Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-07-09 / 28. szám
öKumené 4s> öKumené © ÖKumené Jyväsliylä ™ Vesala A keleteurópai és as északi evangélikus egyházak küldöttségeinek találkozója Csak félóra a repülőút Helsinkitől északi irányban. Alattunk tavakkal csipkézett, erdőkkel borított jellegzetes finn táj. Vakítóan süt a kora reggeli nap, bent a gépben Hafenscher Károllyal második finnországi utunk kezdetén az első alkálmával szerzett élményeket elevenítjük fel. Gépünk óriás madárként ér földet és a főépület elé gördül, mely nem nagyobb, mint egy kis vasútállomás. Rajta felirat: Jyväskylä. Közép-Finnország székhelye. Itt található a világ legnagyobb evangélikus gyülekezete. Több lelkészi körzet, de egy gyülekezeti szervezet: 60 000 lélek. Látják hátrányait, de előnyeit is, ezért nem robbantják szét, hanem korszerűsítik, lehetőség szerint hatékonnyá teszik. A lépcső tetején ingujjas finn férfi lép elénk — ki gondolná, hogy Finnországban június elején kánikula van — és egyetlen szót mond: Vesala. Jelszóként hangzik, de az óriás gyülekezet konferenciai központjának neve, a mi konferenciánk színhelye. Megérkeztünk. KELET-EURÓPA ÉS KÖZÉP- EURÓPA 12 országából 16 evangélikus egyház 36 kiküldötte jött el, hogy e két jellegzetes területen adódó egyházi és társadalmi szolgálatuk közös kérdéseiről és feladatairól tanácskozzon, a közösséget erősítse, az ökumenikus felelősséget tudatosítsa, s így sajátos egyházi hozzájárulást tegyen az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinkiben aláírt záróokmányának szellemében, melynek ajánlásai Európa népeinek békés együttélését irányozzák elő. Az első ilyen jellegű konferenciára 1975-ben Norvégiában került sor (Evang Élet, 1975/45. szám). A JÚNIUS 4—12-IG MEGRENDEZETT TALÁLKOZÓ témáját így fogalmazták meg: „Az evangélikus egyházak identitása és szolgálata a mai Európában”. összesen 15 előadás hangzott el, melyeket a részvevők a plénum- ban és négy csoportban vitattak meg. Az evangélikus identitás alapvető megvilágítása után az identitás és szolgálat ösz- -szefüggését boncolgatták a különböző egyházi helyzetekben (népegyház, kisebbségi egyház, nemzetiségi egyház: Svédország, NDK, Románia, Csehszlovákia). Hangsúlyt kapott és eleven érdeklődést váltott ki az evangélikusok ökumenikus feladatainak felvázolása. Vajta Vilmos, a strassburgi Ökumenikus Kutató Intézet professzora tartotta erről a főelőadást, melyben elsősorban a felekezetek egymással folytatott párbeszédére volt tekintettel, közben azonban reális egységmodellt adott (megbékélt sokféleség) és reális lépéseket javasolt (egymás megismerése, a valódi helyzet felmérése). A téma másik előadója Hafenscher Károly volt, aki élénk visszhangot kiváltó korreferátumában személyes hangvétellel, határozottan, de ugyanakkor mások iránti nyitottsággal mondta el, mit jelent számára evangélikusnak lenni. Kiemelte, hogy az ökumenikus nyitottság a hitéletet is mélyíti, mási'észt pedig a hitvallásos magatartás nem ellenkezik a különböző felekezetekkel folytatott dialógussal. A KONFERENCIA NEGYEDIK NAPJÁN az a kérdés állt homloktérben, mit tehetnek egyházaink a békéért. Michalko püspök a lutheri teológia alapján mutatta ki, hogy felelősek vagyunk és feladataink vannak. Smaadahl norvég lelkész, a Bibliatársulatok Világszövetségének Magyarországon is többször járt volt Európa-titkára, kárhoztatta az egyházak bizonytalanságát, hogy nem tudják, mit tegyenek, és kárhoztatta biztonságukat, hogy nem tekintik feladatuknak a bókemunkát, pedig ez szervesen kapcsolódik a Krisztusban való békességgel. A napi témákat keretbe foglalták a tóparti egyszerű fatemplomban tartott reggeli és esti istentiszteletek, .melyek igehirdetési szolgálatára azokat kérték fel, akik nem tartottak előadást, így aztán nemcsak lehetősége, de megbízatása is volt mindenkinek a beszédre. A KONFERENCIA ÉLÉNK ÉRDEKLŐDÉST VÁLTOTT KI a finn társadalomban: sok újságíró, és a legkülönfélébb újságokhoz tartozók folytattak beszélgetéseket a részvevőkkel, többször megjelentek rádióriporterek (így pl. a finn rádió angol adásának riportere szólított meg), néhány részvevőt pedig még a televízióban is viszontláthattunk. ' A konferencia utolsó három napján Paavo Kortekangas püspök . egyházkerületének vendégei voltunk Hafenscher Károllyal együtt, aki rövid, de szívélyes kuopiói fogadtatás után Joensuu városába ment, ahol újságíróknak nyilatkozott, igehirdetési szolgálatokat végzett és lelkészeknek tartott előadást. Engem először Paavo Kettunen kuopiói ifjúsági lelkész vitt a konfirmandusok nyári táborába, ahol másfél órát át válaszoltam a feltett kérdésekre — volt ösztöndíjasunk jóvoltából — magyarul. Majd Kortekangas püspökkel együtt Virtasalmi most épült templomának felszentelési ünnepségén lehettem szeretettel fogadott résztvevő a kétezer jelenlevő között. » HOGY KÜLÖNBÖZŐSÉGEINK ELLENÉRE EGY A HITÜNK, hogy különböző nyelven, de ugyanazt az Urat szolgáljuk, és hogy különböző államokban, de az egész világ sorsa iránt tudjuk magunkat elkötelezettnek — mindez felejthetetlen élmény és tanulság marad. Reuss András Tamás Menyhért: 49. ZSOLTÁR ... Némelyek igen bíznak pénzükben Mert drága a léleknek váltsága... Fordítsd fordítsd el a fejed Uram Ott fenn a tág égi-kapuban Jól megy soruk akárha manna hull Elelmesebbje gyors-mód gazdagul Ne kérdezd szegénységük hova lett Van-é más gondolati uk móklek: Minthogy tornyozzon a ház magosa Nyugtuk ringassa nyanais palota Szórajukat oltsa hegynek jó bora Ne fogyjon az ő nemzetük sora Nevük írasson arany-betűvel Tisztük maradion örök-trónú hely Fordítsd fordítsd el a fejed Uram Ott fenn a tág ég,i-kapuban Mihaszna fecsérelned szót erőt Hatalmadnál hatalmasabbak ők Merő-oktalan halasztnád Magad _ Merő-oktalan halasztnád Magad (SZÉP VERSEK 1977. Megjelent az 1978-as könyvnapon.) Járjuk együtt a szolgálat útját! Presbiteri konferencia Pencen A presbiterék hitét, hűségét és szolgálatát igen loniosnas. tartjuk evangélikus egyhazunkban. Ezért azok a presbiterek, akik a komerenciára eljöttek, sok hasznos útmutatással es tapasztalattal térhettek vissza gyülekezetükbe. A Pest megyei Egyházmegyében Pencen (usóvár leanygyme- kezete) gyülekeztek össze zicsa— Erdő kün, Csornád—Urbottyán, bot—Mogyoród, Gödöllő—Veresegyház, ualgagyörk—Váckisújfa- íu, Vác—Raa, Csővár és Penc presbiterei — mintegy Z30-an. A találkozón a presbiteri eskü mondatai a diakóniai gondolkodás, döntés és életforma megvilágításában kaptak hangsúlyt. Kiss Pál egyházmegyei felügyelő megnyitó szavai adták meg az alaphangot. Ezzel tanulságosan összecsengett Bohus Imre fóti lelkész, Kiszely Sándor csővári lelkész és , Eszlényi László csomádi lelkész előadása: a szolgálat betöltése csak jézusi szeretettel és hűséggel valósulhat meg a presbiterek életében, családjában, a presbitériumban és a gyülekezetben. Detre János egyházmegyei sajtólelkész vitte tovább a kört. Előadásában rámutatott sajtó- szolgálatunk páratlan jelentőségére. Egyházi sajtónk — s ebben lapunk, az Evangélikus Élet jelentős szolgalatot végez — tudatosítja, hol él a gyülekezet, hol szolgál a presbiter. így tanít eljutni arra a felismerésre, hogy az evangélikus presbiter magyar ember, itt el és dolgozik magyar hazánkban, s ember az emberiség nagy családjában. Kevehazi László esperes tájékoztatót adott azokról a kérdésekről is, amelyek egész egyhazunkat foglalkoztatjuk. A nagy világ kérdései között szólt a be- ke és az emberi jogok dolgáról. Hazánk nagy kérdései közül kiemelte a munka, a család és az emberi gondolkodás ügyét. S egyházunk kérdései közül kiemelte a sajtót, a lelkészképzést, a kántorképzést es a dia- iíóniai szolgálatot. Bízik László gödöllői lelkész tartotta a záró istentiszteletet. Nikodémus „presbiter” kérdéséből kiindulva mutatott arra, hogy a mai presbiterek kérdésére is az a Jézus a válasz, ^ki önmagát adta a világért, s úgy szerette azt, hogy békéje, jóléte, nyugalma legyen. Kedves vendéglátásáért ezúton is elmondjuk köszönetünket a pencieknek. Pest megyében az idén ez volt a negyedik presbiteri konferencia. A találkozókon a presbiterek 70%-a nézett bele a szolgálat tükrébe. A tanulságokat ki-ki odahaza teheti gyakorlattá. A feladat ugyanis adott: el kell jutnunk oda, hogy ne csupán ma- gyarázgassuk az utat, vagy ismerkedjünk az úttal, hanem járjuk együtt a szolgáló szeretet útját — Jézus Krisztus nyomában. Detre János A Shaba-i eset Kommentár a Zaire-i felkeléshez NÉHÁNY HÉT ÓTA A HÍRÜGYNÖKSÉGEK FÖ TÉMÁJA A KÖZÉP-AFRIKAI ZAIRE PROBLÉMÁJA VOLT. Bennünket is izgattak a zaire-i események. A bonyolult és végtelen sok információ, a hírek özöne miatt azonban elhomályosult a lényeg előttünk, a sok fától nem láttuk az erdőt. Ez az ország, amely így került az érdeklődés homlokterébe, függetlenségének megalakulása óta a belső és külső konfliktusok pergőtüzében állt. Alig csillapodott az egyik válság, jelentkezett a következő, alia némultak el egyik sarkában az országnak a fegyverek, dörögtek a másikban. Ejtőernyősök alaszállása olyan megszokott jelenség volt a dzsungel felett, mint a trópusi eső. Aligha tévedünk, ha azt állapítjuk meg. hogy itt. Afrika kellős közepén. valami nincsen rendjén, hogy ez a közel két és fél millió négyzetkilométer területű és alig húszmillió lakosú ország egyetlenegy vulkán, amely minden másodpercben kitöréssel fenyeget. Tulajdonképpen nekünk, protestánsoknak, felekezetileg vajmi kevés közünk van Zaire-hoz — másfél-két millióra rúg számuk a római katolikus és pogány tengerben —.. viszont a május elején kirobbant shabai felkelés olyan ..világfeszültséget” idézett elő. amelyben érintett lett Washingtontól Pekingig szinte valamennyi tőkés és szocialista állam, de elsősorban a közvélemény. így a mienk is. A FELKELÉSNEK TÖRTÉNETI. GAZDASÁGI. POLITIKAI GYÖKEREI VOLTAK, s nem árt kissé felfrissíteni a volt belga gyarmatról ismereteinket, megkapargatni múltját, hogy jelenét és jövőjét értsük. Csak lexikális adatokra telik helyünkből, ezért megpróbálom rövidre fogni a szót. Szükségét érzem a tájékoztatásnak azért is. mert noha távol fekszik hazánktól ez az afrikai ország, mégis két világrendszer frontvonalába esik, s a sokat emlegetett deton-on — enyhülésen — az utóbbi események is mély rést ütöttek. Éppen július 1-én kellene megünnepelnie Zaire-nak. a volt Kongónak. függetlensége 18. évfordulóját. Idén az ünnepségeken a megrendült Mobutú-rendszer hadseregén és rendőrségén kívül marokkói, szenegáli, togói. gaboni, elefántcsontparti stb. zsoldosok fogják a rendet biztosítani. A 18 ÉV ALATT POLITIKAI GYILKOSSÁGOK? KORRUPCIÓK, HATALMI VISSZAÉLÉSEK. DIKTATÚRA, külföldi — belga, francia. USA stb. — beavatkozások. ENSZ rendfenntartás bőven voltak. Lassan a feledésbe merülnek Lumumba. Kaszavubu. Csőmbe és a többiek halála, ill. lemondatása. vagy Mobutunak. a jelenleg megingott állam és kormányfő zavaros és sötét hatalomátvétele. Ki emlékszik ma már arra. hogy Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára is éppen itt lelte rejtélyes körülmények között halálát, amikor 1961-ben iderepült, hogy Shaba (Katanga) és az ENSZ-alakulatok közötti fegyverszünetről tárgyaljon. Itt tehát mindig forró volt a légkör'. Nem annyira azért, mert az egyenlítő metszi az ország északi részét, hanem inkább azért, mert mindenkor nemzetközi érdekek és belső ellentétek fűtötték a számtalan törzs tömegeinek hangulatát. A belga gyarmatosítók nemcsak a gyarmati elnyomás csődtömegét hagyták maguk mögött, de érdekeltté tették az új államban — amely .hihetetlenül gazdag nyersanyagokban — az Egyesült Államokat. Franciaországot, s újabban az NSZK-t. de az egész NATO-t is. Ezzel együtt a függetlenség papírforma maradt, s ha valahol neokolonializmüsról beszélhetünk, itt aztán igazán, mert Zaire-ban tökéletesen megvalósították az újgyarmatosítást. . A NEMZETI ELLENÁLLÁS. A FÜGGETLENSÉGI TÖREKVÉSEK a föld alá szorultak, s amikor a helyzet már elviselhetetlenné vált. fegyveres felkelésbe csaptak át. Az események, sodrában pedia egyre elviselhetetlenebbé vált a helyzet. Az ember szinte érthetetlenül áll ilyen tények előtt, mint pl. hogy a világ egyik leggazdagabb országáról van szó. mégis ordító szegénység, nyomor uralkodik benne, és hogy az egyensúly némiképpen meglegyen, a rendszer haszonélvezőinek terrorjára van szükség. A\tények könyörtelenek. Éppen Shaba. ahol a felkelés kipattant, rendelkezik olyan nyersanyagokkal, amelyek a világon szinte első helyre emelik Zaire-t. A tőkés világ uránércének pl. 80 százaléka innen származik, továbbá arany, réz, kobalt, horgany, vanádium. lcadmium. germánium. mint nélkülözhetetlen nyersanyagok, bőséggel állnak rendelkezésre. Akkor mi a nyomor olca? Akkor mi a magyarázata annak, hogy az évi inflációs átlag 125 százalék? Flogy az állami adósságok a csőd szélére sodorták Zaire-t? (Brüsszelben éppen az elmúlt héten támogatták meg a rogyadozó rezsimet és gazdaságát egymilliárd dollárral.) A kérdésekre aligha kell választ adnunk. ÍGY TÖRTÉNT. KI TUDJA MÁR HÁNYAD ÍZBEN HOGY AZ ELÉGEDETLENSÉG FEGYVERES FELKELÉSBE CSAPOTT ÁT. A felkelés néhány napos sikere azonnal magasfeszültséget idézett elő az egész világon. Az USA kubai beavatkozásról panaszkodott, Belgium a szokásos gyakorlathoz, ejtőernyősök bevetéséhez folyamodott. Franciaország idegenlégiósokat vetett be. a NATO-államok veszélyeztetve látták nyersanyagbázisukat. Huszonnégy óra alatt mozgásúit minden erő az USA deszant eszközeitől az ejtőernyősökig, hogy elfojtsák a Nemzeti, Felszabadítási Front felkelését. A vádak hangosak voltak attól, hogy Angola és Kuba beavatkozott, viszont a tőkés államok az ..alkotmányos rendet”, a Mobutu-rendszert támogatták. Azt a Mobutut. aki maradék nélkül kiárulja Zaire-t. De a lényegről kevés szó esett. Vagyis az uránról, az aranyról és a gyémántról, vagy az NSZK által telepített rakétakísérleti állomásról. Aztán a porondon. s ez lassan a frontországokban történeti tapasztalattá válik, megjelent Kína. A shabai felkelést elfojtották. Látszólag újra rend van Zaire-ban. Az utócsatározásokat a diplomácia és a sajtó frontján vívják. A neo- kolonialista rendszert fegyverrel és pénzzel megtámogatták. Csak számunkra maradt néhány nyitott kérdés. Szuronyokkal örökké lehet tartósítani ilyen állapotokat? Mennyiben erkölcsösek azok az érdekek. amelyek Mobutu diktatúráját támogatják? Hogyan kell kiejteni a jövőben a „beavatkozás” kifejezését?' És végül: mit eredményezett a zaire-i kaland? Budapest, 1978. június 20. Rédey Pál . ) Van-e keresztyén oil hon ? (Folytatás a 2. oldalról) éli életét. E szeretetközösségben megvalósuló boldogság pedig előképe lehet Isten nekünk készített örök örömének. Keresztyén család, mint kategória, vagy akár csak családfajta, típus, nem létezik. Csak család és otthon van. De a család. — a mi családunk — lehet " keresztyén hitünk hordozója, az otthonunk pedig annak tükre, mely nemcsak dekorációjában, de sugárzó szeretet közössége légkörében is hirdeti Isten dicsőséifj. Foltin Brúnó
