Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-23 / 30. szám

Meßmidi „sírié tartó szerelem

Tavaly Magyarországon 96 987 házasságot kötöttek, tehát hivatalosan, anyakönyvvezető előtt 193 974 személy indult el a házasság útján. Ebből 25 023 személy már másodszor, harmad- szor, vagy negyedszer kezdett új házasságot. Ugyancsak . tavaly 27 100 házasságot bontottak fel hazánkban, tehát 54 200 személy bánta meg a korábban kimondott igent.

A SZÁRAZ STATISZTIKÁHOZ HOZZÁ LEHET TENNI, hogy esetleg még több házasságot is fel lehetett volna bontani a hivatalosan felbontott házasságok tényleges válóokai alapján. Viszont abban is biztos vagyok, hogy érettebb, megértőbb, szolgálatra — a másik terhe hordozására — alkalmasabb házasok nem bontottak volna fel ennyi házasságot. A fenti számok statisztikai tényeket tükröznek, de hogy a számok mögött milyen emberi reménységek, csalódások, tragédiák, életszemléletek, önfeláldozások és önzések húzódnak meg, nem hiszem, hogy van ember, aki át tudná tekinteni.

Tudok esetet, amikor a véglegesen kimondott szakítás egyenlő volt az útszéli cserbenhagyással és olyat is, amikor a házastárs és a gyerekek erkölcsi, sőt fizikai életben maradása tette szükségessé a válást. Tudok olyan esetet is. amikor csak az utolsó lépés hiányzott a bontóperes bíróságig, de mégsem tették meg ezt a lépést, mert a válni készülők „utoljára” még elbeszélgettek. Ez az utolsó beszélgetés „első beszélgetés” lett. Első olyan beszélgetés, amikor őszintén feltárták magukat egymás előtt. A most már úgy is mindegy hangulatában feltörő őszinteség új perspektívát adott és összekötő kapocs lett. Olyan vitát folytattak, amikor nem a másik iránti elvárások és teljesítések szerint „ro- vancsolták” egymás életét, hanem elsősorban önmagukat vizsgálták meg. az erg(3naéijy„.,4S,edig az lett, hogy az emelt fővel másikat hibáztató válás“ 'hétj/eft a tiszta szívvel való együttmaradás mellett döntöttek. Ahogyan egyikük megfogalmazta: az volt a baj korábban, hogy csak a várakozásainkat, a boldogság iránti igényeinket és vágyainkat kötöttük egymáshoz, nem az egész lényünket és életünket.

A HÁZASSÁGBA KÉT EMBER VISZI A MAGA TELJES EMBERSÉGÉT. Már az indulásnál kérdés, mit tartalmaz az embersége? Szolgálatkészséget, vagy önzést, áldozatot, vagy elvárást, másikon élesködő gyengeséget, vagy hordozó erőt? Tiszta, igaz szerelmet, vagy a másik feletti uralom vágyát, csak elvárást vagy türelmes készséget arra is, hogy boldogan és önként vállaljon a társ minden közösséget? Nem tudom, minek tartsam a harmadik, negyedik, ikszedik házastársat „fogyasztót”, örök optimistának-e, akinek van erje minden megrázkódtatás után újat kezdeni, vagy visszaesőnek, aki csökönyösen keresi máson a maga boldogságát, anélkül, hogy alkalmas lenne boldogítani és a boldogságot emberséges módon befogadni. Sokan keresik, igen magas mércét alkalmazva az ideálisát, a jót, a minőén szempontból legmegfelelőbb házastársat anélkül, hogy eszükbe jutna önmagukat megkérdezni: vajon én alkalmas vagyok-e a házassági közösségre?

Föld a földdel házasodik, járta a régi mondás. Sok esetben sírig tartó boldogtalanság és csendes tragédiák sorozata kísérte ezt a minden humánumot nélkülöző elvet. A föld ma már nem játszik szerepet az érdekházasságokban. Vannak azonban helyette egyéb szempontok, amelyek ugyancsak egyoldalúan, kizárólag az anyagiakban látják a házasság megalapozottságát. Természetes, hogy anyagi alap is kell. De nem egyoldalúan! Ne higgyük, hogy akik anyagilag megbízható alappal kezdenek, azok minden esetben felelős igent mondanak egymásnak. Szerény megfigyeléseim szerint „jól szituált” egoisták házassága fut leggyakrabban zátonyra.

Minden vállalat személyzetise ismeri — sok gondja is van miatta — a „vándormadár” típusát. A „vándormadár” jelszava: „odébb megyek, ott többet ígérnek”. Tudjuk, mennyi társadalmi terhet jelent ez a munkafelfogás. Hát még mennyivel nagyobb gond az ilyen házassági szemlélet! Mik a kilátásai két házasuló „vándormadárnak”, akik nem önmagukról megfeledkezve akarják szeretni és segíteni egymást, hanem saját kötelességükről megfeledkezve várják a másiktól a boldogságot?

A FENTI NÉHÁNY GONDOLATTAL nem azok véleményéhez csatlakoztam, akik szerint a házasság intézménye válságba jutott. Sokkal több a boldog házasság, mint a boldogtalan, többen vannak a megbízható, mint a felelőtlen házastársak. A társadalom anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti a házastársakat és a családot. A családtörvény ezt jogilag is kifejezi. Csupán arra szolgáltak ezek a gondolatok, hogy ki-ki a maga helyén átérezze, hogy mind a törvények, mind a társadalmi köztudat egyértelműen a kitartó, hűséges, életre szóló házastársi közösség mellett van, de semmi sem helyettesítheti a házasságot kötő egyén személyes felelősségét. Nem is a válás törvényes lehetősége ellen ágálok, hanem annak az érdekében, hogy ne legyenek felelőtlenül, elhamarkodottan, erkölcsileg megalapozatlanul kötött házasságok és a házastársak a szolgálatban, egymás bol- dogításában keressék a maguk boldogságát. Így juthat az egyén igazi boldogsághoz, ez a család érdeke és ezt kívánja a társadalom jövője is.

Baranyi Tamás

Falvakon, tanyákon

Üdülés — jog a társadalmunkban

Üdülés! Már rágondolni is öröm! ..Kikapcsolódni”, otthagyni fáradságot felidéző munkahelyet, ideges embereket, megszokott környezetet — és elmenni messze, távol. napfényre, vízpartra, csendes fák közé. Csendben élni. más vidékeket. embereket és tájakat látni. Nevezetes történelmi helyeket megtekinteni., felidézni a régi idők hangulatát. Űj helyen, háztartási gondok nélkül jókat aludni és olvasni. Mennyi gyönyörűség van ezekben! Szinte újjászületik a megfáradt ember.

Azután egy életre szóló élményekkel és a látottak emlékével hazaiönni. Mesélni sokat az útról és később még álomban is visszavisszatérni az üdülőbe, a tengerpartra. vagy a Balaton mellé, a csendes, rejtelmes erdők mélyébe. . .

Milliók tapasztalják. hogy mennyi szépség és megújító gyógyító erő van az üdülésben! Hálával gondolhatunk társadalmunkra. a szakszervezetre, vállalatra, egyházunkra, vagy ki tudja milyen szervre, amely részünkre lehetővé tette a néhány napos, vagy éppen párhetes testi-lelki „felüdülést!”

A Teológiai Akadémia épületében június 9-én első ízben gyűltek össze közös munkaülésre a tíz éve létesült Egyháztörténeti — és a 3 éve megalakult Egyháznéprajzi Szakcsoport tagjai.

Németh Tibor vanyolai lelkész, az Északi Egyházkerület gyűjteményi előadója bevezető áhítata után Bencze Imre kelenföldi lelkész Sóvári Soós Kristófnak, a 16/17. század fordulója érdekes felvidéki alakjának a munkásságáról, Bödecs Barnabás győri lelkész a 140 éve született Győry Vilmos költői és műfordítói tevékenységéről tartott előadást. Ma- gassy Sándor nagysimonyi lelkész kiegészítést hozott Zoványi Jenő nemrég megjelent protestáns egyháztörténeti lexikonjához, ismertette és értékelte Rédey Pál Remete-könyvét, és Bottá Istvánnak Melius Péter ifjúságáról most megjelent egyháztörténeti művét.

Tóth-Szöllös Mihály kecskeméti lelkész, bács-kiskuni esperes Luther 450 éves énekének, az „Erős vár”-nak keletkezési körülményeiről, a vendégként meghívott Kiss Emil fóti baptista lelkész John Bunyanról és az első ízben 300 éve megjelent „Zarándok Üt járói” hozott referátumot. A szakcsoport vezetője, dr. Fa- biny Tibor professzor „EgyházTÁRSADALMUNKBAN MA MÄR AZ ÜDÜLÉS nemcsak kevesek élménye, de a dolgozók jóga is. Joga van megújulni, üdülni, a további munkához erőt gyűjteni mindenkinek. Nem volt azonban ez így mindig. Ezen a téren a legmostohább elbánásban talán a parasztember részesült. Neki a robothoz. a munkához yolt csak joga. ..Látástól vakulásig” és úgy. hogy ..se ünnep, se vasárnap!” Tavasztól őszig száz és százféle munka, ősztől tavaszig a téli tennivalók garmadája fárasztotta a parasztembert. Nem fogyott el a munka, legfeljebb abbahagyták, ha éppen már nem bírták.

El-etnézem a temetőkben a kidőlt szülők, nagyszülők sírján a hálás — és már pénzes gyermekek és unokák állította síremlékeket. Pihenés, bizony nem jutott nekik életükben, — csak a sírban. Milyen jólesett volna sok régi parasztembernek is kicsit ..kimozdulni” hazulról, falujából. Szomszéd. rokon ellátta volna az állatokat néhány napig. De nem gondolhattak rá. nem telt ilyesmire. Hány és hány parasztember leélte életét — és mégcsak a Balatont sem látta! A munkában összeszetörténeti és egyháznéprajzi tényezők szerepe a magyar evangélikus gyűjteményügy fejlődésének jelenlegi szakaszában” címen, Hernád Tibor veszprémi lelkész pedig „Karácsony, húsvét és pünkösd a magyar szaaralis néprajz- tudomány történetében” címmel tartott előadást. A ggzdag programú ülés Huley Alfréd gerendást lelkész referátumával ért véget, aki idősb Dedinszky Gyula ny. békéscsabai lelkész néprajzi tanulmányait és díjnyertes dolgozatait ismertette.

ZENÉS ÁHÍTAT

lesz július 23-án, vasárnap délután fél 3 órakor a ba- konycsernyei templomban.

Műsoron:

Bach, Händel, Kodály, Gárdonyi művek.

Orgonái:

Lukács Géza

Közreműködik: a gyülekezet énekkara

Vezényel:

Nagy Dániel Igét hirdet:

KAJOS JÄNOS

nagyvelegi lelkész

dett egy csomó betegséget, kösz- vémyes lett. gerince meghajolt, ke- zei-lábai sajogtak, tüdeje fulladt, éjszakáit izületi fájdalmak keserítették meg. Hol volt akkor üdülés, nyaralás, kirándulás? Legfeljebb orvos, patika és kórház, az is csak ritkán.

De hagyjuk a lidérces múltat. Mögöttünk van. A termelőszövetkezet balatoni kirándulásra hív, autóbuszkirándulást terveznek a Magas-Tátrába, Brnóba. A tsz

tagjai egy hétre a jugoszláviai tengerpartra mennek üdülni. Kovács János állatgondozót két hétre. — az igaz. hogy csak a télen — beutalták az egyik mátrai üdülőbe. Nagy László és felesége, növénytermesztők. égy balatoni üdülőben fogják kipihenni a sok kapálást. — kár. hogy csak januárban. De már ez is nagy dolog. Lehetne folytatni a sort sok és sokféle változatban. A tátralomnici Nagyszállóban alföldi tsz-pairasz- tC'k voltak velem, a drezdei Zwinger előtt parasztemberekkel találkoztunk és mint ..földiek” üdvözöltük egymást. A tengerparton szövetkezeti parasztok lubickolnak. a hévízi, büki és haidúszo- boszlói meleg gyógyvízben izüle- tes-reumás tagjaikat kúrálják. Furcsa ez? Szokatlan? A háború előtt bizony ..nagy szó” lett volna az ilyesmi .— ma természetes és jogos, ki-ki élhet vele. Istenünk mindnyájunknak megadja a természet kincseit, a gyógyító és pihentető. testi-lelki megújulást jelentő vizet, napfényt, csendet, tiszta levegőt és a messzi tájak, vidékek szépségeit. Élni lehet és kell vele.

üdülni, Kirándulni és

JÖL PIHENNI azonban tanulni kell! Hasznosan kell tudni üdülni, okosan kell pihenni és szépen kell tudni kirándulni is. Vajmi keveset ér a szép út. ha azon eszeveszett: futással egyik áruházból a másikba loholnak bevásárolni, üzletelni. Minap pamaszkodta egvik hívünk: 44-en kirándultak. Már az úton ráncigálták a buszsofőrt, hogy hol álljon meg. Régi műemlék, híres látnivalók nem érdekelték a kirándulók égy részét, inkább csak az. amit inni. nyelni lehet és nem az. amit látni és tanulni. Üzletelni, s közben rá sem pillantani a sokszínű szép Balatonra. item örülni egy régi-régi várnak, épületnek ... silány, vajmi keveset érő ..üdülés” ez! Tanítanunk és nevelnünk kell egymást még itt is! Bizonyos ' igénnyel, okos tervezéssel kell elindulni. A parasztemberek is vegyék csak ki részüket az üdülésből, mint az üzemi munkások és inkább ez szolgáljon ..egészségünkre”, mint az étel. vagy az ital.

Sümeghy József

Együttes in unka ülést tartott az Egyháztörténeti és az Egyháznéprajzi Szakcsoport

Regi könyv — lijonnan

„A világ útvesztője és a szív paradicsoma"

Comenius János Ámós, a neves cseh pedagógus és filozófus több, mint 3 és fél évszázados könyve jelent meg nemrég, első irodalmi értékű magyar fordításban. Ettől a műtől számítják a cseh szépirodalom kezdetét, de tegyük rögtön hozzá: szét is törte egy ország kereteit, szellemével elárasztva egész Európa irodalmi és vallásos életét.

Már a cím is érzékelteti, hogy két teljesen elkülönülő, sőt egymással szembenálló rész alkotja a művet: a világ labirintusának kibogozhatatlan hálózata és az ember belső békéje áll egymással hol vibráló, hol nyomasztó feszültségben. Az egyikben az ember csak magára van utalva, a másikban viszont a Krisztussal való találkozás teljesen megváltoztatja életét. A jónak és a rossznak ilyen éles .szembeállításában a szerző legmegfelelőbb eszköze a barokk stílus.

Comenius egyes szám első személyben ismerteti meg velünk a Vándor útját: küzdelmes bolyongását, amelybe csaknem belevész, és nagy ívű ugrását, ahogy eljut Krisztushoz, pontosabban: ahogy Krisztus — éppen a világból hiányolt Értelem — meglátogatja öt.

Nagyon fontos szerepet kap a szatíra, amellyel pellengérre állítja a világ fonákságait, leleplez minden álnokságot, hazugságot és álszenteskedést, valamint az allegória, amelynek szerepét Goethe nyomán úgy fogalmazhatjuk meg: a jelenséget fogalommá, a fogalmat pedig képpé változtatja. Vagyis bizonyos tulajdonságokat a könnyebb érthetőség kedvéért megszemélyesít (Bódulat, Bölcsesség, Kéjvágy, Zsarnokság stb.). Ha a XVII. század allegorikus irodalmában körülnézünk, John Bunyan hasonló jellegű könyvére, A zarándok útjára bukkanunk, amelyben a főhős Keresztyén élete sokban emlékeztet a Vándoréra.

Hősünk kísérői elbeszéléséből és saját — többnyire fájdalmas — tapasztalataiból ismeri meg a világot, és vonja le a következtetést a Prédikátor szavaival: ..Minden csak hiábavalóság és hasztalan .erőlködés!”

Tagadhatatlan, hogy Comeniusból kora visszásságai és saját üldöztetése váltotta ki ezt a keserű felkiáltást, de ugyanakkor minden kor emberének kérdését visszhangozza: azét, aki szemléli a világot, keresi belső összefüggéseit, mozgatóját, az élet értelmét —, de nem képes megtalálni azt.

Ha itt végződne a mű, akkor nem lenne több egy zsákutca pontos felvázolásánál, reménytelen életérzésnél. De a szerző nem torpan meg, hanem éppeij. itt, a zűrzavar kellős közepén, minden csalódás tetőfokán vesz gyökeres fordulatot a mű. (A könyv másfél évtizede megjelent első fele így nem is érthető meg a folytatás nélkül!) Ezen a ponton tehát megfordul minden: Isten megszánta a Vándort, és segítségére sietett. Annyira szép e találkozás leírása, hogy érdemes szó szerint idéznünk:

„És íme, felülről ragyogó fény villan, s amint fölemelem tekintetemet, látom, hogy alászáll valaki, aki külső alakjára né:-:ve ugyan hozzánk halandókhoz hasonlatos, de fényessége szerint kétségkívül Isten. Arca felettébb ragyogott, de azért nem kápráztatta el az emberi szemet; nem is keltett rémületet, hanem oly kedvesség sugárzott róla, melyhez foghatót sehol a világban nem tapasztaltam. S akkor szerető nyájassággal, nagy jóakarattal először is ezeket az igen-igen kedves szavakat intézte hozzám: —- Köszöntelek, fiám és kedves testvérem!”

Talán érezzük, hogyan rímel erre a leírásra Ady verse: Az Ür érkezése.

Itt el is dőlt a Vándor sorsa.

„Néztem, fiam, hogyan tévelyegsz. de nem akartam már tovább nézni, elvezettelek magamhoz, bevezetvén téged ten- magad'ba.” így jutunk tehát el a szív paradicsomához.

És ami ezután következik? Arra kétségkívül a kor tipikus 'műfaja, az utópia jellemző, de a mai hivő olvasó számára kísérlet Isten tervének ' felvázolására, amelynek megvalósításában való közreműködés, mint lehetőség, az embernek adatott. Korunk ma új lehetőséget ad elénk e közreműködésre.

A könyv a pozsonyi' Madách és a budapesti Európa Kiadó közös gondozásában jelent meg. A fordítás Dobossy László és Mayer Judit műve.

Fabiny Tamás