Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-08-20 / 34. szám

„Életképtelenek?” Egy dokumentumfilm margójára A Hernád völgye felöl érkezve, a Cserehát kapujában, Fancsal üdvözli az érkezőt. A Cserehát kies fekvésű falva régi település. Abaúj-Torna vármegye rögzített története Fancsalról ..Villa Fon- chal” megjelöléssel tesz említést, így közli a helység nevét az 1262- ben kiadott, de már 1273-ban át­írt okirat. Az évszázadok során sok nehézséggel küzdött a falu, de újra és újra talpra állt. fel­véve az élet ritmusát. Jelene is azt mutatja, hogy az 1943-ös tör­ténelmi sorsforduló után készség­gel vállalta az újat. s bírja a fel­gyorsult élettempót is. A MAGYAR TELEVÍZIÓ AZ ELMÚLT ÉV ŐSZÉN több csere­háti kis faluban. így Fancsalon is felvételeket készített az ..Életkép­telenek?” című dokumentumfilm­hez. A film arra a kérdésre ki-' vánt választ adni. hogy az urba­nizáció és iparosodás korszakában mi lesz a sorsa a Cserehát domb­jai között megbúvó kis települé­seknek? Tény, hogy sokan már megkongatták a vészharangot, lehetelennek tartván kis falvak létezését. Szórvány utaim során magam is találkoztam idős embe­rekkel, akiknek az a véleménye, hogy ha ők meghalnak, a fiatalok már nem fogják azt megtenni, amit ők, hanem máshol és más formában keresik boldogulásukat. Az említett filmet azóta már közösen megtekintettük. Végig­vezeti a nézőt a Cserehát jó pár községén, falunkon is. Láttunk el­hagyott, roskadozó házat, magá­nyos, megkeseredett öregembert, aki már nem akar gyerme­keikkel menni a „kőrengeteg” kö­zé. Talán az a gondolat is vissza­tartja őket, hogy „nehéz az öreg fát átültetni”... A kép nagyon le­hangoló lett volna, ha csak ezt látjuk a filmen, de nem így volt. A filmkockák hozták az élet je­leit is a Cserehátról. Megdobbant a szívünk, amikor közbe-közbe, de főleg a végén megjelent a vásznon az ismerős, farjps^Ji -tój:, a szerpentin körül szépen gondo­zott szőlők... a rég; vifcrmjsasos területen ma viruló gyümölcsö­sünk, mosolygó piros almákkal és friss, vidáman dolgozó, fiatal asz- szonyokkal, gyerekekkel... jó volt látni a fürge IFA gépkocsikat, a hatalmas kamiont, amely az „élet ízét” készült vinni — almába cso- magoltan — külföld felé ... A FILM ’ MEGTEKINTÉSE UTÁN ANKÉT VOLT a miskolci Film Clubban, élénk megbeszélés­sel. vitával. A végén kikristályo­sodott az a vélemény, hogy nem­törvényszerű a mienkhez hasonló kis falvak elnéptelenedése. Töb­bek által megerősített vélemény volt, hogy mindnyájunknak ked­ves, szép hazánkban nincs olyan talpalatnyi föld, amelyet meg ne lehetne művelni, hasznosítani — csak erős akarat, közös összefogás és munka kell hozzá! Azóta itthon is megpróbáltam áttekinteni helyzetünket. S vala­hol — ahol olvassák e sorokat — a film által fölvetett kérdéssel küzdenek, szeretettel kérem, pró­bálják átgondolni észrevételeimet. Véleményem szerint azért bírja a mi kis falunk ä felgyorsult élet­tempót, mert mindig törekedett és törekszik az újfa. Felszabadulá­sunk után is bátran elkezdte ezt a közös gazdálkodással, ezen be­lül az Európa-szerte ismert talaj- védelemmel. a gyümölcstermelés­re való átállással, amelyet egyre korszerűsít és bővít. A NEM EGÉSZEN ÖTSZÁZ LELKES KIS KÖZÖSSÉG ma is tudatosan és tervszerűen formálja életét. A termelőszövetkezet ve­zetősége. tanácstagok és népfront­bizottsági tagok együtt beszéljük meg gondjainkat és teendőinket. Falugyűlésen pedig minden ered­mény és teendő közös megbeszé­lésre kerül. A falugyűlésnek sok­kal nagyobb a jelentősége, mint ahogyan azt egyesek gondolják. Nálunk élmény egy-egy ilyen együttlét. Ahogyan mifelénk mondják, „szép nézni” az érdek­lődő arcokat, mivel mindig vár­nak valami újat. Magam csak tizenkét éve szem­lélem a falu életét, de a sok új dologból csupán ízelítőt tudok nyújtani e helyen. Több mint tu­catnyi új lakás épült, van óvoda, ősztől lesz napközi az iskolában is, pedig mindössze huszonkét alsó tagozatos gyerekről van szó. A minap kedves volt a körzeti isko­lába készülő lányom megjegyzése: „Édesapám, annyi minden van a mi iskolánkban. A héten a hinták is elkészültek, szinte sajnálom itt­hagyni. Na, de nem baj, Attila az ősszel már iskolás lesz, majd ők élvezik.” Ez a helyes gondolko­dás! Felnőttek és kiskorból ki­növő gyerekek az „aprók” jövőjét is nézik. Érezzék jól magukat, szeressék meg falujukat. AZ EMLÍTETT FILMEN' IDŐS 'Testvéreink arcáról is a nyugalom és megelégedettség tük­röződött. Talán azért iá, mivel égy éve már az öregek napközi otthona is üzemel — örömükre! Nem szóltam a dolgozó nőkről. Gondolom, megelégedettségüket jelezheti a Nőbizottság elnöke egyik beszámolójának a vége: „ ... ha valamit még kívánni le­hetne, az nem más, mint a nő­napi hóvirág”. E tavaszon azt is megkapták. így él az ősi település népe, ezen belül az ősi evangélikus gyü­lekezet a Cserehát lankái között. Szórvány helyzetünkből adódóan mi is, gyülekezeti szempontból is. érdekeltek vagyunk a szóvá tett kérdésben. Fölélik tornyosuló ősi templomunk Gazdája is arra biz­tat. hogy szeretettel és remény­séggel osztozzunk kicsi falunk életének minden ügyében, dolgá­baTU Péter Jenő Falvakon, tanyákon Városiasodó falunk ÜGY TÖRTÉNT, HOGY TA­TA Y SÁNDOR ÍRÓ, miután Bu­dapesten átvette a magas állami kitüntetést, beült Zsigulijába és hazajött a szülőfalujába. Mivel éppen akkor ünnepelte 66. szüle­tésnapját, meglepte magát azzal, hogy két egész napot itt töltött el. A két napból egy jutott a szülői háznak is. Ültünk a parókián, be­szélgettünk, meg hallgattunk is nagyokat. Mesélt — olyan vere­tes tömörséggel, ahogyan csak ő tud — a régi faluról, én meg az újról, a mairól, mosolyairól és könnyeiről. A harangozó elcsendítette az esti imára harangszót, amikor visszaindult lenyugodni a roko­nok házához. Megkerültük a templomdombot, belehallgatóz- tunk a falu esti hangjaiba, figyel­tük az Ifjúsági Klubból kiszűrődő beat-zenét. Táncoltak a fiatalok. — Sok fiatal elhagyja-e a fa­lut? — kérdezte. — Igen. elmennek, jórészt Pá­pára járnak szakmunkásképzőbe, középiskolába. Aztán ottragadnak, vagy mennek tovább Veszprémbe, Budapestre, albérletbe, munkás- szállásokra. De vannak, akik itt­maradnak, meg vannak olyanok is, akik a „világlátás” után visz- szajönnek. Visszahívja őket a jó kereset a tsz-ben, az épülő ház, az autó, amivel világot látni me­het hazulról is. Visszahívja a csa­ládalapítás, az, hogy itt kalákába felhúzza a rokonság a kétablakos, színes vasgirland-kerítéses házat. Persze, fürdőszobával. — Tud-e az anyagiakon túl va­lamit még adni a falu — kérdezi, és én hallgatok, mert erre igen nehéz a válasz. t RÁÉRŐSEN MEGYÜNK VÉ­GIG A FŐUTCÁN. Kékes, fluo­reszkáló fények ömlenek ki az ablakokon. Tv-t néz a falu. Hír­adót. krimit, meccset, néha szín­házat. ritkán hangversenyt. — Hogy széttördeli-e a családo­kat, azt nem tudom. A munka után holtfáradtan a sarki asztal köré ülő nagycsalád már a múlté A bakonyi betyártörténeteket me­sélő meg éneklő öregek. Savanyú Jóska csodálatos meséie helyett különböző felügyelők úi ..legen­dáiba” merednek — értetlenül ki­csit. — Csak az új történeteket értő fiatalok ne meredjenek a bako­nyi színes csodavilág hallatán ér­tetlenül maguk elé — mondja. Balkézről elhagyjuk a Tatay ut­cát. A Bakonyba futó utca az író nagyapjának a nevét viseli, a 48­as hitű evangélikus esperesét. Megállunk egy öreg háznál. Ko­pott szalmateteje, mint ótvaros macska tépett háta. Nem lakják, alacsony ereszéig ágaskodik a gaz. — Jó lett volna falumúzeum­nak, mondom. — Az udvar felől tornácos? — Igen, meg nyitott tűzhely a konyhában. — Akkor tényleg jó lenne — mondja. NÉZEM AZ ARCÁT AZ ESTI LÁMPA FÉNYÉBEN. Nemrég ír­ta róla egyik írótársa, hogy olyan az arcéle, mint a török idők luthe­ránus prédikátoraié lehetett. Az . író még látta a régi Bakonytamá- sit. A csupa-ilyen-ház falut, ő még ismerte azokat erejük teljé­ben, akiket én temetek sorra, ő még találkozott azokkal az iszo- . nyú feszültségekkel, amik átjár­ták a falusi társadalmat, ő még látta azt, amit Darvas József a Viharsarokban, Kodolányi a Drá- vaszögben, Simon István Bazsin, Nagy László Felsőizkázon, Váci Mihály a Nyírségben. Illyés a pusztákon. Amit mi csak könyv­ből. Tatay Záporából, a Puszták népéből Illyés szemével, látunk és megismerünk. Meg esetleg falu­múzeumok tárlóiból, de ők a ve- rítékes, fekete arcú férfit is lát­ták kezében a szép mívű favillá­val. látták a földgyűrött kezű asz- szonyokat görnyedni rokkák és köpölők mögött, ők még mezítláb marhákat őrző gyermekekkel ta­nulták a betűvetést. Akkor a fa­lura tévedt városit a félcipő, a nyakkendős fehér ing, a bunda és kalap jelentette. A télen meg — bizony, illetlenül — elmosolyod­tam a papi pad rácsa mögül, ami­kor láttam szemben a presbitere­ket nyakkendő-fehéringesen.bün- . dggallérral’, ásszonyálk is‘ Kalapo­sán, bündásan. Igái. hideg vasár­nap volt. És ha pihenőnapokon beülnek nyáron az autóba és „le­ruccannak” a Balatonhoz, falusi mivoltukat csak szép magyar be­szédük árulja el. PERSZE A FALU VÁROSIA­SODÁSA NEM IDILL. A „nya­kunkba szakadt” anyagi jólét pontosan nyomon követhető az italbolt bevételstatisztikájának felszökő mutatóján. Gondot okoz, irigységet szül a regionális szer­vezés, versengést, és talán feles­leges gőgöt a központi falu rang. Mi is társközség vagyunk, a ta­nács csak Kirendeltség, a felső ta­gozatos gyerekeink buszoznak a szomszédba, fagyban, hidegben. A jelen a múlt és a jövő fe­szültségépek ívfénye. A mai falu — ahol éltűnik a falu és város közötti különbség, és belesimul a soha eddig a történelem folyamán ennyire meg nem élt nemzeti egységbe, egyszóval, a falu — a múlt és a jövő ütközőpontján él. A jövőről beszélgetek a VÁTI építész-közgazdászával. Álmot ve­tít elém. Az ezredforduló magyar falujáról. A kitűnő utakkal ösz- szekötött laza településláncról, a központi községek modern felsze­relésű iskoláiról, a minden falu­ban felépülő bevásárlóközpontról, egészséges vizű kutakról, a mező- gazdasági nagyüzemet kiegészítő háztáji gazdaságok kisgépekkel jól felszerelve, egészséges, napos otthonokról. MEGPRÓBÁLJUK AZ ÍRÓVAL A BAKONYI TÁJBA ÁLMODNI A KÉPET. Megérkezve a célhoz, visszanézünk a falura. Néhány ablak világít csak az utcai lám­pákkal meg a bolt kirakatának neonfénye. Pihenni térnek az em­berek, a világháborúkat átszenve­dett öregek szokják az új ház szo­báját, traktorosok és állatgondo­zók készülnek a reggeli munka­kezdésre, s lefeküdtek a holnap falusiai — a gyerekek. Tudom, hogy a nagy kérdésről még nem beszélgettünk, mégis ott feszült minden mondatunk mögött az, hogy vajon az ezredforduló faluja képes lesz-e arra. amire a régi. Arra. hogy ének- és tánckincsével megtermékenyítette az egyetemes és a magyar kultúrát, arra, hogy képírói, fafaragói, fazekasai cso­dás formanyelvükkel hatottak és hatnak a hazai és határokon túli képző- és iparművészetre, arra, ahogy meséikkel, balladáikkal és legendavilágukkal új irodalmi eszmélődést indítottak el. Azok a gyerekek, akik most lefekvés előtt kiszaladtak a garázpba a kiscsikó helyett az autót megsimogatni, akik vályúmosdás helyett a für­dőszobában tisztálkodtak, akik betyárlegendák helyett űrhajók­kal álmodnak — nos —, ezek a gyerekek képeselt-e érteni, képe- sek-e megélni és képesek-e to­vább vinni azt a csodálatos kul­túrát, amit a nemzet az öregek szobájában alvóktól kapott. JÓ ÉJSZAKÁT KÍVÁNTUNK EGYMÁSNAK az íróval azzal, hogy legközelebb erről még be­szélgetünk, mert úgy érezzük, kell, mert szeretjük ezt a falut. Pedig nincs is talán ebben a mi falunk­ban semmi különös. Kuttkay Levente ,,Lelki élet9 lelki bajok 99 DR. HÁRDI ISTVÁN, A KI­VÁLÓ PSZICHIÁTER KÖNYVE a fenti címmel már 8. kiadásában jelent meg 1959 óta. A gyorsan változó, rohanó, lüktető mai kor íratta vele a modern élet pszichi­kus problémáiról. Az ideges em­ber mindennapod jelenség, leg­alább valamelyest mindegyikünk az, de mi a teendő, ha az ideges­ség már eléri a betegség szintjét? Hogyan gondolkozzunk a neuró­zisról (magyarul személyiségbán- talomnak nevezném), mely ha­zánkban a legelterjedtebb nép­betegség? És mit lehet kezdeni az elmebetegségekkel? Egyáltalán: hova tegyük magunk és mások indulatait, szorongásait, lelki hul­lámzásait, sikereinket és kudar­cainkat? Hova tegyük magunkat a világban és a világot magunk­ban? PSZICHOLÓGIAI KULTU­RÁLTSÁGOT! — Ezt akarja szol­gálni ez a sokrétű, jól megírt, köz­érthető könyv. „Ismeri-e az ember önmagát és embertársát? Sajnos, sokszor inkább az emberi dolgok elhanyagolásának, a személyiség problémája iránti érdektelenség­nek. akár közönynek is lehetünk tanúi” — írja bevezetőben a je­les szerző. Meg akar tanítani ar­ra. hogy egészségesen foglalkoz­zunk önmagunkkal, mert ez nem öncélú „lelkizés”, hiszen aki a sa­ját lelkivilágát nem igyekszik gondosan rendben tartani, az má­sokra is rossz hatással lesz, és magának is nehézségeket okoz. Az „egyéniségnek nemcsak önálló élete, tevékenysége, hanem köl­csönhatása is van, társadalmi ki­sugárzása kisebb és nagyobb kö­zösségben”. A gépkocsivezetőnek sem elég tudnia a KRESZ-t. ha­nem a járművét is kifogástalan állapotban kell tartania. Alapve­tően valami normális önkarban­tartási képességre akar elvezetni a szerző, legalábbis annak a kü­szöbére. (Más ilyen tárgyú köny­veket is igen érdemes olvasnunk, pl. dr. Németh György Lelki egészségünk c. művét.) „A pszi­chológiai kultúra, azt jelenti, hogy a pszichológiai ismeretek a sze­mélyiségbe beépülnek, szinte az egyén vérévé válnak”: a cél tehát nem csupán valami ismereti több­let szerzése, hanem az, hogy em­berségesebbé váljék bennünk és körülöttünk a légkör, az élet. Enélkül a nehézségek beszorzód- nak, az örömök széteséssel fenye­getnek, s emberek könnyebben kerülnek feszültségbe önmaguk­kal és egymással. SÉTA A LABIRINTUSBAN. — örvény az ember szíve — mond­ta egykor Pascal, a filozófus-ma­tematikus. Hazánkban a legóva­tosabb becslések is 20—25 száza­léknak vélik a neurotikusok ará­nyát, gyógyításuk viszont nagy felkészültségű, s főleg igen oda­adó hozzáállású szakemberek se­regét kívánná. Még mindig a megelőzés a legfontosabb, s eb­ben lényeges alapsegítséget nyújt dr. Hárdi. Mintegy kézen fog bennünket, s átvezet a lelki út­vesztő stációin, „tíz ismeretlen embertől az emberismeretig”. Le­hetnek, akiknek borsódzik majd a hátuk e pszichikai szellemvasút egyes szakaszain, de azért vállal­kozzanak csak erre a felfedező­útra. Emberismeretünk a legko­molyabb szakképzettség esetén is véges ugyan, de végképp nem ta­nácsos analfabétának lenni az ér­zelmek, indulatok, félelmek, vá­gyak elég nehezen kiismerhető világában. Jobb ezekkel szembe­nézni, mint behunyt szemmel be­léjük ütközni, A Biblián alapuló hit éppúgy nem teszi fölöslegessé lélektani ismeretek szerzését, mint pl. az irodalmi, zenei, gazdasági vagy társadalmi kulturáltságot. Sőt: lelkünk belső világának megisme­rése, s mintegy birtokba vevése elsőrendű emberi feladataink egyike. Másoknak és magunknak egyaránt szolgálunk vele. Bodrog Miklós Istentiszteletek a Balaton mellett 3., szeptember 17.. du. 2. Balatonvilá- gos Drenyovszky villa (Zrínyi u. 36.): augusztusban minden vasárnap du. 3. Fonyód protestáns templom: a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 2. Gyenesdiás evangélikus szeretetott­hon (Béke u. 57.): minden vasárnap de. 10. Keszthely evangélikus templom (Deák F. u. 18.) : minden vasárnap de. 10. Kőröshegy reformátu s templom: a hónap második vasárnapján du. 1. Kővágóőrs evangélikus templom: augusztus 27., szeptember 10., szep­tember 24., du. 3 és augusztus 20.. szeptember 3., szeptember 10.. de. 11. Révfülöp evangélikus templom: augusztus 20.. szeptember 3., szep­tember 17.. de. 10. Siófok (Fő u. 03.): minden vasárnap de. 11. Sümeg pro­testáns templom (Széchenyi u.): a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca protestáns templom (Dará­nyi u. 133.): a hónap második vasár­napján du. 4.. a hónap negyedik va­sárnapján de. 10. Zamárdi evangéli­kus imaház (Aradi u. és IV. köz sa­rok) : a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 12. Zánka evan­gélikus imaház: a hónap első és har­madik vasárnapján de. 11. Badacsonytomaj protestáns imaház: a hónap első vasárnapján de. 9. Bala- tonakali evangélikus templom: augusztus 27., szeptember 10., szep­tember 24., de. 10. Balatonalmádi evangélikus templom (Bajcsy-Zsilinsz- ky u. 25.) minden vasárnap du. 4. Balatonboglár református imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 9. Balatonfenyves református ima­ház: hónap első és harmadik vasár­napján du. fél 3. Balatonfüredi refor­mátus templom: a hónap első vasár­napján de. fél 8. a hónap többi va­sárnapján de. 8. Balatonfűzfő refor­mátus templom (József Attila u.): a hónap első és harmadik vasárnapján du. fél 6. Balatonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnapján du. háromnegyed 3. Balalonlelle re­formátus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. fél 11. Ba­latonszárszó evangélikus üdülő (Jó­kai u. 11.): minden vasárnap de. 10 és református templom: a hónap máso­dik és negyedik vasárnapján de. 10. Balatonszemes evangélikus imaház (Fő u. 32.): a hónap második és ne­gyedik vasárnapján de. fél 9. Bala­tonszepezd; augusztus 20., szeptembei REKORDEREDMÉNY A SVÉDEK BÖJTI GYŰJTÉSÉN az adakozók, úgy látszik, nagy­vonalúbbak voltak: a perselyek­ben találtak egy gyémántgyűrűt, egy tízezer koronás és tíz ezer­koronás papírpénzt is. Valami­lyen módon mind a 2500 gyüle­kezet részt vett a gyűjtésben. Virágvasárnap fejeződött be a svéd egyház segélyszolgálatának idei böjti gyűjtése. Már harmad­ízben szárnyalta túl a gyűjtési eredmény a 20 millió svéd koro­nát. A svéd gazdaság nehézségei miatt: visszaesésre számítottak, de

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents