Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-09-03 / 36. szám

GYERMEKEKNEK. A madarak és a liliomok példája „írok nektek, ifjak.. Gyülekezet — hétköznap Mt 6, 24—34 Az ember a legfejlettebb élő­lény. Azt is -szoktuk mondani, hogy az ember a teremtés koro­nája. Ez valóban így is van. Az ember értelmével és akaratával sok mindenre képes, amit más élőlények nem tudnak megtenni. Mégis vannak bizonyos dolgok, amelyekben az emberek tanul­hatnak más élőlényektől. Jézus mai igénkben tanítványai számá­ra, s egyben a mi számunkra is a madarakat és a liliomokat ál­lítja példaképül.‘Miben példaké­peink a madarak és a liliomok? AZ EMBER SZÁMÁRA LEG­BORZASZTÓBB A FÉLELEM és az aggodalom érzése. Vannak em­berek, akik állandó aggodalom­ban élnek: Mi lesz velem holnap? Egészséges maradok-e? Lesz-e mindennapi kenyerem és ottho­nom? Ettől az aggodalmaskodás­tól sokszor a keresztyének sem mentesek. Ezért hangzik felénk Jézus tanítása: Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, sem tfstetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Éppen ebben a vo­natkozásban állítja elénk Jézus a madarak példáját: Nézzétek meg az égi madarakat! Nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sérti ta­karnak és mennyei Atyátok el­tartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Ag­gódásával ki tudná meghosszab­bítani életét csak egy arasszal is? A liliomok példáját pedig a ru­házkodással kapcsolatos aggodal­makkal összefüggésben állítja elénk Jézus: Mit aggódtok a ru­házatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növe­kednek: nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes díszében sem öl­tözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a me­ző füvét, amely ma van és hol­nap kemencébe vettetik, így öl­tözteti az Isten, nem sokkal in­kább titeket, kishitüek? A MADARAK ÉS A LILIO­MOK PÉLDÁJÁVAL nem a tét­lenségre tanít bennünket Krisztus Urunk. A mindennapi kenyérért és a ruházatért keményen meg kell dolgozni. Ezt szüléitek életé­ből bizonyára ti is tudjátok. S ha felnőttök, nektek is hasonló szor­galommal és odaadással kell majd dolgoznotok. Aki lusta és tunya, az magára vessen, ha nem megy minden úgy az életében, amint szeretné. Jézus nem a tétlenség­re, hanem az Istenbe vetett bizo- dalomra tanít. Isten nekünk mennyei Atyánk, aki szüléink módjára szeret bennünket és gon­doskodik rólunk. Még jobban, mint a madarakról és a liliomok­ról. Ezért adott nekünk értelmet, akaratot, erőt, hogy azt kihasz­náljuk. ö gondoskodik arról is, hogy munkánk és fáradozásunk ne legyen hiábavaló. Megáldja munkánkat sikerrel és eredmé­nyekkel. Éppen ezért nem szabad aggodalmaskodnunk és félnünk a jövőtől. Isten egész életünkben mellettünk áll, s nem csak földi életünkről gondoskodik, hanem örök üdvösségünket is megadja. AZ ISTEN IRÁNTI BIZODA- LOMRÓL szól a közismert kánon, amit különösen a gyermekek éne­kelnek nagy örömmel: Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! ö felruház és táplál, rád gondot ő visel. Dicső király, az ég és a föld Ura, Szívünk tiéd, légy annak is Ura! Selmeczi János 1. szín: vasárnap, templomi is­tentisztelet Az igehirdetés a vége felé kö­zeledik. Arról a példázatról szólt, melyben az egyik fiú igen-t mon­dott, de utána nem ment dol­gozni — a másik nem-et mon­dott, de aztán mégis kiment ap­ja szőlőjébe. A befejező monda­tok hangzanak már: . „Itt mi könnyen mondunk igen-t, — de az „igen” után következik-e va­lami odakint?" 2. szín: hétfő, üres templom Templompad: „Énrajtam ült Nagy István presbiter. Ügy vet­tem észre, nem nagyon figyelt, fáradtnak látszott, közben el is bóbiskolt.” Csillár: „Fényem éppen Sán- dorné bibliaórás 4 testvérre esett. Neki láthatólag tetszett a pré­dikáció, többször bólogatott he­lyeslőén.” Oszlop: „Aki közelemben ült, egy fiatalember, mintha véletle­nül tévedt volna csak be a temp­lomba. De én már sokszor hal­lottam itt a templomban, hogy nincsenek véletlenek. Nagyon kí­váncsi lennék, mit vitt magával ez a fiú, és mi lehet vele most, ott, ahol van.” 3. szín: hétfőtől szombatig a templomon kívül A presbiter otthon, péntek es­te... A gyülekezet gondnoka jött és kéri, hogy szombat délután jöjjön ő is a templomkerítést csinálni. Presbiter: „Majd pont arra van nekem időm! Van 30 presbiter, meglesz az a kerítés nélkülem is! Annyi a dolgom itt­hon a ház körül, hogy se látok, se hallok!” Felesége csitítja: „De, István! Beosztjuk majd úgy a munkát itthon, hogy I—2 órára elmehetsz a templomhoz! Emlék­szel, vasárnap miről szólt a pré­dikáció?” Presbiter: „Nem em­lékszem! A szószékről könnyű bölcs dolgokat mondani, de más az élet! Nem megyek és punk­tum!” De mikor másnap — fe­lesége segítségével — jól halad­tak a saját munkával —, mégis vállára dobta az ásót, kezében a kalapács — és ott volt a temp­lomnál. A bibliaórás fiatalasszony, aki buzgón helyeselt az igehirdetés alatt — mikor hétfőn bement a hivatalba, az a hír várta, hogy a könyvelésen betegség miatt hiányzik egy munkaerő. A fő­könyvelő úgy rendelkezett, hogy Sándorné végezze el a hiányzó helyett is a munkát. Sírógörcsöt kapott, kiabált, hogy őt minden­ki kihasználja, mert ő olyan „jó bolond”. Rohant az igazgatóhoz panaszt tenni, és fenyegetőzött, hogy felmond. Az igazgató tü­relmesen meghallgatta, majd így szólt: „Ügy tudom, ön vallásos gmber. A kicsivel több munká­hoz miért viszonyul így?” „Az nem ide tartozik — kiabált az asszony. Az az én magánügyem! Senkinek semmi köze hozzá!” „Nincs is — mondta az igazgató — csak hangosan gondolkodtak: miért nem jelent valami többet önöknek a vallás. De ha nem — majd egy másik társát fogjuk kérni a munka elvégzésére.” A fiatalembert nagyon elkí­sérte Isten igéje egész úton. Fő­ként azon gondolkodott, milyen kevés szeretet van benne. Falun él özvegy édesanyja, mindennap hogyan várja fiától a levelet. Mikor hazaért, leült az asztalhoz és hosszan, melegen számolt be anyjának mindenről, s megírta, mennyit köszönhet neki, s Isten tartsa is meg sokáig a drága édesanyát. Délután látogatás van a kórházban. Eszébe vágódott is­kolatársa, aki moiorozáskor el­törte a lábát. Vett neki friss, pi­ros szamócát és vitte be a kór­házba. öröm volt látni az örö­mét! A munkahelyén volt ott egy félszeg, ügyetlen fiú, mindenki csúfolta. Neki most eszébe ju­tott „Menj az én szőlőmbe!” — és segített a fiúnak, bátorította, pártját fogta. Hétköznapból hatszor annyi van, mint a vasárnapból! Az éle­tünk nagyobb része hétköznap. Ezért az életünk nagyobb részét éljük rosszul, ha nincs benne szeretet. Ennek a másokkal törődő sze­retetnek egy forrása van: Isten. Ezért kell Nála feRöltekeznünk — főként az 'stenusz teleteken. Rossz vasárnapok után rossz hét­köznapok Következnek. De van olyan igehallgató is, aki külön ügynek tartja a hitet, és más ügynek a mindennapi életet. A templom és az ottnon, a temp­lom és a munkahely egymásba nyílnak! A só szerepe az életben olyan, hogy csak akkor vesszük észre, ha hiányzik. A gyülekezet a hét­köznapokban a só Küldetését töl­ti be. Nem hangsúlyozza ki ön­magát, de a szeretet élésével megszépíti, elviselhető’ é teszi másik számára az életet. Áldott vasárnapokat, és — egy lélegzettel mondom — áldott hét­köznapokat! Görög Tibor Néhány nap „a legnagyobb magyar” életéből I T9 Ismerjük meg egymást Nagyon szeretek idejárni A pécsi gyülekezet tagja va­gyok. Templomunkban minden vasárnap sokan gyűlnek össze. Az anyukák ilyenkor a kicsiket be­küldik Babi nénihez, aki foglal­kozik velük. Kisebb koromban én is jártam ide, ha nem is rend­szeresen. Most már minden szombaton 3 órára jövök a gyerek-bibliaórára. Egy szombati bibliaóra nagyjá­ból így zajlott le ebben az év­ben: 3/4 3-kor már egy-két gye­rek bent ült a teremben egy hosszú asztalnál. Nemsokára meg­érkezett gyermekbibliakör-veze- tönk, aki még nagyon fiatal és a nagyobbak tegezik. Még nem kezdtük el az órát, mert számí­tottunk a késve érkezőkre. Addig beszélgettünk egy kicsit az el­telt hét eseményeiről. Egyszer­esük egy. nagy csattanás, mire a környék összes szombat dél­utáni pihenőjét töltő lakója fel­ébredt.. . Mikor két perc múlva testvérem beállított a zeneórá­ról, megkérdeztük tőle, hogy mi volt ennek a csattanásnak az oka. Erre ő azt felelte: „csak a hegedűmet ejtettem le” (amely csaknem széttörött). Később meg­érkezett Dudás István kis öccsé­vel, mivel éppen tél volt, tetőtől talpig havason az udvaron vívott hócsata után. Mikor végre mind­nyájan együtt voltunk, elkezdő­dött az óra. Először valaki mon­dott egy, a Bibliában előforduló személy- vagy földrajzi nevet, a másodiknak ennek a szónak az utolsó betűjével kellett egy újat mondania. Aki nem tudta foly­tatni, az kiesett. Ezután egy biliai történettel is­merkedtünk meg. M'után meg­hallgattuk, fogalmazást írtunk ró­la, de volt, aki rajzolt egy ké­pet a történetről. Néha egy kö­zelgő ünneppel kapcsolatos éne­ket is tanultunk. Óra végén imádkoztunk. Mi néhányon, akik részt vet­tünk az Evangélikus Élet című lap rejtvénypályázatában, óra után ottmaradtunk megírni a megfejtést. Egyszer versenyt is rendez­tünk, hogy az eddig tanult éne­kekből ki tudja a legtöbbet el­énekelni. Más alkalonimal pedig kérdésekre kellett válaszolnunk, amelyek a bibliai történetek sze­replőire vonatkoztak. Karácsony­ra történetekkel, versekkel ké­szültünk, amelyet karácsony elő­estéjén adtunk elő a templom­ban. A \konfirmandusoknak lelké­szünk tart órát ugyanebben az időben egy másik teremben. Én nagyon szeretek ide járni, mert itt olyan gyerekek között vagyok, akikkel jól érzem ma­gam, megismerkedünk a Bibliá­val, előkészítenek minket a kon­firmációra is. Nagy Eszter, Pécs NŐI PRESBITEREK NORVÉGIÁBAN Bár a norvég evangélikus egy­ház tíz egyházkerületében a gyü­lekezeti presbitériumok tagjainak több mint a fele nő, a presbité­riumoknak eddig azonban csak 22 százaléka választott női elnököt. Legerősebben Norvégia délnyu­gati részében, Stavanger egyház- kerületben tartják magukat a férfiak, ahol 73 gyülekezeti pres­bitérium közül csak háromnak van elnöknője. Ennek ellenére megállapítható, hogy a norvég presbitériumokban egyre egyenletesebben veszik igénybe nők és férfiak szolgála­tát. Az egyik egyházkerületben (Hamar) a női vezetők aránya 22- ről 34 százalékra emelkedett, a női presbiterek aránya pedig 48,8- ról 53,9 százalékra. Még ha a férfiak részvétele számukhoz képest túl magas is az egyházi szervezetben, a nők mégis erőteljesebben vehetnek részt az egyházban, mint a tár­sadalomban és politikában (szak- szervezetek, termelés stb.) vezető állásokat töltve be. Nagycenkre kell utaznom, ha Széchenyi mágneses vonzásába akarok kerülni. Már amikor leg­először a Széchenyi-család sír­boltjába léptem, s a legnagyobb magyar koporsójánál állhattam, megcsapott a történelem szele. SZÉCHENYI ISTVÁN középis­kolás korom óta példaképem. Nem tudom, igaz-e a legenda, hogy múzeumalapító apja az ifjú arisztokratát képen teremtette egy jobbágyuknak való köszönés elmulasztása miatt, s azon nyom­ban kezet kellett csókolnia a pa­rasztnak. Elképzelhető ez a pe­dagógia, hiszen a későbbiek so­rán végtelen felelősséget érzett az elnyomott osztály iránt. Ilyen, s hasoló epizódok emelték őt szá­momra magasan a? átlag fölé. Most is Nagycenkre kellett utaznom ihletért. S jólesett, hogy dr. Környei Attila múzeumigaz­gató kalauzolt a kastély helyreál­lított szárnyában, s bevitt dolgo­zószobájába, ahol Cziráky- és Szé- chenyi-bútorok között lapozgat­tunk a Széchenyi-kiadványokban. Külön szeretettel simogattuk a Hitel 1830-as kiadását, hiszen en­nek kapcsán hozott ilyen messzi­re utam, s búvárkodtunk Napló­jában, amelyet a gróf németül írt francia idézetekkel váltakozva. TULAJDONKÉPPEN NAPLÓ­JA ÉS A HITEL izgatott, vala­mint a 150 évvel ezelőtt tett fiu­mei utazása. Fiume és a Hitel kö­zött — mondják — szoros a kap­csolat, mert állítólag Fiúméban fogant meg a sokat vitatott mű gondolaté. Naplójából ez az állí­tás nem hámozha+ó ki, bár olyan gondolatok szép számmal adód­nak, amelyek a Hitelben bő ki­fejtést nyernek. Mindenesetre be­tekintettünk az intim, magán jel­legű sorokon keresztül egy vívó­dó ember lelkivilágába, aki be­tegségét, kedélyállapotát jött gyó­gyítani Fiúméba, de aki ugyan­akkor reménytelen szerelemtől is gyötrődött, s mindezt megtetézte a haza, a társadalom elmaradott­ságának fájdalma Fiume igazán szomorú epizódja a 37 éves mág­nás számára, aki 1828. július 21- töl augusztus 9-iq mégsem tétle­nül töltötte a rekkenő hőség nap- iait. Naplója végigkísér bennün­ket élete minden mozzanatán. In­nen tudjuk meg, hogy Berzsenyit olvasott: „Minél több Berzsenyi­verset olvasok, annál inkább te­lik meg lelkem fájdalommal, hogy milyen kevés magyar olvas... és hogy Berzsenyi sem ír már... Ilyen tálentum! Mert egyetlen ember sem ismeri fel tehetsé­gét ...” MEGTUDJUK AZT IS, hogy a Fiurhe környéki falvakat, városo­kat bújta, sok hivatalos és ma­gánszeméllyel találkozott és min­dent különös érdeklődéssel figyelt meg. Fürkésző tekintete előtt nem maradt rejtve az igazság: „Ijesz­tő a vízhiány. Jól tenné a kor­mányzat ha több, nagyobb cisz­ternát építene .. . Az emberek szorgalma nagy, a moráljuk is el­fogadható ... A szegény emberek mégis panaszkodnak, hogy mily nehezen keresik meg kenyerü­ket...” Trisztben veszi észre: „mentül tovább figyelem, annál inkább meggyőződésem, hogy merkantil vonatkozásban Ma­gyarországnak sok reménye itt nincs. Nekünk a Dunára kell épí­tenünk, minden más felesleges, ár elleni küzdelem, természet elle­nes ...” Mégis ajánlja Fiúméban egy móló építéséti amely elősegí­tené a kikötést. A parasztokról ilyen gondolata támad: ,.ha a parasztoknak egy­szer biztonságos bevételük (nye­reségük) lesz, akkor már iparo­sodnak, de irányítani kell őket”. Hazafelé jövet Kehidán megláto­gatta Deák Ferencet, s az egész háznépről ezt jegyezte naplójába: „erényes emberek” Ennyit akartam idézni a min­den sorában izgalmas Napló-já- ból. EJTSÜNK NÉHÁNY SZÓT A HITELRŐL IS. A fiumei út után két évvel jelent meg. Olyan nagy volt a keletje, hogy ugyanebben az évben (1830) háromszor kellett megjelentetni. A Hitelt általában közgazdasági műként tartják szá­mon. Ezt a véleményt azonban szerte kell foszlatnunk. A könyv valóban foglalkozik a hitel köz- gazdasági jelentőségével, miután ilyen fejezetcímei is vannak: „A magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene” vagy „Magyarországnak kereske­dése nincs”, vagy ..Mit kell tenni sYnit kell kezdeni?”, de a művön végighúzódik Széchenyi világné­zete és valláserkölcsi gondolkodá­sa. S míg egyfelől a Hitel a ma­gyar termelés akadályai között elsősorban a magyar alkotmányt említi meg és a magyar paraszt­ságnak olyan jelentősséget tulaj­donít, hogy azt mindennemű föl­desúri mesterkedéssel szemben meg kell védeni. Másfelől a Hitel valláserkölcsi nézetét is tükrözi. Ezt a kérdést pusztakamarási báró, a Zord idők írója, Kemény Zsigmond óta 'szokták vizsgálni (1851). ö fedez­te fel először, hogy a Hitel poli­tikai rendszere az igazság és mél­tányosság keresztyén elvein ala­pul. E felismerés kapcsán helye volna annak, hogy teológusaink bonckés alá vegyék a 19. század reformmozgalmának egyik legje­lentősebb iratát. A „hitelt” Szé­chenyi maga is tágabb értelem­ben alkalmazta: „tudniillik.' hinni és hihetni egymásnak. A hit azon láncza, mellyel az emberiség ösz- sze van kapcsolva a Mindenható­val : a szó szentsége köti az ural­kodót ... az igaz szó kútfeje a házassági boldogságnak, s valódi becsület s cselekmények egyessé- gének, s így minden szerencsé­nek ...” Az alábbi idézet pedig valósá­gos igehirdetési részlet: „Boldo- gak, akiket nem nyavalya, testi gyengeség vagy haláltúli rettegés kínszerit végre térden csúszni a kereszthez, hanem ... önként, sze- retetbül a legfőbb Jóhoz emelték fel lelkeket a legtökéletesbhez. s ha nem csak szóval, hanem tet­teik által is gyakorlák vallások igazi értelmét...” Íme, a széchenyi-féle „TEOLÓGIA”! S milyen közel áll hozzánk! S milyen friss, milyen igaz! De nézzük, mit is ír a szó­ról: „A szó szentsége azon bíró, mely uralkodó és nép közt ítél, s ha egyszer megsemmisül, híjába szól a törvény s minden társasági rend és szerencsének vége.” Ez is tehát „hitel” kérdése! Sorolni le­hetne hasonló idézeteket vég nél­kül. Fiúmétól indultunk el, ahol 18 napot töltött. Az utazással együtt, amelyet mint írja „diligence”-n — postakocsin — tett meg. jóval hosszabb időről számolhattam be. S kikötöttünk a Hitelnél, vagy ha úgy tetszik Nagycenken. hogy magunkba szippanthassunk vala­mit- ez igazán rendkívüli ember szelleméből. Rédey pá,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents