Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-02 / 27. szám

Kántorok

evangélikus et et

A Magyarországi

Evangélikus Egvház

Saitóosztálvának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi Gvörgy Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség éc kiadóhivatal: 1088 Budapest VTTI Puskin u. ÍJ. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszán • 510—20 ti?—VITT

Előfizetés:! ár: egv évre 180.— Ft Arusftta a Magvar Po^ta

©

Athenaeum Nvomda Budapest Rotációs maeasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

Babakorzó

— TORONYÓRÁK javítása, karbantartása felújítása. Mechanikus felhúzásúról elektromos felhúzásúra való átalakítás. Villanyórák felszerelése a toronyba. (z 10 perc eltérés évenként) Garancia minden esetben. Pere Gyula órás. 4440 Tiszavasvári.

— MEGVÉTELRE keres 80—100 kg súlyú harangot a dánszentmiklósi gyülekezet. Cím: Evangélikus Lelkészi Hivatal. 3730 Aibertirsa. Pesti út 106.

— LUTHER-kabátot szakszerűen készít Doczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest VI.. Majakovszkij u. 6.

Nem foghatjuk le Jézus Krisztus kezét a gyülekezet határánál

Presbiteri konferencia a Budai Earvházmeevében

0- latos több tévhit, hiedelem éshí- a resztelés ködét is oszlatta, elő- szőr is az igei gyökérre muta- tott. amelyből kinőtt az a fel- ismerés. hogy kicsoda Jézus Krisztus. Szentírási igék. a Jézus

t történet több eseménye, végül- kereszthalála értelmezésével szólt- arról a püspök, hogy Jézus Krisz• tust elsőrenden diakonosnak.- szolgának ismertük meg. akinek- Űr volta is a szolgálatában tel- jesedett ki.

• A továbbiakban arról volt szó:

• mit jelent ez a presbiterek szá- ' mára? — Bizonyos, hogy elsősorban is azt. hogy ezt a szolgá' latot az evangélium, az űrvacso- : ra. a bűnbocsánat, az új élet ’ ajándékában maguk is elfogadják. Azután pedig, hogy engedjék Krisztust magukon keresztül szolgálni. — Ez több annál, hogv egymásnak szolgálunk a gyülekezetben. Az ő kezét nem foghatjuk le a gyülekezet hatá- ■ ránál, szolgáló szeretetének gyógyító erejét bele kell vinnünk a nagyobb közösségek, társadalmunk. Európa és minden világrész Droblémái megoldásának segítésébe.

A presbiterek szolgálata a gyülekezetekben címet viselő téma dr. Ottlyk Ernő püspök gyakorlati példákkal bő feldolgozásában, valamint dr. Koren Emil esperesnek a tájékozódást bővítő ösz- szefoglalóia a presbiteri szolgálat összegyházi és társadalmi összefüggéseiről is azt a célt szolgálta. hogy a diakóniai teológiát ne valami merev dogmatikai tanrendszerként kezeljük, hanem örömmel vegyük annak életformáié erejét magunk számára és engedjük hatni a gyülekezetek mindennapi életvitelében is.

M. Gy.

A Szentlélek fuvalma bizonya ra sokak szívét érintette meg ; Budai Egyházmegye gyülekezetei bői egybegyűlt közel száz presbi tér közül a Pünkösd ünnepe elő estéjén tartott konferencián Ennek a jeleként ítélhetjük az is, hogy a fél napra sűrített gaz dag programú együttlétet köve tőleg jó néhányan juttatták kifejezésre a kérést, legyen folyta tása a közeljövőben a konferenciának. sőt váljék az olyan rendszeres munkaösszejövetellé, aho az egyházunk élete irányításáért a gyülekezetekben folyó tanításért és szolgálatért, egyházunknak a társadalomban és a nemzetközi élet területén vállall munkájáért felelősséget hordozc püspökeink, az országos munkaágak vezetői és a gyülekezetek mindennapjában szolgáló presbiterek a szolgálat időszerű kérdéseit megbeszélhetik.

Már a megnyitó igehirdetés is. amelyet D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke mondott Mt 9. 35—38 alapján, arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus Krisztus nem látványos produkciót vár a presbiterektől, hanem a kezek munkáját, a hűséget. a hívogatást. a társadalomért végzett gyakorlatias szolgálatot. Mindnyájan érezzük, hogy bűneink, gyengeségeink miatt mindezekhez nagy szükségünk van az előttünk járó Mester útmutatására és a Szentlélek erejére.

Jézus Krisztus útmutatásának a szolgálatából vállalta a konferencia sjmunkáiában a tőle kért részt D. dr. Káldy Zoltán országos püspök-elnökünk a főtéma kiválasztásával: A presbiterek tájékozódása a diakóniai teológia kérdéseiben. Az előadás, amely a diakóniai teológiával kapcsoló „kántorn/cra.

„Ha a kántor jól kezdi az éneket, jól viszi a nép.” így szól a magyar közmondás. ..Az új éneket örömest éneklik” — A jó pap mellett a kántornak is minden nappal tovább kell lépnie. Rá is vonatkozik a mondás: „a jó pap holtig tanul. ..” Néhány évvel ezelőtt a bécsikaputéri templomban szolgáltam. Ott tapasztaltam a kántor és pap csodálatos, harmonikus együttműködését. A kántor szolgálatán látszott, hogy külön erre az alkalomra "és énekre készült. A kitűzött főének minden versét a szövegnek megfelelő hangszínben és erőben játszotta. Prédikált vele. Előkészítette papjának igehirdetését. Istennek legyen hála. hogy nemcsak Trajtler Gábor. Weltler Jenő. Peskó György végzi így. ezt a szép szolgálatot, hanem sok olyan gyülekezet van az országban, ahol a lelkész és a kántor szolgálata együtt adja az igazi istentiszteletet. Élmény egy ilyen templomban eltölteni egy órát.

„Mindig kell igazítani rajta, mint az öreg orgonán.” — a kántoron is! Mert „Olykor a mester is elhibázza a vecsernyét...” A jó kántor engedi, hogy Isten belenyúljon a kottáiba . .hogy a kottafejeken fúl, mondja, énekelje a gyülekezettel a felhangzó imádságot. vagy dicséretet. .. együtt éljen benne a dallam és a szöveg..., mert csak így lesz szolgálata áldott és gyönyörködtető.

Szeretettel és hálás szívvel köszöntjük azokat, akik a kóruson, sokszor a gyülekezettel nem is találkozva. szinte a kulisszák mögött végzik szép szolgálatukat.

Hernád Tibor

Kántálni, kantata, kantele, kántus . . . mind a latin cano — énekelni igéből származnak. Pap és kántor elválaszthatatlan egymástól. Ketten együtt végzik a szolgálatot az istentiszteleten. így volt ez régen, s így van ez most is.

Az istentisztelet teljességéhez, „szépségéhez” szorosan hozzátartozik a kántor szerepe, szolgálata. Nem mindegy milyen prédikátor megy fel a szószékre, de az se mindegy, hogy milyen kántor szólaltatja meg a harmóniumot, vagy az orgonát.

Régen, amikor még nem volt se harmonium, se orgona a templomokban (ma is van néhány kicsi gyülekezetünk, ahol nincsen), ezt a szolgálatot egy jó hangú férfi töltötte be. Dunántúlon az ilyent „könyekes kántornak” hívják. Helye a kóruson volt. s onnan hajolt ki könyökére támaszkodva, hogy minél jobban hallja a gyülekezet. Ma is vannak ilyenek. Főleg temetéseken találkozhatunk velük, ahol a lelkész mellett igen fontos szolgálatot tesznek. Könyökötökre támaszkodva, vagy papotok mellett lassan lépdelve a gyászmenetben, csak énekeljetek.

Kántor és kántor között van különbség. Nézzük először a rossz kántorokat.

„A rossz kántor a jó orgona mellett se jó.” — mondja a ma- i gyár közmondás. Vagy „végtére a : rossz kántorhoz is hozzászokik a * nép”. Vagy: „a rossz kántor a szép éneket is elrútítja”. Azután:

„a zsoltárszámot se tudja, mégis ! előre énekel”. !

Gyülekezeteinkben a sok ének- 1 variáns részben a rossz kántorok- í nak köszönhető. Alig van olyan dallamunk, amit az egész országban egyformán énekelnének. Voi- r- tam olyan gyülekezetben, ahol a lelkész előre figyelmeztetett: „ne lepődj meg, ha a kántor más éne- t két fog játszani, mint, ami ki van * tűzve, s a dallamra más szöveget t fog énekelni.” Be is következett, i Vannak sajnos, ilyenek is — hála c Istennek csak elvétve! — Milyen s döcögő, milyen szegény az isten- i tisztelet, ahol ilyen kántorok kán- 1 tálnak. s

Tekintsünk most a t

Is lenliszteleli rend

Budapesten, 1978. július 2-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelmá. de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 7. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. (úrv.) Muntag Andor. du. 6. Mun- tag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Muntag Andor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31— 33. de. 9. Rákóczi út 57^b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Tlialy Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úfv.).

Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Ifj. Ferenczy Zoltán. Váci út 129. de. negyed io. Ifj Ferenczy Zoltán. Frangepán u. de. 8. Ifj. Ferenczy Zoltán. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. (úrv.) ; Komjáthy Lajos. Soroksár Üjtelep de. fél 9. (úrv.) Komjáthy Lajos. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Szemére telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Weker- letelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de.

8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákosszent- mihály de. fél 11. (úrv.) Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkoía de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél ll. Ferenczy Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél ll. (német), de. ll. (úrv.) Foltin Brúnó. du. 6. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tari- say Vilmos u. ll. de. 9. Csengődy László, de. ll. Csengődy Lá'szló. du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Monori u.

6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Bencze Imre. de. ll. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11.

Napról-napra

„De most így szól az Űr, a te teremlöd, Jákob, a te formálód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak. neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 31, 1).

VASÁRNAP. — „A pusztában is láttad, hpgy úgy vitt téged Istened, az Űr, ahogyan fiát viszi az ember” (5 Móz 1, 31 — 1 Kor 10, 13 — Mt 5, 20—26 — Zsolt 1(59, 1—18). Isten hordozó szeretetéről az egyház, gyülekezeti közösségek és egyének számtalan bizonyságot tehetnének. Csak az a hordozó szeretet képes megtartani minket, azokat, akik engedik, hogy Isten hordozza őket. Arról se feledkezzünk meg soha, hogy életünk erőfeszítései során nemcsak a mi izmainkra, idegrendszerünkre, lelkierőnkre számíthatunk, hanem elsősorban és mindenekfelett Isten hordozó szeretetére. hogy elvégezhessük a szogálatunkat.

HÉTFŐ. — „De az Űr így szólt Káinnak: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földön (1 Móz 4, 10 — Ef 4. 26— 27 — Tit 3, 3—8a — 1 Sám 2, 27—36). Igen könnyen felment- jük magunkat a gyilkosság, a vérontás vádja alól. mert mi nem késeltünk meg senkit, mérget sem használtunk. Vajon nem öltünk-e már a tekintetünkkel, nem szúrtunk-e le valakit a szemünkkel. vajon nem gyilkoltunk-e már gondolatban? Vajon sose mérgeztünk még munkahelyi légkört meabocsájtani nem tudó haragtartással, nemtelen in- dulatú Intrikáikkal?

KEDD. — ..Hajlékom náluk lesz. Istenük leszek, ők pedig népem lesznek” (Ez 37, 27 — Jn 1, 45 _ i pt 3. 18—22 — 1 Sám 3,

1—21). Életünk nem lehet ezen a földön magányos vállalkozás, hanem közösségi irányúvá kell lennie. Isten az övéit egymástól nem elszigetelni, hanem szolgáló szeretetközösségaé kívánia tenni. S keevelem az. hoev a közösséggé váláshoz az első lépést Isten tette meg az emberiség felé Jézus Krisztusban. Senki sem élhet masánvos szigeten, sőt Isten élő közössége nemcsak egyének véletlenszerű halmaza, hanem a Krisztusban az 6 ereje átal megszerveződött közösség, s úgy lesz Isten - néoévé.

SZERDA. — ..Jöjjetek, boruljunk le, haioHunk meg. térdeliünk le alkotónk, az Űr előtt” (Zsolt 95. 6 — Ef 3. 14—15 — Gál 3 26—29 — 1 Sám 4. 1—18). Leborulni Isten előtt azok tudnak igazán, akiknek volt alkalmuk valamilyen, formában átélni azt a megszokottá vált bibliái

! igazságot, hogy Isten alkotónk, • teremtőnk is. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor természe- . tessé, belső igénnyé válik bennünk, a szívünk magatartása lesz [ az, hogy térdet hajtsunk, lebo- [ ruljunk, meghajoljunk és úgy imádjuk az Alkotónkat. Ha tudatosítjuk teremtmény mivoltunkat. erősödik az alázatunk s i kevesebb lesz a követelődzésünk az Isten felé és több a hálaadás.

CSÜTÖRTÖK. — „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőitem őt” (Zsolt 91, 15 — Jn 16, 32 — Mk 10. 13—16 — 1 Sám 7, 2—17). A nyomorúságban egyik lehetőség a lázadás^ Isten ellen, a másik lehetőség a kiáltás hozzá. Jézus is hcízzá kiáltott a fájdalmak közepette és nem lázadt fel. Meg- dicsőült. Bárkivel előfordulhat, hogy zsákutcába kerül az élete, összecsapnak feje felett a hullámok. kiszalad a talaj a lába alól. Előfordulhat, hogy hirtelen minden örvényleni kezd. S az ilyen csődhelyzetekben önmagunkon aligha segíthetünk. Isten arra biztat, hogy hozzá kiáltsunk. őt hívjuk segítségül.

PÉNTEK. — „Légy újból nyugodt lelkem, mert jól bánt veled az Űr!” (Zsolt 116. 7 — 2 Thess 3, 5 — Mt 3, 13—17 — 1 Sám 8. 1—22). Gyakran előfordul az Istenben bízó emberrel is, hogy bizonyos élethelyzetekben fél, nyugtalan, szorong, aggódik. Ilyenkor erősítés az, ha arra gondolunk, megnyugtató, ha eszünkbe idézzük, hogy Isten szeretete ott van kitörölhetetlenül a múltunkban is. Hányszor bánt velünk érdektelenségeink ellenére jól? Hányszor megmentett? Ha a mögöttünk levő időben jól bánt veiünk, nyugodtan bízhatjuk rá a jelenünket és a jövőnket is.

SZOMBAT. — „Senki se csüggedjen el” (1 Sám 17, 32 — 2 Tim 4. 17 — Jel 3, 1—6 — 1 Sám 9. 1—14). Dávid szavai • ezek a kétségbe esett Saul előtt, amikor Góiiát talpig fegyverben és nagy hangon dicsekszik nem mindennapi erejével. Dávid esélytelenül egyedül. Nincs egyedül. „Senki se csüggedjen el” azt is jelenti, hogy legyünk munkálkodásra, küzdelemre készen, hogy megbirkózhassunk góliátnvi feladatainkkal. Ne keseredjünk el az előttünk tornyosuló akadályok láttán, ne a csüggedés legyen úrrá felettünk, hanem Jézus, és akkor megerősödik bennünk a lelkünk szolgálatra. Dávid sem a saját erejében bízott, hanem Istenéken- Ribár János

Idöérzékeny emberek számára már-már elviselhetetlenek voltak az idei tavasz első napjai. Magam is szenvedtem tőle. Egy ilyen esős- borús nap délutánján hirtelen kisütött a nap. Már kaptam is a kabátomat. hogy lefussak. Volt a lakásom közelében egy gazos, elhanyagolt földsáv. amelyet szinte máról-holnapra ligetté varázsoltak. Régen nem jártam már arra. Hát csak elámultam. amikor megláttam. Másfél méter széles kövezet. tőle jobbra-balra zöld pázsit, lombosodó kis fák. rózsaszínben pompázó bokrok, játszótér, a bokrok közé ékelt nyugodt zugok, padokkal a pihenni vágyóknak, röplabda pálya, homokozó.

Már ez is csodával határos. Vidáman legeltettem a szememet, elfelejtettem a rossz időt. a rossz hangulatot, minden bajomat, gondomat. Hátmég amikor elindultam a zöldben fehéren futó kockaköveken! Ilyen szépet egyhamar nem láttam. El is neveztem rögtön Babakorzónak.

Ezen a babakorzón aznap délután felvonultak kerületem szépei. Ki gyalogszerrel% méa bizonytalanul lépkedve kitömött nadrágocs- kában. ki túlontúl puccosan. kis kötött halványkék biedermeyer kalapban, apró retiküllel. volt aki virágcuclival a szájában kocsiból szemlélte a világot és égszínkék szeme roppant érdeklődéssel követte az első röpdöső méhecskét. Volt aki mitsem törődve a világgal édesdeden aludt. Kocsija mellett egy nagy bernáthegyi ült. felelősségének teljes tudatában az

innen-el-nem-mozdulsz voziturá- ban. kicsit gőgösen is. hogy lám- ez-a-mi-gyermekünk!

Egy sötétkékbe öltözött fiatal úr. aki most kaphatta első hosszú nadrágját, kellő távolságból bámulta az alvót is. az őrködőt is. Egy kis pocakos. Sanyika névre hallgató, kétkézzel tömte magába a banánt és mozdulni sem tudott a csodálkozástól, amikor fekete szőrcsomag gurult el mellette egy hosszú szőrű puli képében. Ilyet meg ki látott? Se szeme, se farka, hogy miket produkál az élet!

Nagyapa jön szemben unokáját sétáltatja. A kicsi kezében csörgő. Ki tudja hányadszor dobja le és nagyapó hányszor ha jlik le érte. ügyetlenül, nehezen, mert csak bottal tud járni, a térdizületei nem engedelmeskednek. De nem haragszik. Hogy tudná ezt kis unokája, hogy neki mi baia. Csak sikongasson, dobálja, hadd örüljön. A röplabdások kamaszai nekivirulva futnak a labdával. Ingük nyitva, nem érzik se a hideget. se a meleget, csak a játékra összpontosítanak. A kerítés mögött ketten állnak. Egy kisfiú és egy kisleány.

— Nálunk az apukám is tud ké- zenállni — magyaráz a fiúcska.

— Nekem az anyukám is — mondja a leányka és mert túl akar lenni a másikon, még hozzá fűzi — mea a nagyi is.

Járom a korzót, gyönyörködöm gyermekeinkben. Mindegyik olyan puccos, mint amilyennek gyermekkoromban a mesebeli hercegnőket képzeltem. És szépek, csodálatosan szép valamennyi, amilyennek az angyalokat gondoltam.

A bőrük rózsás, a szemük tiszta. tele vannak bizalommal minden iránt, tele vannak kíváncsisággal minden iránt, amit ez a világ kínál. Megtelik velük a szivem. kis arcuk ott tükröződik szememben. bámulom őket. Itt sétál előttem a jövő. Nagy többségében öreg nagyszülők szerető oltalma alatt.

Egy kocsi mellett megállók. Fekete. bogárszemű csöppség néz velem farkasszemet.

— A kisunokám — mondja büszkén a nagyapja. — Köszönj a néninek!

A gyermek rámnéz és sírni kezd. Nem. nem akar köszönni. Talán egy szebb, kedvesebb néninek.

Pistikével sincs szerencsém, aki már óvodás.

— Nem szeretlek — mondja és belerúg a földbe.

De a kis Judit rám mosolyog és karjait nyújtja. Kiemelem a kocsiból. magamhoz szorítom. Csöpp kis markával megfogja nyakamban a keresztet.

— Te-te! — mondja.

Es én boldog vagyok, hogy ez az elismerés nem nekem szól.

Le, is csatolom és a kezében hagyom.

— Pá-pá! — integetünk egymásnak.

Kis keze szorosan összecsukva. Benne van a kereszt.

Gyarmathy Irén