Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)

1978-07-02 / 27. szám

4^ öKumené <á> öKumené & öKumené <© Siázhusmhét tagállam vitatta a leszerelést Kommentár az, ENSZ 10. rendkívüli ülésszakához §avonnara Tokyo! Hetek óta rendkívüli közgyűlés van New Yorkban, az ENSZ-palo­tában. Egyetlen téma szerepel a közgyűlésen: a leszerelés. Ehhez a közgyűléshez fűzünk néhány szót. A Keresztyén Békekonferencia japán bizottsága ülésén A kifutópálya mellett állig fel- fegyverzett rendőrök álltak sorfa­lat. . A repülőtéren mindenfelé páncélozott rendőrkocsik cirkál­tak. Első gondolatom az volt. hogy talán terroristák kerítették ha­talmukba valamelyik repülőgépet. Később derült ki. hogy csupán a repülőtér zavartalan forgalmának biztosításáról van szó. TOKIO ÜJ NEMZETKÖZI RE­PÜLŐTERÉT. a Narita repülőte­ret egy héttel korábban május 20- án nyitották meg. Ide érkeztem meg tízórás egyfolytában való re­pülés után. Óriási összegbe került e hatalmas és modern repülőtér­nek a felépítése. A környék lakói­nak azonban nem tetszett, hogy a nagy légi forgalom megzavarja nyugalmukat és megbontja a ter­mészet rendjét. Országszerte nagy tüntetések ’és tiltakozási akciók kezdődtek, de a japán kormány hajthatatlan maradt. Több szabo­tázsakcióra is sor került, felrob­bantottak radarberendezéseket és különböző módokon lehetetlenné akarták tenni a repülőtér megnyi­tását. A japán kormány végül 14 000 rendőrt vezényelt ki Nari- tára és rendkívüli biztonsági in­tézkedéseket vezetett be. A repü­lőgépig öt ellenőrző ponton kell áthaladni. A repülőtér közelében minden gépjárművet leállítanak és az utasoktól a kocsik csomag­tartójáig átvizsgálnak mindent. A repülőtér épületébe csak külön engedéllyel vagy érvényes repülő­jeggyel lehet belépni. A Narita repülőtér 60 kilomé­terre fekszik Tokió központjától. A japán technika fejlettségéről már a városba vivő modem lég­kondicionált autóbusz is meggyő­zött. amelyben az út során előre beprogramozott magnetofonfelvé­telről tájékoztattak a fontosabb tudnivalókról és látnivalókról. A. bal oldali közlekedés mellett szo- katan volt az is, dogy a közleke­dési jelzőlámpák kék színnel je­lezték a szabad utat Május 28-án. vasárnap Tokió egűik protestáns gyülekezetének vendége lettem. A templomokra is kiterjed a tisztaság szeretete. A templomba való belépés előtt mindenki leveszd a cipőjét és az buddhista és a shintoista vallás­hoz tartozik. Az osakai egyebemen egyetemi hallgatók előtt beszél­tem. Közülük csak egy volt ke­resztyén,. Sok problémát jelent a nagy buddhista többségben való élés. A keresztyénséget idegen eredetűnek talontik és nagyon gyakori a keresztyénekkel szem­beni megkülönböztető előítélet. A fiatal lányok attól félnek például, hogyha ihegkeresztelfcedinek. ak­kor nem találnak férjet maguk­nak. ezért sokan csak a házasság után lépnek be a gyülekezetbe. Japánban ugyanis felnőtt korban van a keresztelás és ezután lesz­nek a gyülekezet hivatalos tagjai. Nomachi takamatsui lelkész a gyülekezeti tagok nagy áldozat- vállalásáról beszélt: „15 éve nem kapunk külföldről anyagi támo­gatást, így a saját erőnkre va­gyunk utailrva. A gyülekezetek át­lagos nagysága 100—200 fő között mozog de vain olyan gyülekezet is. amelyben nyolc család tart el egy lelkészt. Nem ritka az olyan sze­mély, aki .jövedelmének tíz száza­lékát adja az egyháznak. Nagyon szerény a gyülekezetek növekedé­se. Takamatsuhan évente csak 8— 10 személyt keresztelnek meg. Ezekre az ünnepélyes alkalmiakra karácsonykor és húsvétkor kerül sor.” NEHÉZ ÖSSZEFOGLALNI AZT A SOK ÉLMÉNYT, amiben részem volt- Kezdve a szuper-exp- ressz elnevezésű gyorsvonattól, amely külön pályán több mint 200 kilométeres sebességgel robog és amelyeken a fülkék közötti ajtók is önműködően nyílnak. — a szí­nes televíziókig, amelyeken reggel hat órától éjfélig 12 program kö­zött tehet válogatni. Sokáig emlé- keztes marad a teaceremónia isi amelyen kimonóba öltözött lá­nyok ősi szertartás szerint készí­tik el a sűrű, sötétzöld japán teát. Takamatsu ban földrengést is át­éltem, az egyik éjjel négyszer mozdult meg alattunk a föld. Ja­pán házigazdáim csak mosolyog­tak ijedtségemen. Náluk ez meg­szokott jelenség. Japánban igen nagy a népsűrű­ség. Kevés a sík vidék is, s így a városok szinte összeérnék. Minden helyet igyekeznek hasznosítani. Japán nagy városaiban gyakori látvány a 10—12 emeletes lakóhá­zak tetején működő golfpálya, amelyet zöld hálóval fednek be. hogy a labda le ne essen. Szinte leírhatatlan Tokió hatalmas for­galma. amely ott lüktet a Ginza sugárúttól a szűk utcácskákon át a várost átszelő autópályákig. Szin­te elképzelni is nehéz, de ebben a hatalmas világvárosban többen laknak, mint egész Magyarország területén. Még most is fülembe cseng az a dallam, amely a Narita repülőté­ren a gépbe való beszálláskor szólt. Ez a dal az 1964-es tokiói olimpián vált ismertté: ..Sayouna­ra Tokyo”. Viszontlátásra Tor kió!” .. . Viszontlátásra Magyar- országon! Ifj c^rög Tibor Csanádi Imre: KÓRHÁZI VÁLTOZATOK El-elcsukló dal Asszonyom, Katicám, Katim, hirdessen hálásan a rím. Várt rám vér,’rútság, gyötrelem, gázoltad elszántan velem. Áldott, hőssé-vált reszketőm, didergőn is melengetőm. Hozzám sem érhettél pedig: derű járt földúlt szívemig. Voltál bajban társ, nagy bajom ostromaiban oltalom, elcsigázottan talpaló, már-már való és nem-való. Jóságosom, szépségesem — mit vállalsz, nem tudtad te sem. Riadt madár, fölzaklatott — szemem beléd kapaszkodott... írtam, a Halálhoz közel. Maradjon erről ennyi jel. — Te is, te is, őszöm felett, maradj mosolygó kikelet. 1976. dec. (SZÉP VERSEK 1977. Megjelent az 1978-as könyvnapon.) A Schweitzer örökség szolgálatában A lambarenei kórház igazgatójának látogatása hazánkban odakészített papucsokban lép be az épületbe. A lelkész köszöntő szavai 4tán átadtam a Keresztyén Békekonferencia és a magyar egyházak üdvözletét, maid kíván­ságukra magyarul mondtam el az áron! áldást. Az istentiszteletet ■közös teázás követte, maid a gyü­lekezet presbitériumával tipikus japán ebéden vettem részt. Mivel kés és villa nem volt. meg kellett tanulnom a pálcikákkal való ét­kezést. MÁSNAP OISOBAN. A CSEN- DES-ÖCEÁN PÁRTJÁN FEKVŐ VÁROSKÁBAN került sor a Ke­resztyén Békekonferencia japán bizottságának kétnapos konferen­ciájára. amelyen a 20 éves fenn- állásását ünneplő KBK-ról tartot- amt előadást és beszámoltam az V. Keresztyén Békevilággyűlés előkészületeiről. A konferencia másik központi témája a leszere­lés kérdése volt. amely Hiroshima óta a japán keresztyének béke- harcában mindig első helyen állít. Ennek kapcsán a japán kormány együk leszerelési szakértője i smer- tette hazájának álláspontját és beszélt az ENSZ rendkívüli lesze­relési közgyűlésének jelentőségé­ről. Kerekasztal-beszélgetés for­májában módom nyílt a KBK le­szerelés erőfeszítéseiről tájékoz­tatni a jelenlevőket. A konferencia után a KBK kü­lönböző csoportjait kerestem fel Japán délkeleti részén fekvő vá­rosokban Osakában, Kyotóban, Okazakiban. Nagoyában és elju­tottam az egyik japán sziget ..fő­városába” Takamatsuba. A KBK munkájának és célkitűzéseinek is­mertetése után igen sok kérdésre kellett válaszolnom a magyar égy- házak életével kapcsolatban is. Hallgatóim közül többen már jár­tak Magyarországon, mások pedig most készülnek. • Az emberi élet tisztelete, az emberszeretetet és gyógyítás lel­kűidével Albert Schweitzer ál­tal az afrikai Lambareneben kez­deményezett és folytatott áldoza­tos munka arra ösztönözte sok munkatársát és tisztelőjét szerte a világon, hogy ne engedjék veszni a nagy teológus, orvos és orgonaművész szolgálatának örökségét és szolgálata több év­tizedes tanúját, az általa alapí­tott kórházat. 1974-ben nemzet­közi alapítványt létesítettek, amelynek segítségével nemcsak megmenteni; de tovább bővíteni is lehetett az intézményt. Erről a nemes örökséget ápo­ló és fejlesztő szolgálatról adott közelebbi tájékoztatót Max Cau- let, a lambarenei kórház igazga­tója. aki egy nagyobb körút ke­retében az ökumenikus Tanács elnökségének D. dr. Bartha Ti­bor református püspöknek a meghívására hazánkban is láto­dy Zoltánt, egyházunk püspök­elnökét is. A budapesti Refor­mátus Teológiai Akadémián M. Caulet vetítettképes előadást tar­tott a Schweitzer kórházról az ökumenikus Tanács tagegyházai vezetői, lelkészei, a református és evangélikus teológiák tanárai és diákjai előtt. A Református Egyház Zsinati Irodáján tett lá­togatásuk után, ahol dr. Kürti László tiszáninneni püspök fo­gadta a vendégeket az iroda ve­zető munkatársaival, a vendégek megtekintették a Schweitzer Al­bert nevét viselő, épülő reformá­tus új szeretetotthont. A schweitzeri lelkűiét és a belőle táplálkozó szolgálat az afrikai Gabon köztársaság terü­letén azért is fontos szerepet tölthet be. mert többek között erről a területről, talán éppen a Schweitzer által az életnek meg­mentett emberek utódai közül próbálnak a neokolomista erők zsoldosokat toborozni a felszaba­dulásukért küzdő afrikai testvé­reik ellen. JAPÁNBAN A KERESZTYÉ­NEK SZÁMA a lakosság í száza­lékát sem éri eL A nagy többség a gatást tett feleségével együtt. A vendégek felkeresték D. dr. Kál­NEM VÁRTUNK CSODÁT, mivel a politikai életben ritkán adód­nak csodák. Mégis megdobbant a szívünk, amikor hírét vettük an- hogy az ENSZ, a világnak ez az egyik legjelentősebb nemzet­közi fóruma közgyűlési szinten vitára bocsátja a leszerelés kérdését. Valami érik ebben a gondolatban és arra gondoltunk, hogy a politi­kai lelkiismeret, a józan ész és a jóakarat mégiscsak előre viszi az évtizedek óta egy helyben topogó problémát, a leszerelést. Mert erről annyi szó esett nemzedékünk életében, de .legalább annyi nem tör­tént érdekében. Azaz csak nőtt, végeláthatatlan mennyiségűre duz­zadt a pusztító anyagkészlet. NOS, LÁTTUNK AZ ELMÚLT NAPOKBAN zsúfolt padsorokat a közgyűlés termében, de gyakrabban ásított, kongott az ürességtől a terem. Hallottunk szenvedélyes hangú felszólalásokat, és unalmas., semmitmondó frázisokat. Akadtak olyanok, akik konkrét javaslatok­kal sürgették az ügyet, mások felszólalása inkább vádaskodásban merült ki. Némelyik tagállam igen magas szinten képviseltette ma­gát, de legtöbben ENSZ-képviselőikkel mondatták el véleményüket. Viszont a tagállamok valamennyije, tehát mind a 127 kifejtette né­zetét. Megszólalhattak a nagy társadalmi világszervezetek, szám sze­rint 25, és ilyenek, mint a Béke-világtanács, a DÍVSZ, a Nemzetközi Nőszövetség, vallásos szervezetek stb. A felszólalók, vagyis a tagál­lamok és társadalmi szervezetek hivatalos nyilatkozatai összecsen­dültek a lényeget illetően. Abban tudniillik, hogy a fegyverkezési verseny borzalmas veszélyt rejt magában,, s a leszerelés új perspek­tívát nyithatna az emberiség számárai Megteremthetne egy félelem- mentes világot, s földünk gazdasági nyomorzónáiban nagy változá­sokat idézhetne elő. A harmóniát egyetlen disszonáns hang zavarta csupán: Kína különálló véleménye. JÚNIUS 12-ÉN BEFEJEZŐDTEK AZ ÉRDEMI VITÁK és június 13-án zárt ajtók mögé vonult három munkacsoport, hogy megkezd­hesse a záróokmány szerkesztését. Ennek június 28-ra készen kellene lennie. De köztudott dolog, hogy a szövegezési munka az egyik leg­nehezebb feladat. Mégis van reményünk arra. hogy a záróokmány olyan szöveget tartalmaz, amelyet valamennyi tagállam elfogad, s nem kell elhalasztani a szöveg elfogadásának idejét. VOLT NÉHÁNY FELTŰNŐ DOLOG a 10. rendkívüli leszerelési ülésszakon. Az egyik feltűnő dolog abban jelentkezett, hogy nagy számban vettek részt az ülésen tekintélyes államférfiak. Ez önmagá­ban mutatta, hogy milyen jelentőséget tulajdonítottak az ügynek és milyen várakozást fűztek a 10. rendkívüli ülésszakhoz. Az ENSZ tör­ténetében ez a kizárólag a leszerelésnek szentelt legátfogóbb tanács­kozás aláhúzta, hogy a tagállamok kormányai rendkívül nagy súlyt helyeztek a probléma megvitatására, s nem merték vállalni a fele­lősséget a világközvélemény nyomása előtt, hogy ezt a ma valameny- nyiünk előtt álló bonyolult problémát át ne vitassák. Nem véletlenül jegyezte meg Kurt Waldheim főtitkár menet közben: „A népeket és a nemzeteket közvetlenül be kell vonni, hogy a világközvélemény hallattassa szavát a leszerelés mellett.” Feltűnő volt az is az általános vitában, hogy a célhoz vezető úton milyen sok nehézség tornyosult, legalábbis a delegátusok nézete sze­rint. Viszont szélsőséges illúziók és túlzott pesszimizmus nélkül még­is meg lehet közelíteni a kérdést. S az önmagában eredménynek lát­szott. hogy a felszólalok döntő többségé az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét alkalmasnak tartja arra, hogy maximális erőfeszítéssel csök­kenteni tudja a vetélkedésekből származó feszültségeket, ki tudja küszöbölni a bizalmatlanságot, és a csillagászati méreteket öltő ka­tonai költségvetésekre fékezőleg hathat. Az ENSZ tehát képes lenne a bizalom és megértés légkörét megvalósítani Sok konstruktív, érdekes javaslat, elgondolás hangzott el. Gromiko külügyminiszter pl. „A fegyverkezési hajsza megszüntetésének gya­korlati útjai” címen tételesen fogalmazta meg a szovjet javaslatot, amelyek között a leszerelési világkonferencia összehívásának gon­dolata volt új, Púja Frigyes a magyar álláspontot képviselve fejezte ki: „az enyhülés ügye talán soha nem kapcsolódott olyan szorosan össze a leszereléssel, mint. éppen most, és hogy a politikai enyhülés eddigi eredményei, további sikerei csakis akkor biztosíthatók, ha azok hatékony intézkedéssel egészülnek ki a leszerelés vonatkozásában". Mint Damokles kardja lóg az egész világ feje felett a nukleáris fegy­verek veszélye, mégsem csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez az ENSZ-tagállamok mintegy’ harmada. íme, problémák és előremu­tató javaslatok. ÉS MIKÖZBEN NAGYRA ÉRTÉKELJÜK a rendkívüli ülés mun­káját, óvatosan vagyunk derűlátók. Az a véleményünk, hogy a lesze­relés problémája túlnőtt az ENSZ korlátain. Más szóval: ez a tekin­télyes nemzetközi szervezet erkölcsi testületként jöhet csak számí­tásba. s olyan fórumként, ahol előtárhatják a világ súlyos és döntő kérdéseit. Viszont illúzió lenne elképzelni, hogy ilyen bonyolult kér­dést megoldhatna. A megoldásokhoz más utakat kell keresni. Példák állnak már szép számmal előttünk. Kétoldali, mint pl. a „forró drót”, multilaterális, mint pl. az atomsorompó, a SALT I., re­gionális, vagy kontinentális, mint pl. a helsinki európai biztonsági stb. szerződések. Ezek a szerződések valamivel többet garantálnak, mint az ENSZ. Persze ezzel nem tesszük feleslegessé az ENSZ-et. Ezen a fórumon kitűnően elő lehet készíteni az ilyen szerződéseket. Azután, mint a közvélemény legmagasabb fóruma, szerencsés ese­tekben jól hallattatja a lelkiismeret, a felelősség szavát világszerte. Mindenesetre óvakodunk a túlzott optimizmustól. A bonyolult kér­dések radikális megoldását más területeken fogják elvégezni. New Yorkban csak az alaphangot ütik meg, de ha az jól csendül, köny- nyebb lesz a zenekart vezényelni. Budapest, 1978. június 15. ltédey Pál Pest megyei lelkészek tanulmányútja A Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottsága protestáns leiké­szek részére szervezett kirándu­lást június 14-én. A megye evan­gélikus és református lelkészei közül mintegy ötvenen vettek részt a kiránduláson, amelyre külön autóbusz vitte el őket elő­ször a Dunamenti Hőerőmű le­nyűgöző és óriási üzemébe. Ha­zánk villamosenergia-termelésé- nek mintegy ötven százalékát ez a hatalmas üzem állítja elő, A Hőerőmű igazgatója nemcsak alapos áttekintést adott üzeme munkájáról, hanem a lelkészeket végig is vezette az üzemen. Ez­után Benta völgye MGTSZ ven­dégei voltak a lelkészek, ahol az elnök végigvezette őket a tehe­nészeten és a vágóhídon, majd „disznótoros” ebéden látta őket vendégül. A kirándulás, amelyen a Pest megyei Evangélikus Egy­házmegye lelkészei közül 11-en vehettek részt, arra ösztönözte a résztvevőket, hogy ki-ki a maga helyén fokozottabban végezze munkáját a Hazafias Népfront keretén belül hazánk és társa­dalmunk fejlődése érdekében. A lelkészek kirándulásának szerve­zője és kísérője Kovács Antalné, a HNF Pest megyei Bizottságá­nak titkára volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents