Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-06-18 / 25. szám
Lelki kérdésekről beszélgetünk Csak ha megváltjuk? Sorozatunkban nem először kerül sor a bűn szerepére Isten gyermekeinek életében. Szembenéztünk már János első levelének azzal a meghökkentő kijelentésével, hogy az Isten gyermekei nem vétkeznek. Ugyanennek a levélnek első fejezetében viszont öncsalásnak minősíti a szerző, ha valaki bűn nélkül valónak gondolja magát. Ne oldjuk fel ezt az ellentmondást! Az egészséges keresztyén élet nél kü I özhe tét len feszü Ltségéről van itt szó. Az Isten gyermeke sohasem egyezhet ki bűneivel. Ügy tekint a bűnre, mint a halált hozó rákos fertőzésre, amelytől minden áron szabadulni kell. A levél 1,9 versében a szabadulás űtját is megtalálhatjuk: „Ha megváltjuk bűneinket, hű es igaz az Isten, és megbocsátja bűneinket.’" Meg kell tehát vallanunk bűneinket. Az eredeti szövegben ugyanazt az igét találjuk, amellyel az Újszövetség a hit •nyilvános megvallását Is kifejezi. A bűneink megváltása tehát nem más, mint — megkockáztatva a szójátékot — bűneink nyilvános vállalása. — Ezek szerint nem beszélhetünk feltétel nélküli bűn- bocsánatról, mert legalább egy feltételről, bűneink megváltásáról beszélnünk kell. — Véleményem szerint nem erről van szó. Már itt, a Szentírásban jelentkezik az a felismerés, amelyre a modern pszichológia is eljutott: Lelki kovfliksusainktól csak akkor szabadulhatunk, ha valakinek ..kibeszéljük” a sokszor még magunk elöl is rejtegetett titkainkat. Valóban, ha bűnbocsánatnak bármiféle feltétele lenne, sohasem lehetnénk felszabadultan Bizonyosak a hűnbocsánat telöl. De azzal is tisztában keil lennünk.' hogy a bűn sohasem csupán egy személytelen világrend megsértése, hanem személyes kapcsolatok megromlása, azzaz önmagámmal vagy embertársaimmá!. Végső soron Istennel való meg- hasonlás. Éppen ezért mindaddig nem jöhetnek rendbe a dolgaink, míg nem vállaljuk nyíltan bűneinket az előtt, aki ,ellen vétettünk. Csak így tudathatjuk a megbántottál, hogy szembefordultunk mindazzal, amivel nekünk volt részünk a kapcsolat megromlásában. Hálás vagyok a másik megjegyzésért is. mert így mód nyílik erre, hogy párhuzamba állítsuk a kibeszéltetós pszichiátriai módszerét a keresztény embér bünvallásával, vagy ismert egyházi kifejezéssel: a gyónással. Mindkét gyakorlatban közös a törekvés, hogy a „szív rejtett dolgai” felszínre kerüljenek, vagyis tudatosuljanak. Közös az a felismerés is, hogy titkaink a végsőkig hadakoznak a felszínre kerülés ellen, és csak akkor tudunk szembenézni velük, ha azt legalább . egyvalakinek tudomásara hozuk. Az önmaga szégyenletes dolgairól valló ember két tűz közé szorul, ahogy ezt a zsoltár sorai megrendítő szépséggel kifejezik: „Míg bűneimet einallgai- tam, csontjaim megavultak a napestig való jajgatás miatt.” Elhallgatni sem jó, de megváltani is irgalmatlanul nehéz. Aki a lélek dolgaival tisztában van, ilyen esetben csak egyet tanácsolhat: Kitörni a szorítóból csak előre, a fekély feltárásának irányában lehet! A keresztény gyónás azonban nem áll meg a kitárulkozásnál. Isten igéje megtanít bennünket arra, hogy a legtöbb nyugtalanító lelki sebünkért mi magunk is felelősek vagyunk. Ha másért nem, akkor azért, mert hitetlenségünkben elengedtük Isten kezét. A gyónásban tehát el kell jutnuk odáig, hogy elítéljük önmagunkat. Ahogy Pál mondja: Krisztussal együtt meg kell fé- szíttetnünk. Éneikül a nehéz művelet nélkül csak pillanatnyi megkönyebbülésben lesz részünk, és nem igazi változásban. És még valamit: A pszichiátriai kezel es azt hozza napfényre, ami bennünket bánt, a legtöbbször azt, amit valamilyen oknál fogva mélységesen szégyelünk. De könnyen lehet, hogy ezeket csak hamis előítéleteink miatt szegy élj ük, s valójában semmi okunk sincs a szégyenkezésre. A gyónásban azt valjuk meg, ami Istennek igéjében nyilvánvalóvá lett akarata miatt nehezedik lelkünkre. A gyónásnak ebben a tárgyilagos megvilágításban keli folynia. — Az emberben van valami természetes szeméremérzet, amely megaiiadutyozza abban, hogy őszintén kitárulkozzes masok előtt. Nem kivan tőlünk Isten valami olyat, amit exhibicionizmusnak, beteges magamuiogatasnak neveznek: A bűnvallás tekintetében sem kíván tói unit Isten oiyan megnyit vanuiust, ameiy alkati adou- ságatrucak ebene mond. A kaio- Iíkus egyházzal ellentétben egyhazunk lehetővé teszi a gyónásnál olyan iormáit, mint peidau. az urvacsoravétel előtti közös gyónás vagy az isientisztelet elején a bűnvalló iiriádságoah kifejezésre jutó gyónás, amelyben nem kell nyilvánosságra hozni bűneinket. Mindkét forma teljes értékű bűnvallás mindaddig, míg nem tekintjük a bűn lakargatasa- nak és a felelősség alól való kibújás alkalmának. Ha a oün fekélyétől nem tudunk másként szabadulni, akikor éljünk a lelkész vagy a keresztyén testvér előtti gyónás lehetőségével, hogy így vessünk véget a kibúvókat és halogatást kedvelő természetünk csel- vetéseinek. De1 ne felejtsük el azt sem: a természetes szegyenérzet köny- nyen képmutatásba vált át. Pál azt írja: „Lemondtunk a szégyen takargatásáról.” Tehát nem törekszünk a szentség látszatának megőrzésére. Ez reménytelen vállakózás volna. Bűnös mivoltunk és adott esetben konkrét bűneink megvallásával állunk igazi helyünkre Isten és ember előtt. De egyúttal így tehetünk hitet mások számára is az egyetlen becsületes megoldásról: a bűnbocsánatról. A Biblia írói bátran emlegetik olvasóik előtt még a saját bűneiket is, mert tudják, hogy nem önmagukban igazak, hanem Isten kegyelméből. .Mit ■ kell , meg vallanunk a gyónsában? Az ember nem- vallhat meg mindent, hiszen oiyan keveset tudunk önmagunkról. Már Luther hangsúlyozta a Kiskátéban a katolikus gyakorlattal szemben, hogy a búnbocsa- nat elnyeréséhez nem szükséges minden bűnnek a felsorolása. Ez megvalosíthatalan feltétel voma. De valljuk meg mindazt, ami az ige világosságában a lelkünkre nehezedik. Egyúttal pedig valljuk mindenestül bűnösnek magunkat, tudván, hogy az egyes bűnök csupán mérges gyümölcsei hitetlen és engedetlen természetünknek. Es ami a csoda: Isten any- nyira hű és igaz önmagához, hogy meg is bocsátja vétkeinket! Cserháti Sándor VASÁRNAP IGÉJE A máséréi és az enyémről Lk 16. 10—13. „AMI AZ ENYÉM. AZ AZ ENYÉM!” — szoktuk gyakran hallani és szoktuk eléa sűrűn mi is mondogatni. Az ..enyém” az életem, az enyém a tehetségem, a tudásom, az enyém az öröklött vagy a munkámmal megszerzett bármiféle tulajdonom; szóval: minden az enyém, ami az írott vagy az íratlan törvények szerint az én birtokomban van. Mindez így igaz akkor, ha a korszerű társadalmi szokások és törvények alapján — amelyek oltalmazzák személyemet, védik tulajdonomat — értjük ezt a mi gyakori kijelentésünket. Csakhogy, az alapvető emberi jogokon túl (ahová ez az egész kérdéscsoport tartozik). minden emberséges társadalomban, minden tisztes közösségben vannak olyan életszabályok, erkölcsi normák, amelyek kiegészítik, esetleg korrigálják a magunk — különben valóban ..jogos” — igényeit. Ez történik a mi mostani igénkben is. amikor Jézus nemcsak megkérdőjelezi a „ami az enyém, az az enyém!” alapállású kijelentéseinket. hanem annak éppen az ellenkezőjét mondja: ami az enyém, mindaz a másé! IGEN: A MÁSÉ. DE MIÉRT ÉS MIKÉPPEN? Életem, minden tulajdonom, minden földi javam először is azért nem egyszerűen az enyém, mert Isten ezeket nekem, nekünk ajándékként adta. Nincs tehát semmi olyan a birtokomban, amit én teremtettem. én alkottam, én szereztem volna: a világot Isten teremtette. engem is ő alkotott, és bármi, amit magaménak tudhatok, az az ő. adománya. Luther Mártonnal együtt így is valljuk ezt kora gyermekségünktől fogva, a Kiskáté szavaival: „Hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtménnyel együtt. Ö adta testemet, telkemet, szememet, fülemet és minden tagomat, értelmemet és min- . den érzékemet és ezeket most is fenntartja. Ezért ad nekem ruhát és lábbelit, ételt és italt, házat és gazdagságot, feleséget és gyermeket, szántóföldet, barmot és mindenféle jót. Testemet s életemet naponként mindennel ellátja, táplálja. Megoltalmaz minden veszedelem ellen. Megvéd és megőriz rríinden gonosztól. Mindezt pedig csupán atyai, isteni jóvoltából és irgalmasságából cselekszi: én arra sem érdemes, sem méltó nem vagyok. Mindezért én neki hálával és dicsérettel. szolgálattal és engedelmességgel tartozom. Ez így igaz!” Életem, minden tulajdonom, minden földi javam másodszor azért nem egyszerűen az enyém, mert Isten mindezt átmenetileg, ideiglenesen — életem végéig — azzal bízta rám. hogy az szó szerint a másé. azaz: azért kaptam őket. hogy a másoké legyenek. Hogy ez az éppen a mai vasárnapi igénkben olvasható, hallható jézust igény a mi énközpontú véleményünkkel nem mindig találkozik, az szomorú tény, de ugyanakkor az még inkább valóság, hogy a másén való hűség a legemberibb, a legkeresztyénibb. alapvető tulajdonságunk. Olyan magától értetődő életvitel, amit sokszor csak akkor veszünk észre másokon, de magunkon is. ha nagyon odafigyelünk a „kevésben" való hűséges szolgálat ezernyi megnyilvánulására. o 'Egyeljünk azért- az édesanyákra: 'milyen • termesze < tességgel pazarolják szeretetüket. gondoskodásukat, pyorsan múló éveiket a gyermekeikre. Figyeljünk a szülőkre, a nagyszülőkre, akik valósággal saját magukat fosztják ki azért, hogy gyermekeik, unokáik mindent megkaphassanak, amire szükségük van. Figyeljünk azokra, az emberekre, akik két kezük munkájával, eszükkel, tehetségükkel. emberségükkel mindent odaadnak a közösségüknek, a társadalomnak s nem a bérért, a pénzért, hanem azért, mert ez így „természetes”. Figyeljünk azokra, akik különböző hivatást gyakorolva. akik különböző vezetői posztot betöltve szolgálatnak tudták, tekintik felelős tevékenységüket. Igen. figyeljünk reájuk és nemcsak azért, mert megérdemlik, hanem azért is. me^t akkor megértjük azt. amit Jézus ebben az igében tőlünk, tanítványaitól különösképpen is megkövetel, különösképpen is elvár: legyen a „miénk” mindig a „másé”! VAJON AKKOR SEMMI SE AZ ENYÉM. SEMMI SE A MIÉNK? De igen: az üdvösség, ami megint csak Isten ajándéka, amit Jézus „soknak”. ..igazinak”, a ..tieteknek” mond ebben a rövid, három mondatában, amely azonban csak akkor lehet örökre a tulajdonunk, ha hűségesen szolgáltunk, szolgálunk mindazzal, ami most. az életünkben az „enyém”, a „miénk”! ... . Vámos József SZELÍD PÁRBESZÉD Idegenség lopozik a falak mögé, befészkeli magát a szívekbe. A kapzsiság foggal. körömmel. mint Örvény / a mélyre kever. Övd magad. Szeretnélek Irgalmas Isten, i a szív legmélyebb hangián szólítani, könyörülj rajtam. Vezess ki. az idegenség dermesztő világából. Te vagy az én Hatalmam. vékey Xamás Szentháromság után a 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Hm 8, 18—23; az igehirdetés alapigéje: Lk 16, 10—12. — EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet Solymár Pétéi csömöri lelkész. — DIÓSGYŐR. Május 28-án istentiszteleten és szeretetvendég- ségen Görög Tibor óbudai lelkész szolgált. — FARMOS. Május 27-én sze- retetvendégségen igehirdetéssel és előadással szolgált Mavschalkó Gyula vecsési lelkész. Az előadás címe „Élő gyülekezet — éneklő gyülekezet” volt. A szeretetven- dégség műsorát a vecsési gyülekezet tagjai adták énekszámokkal és karénekkel. — LÉBÉNY. A Hauptmann Vilmos gyülekezeti felügyelő elhalálozásával megüresedett felügyelői tisztségre a gyülekezet tagjai dr. Kutas Ádám egyház- megyei jogtanácsost választotta meg. akit pünkösd második napján iktatott be felügyelői tisztébe Szabó Kálmán, a gyülekezet lelkésze. — BAKONYSZOMBATHELY. Május 28-án teológusnap volt a gyülekezetben. Bakonybánkon, a filiában Varsányi Ferenc III. évi. hallgató hirdette Isten igéjét, dr. Selmeczi János otthonigazgató a lelkészképzés problémáiról, Ben- cze Imre, Laborczi Géza, és Sztankó Gyöngyi III. évf. hallgatók pedig a teológusok életéről számoltak be a gyülekezetnek. A gyülekezetben az otthonigazgató hirdette Isten igéjét, a hallgatók pedig arról számoltak be hogyan készülnek a jövő lelkészei a szolgálatra. A gyülekezeti délutánon pedig a vasárnap evangéliuma (Lk 16, 19—31) alapján „Földi életünk — örök életünk” összefoglaló címen szavalatok és énekek kíséretében tettek bizonyságot a teológusok keresztény hitükről és reménységükről. A gyülekezet a teológusnap alkalmából 4000 Ft offertóriummai támogatta leikészképzésünket. IMAUKOZZUA K! Urunk, Jézusunk! Te. aki üdvösséggel koronázod mindazokat, akik hűségesen cselekszik akaratodat, téged kérünk: munkáld bennünk nemcsak az akarást, hanem szolgálatunk véghezvitelét is. Adj igédnek hatalmat, hogy hűséges sáfáraid lehessünk, míg élhetünk a Földön. Amen. AZ LVSZ NÉGYSZÁZEZER DOLLÁROS DEFICITJE A Lutheránus Világszövetségben az 1978-as évre 400 000 dolláros deficittel számolnak. Ez a veszteség arra vezethető vissza, hogy a dollár árfolyama a svájci frankhoz képest igen gyorsan zu— HÁZASSÁG, Unger Sándor és» Tóth Mária május 27-én tartották esküvőjüket a lébenyi templomban. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. id. Demeter György és felesége, sz. Koncsek Paula május 2-án, a szügyi templomban adtak hálái házasságkötésük 50. évfordulója alkalmából. „Mindeddig megsegített bennünket az Ür!” — HALÁLOZÁS. Pass Imre a szentesi gyülekezet tagja 71 éves korában elhunyt. Május 25-én nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára a szentesi evangélikus temetőbe, Halasy Endre szentesi lelkész szolgálatával. Az elhunyt néhai dr. Fass László hant. Ezzel a nehézséggel a többi világszervezet, az Egyházak Világ- tanácsa vagy az ENSZ is küzd, hiszen ezeknek is Géniben, Svájcban van az irodája. debreceni lelkész testvére és néhai Botyánszky János mezőtúri lelkész sógora volt. — Hauptmann Vilmos, a lébé- nyi gyülekezet felügyelője 82 éves korában március 25-én elhunyt. — VANYOLA. Május 14-én sajtónapot tartott a gyülekezetben Ruttkay Levente bakonyta- mási lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó, amelyen beszámolt Sajtóosztályunk szolgálatáról. A beszámoló után a gyülekezet tagjai húsz különböző könyvet rendel- tek meg Sajtóosztályunk kiadványaiból.