Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-06-18 / 25. szám
Ai élei céljára keresték a feleletet a lipcsei egyházi napokon AZ EGYHÁZI NAPOK TARTÁSA az utóbbi 30 év aiattvált szokássá mindkét Németországban. Az elmúlt években ezeket az NDK-han kisebb keretek között tartották, most azonban egészen nagyszabásúvá vált ez a rendezvénysorozat, Ez is annak a tárgyalásnak az eredménye, ami ez év március 6-án ment végbe Honecker államelnök és Schönherr püspök-elnök között. Ennek alapján lehetségessé vált, hogy az egyház megkaphatta a híressé vált lipcsei vásárok csarnokait. Az egyházi napok programjai így válhattak nagy tömegeket befogadóvá. A lipcsei egyházi napokra, nemcsak a szász tartományi egyház gyülekezeteiből jöttek az emberek, hanem a görlitzi és magdeburgi püspökségek területéről is. Aránylag kevés beszéd, előadás hangzott el. A megnyitó ülésen modern ének- és zenekar szolgált. Ugyanakkor az ősi Tamástemplom orgonája és híres kórusa Bach klasszikus egyházi zenéjét szólaltatta meg. ' rzést, hogy a keresztyének meg fogják taiáini mindenütt az élő Jézus Krisztusban való hitből fakadó gyakorlati és aktuális tennivalók összefüggéseit. A NEMZETKÖZI MÉRETEK is kiemeikedőek voltak. 80 külföldi egyházi vendég jelent meg Európa csaknem valamennyi evangélikus egyházából. Az Egyházak Világtanácsa Raiser főtitkár-helyettessel, a Lutheránus Világszövetség Maasdorp főtitkár-helyettessel kéjviseitette magát. Szép számmal jelentek meg az északi evangélikusok. Az NSZK-ból is sokan jöttek, Class és Lohse püspökök vezetésével. A keleteurópai evangélikus egyházak képviselői is sokan voltak. A külföldi egyházi vendégek a vasárnapi istentiszteleteken prédikáltak vagy köszöntést mondtak. Ezzel gazdagították az európai evangélikus egyházak és az NDK-beli gyülekezetek nemzetközi kapcsolatait. A MEGNYITÓ UTÁN ELSŐNEK SZÓLHATTAM A NAGYGYŰLÉSHEZ. Arra a kérdésre kellett feleletet adnom, hogy mit, várok a lipcsei egyházi napoktól. Hármas választ adtam, mert az élet céljáról szóló főtémát is három altémára bontották - fel. Az első altárna a világ és az emberiség kérdéseire fordította a figyelmet. Ezen a téren utaltam azokra az ered menyekre, amelyekre a Lutheránus Világszövetség Dar-es-Salaamban tartott nagygyűlése eljutott, s azokra az erőfeszítésekre, amelyekre majd júniusban a Keresztény Békekonferencia V. nagygyűlésén fog sor kerülni, ahol kifejezetten a béke aktuális kérdéseire, az enyhülés folyamatának erősítésére, a leszerelés elősegítésére fognak. koncentrálni. Ezek közt az eredmények Ifözt kell bátran és elő- remutatóán megszólaltatni a keresztyén lelkiismeret szavát. A második altérna az emberi együttélés szolgálata volt. Itt, a mi diakóniai teológiánk értelmében szólaltattam meg a keresztyén etikát, amely ellene mond az egyéni önzésnek, és az egyes ember, valamint az emberi kollek- tivumok szolgálatára indít. A harmadik altérna a személyes Krisztus-hit építése volt. Itt annak a reménységnek adtam kifeA NÉMET DEMOKRATIKUS köztársaság Állami tényezői messzemenő figyelemben részesítették az egyhászi napokat. Megjelent Hermann Kalb, az egyházügyi államtitkár helyettese, valamint a megyei és városi tanácselnök. Lipcse város főpolgármestere ebédet adott a külföldi és belföldi vendégek tiszteletére. Az NDK sajtója, rádiója, televíziója is hírt adott a lipcsei eseményekről. Ennyiben az egyház kilépett a társadalom szélesebb körű nyilvánossága elé. A világ első szocialista német ál- iamá ezzel is tanújelét adta annak. hogy az egyház pozitív törekvéseit segíti és támogatja. -V AZ EGYHÁZ AZ ÉLET MEGÚJÍTÁSÁNAK SZOLGÁLATÁRA összpontosította erejét a lipcsei egyházi napok során. A hazánkban is járt dr. Johannes Hempel szász püspök, valamint igen sok munkatársa vezetésével. A lipcsei egyházi napok bizonyára jó kezdeteit jelentettek, amelynek nyomán határozottabb lesz a folytatás a társadalomért és a világért végzendő szolgálatok területén. OU1yk Ernő PRÖHLE KAROLY AZ NSZK-BAN A Lutheránus Világszövetség NSZK-beli Nemzeti Bizottsága konferenciát rendezett Bad Boll- ban (NSZK) június 5—8-ig, melynek témája: „Kölcsönhatás a hitvallás, az egyházi struktúra és a társadalom között” volt. D. dr. Pröhle Károly elutazott a konferenciára. Falvakon, tanyákon Presbiteri szolgálat faluit Egyházunkban a presbitereknek mindig fontos szerepűn .volt. Hiszen sonasem valloLuK, hogy „papon egynaza vagyunk”, hanem inkauo a „nép egynáza". Egyaázunk törvényé szerint a presbiter rendszeresen reszt vesz a gyuienezet eleiének irunyita- saoan. Érdemes megnézni, hogyan valósul meg ez nxa falusi gyuie- kezeleinkben ? AHHOZ, HOGY VILÁGOSAN LÁSSUK A MAI FALUSI GYÜLEKEZETEKBEN A HELYZETET, pillantást kell vetnunn a felszauadulás előtti időre. Akkor általáoan olyan vélemények voltak, hogy a presbiterség a „nadrágosok” és a „tekintélyesek” tiszte. Előbbiek a falun élő értelmiségből adódtak, az utóbbiaknál a tekintélyt a vagyon adta. A „szegénysorról” csak nehezen és kivételesen lehetett a presbiteri padokba bejutni. Bizonyára ez a vélemény szülte azt a gyakorlatot is, hogy az egyházközségi felügyelői tisztet csak „nadrágos emberek” töltötték be. Egy-egy közeli városban, vagy a fővárosban élő ügyvédet, orvost vagy magas állású közigazgatási vezető beosztású embert kerestek és választotaik meg felügyelővé, aki azután csak igen ritkán jutott el a presbitérium üléseire. A presbitérium üléseinek menete is sok helyen leegyszerűsödött. Amit a vezetőség, az elnökség előadott és javasolt, — hacsak nem vágott bele erősen anyagi érdekékbe —, azt „halogatással” megszavazták. Csupán anyagi vonatkozású kérdésekben volt ellenállás; itt mutatták meg olykor elenzéki voltukat "egyesek. Ismerek falusi gyülekezetét, melynek presbitériuma a múlt század végén olyan határozatot hozott, hogy soha nem engedi magát semmiféle egyházi felsőbb hatóságtól megadóztatni. Ez az idő azonban végleg elmúlt. Ma ez a gyülekezet elöl jár a közegyház életének és szolgálatának segítésében, támogatásában. FALUSI GYÜLEKEZETEINK PRESBITEREI ma már nem „bólogatnak”, hanem sokféle módon szolgálnak, mint gyülekezetük életének irányítói. Közel két évtizede annak, hogy falvaink á szocialista építés és gazdálkodás útjára ráléptek. Azóta észrevehető, hogy a „gazda-tudat” miként alakult át a keskeny parcellákról az egész határra. Ez érezteti hatását a falusi prebitériumokban is. A gyülekezetnek, az egyháznak is „gazdái” lettek. Ma már nem „tisztség”, a- presbiterség, hanem „szolgálat”; a gyülekezethez való tartozás, az igehallgatásban és úrvacsorázásban való hűséges részvétel és a szolgálat önkéntes vállalása biztosítja a helyet a presbitériumban. A presbiterek falun, mint okos gazdák terveznek és szerveznek. Az utóbbi két évtizedben seregnyi falusi templom és parókia újult meg, modernizálódott. Erre nem „felülről” kaptak utasítást. Ahogy falujuk életében igyekeztek sok évtizedes mulasztásokat pótolni, úgy siettek azzal is, hogy gyülekezetük — melynek vezetői, irányítói lettek —, jól beilleszkedjék szolgálatával is, épületeinek rendben tartásával is épülő és szépülő községük életébe. A FELADATOKHOZ MOZGÓSÍTJÁK AZ EMBEREKET, szervezik a közös munkát. Egy- egy építkezés után a beszámolóból halljuk, hogy a természetbeni munka sokszor majdnem azonos a pénzbeli adakozás mértékével. Arra is van bőven példa, hogy a presbiterek a község érdekében végzett társadalmi munkába mennek el testületileg és mutatják kézzelfoghatóan, hogy mint a gyülekezet tagjai részt vesznek a szocialista építésben. A közegyházért is sokat dolgoznak falun a prespiterek. A szere- tetintézmények, vagy a teológusok számára szóló pénzbeli adomány offertóriumkértt gyűlik össze, de ezt többszörösen meg tetézik még sok helyen természetbeni adományaikkal. Ennék ösz- szegyűjtése az ő közegyházi szolgálatuk. Ismerek megyénkben olyan presbitert, aki az év elején „nyakába vette a falut” és egymaga 16 új előfizetőt szerzett lapunknak. Külön is kell majd szólnunk arról, mit jelentett falun is a női presbiterek beválasztása — mennyi új színt, ötletet és friss lendületet hoztak magukkal. ÜJ MEDRE IS ALAKUL SZOLGÁLATUKNAK azokban a gyülekezetekben, ahol nagy szórványterületet is gondoznak, vagy ott, ahol összevonás, társítás történik. A szórványban élő presbiter gyűjti és közvetíti a gyülekezet tagjainak problémáit a lelkész felé, ugyanakkor rajta keresztül elérhető egy-egy szórványközpont népe. Segít a szórvány-istentiszteletek lebonyolításában és ha a lelkész minden igyekezete ellenére sem érkezik meg Időben, mert „lerobban” az autó, akkor ott van kezében a prédikációs kötet és felolvas egy prédikációt. Az istentisztelet mégsem márad el. Társgyülekezeteknél különösen abban a gyü- lekezetrészbeh nő meg a presbiterek felelőssége, ahol nem lakik helyben a lelkész. Itt ők jegyzik fel a kazuális szolgálatokat, értesítik a lelkészt betegségről, halálesetről, hívják, ha rendkívüli kiszállásra van szükség. Gondoskodnak a templom, gyülekezeti terem tisztaságáról, fűtéséről, arról. hogy idejében nyitva várja a gyülekezetét. Megnövekedtek a feladatok, de megnövekedett a felelősség is. Falun élő presbitereink hűségesen vállalják és végzik ezeket a feladatokat és presbiteri konferenciákon örömmel tesznek bizonyságot arról, hogy jó dolog így a gyülekezetben szolgálni az Ür- nak! Tóth Szöllős Mihály HAFENSCHER KAROLY ÉS REUSS ANDRAS FINNORSZÁGBAN A Finn Evangélikus Egyház es a Lutheránus Világszövetség közös szervezésében konferenciát tartottak a Jyväskylä (Finnország) melletti Vesala konferenciai központban az északi és a kelet-európai evangélikus egyházak képviselői részére június 4— 12-ig. A konferencián — melynek témája: „Az evangélikus egyházak identitása és szolgálata a mai Európában” — részt vettek dr. Hafenscher Károly és Reuss András. A konferneián Hafen- scher Károly referátumot is tartott „Evangélikusok az ökumenikus dialógusban” címmel. Csak egy csepp. De benne van az egész. Tengernyi gazdagság egy tiszta cseppje. Nem súlyos kötet vagy éppen sorozat, hogy bőven rhutassa a Múzeum kincseit. Takaros kézikönyv, áttekinthető minden szöyege, tagolása és tipográfiája. Kimerhetet- len gazgadságból merít, s igen jói. Nehéz feladat lehetétt a Muzeum múlt és mai életét, 8 osztályát, sok gyűjteményét bemutatni. E megrostált anyag is nyilván sokkal többet kínált, mint ami-t 155 kép megmutathat. A Magyar Nemzeti Múzeumban — mindent egybevéve — 1 200 000 darabot őriznek. E képeskönyvben csak töredékét láthatjuk, kitűnően válogatva. Az ismert nevezetes darabok meleltt itt vannak az utóbbi 30 év legszeob tárgyai is. A kötet talán nem keltett megérdemelt hazai visszhangot. Bizonyosan külföldi társintézményekhez jutót a példányok többsége. De nemrégen még kapható volt a Múzeum előcsarnokában. Jó szívvel ajánlható öregnek-fiatal- nak, hű múzeumjárónak és ritkán betévedőnek: kivételes szellemi gazdagságot vihet ki-ki e szép könyvben otthonába. A bevezetőt Fülep Ferenc főigazgató, a képeskönyv szerkesztője irta. Tömören tájékoztat az Egy csepp a tengerből A százhetvenöt éves Magyar Nemzeti Múzeum képeskönyve s alapítás körülményeiről és jelentőségéről, a gazdagodó részlegek — mint új intézmények — kirajzásáról. Megismertet a- Múzeum mai tagolódásával, a tudományos kutatógárda feladataival. A további fejlődés záloga: „a felszabadult ország és nép a magáénak tekinti, szereti és megbecsüld a nemzeti hagyományok ápolásának e fontos őrhelyét.” Korek József főigazgatóhelyettes tanulmányában érdekes részletekkel ismerteti a Múzeum történetét, bemutatja a ma már közismert nagy régész-triász, Pulsz- ky Ferenc, Römer Flóris és Hampel József munkásságát. Figyelemre méltót mond a Tanács- köztársaság intézkedéseiről, a 2. világháború múzeumi veszteségeiről. Ismerteti a tudományos kiadványokat, s az emlékezetes, állandó vagy alkalmi régészeti es történeti kiállításokat. Megtudjuk: az ország múzeumlátogatóinak nagy százaléka a Nemzeti Múzeumba jár, 30 év alatt 6 millió. Sok ez vagy éppen alig elég? Mindenesetre: nem' jártunk mindnyájan a Pollack Mihály építette szép múzeumépületben. A kötet túlnyomó része nem tanulmány, hanem magvas tájékoztatás, pontos adatközlés, sok kitűnő kép. Legjobb múzeumi totósaink (Schiller, Szelényi, Karúik és mások) felvételei előhozzák a tárgy minden szépségét. A muzeológusok magyarázatairól legalább ennyit: csak így szabad tudományos eredményekről írni, érthetően és élvezetesen. Az osz- táyvezetök orra bemutatják területüket. Ezek: a régészeti, középkori újkori osztály, és Éremtár, Történeti Képcsarnok, Központi Régészeti Könyvtár, Adattar, restaurátor osztály. A Múzeum intézményei: az ősemberi település bemutatóhelye Vértesszőló- sön, a visegrádi Mátyás király múzeum és a sárospataki Rákóczi múzeum, a monoki Kossuth emlékhely. A sok adat ellenére sem rideg sorok, hanem tudással, szeretettel megírtak. A kötet függeléke a Múzeum dolgozóinak névsora. összesen alig kétszázan vannak, természetesen aránylag nagy a műszaki és technikai személyzet száma. Az ásatások és a gyűjtés, a feldolgozás és a publikálás feladata csupán félszáz tudományos dolgozó vállán nyugszik. Nevük felsorolása munkájuk megbecsülésének jele. Most pedig még tovább kellene válogatni' a jó válogatásból! Mit emeljünk ki? A Szeíeta-bar- langban századunk elején feltárt őskori kultúra darabjait? A Kiskörén 1963—66 közt megtalált, az Égéi tenger tájáról idekerült kagylókarpereceket? Szóljunk a népvándorláskori híres leletekről, a legszebb római kori darabokról vagy a honfoglalás tarsolylemezeiről? Ne említsük a bizánci művészet remekét, a Monoma- chos koronát a 11. századból? Sok nagyszerű darabot láthatunk Széchényi Ferenc és Jankovich Miklós gyűjteményéből. Az egyik legszebb színes kép Mátyás király üvegserlegét mutatja, későbbi fémtalpán hitelesítő szöveg a 16. századból, magyar nyelven. Ékszerek, bútorok, templomi tárgyak és munkaeszközök gazdag sorát látjuk. Ismert Brandenburgi Katalin 1626-ban készül ünneplője, kevésbé Báthori Zsigmond órája; láttuk kiállításokon II. Rákóczi Ferenc maga faragta karosszékét. Thököly István csembalóját Beethoven zongorája követi, mely utóbb Liszt Ferencé lett. Csak épp említésre: görög érmét utánzó kelta pénz Nógráditól, egy eraviszkus dénár a Lágymányosról. Római és középkori magyar pénzek, majd rendjelek és emlékérmek. Látunk városképeket és portrékat, az 1671-ben lefejezett Nádasdy Ferenc egészalakos szép képét 1656- ból. A restaurátorok művészetét bemutató képek helyett aztán igazán kevés a puszta szó. Látni kell ezeket! S I. Rákóczi György Törökországból hozatott kékvirágos csempéit is, melyek valaha, felrobbantásáig a pataki vár „bo- kályos ház”-át díszítették. Látni kell mindert, s az ismeret örömét továbbadni. Terjedni igyekszik, ami öröm, tudjuk. Abban is bízunk: ha sokan ismerik meg a Magyar Nemzeti Múzeum gazdaságát, nemzeti kincseinket, s. ilyen szép formában, talán végre már nem kapcsolódik téves fogalom sok kortársunk tudatában a múzeum s a múzeális szavakhoz. Nem poros régi hol- mikró, kötelező unalomról van szó. Elő, gazdag, ritka szép örökség gazdái vagyunk! Papp Ivánné KÉTSZÁZÖTVEN ÜRES ÁLLÁS BETÖLTÉSE HANNOVERBEN A hannoveri evangélikus egyházban a következő öt év folyamán 170 eddig be nem töltött lelkészi — valamint 80 üres diakónus-állást akarnak betölteni.
