Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-08-13 / 33. szám

GYERMEKEKNEKMindent helyesen cselekedett .

Mk 7,

JÉZUS VÁNDORLÁSA és TANÍTÁSA KÖZBEN egy-egy vidéket többször is meglátogatott. A Tízváros vidékén először akkor járt, amikor egy ördögtől megszállott emberből kiűzte a gonosz lelket, amely a hegyen legelésző disznónyájba költözött. Ennek következtében az egész nyáj belerohant és beleveszett a tengerbe. A Tízváros lakosai ekkor arra kérték Jézust, hogy menjen el közülük. Elküldték maguktól. Jézus azonban mégsem haragudott meg rájuk, hanem később újra visszatért hozzájuk. Sokszor viselkedünk mi is így Jézussal, Ahelyett, hogy örülnénk, hogy vele lehetünk, elküldjük magunktól. Jézus azonban annyira szeret bennünket, hogy újra meg újra visszatér hozzánk, hogy szereteté- vel segítsen nekünk, hogy megtöltse a szívünket örömmel és boldogsággal. Valahányszor szól hozzánk igéjében, mindig ez a segítő szeretete nyilvánul meg.

AMINT JÉZUS A TÍZVÁROS határába Érkezett, egy dadogó süketet vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét, azaz gyógyítsa meg őt. Tudjuk, hogy milyen nagy nyomorúságot jelent a süketnémaság. A süketnéma nem hallja az emberek beszédét és maga is csak jelekkel tudja kifejezni gondolatait. Ezt a jelbeszédet nem mindenki érti meg és sokan talán ki is nevetik a kezével mutogató süketnémát. Szoktunk azonban lelki süketné- maságröl is beszélni. Az olyan embert szoktuk lelki süketnémának nevezni, aki jár ugyan templomba, de nem érti meg és ezért

31—37

nem is tartja meg a prédikáció tanítását, és arra sem hajlandó, hogy Isten dolgairól beszéljen. A lelki süketnámaság éppen olyan nagy nyomorúság, mint a testi.

JÉZUS AZ ELÉBE HOZOTT SÜKETNÉMÁT egészen nevetségesnek látszó jelek kíséretében gyógyította meg: félrevonta őt a sokaságból, ujját a fülébe dugta, ujjára köpve megérintette a nyelvét, az égre tekintve fohászkodott és így szólt hozzá: Effata, azaz: nyílj meg! Isten igen sokszor használ fel nevetségesen kicsinek látszó, az emberek által semmibe vett eszközöket nagy dolgok elvégzésére. Ilyen jelentéktelennek látszó jel például a keresztségnél a vízzel való leöntés. A kereszt- ségben e jel kíséretében Isten mégis gyermekévé fogad bennünket. Vagy gondoljunk csak az úrvacsoránál az ostyára és a borra. Isten az úrvacsorában az ostya és a bor elfogyasztása kíséretében megbocsátja bűneinket és közösségre lép velünk és ezzel alkalmassá tesz bennünket is arra, hogy egymásnak igazi társai, testvérei lehessünk. A süketnémának is megnyílt a füle, nyelvének bilincse megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt.

Hiába tiltotta meg Jézus az embereknek, hogy ezt a csodát senkinek se mondják el, az emberek annál inkább híresztelték. Szerfölött csodálkoztak ugyanis Jézus hatalmán és ezt mondták: Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.

Selmeczi János

*

„írok nektek, ifjak...”

S&cníeM meg a hétköznapot!

Hétköznapjainkat, ha megszenteljük, azok ünnepnapokká válhatnak. Vagyis megszűnik a különbség ünnepnap és hétköznap között. Hiszen a cím is arra mutat, hogy az igazi különbség nem az ünnepek és hétköznapok közt rejtőzik, hanem a megszentelt és megszenteletlen napok közt.

MEGSZENTELNI PEDIG ANY- NYIT JELENT, mint valaki számára felajánlani, odaszánni.

Szent az, amit föl tudunk ajánlani Isten számára. Nos, hétköznapjainknak ilyen fölajánlott napoknak kell lenniük.

De ez az odaszánás, ez a megszentelés mégis milyen nehéz! És milyen szánalmas szegénység az úgynevezett „vasárnapi keresz- tyénség”, mely szerint a vasárnap az Istené, a többi nap pedig az enyém.

Az ünnepnapoknak céljuk van a hétköznapok felé, így ünneplésünk sohasem lehet öncélú. Az ünnepek erőt halmoznak föl, hogy hétköznapjaink pályája magas ívű legyen.

A „VASÁRNAPI KERESZTYÉNEK” ELFELEJTIK, hogy a keresztyén élet életvitel: Krisztus' követése. Ez pedig minden napra érvényes.

Sokan vallják, hogy életükben a hit által való újjászületés egy csodálatos, vissza nem térő időpont. Életünk viszont időpontok összessége, folyamat. És e kettő sokak gondolkodásában összebé- kíthetetlen. Van, aki csak alkalmakat él szívesen életében, élEgyházunk műkincsei

RÁTZ LÁSZLÓ fasori matematikus tanár (1863—1930) emlékérme. Az ő tanítványa volt többek között Neumann János, az elektronikus számológépek atyja és Wigner Jenő Nobel-dijas fizikus.

ményközpontúvá válik, és az élet tragikus valójának tartja, hogy vannak hétköznapok is, hogy az életnek folyamata van.

A TANÍTVÁNYOKAT IS MEGKÍSÉRTETTE EZ AZ ÉRZÉS a megdicsőülés hegyén, mikor oly csodálatos élményben volt részük, hogy Mesterüket, Urukat régi nagy prófétákkal megdicsőülve látták. El akartak időzni az élmény révületében. De Jézus nem engedte őket ott hajlékot építeni, hanem levezette őket a hegyről embertársaik közé.

Sokszor mi is meg szeretnénk állítani a pillanatot, de Isten nem engedi, hogy elvonuljunk. Ö mindig visszavezet az emberek közé, hogy szolgáljuk Öt.

Ezt úgy teljesíthetjük, ha minden napunkat örömmel adjuk Neki. Mégpedig úgy tehetjük ezt, úgy szentelhetjük meg hétköznapjainkat, ha szüntelenül embertársainknak ajánlkozunk föl.

EBBEN A TÁRSAINKÉRT ÉLŐ SZERETETBEN oldódik föl az egyéni érdek a közösségiben. Ebben a szeretetben találkozhat keresztyén és nem keresztyén akarata.

Az igazi tanítványság az tehát, hogy társainkat megpróbáljuk úgy szeretni, ahogyan Isten szeretett bennünket.

A hétköznapok megszentelése az emberért végzett munka. Mi,

Az 1530-ban keletkezett Ágostai Hitvallás római katolikus részről történő hivatalos elismerésével nem lehet számolni. Ez. a véleménye Wilhelm Gundert (Hannover) egyházfőtanácsosnak, az EKD Catholica referensének. Bár számos római katolikus teológus nyilatkozott már a kérdésről; de még egyetlen hivatalos állásfoglalás sem hangzott el római katolikus részről. Sőt, inkább olyan vélemények hangzanak el egyesek részéről, hogy a római katolikus egyház „elprotestanti- zálódik”.

Pozitívan értékelte Gundert egyházfőtanácsos a reformátori alapokról folyó vitát a római katolikus egyházon belül. Joachim Leli, a bénsheimi felekezettudo- mányi intézet vezetője pedig az egész vitával kapcsolatban megkeresztyének úgy tehetjük szentté hétköznapjainkat, ha Istennek hálás szívvel társainkért munkálkodunk, társainkért élünk.

ÍGY ÉRHETJÜK EL IGAZAN a tényleges emberi méltóságot, amelyről Füst Milán naplójában ezt írta: „csak annak a méltósága tartalmas valami, aki él, aki nem

vonja ki magát az életből

__Aki

nem él, akinek nincsenek küzdelmei, annak nem nehéz a lábán megállnia.”

Hadd tegyem hozzá, hogy azt a küzdelmet először mindig önmagával kell a keresztyén embernek megvívnia.

Az önmagunkkal vívott küzdelem célja pedig, egy olyan erkölcsi gerincesség, mely életfelfogás azután mindig az ember javát figyeli, az ember java lesz axvégső célja.

ILYEN ÉLET LESZ IGAZÁN . ALKOTÓ, hasznos, segítő, az embert és ezáltal Istent szolgáló. Mert életünket ezek a célok teszik szentté.

Hétköznapjainkat ezáltal ajánljuk föl Istennek.

Erre az életvitelre mutatott példát ' Jézus, ki minden alkalmat megragadott, hogy segítsen az emberen.

Ez az életvitel igazi prédikáció, igazi hitvallás az embert szerető Istenről.

jegyezte: a római katolikus egyház nagy szolgálatot tesz az evangélikus egyháznak az Ágostai Hitvallás esetleges elismerése kérdésével, mert- arra kényszerít, hogy meggondoljuk, mit jelent a hitvallás a protestantizmusban.

ÜDVHADSEREG

Ez a név idén júniusban lett százéves. 1865-ben alakítottak egy misszionáló és jótékonyságot gyakorló szervezetet, melynek jelenleg 82 országban kereken hárommillió tagja van. A szervezet 1878-ban vette fel az Üdvhads,e- reg nevet. A jubileumról Londonban emlékeztek meg.

Nagy László

AZ ÁGOSTAI HITVALLÁS RÓMAI KATOLIKUS ELISMERÉSE NEM VALÓSZÍNŰ

A harminckilencedik

Riport a fóti kán tor képzésről

Nagyon korán akartam tetten érni a kántorképzösöket, mert azt hallottam, hogy reggel hatkor már orgonák, harmóniumok mellett ülnek és gyakorolnak. Nem sikerült az álmot űző hangokat elcsípnem, csak a reggeli idejére értem az otthonba, s akkor már fél nyolc volt. Szíves invitálás, kedves mosoly kísért az ebédlőbe, ahol 55 „képzős", oktatóival együtt esett a kiadós reggelinek.

Egyesek még gyanakodva pillogtak jobbra-balra, bátortalanul nyúltak a kenyérkosárba, mások hangján érződött az otthonosság, nem először vannak jelen. Igen, mert a harminckilencedik nyári tanfolyam még csak egy napja állt egybe, így az ismerkedésnél tartanak, amely nemcsak a barát- kozásra vonatkozik, de a szigorú házi- és órarendre is, hiszen két hét alatt kell eredményt elérni. Erőltetett menetben, sűrített programmal, lazítás nélkül foglalkoznak a hangszerek királynőjének leendő mestereivel.

No, nem művészek kelnek majd fel a játékasztaloktól, de szorgalommal, szívós akarattal meg lehet zabolázni az engedetlen ujja- kat, és énekszóra lehet bírni a gyülekezeteket, amikor majd megszólaltatják az orgonák hangjait. Nem csodát művelnek Foton évek óta, csak kitartóan képezik a jövendő kántorait. A kántorképzés munkájáról már sok lelkes írás jelent meg, én óvatos gyanúval léptem át a Mandák-otthon küszöbét, s nem a vezetők, önkéntes tanítók beszámolóira voltam kíváncsi, hanem az „anyagra”, a kántorjelöltekre, a kottával birkózó kemény fejekre, és a feketefehér billentyűkkel viaskodó új- jakra, arra, hogy leküzdhető-e a lámpaláz, és alkalmasak lesznek-e a jelöltek a gyülekezeti ének vezetésére. Kiss János, a tanfolyam vezetője nem is volt jelen, ennek nagyon örültem. A riport tehát ebből a kíváncsiságból született.

*

Csikós Sándor MÁVAUT-sofőr. Somogy megye legdélibb csücskéből, a Dráva mellől, Surdról jött. Két hetet „csúsztatott” össze, hogy az autóbusz volánját felcserélje az orgonapaddal. Otthon hagyta feleségét, húszéves fiát. Negyvenöt éves. Nyílt tekintetű, szeme mosolyra áll. Abból a fajtából való, akihez bizalma van az utasoknak, aki le mer szállni a vezető trónusáról, hogy felsegítsen egy tipegő öreget. Szeretett énekelni, szerette az orgonát hallgatni. Csak egyet nem értett, mi az a „szabály”, amely szerint néhány billentyű egyidejű érintése mellett lelket gyönyörködtető harmónia hangzik, s ha nem alkalmazzák e szabályt, bántóan hamis hangokat nyöszörög a hangszer. Arra vágyott, hogy a kormánykereket, sebességváltót, gázpedált olykor felcserélje orgonával, s azzal kormányozza a gyülekezetét. Foton akarja megtanulni a hangszeres kísérés mesterségét. Nem két hét alatt, ezt ő is tudja. Majd jön többször is, mígnem engedni fognak a volánhoz szokott ujjak.

— Otthon is gyakorolni fogok — vallotta szerényen, s síép. tisztán csengő hangon elénekelte az

„Áldott legyen az Ür” eredeti dallamát. A gyülekezet költségén tanul, s ezt a szívességet komoly nekiíeszüléssel akarja meghálálni.

H«

Üj jelenség, hogy sokan először vannak itt. Mekota Zsuzsanna a Veszprém megyei Ösküről szintén első alkalommal van jelen., Tízéves, fekete, bogárszemű kislány. Csupa öntudat. Kérdéseimre nyílt, egyenes válaszokat ad, semmi zavar nem látszik rajta. Kitűnő riportalany.

— Szüleid?

— Apám MÁV-dolgozó, anyám otthon van testvéremmel együtt.

— Mi szeretnél lenni?

— Óvónő. Szeretem a gyerekeket.

— Babád van?

— Igen, a Kati.

— A tanulással?

— Megy, négy egész öt átlaggal végeztem.

— Mit szeretsz legjobban?

— A cicánkat.

— Nem kívánkozol haza?

— Kicsit. Anyu vár otthon palacsintával.

— Tudsz már valamit játszani?

Zongorához ül és a harmóniumhoz szokott kicsiny ujjak hibátlanul, „legato” lejátszották a Mennyből jövök most hozzátok- at.

Homoki János a legfiatalabb. Kis túlzással mondom Jánosnak, hiszen mindössze nyolcéves. Feltűnt már korábban, hogy könnybe lábadt szemmel, társtalanul

őgyelgett a folyosón, valahol az anyjánál járhattak gondolatai, Nagytétényből jött, de Tordasról származnak. Apja asztalos, s valaha Snyjával együtt itt tanultak Foton. Vasárnaponként „hazamennek” Tordasra. Jancsi itt jár gyermek-bibliaórára. Ide szeret jönni, mert a nagypapának két lova van, s időnként szőrén megölheti az egyiket. Itt, a majorságban kedvére tombolhat. A kecskét kipányvázhatja, a tyúkokat megkergetheti, s leghűségesebb barátja a Bodri.

— Gyakoroltál ma már?

Cirmos szeméből kövér könnycseppek gördülnek alá. A zongorához ül és egy ujjal, kottából lejátssza a Dicsőség mennyben Is- tennek-et.

*

Tóth Marianna szakközépiskolás. Óvónő lesz, szereti a gyermekeket. Nyolcéves kora óta játszik zongorán. Most orgonára szeretné átképeztetni magát. Többször járt Foton, s ezen a tanfolyamon a pedálzat használatának elsajátítása a cél. Lámpalázas, mindig szorongó érzés tölti el, ha orgona mellé ül. A rákoskeresztúri gyülekezetben már kísért énekeket, főként az állandó dallamokat. Mindennap gyakorolhat, nagymamájának van zongorája. Az iskolában furulyázik. Legkedvesebb időtöltése az olvasás. Olvasta a Quo vadist, az Özönvizet, és aPax vobist. Kántor szeretne lenni.

*

Négy olyan „hallgató” van, aki oklevelet szerezhet a tanfolyam végén. Egyik ezek közül Heizer Ildikó várpalotai kislány. 21 éves, közgazdasági szakközépiskolát végzett, jelenleg OTP-könyvelő Várpalotán. Négy nyári tanfolyamon vett részt, itt ismerkedett meg a hangszerekkel. Gyülekezetében tud gyakorolni. „Segédkán- tornak” nevezi magát, mert már gyakorta helyettesített. Végső célja, hogy Öskün kántor legyen. Apja vájár.

— Játszana-e valamit?

Orgonához ül, tanítói és magam körülálljuk a hangszert. Tétova ujjakkal állítja be a regisztereket, és aztán megszólal a korái dallam, a lutheránizmus ősi ereje. A pedált is használja.

*

Az órákra is bementem. Feltettem a kérdést: „Ki tud valamit mondani az Evangélikus Életről?” Kórusban kaptam választ: „Újság.” „Olvassátok?” „Igen.” „Mit szerettek olvasni?” „A gyerekeknek valót!” Éppen a kicsinyek között voltam. „Rejtvényt fejtettetek-e már?” „Igen!” „Nyert-e valaki közületek?” Egy szarvasi fiúcska: Kovács László, 12 éves. Végre szemtől szemben állhattam olyan valakivel, aki rejtvénypályázaton nyertes lehetett. (Én magam szenvedélyes keresztrejt- vényféjtő vagyok, de még soha életemben nem nyertem semmit. Már be sem küldöm a megfejtéseket.)

A „fótiak” -tehát már ismerik újságunkat. Fót a magyarországi evangélikus egyházba, annak szolgálatára ,nendi növendéken, a leendő kántorokat.

Kcdey'Pál

Ismerjük mes egymást

tak be a rejtvénysorozat megfejtő munkájába. Azt kértük, hogy el-, sősorban arról írjanak, hogyan folyik a gyermekmunka gyülekezetükben. Sorozatunk célja, hogy ismerjük meg egymást és tanuljunk egymástól.

A következő hetekben a Képes Biblia rejtvénysorozat, megfejtéseiben részt vett gyermekektől közlünk írásokat. Ezekben,. a beszámolókban önmagukról, gyülekezetükről vallanak a gyermekek. és arról, hoevan kaDcsolódTEMPLOMLÁTOGATÁS DANI A BAN

Kritelight Dagblad felmérése szerint. A lakosság 43%-a viszont csak keresztelés, konfirmáció, es- ketés és temetés alkalmával megy templomba.

A 15 évesnél idősebb dánok közül 210 000 minden héten elmegy a templomba. A dán lakosság 1,9 százaléka minden vasárnap részt vesz istentiszteleten a