Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-09-10 / 37. szám
GYERMEKEKNEK Két király látogatása „írok nektek, ifjak.. Küldött voltam a fiatalok nemzetközi találkozóján Lk 7, Régen azokat az embereket, akik egy országot irányítottak és uralkodtak, királyoknak nevezték. A történelemből tudjuk, hogy yol- tak gonosz királyok, akik sok könnyet, fájdalmat és szenvedést- okoztak alattvalóiknak, de voltak jó királyok is, akik mindent megtettek, hogy országuk lakói örömben éljenek és boldogok legyenek. Mai igénkben egy gonosz király és . egy jó király látogatásának vagyunk a tanúi. A GONOSZ KIRÁLY, A HALÁL egyszer már meglátogatta a naini családot. Akkor volt ez, amikor a családapát vitte el szerettei köréből. Ahol a halál megjelenik, ott megszűnik az öröm, mert a halál nyomában mindig gyász, szomorúság és fájdalom jár. A naini özvegy életében a szomorúsághoz a nyomorúság is párosult, hiszen ezután egyedül kellett gondoskodnia á fia neveléséről, a fiúnak pedig édesapa nélkül kellett felnövekedni. Amikor a halál első látogatásának nyomai lassan elmúltak a szívekben, újból bekopogtatott a naini otthonba. Most a fiút ragadta magával. Ez a látogatása még több fájdalmat és könnyet hozott az özvegyasszony életébe. Gondoljuk csak el, milyen fájdalmas lehetett az édesanyának megválni egyetlen fiától, kikísérni a temetőbe azt, aki életének a célja és reménye volt. Hiába volt a rokonoknak és az ismerősöknek együttérző részvéte, nem tudott enyhíteni az édesanya szívének fájdalmán. Mindez nem csak egy régmúlt esemény leírása. Ma is sűrűn ismétlődik meg ennek a gonosz királynak a látogatása és ma is ugyanannyi könny, fájdalom és szenvedés jár a nyomában. Temetések alkalmával mindig megtapasztalhatjuk ezt. 11—17 EBBEN AZ EVANGÉLIUMI TÖRTÉNETBEN azonban az a nagy öröm, hogy egy másik király is meglátogatta Nain városát: Jézus, az élet királya. Amikor találkozott a temetési menettel és meglátta az asszony fájdalmát, megszánta őt és így szólt hozzá: Ne sírj! Azután odalépett a koporsóhoz és megérintette 'azt. Akik a koporsót vitték, megálltak, Jézus pedig így szólt: Ifjú, néked szólok, kelj fel! Erre felült a halott és elkezdett beszélni. Jézus pedig átadta őt anyjának. Amikor az édesanya visszakapta fiát, kimondhatatlan nagy öröm fogta el a szívét. Az emberek pedig, amikor mindezt látták, megdöbbentek és azt mondták :-Nagy próféta támadt közöttünk és meglátogatta Isten az ő népét. JÉZUS EZZEL A CSODÁJÁVAL nemcsak segítséget nyújtott az édesanyának, hanem azt is megmutatta, hogy ő erősebb a halálnál. Ezt a hatalmát később azzal is megpecsételte, hogy maga is feltámadt a halálból. Jézusnak ez a hatalma a halálon nem azt jelenti, hogy elkerülhetjük a halált. Mindenkinek meg kell halnia, mint ahogy a feltámasztott naini ifjú is — akinek feltámasztását Jézus jelül adta megváltó, örök életet adó hatalmáról — meghalt élete végén. De reménységünk szerint azokat, akik hisznek Jézusban és bíznak hatalmában, nem választhatja el a halál Jézus szeretetétől, és Jézus örök életbe támasztja fel majd őket az utolsó napon. Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él” (Jn 11, 25). Selmeczi János Ismerjük meg egymást Hetenként háromszor jövünk össze . v Az Evangélikus Élet gyermekrejtvény sorozatába úgy kapcsolódtam be, hogy a Tisztelendő bácsi megmutatta az újság rejtvényét. Én rögtön meg is vettem azt a példányt. Igaz, az már a sorozatból az utolsó volt. Az új sorozatnak aztán már mindegyikét megfejtettem és beküldtem. A mi kis gyülekezetünk a győr- újbaráti evangélikus gyülekezet. Kevesen vagyunk. Itt helyben és Ménfőcsanakon van templomunk. A ménfőcsanaki evangélikusokkal alkotunk egy gyülekezetét. A mi templomunk a régi, a ménfőcsanaki az új. A mi templomunk tavaly volt 190 éves. Készültünk is az évforduló megünneplésére, de ez akkor elmaradt, mert a parókiát is tatarozzák s ez a munka még nem készült el. Ha elkészül majd, nagyon szép lesz. (Azóta már elkészült és szeptember 3-i felszenteléséről cikket terveztünk lapunkban is. — Szerk.) Hetenként háromszor jövünk össze a lelkészíakáson levő gyülekezeti szobába. Itt nagyon jól érezzük magunkat. Hétközben két alkalommal az iskolai tanítás után van gyermekóra, vasárnap reggel 9 órakor pedig gyermek bibliaóra. A gyermekórákon bibliai történeteket és énekeket tanulunk. Sokat beszélgetünk. Ha mindenki jól tudja a feladatokat, játszani is szoktunk. Nálunk a játék is tanulás, mert bibliai játékokkal szórakozunk. Ebben nemcsak az az izgalmas, hogy ki nyer. hanem hogy tanulás nélkül tanulunk. A vasárnapi bibliakör is nagyon érdekes. Mi ezt úgy is nevezzük, hogy „kisistentisztelet”. Ezt a Tisztelendő néni tartja nekünk, mert a Tisztelendő bácsi ugyanakkor Ménfőcsanakon van a templomban. Érdekes és tanulságos történeteket is szokott felolvasni nekünk. Mindig izgalommal hallgatjuk és sok jót tanulunk belőlük. Nagy esemény gyülekezetünkben minden évben a konfirmáció. Ez mindig az egyik húsvét utáni vasárnapon van. Tavaly a nővérem is konfirmálkodott. Alig várom, hogy már én is odaérjek. Majd ha elmúlik ez a mostani vakáció és ősszel újra kezdődnek az órák, én már kiskonfirmandus leszek. Aztán egy év múlva nagykonfirmandus. Akkor majd én is ott állhatok az oltár előtt a konfirmációi ünnepen és én is vehetek úrvacsorát. Most nagy örömünk volt a családban: keresztanyámnak kis fia született. Ez az én második unokatestvérem. Vasárnap volt a keresztelője a ménfőcsanaki templomban. Apu meg anyu voltak a keresztszülők. Mi gyerekek is részt vettünk a keresztelőn. Amikor kisbaba voltam, engem is éppen így kereszteltek meg a baráti templomban. Ménfőcsanakra egyébként máskor is át szoktunk menni, mert ott laknak a nagyszüleiül. Ök nagyon szeretnek templomba ^ járni. Sőt nagymama otthon is szokott Bibliát olvasni és énekelgetni. Bennünket is sok énekre megtanított már. Németh Hedvig. Győrújbarát EGYHÁZI SAJTÓ LENGYELORSZÁGBAN Lengyelországban jelenleg 115 felekezeti újság és folyóirat jelenik meg. Egy megjelenés alkalmával ezek összes példányszáma 816 580. A „Slowo Powszechne” című napilap ezek közül átlagosan 110 000 példányban kerül ki a nyomdából. Az említett újságokat és folyóiratokat 62 kiadó: egyházak, egyházi intézmények, vallásfelekezetek és felekezeti egyesületek jelentetik meg. Röviddel éjfél után emelkedett a magasba a Ferihegyi repülőtérről a magyar VIT-küldöttség három különgépe, hogy elindul ion a több mint 15 órás tengerentúli útra. Az idő gyorsan telt, kilenc rádióprogram között lehetett válogatni, a vetítővásznon pedig izgalmas filmek peregtek. Rövid pihenő következett Írországban és a Bahama-szigeteken, majd magyar idő szerint délután 5 órakor kigyulladt „A biztonsági öveket becsatolni!” tábla és már ereszkedtünk is le Havanna repülőterére. A FESZTIVÁL HANGULATÁBÓL már a repülőtéren ízelítőt kaptunk. Kubai zenekarok élénk ritmusú dél-amerikai dalokat játszottak, a delegációk üdvözlésére megjelent havannai fiatalok pedig vidáman énekeltek, táncoltak a számunkra fullasztó 40—50 fokos hőségben. Négy év után jutottam el ismét Kubába. Havanna szinte újjászületett. Elképzelni is nehéz, hogy miként tudták a sokemeletes házak ezreit ilyen rövid idő alatt újjávarázsolni. Nehéz szavakat találni arra a kitörő lelkesedésre, amellyel mindenfelé fogadták a VIT-re érkezett ^vendégeket. Amerre buszaink elh'aladtak, felhangzott a „Viva Hungrial” éljenzés. Ezekben a napokban valóban az egész ország ünnepelt, ott táncólt, énekelt és integetett az utcákon az óvodásoktól a nvugdíjasokig minden korosztály. Gyerekek ezrei járták az utcákat kis füzetükkel és gyűjtötték az aláírásokat és a mindennél értékesebb jelvényeket. A VIT PROGRAMJA rendkívül széles körű volt. Naponta több száz hivatalos rendezvényre került sor így többek között szolidaritási nagygyűlésekre, kulturális és sportrendezvényekre, a küldöttségek közötti kétoldalú baráti találkozókra. Igen nagy érdeklődés kísérte a hat vitaközpont munkáját, ahol a küldöttek kifejthették véleményüket a nemzetközi élet aktuális kérdéseiről, a békéért, a leszerelésért és az igazságosabb társadalmi rendszerek megvalósításáért folytatott küzdelemről. A magyar küldöttség képviseletében a 6. vitaközpont, az ún. „szolidaritási központ” munkájában vettem részt. A központ legérdekesebb rendezvénye az „Ifjúság vádolja az imperializmust” elnevezésű nemzetközi bíróság ülése volt. Mindennap az imperializmus más és más bűntette került a vádlottak padjára, így például a kolonializmus és neo- kolonializmus, a diszkrimináció, az agresszió, a terror, az elnyomás és a fasizmus. A bírósági tárgyalásokon nemcsak vádbeszédek hangzottak el, hanem konkrét tárgyi bizonyítékokat is bemutattak, leleplező filmeket vetítettek és több mint száz tanút hallgattak ki a vád alátámasztására. Számomra' a legmegdöbbentőbb Manuel Gomez és Marcelo Grillo Angolában elfogott zsoldosok kihallgatása volt, akik jogerős börtönbüntetésüket töltik Angolában és csak a vallomástétel miatt szállították őket Kubába. Feszült csénd követte vallomásukat, amikor arról beszéltek, hogy társaikkal együtt milyen szörnyű kegyetlenkedésekben, kínzásokban és tömegmészárlásokban vettek részt. A mellettem ülő mexikói tanársegéd megjegyezte: — „Milyen kár, hogy azokat nem lehet ide. a vádlottak padjára ültetni, akik beszervezték, kiképezték és pénzelték ezeket a zsoldosokat.” Fokozott érdeklődés kísérte a ClA-ügynökök kihallgatását is, akiket azért dobtak át az Amerikai Egyesült Államokból, hogy szabotázsakciókat kövessenek el Kubában, kémfeladatokat hajtsanak végre és kubai vezetők ellen merényleteket kövessenek el. A tárgyaláson olyan tanúk is beszéltek, akik a kubai biztonsági szolgálat tagjaiként beépültek az amerikai kémszervezetbe és időben leleplezték a Kuba-ellenes akciókat és segítettek a Kubában tevékenykedő CIA-ügynökök felszámolásában. A bemutatott tárgyi bizonyítékok között szerepelt a lehallgató készülékektől a gyu- faszál nagyságú mikroszkópon át a legmodernebb fegyverekig mindaz, amelyet a CIA ügynökeinek rendelkezésére bocsátott. A VILÁGIFJÜSÁGI TALÁLKOZÓN több egyházi programra is sor került. A magyar VIT-kül- döttségben ketten, Moil József római katolikus káplánnal képviseltük a keresztyén fiatalokat. Augusztus 4-én került sor a vallásos fiatalok találkozójára, amelyen öt kontinens több mint kétszáz küldötte vett részt, köztük nyolc egyházi világszervezet képviselője. A magyar fiatalok nevében elmondott felszólalásomban arról beszéltem, hogy az egyházak és az állam viszonya Magyarországon rendezett és egyezmények által szabályozott. Beszéltem arról, hogy mindez hogyan valósul meg a gyakorlatban és miként működnek együtt hazánkban hívők és nem hívők. Elmondtam, hogy a fesztivál központi gondolata, a szolidaritás számunkra azt jelenti, hogy mi magyar keresztyén fiatalok szolidárisak vagyunk a szocialista társadalommal, amelyben élünk és szolidaritást vállalunk mindazokkal, akik a békéért, a fegyverek nélküli világért és a társadalmi igazságosságért küzdenek. Igen határozott hangú volt valamennyi felszólalás és kifejezte a keresztyén fiatalok egyöntetű békevágyát. Talán a latin-amerikai fiatalok voltak a legaktívabbak. Nagyra értékelték a katolikus egyház szerepét egyes délamerikai országokban a diktatúra elleni harcban és méltatták bátorságát, hogy kiáll a szegények, az elnyomottak és a politikai foglyok .jogaiért. A HAVANNA SZIVÉBEN FEKVŐ. BUDAPEST-KLUBBAN több fórumbeszélgetésre került sor. Ezek egyikének témája a magyar egyházak és az állam viszonya volt Kubai fiatalok szép számban gyűltek össze ezen az estén és másfél órán keresztül csak ' úgy záporoztak a kérdéseik az egyházak életéről, az egyházak és az állam kapcsolatáról, a keresztyének és a marxisták közötti együttműködés lehetőségéről. A kubai keresztyén fiatalok is aktívan részt vettek a VIT elő-' készítésében, két este pedig az egyik havannai metodista templomba hívták meg a VIT-en részt vevő keresztyén fiatalokat, ahol beszámoltak életükről, gyülekezeti szolgálatukról. A XI. VIT az elmúlt öt esztendő legjelentősebb és legnagyobb szabású ifjúsági rendezvénye volt, amelyen 145 ország közel 20 ezer küldötte vett részt. A két hét gyorsan elrepült. Amikor repülőgépünk ' ablakából még egyszer visszanézhettem a sok élményt adó szigetre, az a jó érzés töltött el, hogy a ma gyakran kritizált fiatalok ezreiben milyen nagy'felelősség ég. If j. Görög Tibor A párisi világkiállítás Az 1878-as párizsi világkiállítás a Mars-mezőn, a Szajna partján nyílt meg, ott ahol 18 hónappal korábban még monoton síkságon gyakorlatoztak a katonák. Volt valami szimbolikus ebben. Marsnak, a római mitológia hadistenének földjét elfoglalta a népek közötti megértés, megismerés, a békés verseny palotáinak sora. Nem ez volt az első világkiállítás, de az 1878-as a megszervezésében, színvonalában, látogatottságában felülmúlta az eddigieket. A házigazda franciák kitettek magukért, bár másfél milliárd aranyfrank volt akkor Párizs adóssága, sokba került a porosz— francia háború és a kommün leverése után elhatározott Szent Szív bazilika építése, amely nemcsak a bűnbánat és a nemzeti megújhodás, de az ellenforradalom jelképe is lett. FELÉPÍTETTÉK A TROCA- DERO PALOTÁT, ami olyan új elemekből épült, hogy nem lehet egyik építészeti stílushoz sem besorolni, mégis nemcsak a kiállítást élte túl, de az Eiffel-torony- nyal átellenben — amit az 1889- es világkiállítás szenzációjának szántak — ma is Párizs egyik érdekessége. A nemzetek pavilonjai tarka szőnyegként vették körül a Tro- caderót, Franciaország kiállítópavilonját. Képviseltette, magát hazánk is. Az osztrák—magyar pavilon egyik szárnya magyar volt és a korabeli sajtó akkor is 1878 a legszebb dicsérő jelzőkkel illette a magyar pavilont. A KIÁLLÍTÁSI CSARNOKUNK homlokzatán Mozart mellett Petőfi és Széchenyi szobra állt. A pavilonban keresettek voltak a magyar malomipari gépek, és nem kis hírnevet szerzett magának a Ganz Társaság. A kiállításon részt vett mint Edison munkatársa Puskás Tivadar, a telefonközpontnak és a telefonhírmondónak (a rádió elődjének) a feltalálója. Éppen ez a kiállítás hozta meg számára a sikert, hiszen egy évvel ezután ő rendezte be a párizsi telefonközpontot, és annak első igazgatója lett. A kiállításon már bemutathatták a turbógenerátort, amely nagyobb teljesítményű és gazdaságosabb volt, mint az addig használt energiaátalakítók. Deprez megoldotta a villamos energia nagy távolságba való átvitelét. Megjelentek a belsőégésű motorok, melyek fordulatot hoztak a mezőgazdaságban, a közlekedésben és más termelési ágakban. Sajnos az utóbbi technológiájának ismerete új fegyverfajták megjelenését is elősegítette. Ezek a fegyverek juttatták évtizedekig haditechnikai fölényhez a nyugati gyarmatosítókat. A párizsi világkiállítás azonban erről nem tehetett. Mint minden nemzetközi kiállítás, a párizsi is a világ kirakata, lett. PÁRIZS, A „VILÁG FŐVAROSA”, A „FORRADALOM VÁROSA” a Szajna partján épült, ezért ring a város címerében egy hajó ezzel a jelmondattal: „Hánykó- dik, de el nem süllyed”. Ügy gondolom, ez jellemző a száz év óta megrendezésre került több ezer kiállításra is. Nem egy kiállításon robbant már bomba, nem egy kiállítást kellett már " háború miatt bezárni. Mégis, „el nem süllyed”. Ma is különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének nagyszerű fóruma. A kiállítások a népek békés versenyének, egymás jobb megismerésének, népgazdasági szempontok jó érvényesülésének olyan helyei, amelyeket nem akar eltiporni egyetlen nemzet sem. Minden kiállításnak van protokollja. Az ünnepélyes megnyitó után a házigazda ország államfője vagy egyik minisztere kíséretével és a nemzetek pavilonjainak igazgatóival, a diplomáciai testületek képviselőivel sorba járja végig a pavilonokat. Egymás után nyílnak ki a pavilonajtók, majd a megtekintés után a pavilon üzletkötői, műszaki szakemberei csatlakoznak ehhez a kísérethez. Az induláskor még cSak „magas szintű” képviselők lépik át az első pavilon küszöbét, a végén már hullámzik a tömeg. Istennek hála, hogy ma már nemcsak a kiállításokról, hanem sok más békés, építő jó dologról elmondhatjuk: Kevesekkel indult, de ma már a jó úton hullámzik a tömeg. Bolla Árpád
