Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-08-06 / 32. szám

Emlékünnep Kardoskúton

Amikor az alföldi városok határait elhagyjuk, jobbára mindenütt a sokszínű, szerteágazó tanyavilág képe tárul elénk. Ugyanezt tapasztaljuk, ha Orosházáról indulunk el, s Tótkomlós irányában haladunk. Ennek az útszakasznak csaknem a felezőpontjában épült fel negyven évvel ezelőtt — szorgos kezek áldozatos szolgálata nyomán — egy kis, szolid külsejű templom. Valamikor itt volt a tanyavilág közepe. így méltán nevezték az őslakók pusztai templomnak, hiszen minden irányból belátható módon emelkedett ki környezetéből, Azóta már község is települt mellé: Kardoskút. Tehát községi templom lett.

E templom fennállásának 40. évfordulójáról emlékezett meg június 25-én — istentisztelet keretéhein — az itt egybegyűlt ünneplő sereg. Ezen a nyári vasárnapon alig akadt valaki is Kar- doskűt utcáin és a környező tanyavilág' messzire nyúló útjain, aki ne a. kis faluszéli templomhoz tartott volna. De a község határain kívülről is sokan errefelé vették az útirányt. A szomszédos gyülekezetek (Orosháza, Hódmezővásárhely, Pusztaföldvár) kis küldöttsége is felkereste a jubiláló/gyülekezetét.

Az ünnep jelentőségét növelte az az örömteli pillanat, hogy a kardoskútiak és velük együtt a Kardoskútnól elszármazottak viszontláthatták egykori lelkipásztorukat, Breuer Oszkárt, Neve és személye összeforr a kardoskúti gyülekezet életével, egész történetével. Ttemplomépítő lelkészként tisztelek. Tizenhat éven át szolgált köptük hittel és odaadó hűséggel. Ü;gy gondolnak rá, mint aki a maga természetes közvetlenségével é.s önzetlen szereteté- vel vette körül övéit, a gyülekezetét. Isten hűséges szolgatársakat is rendelt mellé. Közös munkájuk, áldozatos szolgálatuk méltó gyümölcse végül is a negyven éve felépített templom.

Nem is lehetett így más az emlékünnep célja, mint Isten iránti hálával és a templomépítő ősök iránti tiszteletadással emlékezni e nem mindennapi eseményre.

Az ünnepi istentiszteleten Breuer Oszkár ny. lelkész hirdette Isten örömüzenetét. Három igeszakasz (Zsolt 74, 2—3; 1 Kor 3, 16—17; Zsolt 24, 1) alapján szólt hajdani gyülekezetéhez. Mély átéléssel és meggyőző erővel biztatta a jelenlevőket: mit jelent negyven év távolából, ma is Isten templomaként élni és szolgálni. A kis kardoskúti templom nem önmagában álló kőépület. Arra rendeltetett, hogy élet legyen benne, s élet sugározzák belőle. Ezt a hajlékot valóban „a Krisztust kereső hívek serege töltse be hitben és szereteden!”

Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlést dr. Hajdú József gyülekezeti felügyelő nyitotta meg. Beköszöntő szavaiban jóleső érzéssel gondoltak vissza a negyven évvel ezelőtti időkre, mivel a templomépítés felemelő eseményeinek ő is szemtanúja, sőt, aktív részese lehetett. Többek között ez a maradandó élmény is késztette arra, hogy negyven éven át szüntelenül, fáradságot nem ismerve szolgáljon gyülekezetében. így ismerik őt Kardoskúton.

ten drága ajándéka az emlékezés. Méltán teszi ezt ez a gyülekezet is. Isten szeretete azonban nem csupán évekre szól, hanem végtelen. Ez arra késztet mindany- nyiunkat, hogy innen tovább induljunk, s éljünk a hithű elődeinktől kapott örökséggel. Benczúr Zoltán lelkész a pusztaföldvári gyülekezet képviseletében köszöntötte a megjelenteket. Hódmezővásárhelyről pedig Takács János, mint a hajdani anyagyülekezet lelkésze szólalt fel. Mintegy alátámasztották mindazt, ami az előző gondolatokban elhangzott.

A kardoskuti gyülekezetnek ez a jubileuma valóban az emlékezés alkalma volt. Ünneplésünk azonban akkor teljes, ha az nemcsak a múltba tekint, nemcsak a jelennek szól, hanem a jövőre

is épít. A hétköznapokra, amelyek ezután következnek.

Az ünnep bensőségesebbé tételéhez a gyülekezet két tagja is hozzájárult. Tóth Pál a kardoskuti templomról készített versét mondta el, átélve újra mindazt, amiben negyven évvél ezelőtt neki is része lehetett. Ugyancsak saját verssel szolgált ebből az alkalomból Szénási Ernőné is.

Ezután dr. Hajdú József felügyelő áldáskívánásaival, hétköznapi helytállásra biztató szavaival és Koszorús Oszkár esperes imájával zárult a templomszentelési emlékünnep.

S ha ez a nap nemcsak rendkívüli, emlékezetes alkalom volt számunkra, de tanulságokat is vonhattunk le magunknak a jövőre nézve, az ünnep célt ért életünkben. .. „

Mátyás Ferenc:

TEREMTŐ ANYANYELV

Grétsy Lászlónak

Te szólsz a bölcsőnknél, csónakfejfánkon is te vagy igazosztó, halál, ha elporít.

Álmossal álmodol, hol van szarvasra les, hangod nyilat feszít, hogy Európát keress.

Szavad okosan ül nyelvünkön, s vágyat ad, új hont teremthetünk nevedben: a magyart.

Formálod életünk, amely, ha megtagad, korcsokká leszünk, s csak dadog veled az ajk.

Nem ártott a szláv csók, latin, török ragály, és nem tehetett kárt benned germán király.

Hogy lássa a világ felröppenésedet, — egyedül megőrződ egyéni lelkedet.

Ügy vélték, hogy makog “Magóg, vad, nyers erő, s véled csak kocsissal szólt az előkelő. —

Csokonai ajkán harangszó az ének, bujdokolásodból, ha jössz, újraéled.

Édeskedést nem tűrsz, se bőves hazugot.

> ha vétünk ellened, pírunkkal mutatod.

Szabadságod jogát Petőfi szavával erősíted bennünk, s Arany-tisztaságban.

Ha kitagadtak a paloták, nagyon fájt, s nádtetők alá bújsz, hogy kibírd a barbárt.

Logikán épülő, ki sosem öregszel, te élő, zengő test, kibeszélhetetlen.

Ha békességben él a nép, te adsz vigaszt,

N halálhörgésünkben

Adyval megsiratsz.

S amint kasza kaszál, hegedű hegedül, — belénk szövöd valónk lélekeledelül.

A felügyelő szavai után Czi- kora Lajos jegyző felolvasta a templomszentelési ünnep jegyzőkönyvét, mely hű tükörképe az akkori eseményeknek. Ezek után a köszöntések sora következett. Breuer Oszkár ny. lelkész mindenekelőtt a múltat elevenítette fel hiteles pontossággal. Rámutatott mindazokra a körülményekre; gondokra és örömökre, amelyek a templomépítés akkori velejárói voltak. Szavain keresztül az idősebbek újra átélhették, aminek szemtanúi voltak. Azonban a fiatalabbak is kaphattak némi ízelítőt — a beszámoló alapján — a templomépítés eseményeiből.

Majd a Nyugat-békési Egyház- megyé és az orosházi gyülekezet nevében Koszorús Oszkár esperes szólalt fel. Meleg szavakkal köszöntötte az ünneplő gyülekezetét. Hangsúlyozta, hogy ez a negyven év, amihez a- kardoskúti gyülekezet ért, határkő. IsKépzőbokraidon a szó lírai dal, értelmet fokozó, erős szárnyaival.

Képzelő képerőd ősszülői beszéd, —

József Attilával kifejezőbb a kép.

Zöngésed dús színe szívünkben nemesül, egy igaz eszménknek te adsz vért egyedül.

Szavaid hangtestén bartóki zene zeng, lélek üzenete vagy, édes anyanyelv.

S élsz halálunk után, örökebb vagy s nagyobb, teremtő anyanyelv, mint mi saját magunk. —

Törvény, ész s imánk vagy, továbbra is akard, hogy jövőnkért küzdve légy kezünkben a kard.

(Megjelent a „LÉGÖRVÉNYBEN” című kötetben, 1976.)

Állam és egyház az NDK-ban

Még mindig rendkívül élénken foglalkoztatja az egyházi és világi sajtót az a találkozó, melyen — 1978. március 6-án — Erich Ho- necker, az NDK Államtanácsának elnöke és a Német Szocialista Egységpárt főtitkára fogadta az NDK-beli Evangélikus Egyházszövetség D. Albrecht Schönherr püspök által vezetett küldöttségét. A találkozó az egyházak kérésére jött létre és konstruktív és nyílt légkörben zajlott le. Erich Honecker kiemelte az egyházak pozitív szerepét a békéért és emberiességért való ■ fáradozásban. Mint mondotta, az egyházak részére a szocializmusban — ma és a jövőben is — sokféle lehetőség nyílik a társadalom „mélységesen humanista céljaiért” való együttműködésben. Így például a dia- kóniai munka az egész társadalom érdekében folyik. Nyomatékosan hangsúlyozta az NDK vezetője, hogy az NDK-ban minden állampolgárnak — függetlenül világnézetétől vagy felekezeti hovatartozásétól — világos perspektívája van és lehetősége, hogy képességeit, tehetségét és személyiségét teljesen kifejleszthesse. Minden állampolgár egyenjogúsága mindenkire kötelező norma. Ezért az NDK-ban minden fiatal számára nyitva az út a magasabb képzettségre, szakmai képzésre és fejlődésre.

Schönherr püspök megállapította, hogy az állam és egyház viszonyában egyre inkább erősödik a bizalom.

Utalt Schönherr püspök arra, hogy államnak és egyháznak ugyanazzal az emberrel van dolga, mert az embert nem lehet kettéosztani. Az ember állampolgár és egyúttal valamely meggyőződés hordozója. A szocializmusban élő egyház segít, a keresztyén állampolgároknak, „hogy utat találjanak a szocialista társadalomban szabadon és hithez kötötten”.

Az állam és egyház, valamint a marxisták és keresztyének együttéléséről és viszonyáról szóló alapvető megnyilatkozások mellett egészen gyakorlati és konkrét kérdéseket is megbeszéltek. Szóba került például az egyházi adások sugárzása a rádióban és a televízióban, a lelki- pásztori szolgálat jelentősége a büntetésvégrehajtási intézményekben, valamint az egyházi alkalmazottak társadalombiztosításának kérdése. Szó volt az egyházi tulajdonban levő földek állami hasznosításának rendjéről is.

A találkozón — a vezetőkön kívül — állami részről részt vett: Paul Verner, a NSZEP KB és PB egyházügyi referense, Rudi Bell- tnann, a KB egyházi kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjának vezetője, Heinz Eichler, az NDK Államtanácsának titkára és Hermann Kalb, az egyházügyi államtitkár helyettese. Egyházi részről jelen volt: Werner Krusche püspök (Magdeburg), Kurt Domsch elnök (Drezda), Siegfried Wahrmann elnök (Wismar), Christina Schultheiss (Kirchroda) és Manfred Stolpe, az Egyházszövetség titkárságának vezetője.

USA—NDK EGYHÁZI PÁRBESZÉD A LESZERELÉSRŐL

Az Egyházak Országos Tanácsa (National Council of Churches), melyhez az Egyesült Államokban élő protestáns egyházak tartoznak, üdvözli az NDK-beli egyház szövetség (Bund der Evangelischen Kirchen in der DDR) javaslatát, hogy folytassanak egymással párbeszédet a leszerelés kérdéséről. Az amerikai válasz, melyet Schönherr berlini püspöknek küldtek, hangsúlyozza: „Osztozunk a fegyverkezés folytatása és minden nép biztonságának ebből fakadó veszélyeztetettsége felett érzett aggodalmukban.”

„A közös felelősség érdekében” javasolta a múlt év szeptemberében az NDK egyházszövetsége az

amerikai egyházakhoz intézett levélben a leszerelés egész területéről folytatott párbeszéd megindítását. A sürgető javaslatot az egyházsszövetség azzal indokolta, hogy az ehyhülésért hozott erőfeszítések ellenére továbbfolytatódik a fegyverkezési verseny. Az USA által kifejlesztett neutron- bomba jelzi ennek a fegyverkezési versenynek életet fenyegető és embert megvető logikáját.

Az NDK egyházi vezetői beleegyeztek abba, hogy az első találkozásra és megbeszélésre március végén Hollandiában kerüljön sor, az EVT leszerelési konzultációját követően.

EGYHÁZI PROGRAM AZ NDK TELEVÍZIÓJÁBAN

Johann Sebastin Bach János Passiójának közvetítése után, nagypénteken, az NDK televíziója először sugárzott egyházi műsort. Albrecht Schönherr püspök szólt a zenéhez kapcsolódva.

Ezt az adást úgy tekintik, mint az . NDK állami vezetői és az evangélikus egyházak képviselői között március 6-án folytatott megbeszélés következményét.

„A MARXIZMUS NEM AKADÁLYOZZA AZ EGYHÁZ NÖVEKEDÉSÉT”

A keresztyénség és a tudományos szocializmus közötti ideológiai konfliktus ellenére Angolában az egyház egyre erősebb lesz. Ennek a véleménynek Emilio de Carvalho püspök, az angolai egyesült egyház vezetője, aki egyben az angolai protestáns egyházak tanácsának is elnöke, adott hangot az összafrikai Egyházi Konferencia ülésén. A kormány és az uralkodó párt elfogadja Angolában a vallásszabadság elvét és nem szándékoznak betiltani az egyházak működését.

A párt és az állam ugyan túlhaladottnak tartja a vallást, mondotta a püspök, Angola hat és fél milliós lakosságából 3 millió római katolikus és 2 millió protestáns.

Agostinho Neto államelnök felszólította ugyan az egyházakat,

hogy ismerjék el állam és egyház teljes szétválasztását. „De azt is mondta, hogy az egyház a társadalom része, melyet alakítani akarnak” — mondotta Carvalho püspök. Ezért nincs akadálya istentiszteletek tartásának, és az egyház az állammal való együttműködés elve alapján megtanulta „Jézus Krisztus egyházának sérthetetlenségét, szabadságát és identitását megőrizni”.

Egyúttal az egyház igyekszik megérteni, miért is éri kritika a szocializmus részéről: „A gyarmatosítás 500 éve alatt az egyház maga is elnyomó közösség volt; és bár az istentiszteleti tevékenység szabad volt. az egyháznak magának nem volt szabadsága.” Az egyház a gyarmati rendszernek része volt. ás .csak most tudott ez alól felszabadulni.

BODROG MIKLÓS STRASBOURGBAN

A strasbourgi ökumenikus Kutató Intézet 12. Nemzetközi ökumenikus Szemináriumát július 3. és 13. között tartották. Az előadások és megbeszélések témája

ez volt: „Tekintély — segítség vagy akadály az egyház egyseae számára?” Egyházunk részéről dr. Bodrog Miklós vett részt a szemináriumon.