Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-23 / 30. szám

„Bár mindegyik szívdobbanás lenne egy-egy hálaadás” Felújította templomát a nagykanizsai gyülekezet Június 18-án, ezen a napfé­nyes vasárnapon együtt dobbant hálaadásra a nagykanizsai gyü­lekezet tagjainak és a környező gyülekezetekből érkezett hívek­nek a szíve. Volt miért hálát ad­ni. A gyülekezet 1892-ben épült temploma a közelében levő nagykanizsa—budapesti vasútvo­nal egyre nagyobb terheket szál­lító szerelvényei miatt veszélybe került. A mennyezet és a tető- szerkezet nem bírta a folytonos rázkódást. Szóba került a meg­szokott és szeretett épület le­bontása és új templom építése. A gyülekezet a régi templom helyreállítása mellett döntött. Sok vívódásra, kemény, munkás évek küzdelmeire tett pontot az az ünnepély, amelyen két év után a gyülekezet ismét haszná­latba vette a most már felújí­tott templomát. 212 560 Ft-os adománya, 'a Lu­theránus Világszövetség, a nyu­gat-németországi Gusztáv Adolf Egylet és az Országos Gyüleke­zeti Segély adományai szolgál­tak. A jelenlevő esperes és lelké­szek egy-egy igével köszöntötték az ünneplő gyülekezetét. Végül dr. Káldy Zoltán püspök össze­foglaló szavaiban örömét fejez­te ki afölött, hogy a nagykani­zsai gyülekezetben törődnek a gyermekekkel. Mély benyomást tett rá az igére figyelő gyüleke­zet és az úrvacsorázók nagy szá­ma. Kiemelte és megköszönte azt a nagy áldozatot, amit a gyüle­kezet hozott temploma helyreál­lítására. Befejezésül megköszönte 'Fónyad Pál lelkésznek a gyüle­kezet szempontjait szem előtt tartó, nagy hűséggel végzett munkáját. További szolgálatá­hoz egészséget és áldást kívánt. Tekintetünkkel még egyszer végigpásztáztuk a pasztellszínek­ben pompázó falakat, a fával burkolt mennyezetet és a felújí­tott orgonát. Az egyház Urától áldást kértünk a gyülekezetre, hogy ebben a szép templomban folyton újuljon Isten népe a hir­detett ige és a kiszolgáltatott szentségek által, és így nyerje­nek erőt a szolgálat és a további feladatok jó elvégzésére. Pintér János Tamás Menyhért: AZ ÜNNEPI SZOLGÁLATOT végző dr. Káldy Zoltán püspök pontosan fél 10 órakor érkezett a templom udvarára, ahol a gyü­lekezet a 2. ének 1. versének az eléneklésével fogadta. Horváth László gyülekezeti pénztáros kö­szöntötte meleg szavakkal és tol­mácsolta a gyülekezet örömét, hogy a felújított templom meg- áldására megérkezett. A szülők nevében Kovács Györgyné mon­dott köszönetét azért, hogy az igehirdetés és a gyermekmunka zavartalanul folyhat egyházunk­ban. A gyülekezet gyermekei egy-egy igével és egy-egy szál rózsával köszöntötték a vendé­get. A köszöntésekre adott vála­szában a püspök többek között a következőket mondta: „So- mogy-Zalába nemcsak az autó kerekei hoznak, hanem a szí­vem is”. Dubovay Géza esperes, Fónyad Pál helyi lelkész, valamint az egyházmegye néhány lelkészének á kíséretében lépett a zsúfolt templomba a szolgálattevő püs­pök. A gyülekezet ajkáról ma­gasra szállt az ének, amelyből a címben található idézetet vettük. A hála szavai voltak ezek. Ez a hála úgy vette körül az egész ünnepélyt, mint drága arany foglalat. S ha a háláról azt mondjuk, hogy az volt a fogla­lat, akkor az igehirdetésről, ame­lyet Zsoltárok 90, 1. v. alapján tartott a püspök, azt kell mon­danunk, hogy az volt az ékkő, a szikrázó briliáns, amelynek fé­nye Isten szeretetével sugárzott be minden jelenlevőt. Az igehir­detésben hallottunk arról, hogy Isten felette áll a templomnak. Ő a mi hajlékunk, otthonunk, ahol védelmet és megtartást ta­lálunk gond és bánat között. Az igehirdető szólt arról is, hogy az Isten nemcsak védelem, erős vár, gondoskodás, hanem megváltó Isten is, ^.aki Krisztusban jelent meg közöttünk, hogy az Ö se­beiben, áldozati halálában me­nedéket .oltalmat találjunk bűn, halál, ördög hatalmával szem­ben. Befejezésül arról szólt, hogy a Szentlélek Isten is tud otthont, hajlékot teremteni az embernek. Ez az otthon, az anyaszentegy- ház, amely az evangélium és a szentségek által véd, oltalmaz bennünket, és felkészít arra az egyházunk, népünk és az embe­riség javát munkáló szolgálatra, amit elvár tőlünk a mi Urunk. A hála foglalatában a másik szikrázó ékkő a hallható ige mellett a Iáható ige, az oltári szentség volt, amit a püspök­elnök és a helyi lelkész szolgál­tattak ki a Krisztussal való kö­zösséget megélni kívánó hívek­nek. Az élet kenyerével és a há­laadás poharával 286 hivő élt. 77. ZSOLTÁR Jeleli, múlt és jövendő Ö Uram isméden Tehozzád intézem Erőtlen immáron PanaSzló fohászom Segélj mint régenten Ne hagyj ínségemben Kő-vár szorultságban Veszteglő végeken Tartsd nyitva a szemem fis engedd forgatnom Jövendőm s régmúltom Egykoron példáit Jelenem dárdáit Minden Ellen ellen Magosba emelnem Jelenem s régmúltom Magosba mutatnom Egykor-lesz példának Mindenkor csudának Tegnap ereiével Mának reményével Leend maradásra Nyoma-vdlt út várja (SZÉP VERSEK 1977. Megjelent az 1978-as könyvnapon.) Az énekkarok missziói szolgálata Dr. Káldy Zoltán püspök a Déli Egyházikerület közgyűlésén az énekkarok szolgálatával kapcso­latban ezt mondta: „Szép szolgá­lat lehet több ayülekezeti tag szá­mára a gyülekezeti énekkarban való részvétel. Az evangélikus egyházat gyakran nevezeték már éneklő egyháznak. Az volna jó. ha minél több gyülekezetünkben gaz­dagítaná a ayülekezeti és isten- tiszteleti életet az énekkarok szol­gálata örömünkre néhány gyüle­kezetünkben az énekkarok újra­éledtek. Nagyon segítheti az ének­karok munkáját Sajtóosztályunk kiadásában megjelent Karéne- keskönyv, amelyben számos olyan karének is van. amelyeket kisebb énekkarok is könnyen énekelhetnek.) Emmák a tanúja lehetett július 2-áin délelőtt a bakonyszombathe- lyi. délután pedig a pusztavámi gyülekezet, melyekben az orosz­lányi gyülekezet énekkara szol­gált. A Kairéraékeskönyvből válo­gatott énekeket szólaltatták meg a gyülekezetek örömére. Tudjuk, hogy az énekkar részéről nagy ál­dozatot jelentett a felkészülés, de örömmel tapasztalhattuk, hogy a hitből fakadó szolgálat milyen ál­dást jelentett a gyülekezeteknek. Az énekkar szolgálata missziói szolgálat volt. Indítást adott, hogy az ének szolgálatával is munkál­hatjuk Isten dicsőségét és az em­berek egymás közti megértését, szeretetét. segítését. S mindezt hittel., örömmel. Átéltük a szolgá­lat közben azt az intést — a szol­gálatok közben e'l is hangzott — amit ugyancsak dr. Káldy Zoltán püspök mondott az előbb említett közgyűlésen: ..Van-e missziói ere­je amniaik az istentiszteletnek, aimeylben a résztvevők találkoz­nak sok bánatos, letört emberrel, de nem élik át azt aiz örömöt., amelyet Jézus Krisztus kíván ad­ni népének. Misszionálihat-e az a.z istentisztelet, amelyben a:z énekek visszaviszniek az atyák mögöttünk hagyott viliágába, de nem juttat­ják kifejezésre azt a hálát és örö­möt. amit ma él át Krisztus népe a szolgálat útján.” Hisszük, hogy az énekkarok szolgálata, az ének szolgálata missziói szolgálat. Hitben, re­ménységben. szeretetben segít bennünket a szolgálat mai útján járná. Az oroszlányi gyülekezet ének­karának a vezetője, karmestere a fáradhatatlan Nagy Dániel vqlt. Közreműködött Mohácsi Judit szoprán. Kálmán Attiláné alt szó­lóval. organán kísért Sztruhár András és Jobbágy Ferenc. Varga György LUTHERISCHE RUNDSCHAU — LUTHERAN WORLD AZ -ISTENTISZTELETET KŐ­VETŐ KÖZGYŰLÉSEN a gyüle­kezet lelkésze a templomfelújí­tás munkáiról adott tájékozta­tást. Köszönetét mondott azok­nak a városi és megyei építési szakembereknek, mérnököknek, akik önzetlenül adott tanácsaik­kal és szakvéleményükkel segí­tették a helyreállítási munkákat. Szólt az iparosok pontos, becsü­letes munkájáról, amely nem­csak a jó minőséggel, de szépsé­gével is figyelmet érdemel. A helyreállítás összköltsége több mint fél millió forint volt. Fede­zetül a gyülekezet tagjainak A fenti címen 24 éven át jelent meg a Lutheránus Világszövet­ség negyedévi folyóirata német és angol nyelvű kiadásban. Az 1977. évi 4. számmal a folyóirat be­szünteti a megjelenést. Dr. The­odore Bachmann, a szerkesztő nyugalomba vonul. A negyedévi teológiai folyóirat munkáját egy másik és más jel­legű kiadvány váltja föl, mely­nek szerkesztésével Gertraut Hobby asszonyt (56) bízta meg az LVSZ vezetősége. BILLY GRAHAM LENGYELORSZÁGBA MEGY Előreláthatólag idén szeptem­berben Lengyelországba utazik Billy Graham, hogy vallásos ösz- szejöveteleken szóljon. Az Euró­pai Baptista Sajtószolgálat jelen­tése szerint a lengyel kormány hozzájárult a meghíváshoz. Hogy Graham elfogadja a meghívást, melyet a lengyel baptisták szö­vetsége küldött, az bizonyosra ve­hető. L©szne3í-e még csosfáls Lourdes-ban? A mostani írásommal senkit sem szeretnék megbotránkoztatni. Ezért nem a racionalizmus módszerével közelítem meg a világ egyik legnevezetesebb zarándokhelyének kérdését. Sajnálom, hogy amikor Franciaországban jártam, nem jutottam el Lourdesba, noha két ko­rábbi élményemen keresztül valamiféle kötődésem volt a barlang­hoz és az ott megjelent szent Szűzhöz. Lutheránus fantáziámat min­dig izgatta ennek a szegény, munkanélküli apának és alkoholista anyának 14 éves leánya, Bernadette-nek látomása, annak a leányká­nak, aki gyermekkorában s később is átesett kolerán, asztmán, gyö­törte szívgörcs, csonttuberkulózis, de soha nem kért a Szűztől cso­dálatos gyógyulást, s nem is gyógyult meg. 35 éves korában éppen úgy hunyta le szemét, mint más közönséges halandó, és utolsó sza­va ez volt: „félek”. NOS, ELSŐ LOURDESI ÉLMÉNYEM EGY FILMHEZ KÖTŐ­DÖTT. 1945 után egy amerikai film foglalkozott vele. Nevezetesen — s ha jól emlékszem, egy amerikai tiszt tett fogadalmat, ha ép bőr­rel megússza a háborút, a partraszállást, a német kapitulációt, elza­rándokol a kegyhelyre és hinni fog Mária csodatevő erejében. A má­sik élményem nem sokkal később adódott. Ez már negatív előjellel hozta látóközeibe a városkát: Zola Lourdes c. regénye. Zola a naiv Bernadette élményét a római katolikus egyház hatalmas üzletének rajzolta meg. Nem válbgatott a kifejezésekben. Rombolt és gúnyolt, és féktelen naturális színekben festette meg azt Lourdesban, ami profán, visszataszító és kiábrándító. MI AKKOR AZ IGAZSÁG, VETETTEM FEL GYAKORTA A KÉRDÉST. Vajon Lourdest, ezt a Pireneusok északi oldalán, a Gave de Pau mentén fekvő zarándokhelyet visszautasíthatjuk a múlt szá­zadba, 1858-ba és az azt követő évekbe, amikor a csoda hírére még csak százezrek közelítették meg a kegyhelyet? Hiszen a lourdesi csodahisztéria is megkopott, elvesztette varázserejét, s napjaink ra­cionális emberének vajmi keveset mond. Egy-két adat viszont ennek ellent mond. 1870-től csupán évi 200 ezertől fél millióig rúg a zarándokok száma a századfordulóig. Ez a szám azután egyre növekedett, majd 1958-ban a centenáriumkor te­tőzött, 5 millió ember fordult meg a 18 ezer lelkes városkában. 20 év óta pedig évente meghaladja a 4 milliót, idén újra 5 millió láto­gatóval számolnak. Célszerelvények, repülőterén másodpercenként landoló Jumbok és Caravellek, gépkocsikaravánok ontják Ír-, Spanyol-, Olaszország, NSZK, Belgium, stb. kegyes embereit. Ma Lourdesba a konzumtár- sadalom proletár tömegei zarándokolnak. Mégsem mondhatjuk azt, hogy a kegyhely látogatása egyszerűen társadalmi kérdés. A csoda­hit, mint már jeleztem, racionális világunkban korántsem olyan vonzerő, mint a múlt század második felében volt. 1976-ban a közel négymillió zarándokból csupán 60 ezer volt beteg egyes adatok sze­rint. De ez is csak itt Lourdesban tűnt fel, mivel itt nyilvánosan jelentkeztek a betegek. Egyebekben a konzumtársadalom „rejti” be­tegeit, öregeit. Kórházak, szanatóriumok, szociális otthonok mélyén húzódnak meg, az utcákra is alig kerülnek. Ezért látja a turista a nyugati társadalmakat egészségesnek és fiatalnak. LOURDES A BETEGEK GYÓGYULÁSÁRÓL LISTÁT VEZET. Külön orvosi bizottság ellenőrzi a Lourdesban végbement hirtelen gyógyulásokat. A Révai lexikon adatai szerint 1858—1904-ig 3353 ter­mészetes módon meg nem magyarázható gyógyulást állapítottak meg. Való igaz, hogy Lourdes, amely a század elején is jelentéktelen vá­roska volt — 8800 lakossal —, éppen a '2dráJt\oklatok következtében nagyot fejlődött. A barlangba, ahol a Szűz megjelent, 1858-ban, elő­ször egy Mária-szobrot állítottak. 1876-ban 'templomot építettek ide, amelynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogot adományozott. Sok zárdát építettek a város köré, 1901-ben pedig felépült a Szent­olvasó templom. (Az olvasó a „szegények imádságos könyve”.) Lourdesban minden Szűz Máriára és Bernadette-re emlékeztet. Az áruházak, hotelek, vendéglők, kávéházak, üzletek, utcák hordozzák neveiket. Dd legfőképpen azok a souvenirek, amelyek elképesztő mennyiségben 450 üzletben kínáltatnak vásárlásra. Mária, mint ho­rn,okóra, mint kanál, Mária, mint hamutartó, kakukkos óra, golyós­toll. gyűszű, síp, persely, Mária, mint borosüveg, Mária kívülről meg­világítva, Mária belül kivilágítva, Mária gipszből. Mária műanyagból, stb., giccsek a zarándokok részére. Zola ezt látta, meg a vendéglő­ket, ahol az éhes zarándokok ettek és ittak. De vajon ez-e Lourdes? Lehet-e csupán felületes külsőségek után ítéletet alkotnunk róla, illetőleg az oda zarándokló tömegekről? Zola írása több, mint regény. Azt kell mondanom: szociográfia. Fő problémája, hogy teljesen kívülről közelíti meg a kérdést, alap­jaiban kételkedik annak lehetőségében, hogy Lourdesban valaki is meggyógyulhatott volna. Így aztán Lourdest a római katolikus egy­ház nagy „üzletének” tartja. Akad könyvében egy jóslat is. Vallja, hogy a társadalom tudata elérkezik olyan szintre, amikor Lourdest megmosolyogja, gyermeki naivitása egyik állomásának fogja tartani. MEGVALLOM ŐSZINTÉN, LUTHERÁNUS HITEM SEM FOGAD­JA minden kétely nélkül a lourdesi históriákat. Mégsem merek gondolkodás nélkül elmenni a milliókat mozgató hit mellett. A római katolikus egyház senkit sem kényszerít arra, hogy higy- gyen Szűz Mária lourdesi megjelenésében. Mégis február 11-et ün­nepnappá nyilvánította. VI. Pál pápa egyházi reformjai kihatottak Lourdesra is. De legalább problémát jelentett számára. Es mégsem tudták megreformálni a lourdesi liturgiákat, a latin énekeket, a tö­megek áradatát. „Mária úgy látszik nem reformálható”. AMI VISZONT FELTŰNŐ ÉS ELGONDOLKODTATÓ, az a Lour­desban jelenlevő áhítat és jámborság. Ez külsőségekben is megmu­tatkozik. Innen hiányzanak a „szexbombák”, a magazinok címképei, a karneválöltözetek, a hangoskodások, az elektromos úton felfoko­zott modern muzsikák. Lourdesba a konzumtársadalom fekélyeit, nyomorát, betegségét, fájdalmát viszi, és egyfajta szégyenlés mentes áhítatot, jámborságot. Ez gondolkodtatott el engem is. Rédey Pál A HOLLAND EGYHAZAK A NEUTRONBOMBA ELLEN A Hollandiai Egyházak Taná­csa levelet intézett van Agt. mi­niszterelnökhöz, melyben határo­zottan állást foglalnak a neutron- bombával szemben. A Tanács, melynek tagjai valamennyi pro­testáns egyház és a római kato­likus egyház is, sürgetően kéri a holland kormányt, hogy ne en­gedje a neutronbombának a nyu­gati védelmi rendszerbe való fel­vételét, és hogy munkálkodjék a neutronbomba nemzetközi eltiltá­sáért. Az egyházak úgy vélik, hogy az új fegyver olyan fejlő­dést eredményez, mely a nemzet­közi ellenőrzést és az atomfegy- verkezés enyhítését megnehezíti, sőt lehetetlenné is teszi. Legfőbb ideje, „hogy az őrült fegyverke­zési verseny, mely Isten teremté­sének megsemmisítésével fenye­get, véget érjen”. TANZÁNIAI SEGÍTSÉG INDIÁBA A tanzániai evangélikus egyház egyházat abban, hogy a Bibliát 80 000 tanzániai shilling adó- helyi nyelvjárásban nyomtathassa mánnyal akar segíteni egy indiai ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents