Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-01-15 / 3. szám
EGYETEMES IMAHÉT Január 19. Csütörtök A MUNKÁS ÉLET PÉLDAADÁSA 2 Thessz 3, 7~12 1 Móz 2, 15—18 Pál idejében akadtak keresztyének, akik alábecsülték a munkát. Abban a hitben, hogy az Ür közel, letették a munkaeszközt, rendetlenül, mások kárára éltek. A dologtalanság nem fér össze Urunk követésével, ö azt parancsolta, hogy szüntelenül munkálkodjunk. Az apostol — követve Ura felszólítását — mint sátorponyvakészítő, legtöbbször a maga kenyerét ette, amit sok fáradozással szerzett meg. Pál példája Jézus, Jézusé pedig az Atya, arra, hogy Isten munkatársaiként kötelességünk a munkával alkotó módon és mások javára élni. Ez a munka megszentelését jelenti, és egyben az ember igazi találkozását embertársaival. Pál nem csak beszélt a munkához való helyes viszonyról, a munkaerkölcsről, hanem maga adott példát. Azért dolgozott, hogy élhessen és szolgálhasson az Ürnak és embertársainak. A munka tehát szent eszköz, amely- lyel létrehozzuk az élet istentiszteletének és az ember szolgálatának tárgyi feltételeit. Akkor volt boldog az apostol, ha a sokszor éjt nappallal összefűző fáradozása után hálaadásra állhatott meg Ura előtt, akinek gondviselő jóságát a saját szorgalmában és ügyességében is felfedezte. Méltó a munkás a maga bérére — a keresztyén embert Urának ez az intése mindig azok mellé állítja, akikkel cselekedni lehet a munkás élet megbecsüléséért, méltóságáért. A munka tartalmas emberi közösséget is létrehoz a munkálkodók között. Jó reménységgel veszünk részt tehát abban a nagy alkotásban is, ami földi hazánk otthonossá tételén fáradozik. ADJUNK HALAT a becsületes munkában fáradozó életek példaadásáért; hazánkért, ahol rangja van a munkának és a munkálkodó embernek. VALLJUK MEG bflnbánattal, hogy nem mindig becsüljük az állandó munka nagy ajándékát; gyakran megreledkeziink arról, hogy a munka nemcsak kötelesség, hanem kiváló alkalom a sáfárkodásra. a ránk bízott talentumok kamatoztatására. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Urunk találjon minket mindig tevékeny életben; lmádkoz7.unk becsületes és gondos munkával Urunk példáját felmutató életért; jó eredményekért és örömért a munkahelyi közösségben. Január 20. Péntek EMBERSZEMLÉLETÜNK MEGÚJULÁSA Jak 2, 1—9 Jer 29, 1—7 Jakab a cselekvő és méltányos keresztyén élet szószólója. Elvárja, hogy a szó legyen összhangban a tettel, az elmélet a gyakorlattal. Akik az Úrhoz tartoznak, azokban nem lehet személyválogatás, részrehajlás. De ki a személyválogató? Az, aki a másik embert nem aszerint nézi, aki, hanem aszerint, amije van, vagy aminek látszik. Krisztus a szívek mélyére tekint, és meglátja a közös vonást: kivétel nélkül segítségre, szeretetre, testvéri bánásmódra vágyakozók vagyunk. Az irgdlmas samaritánus történetének nagy üzenete: nem lehet személyválogatás ott, ahol az embert a pusztulástól kel! megmenteni! Krisztus egyházai számára nincs, és nem is lesz más fajta emberszemlélet, csak ez: meglátni a szenvedő embert, sürgősen keresni a gyógyulás útját és elsőkként gyakorolni a segítséget. Annyit ér a hitünk, amennyire az emberek örök javát és emberibb, igazságosabb életét segíteni tudja. Hány olyan felebarátunk van, aki nem hit szerinti testvér, mégis közös cél köt össze vele: az embert pártoló, megsegítő küzdelemben való osztozásunk. ADJUNK HAI.AT Krisztus megér- tett emberszemléletéért, amely mindig a szenvedő embertárs mellé állít; azért a hitért, amely nem túri a személy válogatást. VALLJUK MEG bfmbánattal, hogy nem szolgáljuk mindig az egész emberi nem üdvösségét, felemelkedését; részrehajló módon csak a magunkja- vát keressük; embersr-Jemléletünkbcn inkább a szemléleten, mintsem a cselekvésen volt & hangsúly. 1978. január 16—22. KÖNYÖRÖGJÜNK Szentlélekért, aki megtanít minket Krisztus tekintetével nézni környezetünket; a világvallások híveinek az embermentő szolgálatban való találkozásáért; együttműködésért azokkal, akik a Föld jólétén fáradoznak; a Lélek áldásaiért azokra a programokra, amelyek által az ENSZ segíti áz emberi válaszfalak megszüntetését világméretekben és az emberhez méltó élet kiterjesztését minden népre. Január 21. Szombat AZ ÜDVÖSSÉG EGYETEMESSÉGE ApCsel 2, 1—13 1 Móz 11, 1—9 A pünkösdi esemény új korszak nyitányát jelenti Isten üdvtervében. A megváltás egyetemes jellegét azzal bizonyítja meg Isten, hogy Jézus Krisztusban önmagát adja az emberért, de nemcsak megérinti az emberiét felszínét, hanem valóságosan áthatja jelenlétével az embert és világát. Azaz Isten önmagát adja az embernek a Szentlélek által. Hisszük és valljuk: ez a Lélek által megragadott ember munkálkodik azon is, hogy felvirágozzék az emberi sors. fejlődjön a tudomány, örömöt fakasszanak a művészetek, új élet pezsdüijön a természetben, növekedjék a megértés a népek világában. A Szentlélek megszabadítja az embereket mindattól, ami addig őket egymástól elválasztotta. Isten ma is azt az egy nyelvet — az emberiesség nyelvét — várja el népétől, amit minden ember ért. Isten csodálatos eszköze a Biblia, az Ö nyelvét tartalmazó nagy szótár, amely minden nyelven ugyanarról beszél: az ember boldogságáról, üdvéről, megváltásáról és megújult életének szolgálatáról. A Szentlélek, hívását ma is engedelmesen követjük. <5 el vezet a másik emberhez, megtanít egyre jobban a közeledés munkálá- sára. ADJUNK HALAT a Szentlélek újjá- teremtő munkájáért; embert boldogítót. minden jót, hasznosat létrehozó erejéért; azokért. a törekvésekért, amelyek közelebb segítik egymáshoz a népeket, vallásokat, felekezeteket; a felekezeti világszövetségek fáradozásaiért, hogy a keresztyének a közös bizonyságtételben növekedhessenek, jobban érthessék egymást és közösen fáradozzanak az egész emberiség javára. VALLJUK MEG bűnbánattal, hogy nem ismertük fel mindig a Lélek egyetemes munkáját; ritkán láttuk meg a \Tilágban munkálkodó Lélek alkotásait, jeleit. KÖNYÖRÖGJÜNK az üdvösség egyetemes ajándékát felmutani tudó írt életért; a nemzeti n vei veken olvasható Biblia terjesztéséért, az ige- Kzolaálat áldásaiért; a lelkészképzésért, hogy legyenek minden népben felkészített hírnökök, akik a. ma emberéhez szólnak az Ember Fia életéről. keresztjének. feltámadásának erőiről és az Ő szolgáló szeretetének továbbadó!. Január 22. Vasárnap REMÉNYSÉGÜNK ÉS HÁLAADÁSUNK Rom 8, 18—25 1 Móz 1, 26—31 Minden ember életében ott van a szenvedés és a reménység. Egyaránt keresi mindenki a szabadulást a szenvedésből. Életünk megkeseredik reménység nélkül. Mi tehát a mi reménységünk? Az, hogy lehetséges a jóra fordulás az emberiség életében, mert aki mindent jóra fordít, az a hit bevégzőie, az Ür Krisztus. Az egyház és a világ egyaránt beteljesedés előtt áll. Urunk meghallja a népek, az emberek kiáltását, még sóhajtozásukat is. Isten munkatársaiként keressük ma is a lehetőségeket és használjuk fel arra. hogy több bizakodás, előretekintés, reményteli tervezés formálja közös jövőnket. Világméretű igyekezetek jelzik, hogy még tart a vajúdás a pusztító szándékokkal. de már erőteljesen munkálkodnak a merítő erők is. Hogy valóban az ember otthonává legyen a Föld. Hálaadásunk oka: hitet, biztatást kaptunk Urunktól arra. hogy a jövő lehetséges, a világ és az egvház még előtte áll annak a beteljesedésnek, ami bizonyosan e'.iön. Csak az embert boldogító törekvéseknek van holnaDiuk! Ezt keresve nagy lehetőségünk és kötelességünk együtt fáradozni a jövőért mindazokkal, akiknek célja a szenvedések csökkentése és a reménység növelése — világméretekben. Egyetemes imahetünk alkalmait akkor látogattuk haszonra, ha mind többen teljes szívvel valljuk: Jézus Krisztusban már készen áll az a jövendő, amelyben senkit nem választ el a másiktól semmiféle válaszfal. Ez a jövendő nem vész betekinthetet- len távolba, hanem az ajtó előtt van, mert Krisztusban közelített el hozzánk. ADJUNK HALAT minden ajándékért, amit1 az Igéből e héten kaptunk: a közösségért, amit Isten készített számunkra, hogy különféle felekezetekből indulva. Őhozzá és egymáshoz juthattunk közelebb. VALLJUK MEG bűnbánattal, hogy nem mindig tudunk együtt szolgálni az emberiség jobb jövőjéért; nem láttuk mindig világosan, hogy a szenvedő és megváltást váró felebarát mellett a helyünk. KÖNYÖRÖGJÜNK helytállásért a világ és az embertárs javát munkáló küldetésben; ideigvaló javakért és mennyei ajándékokért: jó szándékok és a jótettek párbeszédéért e hazában; az egyházak gyarapodó alkalmaiért a szolgáló életforma megbizo- nyítására. Istentiszteleti rend / Budapesten, 1978. január 15-én Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. li. (úrv.) Hafenseher Károly, du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. ele. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10, du. 5. Szeretetvendég- ség. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. ti. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél ló. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Újtelep1 de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerle- telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÄV-telep de. 8, Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- iemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11» du. fél ?>. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 10. Feren- czy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 0. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. io. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Pest- hidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvöigy de. 9. Budafok de. 21. Rőzse István. Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE. Az egyházmegye papnéi 1977. december 3-án a győri Szeretetotthonban összejöttek és egymás életére és szolgálatára figyelésükön túl megismerkedtek a szeretetotthonban gondozottak örömeivel és gondjaival is. Elhatározták, hogy gyülekezetükben a ddakóniaii munka szervezői és első szolgálói lesznek. Első eredményként gondoskodtak az otthon karácsonyi sütemény, levestészta és gyümölcs szükségletéről. Az együttléten Benczúr Ilona ott- honvézető és Kardos József téti lelkész, egvházmegvei diakóniai előadó az időszerű diakóniai tennivalókat ismertette, Bárány Gyula esperes és Sümeghy József vadosfai lelkész, a győri szeretet- intézmények igazgató tanácsának lelkészi elnöke pedig igehirdetéssel szolgált. EVANGÉLIKUS EUET Mssvarorszáei Evangélikus Egyház Saltúosztályának laoja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VITT Előfizetési ár: egy évre 130.— Ft Árusítja a Maevar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 m 77.2936 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Isten ugyanis aki ezt mondta: «Sötétségből világosság ragyogjon fel,«- ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének imerete Krisztus arcán.” (2 Kor 4, 6). VASÁRNAP. — „Ne mond ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét” (2 Móz 20, 7 — Jel 15, 4 — Mt 17, 1—9 — Zsolt 89, 20— 30). Régi és jól ismert parancsa ez Istennek. Mégis, milyen gyakran „mondjuk ki hiába”, átko- zódva, esküdözve Isten nevét. Közben megfeledkezünk arról, hogy ami miatt átkozódunk Isten nevével, annak mi vagyunk az okai, okozói. Isten neve szent Lehet és kell segítségül hívni, vele szolgálni és szeretni. HÉTFŐ. — „Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben. ahogyan én megtartom az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetébén” (Jn 15, 10 — 5Móz 11. 26—28 — 2Móz 34, ,29—35 — Jn 4, 39—42). Nem öncél a parancsolatok megtartása. Erő és szeretet árad belőle. Csak így maradhatunk meg Jézus szeretetében. így részesedhetünk ajándékaiból, amelyek erőt. adnak Jézus követésére, szolgálatának megélésére mások javára is. KEDD. — „Én veled leszek; megsegítelek és megmentelek. így szól az Ür” (Jer 15, 20 — Jel 2, 10 — 2Kor 4, 3—6 — Jn 4. 43— 54). Sokszor kérdés az emberszámára az. egyéni életén túl — érdemes-e szolgálni másoknak? Érdemes-e járni Jézus útján? Isten maga mondja: érdemes. Ezen az úton számíthatunk Isten jelenlétére és megsegítő erejére. Más úton járva azonban csak a magunk erejére támaszkodhatunk, ami nem elég az Isten akarata szerinti élethez. SZERDA. — „Letöröl minden könnyet a szemükről”- (Jel 21, 4 — Zsolt 9. 19 — 2Kor 4, 15—18 — Jn 5, 1—9/a). Az Isten által megígért új világban lesz valóság a minden könny letörlése is, Isten maga fogja végezni. De Istennek ez az ígérete ösztönzi a keresztyéneket hogy mint Isten műn« katársai —.már itt — fáradozzanak a könnyek törlésén, ami nem pusztán szóbeli vigasztalás, hanem igazi és önzetlen szolgálat teherhordozás. mások ügyéért való küzdelem. CSÜTÖRTÖK. — „Jézus szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig” (Jn 13, 1 — 2Móz 15, 13 — ApCsel 26, 1—3. 12—23 — Jn 5, 9b—16). Jézus a világban szerette és szereti az övéit. Itt akarja megtartani és itt akarja segítem őket. Nem akar kiemelni a világból, övéinek boldogságáért, életéért végezte azt a szolgálatot. amelyet Isten bízott rá. Természetes tehát, hogy övéi, mai tanítványai is a világban és a világért végzik szolgálatukat, élik meg azt a szeretetet, amit Jézustól kapnak. PÉNTEK. — „Azt az életet pedig', amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gál 2. 20 — Ézs 53, 6 — Kol 1, 24—29 — Jn 5. 17— 23). A hit életet, életfolytatást jelent. Hinni azt jelenti, elfogadom azt a szeretetet, amellyel Jézus önmagát adta értem. Ez a hit azután nyugtalanít, űz a cselekvésre, önmagam feláldozására másokért, a világért. Ha nem erre indít a hitem, akkor az nem Jézusban való hit. Mindennapi imádságunit legyen: add Uram azt a hitet, mely Jézus szeretőiéből táplálkozik és éli azt a szeretetet. SZOMBAT. — „Ha pedig Krisztuséi vagytok, akitor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gál 3. 29 — lMóz 15, 1 — Jel 1, 9—18 — Jn 5. 24—30). Életünk reménysége az örök üdvösség. Sokszor úgy szeretnénk ezt elnyerni, hogy csak imádkozunk. hallgatják az igét, részt veszünk a gyülekezetben. Az örökség azonban csak akkor a mienk ha nem passzív létezés a jellemző ránk, hanem Krisztus aktív szeretete és szolgálata. Maga Jézus figyelmeztet arra, hogy nem elég az „uram-uramozás”. hanem élet cselekedet kell hitből faka- dóan. ifj Ketldeh György CSALÁDI HlltCK — SZÜLETÉS. Balicza Iván miskolci segédlelkésznek és feleségének, Bálint Erzsébetnek 1977. december 11-én kislányuk született. Neve KLÁRA. „Hálát adunk az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának...” — HALÁLOZÁS. Dr. Varga Ferenc ny. aszódi gimnáziumi tanár életének 88. évében 1977. december 7-én elhunyt. Temetése december 17-én volt az ostffy- asszonyfai temetőben. — özv. László Gézáné, sz. Gő- cze Lídia a jánosházal gyülekezet és a község legidősebb tagja 1977. december 13-án 93 éves korában elhunyt. Gyermekei, unokái, dédunokái, a kiterjedt rokonság, valamint a község lakossága decem, bér 15-én kiséi-ték utolsó útjára. A szertartást Benkő Béla kissom- lyói lelkész, a Vasi Egyházmegye esperese végezte. — Özv. Pethő Pálné hétévi betegség után 76 éves korában 1977. december 12-én Iváncon elhunyt. Temetése december 16-án volt Meszlenben. A szertartást Welt- ler Sándor meszleni lelkész végezte. „Tudom, hogy az én Meg. váltóm él... ” — Dr. Csejtey Lajos ny. járási tisztifőorvos Csornán elhunyt. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy az 1920-as években ő volt hazánk gerely vető bajnoka, mint a budapesti egyetemi sportklub versenyzője. Nemcsak hazánkban. külföldön is sok versenyen vett részt és a hazai kitüntetések mellett sok külföldi díjat is nyert. Eavkor a volt felsőlövői evangélikus gimnázium hűséges és derék tanulója volt. Temetésén Hubert István csornai lelkész sw>l- gált. — Meskó György, a kiskőrösi gyülekezet 44 éven át volt hűséges igazgató kántortanítója 84 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Volt egyházi isko. Iánk példás életű, nagyon népszerű nevelője 1912-ben szerezte meg tanítói oklevelét Baján, ugyanott nyerte el kántori öklei veiért is. Arany, gyémánt, valamint vasdiploma tulajdonosa volt. Kiskőrös társadalmi életében is élénk szerepet töltött be. A Tüz- rendészeti Érem aranyfokozatával tüntette ki az Országos Parancsnokság. Feleségével, Dúl Ilonával 58 éVig élt boldog házasságban. Három gyermeke, öt unokája, két dédunokája, valamint a gyülekezet és Kiskőrös népe kísérte utolsó útjára 1977. december 23-án. Koporsójánál Ponicsán Imre lelkész hirdette a vigasztalás igéjét: „ ... sokakat oktattál... ”, A sírnál Nagybocskai Vilmos lelkész szolgált. — Kriskó Pál, Csengőd-Döbrö. gecz gyülekezetének szervező, alapító tagja, presbitere, gondnoka, „levita szolgálatot” is betöltő munkása 76 éves korában hosszú szenvedés után elhunyt. Feleségével, Kurucz Annával 55 éven át élt boldog házasságban. Isten négy gyermekkel áldotta meg családi életüket. Unokák, dédunokák, testvérek és a gyülekezet nagy részvéte kísérte utolsó útjára a kiskőrösi temetőbe. A vígasztalán igéjét Ponicsán Imre lelkész hirdette 1977. december 29-én: „Ama nemes harcot meg- ha-rcoltam. futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam...” — TORONYÓRÁK felújítását, számlapok festését, kivilágítását, elektro- mos felhúzásúra való átalakítását vállalja Kovács Jenó órásmester. 8000 Székesfehérvár, Érsekújvári u. 7/a.
