Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-07-09 / 28. szám
GYERMEKEKNEK Jézus és mindennapi kenyerünk Mk 8, 1—10 Sokan azt gondolják, hogy Jézus csak azért jött a világra, hogy az emberek lelki problémáival foglalkozzon, hogy megbocsássa a bűnöket és megvigasztalja a szomorúságban vergődő embereket. Jézus egész élete és munkássága azonban arról beszél, hogy ő az egész ember boldogságát akarja, azért nemcsak a lelki bajokon segített, hhnem az emberek külső, testi nyomorúságán is igyekezett változtatni. EGYSZER EGY MEZÖN nagy sokaság gyűlt Jézushoz, hogy hallgassa tanítását, Jézus olyan érdekesen és lebilincseiően tudott prédikálni, hogy az emberek olyan figyelemmel hallgatták, hogy szinte megfeledkeztek az időről. Már három napja voltak Jezuá- mellett és észre sem vették, hogy elfogyott az élelmük. Jézus segíteni akart a sokaságon, ezért magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk: Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem és nincs mit enniök. Ha pedig éhen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük igen messziről jött. A tanítványok már eddig is megtapasztalhatták, hogy Jézusnak mindenre van hatalma, most mégsem bíztak Jézus hatalmában. Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában? — válaszolták hitetlenkedve. De Jézus megmutatta, hogyan lehet segíteni. Megkérdezte a tanítványoktól: Hány kenyeretek van? Mire a tanítványok azt válaszolták: *Hét — de magukban azt gondolták: Mi ez ennyi embernek? Jézus ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjen le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörté és 'tanítványainak adta, hogy tegyék a sokaság elé. A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta. Volt néhány haluk is. Ezekre is áldást mondott Jézus és kérte a tanítványokat, hogy osszák ki az embereknek. Képzeljétek csak el a tanítványok csodálkozását! Osztották az élelmet és az nem fogyott el. Mindenkinek jutott belőle. Nemcsak néhány falat, hanem annyi, hogy mindnyájan jóllaktak. Sőt, amikor étkezés után a maradékot összegyűjtötték, több . lett, mint volt eredetileg. Hét kosárral gyűjtöttek ösz- sze, .-pedig mintegy négyezren voltak, akik ettek és jóllaktak. Ezután Jézus elbocsátotta a sokaságot. BIZONYÁRA HALLOTTATOK MÁR RÓLA, hogy á világon, elsősorban Ázsiában és Afrikában vagyon sok embernek ma sem jut elegendő táplálék. A statisztikusok azt mondják, hogy az emberiségnek több mint egyhar- mada éhezik. Jézus .ezeken a mai éhezőkön is segíteni akar. Ma is úgy akar segíteni, mint egykor ott a mezőn. Azt akarja, hogy a meglevő élelmiszerkészleteket — s ehhez az is hozzátartozik, hogy a föld természeti kincseit is — osszák el igazságosan a föld népei között. Mert ha az emberiségnek a kétharmada egy kicsit szerényebben élne és nem pazarolná az élelmiszert, elég lenne minden embernek. Sokan vannak, akik ezt látják és mindent elkövetnek, hogy olyan igazságos gazdasági és társadalmi rendet alakítsanak ki a világon, hogy ne legyenek éhezők. Amikor a keresztyének is támogatják ezt a törekvést, akkor tulajdonképpen Jézus akaratának engedelmeskednek, aki azt akarja, hogy ne legyenek éhezők, hanem mindenkinek meglegyen a mindennapi kenyere. o T Jézus csodái Rejtvénysorozatunk tanulságai REJTVÉNYSOROZATUNK 2. FORDULÓJÁNAK elemzésekor inkább a gyermekekhez szeretnénk szólni. Nagyon sok jó megfejtést küldtetek be! Sokan csak ekkor kapcsolódtatok be a versenybe, viszont sokan abba is hagyták az első forduló után. Többen csak egyetlen rejtvényre küldtek megoldást, de 52 megfejtőnk mind a hatra, az egész sorozatra. A megfejtések jók, egyre pontosabbak voltak, bár nem minden esetben volt így. Jobban kellene ügyelnetek viszont a helyesírásra! A válasz, ha tartalma helyes, csak akkor igazán jó, ha megfogalmazása és leírása is kifogástalan, érthető és szép. Erre is gondoljatok, és szüléitekkel, lelkészetekkel ellenőriztessétek válaszotokat, hogy ne maradjanak benne bántó helyesírási hibák. TÉRJÜNK RÄ A 2. SOROZAT ELEMZÉSÉRE! Az 1. képről, amely Jézus tengeren járását ábrázolta a jövő héten külön szeretnék írni. A. 2. képen „Az ötezer ember megvendégelése” volt látható. A négyezer ember megvendégelése a másik hasonló történet. Mi csak e fő különbség megírását vártuk, sok -gyermek azonban minden különbséget pontosan megírt, akár egy bibliakutató tudós. Mik ezek a különbségek? öt kenyér és hét hal — hét kenyér és valamennyi hal, tizenkét kosár maradék — hét kosár maradék, egy gyermeké volt az élelem — a tanítványoké volt, a tanítvánvok kezdeményezték a mesvendégelést — a másikban pedig maga Jézus. Dicséret illeti azokat a gyerekeket, akik felfedezték és megírták ezeket. A kánál menyegző képe volt 3. rejtvényünk. Az ehhez hasonló eseményt leíró példázatok közül elfogadtuk a királyi menyegző, a nagy vacsora és a tíz szűz példázatát. A gyerekek nagy része ismerte ezeket, a jó megfejtések száma elég nagy volt. 4. képünk a tíz leprást (bél- poklost) ábrázolta. Itt született a legrosszabb eredmény: 86 közül csak 32 megfejtő tudta, hogy a 10. meggyógyított idegen, samá- riai volt. Ez meglepő, hiszen a történetnek ez a csattanója és mondanivalója. Az 5. kép kérdéseire viszont csaknem mindenki jó megoldást adott. (A gutaütött meggyógyítá- sa volt ezen látható.) Tudták a két „betegséget”: a bénaságot (gutaütöttséget) és a bűnt. Ez végül is a forduló legkönnyebb kérdésének bizonyult. A. 6. kép „Lázár feltámasztása” volt. A 3. kérdés Jézus másik két feltámasztási csodájára kérdezett rá. Ezeket a gyermekek közül szintén majdnem mindenki ismerte. MINT AZ ELSŐ KÉT FORDULÓBAN KIDERÜLT, Jézus életét és csodáit jól ismerik a gye- i’ekek. A 2. forduló szép eredménye, hogy 14-en elérték a 18 pontot. Azzal is magyarázható ez, hogy talán valamivel könnyebbek voltak a kérdések, de sokkal inkább azzal, hogy a hűséges beküldők már nagyobb gyakorlatot szereztek, jól felismerték a nehéz kérdések csalafintaságait és így könnyebben, jobban válaszolhattak. A jövő héten e sorozat 1. rejtvényét külön elemezzük. if j. Seben István ÜJ BAPTISTA TEMPLOM CARTER FALUJÁBAN 10 000 dollárt adományozott a Plainsben (Georgia, USA) felépítendő új baptista templomra Billy Graham. Az építkezés várható költsége 250 000 dollár. Az építkezés azért vált szükségessé, mert sokan kiváltak a régi gyülekezetből, mely elutasította a faji integrációt. „írok nektek, ifjak...” Van-e heres&tuén otthon ? A szerelem nem igazi boldogság, ha az egymás iránti vonzalmon, szereteten túl nem foglalja magában a tágöíelésű jövő perspektíváját, a beteljesedés reménységét. S ez a reménység telhetetlen. Nem elégszik meg egy-egy futó élménnyel; teljességet kíván, ami a családalapítás, az otthonteremtés boldogságában tetőzik. Valljuk azonban, hogy ebben nem egyszerűen az emberségünk alapigénye szólal meg, hanem Isten teremtési rendje tükröződik, ami a szerelem célját, megvalósuló lényegét, tartalmát jelöli, de ugyanakkor minden emberi élet kezdetét. A Biblia első lapjain Isten szavaként így fogalmazza meg ezt a szentíró: „Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek neki segítő társat, hozzá illőt. És teremtette az embert férfiúvá és asszonnyá, és megáldotta őket. . . Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és lesznek ketten egy testté” (1 Móz 1—2). ISTENNEK EZ A TEREMTÉSI RENDJE minden emberre vonatkozik, s független a mi keresztyén hitünktől. Mindnyájan családba születünk bele, és legtöbben családot teremtünk. Igaz, a történelem folyamán sok mindenben átalakult a család képe. Mindezek a változások azonban nem törték meg a családnak azt a jelentőségét, hogy minden emberi közösség alapegysége és az élet bázisa legyen. Ä szülői család hátterének az igénye, s a' családalapítás vágya a 'legkezdetibb időktől mind máig megmaradt az emberi élet feltételének és adottságának. Ez, az élet egyetemes rendje és a szerelem beteljesedéseként létrejött család az, ami a tartalmát, lényegét, lelkét jelenti minden otthonnak. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az otthon szót kimondva valamilyen szépen berendezett lakásra gondoljunk csupán. A lakás azonban nem egyenlő az otthonnal; csak egy hely, lehetőség, keret, mit sok mindennel meg lehet tölteni. Családlátogatásaim során mindig megújuló tapasztalatom: mint ahogy igaz az, hogy nem a ruha teszi az embert, úgy igaz az is, hogy nem az összkomfort, a csillogó bútor teszi az otthont. Jártam csodálatosan berendezett, több szintes lakásban, ami riasztó csontvázként hatott, s lerítt róla, hogy csak „hálni” jár belé a lélek (a család), ám betoppantam olyan alagsori, komfort nélküli, pici szobába is olykor, , amely lüktetett az élettől, s ott lenni a kívülállónak is boldogság volt. Hogy otthona van-e egy családnak, azon múlik: valóban közösség-e vagy sem? Olyan közösség, melyben minden tagnak megvan a maga helye, nemcsak a munkák végzésében, a család fenntartásában, de az együtt töltött alkalmák boldogságában is. Ez a légkör — amely áthatja, átfonja a családot — teremt otthont minden lakásból. De mint ahogy a családban élésünk, úgy az otthonteremtésünk sem a keresztyén voltunkból fakad. Minden boldog családnak igazi otthona van. Keresztyén hitünk fényében azonban a család és az otthon sajátos megvilágításba kerülhet. Mögötte a teremtő Isten ajándékozó szeretetét, áldását fedezzük fel, amely az Ö dicséretére, viszont- szeretetére indít bennünket. így a keresztyén ember számára" a család és az otthon már nemcsak az élety bázisát jelenti csupán, hanem Isten tiszteletének a helyét és alkalmát is, ami az egymás odaadó szeretetében valósul meg egy életen keresztül. Abban a szeretetben, amely nemcsak szépen szólni, de megérteni, cselekedni, megbocsátani is tud, s ami sohasem az „én” és a „te” hanem a „mi” összefüggésében gondolkodik. Abban a szeretetben, ami a szeretet forrásából, Istenből táplálkozik naponta, Benne újulva meg egymás szolgálatára. IGEN, MINT KERESZTYÉN VOLTUNK EGYIK ÉLETTERE, így templommá válhat otthonunk Isten és egymás szolgálatában, s ugyanakkor családunk egy kicsi gyülekezetté, amely Isten s egymás szeretetében és szeretetének (Folytatás a 3. oldalon) Új sorozatunk Egyházi műkincseink Hazánk evangélikussága történetének nehéz századai során is igyekezett megőrizni egyházi műkincseit. Nemzeti kincsnek, közös európai kulturális értéknek tekintjük azokat, legyenek temp17. századi dunántúli úrvacsorái terítő A nemeskéri kiállítás egy részlete lomok vagy kegyszerek, festmények vagy ötvöstárgyak, textíliák vagy szobrok. A történelem viharai sok pusztítást okoztak egyházi tulajdonban levő műkincseinkben is. Gyászévtizedek és gályarabságok, az ellenreformáció véres és vér- telen periódusai, háborúk és sorscsapások tizedelték meg az amúgyis szerény keretek között élt magyar, német és szlovák anyanyelvű hazai evangélikusság épületeit és műtárgyait. Mindezek ellenére sok, nemzeti műkincsnek is beillő értékünk maradt fenn a múltból — sőt születik olykor a jelenben is. OLVASÓINKNAK A KÖVETKEZŐ HETEKBEN EZEKBŐL A MA MÁR JAVARÉSZT GONDOSAN ŐRZÖTT EGYHÁZI MŰTÁRGYAKBÓL szeretnénk néhány jellegzetes darabot bemutatni. Annál is inkább tesz- szük ezt, mert egyfelől — örvendetes módon — fokozott érdeklődés mutatkozik irántuk társadalmunk széles rétegeiben. Másfelől ezért, mert egyházi vezetőségünk hathatós támogatásával éppen napjainkban kezd kibontakozni országos viszonylat— várakozáson felüli érdeklődés kíséretében. Űj sorozatunkat erre való tekintettel legközelebb e nemeskéri, hazánk legrégibb faragott reneszánsz szószékének az ismertetésével fogjuk kezdeni. — Ugyanakkor reménységünk van arra, hogy megfelelő előkészületek után a Deák téri egyházi épületnek a Fővárosi Tanács által az Evangélikus Múzeum rendelkezésére bocsátott helyiségeiben 1979-ben fővárosunk szívében mutathassuk be első állanádé múzeumi kiállításunkat országos anyagunk válogatásából. Bevezetőként most hadd tegyünk néhány tájékoztató megjegyzést. Az első az, hogy jelen nemzedékünk vette először komolyan számba az egyházi műtárgyállományt. Az 1896-os millenniumi kiállításon például — amelyen 1—1 katolikus és református püspök mellett védnökként magyar evangélikus egyházvezető helyett az erdélyi szász püspök állt — mindössze egy pozsonyi, segesvári és nagyszebeni műtárgy képviselt bennünket —, nyilván országos felmérés híján. Az 1939-es Országos Protestáns Napok egyházművészeti kiállításán sem szerepelt evangélikus részről egyéb, mint néhány 17. századi soproni érem és néhány kegyszer Galgagutáról. Bár olyan kimagasló evangélikus neveket mondhatunk magunkénak, mint Henszlmann Imre, Schulek Frigyes, Lux Kálmán és Lux Elek, műemlékvédelmünk átfogó szervezettség hiányában sokáig nem tudott aktivizálódni. AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELÚSEG MEGALAKULÁSA UTÁN, szocialista társadalmunkban kezdődött el azután az országos félmérés az egyházak segítségével. Megalakultak az egyházi gyűjteményi központok — nálunk 1972-ben a Gyűjteményi Tanács D. dr. Káldy Zoltán püspök elnökletével, majd 1973-ban az Evangélikus Országos Múzeum — s ezzel egyidejűleg védetté lettek államilag is nyilvánítva a kimagasló értékű egyházi műtárgyak. Gyülekezeti jelentések alapján felmértük állományunkat a legkisebb falvakban, filiákban és szórványokban is, majd leltárkönyvben, leíró kartonokpn és fényképeken rögzítettük azok adatait. Ez a munka — több önkéntes munkatárs, főként teológiai hallgatók segítségével — folyamatban van ma is. A könyvtári és levéltári ügyekre is felügyelő Papp Ivánná gyűjteményi ügyvivő, az egyházkerületi gyűjteményi előadók —• Keveházi László pilisi esperes és Németh Tibor vanyolai lelkész — a 16 egyházmegyei előadóval országos, kerületi és megyei szinten ügyelnek fel a jó rendre. A Pest megyei Egyházmegye felügyelője, Kiss Pál pedig egyúttal kiváló restaurátor is, akinek , szívügye, hogy szakértelmével segítségére legyen egyházunknak műtárgyaink konzerválásában és gondozásában. MÁSIK TÁJÉKOZTATÓ MEGJEGYZÉSÜNK AZ, hogy múzeumi állományunk egy része műemlék- vagy műemlék jellegű templomainkhoz tartozó kegytárgy, dísz vagy egyéb berendezés, más része pedig ezektől részben független festmény, rézkarc, metszet, szobor, ötvöstárgy vagy érem. Zömük egyházközségi tulajdon, gyülekezeteink századok vagy évtizedek óta féltve őrzött kincse. A következőkben ezekből fogunk néhányat bemutatni olvasóinknak. Fabiny Tibor ban is az a folyamat, amely lehetővé teszi evangélikus gyűjteményeink • múzeumi és kiállító- helyiségekben való bemutatását. Első jelentkezésünk a Győr-Sop- ron megyei Nemeskéren történt
