Evangélikus Élet, 1978 (43. évfolyam, 1-53. szám)
1978-06-18 / 25. szám
i gyermekeknek: i ' Ónállók ^Tudjátok, kik az önállók? — A •katonaságnál pl. azok, akik — andg a többiek pihennek vagy al- ssüanak vigyáznak arra, nehogy uwe.glepetésszerű támadás érhesse a 'Csapatot. Ilyenek a gátőrök is. Járják szüntelen a folyók partját, hogy azonnal jelentsék, ha gátszakadás fenyeget, vagy be k<ál avatkozni az árvíz elhárítása- éltekében. A gyülekezetben is szflikség van ilyen őrállókra. Mivel a gyüiekézet tagjai általában szétszórtan élnek a városban, vagy a községben, így a gyülekezet lelkipásztora képtelen arra, hogy minden hívét számon tartsa- Azért itt is szükség van őréi.tokra, figyelőkre, akik azonnal je lentik a lelkésznek, hol van sürgősen szükség lelkipásztori szolgálatára. KIK A GYÜLEKEZET ŐR- Á.ULÓI? — Rendszerint a biblia órák alkalmain részt vevő hivő i ‘.férfiakból és asszonyokból kertifenek ki. A lelkész úgy választja ki az őrállókat. hogy a gyülekezet minden részében legyen vaja ti, aki számon tartja a körzetéiben élő gyülekezeti tagokat, s h»í valami olyat észlel, amiről a lelkésznek feltétlen tudnia kell, azonnal értesíti lelkészét. ’»HIRE kell figyelniük az ÖHi ÁLLÓKNAK? — Mindenre, anlii a gyülekezet tagjainak életé t*el kapcsolatos. Ha például megbetegszik valaki, és a családtagok hem érnek rá ezt a lelkésznek bejelenteni. Az őráiió hí- rvß viszi, hogy a lelkész meglátogathassa a beteget és Isten igéje tel erősítse, vigasztalja öt. Az őrtíillók azt is jelentik a ielkész- íveh. ha a családban valami nincs Rtndben. ha a férj és a feleség bili zevesznek, vagy a gyermekek nem jól bánnak szüleikkel, hogy a lelkész eljöhessen és Isten igeiének erejével próbáljon békességet teremteni. Sok tragédiának lehet így az elejét venni, hogy idejében rendezzük a dolgokat. Sokszor előfordul az is, hogy veszedelmes tévtanítók, például Jehova tanúi csábítják a családokat. Az őrállók ezt is elmondják a lelkésznek, hogy az idejében közbeléphessen és felvilágosítsa híveit, milyen helytelen tanítással akarják elhitetni őket ezek a tévtanítók. Az örállók arra is figyelnek, hogy nem költözik-e körzetükbe új evangélikus család. A más gyülekezetből jövők sokszor nagyon nehezen tudnak bekapcsolódni a gyülekezetükbe. Ha a lelkész tudomást szerez ezekről az új családokról, látogatásával nagyon megkönnyítheti ezeknek az új gyülekezetbe való bekapcsolódást. MIKOR TALÁLKOZIK A LELKÉSZ AZ ÖRÁLLÖKKAL? — Hetenként1 a bibliaórán. A bibliaóra végén mindig van alkalom arra, hogy az őrállókat közösen érintő dolgokat megbeszéljék. A bibliaóra után pedig arra is van lehetőségj hogy az őrál-lók négy- szemközt mondják el a lelkésznek azokat a tapasztalataikat, ameiyek nem tartoznak másokra. Ha pedig nagyon sürgős esetről Van szó, akkor az őrálló hétközben is személyesen felkeresi a lelkészt, Vagy telefonon értesíti őt. A GYÜLEKEZETI ÖRÁLLÓI SZOLGÁLAT nagyon fontos feladat, azért a hivő és másokért felelősséget érző gyülekezeti tagok mindig örömmel vállalkoznak erre a szolgálatra. Selmeczi János Képes Biblia Jesus mondásai 6, következő címre küldjétek be; Evangélikus Élet Szerkesztősége, 1088 Budapest, Puskin u. 12. Minden helyes felelet egy pontot ér. A legtöbb pontot elérők a sorozat' végén értékes könyvjutalmat kapnak. AZ EGYSEG FELÉ VEZETŐ ÜTŐN TÜRELEMRE VAN SZÜKSÉG Jan Willebrands bíboros, Utrecht érseke és a vatikáni Egy- stj'titkárság elnöke a januári ö’a umenikus imahéten mondott beszédében ellenemondott az ofljyan állításoknak, hogy az ökumenikus dialógus válságban van. Természetesen vannak tagadhatott lan ellentétek is. Az egység fellé vezető úton sok türelemre v ;a'n szükség. .A legkülönbözőbb dialógusok, > melyeket a római katolikus egy- • ház az egyházakkal és egyházi közösségekkel folytat, bizonyítékai az okumené életének, hangsúlyozta Wülcbrands. Ebben az öíü.zefüggésben különösen is az ortodoxiával, a lutheránusokkal, a7( anglikánokkal, a reformátu- stíLkal ts a különféle szabadegy- hífctakkal folytatott beszélgetéseké!! keli megemlíteni. Az ortodoxiával való egység kendéiében ortodox részről arra wai szükség .hogy elismerjék a második évezredben végbement nyugati fejlődést, a nyugati ke- resztyénségnek pedig el kell fogadnia és ismernie a keleti egyház hitét és szervezetét. A reformátor! egyházakkal való egység keresésében a szakadás előtti helyzethez kell kapcsolódni, de ebben az egységben szükség van a reformátort felekezetekben tapasztalható személyes kegyességre és lelki erőre. Itt vetődik fel az a kérdés, hogy az Ágostai Hitvallás lehet-e a római katolikus hit kifejezése? Először alapos megvitatásra van szükség. Ezt a gondolatot „gondosan mérlegelni kell és nem szabad könnyelműen elvetni”, mondotta Willebrands kardinális, aki beszédében jelentőségteljesnek tartotta, hogy a Lutheránus Világszövetség már most kifejezte készségét, hogy az ezzel kapcsolatos kutatásokat és párbeszédet támogatja. „írok nektek, ifjak...” Ifjúság és szerelem Nem könnyű szerelmesnek lenni, de meg nehezebb a szerelemről beszélni. Valahogy mindig ez volt a benyomásom valahányszor szóba kerüit a szerelem aaár nagyobb társaságban, akár személyes beszélgetésekben. Adódik ez egyfelől abból, hogy a szerelem az emberi élet oly sokrétű, komplex jélensége, melyet röviden áttekinteni sem lehet, másfelől pedig abból, hogy a széles körű irodalom ellenere szűkös, szegényes a szókészletünk, kifejező erőnk mikor megfogalmazni próbáljuk a magunk örömét va^y problémáit e kérdéssel kapcsolatban. Nem szívesen beszélek a szerelemről — mondotta egy barátom — mert ugyan első gondo- ietra oly sokmindent tudna elmondani róla az ember (bár többnyire mindazt már rég elmondták öelőite) de mikor a beszédhez fog, csak idegen, kongó, üres szó lesz az egészből, aminek semmi köze ahhoz, amit a szívében érez. A szerelemről nem beszélni, a szerelmet átérezni kell. Legszívesebben ebben a témában csak a költőket és a zeneszerzőket engedném megszólalni... NEM A BARÁTOM AZ EGYETLEN, KI ÍGY VÉLEKEDIK. Több olyan fiatallal találkoztam — többnyire a kora-tizenévesek korosztályából — ki az ún. „romantikus szerelem” bűvöletében él. Kialakult bennük az ifjúsági regények hősszerelmeseinek hatása alatt egy olyan idea a szerelem mibenlétéről, sőt a szerelmi partner milyenségéről is, melynek a reális adottságokhoz (s a tényleges szerelemhez) nem sok köze van. Erősíti ezt a szemléletet sokakban a családi légkör is, melyben a szerelmet, benne legfőképpen a szexualitást, valamiféle misztikum övezi a „nem illik róla beszélni” áiszemérem, vagy a „bűnös testiség” rosszul értelmezett vallásossága jegyeben. A tragikuma el szemléletnek abban áll, hogy míg az általa teremtett ideát várja ábrándozva a fiatal, addig éppen talán a valódi szerelem suhan el mellette észrevétlenül. MÁS SZÍNEZETŰ ROMANTIKUS B’ELFOGÁS, ami a szerelmet egyfajta betegségnek, az „ifjúság betegségének” tartja. Különösen szülők hajlanak erre, mikor felfedezik kamaszodó gyermekükön az első szerelem jeleit, de ugyanakkor nem idegen e gondolat a fiataloktól sem. Petőfi verséből szállóigévé vált mondat jelzi ezt, miszerint „a szerelem sötét verem”, amibe óhatatlanul beleesik • az emoer „rajta kívülálló okokból”, mikről ő nem tehet, s így az „megtörténik vele”, amelynek passzív résztvevője, de inkább szenvedője csupán. A romantikus szemlélet végeredményben, akár ideát alkot a szerelemből, akár transzcendens végzetnek minősíti, életidegen, speciális állapotnak tekinti azt, az élet egészéből kiszakítva. A helyes út nyilvánvalóan a reális életszemléletben van, abban, ha a szerelmet az élet természetes és fontos velejárójának tekintjük. Ez viszont nem jelenti azt, hogy átessünk a ló túlsó oldalára. „Hát az volna a szerelem, hogy aki kell, az kell, nem azért amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen?” — kérdezi Simonyi Imre, sok fiatal azonban állítja. Olyan igény szólal meg ebben — sokszor szinte ideológiaként a biológiai szükségszerűségre hivatkozva — mely a szerelmet eszköznek tekinti elsősorban a szexualitás kielégítésében. MIND E FELFOGÁS NYILVÁNVALÓAN TÉVES. Hiszen a szerelem valamely vetületét kiáltani ki a szerelem teljességének a szerelem és az emberségünk megcsonkítását jelenti. Tapasztalatom szerint 'azonban a fiatalok java sokkal józanabb s komolyabb annál, hogysem csak a felszínen mozogjon ebben a kérdésben. Komolyan, reálisan értékelik a szerelmet, nem szakítva ki azt az életből, sőt a közösségi élet egészéből sem. Saját és partnerük élete kiteljesedését lá‘- ják benne, mihez közösen, egymás megismerésén, lelki, szellemi, testi közösségén juthatnak el. Számukra a szerelem a teljes emberré válás útja, s egyben próbája is, ami az új család alapításának boldogságában tetőzik. Ám nem mindegy — jól tudják — hogy ezt az utat hogyan járják végig. S mert ezt komolyan veszik, azért marad örökzöld témájuk a szerelem, amiről — ha nehéz is — mindig újra lehet és kell beszélni. ifj. Pollin Brúnó A keresztes hadjáratokról 750 . éve, 1228-ban ilyenkor nyár' elején III Frigyeh hosszú rábeszélés után vállalta a VI. keresztes hadjárat vezetését. Az évforduló alkalmából ejtsünk néhány szót a középkor közel két évszázadán keresztül egymást lökésszerűén követő 8—9 hadjáratáról. A tisztának látszó eszme, amely talán a keresztyénig utolsó nagy nemzetközi méreteket öltő íellobbanása volt, az önzés, harácsolás, kalandvágy, öldöklés. és versengés posványába fűlt. Az utókorra úgy maradt emléke, mint lidérces álom, szégyenfoltja az európai történelemnek, és az erkölcsön esett súlyos csorbát annak az intézménynek kellett elviselnie, amelyből az eszme kipattant. A 11. század végén fogant a gondolat. Akkor, amikor a pápaság világiiralmi tekintélye felfelé ívelt és akkor, amikor a Szentföldre zarándokolt jámbor emberek panaszaitól visszhangzott a keresztyén Nyugat. A szent helyeken egyre gyakoribbá váltak a zaklatások, török, beduin rabló csoportok fosztogattak, erőszakoskodtak, felrúgták a századok tradícióit, hogy Jézus sírját, szülőhelyét, ' Názáretet látogassák, hogy a középkor hite szerint, a zarándoklatok eredménye képpen bűnbocsánatof nyerjenek. A SZENTFÖLD MEGTISZTÍTÁSA a RABLÓ HORDÁKTÓL és a zarándoklat biztosítása érdekében elhangzott felhívás elsősorban a lovagi osztálynál talált nyitott fülre, amelynek nyugta- lansaga már régen terhes volt a kialakult feudalizmusban. Ez az osztály vált idők során földnélkülivé, fegyverzetén, nemesi rangján és álandó harci kedvén kívül semmivel sem rendelkezett, így azután a szent elhatározáson kívül a kalandvágy és vagyonszerzés is- ott bújkált a szívekben és örömmel öltötték magukra a kereszttel ellátott köntöst. De támogatást nyert a nemes eszme azokban a hatalmi törekvésekben is, amelyek Bizánc megalázását tűzték ki célul, a haldokló birodalom végső felosztását, s a megváltozott gazdasági, politikai helyzetben kívántak előnyösebb szerephez jutni. Felnőttek új kereskedelmi hatalmak, mint pl. Velence, Genova, melyeknek gazdaságát érzékenyen érintetek a Közel-Kelet harcos emirátusai, s összezUálták Kis- Azsia, i'önicia, Libanon, Szína jói kiépített kereskedelmi útvonalait. 1 Bizánccal a politikai, teológiai vaLug oly annyira elmélyült, hogy koráDDan (1054) végsó szakításra került sor. A bizánci császárok későbbi segélykérése, a latin ke- resztyénság olykor meghatódott- ságoi színlelő részvété végső soron az ellentéteket nem tudta többé kiküszöbölni, így történhetett meg az, hogy pl. a IV. keresztes nadjárat „ceit tévesztve” Akkon helyett az Aranyszarv- öbölben kötöttt ki és megalapította a Latin-császarsagol. (1204—61.) Dehát ennél szörnyűbb dolgok is történtek. NAGY NEVEK CSILLOGTAK a 8—9 VONULÁSBAN, mint pl. Bouillon Gottfried, Tankred, Barbarossa, a németek hős császára, vagy IX. Lajos, a franciak szent királya. Indultak, fegyelmezetten — Isten így akarja — jelszóval, sok nyelvű, több országból összesereglett csapatok, határozott céllal Jeruzsálem irányába. De több volt a szedett-vedett csoportokban hömpölygő áradat, kalandor vezetőkkel, szökött parasztokkal fegyver nélkül, kalandra éhes kétes elemek, fegyelmezetlen lovagokkal, akik útjuk során mindent letaroltak- Valóságos Isten csapása volt egy-egy ilyen hadjárat. Ilyenkor rendszerint az átenegedő országgal gyűlt meg a bajuk. A magyar Könyves Kálmánnak egy ilyen gyülevész hadat kellett az országból! kikergetnie. i De még a rendezettnek mondott hadjáratok, melyekből 1096— 1270-ig nyolcat tart számon a történelem, sem jelentettek kevés gondot. Százezrekre rúgott a vonuló tömeg, melynek nagy része rendszerint zarándokokból állt és így leterhelte az ütőképes erő mozgatását. A nőkből, gyermekekből. dologtalanokból, kétes elemekből feltöltött sereg hónapokig tartó útja legfőképpen élelmezési gondot jelentett. A legtöbb hadjárat azután éhezésben és járványokban fulladt ki. Siralmas állapotban vánszorogtak rendszerint haza a reményvesztett töredékek. Mégis akadt sikeres vállalkozás. Az első három hadjárat nagyjából annak mondható. Ezek bekalandozták Kis-ázsiát, Szíriát, Palesztinát. Megvívtak bevehetet- leneknek vélt várakat, felkutatták az emírségek rejtőző hadereit, csatába bocsátkoztak velük, pusztítottak és pusztultak. Mint felszabadítók jelentkeztek es mint megszállók felejtkeztek a hódított területeken, ahol a legtöbbet talán a keleti keresztyenek szenvedtek. A hadjáratok igazi célja, s az emberi gyarlóság abban a mezítelen igazságban lett nyilvánvalóvá, amikor „keresztyén királyságokat” hívtak létre a Közel-Keleten. Így születtek a jeruzsálemi, edesszai, an- tiochiai és tripolisi királyságok. Külön szégyene az újszülött királyságoknak, hoyy a közös ellenség helyett leggyakrabban egymás ellen viseltek háborúkat. 7 í AZ ESZME ÖRÖKMÉCSESE RÓMÁBAN PISLOGOTT. Ennek a korszaknak szinte valamennyi pápája nem akart abban a szégyenben maradni, hogy mellén ne csillogjon egy-egy keresztes hadjárat kitüntetése. Bűnbocsánatot hirdettek a latroknak, tüzes szónokokat küldtek az országokba., aí városokba, császárokat és királyokat kényszerítettek hadjáratok vezetésére, és a töméntelen vérontásból elképesztő szenvedésből nem akarták okulni. így indult ímmel-ámma! II. Endre magyar király (1217) és II. Frigyes a Szentföldre. Az utóbbinak hadjárata indított bennünket emlékezésre. És, hogy az oktalan, hírhedt hadjáratok keserűségének pona- ra beteljék,, emlékezzünk meg a gyermekek hadjáratáról, amikor 10—15 éves fiúk indultak felszabadítani 1210 körül a JSs-í-ttföl- det. Noha ez a homályos vállalkozás még tisztázatlan a történelem előtt, annyit mégis tudunk, hogy a gyermekek .soha nem jutottak el a célig, mert már útközben lelkiismeretlen kufárok rabszolgákként eladták őket. A hit, hogy ártatlan gyermekek csodákra képesek, szertefoszlott, s maradt a könny és a jajj. EGY ESZME ELINDULT... EGY ESZMÉT SÁRBA TAPOSTAK. Talán ebben foglalhatnánk össze a keresztes hadjáratok tanulságát. De abban még inkább, hogy Krisztus szelídségével, keresztjével soha nem egyeztethető ősze a kard és a háború. Rédey Pál Mai kérdéseink: 1. Jézusnak rré :yen mondása jut eszünkbe a képről? 2. Hol van megírva? 3. MEi lyen alkalommal mondta Jé- zBs ezeket a szavakat? '.Beküldési határidő: 1978. június 25. Válaszotokat levelezőlapon a
