyen arányban növekedett a két nyári hónapban a hazai turizmus — aligha lehet kétség afelől, hogy a statisztikák újabb emelkedést fognak mutatni.. A KÜLFÖLDÖN ÉS IDEHAZA ÜDÜLŐ, NYARALÓKIRÁNDULÓ, TÚRÁZÓ hatalmas seregben arányainkhoz képest szép számmal vesznek részt lelkészeink, felügyelőink, presbitereink, gyülekezeti munkásaink, az év többi részében a gyülekezeti életből szorgosan részt vállaló hittestvéreink. S ha mindez megnöveli a gondjait is állami és egyházi illetékes vezetőknek s időnként nagyobb terhet ró azokra, akik a nyárnak legalábbis egy részében helyt kell. hogy álljanak' a munkában — ugyan f elpanaszolhat juk-e, hogy hazánk egyre kívánatosabb liliecl- ként kínálkozik a világ négy. tája felől. És azt sem, hogy hazánk polgárai is egyre inkább élnek a bővülő lehetőségek kihasználásában, tudatában, alkotmányosan is biztosított jogukkal a pihenésre — nálunk, az egyházban pedig lelkészeink az egyházi törvénnyel is biztosított jogukkal. REMÉNYSÉG SZERINT. A LEGTÖBB ESETBEN JÓL KIHASZNÁLT PIHENÉS UTÁN, új lendületet vesz mindenütt a munka, így egyházunkban is. Hozzájárul ehhez az egyházi év rendje is, hiszen az elkövetkező tíz hónap foglalja magába jeles ünnepeinket, folyik a hitoktatás, konfirmációra készítjük, elő arra érett fiataljainkat. Természetesen ez az újra meginduló munka annál eredményesebb lesz, minél inkább átgondolt, megtervezett, jól szervezett. Ezért a legtöbb gyülekezetünkben ilyenkor megint gyakoriabbak a képviselő-testületi, presbitériumi, bizottsági, munkatársi ülések, megbeszélések. amelyeken az átfogó évi tervből most részletesebben kerülnek megvitatásra a soron következő feladatok. GYÜLEKEZETEINK ÉLETÉBEN HAZAI EVANGÉLIKUS ÉGY- HÁZUNKNAK az elmúlt három évtized, alatt egyre jobban kiteljesedett teológiai, egyházkormányzati, egyházpolitikai és politikai felismerései. tapasztalatai, koncepciója alapján egyre inkább építünk a lelkészek szolgálata mellett felügyelőinkre, presbitereinkre, az egyes gyülekezeti munkaágakban önként szolgálatot, munkát vállaló gyülekezeti tagjainkra. < Végleg eltűnőben vannak azok az egyházi, gyülekezeti testületek, amelyekre még a mi nemzedékünk emlékezik, a „fejbólintó Jáno- sok”-ból álló, vagy különbötő érdekektől fűtötten egymással hadakozó csoportokra szakadt presbitériumok. Egyházi életünk ebben a tekintetben is hatalmas változásokon ment keresztül. Mindez talán akkor kezdődött, amikor a második világháború szörnyűséges pusztításai után a felszabadult hazában kezdtek magukhoz térni gyülekezeteink és össze kellett fogni egy-egy templom,, gyülekezeti ház, lelkészlakás helyrehozása érdekében. Azután folytatódott az egymásrautaltság, a közegyházi összefüggések felismerésének a tudatosodásával, majd egyre szélesedő és mélyülő medret talált a harminc évvel ezelőtt megkötött Egyezmény, az egyházi életünkben jó rendet teremtő törvénykönyvünket intonáló Ünnepélyes Nyilatkozat és a hitünkben mélyen gyökerező diakóniai teológia iránymutató szolgálata nyomán. PRESBITÉRIUMAINKBAN, GYÜLEKEZETI MUNKACSOPORTJAINKBAN egyre inkább veszik figyelembe az előbbi, megtapasztalásunk szerinti jó alapokat ?s építik rá hosszabb vagy rövidebb munkaidöszakok terveit. A hosszú ideje rendszeres lelkészkonferenciákon és havonkénti lelkészi munkaközösségi ülésein folyó továbbképzéseken és tanácskozásokon túl nagyon jelentős segítséget nyújtanak az utóbbi években országos egyházi elnökségünk által segített és irányított presbiteri konferenciák és más munkaülések. Mindenesetre úgy látjuk, hogy a mostani munkaév kezdetén is ott terveznek jól és remélhetnek jó eredményt, ahol az együttes gondolkodás, a közegyházi felelősségvállalás, 0 nagy összefüggésekbe való bekapcsolódás szellemében látnak munkához és abban minél többen vállalnak részt és segítik mások helyes részvételét. Mintha egy olyan szálnak, a mi időnknek és szolgálatunknak megfelelő felvétele, továbbfonása, erősítése valósulna napjaink hazai egyházi életében, ami az első keresztyénség közösségi életében indult, majd újabb felvetésre került a lutheri egyetemes papság gondolatában, hogy végül ma újra kézbe véve szolgáljon erősítésére gyülekezeteink és közegyházunk életének, és összekötő fonallá váljon a társadalom és emberiség szolgálatában. Mezősi György ÖKUMENIKUS KUTATÓ INTÉZET Megkérdeztük doktorainkat Karner Ágostoné ssó A strasbourgi Ökumenikus Kutató Intézet kuratóriuma ez év tavaszán ült össze először a Dar es-Saalam-i nagygyűlés óta és magáévá tette a nagygyűlésnek azt a határozatát, hogy fokozott figyelmet fordítson az Ágostai Hitvallás római katolikus részről történő esetleges elismerése kérdésének. Ezért az Intézet ez év őszére konzultációt siervez, melyre az evangélikus egyházak dialógus partnereit hívnák meg, hogy saját tradíciójuk felől közelítve vitassák meg az Ágostai Hitvallás ökumenikus jelentőségét. A kuratórium úgy vélte, hogy az evangélikus egyházakban továbbra is eleven tanulmányi munkának kell folynia az Ágostai Hitvallás aktualitásáról, érvényéről és jelenlegi értelmezéséről, valamint azokról a kérdésekről, melyeket ez a hitvallás nekünk magunknak tesz fel. Az egyházakban folyó tanulmányi munkát az intézet információk közvetítésével és cseréjével serkenti. A helyi tanulmányi munkát . 1979 őszén egy konzultáció foglalja majd össze és teszi az egyházak közkincsévé. Az így létrejövő anyagnak, melyet meg is jelen-, tetnek, az evangélikus egyházak megújulásához és megtéréséhez kell hozzájárulnia. , A kuratórium köszönetét mondott Harding Meyernek, aki az elmúlt három évben az intézet igazgatója völt és megbízta'az intézet vezetésével Vajta Vilmost, aki már 1964 és 1971 között betöltötte ezt a tisztséget. A kuratórium ülésén most vett részt utoljára annak elnöke, Hermann Dietzfelbinger (München) püspök. .. magamat a teológia tudományos művelésére kötelezem egyházunk és népünk iránti hűséggel embertársaim javára és Isten dicsőségére.” Ilyen fogadalmat tesznek Teológiai Akadémiánk doktorai, amikor tudományos fokozatra tesznek szert. Mi pedig kérdés elé állítjuk őket, vajon eleget tettek-e fogadalmuknak, s híven művelik-e tovább egyházunk és népünk javára a tudományt. DR. KARNER ÁGOSTONT, aki 1974-ben szerezte tudományos rangfokozatát, otthonában kerestük fel. Nem a Budapest, Üllői üt 24. sz. alatt, ahol az Országos Egyház irodáján főtitkári teendőit végzi, mivel maga az épület is enyhén szólva „csatatér”, nemhogy az iroda, ahol utolsó rohamok előtt állnak az iparosok, hogy időben, az őszre átadják az átalakított ' épületet. Rákosszentmi- hályra vezetett utunk, ebbe a többségében vízszintes tagoltságú városrészbe, a gyülekezet parókiájára, ugyanis országos egvházi főtitkárunk egvben gyülekezeti lelkész is. Egyházvezetőségünk bizalmából pedig sok és jelentős tisztséget tölt be. Ö a Gyülekezeti Segély országos vezetője, Nyugdíjosztályunk ügyeit bonvo- lítja, üdülőink központi felelőse, s lapunk egyik rovatvezetője, hogy' csak a kiemelkedőbbeket említsük. Ezek az országos intézmények külön-külön is teljes értékű munkát és embert igényelnének, ezért volt számunkra különösen is izgalmas kérdés, vajon jut-e ideje arra, hogy az 1974- ben tett fogadalmának legalább részben eleget tegyen, vagy pedig címének megszerzése , után ideje szétforgácsolódik- e szerteágazó feladatok elvégzésében, Karnen Ágoston életstílusa is példa arra. hogy jó beosztással, az idő maximális kihasználásával mi mindent lehet elvégezni. Hol is kezdjük az érdeklődést? — Milyen téma érdekelte, amikor doktorátusra készült? — Egyházunk szociológiai, demográfiai, statisztikai kérdései. Az a probléma, hogy milyen szerepet tölt be az egyház a társadalom bonyolult szerkezetében. Azt vizsgálgattam, hogy a társadalom törvényszerű fejlődése révén le- ,hét-e törvényszerű összefüggést találni az egyház és társadalom között. Lényegében a mai helyzetünk izgatott, de hogy valamilyen következtetésbe eljussak, mélyen vissza kellett nyúlnom "a múltba.. így született meg disz- szertációm: „A magyarországi Evangélikus Egyház népességváltozásának vizsgálata 1523— 1973-ig”. Kezembe adja tanulmányát, a testes, mintegy 400 oldalas könyvet, melyben számtalan adaton keresztül nyomon kísérhetjük a magyar reformációtól napjainkig egyházunk népességének hullámzását. Útkeresés ez a munka és fő érdeme, hogy úttörő, mivel eleddig senki sem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Sem irodalom, sem módszer nem állt a szerző rendelkezésére. — Izgalmas kérdést feszeget és talált-e valamilyen törvényszerűséget, — vetettem fel a kérdést. — A vizsgálat demográfiái eredményekre jutott, de mégis felismertem, hogy az elmúlt évszázadokban a társadalmi változások erősen befolyásolták az egyház társadalmi arculatát még népegyházi összefüggésben is. Pl. a feudálkapitalizmus kialakulásának korában, vagy az ipari forradalom idején, nem kevésbé az ún. keresztyén kurzus szakaszában a társadalmi változások erősen rányomták bélyegüket egyházunkra. A kutatás annyira Szerteágazóvá vált,, hogy nem dolgozhattam bele a teológiatörténet kérdését, vagy az igehirdetés és a különböző teológiai irányzatok reflexióit az adott társadalmi helyzetben. Éreztem ezt a hiányosságot, miután az egyház tudatát ezek lényegesen meghatározzák, ezért, néhány lelkésztársammal való beszélgetés során említettem, hogy ki lehetne szélesíteni a kutatást ebbe az irányba is. * — Főtitkár úr, az utóbbi elképzelése ném szűz területe a tudománynak, n'bha rendszeres összefoglalása hazai ösz- szefüggésben még nem látott napvilágot. De milyen gyakorlati jelentősége volt munkájának? — A kérdés annyira izgatott, hogy megpróbáltam mai társadalmi helyzetünkből kiindulva prognózist kikövetkeztetni egyházunk legközelebbi jövőjét illetően. Ennek eredményeképpen született 1976 végén „A Magyarországi Evangélikus Egyház várható strukturális átalakulása 2000-ig” címen tanulmányom. — Igen, éppen ezért kerestem fel. Az a kérdés, hogy doktoraink művelik-e továbbá tudományt, s egyházunknak van-e haszna munkájukból. Szerényen teszi elém a mintegy 150 oldalas kéziratot. Nem vaskos, terjedelmes mű, de aki járatos a kérdésekben, tudja, hogy egy-egy szám és adat mögött, milyen óriási munka húzódik meg. — Ez a tanulmányom — fejti ki Karrier Ágoston —, alapanyagává lett a magyar evangélikus egyház várható szervezeti átalakulásának. 671 olyan település van hazánkban, amelyben a lakosság száma nem éri el az 500-at, s köztük 18 olyan, amelyben még evangélikus anyagyülekezetet tartunk fenn. Az pedig köztudott, hogy ezekben a falvakban nem kizárólag evangélikusok élnek. Nyilvánvaló, hogy ilyen tények egyházunk struktúráját lényeges változtatásra késztetik. — Bizony, ezek hallatlan izgalmas dolgok. Mik a további tervei? — Miután egyházvezetőségem elismerőleg értékelte munkámat, szeretném közkinccsé tenni egyfelől. másfelől szeretnék intézményeink szociológiai kérdéseivel foglalkozni. — Mikor van minderre ideje? Hiszen tudtommal számtalan magyar folyóiratot olvas, foglalkozik a magyar irodalom kérdéseivel, jár külföldre, és sok megbízatást, kap egyházunk vezetőségétől. — Az idő sajnos mindig kevés. Nem ,is tudok mindenben száz százalékot nyújtani. Gyakran bánt a lelkiismeretem is ezért. De iparkodom maximálisan kihasználni az időt. — Külföldi útjainak célja? — Mint az Országos Gyülekezeti Segély vezetője, több külföldi testvér szervezettel tartok kapcsolatot.,. amelyekkel tapasztalatcsere, valamint a kapcsolatok továbbmélyítése a feladatom. — Főtitkár úr ismeri lelkészeink és gyülekezeteink szociális, illetve anyagi helyzetét. Mondana valamit róluk? — (Tizenkét évi főtitkári szolgálatom alatt valóban közelebbről megismerkedtem a kérdéssel. Tapasztaltam, hogy a lelkészek szociális helyzetében nagyfokú pozitív változás állt be. Itt van pl. a legújabb fejlemény, a nyugdíj- kérdés megoldása. Vagy a szórványlelkészek munkáját a közegyház autóval segítette. A pap- lakok modernizálását — mintegy húsz év óta szorgálmazza az egyház vezetősége — majdnem mindenütt megtörtént Lelkészcsalád- jaink túlnyomó része kiegyensúlyozott anyagi körülmények között él. Egyházközségeink anyagi helyzete is általában rendezettnek mondható. Templomaink többsége is jó állapotban van. Természetesen híveink áldozathozatalára a jövőben még nagyobb mértékben kell számítanunk. — És milyen gondokat lát e problémákkal összefüggésben? — Egyik gondunk a lelkészi kar magas életkora. Ez kihat a nyugdíj kérdésre, de az utánpótlásra is. Gondunk a feleslegessé vált egyházi épületek ?orsa .E tekintetben igényeljük a partikuláris szellem felszámolását és a szükségletnek megfelelő intézkedések végrehajtásé. És nem utolsósorban gondunk a diakóniai intézetek modernizálásának kérdése. — Családja? — Feleségem dolgozik. Rövid idővel ezelőtt kapott kormánvki- tüntetést „kiváló munkáért”. Nagyobbik lányom tanít, a kisebbik tanul. így azután mindegyikünknek m’egvan a maga dolga. — Jó munkát kívánunk és sok erőt. Réűey Pál Tanévnyitó a Teológiai Akadémián A Teológiai Akadémia szeptember 19-én, kedden délután 4 órakor a zuglói gyülekezet templomában (Bp. XIV., Lőcsei út 32.) tartja tanévnyitó istentiszteletét és ünnepi ülését, amelyre híveinket szeretettel hívja és várja.
