Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-16 / 29. szám

Kétszáz éves az alberti templom Veszélyben újra Vietnam Kommentár a kínai—vietnami feszültségről Nem tartom magam Kína-szakértönek, s akik belekóstoltak már a Kína-kérdésbe, igen szerényen vallják, hogy sok mindent nem érte­nek. Valóban az egyik legbonyolultabb belső és külső politikát foly­tató rendszerrel állunk szemben. Az ellentmondások valóságos-özöne zúdul ránk, ha kissé belemerülünk elemzésébe. Szocializmust épít, de ellenséges magatartást tanúsít a szocialista világgal szemben. Ideoló­giáját Marx, Lenin alapján vezeti le, legalábbis ezt hangsúlyozza, s ugyanakkor alapvető szocialista eszméket vet sutba, mint pl. a bé­két, demokratikus elveket, stb. egyfelől, másfelől tobzódó személyi kultuszt valósít meg. Ki érti a maga valóságában a „kulturális forra­dalmai", ki tudja mit fedett a „virágozzék minden virág", a „nagy ugrás"? S ki az, aki biztosan eligazodik a több hullámban végig­söprő „tisztogatásokon”? Mao hagyatéka, s a „négyek bandája” bo­nyolult, sok tekintetben rejtélyes, szövevényes dolgai leegyszerűsítve úgy jelentkeznek, hogy hatalmi versengés, vetélkedés a vezető pozí­ciókért. De valóban ez az igazság? Hiszen Kínában a legkisebb prob­lémák is milliókat érintenek, s pernamensé vált egy belső feszültség, nyugtalanság. Egyszóval Kína nemcsak kérdőjel, de egy nagy, szinte megmagya­rázhatatlan titok is, s nem vállalkozhatok arra, hogy néhány sorban ezt a titkot megfejtsem. ‘AMI VISZONT KÍNÁBAN NYÍLT, KENDŐZETLEN VALÓSÁG, az a szovjetellenesség. Ez az ellenséges érzület annyira elmélyült, olyan megrögzötté vált, hogy szinte reménytelennek látjuk a válto­zás lehetőségét. Pedig ez irányban a Szovjetunió számtalan lépést tett. Kereken tizenöt év óla (1962 decembere) húzódik a gyűlölködés. Kezdetben „pártkérdésnek” látszott az ügy, csak később sorakozta­tott fel különböző más problémákat, mint pl. területi igényeket, ha­talmi kérdéseket, katonai, stratégiai problémákat, miközben válto­zatlanul heves ideológiai csatákat provokált. Mindenesetre a legszembetűnőbb jelenség az, hogy Kína mindig ott jelentkezik, ahol valami nemzetközi konfliktus támad, s ahol a szocialista világrendszernek frontja képződik a tőkés világrendszer­rel. Ez a jelenség már-már hagyománnyá vált a nemzetközi életben. Akár az afrikai eseményeket elemezzük, akár a Közel-Kelet kérdé­seit vizsgáljuk, vagy a NATO tevékenységét, a Távol-Kelet problé­máit boncoljuk, a konfliktus pillanatában Kína megjelenik, és min­denkor a szovjetellenes táborban mutatkozik nagy hanggal. Nem kevésbé fejt ki heves propagandát különböző nemzetközi fó­rumokon, mint pl. az ENSZ-ben, vagy a harmadik világ szervezetei­ben. / ' A KÍNAI KÜLPOLITIKA — leegyszerűsítve most már a kérdést, — valami olyan elképzelést űz, hogy a két világrendszer közötti ko- cgzisztenciát felborítsa, nyílt ellenségeskedést szítson és támasszon, és hogy harmadik világháborúba sodorja a népeket. Nyíltan hangoz­tatja, hogy a Szovjetunió békenyilatkozatai csak szólamok, enyhütés, koegzisztencia nincs, az fából vaskarika, porhintés, leszerelés végső leszámolás nélkül lehetetlen, a katonai szövetségi rendszerekre szük­ség van a szovjet nagyhatalommal szemben. Ez a megrögzött gyűlölet és ellenszenv, propaganda- és rágalom­hadjárat főként az idei évben okoéott sok gondot. Mondottam, hogy kereken tizenöt év óta konzerválódott állapotról van szó. A tizenöt év alatt azonban a tőkés világ, — ha örül is a Peking felöl érkező rágalomhadjáratnak, gonosz sugalmakriák, — lényegében nem vette komolyan Kínát, s politikáját a,realitás, illetve a menet közben megkötött egyezmények határozták meg. Ma azonban új szelek fúj­nak. Kezdetben csak a jobboldali politikusok, tábornokok, a hadi­ipar szállítói kacérkodtak Peking dühével, ma azonban egyre több hivatalos állami és kormányszervek nyújtanak kezet a fenyegető Kí­nának. Gondoljunk Washington nyilatkozatára, („Kína és az Egyesült Államok érdeke alapvetően azonos"), vagy azokra a jelenségekre, hogy Franciaország, Anglia, az NSZK, a legerősebb NATO-államok fegyverszállítási egyezményeket kötöttek Kínával, s nem kevésbé az USA, gazdasági segítségről tárgyal Pekinggel. A dolog rendkívül aggasztó. NÉHÁNY HÓNAPJA MÉG EGY FOGASKERÉK BEKAPCSOLÁ­SA PERGETTE FEL AZ ESEMÉNYEK MOTORJÁT. Ez Vietnam kérdése. Az események köztudottak. Vietnam államosította Délen a termelőeszközöket, szocializálta a nagy magánvagyonokat. Ez érin­tette Vietnam kínai nemzetiségű állampolgárait is. Ebből indult el az a lavina, amely mind a mai napig nem jutott nyugvópontra. Jegyzé­kek, áttelepítések, konzuli hivatalok megszűnése, szakemberek haza­rendelése, és kiváltképpen ultimátum stílusban fogalmazott közle­mények láttak napvilágot, felkorbácsolva ezáltal a közvélemény ide­geit, hangulatát. Már-már azt hittük, eldördülnek a fegyverek. VIETNAM KÉT ÉVE FEJEZTE BE ÉVTIZEDEKIG HÜZÓDÓ FELSZABADÍTÓ HÁBORÜJÁT. Mérhetetlen szenvedést, pusztulást hagyott maga után a gyarmatosítókkal, imperialistákkal folytatott küzdelem. Az újjáépítésben, gazdaságának fejlesztésében csak a szo­cialista államok segítségére számíthatott. A drámai kezdés éppen az, hogy jelenleg egy szocialista típusú állam részéről van fenyege­tettség! állapotban. Vietnam újra veszélyben van tehát. SZORONGÓ ÉRZÉS RABJA VAGYOK MÁR HETEK ÓTA. Aggó­dom ezért a távol-keleti országért, melyről harcai során sokat írtam. De aggódom a békéért is. Vietnam nincs egyedül, s talán ez a tény kijózanítólag fog hatni és a szenvedély, indulat, gyűlölet csatabárd­ját elásatja. Talán akad mégis normális megoldás! Viszont szoron­gásunk változatlanul megmarad a kiélezett kérdések miatt. Ami pe­dig ebben az összefüggésben egyedül megnyugtató, az a szocialista tábor higgadtsága, nyugalma és türelme, amely a gyakran pattanásig feszült nemzetközi kérdésekben józanul mérlegelve a dolgokat, hozza meg ítéleteit. Budapest, 1978. július 5. Rédey Pál PONTOSAN EZEN A NAPON, június 11-én, Szentháromság után a 3. vasárnap szentelték fel 200 évvel ezelőtt ezt a templo­mot. Egészen ritka dolog, hogy jubileumot azon a napon és azon a vasárnapon tudunk ünnepelhi. Ez a dátum! egybeesés is erő­sítheti és gyümölcsözőbbé teheti emlékezésünket. De a visszané- zés csak akkor lesz hasznos, ha a mára nézve vonunk le követ­keztetéseket. Azt kell megkeres­nünk, hogy itt és ma mit kell elvégeznie a gyülekezetnek. — Ezekkel a gondolatokkal kezdte igehirdetését dr. Káldy Zoltán püspök az ^lberti gyülekezet há­laadó istentiszteletén. AZ 1711-BEN ALAKULT AL­BERTI GYÜLEKEZETNEK ez a második temploma még a Türel­mi Rendelet előtt épült 1774— 1778-ban. Mária Teréziától kap­ták az engedélyt, hogy a vályog­ból és fából épült és a földrengés által nagyon megrongált „orató­rium” helyére kőből, illetve ége­tett téglából építhessenek temp­lomot. A gyülekezet jegyzőköny­vei 1831-től arról beszélnek, hogy az alberti evangélikusok életében a templom és a vele való törő­dés nagy szerepet játszik. Több­szöri renoválásról, új orgonák, harangok, értékes x úrvacsorái készletek, keresztelési kancsók beszerzéséről szólnak a bejegy­zések. A 200 éves TEMPLOMSZEN­TELÉSI ÜNNEPRE több éves munkával készült a gyülekezet. 1977-ben belülről, 1978-ban kí­vülről renováltatta műemlék jel­legű tempómét. Űj, kivilágítható toronyóra készíttetésével is igye­kezett méltóvá tenni szép temp­lomát erre az évfordulóra. Közel 220 000,— forintot fordított erre a célra. A munkálatokban a lel­kész mellett kiemelkedő részt vállalt Csernák Károly felügyelő, Turcsek János gondnok és Mo- tyovszki Mihályné harangozó. JÓ ÉRTELEMBEN SZÖLVA: ALBERTIBEN MINDIG TÖRTÉ­NIK VALAMI. Az alberti gyü­lekezet élete eseménydús élet. — Ezt a megállapítást Keveházi László esperes tette a délelőtti istentiszteleten. Találó ez a jel­lemzés, hiszen az ünnepi harang­szó ezen a napon is több alka­lomra hívta a híveket. Délelőtt került sor az újonnan választott tiszti kar és presbité­rium beiktatására. Az iktatást végző esperes igehirdetésében együttdolgozásra szólította a gyü­lekezet vezetőségét, presbitereit és tagjait. A presbiteri szolgálat felelősségére négy ponton muta­tott rá: A presbiter legyen tanú! Krisztus szenvedésének és feltá­madásának, Isten gondviselő és bűnbocsátó szeretetének tanúja. Legyen példakép! — tudván, hogy sokan figyelik életét. Le­gyen pásztor, mert a gyülekezet „legeltetése”, táplálása nem csu­pán a papok dolga. S legyen társ a szolgálatban. A DÉLUTÁNI TEMPLOM­SZENTELÉSI ÜNNEPRE ÉRKE­ZŐ PÜSPÖKÖT és feleségét már népes gyülekezet előtt fogadta és köszöntötte a gyülekezet vezető­sége. Először Tessedik Sámuel néhány héttel ezelőtt felállított szqbra előtt álltak meg dr. Káldy Zoltán püspök vezetésével az ün­neplő albertiek és még 13 gyü­lekezet képviselői. Tessedik Sá­muel abban példa többek kö­zött, hogy igehirdetésein kívül is együtt volt népével, foglalko­zott kenyerével, előrehaladásával, — mondta a püspök, majd a Ma- gyarorsági Evangélikus Egyház nevében elhelyezte a megemlé­kezés koszorúját. A Pest megyei Egyházmegye, az irsa és az al­berti gyülekezet is koszorúval fejezte ki tiszteletét. HATALMASAN ZENGETT AZ „ERŐS VÁRUNK” a 4 órakor kezdődő ünnepi istentisztelet nyi­tányaként. A teljesen megtelt templomban a püspök Zsolt 5, 8—9 alapján hirdette Isten üze­netét. Az egyébként templomsze­rető gyülekezetnek is jó elgon­dolkodni azon, hogy nem termé­szetes, hogy „ bemehetek” az Ür házába. Nem magától értetődő, hogy a szent Isten előtt megje­lenhetünk bűnökkel terhelten. Isten szeretetének és kegyelmé­nek a csodája mindig, amikor kinyílik a templomajtó, oda be­léphetünk, és ott Isten megszó­lal, megújít és elindít életünk új szakaszára. Élje át a gyülekezet ebben a templomban újra meg újra ezt a csodát! Azután arra döbbentett rá az igehirdető püspök, hogy micsoda ajándék az, hogy tisztelhetjük az Istent! Csodálatos ajándék a hi­tünk, ami nemcsak tűrésre, ha­nem az élet élésére is elég. Föl ne adjátok ezt a hitet, mert ez­zel a legnagyobbat adnátok fel. Ebből a hitből épült föl annak idején a templom. Ebből a hitből élt 200 éven át a gyülekezet. Ez a hit tartja össze ma is a gyüle­kezetét. Ebből a hitből és Isten bűnbocsátó kegyelméből él egye­dül az egész egyház is, s ezért van jövője! Aki viszont átélte Isten megigazító kegyelmét, az cselekszik is az igazságot. Cse- lekszi az Istennek az ember ja­vát célzó akaratát a gyülekezet­ben éppúgy, mint a társadalom minden területén. az ünnepi közgyűlésén Csernák Károly felügyelő meleg szavakkal köszöntötte és ajándé­kozta meg a gyülekezet nevében dr. Káldy Zoltánt, aki 20 éves püspöki szolgálata alatt 20 alka­lommal és mindig örömmel szol­gált. Albertiben. Roszik Mihály lelkész a gyü­lekezetnek mondott köszönetét áldozatkészségéért, valamint az országos egyház elnökségének a rajta keresztül érkezett külföldi segélyért. Ebben a templomban Isten ma is olyan keresztyéne­ket formál, akik szeretik egyhá­zunkat, Ys szeretik népüket. — A finn evangélikus püspöki kar felhívással fordult a gyülekeze­tekhez, hogy járuljanak hozzá a munkanélküliség és az ezzel együttjáró nehézségek enyhítésé­hez. Finnországban jelenleg mint­egy 200 000 munkanélküli van. Ez a munkaképes lakosságnak kb. 9 százaléka. A munkanélküliek fe­le 25 éven aluli. Af gyülekezetek részletes útmu­tatást kaptak munkaalkalmak te­remtéséhez. A püspökök azt is hangsúlyozzák, hogy mennyire Kedves és megható jelenet volt, amikor a lelkész szavai után gyer­mekei énekelték el szlovákul, a „Kde si muj premilij Jezisi Kris- te” (Jézusom Krisztusom, én sze­relmesem) kezdetű éneket. AZ EGYHÁZMEGYE KÖ­SZÖNTÉSÉT Keveházi László esperes és Kiss Pál egyházme­gyei felügyelő adta át a gyüle­kezetnek. A szomszéd irsai gyü­lekezet nevében Bárdossy Tibor, az albertirsai reformátusok ne­vében Szaszák Imre református lelkipásztor mondta el a testvéri együttörvendezés melegszívű sza­vait. Több gyülekezet lelkésze egy-egy igével, mások levélben köszöntötték az ünneplő gyüle­kezetei. Az albertirsai HNF Bizottság nevében Gyovai János elnök táv­iratban fejezte ki jókívánságait és köszönte meg az egyházközség tagjainak a község szépítése és fejlődése érdekében végzett ál­dozatos, sok társadalmi munká­ját. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK zárszavában első helyen kö­szönte meg Albertirsa nagyköz­ség vezetőinek, hogy a faluban Tesedik Sámuel szobrát felállit- tatták. Hangsúlyozottan köszönte meg a püspök az énekkar szol­gálatát, Roszik Mihályné áldo­zatos, szép karvezetői munkáját, valamint azt, hogy Albertirsa gyülekezetei értették, sőt segítet­ték szolgálatát a 20 év alatt. A mozgalmas és emlékezetes nap este a vendégek és presbi­terek közös, kedves hangulatú vacsorájával járult. fontos lelki és erkölcsi támoga­tást nyújtani a munkanélküliek­nek. „Bár az emberi méltóság és az élet értelme nem csupán a ke­reset szintjétől függ, sok ember mégis úgy érzi, hogy állásának elvesztése súlyos csapás a méltó­ságán és önbecsülésén” — hang­súlyozza a püspök körlevele. S aláhúzzák: „a jólét sok más té­nyezőtől is függ, nemcsak a gaz­daságiaktól. Csak a gazdasági té­nyezőkkel együtt ható lelki té­nyezők teremtik meg az alapot a magasabb fokú élethez.” RÓMAI KATOLIKUS A német római katolikus püs­pökök konferenciája az év elején Ludwigshafenben tartott ülésén elfogadta a Biblia egységes /lé­met fordítását. Az evangélikus egyházat is meghívták, hogy ve­gyen részt a munkában, de elő­ször csak 1968-ban tudott részle­gesen, majd 1977-ben teljesen be­kapcsolódni a Luther-fordítás re­víziós munkálatai miatt. Az egy­séges fordítást az egész német nyelvű világnak szánják. Joseph Höffner bíboros ezzel kapcsolatos sajtókonferenciáján kijelentette: „A püspöki konfe­rencia hálásan veszi tudomásul, „EGY SÉG ’’-BIBLIA hogy az evangélikus egyház az Üjszövetség egységes fordítását a Luther-fordítás mellett, az egy­házi használatra ajánlja. A püs­pöki konferencia abból indul ki, hogy a jövőben ökumenikus is­tentiszteleteken vagy nemegyházi alkalmakon ezt az egységes for­dítást fogják használni.” Római katolikus részről az egy­séges fordítást hivatalos szöveg­nek szániák. A fordítás munká­jában 1962 óta az Üjszövetség és a liturgia tudósai, valamint kate- chéták és német nyelvészek vet­tek részt. A fordítás a következő évben jelenik meg. ’ NÉGYMILLIÁRD MÁRKA EGYHÁZI ADÖ Dr. Káldy Zoltán püspök Kcvcházi László esperessel és Roszik Mihály alberti lelkésszel Bárdossy Tibor Zelk Zoltán: Tegnap Erdőt, hegyet, tengert, folyót, kék cinkét, csecsemőt ha láttam, lelkem csak mondogatta: milyen szép az Isten! Mert igy igaz Barátaim azt hiszik, hogy fekszem, nem tudják, már járni tanulok rtiegadóan, Isten oldalán. (SZÉP VERSEK 1977. Megjelent az 1978-as könyvnapon.) GYÜLEKEZETI FELADATOK A MUNKANÉLKÜLISÉGBEN Az NSZK-ban 26,5 millió evan­gélikus egyház tagja (EKD), 1977- ben átlagosan 155 nyugatnémet ■ márka egyházi adót fizetett. Így a bevétel egyházi adóból 4,1 mil- ; liárd márka volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents