Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-09-03 / 36. szám

Hétköznapi imádságok

Imádság a holnapi nemzedékért

Uram, mi mindnyájan, akarva, vagy akaratlanul a holnapi nemzedék számára építjük a világot. Az csak a kérdés, hogy milyen lesz az a világ? Nem fogja-e árvának, lelkileg kietlen pusztaságban élőnek érezni magát a holnap embere? És ha így lenne — mert ettől félek — nem azért lesz-e így, mert az eljövendő nemzedék jelenét mi készítettük elő.

Tudunk-e majd, ha mi innen elmegyünk, olyan világot hátrahagyni számukra, amelyben nemcsak könnyebb a mindennapok terhe, de boldogabb is az ember mindennapi élete.

Könyörgöm, Uram, mindazokért, akiknek majd otthonukká lesz az a világ, amelyet mi formáltunk meg és mi hagyunk rájuk. Hadd legyen valóban otthonukká, testüknek is, lelkűknek is. Könyörgöm, ne engedd, hogy hamis nyomokba állítsuk lábaikat. Őrizd meg őket attól, hogy átörököljék mindazt az önzést és gyűlöletet, amellyel a mi nemzedékünk kétszer is lerombolta a maga-építette világot. Félek, hogy akaratunk ellenére is túl sok rendezetlenséget hagyunk rá azokra, akik csak most kezdik el az életet. Sok rosszat, amelyet már csak te tehetsz jóvá, Uram.

Köszönöm, hogy a földgolyónak napos felén születhettem én. Ott, ahol ismeretlen az éhezés. Ahol mindenkinek jut mindennapi kenyér. Szégyenlem magamat azért, hogy sokakkal együtt én is megfeledkezem azokról, akik a föld árnyékos felén, a fejlődésben elmaradt népek között élnek. Fáradnak, küszködnek és halnak meg úgy, hogy marok rizs vagy még annyi sem jut naponta számukra. Uram, könyörgöm a közöttük szegénységben, nélkülözésben, éhségben és betegségek között felnövekvő gyermekekért. Add, hogy életük és sorsuk közelről érintsen és érdekeljen bennünket is. Mert az ember csak másokkal — sokakkal, távoliakkal is — együtt lehet igazán boldog.

De gondolok azokra a fiatalokra is, akik közöttünk élve nem ismerik ugyan a mindennapi kenyérgondot, mégis csak kietlenséget és kopárságot látnak maguk körül. Lélekben is, de az élet körülményeiben is. Hozz közelükbe valakiket, akik meg tudnak mulatni valamit számukra az élet szépségeiből. Ha jónak látod, használj fel ebben engem magamat is.

Könyörgöm hozzád, Mennyei Atyám, add, hogy igazi, képmutatás nélküli, egészséges és emberséges szeretet legyen az egyes emberek között és a népek között is. Hogy minél kevesebben járhassanak az élet napfényes oldalán úgy, hogy megfeledkezzenek azokról, akik árnyékban maradtak. Könyörgöm azokért, akik rögös úton járnak, bár körülöttük mintha mindenkinek sima volna az útja. Azokért, akik szívből aggódnak a holnapért és a holnapok nemzedékeiért. És azokért, akiknek különösen is nagy feladataik és lehetőségeik vannak a holnap arcának megformálásában.

Hallgass meg, Uram, mert tudom, hogy a te szereteted az élet jövendője Jézus Krisztus által. Ámen.

Simo Talvitie: Arkisia rukouksia (Hétköznapi imádságok) c. könyve nyomán Schreiner Vilmos

— Szentháromság után a 15. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 6, 24—34; az igehirdetés alapigéje: Ám 6, 1—7.

HÁZASSÁG. Ducsai Imre üzemmérnök és Szakáts Sarolta óvónő a lajoskomáromi evangélikus templomban tartották esküvőjüket július 29-én. Az eske- tés szolgálatát a menyasszony édesapja, Szakáts László végezte.

HALÁLOZÁS. Kovács József, a péteri gyülekezet 40 éven át volt felügyelője, 81 éves korában elhunyt. Hosszú betegségét türelemmel s Krisztusba vetett hittel hordozta. — Szolgálata idején hűségesen munkálkodott a péteri és vecsési gyülekezetekben. — Üllőn temették el, nagy részvét mellett. — „Tudom, hogy az én Megváltóm él, utoljára porom felett megáll.” —

— HARANGÖNTÉST, javítást, szolgáltatást, le-, és felszerelést, vasállványok és könnyühúzású koronák készítését, átalakítását vállalja ,,Sle- zák László aranykoszorús harangöntő utóda és fia”, Gombos Lajos harangöntő mester. 2162 Orbottyán, Pí. 2.

Budapesten, 1978. szeptember 3-án

Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly, de. 11. (úr) David Preuss du. 7. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Csélovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv). Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv). Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10.- Matúz László. Pestlőrinc Szemere-telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekciie-telep de.

8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAv-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mályásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de.

9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv) Koren Emil. du. 6. Follin Brúnó. To- roc.kó tér de. fél 9. (úrv) Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 9, de. 11. du. fel 7. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Lehel László. Kelenföld de. 8. Missura Tibor. de. 11. (úrv) Benéze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi iit 138. de- 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

Istentiszteleti rend

— TORON TÓRÁK javítása, karbantartása, felújítása. Mechanikus felhúzásúról elektromos felhúzásúra való átalakítás. Villanyórák szerelése a toronyba. (4-10 perc eltérés évenként) Garancia mindén esetben. Pere Gyula órás, 4440 Tiszavasvári.

TORONYÓRÁK felújítását, automatikus felhúzórendszerét készíti Kovács Jenő órásmester, Székesfehérvár. Érsekújvári u.- 7/a. — Kérésre szívesen küld díjtalan tájékoztatót.

— LUTHER-kabátot szakszerűen készít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest, VI., Majakovszkij u. 6.

evangélikus elet

A Magyarorszagi Evaneelikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 160,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302

®

78.2605

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Minden gondotokat hagyjátok őrá, mert neki gondja van rátok” (1 Pt 5, 7).

VASÁRNAP. — „Te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmám ifjú korom óta” (Zsolt 71, 5 — Zsid 6, 11 — Mt 6, 24—34 — Zsolt 37, 3—6, 25—29). „A reménység bizalom, hit abban, hogy amit óhajtunk, megvalósul.” Reménységünk túlmutat a. látható valóságon: arra a boldog jövőre, meny- nyei hazára, ahova minden ember meg van híva. Jogosan óhajtjuk ezt az örök életet, hiszen Isten ígéretei nyilatkoztatják ki. Ez biztosít bennünket ennek a jövőnek valódiságáról, ezért Ű a mi reménységünk. „Reménységem te légy nékem, Nagy hatalmú bölcs Istenem.” (329. ének 1. v.)

HÉTFŐ. — „Jézus ekkor ezt mondta nekik: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz én- bennem, ha meghal is, él” (Jn 11, 25 — Zsolt 126, 1 — 1 Tim 4, 4—8 — Hős 5, 15—6, 6). Percenként kétszáz ember hal meg a Földön. Ha egy percet szánsz erre a néhány sorra: ez alatt kétszáz családban jajdul- nak fel és lesz hangossá a zokogás. S félünk a perctől, amikor a kétszázban benne lesz közeli szerettünk vagy mi magunk. De egyszer Jézus megállt egy temetőben. Sír mellett, temetés után síró emberek között, maga is a halál felé közeledve önmagára mutatott, s magáról mint a feltámadásról és az életről beszélt. Azóta mehetünk mi is úgy a halai felé, hogy mienk az élet, mert mienk Jézus. „Jézus él, én is vele” (216. ének, 1. v.).

KEDD. — „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk meg, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Gál 6, 9 — Ezs 48, 18 — 1 Tim 6, 6—12a — Hős 8, 1—14). Van a világon olyan közösség, amelyben kötelező a napi egy jócselekedet. Napra fel kell írni, az összejöveteleken a vezetők beszámoltatnak róla. Szerencsés, aki már reggel túl van rajta, jó „letudni” a napi adagot. Milyen szegényes szemlélet ez, amelyik annyira szűkmarkú a jó cselekvésében. Szabhatunk normát, beleunhatunk, megfáradhatunk, amikor Isten nem fárad el, ha rólunk van szó? „Ó, szeretet Atyja, Áldj meg oly lélekkel, Mely örömest tesz jót, Minden emberekkel. (443. ének, 7. v.).

SZERDA. — „Ezért kerülő útra vezette Isten a népét a Vörös-tenger pusztája felé” (2 Móz 13, 18 — Ef 3, 2 — 1 Kor 7, 20— 24 — Hős 11, 1—11). Valaki egy hegyi túráról beszélt. Meredek sziklafalon, vaskampókba kapaszkodva, az üt egy része különösen is nehéznek és érthetetlennek tetszett: miért erre vezet?! A tetőn lehetett visszanézni. És ami útközben kitérőnek, hosszúnak és különösen is nehéznek tűnt, onnan föntről az egyetlen lehetséges útnak. — Isten vezetését sem értjük mindig: miért a nehéznek tűnő kerülő utak életünkben? Ö föntről jobban tudja, merre kell vezetnie, s egyszer mi is belátjuk igazát. „Utad van számtalan sok, Uram ...” (370. ének, 4. v.).

CSÜTÖRTÖK. „Szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Gál 5, 13 — 5 Móz 16, 20 — 1 Kir 17, 1—6 — Hós 14, 2—10). A szeretetnek mindig meg kell nyilvánulnia. Kevés, ha csak érzés, és nem szolgálat: tett és cselekedet. Jézus szeretete abban nyilvánult meg, hogy olyan volt közöttünk, „mint aki szolgál”. Ebben elment a szeretet végső határáig: életét adta. Szeretete mintája tud-e lenni az enyémnek? Hogy mint az övé, legyen egyetemes, ne ismerjen semmi társadalmi vagy faji korlátot, ne vessen meg senkit, férjen bele az ellenség szeretete is — és tudjon konkrét szolgálattá válni. „Testvéreim javáért fáradnom, küzdenem, Erre segélj, ó Isten ...” (446. ének, 1. v.).

PÉNTEK. — „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem” (1 Móz 32, 27 — Jn 15, 4 — 2 Thessz 3, 6—13 — Hab 1, 4—11). Az áldás megszokott vallási formákat juttat eszünkbe, sokszor gépiesen elmondott, még többször felületesen hallgatott szöveget: „Áldjon meg téged az Ür...”. Pedig Jézus utolsó látható megnyilatkozása is az áldás, amelyet övéire hagyott. Áldott- nak lenni az Űrtói nem jámbor óhaj, kegyes kívánság, puszta „szöveg”, 'hanem Isten közeledésének eszköze: jelen van, segít, bűnbocsánatot ad, gyülekezetei teremt. Nemcsak szó, hanem adomány. Erő árad belőle: Isten ereje. „Áldj meg minket Üristen...” (425. ének, 1. v.).

SZOMBAT. — „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is” (Jn 12, 26 — 1 Sám 12, 24 — Lk 6, 20—26 — Hab 1,

12—17). „Egyre sötétebb alagút” írja az öregkorról egy nemrégen elhunyt költőnk. S hozzáteszi: „De egyre fényesebbek a lámpák”. Jézus követésének ajándéka ez. A halál sötét alagútjába tartó f utunkat Jézus szava ragyogja be: hozzá megyünk, ahol Ö van. Az út végén Ő vár. Hazavár. Hát nem érdemes követnem Öt? „Uram, tehozzád, Hol fénylik orcád, Vágyódom én” (790. ének, 6. v.).

Zászkaliczky Péter

SZOMOLYA A BÜKK LÁBÁNÁL HÚZÓDÓ FALUCSKA, Borsod és Heves megye határában, közelebb Egerhez, mint Miskolchoz. Girbe-gurba utcácskái domboldalnak kapaszkodnak, a múltat idéző pincelakásokat rég lelakatolták, s az ott lakók kulturáltabb, emberhez méltóbb otthonokat kaptak. Rangos porták épültek díszes vaskerítésekkel, működik a községben mozi meg discoklub is, az emberek életvitelében pedig jelentős változás tapasztalható.

A világ azonban egy ponton mégis megrekedt Szomolyán, az idős asszonyok annyira hasonlatosak egymáshoz. Szőlőből jönnek esténként görnyedten — mintha múltjukat cipelnék — „hátyit” hordanak, abban a motyójuk, mivel hajnaltól alkonyaiig dolgoznak. Szinte meg sem lehet különböztetni ezeket az ezer ráncű, napbarnította asszonyokat. Az idő és a munka edzette őket ilyen egyformává. Kemények és szigorúak. Akinek nem kellene, aki nincs rászorulva, az is a szőlőbe igyekszik, amint pirkad, Ősi örökségük az erejük.

ESTELENTE PÉLDÁUL ÁTJÖN RÉZ1 NÉNI, s hozza a tál cseresznyét — híres a szomolyai cseresznye — exportra is jut belőle. Rézi néni majdnem mindent tud, amit gz életről tudni lehet. Elmondja miként telt a napja, miként hagyta el a barátnőjét kötözésben, pedig az csak hatvanhét éves. ő pedig már betöltötte a hetvenet. Értelme van az életének, mert tudja, hogy holnap, meg holnapután megint szükség lesz a munkájára.

Szomolyai fecske fészek

Aztán elmegy Rézi néni s a szomolyai csend végtelen nyugalma megérinti a városból érkezett embert. Olyan ez a csend, hogy valósággal meg lehet fogni, el lehet érni, át lehet ölelni. Fel lehet oldódni ebben a csendben a szikrázó csillagok alatt, súlytalanná lehet válni, mert nem nyomasztanak többé a hántások, a hangos szavak és sértő indulatok.

ÜLÖK A FEHÉRRE MESZELT VERANDÁN és nézem a fecskefészket a mestergerendán, melyet egy hét alatt raktak, s most már szervesen a ház részévé vált, mint a kamra vagy a szaletli, melyet emberi kéz alakított a Hunyadi utcai házhoz.

Nemrég keltek ki a kicsik. Négyen vannak. Aprók, talán dekában sem kifejezhető életek. A szülők, egymást felváltva, reggeltől estig hozzák nekik az / ételt. Az egyik őrködik a száradó ruhák részére kifeszített kötélen, s a másik karcsú, elegáns szárnyalással tovarep- pen, indul a patak felé élelemért. A kicsik pedig várják. Nem telik bele öt vagy tíz perc — talán annyi sem, hiszen ebben a csöndben az idő szinte mérhetetlen — a csőrükben ismét hoznak valami eledelt. Apró kis fejek jelennek meg a fészekben és csivitelve várják a táplálékot. Mindegyik sorban kap. A sorát mindegyik türelmesen kivárja. Így megy ez reggeltől estig.

TÜRELEM ÉS SZORGALOM. Fáradhatatlan kötelességtudás és ragaszkodás. S este a két fecske, a fészek két oldalán gubbasztva — vigyázva a kicsik álmát — éberen alszik. Mert olykor veszedelem közeledik. A kerítés köpárkányán, su- nyítva, nesztelen léptekkel, meggörbített derékkal, vadászzsákmányra éhesen macska lopakodik a kertbe. A két fepske mélyrepülésben köröz felette, amíg el nem üldözi. A macska — a hívatlan vendég — olyan nesztelenül, lapítva, amint jött, átugrik a szomszéd ház tetejére, s a holdfényben nyújtózva nyávog siralmasan az éjszakába.

NÉZEM A FECSKEFÉSZKET. S az ember mindig a maga sajátos világával azonosítja azt, amit a természetben lát. Amikor a fiatalok egybekelnek, akkor is azt mondjuk, fészket raknak. Mert a fészek a család szimbóluma. Melegség és biztonság. Csakhogy ezeket az ember alkotta fészkeket néha oly hamar elsodorja, megsemmisíti a rosszindulat, az irigység, az önzés, a sok vélt vagy valós sértés, meg a komisz szavak, melyek lelket ölnek.

Pedig az emberi fészekrakást is menynyi készülődés, illúzió, jó szándék és szeretet előzi meg. Aztán észrevétlen megkopnak ezek a fészket összekötő szálak, s a fészek hirtelen, visszavonhatatlanul és jóvátehetetlenül széthull. Gyanakszom, ez a szomolyai fészek nem ilyen könnyen semmisül meg. Mert kötőanyaga az összetartozás, a felelősség, a jövőre nevelés, a tudat, hogy nyár végén útra kell kelni, más égtájak, melegebb kontinensek felé, s ehhez az úthoz erő kell. s ezt az erőt a kicsiknek a fészek adja meg. A fészek melege és biztonsága, melyet a szülők teremtenek meg és biztosítanak.

A kis fecskék nap mint nap szemmel láthatóan fejlődnek. A hangjuk is erősebb, s a fészekből majdnem félig ki- csüngenek, amikor az érkező táplálékért nyújtóznak. Lassan repülni tanulnak. Ezért a tornác két oszlopa közé újabb spárgát feszítünk, könnyebb legyen az indulás, az érkezés a fészek és világ között.

öly gyakran hallani, amikor türelmetlen szülők, akik azt hiszik, csak az ő gondjuk és fáradtságuk fontos, ingerülten válaszolják az érdeklődő, világra kíváncsi gyermekeiknek: „maradj csendben, nem látod, hogy nem érek rá, ezer más dolgom van, s akkor te ilyen ostobaságokkal hozakodsz elő?’’ A gyermekek ilyenkor többnyire értetlenül néznek és csodálkoznak, vagy magukba fordulnak és nem kérdeznek többet.

NÉZEM A SZOMOLYAI FECSKÉKET. Soha nem türelmetlenek és. nem fáradtak. S ha beszélni tudnának, soha nem adnának ilyen elutasító választ a fiókáiknak, mert összeköti őket a fészek

meIe9e-" Ágh Tihamér