Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-07-09 / 28. szám
Néhány nappal a Teológiai Akadémia tanévzárója után san Június 18-án, vasárnap délután szép számú gyülekezet előtt tartotta évzáróját a Teológiai Akadémia. A kedves ünnepség „fénypontja” a most végzett fiatalok búcsúzója volt. Tízen — nyolc fiú és két leány — fejezte be tanulmányait ebben az esztendőben a Teológiai Akadémián. Tulajdonképpen ennyit lehet röviden összefoglalni, gyorshírként közölni mindarról, ami a lelkészképzésünk területén napjainkban történt. Bennem azonban ennél sokkal több gondolatot ébresztett ez az évzáró. Engedjék meg, hogy most megosz- S'zam gondolataimat a kedves Olvasóval. KEZDEM AZZAL, HOGY A 27. TANÉVET ZÁRTA EZ AZ ÜNNEPSÉG, mióta a lelkész- képzést egyházunk saját kezelésébe és irányításába vette, vagyis, mióta megalakult a Teológiai Akadémia. S ha nem csal kis „házi” nyilvántartásom, akkor ezidő alatt közel száz, ma is szolgálatban álló lelkészt bocsátott ki Alma Materünk. Ez a viszonylag magas szám pedig azt jelenti, hogy a ma szolgálatban álló gyülekezeti lelkészek közel egyharmada már a Teológiai Akadémiánkon végzett. Ez a szám és arány is elgondolkoztató. Vagyis: mai teológiai gondolkodásunkban „ott van” ezeknek a lelkészeknek, segédlelkészeknek és lelkészi munkatársaknak a teológiai „hozzájárulása”, egyházunk mai útjának a vállalása, szocialista hazánkhoz fűződő hazaszeretet. Még egy adat ide kívánkozik. 1974-ben került felavatásra a Teológiai Akadémia új épülete. A most befejezett tanév tehát „.már” a negyedik volt az új épület falai között. Hogy múlik az idő! Még az építkezés alatt sem hallgattuk el s ma sem tesszük, hogy amikor egyházunk belekezdett ebbe az építkezésibe nem kevés ellenszéllel kellett szembenéznie. Az egyházukat „mindig féltők” páholya óva intette: minek kell ekkora épületet építeni (ma már kicsinek bizonyul!); és kiknek építi az egyház ezt az új teológiát? (Igaz, hogy az 1977—78-as tanévre csak négy új hallgató került felvételre, a következő tanévre «10715 kilenc jelentkezőt vettünk fel.) Így bölcselkedtek itthon és külföldön egyaránt. S most az évzárón tíz hallgató vett búcsút az Akadémiától, hogy tanulmányaikat sikeresen befejezve a lelkészi szolgálatba kapjanak kiküldést. TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK ELSŐRENDŰ FELADATA, HOGY LELKÉSZEKET KÉPEZZEN gyülekezeti szolgálatra. Olyan lelkészeket kell az Akadémiának nevelnie és kibocsáta- nia, akik magas szinten művelik és képviselik egyházunk, teológiai felismeréseit. Teológiai Akadémiánk színvonala Európa-szintű. Ezt nem én mondom, hanem mondják azok a külföldi egyházi személyiségek, akik nem sajnálták az időt arra, hogy kellő alapossággal tanulmányozzák Teológiai Akadémiánk oktatási és nevelési módszereit, tudományos színvonalát. Természetesen ez is nézőpont kérdése. Mert, ha nem jó az a teológia, amit egyházunk rpűvel, akkor nem lehet jó az az akadémia sem, amely ennek az egyháznak a teológiai felismeréseit plántálja a jövő lelkésznemzedék „agyába és szívébe”. (Bocsásson meg a kedves olvasó, hogy ilyen komoly kérdésnél, öreg, falusi barátom megjegyzését idézem. Azt mondta egy bizonyos kérdésre, hogy: csak a töltöttkáposzta jó felmelegítve, más semmi. Bizonyára igaza van ennek a bölcseikedő barátomnak. Vannak azonban, akik nem ismebik vagy éppenséggel nem akarják felismerni e falusi bölcsesség egyetemes érvényét!) Ugyanis újra hallik néhány „aggódó”, féltő szó. felénk határainkon túlról: nem elég színvonalas a teológiai képzés Akadémiánkon! (S ők már csak tudják! De akkor miért nem itthon segítik a „színvonal” emelését s miért csak ezer kilométer távolságból találják fel számunkra, a „bölcsesség kövét”.) Ezek a barátaink eddig sem s ezután sem fogják elismerni és megérteni a mi álláspontunkat egynémely kérdésről, amelyet a világ, vagy hazánk társadalma haladásának összefüggésében képviselünk. De épp ennyire nem tudják elfogadni teológiai felismeréseinket sem, mert „származhat-e valami jó” a glóbusznak erről a részéről! Teológiai Akadémiánk egyházunknak egyik intézménye s mint. ilyen, egyházunk közös teológiai gondolkodását képviseli, tudományos kutatásaival fejleszti és gyarapítja. Ha pedig valaki azt állítja, hogy a diakóniai teoló„YHDESSÄ MAAILMASSA’ A finn nyelvű cím azt jelenti, hogy „Együtt a világban”. Ez volt a témája annak a hétnek, melyet a finnországi evangélikus egyház szervezett február 5—12-ig. „A felelősség hetének” is nevezték, melyen egyszerűbb életfolytatásra, egymás figyelembevételére és a világ, elsősorban a harmadik világ gazdasági gondjaira irányították ,a figyelmet. A gyülekezetek és a sajtó is lelkesedéssel fogadta ezt az új kezdeményezést. A hét során sokat beszéltek és írtak a fejlődő országok gazdasági problémáiról, az új nemzetközi gazdasági rendről, a közelben és távolban élők iránti felelősségről. A munkanélküliek magas aránya, különösen is a fiatalság körében Finnországban, nagyon is konkrét hátteret adott ezeknek a megbeszéléseknek. A „felelősség hetének” védnöke, Martti Simojoki érsek volt. Máris elhangzott fez a kívánság, hogy minden évben rendezzék meg ezt a hetet, lehetőség szerint ökumenikus alapon. Ezen a héten folyt az evangélikus egyház évente szokásos gyűjtőakciója is. A FINN ZSINATI TAGOK FELE ÜJ A Finnországi Evangélikus Egyházban megválasztották az 1978— 81-es évekre a zsinati tagokat, akiknek fele először kapott ilyen megbízatást. A zsinat a finn egyház legmagasabb határozathozó szerve. Az egyházkerületenként választott laikusok száma összesen 64, közülük 31-en most először zsinati tagok. A 32 lelkész közül pedig 16-an. Az „egyházi parlamentnek” 21 női tagja van, az előző ciklusban 20 volt. A 108 tagú zsinatnak hivatalból tagjai a püspökök, valamint a legfelső bíróság két tagja. A zsinat évente kétszer kb. egy héten át ülésezik. gia tézisei, .teológiai felismeréseink „távlatai.” nem időtállóak, és nem kellő színvonalon gazdagítják a világ keresztyénségének kisebb-nagyobb csoportjait, akkor valami más szándékot kell feltételeznünk a teológiai színvonalunk bírálata mögött. Bizonyára bántja őket, hogy világszintű és eredeti a teológiánk. EGYHÁZI HAGYOMÁNYUNK IGAZOLJA, MAI TEOLÓGIAI GONDOLKODÁSUNK IGÉNYLI, hogy a Teológiai Akadémia, mint tudományos műhely egyházunk szolgálatát segítse és fejlessze. S hogy milyen szinten elégítette ki ezt az igényt, azt bizonyítja az ösztöndíjas lelkészeink magas száma, teológiai doktoraink munkássága (majd mindegyikük gyülekezeti lelkészi szolgálatban állanak s köz-, ben lapot szerkesztenek, kommentárokat, könyveket írnak, külügyi szolgálatokat végeznek s nem is akármilyen szinten, felelős munkatársai az e.gyházveze- tésnek stb.). Ennyi elég is erről a kérdésről. ÉVRŐL ÉVRE TAPASZTALJUK, HOGY A GYÜLEKEZETEK FELELŐSSÉGE NÖTTÖN NÖ a lelkészképzés ügye iránt. Adódik ez abból is, hogy a Teológiái Akadémia tanárai egytől- egyig rövidebb vagy hosszabb időtartamig korábban gyülekezeti lelktoi szolgálatot végeztek s onnan léptek „elő” a katedrára. Teológiai tanáraink szívesen vállalnak ma is gyülekezeteinkben szolgálatot. így a tudományos munka és annak gyakorlati ötvöződése kézenfekvő. Úgyszintén igen jó a kapcsolat a hallgatók és a gyülekezetek között. A szupplikáló fiatal lelkészjelölteket mindenütt szívesen (fogadják. a Teológus Otthon igazgatójának vezetésével folyó ún. teológusnapok pedig élmény- számba mennek. E szolgálatoknak másodlagos gyümölcse (elsődleges eredménye a kapcsolatok mélyítése, a felelősség — mindkét, részről! — erősödése és mélyülése), az a 703 000 forint, amelyet csak ebben a tanévben a gyülekezetek adományként adtak a Teológiaj Akadémia fenntartására. Ez az összeg kereken 130 000 forinttal magasabb, mint a tavalyi tanév alatti adományok. Ismétlem, az anyagi támogatás csak másodrangú lehet ebben a „kapcsolat- lat”-teremtésben. A teológiai hallgatók részére jó ismerkedési alkalom ez a jövendő szolgálatukra nézve, VÉGÜL SZERETNÉM E NÉHÁNY SORRAL KÖSZÖNTENI ÚJ SZOLGATÁRSAINKAT IS, akik most kezdik az igehirdetés nehéz, de szép szolgálatát. Természetesen, amikor azt mondom, hogy igehirdetői szolgálat, akkor sok mindenre' gondolok. Mindenekelőtt a naponkénti megújuló isteni kegyelemre gondolok, amely nélkül nem lehet ezt a küldetést betölteni. Aztán gondolok a hívek pásztorolására, a falu közösség szeretetére, a Hazafias Népfrontban történő felszólalásokra, a Lelkészi Munkaközösség dolgozataira, a köz- egyházi kérdésekkel való foglalkozásra, az Evangélikus Élet cikkek írására és így tovább. Június 18-án délután hálatelt szívvel vettünk búcsút a Teológiai Akadémia épületétől, hogy néhány hónap múlva az új hallgatók köszöntésével, Isten kegyelmének a segítségül hívásával új tanévet kezdhessünk el a Teológiai Akadémia új épületében, immár az ötödik tanévet! Karner Ágoston Képek a Teológiai Akadémia tanévzárójáról A Teológiai Akadémia tanári kara — dr. Muntag Andor dékán megnyitója A gyülekezet egy része A Teológiai Akadémia végzett hallgatói A Teológiai Akadémia énekkara XLIII. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1978. július 9. Ara: 3,50 Ft
